Rész

  1  1|           Szegény kis lovagom, áldja meg az Isten! - mondta egy könnyekkel
  2  1|           akarok élni, mint az apám, meg a nagyapám, akiknek egy
  3  1|         becsületes öregasszony főzte meg a vasárnapi tyuklevesét.~ ~
  4  2|         rajzok szerint restaurálták. Meg van még a régi lovagterem
  5  2|  éjszakánként a homályos folyosókon. Meg tudja érteni, hogy mit jelent
  6  2|           bástyák tetején libegtetem meg tengerzöld bársonyuszályomat.
  7  2|           rajtam, hát csak a szemem, meg a hajam az, melynek szinét
  8  2|      érdekesnek találta. Mi tetszett meg rajtam annyira Tomnak, hogy
  9  2|       kastély­ban pillantottam volna meg a napvilágot, sohase sértett
 10  2|           napvilágot, sohase sértett meg értékes ajándékokkal, talán
 11  2|           tenni. A jó isten bocsássa meg bünömet, de eleintén az
 12  2|      rájöttem, hogy csak a származás meg a nevelés tette ilyen tartózkodóvá
 13  2|        tanácsai, az előkelő iskolák, meg mind az a sok finomság,
 14  2|             Vén Shylock, ezt csináld meg, ha annyira nagyra vagy
 15  2|          sötétarcu férfiak lengették meg valami különösen groteszk
 16  2|         kellemes hangon, mintha ezer meg ezer gyöngyvirág csengett
 17  2|                Ő nem dohányzik.)~ ~- Meg van elégedve? - kérdezte
 18  2|          elkésett csatlós merithette meg a vödröt, - de nekem ugy
 19  3|    titokzatos vérkeveredés utáltatta meg vele már kora ifjuságában
 20  3|             nevelőnője házában huzza meg magát, hogy mérföldekre
 21  3|              maradtam itthon Annával meg a fehér macskánkkal. Mostanig
 22  4|          Ragyogó nap­sugár aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság
 23  4|             harangzugás közt kerülje meg a biboros baldachin alatt
 24  4|           rendes menetét nem zavarja meg különösebben az a tudat,
 25  4|             csésze tea fogja okozni, meg néhány lágytojás s egy pohárka
 26  4|           pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, mert
 27  4|         jövendöléseket kockáz­tatnak meg aziránt, vajjon lesz-e olyan
 28  4|               az érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk
 29  4|             várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken.
 30  4|              való kiáltása csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu
 31  5|           ismert. Az inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén
 32  5|              atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót,
 33  5|       bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az érette való imádkozásban...~ ~
 34  5|             ura nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai
 35  5|             s a vig francia asszony, meg csipkeruhás leánya csakhamar
 36  6|          mosolyogva -, nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~-
 37  6|          huszonöt évvel ezelőtt halt meg, egyszer, egy nyári alkonyaton,
 38  6|          házasságban, sohase csaltam meg. Ez külön­ben majdnem természetes.~ ~-
 39  6|         mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért minden percben meghalt
 40  6|        asszony hütlenséggel boszulja meg a rajta esett sérelmet.
