Rész

  1  1|                de a fiatal földes­urat nem igen látták ott máskor,
  2  1|         feltámadás hajnalát. Sándor ur nem ugy élt, mint harcos és
  3  1|            huncutság csillant föl.~ ~- Nem, Károly, nem veszek örökre
  4  1|         csillant föl.~ ~- Nem, Károly, nem veszek örökre búcsut magától!
  5  1|              meghivták.~ ~Péterpusztán nem várták többé az álmok hercegnőjét.~ ~
  6  2|              mint kényelmes uri lakás. Nem fél, hogy kővé válik ott
  7  2|             vitézei imád­koztak benne. Nem tudja, hogy a Bardóczyak
  8  2|              tarjánkői sziklák között. Nem találja furcsának, hogy
  9  2|            Bardóczy-ősanyák közé?...~ ~Nem feleltem a kérdésére, bár
 10  2|     fölszisszent.~ ~- És... és... csak nem akarja talán elhitetni velem,
 11  2|                 Őszintén szólva, nekem nem volt szerencsém hozzá, mikor
 12  2|             ágyasházában...~ ~Most már nem tudtam megállni többé nyugodt
 13  2|          Tomnak, hogy feleségül, vesz? Nem tudom. Az bizonyos, hogy
 14  2|              férfiismerősöm közül, aki nem akart a szeretőjévé tenni.
 15  2|              az impresszióm róla, hogy nem igen jutott neki nagy kanállal
 16  2|               emberevő sárkány), véget nem érő folyosók és ólomkarikás
 17  2|            lett asszonyok aludtak: hát nem a legtisztább középkor mindez?
 18  2|        borosvedreket üritgette...~ ~De nem jött senki, a várurak nehéz
 19  2|       szolgálatkészen elibém tolta. (Ő nem dohányzik.)~ ~- Meg van
 20  2|              volna otthon, ha ebédután nem dohányzom...~ ~Nem feleltem,
 21  2|            ebédután nem dohányzom...~ ~Nem feleltem, csak lopva végignéztem
 22  2|               kiáltottam, - drága Tom, nem szeretné maga, ha az ükapáihoz
 23  2|        csöndesen megrázta a fejét.~ ~- Nem, Ellen, - mondta, - efféle
 24  3|           megbólintotta koraősz fejét. Nem szerette, ha kora reggel
 25  3|           gazembereknek korbács dukál, nem lovagias elégtétel, - mondta
 26  3|         magányos agglegénynek? Mondja, nem jutott még eszébe, hogy
 27  3|                   Édes gyermekem, maga nem egy férfi lakásán lebzsel,
 28  3|         hamutartóra helyezte.~ ~Zsuzsa nem felelt, hanem kissé ironikusan
 29  3|             számomra?~ ~Peély jóformán nem is értette, hogy mit beszél,
 30  4|            kegyelmes ur, amig szivbaja nem tört ki rohamosan, alig
 31  4|               napot s a városka lakóit nem igen ismerte jobban, mint
 32  4|           mivel az ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben
 33  4|               a cikornyás aláirásokból nem a részvét beszél, ezek egyszerüen
 34  4|              agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló
 35  4|         melylyel emlékét megtisztelik, nem a szivek, az érzelmek mélyéből
 36  4|              székesegyház sirboltjába. Nem a szivük, az érzelmeik szólalnak
 37  5|         abszo­luciót, eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat
 38  5|            kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól,
 39  5|               a jó Isten, szerencsére, nem hagyja el végkép az ő engedelmes
 40  5|                hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp
 41  5|                 s ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek
 42  5|                veszedelme még egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat,
 43  5|          vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva
 44  5|                   Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár pillanat
 45  6|             mondtam neki mosolyogva -, nem haragszik meg, ha kérdezek
 46  6|           tudni, hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges lenne,
 47  6|             hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges lenne, hiszen
 48  6|          barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó beszél
 49  6|                nevezte... Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok
 50  6|             történetekkel... Maga most nem pszichológus, kedves barátom,
 51  6|              uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok egy szóval,
 52  6|               sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók ta­lál­ták ki,
 53  6|              korrekt feleség bizonyára nem tekinti elégtételnek, ha
 54  6|              bajok ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon
