Rész

  1  1|             kellene, noha a familiájában még sohase találódott meggárgyult
  2  1|                  talán egy évtized mulva még egyszer bele fogok avatkozni
  3  1|             Lehet, hogy sirva gondol rám még mindig, lehet, hogy eltünök
  4  1|                éjszakája a magáé lesz, - még ha utána minden éjszakámat
  5  1|                       Vajjon ébren van-e még a kékszemü szerelmem? -
  6  1|                éjszakája a magáé lesz, - még ha utána minden éjszakámat
  7  1|                Az urfi - a kastély körül még mindig igy hivták a deresedő
  8  1|       láthatatlan eget is, mely az előbb még ólomsulylyal nehezedett
  9  1|        kancelláriában és egy kék szempár még utolsó órájában is rámosolyog
 10  2|            században épült, az alapfalak még most is III. Endre korából
 11  2|            szerint restaurálták. Meg van még a régi lovagterem is, ahol
 12  2|                      Kápolna is van?~ ~- Még pedig sziklába épitve, ugyanabban
 13  2|       önhatalmulag adományoztam magamnak még azt a nevet is, amit a szinpadon
 14  2|             végigjárni az életet? Hiszen még csak különösen szép se vagyok,
 15  2|                évét is betöltötte már, - még mindig egy csöndes, szerény,
 16  2|       elragadtatva, mig néhány gombostüt még sietve elhelyezett rajtam.~ ~
 17  2|                melyet két héttel ezelőtt még kokett kis kardalosnőktől
 18  2|                besütött a holdvilág s én még egy utolsó, kiváncsi és
 19  3|                tett! Mindenki elhagyott, még az édesapám is, maga volt
 20  3|           pajtása a hosszu ruhája dacára még iskolásleány. Zsuzsa pedig
 21  3|         agglegénynek? Mondja, nem jutott még eszébe, hogy asszonyt hozzon
 22  3|           Jézusom, már tiz óra van és én még mindig magával trécselek!
 23  3|            találja, hogy ebben az órában még egy férfi lakásán lebzseljek?~ ~-
 24  4|             haldoklott. Lenn az irodában még elfojtottabbá válik a suttogás
 25  4|       összebujnak az inasok. A kulcsárné még most is vigan csörgeti kulcsait,
 26  4|               nagy, költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak,
 27  4|                bár, a szegény egyháznagy még fölveszi az egyházi szentségeket
 28  4|                       Nos, remélhetünk-e még?~ ~De az orvos, aki most
 29  4|                  stallumra gondol, amely még mindig betöltetlenül áll,
 30  5|         hirtelenül bekövetkezik. Ma este még jókedvüen hallgatta a kisasszony
 31  5|                  az éhenhalás veszedelme még egyelőre nem fenyegette
 32  5|        visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva igy
 33  5|              vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni is, hogy árva
 34  5|                        II.~ ~Caudéran ur még élt, mikor a pap megérkezett.
 35  5|             ágyra borultak.~ ~A gvárdián még egy utolsó pillantást vetett
 36  5|           beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig éjjel volt,
 37  5|            küllőit és kerekeit hajtotta, még mindig eszeveszetten bugott
 38  6|                hanem a pszichológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat
 39  6|                Ne higyjen a drámairóknak még akkor se, ha a szinpadon
 40  6|               azt mondta neki, hogy most még sokkal jobban rászorulok
 41  6|                 Mit tehettem volna? Arra még gondolni se lehetett, hogy
 42  6|            hazatért, nagy leány koromban még komoly ügyeiben is tőlem
 43  6|           egyedül elbocsájt a nagy utra. Még aznap éjjel sietve becsomagoltam,
 44  6|              Emitt az uram, akitől eddig még egyetlen napra se váltam
 45  6|                betöltötte? Az első napon még ahhoz se volt energiám,
 46  6|                vizekre, a fájdalom talán még jobban össze­szoritotta
 47  7|       fiatalságomban szerepe van; hiszen még csak erő, szépség vagy férfiasság
 48  7|            érzéseimet, de mivel az orvos még a szerelmet is természettudományos
 49  7|                 tanári katedrámon ülnék. Még igy is attól tartok, hogy
 50  7|               nemesebb emberpéldányokat, még a szépség külső megnyilatkozásainál
 51  7|        tapétaajtón. Pillantása, melylyel még utoljára az elnémult férfit
 52  8|             rövid ötven-hatvan évet, ami még földi életünkből hátra van,
 53  8|                 követelték (vissza tudsz még emlékezni arra a csuf öreg
 54  8|                darab szőke emberhez, aki még az ecset szót is, mely a
 55  8|                 kis eminens diákkal, aki még a lapdázást is elhanyagolja