 41  6|            tőle valamit, az - higyje meg nekem - maga se született
 42  6|    mindenkinél jobban szereti, mégis meg tudom érteni valahogy...~ ~
 43  6|      elhagyta szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor sirva
 44  6|              mint ezek? Nem, drágám, meg van nekem a magamhoz való
 45  6|       ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi oka sincs rá, hogy
 46  6|            gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amig odalenn
 47  7|             A férfi hitetlenül rázta meg a fejét.~ ~- Kedves barátnőm,
 48  7|             asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás aligha
 49  7|              álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, a mártirok,
 50  7|           attól tartok, hogy nem ért meg egészen; hiszen a férfi
 51  7|           multamban, fájdalom, nincs meg a kvalifikáció, hogy megértsem, -
 52  7|     magunkhoz méltó lénynyel osztjuk meg, aki lelkileg teljesen egyenrangu
 53  7|             szavak nem igen hatották meg. Egy darabig furcsán mosoly­­gott,
 54  7|           Kedvesem, maga nem értette meg, hogy mit mondtam, - szólott
 55  8|                 de sajnos, csakhamar meg kellett győződnünk róla,
 56  8|             fizetik. Divatban van és meg is érdemli; nagy művész,
 57  8|          belekóstoltál egy kicsikét, meg fogsz hát érteni, ha azt
 58  8|             áll és miben nyilatkozik meg ez a neuraszténia?~ ~Ime:
 59  8|           kisebb bün, amit még talán meg is bocsátottam volna ennek
 60  8|              hosszu levéllel zavarom meg nyugalmadat, már csakugyan
 61  8|           alighanem csontszú támadta meg, mely hamarosan a sirba
 62  8|           föl a felső kabátját, hogy meg se áll a Korányi tanár rendelőszobájáig.~ ~-
 63  8|             mely semmiképp se felelt meg benső indulataimnak - nem
 64  8|            szólott:~ ~- Jó, vizsgálj meg, ha kedved van hozzá!~ ~
 65  8|            is csak asszony vagy, hát meg fogod érteni a kegyetlenségemet,
 66  8|             adok neki három napot és meg fog történni a csoda: az
 67  9|         Legyen pontos, mert különben meg fog haragudni~ ~la vostra
 68  9|      elolvasta, mégis ijedten állott meg a festőállványa előtt: hirtelen
 69  9|       legközelebbi vonattal érkezett meg - hol váratlanul elégett
 70  9|           asztalra.~ ~- Mi akadályoz meg abban, hogy otthon ne fojtsam
 71  9|               hogy otthon ne fojtsam meg Beer urat? - kiáltotta magánkivül. -
 72  9|           kiáltotta magánkivül. - Ha meg nem adja azt az ötszáz forintot,
 73  9|    ismerőseimet pedig aligha találom meg tiz perc alatt. Az illető
 74  9|       negyedóra mulva, nem tarthatom meg a férfias becsületsza­va­mat...~ ~-
 75  9|           Bánom is én Tárnoky grófot meg a kétezer pengőt, - ha az
 76  9|                 Jó, jó, csak fojtson meg... Bár a főnyereményem lenne
 77  9|       odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon aligha
 78  9|             a pénz a lakásán, az is, meg az ötszáz forint is, amivel
 79 10|             Kell is nekem a koronája meg a birodalma... Ird meg neki,
 80 10|      koronája meg a birodalma... Ird meg neki, óh felséges atyám,
 81 10|        nevezheti, elszörnyedve rázta meg ősz fejét.~ ~- Nem kell
 82 10|        boldogok lesznek, mikor magam meg elsorvadok a bubánat­tól?!~ ~
 83 10|           tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban,
 84 10|            bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~-
 85 10|           anyai szem lát ilyennek... Meg kell tehát kérdezned másoktól,
 86 10|             nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed királyi
 87 10|            udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek-e
 88 10|           hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül:
 89 10|           hiuság nem igen ronthatott meg, mert te ugyszólván nem
 90 10|             embereket... Mondjad hát meg igazán, a hited szerint:
 91 10|             udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus
 92 10|            kovakőből. A tudós mester meg se hajolt a király előtt,
 93 10|             A király szomoruan rázta meg a fejét, s a kezével kétségbeesve
 94 10|                    Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva Gärtnerius
 95 11|           huszonhárom fiut buktatott meg az ötödikben az algeb­rából. „