 55  6|               Valami titkos és soha ki nem mondott szövetség volt köztünk,
 56  6|      gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, drágám, meg van nekem a
 57  6|            szivemre zudult, azt hiszem nem lehet fogalma... Az ilyen
 58  6|              villamos csillár égett... Nem volt dekolletált ruhám,
 59  6|              Gondolhatja, hogy ez most nem okozott nekem semmi örömet,
 60  6| visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de egyszerre az az
 61  6|                az érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül. Ijedten
 62  6|            szivemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen férfi lett
 63  6|                szegény édes apja talán nem is oly sulyos beteg, mint
 64  6|                 mert ugy éreztem, hogy nem vagyok egyedül többé...~ ~
 65  7|                sem nagy összeköttetést nem hoz az ura házába?~ ~- Mert
 66  7|                de mivel a jóhiszemüség nem jelent mindig bizonyosságot,
 67  7|                szerelmes belém, s hogy nem csupán egy félévig, vagy
 68  7|              lenni, - mondta később, - nem igen tudok határozott választ
 69  7|              sóvárgásával szeretem? Ez nem lenne igaz, mert maga főképp
 70  7|       felsőbbsége közömbös előttem. Ha nem találná nevetségesnek, azt
 71  7|            álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, a mártirok, az
 72  7|           fiatal leány.~ ~A tanársegéd nem találta ironikusnak a menyasszonya
 73  7|               elzárt uriasszony lenne, nem igen merném analizálni maga
 74  7|              igy is attól tartok, hogy nem ért meg egészen; hiszen
 75  7|               azonban a lángoló szavak nem igen hatották meg. Egy darabig
 76  7|               kacagással, - akkor maga nem annyira énbelém szerelmes,
 77  7|             vágott.~ ~- Kedvesem, maga nem értette meg, hogy mit mondtam, -
 78  7|            elnémult férfit végigmérte, nem az okleveles doktor­kisasszonyé
 79  8|      lelkiismeretem szavára hallgatok. Nem, jámbor pusztai tündé­rem,
 80  8|             egy másik asszony előtt le nem leplezném, ezennel sutba
 81  8|              Az uramat, ha személyesen nem is, de jól ismered; hiszen
 82  8|          kedvéért. Magunk közt szólva, nem nagyon tudom megérteni,
 83  8|          beszédet - voltaképp még csak nem is intelligens ember. Ha
 84  8|            vasból alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; ez már
 85  8|         betegség, melyet már önmagában nem konstatált volna; néha tuberkulózisa,
 86  8|             nyugalmadat, már csakugyan nem vagyok hajlandó megbocsátani.~ ~
 87  8|              meg benső indulataimnak - nem gondolod, hogy fölösleges
 88  8|             bár a komor arca ugyancsak nem mutatta, hogy kijelentésem
 89  8|           imponál nekem. Ezért azonban nem szabad megharagudnod, mert
 90  8|           ki­je­len­téssel. Szegény, ő nem ismeri az asszonyok és még
 91  8|              de a kilincs egyáltalában nem engedett a nyomásnak.~ ~-
 92  8|                Elment az eszed?~ ~- Oh nem, csak azt akarom, hogy ne
 93  8|           orvost az asszonytól, mert ő nem az orvost, hanem az asszonyt
 94  8|        egyéniségem feltranchirozásához nem értek. Ha az orvost megsértetted,
 95  8|            ment és festeni kezdett; de nem a megkezdett képén dolgozott
 96  8|         kegyetlenül a máglyára vetnek. Nem tudom, képzelődöm-e, de
 97  8|            pedig némán mosolygok, - de nem adok neki három napot és
 98  9|            támasztva, - engem ugyan ki nem csalnak innen a jövő hétig...~ ~
 99  9|                előtt a batárral. Ugy-e nem várat magára? Legyen pontos,
100  9|            szerelmes legyen, csakugyan nem kellett volna nagy virtus,
101  9|        szólania a szép asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom el a nótáját,
102  9|                de a szegény Sárkánynak nem volt mesebeli nagybácsija
103  9|                voltak rá, de általában nem igen tudtak rá haragudni,
104  9|         kiáltotta magánkivül. - Ha meg nem adja azt az ötszáz forintot,
105  9|                  Az én pénzemért ugyan nem lesz többé nagyságos ur! -
106  9|       birodalma. Szegény házam­ban még nem volt ilyen ünnep, mint ma,
107  9|                a világtörténetben, aki nem tartotta be, amit valakinek
108  9|         zsebemben egy negyedóra mulva, nem tarthatom meg a férfias
109  9|              kezet szoritott velem. Ön nem igy tett volna a helyemben?
