Rész

  1  1|      éjszakája a magáé lesz, - még ha utána minden éjszakámat
  2  1|            a kertekben és réteken, ha a félelmetes nyári zivatar
  3  1|      éjszakája a magáé lesz, - még ha utána minden éjszakámat
  4  1|     mindjárt elolvadok a záporban, ha a vendégszerető födelet
  5  1|        hajtatott be a székvárosba, ha a megye­gyülésre meghivták.~ ~
  6  1|        testőr ravaszul mosolygott, ha erre gondolt: ő tudta, hogy
  7  2|    kiáltottam:~ ~- Tom, drága Tom, ha azt akarja, hogy igazán
  8  2|       nagyon is tömpe, a termetem, ha arányos is, cseppet se emlékeztet
  9  2|        emlékeztet a királynékra, s ha van valami csinos rajtam,
 10  2|          Shylock, ezt csináld meg, ha annyira nagyra vagy a rendezői
 11  2|        verést kaptam volna otthon, ha ebédután nem dohányzom...~ ~
 12  2|            Tom, nem szeretné maga, ha az ükapáihoz hasonlitana?
 13  3|       koraősz fejét. Nem szerette, ha kora reggel zavarják, de
 14  3|            megijedne-e a kisleány, ha ajkát a rozsdavörös hajá­hoz
 15  3|          meggyujtom? Megrémülne-e, ha hirtelen megcsókolnám, vagy
 16  3|         Azt hiszem, maga se bánja, ha már kotródom! Maga becsületes
 17  4|            emberre az a körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre
 18  4|   hozzáteszik: „De mi lesz holnap, ha e kitünő szolgálatnak vége
 19  4|      oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési menet közeledik.~ ~
 20  4|           halál zordon levegőjébe, ha a közelben val­ahol egy
 21  5|      főtisztelendő atyák orra alá! Ha most meg is adják neki az
 22  5|        jámbor atyákat boszantotta. Ha tőle függ, a refektórium
 23  5|       Szent Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is
 24  6|   mosolyogva -, nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~- Azt
 25  6|         beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn havas eső hull a
 26  6|         drámairóknak még akkor se, ha a szinpadon megrikatják.
 27  6|          nem tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is a
 28  6|       szivéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából hazatért, nagy
 29  6|        akárhányszor sirva fakadok, ha azok a szerelmes levelek
 30  7|         engem feleségül venni?~ ~- Ha ez az a kérdés, amit furcsának
 31  7|        kettő voltaképpen egy, mert ha az ember ezt a gondolatot
 32  7|          bizonyosságot, szeretném, ha őszintén leleplezné előttem
 33  7| töprengésével nézett maga elé.~ ~- Ha őszinte akarok lenni, -
 34  7|           érzek és mégis hazudnám, ha azt állitanám, hogy a kiválósága
 35  7|      felsőbbsége közömbös előttem. Ha nem találná nevetségesnek,
 36  7|        éhes férfit érdekli bennem. Ha otthon nevelt, légmentesen
 37  7|          szerelem szuperlativusza. Ha a doktor­kis­asszonyt, aki
 38  7|            a szárazföldre lép.~ ~- Ha jól értettem, - mondta kicsit
 39  7|   természettudományos szerelem, de ha őszinte akarok lenni, hát
 40  7|            mondok magának valamit: ha a föld kerekén talál egy
 41  7|         azonban megbocsátja ugy-e, ha az elhatározásomat függőben
 42  8|                AZ ORVOSNŐ FÉRJE.~ ~Ha most, ötéves házasság után
 43  8|         nincs lelkiismeretem, vagy ha van, hát gyógyithatatlan
 44  8|          érzem, hogy beteg lennék, ha kis gazságomat egy másik
 45  8|      hangulatban van.~ ~Az uramat, ha személyesen nem is, de jól
 46  8|          nem is intelligens ember. Ha a festő-állványa mellett
 47  8|        jóformán eltörpül mellette. Ha igaz a megfigyelés, hogy
 48  8|      mentem mégis hozzá feleségül, ha mindezzel már leánykoromban
 49  8|    kicsikét, meg fogsz hát érteni, ha azt mondom, hogy éppen ez
