Rész

  1  1|                 több kereke van eggyel, mint kellene, noha a familiájában
  2  1|                 igen látták ott máskor, mint az ünnepek délelőttjén.
  3  1|                  Sándor ur nem ugy élt, mint harcos és igénytelen elei;
  4  1|                 lehajtotta fejecskéjét, mint társai a kertekben és réteken,
  5  1|        holnaptól fogva más lesz a rend, mint eddig volt. A megholt püspök
  6  1|              Zsombory szeme megvillant, mint harcos őseié, akiket a király
  7  1|           Akármikor jön, - ugy jön ide, mint a hercegnő, akire egy királyi
  8  1|                tartva, álmodozva szólt, mint a karácsonyi angyal a szent
  9  1|                    A szeme megcsillant, mint amikor a drága igéretet
 10  1|              lágyság gyulladt ki benne, mint a forrásban, ahol egy szerelmes
 11  1|           bené­pesiti. Ugy akarok élni, mint az apám, meg a nagyapám,
 12  2|          voltakép csak Tamásnak hivják, mint minden ősapját az Árpádok
 13  2|               inkább históriai ereklye, mint kényelmes uri lakás. Nem
 14  2|                 a fundus instructushoz, mint a tömlöc, a torony vagy
 15  2|              tudnám ugy szeretni magát, mint ott, ahol fejetlen keresztes
 16  2|          boldoggá tett a gondolat, hogy mint törvényes urnő fogok bevonulni
 17  2|             pillantással ült mellettem, mint valaha a jezsui­ták konviktusában,
 18  2|                 annyi fantáziája sincs, mint egy mezei tücsöknek. Most
 19  2|            körülöttem, ugy dédelgetett, mint valami régi, családi dajka,
 20  2|            féktelen indulatok lobognak, mint XIV. századbeli őseiben?~ ~
 21  2|              oly joga van a vagyonához, mint a miniszternek vagy a főrendiház
 22  2|              édesen és nyugodtan aludt, mint a szorgalmas gyermek, aki
 23  2|             feküdtem már itt valamikor, mint most, várva a trombitaszót,
 24  3|              édes kis iskolás leányhoz, mint egy országos botrány hősnőjéhez.
 25  3|                  hiszen maga ugy lakik, mint valami fejedelem! Minek
 26  3|            inkább a tanitómestert adta, mint a fiatal férfit, néha attól
 27  3|                 a hangja épp ugy remeg, mint valaha, harmadik jogi szigorlatán,
 28  3|                rá, hogy más is lehetek, mint az öreg barátja? Vajjon
 29  4|                nem igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat,
 30  4|                 alig volt itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság
 31  4|          szinben tünt föl a püspök, aki mint valami uralkodó fejedelem,
 32  4|                 püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, mely a
 33  4|                 kiadja a szükségeseket, mint tegnap, tegnapelőtt s mint
 34  4|              mint tegnap, tegnapelőtt s mint nyolc éve már, amióta a
 35  4|              olyan fényes ez a temetés, mint ama hires tizenkét esztendő
 36  4|                   S mindig szélesebben, mint a hullámok gyürüje, néhány
 37  5|         egyházra!... Hamarabb rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte...
 38  5|         esztendő óta alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat boszantotta.