110  9|     föltétlenül biztos. Huszonnégy óra nem a világ, - addig mindaketten
111  9|                ha az ötszáz forintomat nem adja át husz perc alatt,
112  9|           sohasem volt felesége...~ ~- Nem volt? Itt őrzöm most is
113  9|             házassági levelünket, azaz nem... hiszen az is elégett,
114  9|          játszott a bábuival, - mintha nem is az anyai sziv porladt
115  9|              éve, jó uram, s még eddig nem virradt rám olyan forduló,
116  9|                is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai
117  9|                és az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény
118  9|             fogja elfelejteni Önnek... Nem az élővel tett jót, hanem
119 10|               rázta meg ősz fejét.~ ~- Nem kell neked, azt mondod...
120 10|          dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~-
121 10|                fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem
122 10|                nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem akarom, és
123 10|                is én... Nem lesz, mert nem akarom, és ezzel punktum.
124 10|               ma este apáca leszek, de nem megyek hozzá feleségül...~ ~
125 10|              siheder leányok szeszélye nem több a levegőben uszó pókhálónál...”~ ~
126 10|                  Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos
127 10|        poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segitett a szegény
128 10|               regényeket. XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor
129 10|              XIX. Tivadar nem evett és nem ivott és mikor a regényben
130 10|          bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~- Talán
131 10|              tehát? Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- Mert
132 10|              hónap óta...~ ~- És miért nem szeret az a kis zöldség? -
133 10|          Gránátnak, aki a világért föl nem vette volna a szemét a király
134 10|             pingálj... A világi hiuság nem igen ronthatott meg, mert
135 10|                meg, mert te ugyszólván nem ismered az embereket...
136 10|             kopott, sasorru öreg ember nem jelentkezik Hoys-Hopp grófnál,
137 10|               aki a szegény emberekkel nem igen szokott udvariaskodni.~ ~
138 10|    udvariaskodni.~ ~A jött-ment vendég nem felelt mindjárt az udvarmester
139 10|             szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből készült, mint
140 10|          többet ér... Aki fölteszi, az nem a világot látja benne, hanem
141 10|              többi világ szemével.~ ~- Nem értem, - dadogta XIX. Tivadar
142 10|              hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek,
143 11|            borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult tulzottnak, mert
144 11|               dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul - mondta valami megdöbbentő
145 11|                tanár ur ebben az évben nem tanitott, kárörvendő pillantásokat
146 11|          majdnem mosolyogva (és a föld nem reszketett meg az örömtől,
147 11|           tegez­ni kezdte a gyermeket) nem Haller, a Sédmalom molnára
148 11|                pályán és Haller Idától nem maradt más emléke annál
149 12|             Hát maga még él, magát még nem öltöztették csukaszürke
150 12|             hogy egy örökkévalóság óta nem láttam?~ ~- Mindig Budapesten
151 12|             hogy egy örökkévalóság óta nem látott? Azt várta, hogy
152 12|              Oh ember, ember, hát maga nem olvas ujságot? Paur Félix
153 12|                szép, egzaltált, de már nem egészen fiatal leányt, aki
154 12|            viselkedése után itélve még nem igen látszik harmincnak
155 12|          harmincnak se. A szép asszony nem veszi rossz néven, ha ismeretlenek
156 12|            urába?~ ~- Őszintén szólva, nem hiszem, hogy a mézesheteiben
157 12|       Diana-feje miatt hivták meg?~ ~- Nem az érdekes Diana-fejem miatt,
158 12|               s igy elképzelheti, hogy nem haboztam sokáig, hanem a
159 12|           Egyéb­ként, őszintén szólva, nem igen zavartam sok vizet:
160 12|             tőlem, hogy az öltöztetést nem értem annyira, mint a francia
161 12|                   Amig egyszer csak be nem tért a kastélyba az angol
162 12|               családi ékszereit...~ ~- Nem, kedves barátom, a lord
163 12|             tökfilkók!~ ~- Higyje meg, nem bántott nagyon a mellőzés,
164 12|               volt, de ő rá - sajnos - nem lehetett számitanom.~ ~-
165 12|             grófnő, amint már mondtam, nem igen vetett ügyet rám, de
166 12|               mivel az egyik kifejezés nem igen tetszett neki, a vállamon
167 12|       tisztaságomat kedvesnek találja? Nem tudom. Ezt már magának kell
168 12|                a müvész volt. A grófnő nem volt otthon; a járásorvossal
169 12|        tisztességes álláshoz juthatok. Nem baj, a kilencszáz forin­tomból
170 13|  krizantémum-koszorut talált, amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon
171 13|              Jobbágy Miklósné?~ ~- Hát nem méltóztatott hallani róla?
