Rész

 1 20|                                I.~ ~Borbála asszony, a kolostor kapusnője
 2 20|          kolostor ájtatos lakóival? Borbála asszony ugy emlékezett,
 3 20|        megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony magára öltött egy
 4 20|            hangosan.~ ~- Én vagyok, Borbála asszony, én, - felelte egy
 5 20|      szegény kisasszony? - kérdezte Borbála asszony szánakozva.~ ~A
 6 20|           zokogta, - meghalni, édes Borbála asszony...~ ~A vén kapusné
 7 20|             a leány havas kendője s Borbála asszony ijedten állt meg
 8 20|            a gyermek?~ ~- Az enyém, Borbála asszony, az én véremből
 9 20| összekulcsolta a kezét.~ ~- Édes jó Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet...
10 20|      azonnal beszélhessek vele...~ ~Borbála asszony ijedten tartotta
11 20|             hát nem teszi meg, édes Borbála asszony?~ ~Oly szomoruan
12 20|       szerencsétlenek szivében...~ ~Borbála asszony a vállára tette
13 20|           hagyja el...~ ~Csöngetett Borbála asszonynak, aki gyorsan
14 20|       szendergő gyermek oldalán. És Borbála asszony nem mozdult el ágyától,
15 20|        pörkölte, titokzatosan szólt Borbála asszony kora reggel:~ ~-
16 20|             Husvét előtt két héttel Borbála asszony magából kikelve