Rész

1 11|       egyszerre igy szólott:~ ~- Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos
2 11| kegyetlen tanár szine előtt.~ ~- Kolnay György - szólott Szedenich
3 11|    Szedenich főtisztelendő ur -, Kolnay György, maga most szépen
4 11|         hangtalanul susogta:~ ~- Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda
5 11|          borostás ábrázatát.~ ~- Kolnay, - mondta lágyan, majdnem
6 11|     Szedenich tanár ur mosolyog) Kolnay... fiacskám... mondjad csak
7 11|         közt haladt lefelé a kis Kolnay György a várhegy bástyáin...
8 11| lány­korában ismertem volna...~ ~Kolnay György másnap elhozta az
9 11|         Pedig, ha jól tudom...~ ~Kolnay György szomoru kis arcát