Rész

 1  1|      ekkor halkan ismé­telte magában a szavakat, melyeket kékszemü
 2  5|      végét járja, - gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amig
 3  5|     szégyenkezve igy szólott magában:~ ~- Szegény, jó uram, az
 4  5|    elgondolkodva igy szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja tőle
 5  9|       szigoruan ezt mormolta magában:~ ~- Ha most is hazudni
 6 11|   most Haller Ida?” gondolta magában némelykor a rendház bolt­ivei
 7 11|      Haller Ida fia” susogta magában kissé megindulva és ábrándosan
 8 11|    és ábrándosan igy szólott magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska,
 9 13|     aztán halkan igy szólott magában:~ ~- Kicsi Tatjána... édes
10 18|   hajfürtjeit s ezt gondolta magában:~ ~- Oh nagy férfiu, hiába
11 21|      hangtalanul igy szólott magában:~ ~- Most aztán tudni kéne,
12 21|  dagadó kebellel igy szólott magában:~ ~- Tavaly, mikor két hónapon
13 21| miközben álmodozva igy szólt magában:~ ~- Istenem, ha ezek tudnák,
14 23|       Terringettét, - mondta magában, - micsoda édes két baba
15 23|  mozogtak volna, igy szólott magában.~ ~Abban a nyomorult harmademeleti