Rész

 1  2|      pallos alá cipeltek.~ ~- Mire gondol? - kérdezte Tom mosolyogva
 2  3|      az öreg faun karjaiba, s mire borzalmas könnyelmüségének
 3  3|       állitott az asztalra, s mire Peély a szivarjáig eljutott,
 4  5|    lehet, hogy már késő lesz, mire hazaérünk s szegény gazdám
 5  9|    sem sok, ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta,
 6  9|       háromezer forintot?~ ~- Mire kell az a kegyelmes urnak?~ ~-
 7 10|             Az is lehet, hogy mire a hold megujul, már szerelmesen
 8 11| nagyhangu secundus csöngetőt, mire Szedenich tanár ur még egyszer
 9 15|           Nem kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli
10 15|  hadnagy hirtelen felugrott s mire egy-két perc mulva beléptünk
11 21|  Paloznaky behunyja szemét, s mire fölnyitja, megint ott áll
12 23| egyetértő pillantást váltott, mire VII. Albert Henrik fölkelt