172 13|        elő­kelő uriasszony is van, aki nem tudna meglenni a dohányfüstös
173 13|                teremtést még csakugyan nem igen látott. Husz-huszonkét
174 14|               s a régi fogadók, melyek nem egy bolondos hevülésüknek
175 14|             gyakran egész éjjeleken át nem tudtam lehunyni a szememet.~ ~-
176 14|                volt.~ ~- A gáláns férj nem nézi az anyakönyvet. Különben
177 14|            Különben kitől féltett?~ ~- Nem találja ki?~ ~- Hogyan találnám?
178 14|                találnám? A vármegyében nem igen volt épkézláb férfi,
179 14|             amig Márjayéknál vizitelt. Nem találtam semmi pozitiv bizonyitékot,
180 14|             rossz szándékot sejtene... Nem csak iskolatársak és szomszédok
181 14|             főhadnagy...~ ~- És Simire nem volt féltékeny?~ ~Az öreg
182 14|          felkacagott.~ ~- Simire? Csak nem képzeli, hogy elment a jó
183 14|               elment a jó dolgom? Simi nem abból a fajból való volt,
184 14|    körszakállas Simi, - az ilyen férfi nem született szeretőnek...~ ~
185 14|             emberek története, mert mi nem azok vagyunk többé, akik
186 14|               kódorgott?~ ~- Akkor. De nem a főhadnagyról volt szó, -
187 14|             akinek udvarolni szokás... Nem volt valami nagy lumen,
188 14|              maga volt a tökéletesség. Nem volt szép férfi, de a jóság,
189 14|               csöndesen bólintott.~ ~- Nem találja ki? Bodrogi volt,
190 14|                mozdulatot tett, mintha nem hosszu harminc év, hanem
191 14|             azon az őszi délutánon ugy nem viselkedik, mint a bibliai
192 14|                szólott: „Asszonyom, én nem azon férfiak közül való
193 14|        biztositom, hogy félreismert és nem fog kinevetni”. Ezzel köszönt
194 14|                vagyok benne, hogy Simi nem vette tréfának a kérdésemet -
195 14|            kérdésemet - aki tréfál, az nem sir, mint én, - de nem akarta,
196 14|              az nem sir, mint én, - de nem akarta, hogy valamikor piruljak
197 14|            megcsalni. De ha Simi akkor nem viselkedik ugy, mint egy
198 15|               keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, meghizott és főjegyzővé
199 15|              neki. Egyébként abszolute nem vett tudomást arról, hogy
200 15|           tornyát is megláthatjuk...~ ~Nem kérdeztem, hogy mire lesz
201 15|        kérdeztem csodálkozva.~ ~Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre,
202 15|                   Szép, szép, de azért nem nagyon örülnék, ha én lennék
203 15|             helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, ugy huszonnégy órára,
204 15|            barátom, szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és igy
205 15|              Gyurka felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak
206 15|                A magányosan haladó pár nem is vett tudomást a társaság
207 15|              vagyok a férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt,
208 15|                apátság tornyát, bár én nem igen láttam mást, mint néhány
209 15|             szép asszony, ugy látszik, nem reagált a hivásra. Szeniczeyné,
210 15|             kicsiny száját.~ ~- Vajjon nem történt-e valami baj a kedves
211 15|  ártatlan­sággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani semmitől...
212 15|          kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam a rémü­lettől...
213 15|           ugy-e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének
214 15|                De jó lesz sietni, mert nem kapunk mást csak csirkecsontot...~ ~
215 15|                megdöbbentő volt! Miért nem akarta Gyurka, hogy a felesége
216 15|            vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, ugy-e? - kérdezte
217 15|       mosolyogva.~ ~- Őszintén szólva, nem.~ ~- Édes fiam, normális
218 15|           bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a lelkét.
219 15|            lesz sietni, mert csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~
220 15|        pillantásából az látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ ~ ~
221 16|         türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt
222 16|     lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem telik, mert annyi pénzünk
223 16|       gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük, hogy nyilt jelenés
224 16|                   Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden
225 16|               csak a nyo­morult oláhok nem lelkesedtek ugy, ahogy illett
226 16|               bánja... Május végén már nem lelkesednek a kis­város­ban...