 96 11|               behunyt szemmel állott meg a kegyetlen tanár szine
 97 11|             tanár ur még egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt
 98 11|             és a föld nem reszketett meg az örömtől, hogy Szedenich
 99 11|             fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegez­ni kezdte
100 11|         professzort? Miért cirógatta meg ily apai gyöngédséggel a
101 11|        szőkehaju francia baba jelent meg izgatott képzelődése előtt...~ ~
102 11|       főtisztelendő ur... Akkor halt meg, mikor Erzsike hugocskám
103 12|     világhirü honfitársunk vásárolta meg négy évvel ezelőtt: Paur
104 12|              Diana-feje miatt hivták meg?~ ~- Nem az érdekes Diana-fejem
105 12|               de ha az ember francia meg angol leveleket ir a külföldi
106 12|             szá­mára, akinek szintén meg van az a gyengéje, hogy
107 12|              annyiban különböztettek meg, hogy én is az uraságok
108 12|  szemenszedett tökfilkók!~ ~- Higyje meg, nem bántott nagyon a mellőzés,
109 12|        lebzselő gavallérokról itélné meg a világot, azt kellene hinnie,
110 12|           Kedves barátom, maga talán meg fog érteni, ha azt mondom,
111 12|       eltorzult arckifejezéssel állt meg a portière függönye előtt.~ ~-
112 12|             a világ legelső müvészét meg tudta alázni egy durvalelkü
113 13|             is bement.~ ~- Most halt meg az az urnő, akinek az arcképe
114 13|         melyek szinte félve lapultak meg a mély szakadékban, a ködbe
115 13|            meleg fészekként huzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~
116 14|           akik akkor voltunk. Higyje meg, hogy csupán mint pszikhologust
117 14|           hadgyakorlatokról beszélt, meg olykor a tarokk­partiekról
118 14|            abban is, hogy kivel csal meg?~ ~- Ugy képzeltem, hogy
119 14|           épp az ellentétét találtam meg mindannak, amiért magát
120 14|              nagy bánata van? Mondja meg, hátha segithetünk a bajon!”
121 15|            lelkébe. Egyébként délben meg fogsz ismerkedni vele, mert
122 15|   fiatalember hajlongott.~ ~- Engedd meg, szivem, hogy Pap Lacit,
123 15|           két matrózsipkás uriember, meg a leányok édesmamái. Molnár
124 15|        megindult.~ ~- Hála Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal.
125 15|            magunk­fajta öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől.
126 15|             állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes
127 15|              tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a tejfeles­száju
128 15|             plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tüntek el valahol
129 15|             ártatlan­sággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani
130 15|        értünk, susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan
131 16|             szinpadi kabátban jelent meg délutánonkint a kávéházban.
132 16|              Különben hányadszor üli meg az ötvenéves jubileumát?~ ~-
133 16|             miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén
134 16|              több vendég nem jelenik meg a nézőtéren. Csapó hangtalanul
135 17|           kihuzzák!~ ~- Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~Két
136 17|      gondolat!~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Meg kell tenni!~ ~A BANKIGAZGATÓ (
137 17|              lélegzeni kezd, érkezik meg kocsin Ruzsényi professzor.
138 17|             A hideg fürdő nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.)
139 17|       eredeti társaság marad együtt, meg az orvosprofesszor, aki
140 17|             A jótékonyságuknak nincs meg az erkölcsi alapja, mert
141 17|   pesszimista, mint mindig. Kérdezze meg csak azt a szegény embert,
142 17|          kisérlete előtt kérte volna meg illusztris házigazdánkat,
143 17|             alkalmasint soha sem éri meg azt a szerencsét, hogy az
144 18|         aranyfedezet abszolute nincs meg a szivem trézorjaiban. (
145 18|             nem minden Napoleon halt meg annak idején Szent Ilona
146 18|         megnyilt volna előtte s láva meg vulkán ömlött volna a szőnyeges
147 18|           jöttem önhöz, hogy mentsen meg, hiszen ön az egyetlen jóbarátom.
148 18|        koronás jövedelmét mindenáron meg akarja osztani velem, szigoru
149 19| szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin.
