Rész

 1 17|      igazgatósági tag s né­hány szalmaözvegy, aki megengedheti magának
 2 17|        a vendégre...~ ~AZ EGYIK SZALMAÖZVEGY: De nem férfi-vendégre...~ ~
 3 17|    juliusban pihenjen...~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Nekem mindig fáj másnap
 4 17|     kerülök az ágyba.~ ~MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: Na, akkor mostanában sokat
 5 17|        fájhat a derekad.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: De esküszöm, hogy szeptemberben
 6 17|    tüzpontok látsza­nak!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ledől egy karosszékbe):
 7 17|   Mingyárt megcsipik.~ ~MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: Bravó! Ugy kihalászták,
 8 17|         a csónak kifelé.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Szegény ördög! Vajjon miért
 9 17|         professzoromért.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Ez szép gondolat!~ ~AZ
10 17| cognacot önt a szájába).~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Miért tette ezt? Miért
11 17|       tettük a szegényt!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Szivettépő volt, amikor
12 17|      maga javithatatlan!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ásitva): Menjünk! Mingyárt
13 17|         derengő utcákon.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (bóbiskol): Jaj, de finomakat