 39  5|               asztalára alig kerül más, mint zöldség és rántott leves,
 40  5|              spékelést annyira értitek, mint senki más, hát Isten bünül
 41  6|            fölfelé a szerpentin-utakon, mint két bizalmas jóbarát, aki
 42  6|         feleségül vett, jóval hamarabb, mint terveztük, mert a szive
 43  6|                 nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka -,
 44  6|            talán gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, drágám, meg van
 45  6|                 volt dekolletált ruhám, mint az amerikai hölgyek­nek,
 46  6|        ragyogott a csintalan jókedvtől, mint ezeké az elbizakodott, kis
 47  6|            szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány koromban, amikor
 48  6|           állott akkor távo­labb tőlem, mint az asszonyos kacérság, -
 49  6|                nem is oly sulyos beteg, mint ahogy legelső ijedelmükben
 50  6|              össze­szoritotta szivemet, mint az előző napon s valami
 51  7|             olyan módon tanulmányozhat, mint rajta kivül senki a világon.~ ~-
 52  7|                 megértethetném magával. Mint orvos, sokat gondolkodtam
 53  7|                tart komolyabb embernek, mint a többit, hiába lát mentesnek
 54  7|                 közük volt a lelkemhez, mint a mosóném ruha­szám­lájának.~ ~-
 55  7|                  És én jobban érdeklem, mint a mosónéi számlája? - kérdezte
 56  7|              oly alsórendü életfunkció, mint az alvás vagy a táplálkozás,
 57  7|                ugyanannyi iskolát járt, mint én, aki ugyanannyit tud,
 58  7|                én, aki ugyanannyit tud, mint a legöregebb udvari tanácsosok,
 59  7|                 nevetve megrázta magát, mint a hattyu, aki a tóból a
 60  7|              annyira énbelém szerelmes, mint az érettségi bizonyitványomba
 61  8|                 olvasmánynak tartottuk, mint a bécsi vagy párisi divatlapot,
 62  8|            fenhéjázón lobogtattunk. Te, mint harmadéves medika, egy rövid
 63  8|                Beszélni se tud másképp, mint kunsági dialektusban, ami
 64  8|                 harmadszor és legfőkép: mint orvos, valóságos elragadtatással
 65  8|                aligha tudhatott többet, mint a helyesirásról vagy a politikáról.
 66  8|           kompromittálta magát annyira, mint nagyzoló és elbizakodott
 67  8|              után, oly kép­zelődő (vagy mint a régiek mondták: oly rásztkóros),
 68  8|               mondták: oly rásztkóros), mint egy vérszegény, német nevelő­­nő.
 69  8|         bágyadtan és kedvetlenül ébred, mint egy kereskedő, akinek hajói
 70  8|               voltaképp oly egészséges, mint a makk, a szervei tökéletesek
 71  8|              kitünő, aludni jobban tud, mint egy pólyás baba, és - neked
 72  8|           hőseit) egy idő óta betegebb, mint valaha. Hangyái alighanem
 73  8|                 hozzá!~ ~Megvizsgáltam, mint akármelyik más betegemet;
 74  8|             Korányinak jobban elhitted, mint nekem? - kérdeztem tőle
 75  8|                 vagy, de Korányi tanár, mint orvos, mégis csak jobban
 76  8|                  hogy jobban szeretlek, mint az egész orvosi egyetemet.~ ~
 77  8|                hogy a nyakam keményebb, mint egy kálvinista papé. Ma
 78  9|      levélhordót. Wagner ur olyan volt, mint egy hóember, a csizmája
 79  9|        nagymérvü huszonnyolcadika volt, mint talán még soha - az uzsorások
 80  9|              épp oly szivesen megvette, mint a mocsarakat és genreképeket,
 81  9|               még nem volt ilyen ünnep, mint ma, mikor a magyar Alma
 82  9|                 Kétezer forint is jobb, mint a semmi. Adja hát gyorsan
 83  9|                 de Ön is csak gavallér, mint én... Elvégre olyan embernek
 84  9|                   Ön most ugy hazudott, mint a vizfolyás. Ha ebből a
 85  9|             perc alatt, ugy meg­fojtom, mint egy egeret...~ ~- Jó, jó,
 86  9|         főnyereményem lenne oly biztos, mint hogy az ötszáz forint­ját
 87 10|               ki, anyja keblére borult, mint valaha a schwarz­waldi kastélyban
 88 10|          szólott:~ ~- Szerelmes vagyok, mint egy tejfölösszáju siheder -
 89 10|              gyáván gőgicsélni kezdett, mint a gyermek, akit mestere
 90 10|             dörmögte:~ ~- Annyit tudsz, mint a hirneves Galenus, aki
 91 10|                 madarakkal ugy beszélt, mint az emberekkel, akószám készitette
 92 10| királykisasszony is csak olyan asszony, mint a többi... És hol az a bölcseségben
 93 10|              nem olyan üvegből készült, mint a többi, mert van egy tulajdonsága,
 94 10|                 min­denki másnak látja, mint amilyen... De aki a csodapápaszemet
 95 10|              lassabban járt vala­mivel, mint manapság, csak kerek három
 96 11|              anyuskám halála előtt...~ ~Mint a sebzett vad, ugy ugrott
 97 12|          töltött a muzeumi könyvtárban, mint a dunaparti korzón, szüköcskén
 98 12|                mindig olyan lusta maga, mint valaha?~ ~- Miért kérdi?~ ~-
 99 12|        különösebbek és titokzatosabbak, mint ahogy maguk a novelláikban
100 12|              ezelőtt: Paur Félix, akit, mint tudja, a hegedüsök királyának
101 12|             végezze. A zenemükiadó, aki mint tudja, anyai nagybátyám,
102 12|          öltöztetést nem értem annyira, mint a francia korrespondenciát.
