Rész

 1 11|      igy szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos
 2 11|      szine előtt.~ ~- Kolnay György - szólott Szedenich főtisztelendő
 3 11|   főtisztelendő ur -, Kolnay György, maga most szépen el fogja
 4 11|   nyárfalevél módjára remegő György mellé.~ ~- Hogy hivják az
 5 11| gyöngéden végig­simitotta.~ ~György most majdnem hangtalanul
 6 11| részről való nagy­apád?...~ ~György bámulva nézett a félelmetes
 7 11|   haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin... Mi
 8 11|   ismertem volna...~ ~Kolnay György másnap elhozta az arcképet
 9 11|     ha jól tudom...~ ~Kolnay György szomoru kis arcát szeliden
10 11|      össze-vissza csókolta a György ajkát, miközben leomló könnyei