 56  8|          forditom a beszédet - voltaképp még csak nem is intelligens
 57  8|            azonban csak kisebb bün, amit még talán meg is bocsátottam
 58  8|               nem ismeri az asszonyok és még hozzá: a diplomás asszonyok
 59  9|       városligetet térdigérő hó boritja. Még a mult estén az egész világnak
 60  9|                  nagy virtus, de Sárkány még tréfából sem gondolt soha
 61  9|        huszonnyolcadika volt, mint talán még soha - az uzsorások pedig
 62  9|              mocsarakat és genreképeket, még pedig egészen tisztességes
 63  9|             birodalma. Szegény házam­ban még nem volt ilyen ünnep, mint
 64  9|                 magukat, - de igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~-
 65  9|                 kifizeti?~ ~- Tiltakozom még az ellen is, hogy ilyen
 66  9|          negyedóráról van szó, ez az idő még talán Önnek sem sok, ugy-e,
 67  9|                huszonhat éve, jó uram, s még eddig nem virradt rám olyan
 68  9|              tartozását kifizette volna, még az utolsó husz forintomat
 69 10|                 és ezzel punktum. Inkább még ma este bevonu­­lok az Orsolya-szüzek
 70 10|          anyakirályné büszkén emelte föl még mindig érdekes, ősz fejét.~ ~-
 71 10|              kapott?~ ~- Ugy van.~ ~- És még most sem tudja, hogy miért
 72 10|               miért kapta a kosarat?~ ~- Még most sem.~ ~- Akkor egy-kettő,
 73 10|                  Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek
 74 10|     végigsimitotta.~ ~- Azt hallom, hogy még most sem ismered az okokat, -
 75 10|        készitettem számodra valamit, ami még a bajodon segithetne...~ ~-
 76 10|           csakugyan ilyen vagy...~ ~- De még akkor se szabad megmutatnod,
 77 10|               elhatolt. És mivel a posta még akkor lassabban járt vala­mivel,
 78 10|             cselekedet, holott mindeddig még hinni se reméltem, hogy
 79 11| megszon­tyo­lodott ötödik osztályra...~ ~Még az első hetekben történt,
 80 11|              kényeztetett urigyerek, aki még tizenötéves korában is hosszu
 81 11|                       Szedenich tanár ur még egyszer föl meg alá sétált
 82 11|                  mire Szedenich tanár ur még egyszer megsimogatta a gyermek
 83 11|                         De hiszen... itt még... nagyon is fiatal az édes
 84 11|                   főtisztelendő ur... Ez még 1910-ben készült... egy
 85 12|                  csodálkozva. - Hát maga még él, magát még nem öltöztették
 86 12|                   Hát maga még él, magát még nem öltöztették csukaszürke
 87 12|                  egymással.~ ~- És akkor még csodálkozik, hogy egy örökkévalóság
 88 12|           Mancinak hivják s ősnemességük még abból az időből ered, mikor
 89 12|           ujsá­gokba, de rendes álláshoz még régi összeköttetései révén
 90 12|               mosolyogva ezt mondja:~ ~- Még mindig olyan lusta maga,
 91 12|                belőle, hogy az asszonyok még százszor különösebbek és
 92 12|                  viselkedése után itélve még nem igen látszik harmincnak
 93 12|                  leányának nézik.~ ~- És még mindig bele van bolondulva
 94 12|         észrevettem, - de tulajdonképpen még azt se mondtam el magának,
 95 12|            végignézi. A legkülönb köztük még kétségtelenül Sáfár doktor
 96 12|               titokzatos büverő van, ami még a született grófnőket is
 97 12|            vidéki járásorvost, aki talán még gimnázista kora óta se olvasott
 98 13|                őrháznál s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik, nincs
 99 13|               fiatal teremtés az, akinek még a szellő is megárt...~ ~
100 13|            nézett rá: bájosabb teremtést még csakugyan nem igen látott.
101 13|              asszony, aki sohase gondolt még arra, hogy szenny is van
102 13|                  kastély körül... Mintha még fülében csengett volna a
103 13|        ismeretlen... ég veled, - susogta még egyszer a vén ember, mikor
104 14|                  Féltékeny? És kire?~ ~- Még kérdi? Természetesen arra
105 14|                volt?~ ~- Az én szememben még most is szép. De mivel az
106 14|                akarok magától. Emlékszik még Fátra főhadnagyra?~ ~- Aki
107 14|                 mi vidékünkre. Emlékszik még, hogy jóformán mindennap
108 14|          felháboritott. Talán eszébe jut még, hogy egyszer ebéd után
109 14|                 főhadnagyról volt szó, - még talán álmomban se jutott
110 14|             Szelid, türelmes, hüséges, - még a nagy foga, az esetlensége,
111 14|                természettel együtt, mely még utoljára édesen rám mosolygott...
