Rész

 1  2|         kérdésére, bár a szivem majdnem kiugrott a boldog izgatottságtól,
 2  2|       szivem dobogott, a szemem majdnem kiugrott az izgatottságtól,
 3  6|       csaltam meg. Ez külön­ben majdnem természetes.~ ~- Miért természetes?~ ~-
 4 10|         hiszen hosszu életednek majdnem a háromnegyed részét azzal
 5 10| pillantást vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! Mi
 6 10|   földig hajolt, ekkép szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~-
 7 11|  végig­simitotta.~ ~György most majdnem hangtalanul susogta:~ ~-
 8 11|        Kolnay, - mondta lágyan, majdnem mosolyogva (és a föld nem
 9 11|      bájos, gömbölyü arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~
10 14|   egyszer Itáliát, azóta pedig, majdnem egyfolytában, a falusi tanyájukon
11 14|  pozitiv bizonyitékot, de azért majdnem biztosra vettem, hogy megcsal.
12 21|      feladatot átnézte, merően, majdnem könybelábbadó szemmel forditotta