Rész

  1  1|         Zsombory idejében napos vendég volt a péterpusztai udvarházban.~ ~
  2  1|                Gyüjtemény irástudóinak volt adresszálva.~ ~Tiz év óta
  3  1|               kövezetén.~ ~Május eleje volt, a Prater paprikajancsis
  4  1|               lovak füle mellé. Tavasz volt és utszéli vándorok fütyörészve
  5  1|     megrészegitette volna őket. Tavasz volt és kék üvegharang borult
  6  1|               vegyen. Oh, mily szomoru volt ez az utolsó fejezet, melylyel
  7  1|                lesz a rend, mint eddig volt. A megholt püspök ur francia
  8  2|             Őszintén szólva, nekem nem volt szerencsém hozzá, mikor
  9  2|                megint, mind mindig, az volt az érzésem, hogy ujra nyitott
 10  2|          tizenhat­éves koromig soha se volt egy tisztességes bluzom, -
 11  2|          értékes ajándékokkal, talán ő volt az egyetlen valamennyi férfiismerősöm
 12  2|                bünömet, de eleintén az volt az impresszióm róla, hogy
 13  3|   agyonüldözött igazság utolsó lovagja volt a földön. Isten tudja, micsoda
 14  3|               még az édesapám is, maga volt az egyetlen, aki jó volt
 15  3|               volt az egyetlen, aki jó volt hozzám. Azért jöttem, hogy
 16  3|            tőle! A szobában mély csönd volt, s az ártatlanok védője,
 17  4|            mögött, jóformán ismeretlen volt ebben a vidéki város­ká­ban,
 18  4|          zöldredőnyös, impozáns palota volt, e középkorias kastély,
 19  4|                 Évenkint jóformán alig volt itt többször, mint a két
 20  5|                 Az inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is
 21  5|          teljes életében jó keresztény volt, hát az urnőm ideküldött,
 22  5|                    Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett:
 23  5|          püspök, aki szenvedélyes hive volt a finom konyhának, üveges
 24  5|           betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely bugva dolgozott az
 25  5|                 Még félig-meddig éjjel volt, de távol, a fenyveserdő
 26  6|      magasabbrangu hivatalnok felesége volt, finomsága és rendkivüli
 27  6| tucat-asszonyok közé, sokkal több esze volt, semhogy egy ostoba kérdés
 28  6|                füz. Az első a kedvesem volt, akiért minden percben meghaltam
 29  6|           meghalt volna s a másodikhoz volt hüséges, akit csak egy rokonszenves
 30  6|               mindig nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka -,
 31  6|               ki nem mondott szövetség volt köztünk, mely akkor se szakadt
 32  6|                első napon még ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból
 33  6|          villamos csillár égett... Nem volt dekolletált ruhám, mint
 34  6|            hangja meleg és szimpátikus volt s szeméből őszinte szánalom
 35  6|         bemutatkozott (egy lyoni orvos volt, aki tudományos küldetésben
 36  6|            közé, aki dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet
 37  6|                oly mérhetetlenül távol volt tőlem...~ ~Lássa, ez volt
 38  6|              volt tőlem...~ ~Lássa, ez volt asszonyi életem egyetlen
 39  7|                Pompás két emberpéldány volt ez a meglett férfi és ez
 40  7|              korára már első gyakornok volt a sebészeten, sugár, asszonyosan
 41  7|           izmos, finom, fehér teremtés volt, aki egy szalonban is bizonyára
 42  7|            kalandoknak oly kevés közük volt a lelkemhez, mint a mosóném
 43  7|           okleveles doktor­kisasszonyé volt többé, hanem a hiu és megsértődött
 44  8|           éppen ez a kedves gyarlósága volt az inditó ok, amiért a függetlensé­ge­met
 45  8|       mes­ter­ségemhez. Az eredmény az volt, amit régen tudok; megmondtam,
 46  8|              arccal jött haza; délután volt Korányinál, s a hires professzor
 47  8|          feltünően hasonlit rám.~ ~Igy volt. És most - ötéves házasság
 48  9|            kétségbeejtően fekete szine volt, - most a szentpétervári
 49  9|                kandallónak. Oly boldog volt, hogy megint hópelyheket,
 50  9|           levélhordót. Wagner ur olyan volt, mint egy hóember, a csizmája
 51  9|              Természetesen asszonyirás volt, de a szokott szerelmes
 52  9|             kalandos téli estén? Arról volt ugyanis szó, hogy Sárkány,
 53  9|         szobrok között ugyszólván alig volt valami pénzbeli érték. A
 54  9|               a szegény Sárkánynak nem volt mesebeli nagybácsija és
 55  9|      művészkolonián talán összesen sem volt ez időtájt ennyi pénz -
 56  9|             nagymérvü huszonnyolcadika volt, mint talán még soha - az
 57  9|              Beer ur a Sárkány müárusa volt, afféle vicinális Sedlmayer,
 58  9|                haragudni, mert Beer ur volt az egész földkerekség legnagyobb
 59  9|              Szegény házam­ban még nem volt ilyen ünnep, mint ma, mikor
 60  9|        bugyellárisában huszezer forint volt s a gróf épp dühösen panaszolta
 61  9|          megvetéssel -, hiszen sohasem volt felesége...~ ~- Nem volt?