 50  8|          és millió hangya mászkál. Ha vért lát, ájulási rohamok
 51  8|          felé, vagy néha éjfélkor, ha ilyenkor térünk haza, egyszerre
 52  8|           fölösleges a professzor, ha az ember egy orvost vett
 53  8|     szólott:~ ~- Jó, vizsgálj meg, ha kedved van hozzá!~ ~Megvizsgáltam,
 54  8|          komoly baja, s ostobaság, ha ily aggodalmaskodva foglalkozik
 55  8|     szükségük lesz rám. Egyébként, ha társaságot akarsz, hát csöngesd
 56  8|     feltranchirozásához nem értek. Ha az orvost megsértetted,
 57  9|          te vagy mindennek az oka! Ha most itt lennél a kezem
 58  9|            kiáltotta magánkivül. - Ha meg nem adja azt az ötszáz
 59  9|          ezt mormolta magában:~ ~- Ha most is hazudni fog, megfojtom...~ ~-
 60  9|        perckor a Riviérára utazik, ha tehát a pénz nincs a zsebemben
 61  9|            ur, sugtam előzékenyen, ha egyelőre megelégedhetik
 62  9|        hazudott, mint a vizfolyás. Ha ebből a históriából egy
 63  9|            meg a kétezer pengőt, - ha az ötszáz forintomat nem
 64  9|           krajcáromat is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig,
 65  9|      amivel tegnap óta tartozom... Ha kisegit valamivel, nemcsak
 66 10|         sóhajtott föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek boldogok
 67 10|            fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül
 68 10|        Amália szána­kozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit
 69 10|          ősz fejét.~ ~- Nos tehát? Ha szereted, miért nem veszed
 70 10|            a sarokba állitott:~ ~- Ha tudnád, felséges anyám,
 71 10|         elgondolkodva.~ ~- Hiszen, ha azt tudnám!... De nincs
 72 10|            Felség, mily kérdés!... Ha Felséged csak egyszerü földmives
 73 10|            szoritotta a kezét.~ ~- Ha Felséged a Themistokles
 74 10|         elsorvadt volna bánatában, ha egy nap - már tél volt és
 75 10|      legelső alkhimistájával... És ha szegény urad bajára valaki
 76 10|                 Mindent megtudnál, ha a más szemével nézhetnél
 77 11|  arcképeket. És mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
 78 11|         Azt hiszem, boldog lennék, ha a gyerek piros ajkát megcsókolhatnám...~ ~-
 79 11|            az édes mamád... Pedig, ha jól tudom...~ ~Kolnay György
 80 12|              Miért kérdi?~ ~- Mert ha egy kicsit kedves lenne
 81 12|     asszony nem veszi rossz néven, ha ismeretlenek a nagy müvész
 82 12|            igen lehet szerezni, de ha az ember francia meg angol
 83 12|        gesztussal magukhoz emelik. Ha az ember a Drágffy-kastélyban
 84 12|     koronákat nyomkodnak a kezébe, ha a gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~-
 85 12|         maga talán meg fog érteni, ha azt mondom, hogy a Drágffy-kastélyban
 86 13|            a tekintetes urral.~ ~- Ha beszélni akar velem, hát
 87 13|       cselédség. Boldogok leszünk, ha megengedi, hogy önnel együtt
 88 13|            együtt vacsorázzunk; de ha esetleg jobb szereti a magányt...~ ~
 89 14|            Simi rögtön megmondaná, ha magánál valami rossz szándékot
 90 14|          akkor is szerettem volna, ha véletlenül asszony vagyok;
 91 14|           órára, sokat adnék érte, ha őszintén válaszolna rá...
 92 14|          feleségét elhanyagolja... Ha megcsalt, talán igaza is
 93 14|          és becsületérző fiu volt. Ha féltett tőle, mond­hatom,
 94 14|         körszakálla is tetszett... Ha azon az őszi délutánon ugy
 95 14|         mégse tudnám megcsalni. De ha Simi akkor nem viselkedik
 96 15|      kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli apátság tornyát
 97 15|          azért nem nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében.
