Rész

  1  1|              aki már a néhai vicispányt is szolgálta, téli esté­ken
  2  1|      imazsámolyán térdelve virrasztanám is át hátralévő életem alatt.
  3  1|                 az apját és a nagyapját is szolgálta.~ ~- Veér, - mondta
  4  1|            parádéskocsis és a komornyik is, akik eddig a megboldogult
  5  1|             jöttek az országba és azóta is megmaradtak olyan uraknak,
  6  1|      imazsámolyán térdelve virrasztanám is át hátralévő életem alatt!
  7  1|               fáit s a láthatatlan eget is, mely az előbb még ólomsulylyal
  8  1|              álmok hercegnőjét.~ ~Miért is várták volna? Hiszen itt
  9  1|             szempár még utolsó órájában is rámosolyog az örök sötétség
 10  2|            épült, az alapfalak még most is III. Endre korából valók,
 11  2|               Természetesen. Sőt tömlöc is van alatta, ahol valamikor
 12  2|                 körülvéve.~ ~- A termek is a XIV. Századból valók?~ ~-
 13  2|               van még a régi lovagterem is, ahol XI. Tamás ősapám hajnalig
 14  2|               ezüstkupákat.~ ~- Kápolna is van?~ ~- Még pedig sziklába
 15  2|                  hogy a Bardóczyak most is a tarjánkői kápolnában temetkeznek?~ ~-
 16  2|          temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt is ott van?~ ~- Hétszáz év
 17  2|              orrocskája, zafirkék szeme is oda fog kerülni valaha a
 18  2|          elhitetni velem, hogy kisértet is jár a régi várban?~ ~Tom
 19  2|                magamnak még azt a nevet is, amit a szinpadon viselek,
 20  2|                 vagyok, az orrom nagyon is tömpe, a termetem, ha arányos
 21  2|                  a termetem, ha arányos is, cseppet se emlékeztet a
 22  2|             beszélt velem, mintha magam is egy feudális kastély­ban
 23  2|                bár huszon­hete­dik évét is betöltötte már, - még mindig
 24  2|           mosolygott, - azt hiszem abba is beleegyezett volna, hogy
 25  3|                 homlokára.~ ~- Van neve is annak a fiatal hölgynek? -
 26  3|          látszik, s egy öreg angol dáma is vele van.~ ~Peély elhuzta
 27  3|                 a szegény gyermek nevét is nyilvánosságra hozza. Mikor
 28  3|              elhagyott, még az édesapám is, maga volt az egyetlen,
 29  3|               német gyorsirás tanulását is megkezdte. A leány szellős
 30  3|            Vajjon gondol-e rá, hogy más is lehetek, mint az öreg barátja?
 31  3|           megcsókolnám, vagy titokban ő is tisztában van vele, hogy
 32  3|          számomra?~ ~Peély jóformán nem is értette, hogy mit beszél,
 33  4|            inasok. A kulcsárné még most is vigan csörgeti kulcsait,
 34  4|               fogadta. A pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel
 35  4|               titkárral - aki e percben is gondosan ügyel, hogy fölvett
 36  4|            horgasztja le - önkéntelenül is az egyik kanonoki stallumra
 37  4|                 talán az utód személyét is találgatják s a nyomdász,
 38  5|              volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy csak ugy
 39  5|                magammal vigyem... De az is lehet, hogy már késő lesz,
 40  5|                lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
 41  5|              uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
 42  5|             atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót,
 43  5|          Caudéran ur megtelepedése után is változatlanul igy szólottak:~ ~-
 44  5|            bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszitek a részeteket
 45  5|                 hónap mulva a családját is betelepitette a kastélyba
 46  5|        bibelődött. Ugy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt
 47  5|                ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek
 48  5|                Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke feloldás
 49  5|        testvérem, nehogy egy pillanatot is el­mu­lasszunk...~ ~ ~
 50  5|                törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes
 51  6|      pszichológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~-
 52  6|         megsértődött volna, de különben is régóta megszoktuk, hogy
 53  6|                kedves barátom, - és igy is van. De ezt maga aligha