150 19|            egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszu hidján
151 19|            járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, a föld
152 19|       Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék meg, öreg, majd másképp lesz
153 19|             A Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök,
154 20|         kerül ön ide?...~ ~Nem várta meg a feleletet, hanem gyorsan
155 20|         Borbála asszony ijedten állt meg a kis tolvajlámpa világosságában.
156 20|              Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet... Talán az
157 20|          kisasszony...~ ~- Nem teszi meg, hát nem teszi meg, édes
158 20|             teszi meg, hát nem teszi meg, édes Borbála asszony?~ ~
159 20|              tétovázva alakja jelent meg az ajtóban.~ ~- Hogy kerül
160 20|             ajánlotta, hogy szökjünk meg. Eleintén mitsem akartam
161 20|        sirbolt vasajtajánál esküdött meg, hogy sohasem hagy el. Egy
162 20|             az éjjeli gyorsvonattal. Meg sem álltunk Olaszországig,
163 20|        lassankint minden ékszeremtől meg kellett válni, ami még mamától
164 20|          falusi korcsmában szálltunk meg, ablakunk alatt egy hegyi
165 20|              nagy baj származhatnék. Meg kell várni, amig a szegény
166 20|          apácák kiváncsian kérdezték meg egymást a folyo­sókon:~ ~-
167 20|        méltóságos püspök fogata állt meg odakünn a kapu előtt.~ ~ ~ ~
168 20|              most tréfásan simogatta meg a baba kövér kezét.~ ~-
169 21|         megdöbbentette. Tünődve állt meg néhány pillanatig a zenekari
170 21|             bőkezüséggel állapitotta meg a jövendőbeli magyar tanitó
171 21| megilletődött arccal sétálgatott föl meg alá az ódon butorok között
172 21|         másképp csak nem feledkeznék meg ennyire minden illendőségről...
173 21|           egy különös mondaton akadt meg; a füzet alján ugyanis,
174 21|  menyasszonyságáról csak akkor tudta meg a részleteket, mikor har­mad­nap
175 21|                de a kis hercegnőjét, meg a rothmühleni kastélyt nem
176 21|        Paloznaky dobogó szivvel állt meg a zenekari pavillon előtt...
177 21|              katonás léptekkel indul meg az Izabella-nyaraló felé...
178 21|    cilinderét lassan félkörben emeli meg a bámuló hercegnő előtt...~ ~
179 21|                Hé, uram, álljon csak meg...~ ~Egy kopott gérokkos,
180 22|             arckifejezéssel gyujtott meg egy kénes gyujtót a klinika
181 22|          doktor hizelkedve simogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~-
182 22|        Dömjén doktor borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók
183 22|             Európa összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben.
184 22|           anatómust, dicséret illeti meg amaz uj irodalmi műfaj meg­alkotásáért,
185 22|   fölszisszent.~ ~- Csak nem szurtam meg a homlokát, - szólott a
186 22|              Pedig az oltár előtt is meg mertem volna esküdni arra,
187 23|            az Arany Griff-ben szállt meg éjjelre s vacsora előtt
188 23|              bókok kiséretében hivta meg a nagyhercegi palotába.
189 23|             művészt, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a nagy
190 23|         palota disztermében tartanák meg, a fenséges ur és a nagyhercegi
191 23|          Albert Henrik nem érdemelte meg, hogy ilyen hangon beszéljenek
192 23|       lekötelező jóindulattal, - hát meg fognak hallani, ha ugy akarják...~ ~
193 23|    megfordult, szinte elkábulva állt meg ebben a csillogásban, de
194 23|      magasztaló szavakkal emlékezett meg a berlini császári hangversenyről,
195 23|            élvezetet.~ ~- Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta
196 23|          csak szerel­­mesen hajolnak meg az igazi férfiak akarata
197 23|       leküzdhetetlen szomjuság kapta meg ez aranyszőke, fehérruhás
198 23|       nagyherceg udvariasan köszönte meg a művész szivességét, Adél
199 23|         hercegnők kedvesen hajtották meg kissé előtte a fejüket.