227 16|           szárazon, - a többivel pedig nem törődik...~ ~Csapó tehát
228 16|              szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált,
229 16|             veterán szinész tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban
230 16|               a zene­karból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei
231 16|                az ezüst evő­eszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő
232 16|               hét órát, de több vendég nem jelenik meg a nézőtéren.
233 17|              AZ EGYIK SZALMAÖZVEGY: De nem férfi-vendégre...~ ~A BANKIGAZGATÓ:
234 17|            frissen sürög-forog, mintha nem is most ébredt volna föl
235 17|            iróasztal mellett, amig rám nem virrad... A nyári alvás
236 17|              szokás: a természet talán nem is kivánja a szervezettől,
237 17|               akik mindig itt vagyunk, nem tudjuk méltányolni... Ezért
238 17|            világon, amiről a legtöbben nem is tudunk! Micsoda borzalmas
239 17|             magához tér. A hideg fürdő nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.)
240 17|            biztositott bennünket, hogy nem lesz semmi baja. Csak feküdjék
241 17|                tettek... egy éve, hogy nem tudok álláshoz jutni...~ ~
242 17|        lakáspénzzel... Három hónap óta nem kerestem egy forintot...
243 17|         horda­­nék, de azt se lehet... Nem tudom tovább nézni azt a
244 17|              nézni azt a nyomoruságot, nem tudom, jaj, nem tudom...
245 17|          nyomoruságot, nem tudom, jaj, nem tudom... Oh istenem, hogy
246 17|          csöpögtették - véletlenül. Ha nem jut eszükbe, hogy mulatságukat
247 17|            pusztul el, mert a véletlen nem hozza az utjukba a jókedvük,
248 17|         orvosok mondanók: ez a részvét nem krónikus erény, hanem csak
249 18|               ha oly végtelenül boldog nem lennék. Életem első felvonása,
250 18|          délelőtt verőfényében. Vajjon nem széditő gondolat-e, hogy
251 18|        elméletemet kifejtsem; de mivel nem vagyok irigy teremtés és
252 18|             szét, látszott rajta, hogy nem sokra becsüli az egész gyülekezetet,
253 18|             alá sülyedhetett volna. De nem tette; nyugodtan ott maradt
254 18|            dermesztő jégsarki modorát. Nem tartozom ugyan az elbüvölő
255 18|                hatása van a férfiakra, nem igen van mit hencegnem külső
256 18|             elkábitani az udvarlóimat, nem tetszelgek az ugynevezett
257 18|            szólsz ehhez a hasonlathoz? Nem volna ez méltó Teleszkyhez
258 18|               világosan kifejezi, hogy nem minden Napoleon halt meg
259 18|             mögül, s akár hiszed, akár nem, az ötödik, hatodik mondat
260 18|            házában megforduló férfiak, nem zaklatott fölös­leges kérdésekkel,
261 18|      visszafojtott ásitástól. Ha akkor nem váltam kővé, azt hiszem,
262 18|                hiszem, hogy soha többé nem fenyeget hasonló veszedelem;
263 18|            olyan emberhez menjek, akit nem szeretek. A kétségbeesés
264 18|           meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem is áll éppen rosszul az
265 18|           nálam jobb barátja csakugyan nem lehet. Most szépen abba
266 18|                 ha há­rom nap alatt el nem jegyzem magamat, édesanyám,
267 19|         égetett bennün­ket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, kabinnak
268 19|          intett:~ ~- Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, mig a hold föl
269 19|              mozdulunk, mig a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül
270 19|           hegyek között járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket,
271 19|          éreztem, hogy e csalódás után nem lesz többé részem asszonyi
272 19|            megkérdezte a segédtanitót, nem lehetne-e itt kapni egy-két
273 19|               tavalyi arácsi bort?~ ~- Nem hiszem, - szólt, - itt már
274 19|                szólt, - itt már tavaly nem igen termett bor. Egyébiránt
275 19|       vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves az én bajuszom.