 54  6|     elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki
 55  6|       rászorulok a szeretetére... Addig is őt tartottam a legjobb embernek;
 56  6|            koromban még komoly ügyeiben is tőlem kért tanácsot s azon
 57  6|        szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor sirva fakadok,
 58  6|        habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy utolsó kivánságát
 59  6|                oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, -
 60  6|                  akinek talán már nincs is ereje hozzá, hogy a kis
 61  6|                hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra vettem
 62  6|                 nagy fájdalmam ellenére is észrevettem, hogy bájosnak
 63  6|         szivemet elfacsarta, mintha nem is egy idegen férfi lett volna,
 64  6|             szegény édes apja talán nem is oly sulyos beteg, mint ahogy
 65  6|               könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta s én reszketve,
 66  7|                 volt, aki egy szalonban is bizonyára föltünést keltett
 67  7|             Most jegyben jártak, már ki is tüzték az esküvő napját,
 68  7|            találja, akkor már szerelmes is abba az intellektuális életet
 69  7|            tiszta, világos és szavakkal is megmagyarázható tudatom.~ ~
 70  7|               megillető csodálattal, én is végigjártam az utat, mely
 71  7|                komolyság ösvényéről. Én is lebzseltem esténkint egy-egy
 72  7|           emeletes ház ablaka alatt, én is belesirtam könnytelenül
 73  7|                a cigány muzsikájába, én is számláltam vacogó fogakkal
 74  7|            lázasan várt légyott után én is fáradtan és üres szivvel
 75  7|                az orvos még a szerelmet is természettudományos alapon
 76  7|               katedrámon ülnék. Még igy is attól tartok, hogy nem ért
 77  7|               külső megnyilatkozásainál is jobban érdekel a felsőbbrendü
 78  8|          gyülésekre, ahol a nők számára is a szabad szerelem jogát
 79  8|         emberhez, aki még az ecset szót is, mely a legszorosabb metiér-jébe
 80  8|              uramat, ha személyesen nem is, de jól ismered; hiszen
 81  8|            fizetik. Divatban van és meg is érdemli; nagy művész, a
 82  8|            diákkal, aki még a lapdázást is elhanyagolja a latin nyelv
 83  8|                  voltaképp még csak nem is intelligens ember. Ha a
 84  8|                 voltam?~ ~Fiam, asszony is vagy, az orvosdoktorságba
 85  8|               vagy, az orvosdoktorságba is belekóstoltál egy kicsikét,
 86  8|                alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; ez már valóságos
 87  8| hátgerincsorvadása, sőt néha paralizise is van, s amióta egy­szer az
 88  8|          skorbut legjellegzőbb tüneteit is. Ezenfelül: a nagy tereken
 89  8|                 bün, amit még talán meg is bocsátottam volna ennek
 90  8|                 már a szélesebb utcákon is szédülni kezd, reggelenként
 91  8|                  hogy valamicskét értek is a mes­ter­ségemhez. Az eredmény
 92  8|        Korányinál, s a hires professzor is biztositotta róla, hogy
 93  8|               mert a betegeimnek holnap is szükségük lesz rám. Egyébként,
 94  8|          asszonyt vette feleségül.~ ~Te is csak asszony vagy, hát meg
 95  8|              Doyennél vagy Mecsnikovnál is. Doktor létemre nézek néha
 96  8|           létemre nézek néha a tükrömbe is és a tükröm biztosit róla,
 97  8|            asszony kedvéért az orvostól is térdenállva fog bocsánatot
 98  9|               nyolcat - az utolsó csatt is be lesz gombolva a fehér
 99  9|                 Ekkorra signor Lodovico is felcsatolja oldalára a görbe
100  9|            görbe kardot és signor Misco is - azt hiszem igy hivják
101  9|         nagybácsija és a louis d’orokat is csak a francia ponyvairók
102  9|           mormolta magában:~ ~- Ha most is hazudni fog, megfojtom...~ ~-
103  9|              fussatok...~ ~Beer ur maga is magánkivül futott föl s
104  9|               igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~- Hát kifizeti?~ ~-
105  9|                 Tiltakozom még az ellen is, hogy ilyen kérdést intézzen
106  9|         zsebemben...~ ~- Kétezer forint is jobb, mint a semmi. Adja
107  9|             pénzét adtam kölcsön, de Ön is csak gavallér, mint én...