112 14|                    Semmit se szóltam, de még hevesebb zokogásba törtem
113 14|              Galeria Umberto előtt, ahol még mindig friss élet pezsgett,
114 14|                 védelem nélkül hagyja... Még nekem aránylag szerencsém
115 15|                egész vármegyére, esetleg még a bakonybéli apátság tornyát
116 15|                álomba ringató muzsikája. Még az előző estén a budapesti
117 15|             föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és tea is akadt
118 15|               hozzá:~ ~- Menjetek előre, még valami beszédem van Lászlóval...
119 15|              előresietett a hadnagygyal. Még vissza-visszanézett egypárszor (
120 15|        pillantottam a barátom arcába, de még mielőtt szólhattam volna,
121 16|                primadonna vasárnaponkint még a téli boájában sétálgatott,
122 16|           lelkesednek a kis­város­ban... Még a nagy szinlapok árát se
123 16|            kellemes reményében... Később még többen is megjelentek a
124 16|                közeledik, - a nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek
125 17|             Jókedvüek és kissé korállják még a lefekvést.~ ~A BANKIGAZGATÓ:
126 17|              közepe felé evez. A többiek még jobban kiabálnak.~ ~AZ UDVARI
127 17|             öltözve, züllött gérokkjáról még mindig csöpög a viz. Deresedő
128 17|             nézik).~ ~A TANÁR: Na, igyék még egy pohár cognacot!~ ~AZ
129 17|                  az orvosprofesszor, aki még rágyujt egy szivarra.~ ~
130 18|                emléke most is megrikatna még, ha oly végtelenül boldog
131 18|       legfontosabb szerepet?~ ~Emlékszel még arra az öt percre, amit
132 18|                  alsórendü mulatságokban még örömet találnak. Hogy imponált
133 18|                   aki pár órával ezelőtt még a miniszterelnök kezét szorongatta!
134 18|                oh szerencsétlen áldozat, még sejtelmed sincs róla, de
135 18|                fordul! Másfélórai unalom még nagyon méltányos fizetség,
136 18|            jóbarátom. Ha maga is elhagy, még ma este a Dunának megyek!
137 18|          miközben egy-egy utólagos roham még gyermekesen kitör belőlem,
138 18|                 megvigasztalsz!~ ~Akarsz még többet tudni? A fantáziámból,
139 18|             Aztán... aztán... mit akarsz még többet? Szőke fejecskémet
140 19|             zamárdi part bokrai. Délfelé még lebegett egy kevés szellő
141 19|                   Giovanni szorgoskodott még egy darabig, hogy a vitorlákkal
142 19|             Kiderült, hogy soha­sem járt még Budapesten, s mióta a csurgói
143 19|                 velem azt az Isten, hogy még ezen a télen is életben
144 20|           Turóczy Anna, hiszen emlékszik még reám...~ ~- Annácska, a
145 20|       ékszeremtől meg kellett válni, ami még mamától reám maradt. Egy
146 20|           Kibontotta kendőjét, a gyermek még mindig édesen szunnyadt.
147 20|                 apácák imájuk végeztével még egyszer térdre estek a Szüzanya
148 20|                   IV.~ ~Szerencsére volt még annyi idő, hogy a gyermeket
149 20|               mondta neki szeretettel.~ ~Még egyszer visszanézett a babára,
150 21|                öreg ur lett, aki azonban még mindig csillogó szemmel
151 21|              összehajló portiére mögé.~ ~Még aznap este megtudta, hogy
152 21|            kicsike hercegnőből? Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül
153 21|          szárnyai s egy hófehér haju, de még mindig rózsás arcu dáma
154 21|           udvarlóiknak:~ ~- Milyen bájos még, pedig a legidősebb lánya
155 21|                  aki aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel
156 22|                szobájából, de az ajtóban még egyszer meg­fordult:~ ~-
157 22|       háziasszonyt.~ ~- Teringettét, itt még mindig a reggeli tisztogatás
158 22|             képest a Darwin fejtegetései még egyszerü, ábrándos gyermek-álmok.
159 22|            láthatólag egybekapcsolja. Ma még igy van, - holnaptól kezdve
160 23|                  Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden
161 23|               álló hallgatóság bizonyára még most sem felejtette el azt