276 19|              Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint kukorica.~ ~
277 19|               mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen
278 19|               mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem azt az Isten,
279 19|              életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök,
280 19|           megint a boros üveget. Talán nem maradt neki több egynéhány
281 19|              Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. Lelkemben
282 20|              hogyan kerül ön ide?...~ ~Nem várta meg a feleletet, hanem
283 20|             lesz, de hát lehet-e azért nem szeretni ezt a porontyot?...~ ~
284 20|            életemben, mert tudom, hogy nem viszem már soká.~ ~- És
285 20|                   De kisasszony...~ ~- Nem teszi meg, hát nem teszi
286 20|                     Nem teszi meg, hát nem teszi meg, édes Borbála
287 20|            értelek, szegény asszony... Nem hagylak el, mert hiszen
288 20|               este, mikor az édesatyám nem volt otthon, sietve összecsomagoltunk
289 20|               Mikor fölébredtem, Gyuri nem volt mellettem és a korcsmáros
290 20|           leroskadtam, erőm elhagyott, nem jöhettem tovább.~ ~Egy öreg,
291 20|                 ahol a jó Isten lakik? Nem adnak-e egy nyugalmas ágyat,
292 20|               Bizzék a jó Istenben, az nem hagyja el...~ ~Csöngetett
293 20|               ne háborgassák, amig föl nem ébred.~ ~Tiz perc mulva
294 20|            oldalán. És Borbála asszony nem mozdult el ágyától, hanem
295 20|                nővérekhez:~ ~- A babát nem tarthatjuk itt, mert ebből
296 20|       mérhetetlen jóvoltából. Most már nem szabad tovább itt tartanunk
297 20|            baba vele megy, hiszen csak nem tarthatunk csecsemőt a kolostorban...~ ~
298 20|        szerencsétlen leányt, de hiszen nem tudunk megválni a gyer­mektől.
299 20|        mind­nyájunkra...~ ~De a püspök nem jött és a baba pompásan
300 20|                itt keresett menedéket. Nem volt szivünk, hogy elkergessük
301 20|             becézgettük a gyermeket és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz
302 21|           Tavaly, mikor két hónapon át nem volt annyi pénzem, hogy
303 21|     tábornoknak, akiből most ugyancsak nem lehetett volna már kinézni
304 21|          varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői közül, meglehetősen
305 21|                semmi nevezetes esemény nem történt (hacsak az nem,
306 21|         esemény nem történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő nagyszerüen
307 21|               valami regényt olvasott, nem látta, hogy mi történik
308 21|               belém, mert másképp csak nem feledkeznék meg ennyire
309 21|             grófnő regényt olvasott, s nem figyelt az előadásra, a
310 21|               kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk, dolgot adunk
311 21|             meg a rothmühleni kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor
312 21|   fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem láttak mást, mint néhány
313 21|               verandán ült, a térzenét nem hallgatta más, mint a bonneok
314 21|   cigarettázott a pálmák alatt, sokáig nem tudta, hogy mit tegyen?
315 21|                   Paloznaky azonban se nem lát, se nem hall... Egy­szer­­re
316 21|       Paloznaky azonban se nem lát, se nem hall... Egy­szer­­re csak
317 21|               verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől,
318 22|            fiatalemberhez, - ha estére nem akad jobb dolga, nézzen
319 22|                elfér... Szénás elvégre nem valami idegen, aki előtt
320 22|                helyességét. A glabella nem csal, tisztelt barátom,
321 22|        Nyolcszáztiz pozitiv eset közül nem volt eddig egyetlenegy,
322 22|           amely átöröklési elméletemet nem igazolta volna...~ ~- És
323 22|               körül.~ ~- Ha a tanár ur nem venné arroganciának: azt
324 22|           idegesen fölugrott.~ ~- Csak nem nézed tengeri nyulnak a
325 22|               tanár közömbösen, - csak nem gondolod, hogy a méréssel
326 22|         kinosan fölszisszent.~ ~- Csak nem szurtam meg a homlokát, -
327 22|  glabella-elmélet a kétlábu embereknél nem válik be... Az Erzsike glabellája
328 22|                rezignáltan, - utóvégre nem ez volt az első eset, hogy
329 23|                     VII. Albert Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen
330 23|             közben...~ ~Sauters Willyt nem hivták mindig Sauters Willynek;
331 23|   értelmetlenül bámulnak, - szólott, - nem valami fin de siècle legények -
332 23|               ebben a csillogásban, de nem sok ideje maradt a csodálkozásra,
333 23|           kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk
334 23|   gyerekéveimet eltöltöttem, ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valaha
335 23|           Sauters félhangon sugta:~ ~- Nem fog válaszolni?~ ~A két
336 23|            hizelkedve karolt bele:~ ~- Nem sétálnánk egyet, mester?~ ~