Rész

 1  2|        volna a háboruba. Mikor a fekete kávét fölszolgálták, s a
 2  2|    duplagallérján, mellcsokrának fekete selymén, a gyöngyházgombon,
 3  4|         folytatja, mialatt nagy, fekete szemeit utoljára nyitja
 4  9|          világnak kétségbeejtően fekete szine volt, - most a szentpétervári
 5 10|       fején a nehéz koronával, a fekete csatornákkal, melyeket omló
 6 15|         hegyorom tulsó felén egy fekete váromladék állott; a Mátyás
 7 16|        föl a szinpadra a cédulák fekete számai... Maga ur, a sugó,
 8 16| ékszerész tokot, az ezüst­nemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember
 9 18|      dacára hat­szobás lakásról, fekete lüszterruhás szobalányról,
10 18|        felé járt az idő, az urak fekete csokra alatt brilliáns mellgombok
11 22|       egy szivarra és egy csésze fekete kávéra...~ ~- A legnagyobb
12 22|         kanalazta az ebédlőben a fekete kávéját, - gyerekek, most