103 12|          lesiklik minden hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör lapjáról
104 12|                 a kastélyból. Kidobtak, mint egy rossz cselédet, akit
105 12|            fürdőbe. Igy volt, kidobtak, mint egy rossz cselédet s most
106 13|                 megindulással susogott, mint valami szerelmes siheder?
107 13|             közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott
108 13|                 jégsivatag közepén...~ ~Mint történt, hogy a bájos teremtés
109 13|              teremtés a keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes
110 13|                 maga egyhangu életében, mint maga is egy édes álom az
111 13|           magától...~ ~Szólt és eltünt, mint a májusi verőfény. Ki volt,
112 14|                                    SIMI MINT HŐS.~ ~Valamelyik kicsiny,
113 14|            amikor korábban jöttem haza, mint a hogy megmondtam. Szégyeltem
114 14|            talán többet van maga körül, mint a főhadnagy...~ ~- És Simire
115 14|                 Higyje meg, hogy csupán mint pszikhologust érdekelne,
116 14|                jó pajtást látta bennem, mint a szép asszonyt, akinek
117 14|             volt bennem annyi rajongás, mint akkor; éjjel-nappal mindig
118 14|               szememben különbbé tette, mint valamennyit... Azt hiszem,
119 14|                szerelem komolyabb volt, mint magam is hittem. Bodrogiban
120 14|               hü és odaadó volt hozzám, mint egy kutya... Most már kinevethet,
121 14|           délutánon ugy nem viselkedik, mint a bibliai József...~ ~-
122 14|                 aki tréfál, az nem sir, mint én, - de nem akarta, hogy
123 14|                gyöngéd és lemondó volt, mint mindig, amióta megismertem.
124 14|               akkor nem viselkedik ugy, mint egy igazi hős...~ ~Az öreg
125 15|                én nem igen láttam mást, mint néhány sötétben kéklő hegy­pupot.~ ~
126 15|                oly kevés van a világon, mint normális észjárásu poéta.