 98 15|          szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak
 99 15|       elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~
100 15|        hogy a felesége észrevegye? Ha szereti, hogy türheti el,
101 15|          épp olyan költői, mint ő. Ha sokáig egyedül vagyunk,
102 15|      malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelki­ismerete fölébred,
103 15|        most már, hogy miért türöm, ha udvarolnak neki? De most
104 16|       ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük,
105 16|       habozva, - mit szólna ahhoz, ha ujra megülném a jubileu­mo­mat?~ ~-
106 16|      meg­rokkant napszámosaiért... Ha kiirjuk, hogy most lesz
107 17|       mindig fáj másnap a derekam, ha tizenegy után kerülök az
108 17|         parancsoljatok a bowleból. Ha valaki netalán jeges teát
109 17| méltányolni... Ezért a látványért, ha például Svédországban lenne,
110 17|       hirtelen rohamától elfogva): Ha meggondoljuk, hogy akad­nak
111 17|         csöpögtették - véletlenül. Ha nem jut eszükbe, hogy mulatságukat
112 17|      mulatságukat itt folytas­sák, ha vacsora után fáradtak és
113 17|            a félelmetes nyomorral. Ha véletlenül csak az ujságban
114 17|           előtt ugrott a vizbe. De ha az öngyilkossági kisérlete
115 18|            most is megrikatna még, ha oly végtelenül boldog nem
116 18|             Ne vedd dicsekedésnek, ha rögtön leszögezem, hogy
117 18|     megértő és intelligens lelkek. Ha azt a szerény, egyszerü
118 18|        bankigazgatók örökösnőinek. Ha lángbaborult arcomat láttad
119 18| lángbaborult arcomat láttad volna, ha kezem remegését, elfogult
120 18|           száz évig kellene élned, ha fogalmat akarnál magadnak
121 18|           visszafojtott ásitástól. Ha akkor nem váltam kővé, azt
122 18|         nagyon méltányos fizetség, ha az ember egy jövendőbeli
123 18|         nézett. Mit mondjak neked? Ha azt mondom, hogy a bámulat
124 18|          ön az egyetlen jóbarátom. Ha maga is elhagy, még ma este
125 18|         aki kitagadással fenyeget, ha há­rom nap alatt el nem
126 18|        tartogatok, arra az esetre, ha mindenáron férjhez adnak.
127 18|       pillanattól fogva szerettem. Ha soká élünk, jótállást vállalok
128 20|    rosszabb volnék a vad­állatnál, ha ebben a nyomoruságában ellenkezném
129 20|             Mi lesz a kolostorral, ha a babát elviszik innen?
130 20|        Isten legyen velünk... Mert ha a méltó­ságos püspök értesül
131 20|           baba pompásan fejlődött. Ha nevetett, mintha napsugár
132 20|   lopódzott volna be a folyosókra, ha sirt, lehajtott fővel jártak
133 21|        Nagy egek, mi fog történni, ha egyszer kijelenti, hogy
134 21|            jelenet, s ettől fogva, ha Meerhäns grófnő regényt
135 21|       miféle tervei vannak velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk,
136 21|     lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk, dolgot adunk
137 21|           Én rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk
138 21|           szólni a kis tanitványa, ha meglátja? Néhány percig
139 21|        szólt magában:~ ~- Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt
140 21|        fehérhaju fenséges asszony, ha azt a régi gyakorló füzetet
141 21|  közönségtől, de kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~
142 22|       pápaszemes fiatalemberhez, - ha estére nem akad jobb dolga,
143 22|           szőke bajusza körül.~ ~- Ha a tanár ur nem venné arroganciának:
144 22|        lézengő Szénás doktort.~ ~- Ha estére eljön, - mondta neki,
145 23|        látni, mit szólna az az ur, ha én küldözgetnék neki ilyenkor
146 23|            hát meg fognak hallani, ha ugy akarják...~ ~Mikor később