108  9|            adtuk, akinél ezerszer ennyi is föltétlenül biztos. Huszonnégy
109  9|            Sárkány kegyetlenül. - Bánom is én Tárnoky grófot meg a
110  9|                Nem volt? Itt őrzöm most is a házassági levelünket,
111  9|       levelünket, azaz nem... hiszen az is elégett, mikor a fehérnemüs
112  9|                és ötvenkét óra mulva el is hantoltuk a kerepesi temetőben.
113  9|                a bábuival, - mintha nem is az anyai sziv porladt volna
114  9|             urnak az utolsó krajcáromat is odaadtam. Ha a pénzt nem
115  9|               lesz a pénz a lakásán, az is, meg az ötszáz forint is,
116  9|                is, meg az ötszáz forint is, amivel tegnap óta tartozom...
117  9|                 meghalt, jó lélek iránt is tiszteletet és kegyeletet
118  9|                arcul üti - önkéntelenül is a belső zsebe felé nyult,
119  9|               az utolsó husz forintomat is kicsalta. Most már aztán
120 10|             bármilyen filigrán és bájos is lett volna különben, aligha
121 10|       szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma...
122 10|                  A skót király, aki már is büszke volt arra, hogy a
123 10|                 ez lehetetlen, százszor is lehetetlen... Ő, aki öt
124 10|                 miattam száz ország ura is lehet, - mondta Elfrida
125 10|                 És miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem
126 10|                uszó pókhálónál...”~ ~Az is lehet, hogy mire a hold
127 10|               az özvegy anyakirálynőnek is feltünt fejedelmi fia bánata.
128 10|                  De akit szeretek, maga is egy király lánya...~ ~Az
129 10|         akaratos fruskára... Aztán maga is elcsüggedve suttogta:~ ~-
130 10|               ami királyi palástom alól is kitünik?~ ~- Az erények
131 10|       világtörténelembe...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek után
132 10|        ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is való, hogy az imádottjától
133 10|                      A királykisasszony is csak olyan asszony, mint
134 10|               igazán, a saját személyét is min­denki másnak látja,
135 10|                 mig a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekkép szólott,
136 10|             hire a skót király udvarába is elhatolt. És mivel a posta
137 10|              kelt, azt talán fölösleges is elmesélnem. Négy hét mulva
138 11|          gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amig egy felföldi
139 11|               És mivel az algebra amugy is minden kis diák mumusa,
140 11|                áz egy hét mulva ákár ki is márádhát áz iskolából...~ ~
141 11|                 még tizenötéves korában is hosszu harisnyában járatnak.
142 11|               mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
143 11|             hiszen... itt még... nagyon is fiatal az édes mamád...
144 12|              látott? Azt várta, hogy én is be fogok toppanni a Drágffyak
145 12|       kirándulás történetét, mely azóta is megfejthetetlen problémaként
146 12|           szereti, meglehetősen hasznát is veszi a szorgalma gyümölcseinek.
147 12|            hiszem, hogy a mézesheteiben is bele lett volna bolondulva.
148 12|       pecsenyére és koránérett dinnyére is telik neki. A halhatatlan
149 12|             különböztettek meg, hogy én is az uraságok asztalánál kaptam
150 12|               még a született grófnőket is elkábitja.~ ~- Azt akarja
151 12|                 bestiák a százszorosára is rá ne szolgálnának. Paur
152 12|                Csöndes óceán szigeteire is eljutott, lelkéről ugy lesiklik
153 12|                nagy életkedvem ellenére is megundorodtam kissé az élettől...~ ~
154 12|      beszélgetett velem az édesanyámról is s mivel a minisz­terrel
155 12|           bizalmas barátságban van, azt is megigérte, hogy rövid időn
156 13|                 a könyvkereskedés előtt is megállott egy darabig, közömbösen
157 13|                 ide, az Isten háta mögé is eljutottak. A könyvek közt
158 13|        hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most halt meg
159 13|                reggel. Korányi tanár ur is itt járt a mult héten, de
160 13|             mindjobban fokozódik, nincs is igen remény arra, hogy három
161 13|                 egy elő­kelő uriasszony is van, aki nem tudna meglenni
162 13|                 az, akinek még a szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen
163 13|           gondolt még arra, hogy szenny is van a világon? A vén embernek
164 13|            egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az enyémben...
165 14|               már a legfiatalabb lányuk is menyecskesorba lépett, az
166 14|                 megrázta a fejét s maga is elpirult kissé azon, amit
167 14|                Az én szememben még most is szép. De mivel az udvariatlan
168 14|                 lett.~ ~- Vagyis később is komolyan érdeklődött iránta.
