Rész

 1  2|     kissé szédülve és dobogó szivvel a lakosztályom felé haladtam,
 2  6|    ez éjjelen megkönnyebbült szivvel aludtam el, mert ugy éreztem,
 3  7|  után én is fáradtan és üres szivvel menekültem vissza a magányosságom
 4 10|      ahelyett, hogy tuláradó szivvel borult volna a hatalmas
 5 14| helyeket, ahol valaha fiatal szivvel meg­for­­dult. A mézeshetesek
 6 20|   emléke, melyeket romlatlan szivvel töltött itt valaha, a kolostor
 7 21|      meghajolt, aztán dobogó szivvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~
 8 21|    kopaszodó ember ellágyuló szivvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi
 9 21|     az öreg Paloznaky dobogó szivvel állt meg a zenekari pavillon
10 21|          Emelt fővel, dobogó szivvel megy tovább, s szinte valami