 62  9|               volt felesége...~ ~- Nem volt? Itt őrzöm most is a házassági
 63 10|                hetedhét országon hires volt, ellenben Elfrida hercegnő,
 64 10|              király, aki már is büszke volt arra, hogy a schwarzwaldi
 65 10|          orvosságot találjon. De hiába volt minden töprengése és bubánata,
 66 10|        bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó boritotta a székváros
 67 11|           beszélte. Negyvenéves férfiu volt, arca szederjes a mindennapi
 68 11|                diákokat. Tizenkét évig volt a nyitrai rendházban és
 69 11|                Igenis... Haller molnár volt az én nagyapám... Haller
 70 11|          rózsás arcát (most már rózsás volt az örömtől) és nyájasan
 71 11|               arcocska, amilyen az övé volt egykor... És az ajka...
 72 11|        asztalán feküdtek. Sokáig csend volt a szobában, de végtére a
 73 12|          láttam?~ ~- Mindig Budapesten volt? - kérdeztem tőle, amig
 74 12|         barátnőm három hónap óta távol volt a fővárostól, hogy csupán
 75 12|        édesapja barátom és pályatársam volt, de korai halála gyorsan
 76 12|                nagy müvésznek szüksége volt egy földi lényre, aki az
 77 12|                 a szerepem távolról se volt ilyen regényes: leveleket
 78 12|             kétségtelenül Sáfár doktor volt, de ő rá - sajnos - nem
 79 12|             volna. Csakugyan féltékeny volt ez az asszony, aki az urát
 80 12|          intett bucsut felém: a müvész volt. A grófnő nem volt otthon;
 81 12|              müvész volt. A grófnő nem volt otthon; a járásorvossal
 82 12|                szomszédos fürdőbe. Igy volt, kidobtak, mint egy rossz
 83 13|              segiteni rajta.~ ~- És ki volt az az idősebb Jobbágy Miklósné?~ ~-
 84 13|         helybeli nőegyesület elnöknője volt, Jobbágy Miklós­nak, a megyei
 85 13|                  Zimankós januári este volt, Galamb épp vacsorához készült
 86 13|          évesnek látszó fiatal asszony volt, kék szemében bámulat és
 87 13|      fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi kastély
 88 13|             mint a májusi verőfény. Ki volt, hogy hivták, hová szállt?
 89 14|             asszonyra, aki a feleségem volt.~ ~- Csak volt?~ ~- Az én
 90 14|               feleségem volt.~ ~- Csak volt?~ ~- Az én szememben még
 91 14|              aki harminc évvel ezelőtt volt.~ ~- A gáláns férj nem nézi
 92 14|                 A vármegyében nem igen volt épkézláb férfi, aki legalább
 93 14|            akart volna tetszeni nekem. Volt valami oka arra, hogy féltékeny
 94 14|             érdeklődött iránta. Lássa, volt egy olyan év a házasságunkban,
 95 14|                és a regényeket. Sohase volt kenyerem a gyerekes éretlenkedés,
 96 14|           megcsal. Csak egyetlen dolog volt, ami ugy, ahogy mégis megnyugtatott:
 97 14|         főhadnagy...~ ~- És Simire nem volt féltékeny?~ ~Az öreg Takács
 98 14|                nem abból a fajból való volt, aki az asszonyoknak tetszik.
 99 14|             Simiben ugyancsak semmi se volt abból, ami az unatkozó feleségek
100 14|          gyöngédséget szomjazó asszony volt s én se voltam különb a
101 14|               megcsalt, talán igaza is volt. Ki tudja? Most már minden
102 14|              fiatalsá­gomnak csakugyan volt egy ideje, amikor közel
103 14|           Akkor. De nem a főhadnagyról volt szó, - még talán álmomban
104 14|                udvarolni szokás... Nem volt valami nagy lumen, de tisztességes
105 14|       tisztességes és becsületérző fiu volt. Ha féltett tőle, mond­hatom,
106 14|              tette...~ ~- Hát akkor ki volt, akitől féltenem kellett
107 14|           Unott, kedvetlen és brutális volt s én a távollétében nagyon
108 14|              tizenhatéves lánykoromban volt bennem annyi rajongás, mint
109 14|               aki az én szememben maga volt a tökéletesség. Nem volt
110 14|               volt a tökéletesség. Nem volt szép férfi, de a jóság,
111 14|             megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~A matróna
112 14|                Nem találja ki? Bodrogi volt, a csuf Bodrogi, a maga
113 14|              Simibe komolyan szerelmes volt? Maga most csak bolonddá
114 14|                az a szerelem komolyabb volt, mint magam is hittem. Bodrogiban
115 14|  szeszélyeimért is hálás és ragaszkodó volt... Oly jósá­gos, hü és odaadó
116 14|             Oly jósá­gos, hü és odaadó volt hozzám, mint egy kutya...