169 14|        udvarolni s a legkisebb alkalmat is fölhasználta arra, hogy
170 14|                  hogy egyszer ebéd után is a kastélyban találtam, valami
171 14|             kastély körül. Most már azt is bevallhatom, hogy alávaló
172 14|             megnyugtatott: hogy Bodrogi is egész nap maga körül lebzsel...~ ~-
173 14|                  önfeláldozó jó barátok is... A féltékenységemet később
174 14|             felkeltheti. Én talán akkor is szerettem volna, ha véletlenül
175 14|                 az igazat; mert akármit is érzett akkor, most biztosan
176 14|            tudom, hogy jó barátom. Maga is gyöngédséget szomjazó asszony
177 14|                Ha megcsalt, talán igaza is volt. Ki tudja? Most már
178 14|                komolyan vegyem. Sőt azt is be kell vallanom, hogy Fátra
179 14|                Vagy megállapodott abban is, hogy kivel csal meg?~ ~-
180 14|              komolyabb volt, mint magam is hittem. Bodrogiban épp az
181 14|                magát a legszelidebb szó is idegessé tette, ő a leggonoszabb
182 14|             leggonoszabb szeszélyeimért is hálás és ragaszkodó volt...
183 14|      esetlensége, a kuszált körszakálla is tetszett... Ha azon az őszi
184 14|          novellisztikus őszi délutánjuk is?~ ~- Októberben volt, a
185 14|                 ugy éreztem, hogy magam is elpusztulok a természettel
186 14|            piruljak e jelenetért. Akkor is gyöngéd és lemondó volt,
187 14|                 a rossz szellem magából is kiköltözött, rájöttem, hogy
188 15|               és a legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét.
189 15|               életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt feleségül
190 15|                 titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta az ebéd végén, -
191 15|              bakonybéli apátság tornyát is megláthatjuk...~ ~Nem kérdeztem,
192 15|             ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem csodálkozva.~ ~
193 15|            nagybajuszu, komoly cincérek is vannak e nyomorult föld­tekén...
194 15|               magányosan haladó pár nem is vett tudomást a társaság
195 15|            Negyedóra, vagy talán félóra is eltelt, amikor az uzsonnát
196 15|           pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer méternyire
197 15|                sürüségből, az öreg urak is letelepedtek a kövér füre,
198 15|          semmitől... Hiszen Gál hadnagy is vele van...~ ~Gyurka nyugodtan
199 15|               az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is meglepetve fordult felénk,
200 15|             kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár
201 15|                föld kerekségén, de neki is megvan a maga bogara. Az
202 15|            fogadta. Amig a füben magunk is helyet foglaltunk, egy pillanatig
203 16|             hogy a külvárosi korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt,
204 16|                 és végre ez a summácska is valami!...~ ~Csapó közömbösen
205 16|                a fia sokszor négy hétig is szalonnán élt, hogy a szinmüvészet
206 16|                sőt három hónapig együtt is lakott vele egy sötét udvari
207 16|                 hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis
208 16|         reményében... Később még többen is megjelentek a homályos nézőtéren:
209 16|      negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen közeledik, -
210 17|             UDVARI TANÁCSOS: Éjfél után is fogadsz?~ ~A BANKIGAZGATÓ:
211 17|                 sürög-forog, mintha nem is most ébredt volna föl az
212 17|           szokás: a természet talán nem is kivánja a szervezettől,
213 17|                 akik talán az életüktől is megundorodnak, amig másoknak
214 17|                  amiről a legtöbben nem is tudunk! Micsoda borzalmas
215 17|          porontyom éhezik... Már zsákot is horda­­nék, de azt se lehet...
216 17|           szegény, négyhónapos csöppség is éhezik, mert az anyjának
217 17|               öngyilkos zsebébe): Addig is, hogy ne legyen minden pénz
218 17|             hogy azoknak a szegényeknek is legyen odahaza... Azután
219 17|        szána­­­lomnak csak egy nüánszát is éreznék. Egy nyomorgót boldoggá
220 18|         szájaszéle, melynek emléke most is megrikatna még, ha oly végtelenül
221 18|            százezer koronás hozománynál is többet ér.~ ~- És pedig? -
222 18|            Teleszkyhez vagy Popovicshoz is?) Mások is mondták, magam
223 18|             vagy Popovicshoz is?) Mások is mondták, magam is akárhányszor
224 18|                 Mások is mondták, magam is akárhányszor megállapitottam
225 18|                 magyar Bethmann-Hollweg is felült tiz perc mulva ennek
226 18|             elragadtatás e néma pózában is megőriztem leányos tartóz­­kodásomat.
