Rész

1  5|                           I.~ ~Késő éjjel erős csöngetés verte föl
2  5|     köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig éjjel volt, de távol, a fenyveserdő
3  6|    elbocsájt a nagy utra. Még aznap éjjel sietve becsomagoltam, Károly
4  6|      megsimogatta a kezemet, amikor éjjel ismét együtt ültünk a fedél­ze­ten...
5 10|       szakácsmester, - két nap, két éjjel kéne beszélnem, csakhogy
6 14| együgyüségek jártak a fejemben; egy éjjel elhatároztam, hogy megcsalom.~ ~-
7 20|            mamától reám maradt. Egy éjjel valami stájer falusi korcsmában
8 20|           eljutottam idáig. S mikor éjjel megláttam végre a kolostor