117 14|              bibliai József...~ ~- Hát volt egy novellisztikus őszi
118 14|          délutánjuk is?~ ~- Októberben volt, a pusztuló kertben jártunk,
119 14|            Akkor is gyöngéd és lemondó volt, mint mindig, amióta megismertem.
120 14|              nekem aránylag szerencsém volt, mert az ellenség nagylelküen
121 15|             aki a gimná­zium­ban hires volt a csinytevéseiről, de később
122 15|           ideáradt. Édes nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak
123 15|          vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Ugy éreztem, mintha
124 15|        érthetetlen, szinte megdöbbentő volt! Miért nem akarta Gyurka,
125 16|                aki állitólag főhadnagy volt a szabadságháboruban, néha
126 16|            szintársulatra, már-már ugy volt, hogy a külvárosi korcsmáros
127 16|              sikerekben és diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam
128 16|        koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet
129 16|             zene­karból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei
130 17|              TANÁCSOS: Milyen hivatala volt a Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS:
131 17|                Ma este már szinte zöld volt... olyan rémesen zöld, mint
132 17|              kapni, mint amilyen eddig volt... majd gondoskodom róla,
133 17|               SZALMAÖZVEGY: Szivettépő volt, amikor az éhező gyermekéről
134 18|        szerencsés barátnőjének otthona volt, akit az igazságtalan gólya
135 18|       tizennyolc évvel ezelőtt. Szerda volt, mikor a Munkácsy-utcai
136 18|           teremtés. Oly szemmellátható volt ez a gondolat, hogy e sorok
137 18|                szinte istenien komikus volt ez az affektáló legény,
138 18|               nagyobb politikus?~ ~Igy volt. És most, ahogy itt ülök
139 19|            mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben négerré
140 19|                befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb
141 19|            árnyékot, kabinnak hire sem volt a yacht belsejében. Távolról
142 19|               Kis ur száraz és unalmas volt, mint egy lévita, de mi
143 19|               lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki
144 19|                kalapját. A pince olyan volt, mintha egy festő cseppentette
145 19|           Somogyi Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei
146 19|            napjáig. Közönséges paraszt volt minden ivadékom, de a venyige
147 19|          körülfolyta s messziről olyan volt az öreg paraszt, mint egy
148 20|              megnézte az órát; XI után volt tiz perccel. Ugyan kinek
149 20|                lélekzettek, a szeme le volt hunyva. A kapusné tétovázva
150 20|           szerető szemed!~ ~Csöndesség volt, csak egy mécses égett a
151 20|            ahol azelőtt a szegény mama volt otthon. Ki törődött volna
152 20|                unokaöccse, aki Pólában volt négy évig a tengerészeknél.
153 20|                 mikor az édesatyám nem volt otthon, sietve összecsomagoltunk
154 20|           Mikor fölébredtem, Gyuri nem volt mellettem és a korcsmáros
155 20|               német asszony háza előtt volt; áldott legyen ez a ház
156 20|               ez valóban különös dolog volt. A fejedelemasszony igy
157 20|                      IV.~ ~Szerencsére volt még annyi idő, hogy a gyermeket
158 20|                keresett menedéket. Nem volt szivünk, hogy elkergessük
159 20|         becézgettük a gyermeket és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz
160 21|         fiatalkorában meghitt ismerőse volt a hercegnőnek, sőt talán
161 21|               mikor két hónapon át nem volt annyi pénzem, hogy főtt
162 21|            édes, tizenötesztendős baba volt, aki csillogó egérszemét
163 21|                   A vesztfáli hercegnő volt, aki angol regényével a
164 22|          sarkáig. Innen csak pár lépés volt a lakásához és a hires anatómus
165 22|        bordacsontjára himzett partelli volt akasztva, ezzel a furcsa
166 22|              csontkoponyája pedig tele volt smirglivel és ezüstszappannal.
167 22|                 Mit tudtatok eddig, mi volt az a pontos törvény, amely
168 22|    Nyolcszáztiz pozitiv eset közül nem volt eddig egyetlenegy, amely
169 22|         rezignáltan, - utóvégre nem ez volt az első eset, hogy a tudomány
170 23|          elaludt.~ ~Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér
171 23|      hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját nagyságától
172 23|           küszöbén. Ez Crailsthal gróf volt, a főudvar­mester (a Prinz
173 23|                fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a ruha
174 23|             ebédhez, - délután hat óra volt. Az ebédlőben föl voltak
175 23|           hangversenyről, ahol először volt alkalma gyönyörködni a Sauters
176 23|               pisze orrát. Talán őrült volt, vagy csak részeg, - s miközben