227 18|               hogy a fiatal lányok közt is akadnak megértő és intelligens
228 18|               dus fantá­ziád­dal, amugy is elképzelheted. Kétszer a
229 18|             megfigyeled, alkalmasint te is esküt mersz tenni rá, hogy
230 18|                 zsurfecsegés után amugy is abban a tévhitben élt, hogy
231 18|          kiálltam ezt a megpróbáltatást is, miközben hangtalanul ezt
232 18|          Türelem, türelem, hiszen végre is minden jóra fordul! Másfélórai
233 18|            minden direkt szándék nélkül is kipirul, erélyesen megnyom
234 18|       sziklákból, hanem a lányszemekből is tud alkalomadtán vizet fakasztani, -
235 18|              fuldokolva, kissé meghatva is a saját vakmerőségétől,
236 18|             egyetlen jóbarátom. Ha maga is elhagy, még ma este a Dunának
237 18|                 hogy ez a Niobe-póz nem is áll éppen rosszul az arcomhoz.
238 18|              abba, mert bizony isten én is elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm
239 18|                 most már kissé meghatva is ezt gondoltam magamban:~ ~-
240 19|           bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm
241 19|                 fiuk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. Néha
242 19|                az ő nagy erejével engem is arra kényszerit, hogy vidám
243 19|               ki csónakon a partra. Ugy is tettünk, s valahol Arács
244 19|         reménykedett, hogy balatoni bor is akad a Tamáshegy pincéiben.
245 19|           vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, -
246 19|                 Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - minden Somogyi
247 19|            mindezt, mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen már
248 19|            Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A Somogyiak
249 19|           indultunk a hegynek, ő tovább is ott maradt a lócán, a tó
250 20|                ágyasházát.~ ~Harmadszor is megismétlődvén a kopogtatás,
251 20|                   Hiszen anya voltál te is, ki láthatna jobban a szivekbe,
252 20|          éjszakában:~ ~- Anya voltam én is és én értelek, szegény asszony...
253 20|                vele. Az atyám másodszor is megnősült, az uj asszony
254 20|      gyer­mektől. Maradjanak hát tovább is a kolostorban, de a jó Isten
255 20|             kápolna bársony térdeplőjén is meghajtotta őszbeborult
256 21|             hercegnőnek, sőt talán több is valamivel, mint az ismerőse.
257 21|     szegről-végről való atyafiság révén is - protekciót kérjen. A kegyelmes
258 21|            kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk, dolgot adunk a
259 21|              állott: „Gondoljon rám, én is gondolni fogok önre.” Emma
260 21|                legfelsőbb megelégedését is közölte vele... És Paloznaky,
261 21|            látni vélte a hófehér sipkát is, mely a buschdorfi Kogel
262 21|               Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön?
263 21|          annyira megijed, hogy a villát is leejti a kezéből. Aztán
264 22|         dörzsölve, - hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már
265 22|             tizezer főnyi sokaság közül is könnyüszerrel kiválasztom
266 22|                kegyed idegen glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~
267 22|                    Pedig az oltár előtt is meg mertem volna esküdni
268 22|                  hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~
269 23| nagyhercegnőknek, akik a maguk részéről is szenvedélyes imádói a zenének.
270 23|             hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját
271 23|          impresszáriójához:~ ~- Értenek is valamit a zenéhez ezek a
272 23|                  Adél nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült
273 23|                 idősebbet, kombinációba is hozták nemrégiben egy hatalmas
274 23|              zsemlyét.~ ~- Csinos darab is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, -
275 23|            mondva, ezidőszerint nincsen is más rajtam kivül, aki eljátszaná...~ ~-
276 23|                 vagyok és az én koronám is ér annyit, mint ezeké a
277 23|                előtte, hogy a hercegnők is csak szerel­­mesen hajolnak
278 23|            zöldessárga szőlőből, s maga is ivott egy gyüszünyit az
279 23|               az asztaltól, s a többiek is követték példáját. A nagyherceg