127 15|              gyöngéd, épp olyan költői, mint ő. Ha sokáig egyedül vagyunk,
128 16|             járt a ránk-tamási fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok
129 16|            szinháza épp oly üres marad, mint ma este... Különben hányadszor
130 16|           garderobe-ját ugy itt fogják, mint a karika­csapás... Jubiláljon
131 17|                 agglegény-háztartásban, mint az enyém... Az inasom mindig
132 17|                 Bravó! Ugy kihalászták, mint valami pontyot. Már jön
133 17|             volt... olyan rémesen zöld, mint az a viz odakünn... (Görcsösen
134 17|                  Jobb állást fog kapni, mint amilyen eddig volt... majd
135 17|               szeszélyükből tettek jót. Mint mi orvosok mondanók: ez
136 17|              professzor ur pesszimista, mint mindig. Kérdezze meg csak
137 18|                  A bájos kis teremtés - mint bizonyára kitaláltad már -
138 18|                 axiómát, ami többet ér, mint valamennyi bölcseség, amit
139 18|                házasságom történetét.~ ~Mint a régi regényirók mondják,
140 18|                  Szegény barátnőd, aki, mint tudod, mindössze nyomorult
141 18|                olyan tekintélyes arcot, mint egy öreg maharadzsa, három
142 18|       bizonyosan feleségül fogsz venni, mint amilyen bizonyos, hogy ma
143 18|                 sokkal nagyobb ajándék, mint a szépség vagy a gazdagság,
144 18|              egyéniség egy fiatal lány, mint ti, akik oly fensőséggel
145 18|                van a gyermeke lényével, mint a házában megforduló férfiak,
146 18|                 magam oly bájos voltam, mint egy karácsonyi angol baba;
147 18|             ivlámpái. A Lipót-köruton - mint egy történelmi regényben
148 18|                 gyermek ugy érzi magát, mint a katona, aki esze­veszett
149 18|           megjutalmazni a bátorságáért, mint arra, hogy börtönbe vetik,
150 18|               milyen más most a hangja, mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről
151 18|          szememet és mosolyogni kezdek, mint a kisliba, akit egy jószivü
152 18|                inkább kis­baba vagy te, mint én, akit a naiv babusgatásoddal
153 19|       bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm volt,
154 19|                 s a tél fehér világában mint kisérteties árnyak suhannak
155 19|              sütött, én szinte éreztem, mint sülök barnára az afrikai
156 19|                 száraz és unalmas volt, mint egy lévita, de mi mégis
157 19|                a boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek között
158 19|               bennem s néha ugy vagyok, mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat
159 19|             tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában
160 19|             kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy halinás csősz. Nemrégiben
161 19|         Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint kukorica.~ ~Olyan fanyarul,
162 19|             Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök, egyetlen
163 19|               góréban, a vetés közepén. Mint igaz református ember várom
164 19|          lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, megbuktatta
165 19|             olyan volt az öreg paraszt, mint egy óriás hollandi kép.~ ~
166 20|             láthatna jobban a szivekbe, mint a te szerető szemed!~ ~Csöndesség
167 20|                  Akkor tán jobban félt, mint most, ezen a borzadalmas
168 20|                feje keblére hanyatlott, mint egy vergődő galambé.~ ~-
169 20|              nővérek aggódó csoportját. Mint egy sereg vergődő galamb,
170 21|            megérke­zése? Sokkal többet, mint ezek a körülötte sétáló
171 21|                talán több is valamivel, mint az ismerőse. Akkoriban történt
172 21|              piemonti nagyherceg, aki - mint tudja - a hetvenes években
173 21|             ujságot elolvasta...~ ~Több mint harminc év mult el a szomoru
174 21|          hercegnőből? Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá
175 21|               Jó ideig nem láttak mást, mint néhány sürgölődő komornyikot,
176 21|             térzenét nem hallgatta más, mint a bonneok és a gyerekek,
177 21|                 lesz ujra, hogy ott ül, mint régente, a vörös szalonban,
178 21|               nyaraló felé fordul... És mint a katona, aki uralkodójával
179 21|                 aztán épp ugy meghajol, mint valaha régen, a rothmühleni
180 22|           barátom, a glabella bizonyos, mint a halál. Nyolcszáztiz pozitiv
181 22|                 több tudományos értéke, mint a Tompa Mihály Virágregéinek,
182 22|       verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, mig végre
183 22|               az a skribler többet tud, mint én. A glabella-elmélet a
184 22|               inkább hasonlit az önére, mint az enyémre... Teringettét,
185 23|          Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanitotta
186 23|                  fehérhaju dámának, aki mint a két nagy­herceg­nő udvarmesternője
187 23|             többre becsülnék e percben, mint az egész Goethe-muzeumot...~ ~
188 23|                én koronám is ér annyit, mint ezeké a báboké...~ ~A keblét