Rész

 1  4|          résztvevően suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” S magukban
 2  4|    amelyet az asztalra kitettek. Óh, mennyire részt­vesznek
 3  4|     esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes
 4  4| esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, a szegény kegyelmes ur!~ ~
 5 10|         azonban fölöttébb véges, óh, barátságos olvasóim; mert
 6 10|       birodalma... Ird meg neki, óh felséges atyám, hogy kikosa­razom...~ ~
 7 10|         Mert a szerelmes király, óh barátságos olvasóim, sem­mivel
 8 10|          Amália szána­kozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De
 9 10|               Mert kikosarazott, óh felséges anyám, - szólott
10 10|           Tivadar fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipitozta a kicsiny
11 11|      kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- Óh, már hét éve, főtisztelendő
12 13| mosolyogva.~ ~- Öreg satrapáról? Óh, dehogy! Édes fiatal teremtés
13 16|    tizenöt avagy husz pengőt?... Óh, hazám, hazám - mily keserves
14 20|           rebegték, - ne engedd, óh, ne engedd, hogy a babát
15 23|         Sophie nagyhercegnő.~ ~- Óh, persze, hiszen az öreg