Rész

 1  1|         elbocsátotta magától a vén embert és tünődve nézett ki az
 2  3|           igazságtalanul elnyomott embert fogadta be a szivébe. Abban
 3  4|       lámpák oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet közeledik.~ ~
 4  6|        menyasszony voltam s az ősz embert egy jókedvü, napsugaras,
 5  8|    szimptomáknak, melyek az ideges embert jellemzik. Az ortográfiával
 6 10|         látja magát, mintha idegen embert látna... Felséged tehát
 7 17| lelkiállapot lehet az, amelyik egy embert az édes, szép juliusi éjszakán
 8 17|           hogy azt a szerencsétlen embert hozzák ide. Itt bizonyosan
 9 17|           a boldogságában ájuldozó embert, az inas részvevően melléje
10 17|    szivarra.~ ~A BANKIGAZGATÓ: Egy embert visszaadtunk az életnek.~ ~
11 17|    Kérdezze meg csak azt a szegény embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~
12 18|          csakugyan boldog és hires embert faragok belőle. A kettőnk
13 21|           szivesen fogadta az ifju embert, sokáig elbeszélgetett vele,
14 23|           éjnek idején fölverni az embert. Szeretném látni, mit szólna