Rész

  1  1| szemkápráztató ragyogásról mind­addig csak a dajkamesékben hallottak.
  2  1|              farsangi napon egyszerre csak ott termett a magyar pusztán,
  3  1|              éjszaka sötétségében. És csak lázas álmokként csil­log­tak
  4  1|              gőgösen felkacagott.~ ~- Csak avégre, mert ezentul a rangomhoz
  5  1|           örök sötétség kapujából. De csak ő látja, senki más és nincs
  6  2|               I.~ ~Mikor Tomnak (akit csak a szinháznál neveztünk el
  7  2|       neveztünk el igy, mert voltakép csak Tamásnak hivják, mint minden
  8  2|         fölszisszent.~ ~- És... és... csak nem akarja talán elhitetni
  9  2|           közé jártam valamikor, akit csak kegyelemből, a jövő reményében
 10  2|      végigjárni az életet? Hiszen még csak különösen szép se vagyok,
 11  2|             valami csinos rajtam, hát csak a szemem, meg a hajam az,
 12  2|              de később rájöttem, hogy csak a származás meg a nevelés
 13  2|         nyomorult élet ura, egyszerre csak elibém fog toppanni az ebédlőházból,
 14  2|          dohányzom...~ ~Nem feleltem, csak lopva végignéztem a Tom
 15  2|            maga szelid külseje ugy-e, csak hazug álarc, mely mögött
 16  3|          kezeit megcsókoljam.~ ~Peély csak nehezen tudta megakadályozni,
 17  3|           vörösesbarna feje egyszerre csak megjelent a függöny mögött.~ ~-
 18  3|               sétáik ellenére, mindig csak okos pajtások módjára beszél­gettek
 19  3|             értette, hogy mit beszél, csak a gunyosan mosolygó, fölényes
 20  4|              sovány, viaszsárga arcát csak nagy néha látták az ekvipázs
 21  4|          emberek kiváncsi szeme elől. Csak husvétkor látták őt, midőn
 22  4|          magasra kiemelkedő oszlopát. Csak nagy ritkán adott egy-egy
 23  4|           puszta kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok
 24  5|           öltözetén is látszott, hogy csak ugy hirtelen kapta magára
 25  5|               az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
 26  5|               a hegyi uton, egyszerre csak megriadva hallgatózni kezdett...
 27  6|          barátság csatolt hozzá s bár csak egy magasabbrangu hivatalnok
 28  6|            tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani szempontok birtak
 29  6|            meghaltam volna, a második csak egy rokonszenves partner,
 30  6|         másodikhoz volt hüséges, akit csak egy rokonszenves partnernek
 31  6|                  Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik
 32  7|    becsületesen bevallom, hogy inkább csak zavaros fogalmam van az
 33  7|               szerepe van; hiszen még csak erő, szépség vagy férfiasság
 34  7|             férfi lelkébe voltaképpen csak a férfi láthat be egészen.
 35  8|              beszédet - voltaképp még csak nem is intelligens ember.
 36  8|     anyakönyvvezető elé?~ ~Ez azonban csak kisebb bün, amit még talán
 37  8|              tanár, mint orvos, mégis csak jobban imponál nekem. Ezért
 38  8|               hozzám csodálkozva.~ ~- Csak az, drágám, hogy ezentul
 39  8|          Elment az eszed?~ ~- Oh nem, csak azt akarom, hogy ne zavarjanak
 40  8|              vette feleségül.~ ~Te is csak asszony vagy, hát meg fogod
 41  9|              villák filigrán erkélyei csak alig látszottak a szitáló
 42  9|               állt a küszöbön, akiben csak nagy fáradsággal lehetett
 43  9|         minden este velük kódorgott s csak jóval éjfél után vált el
 44  9|    nagybácsija és a louis d’orokat is csak a francia ponyvairók regényeiből
 45  9|             hitelbe. A Beer ur pénzét csak igen kevés halandó látta,
 46  9|                kávét, - mindent, amit csak terem a nagy szultán birodalma.
 47  9|               adtam kölcsön, de Ön is csak gavallér, mint én... Elvégre
 48  9|             egy egeret...~ ~- Jó, jó, csak fojtson meg... Bár a főnyereményem
 49 10|                 Hiv szolgám, olvassad csak el fenszóval: mit közöl
 50 10|               szána­kozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit szeretek,
 51 10|             világon... De lehet, hogy csak az anyai szem lát ilyennek...
 52 10|           szólott nyájasan, - mondjad csak meg: mi a te véleményed
 53 10|           mily kérdés!... Ha Felséged csak egyszerü földmives lenne,
 54 10|        Alávaló hizelgők egytől-egyig! Csak azt lessem, mig ezek az
 55 10|            sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja begyógyitani,
 56 10|                 A királykisasszony is csak olyan asszony, mint a többi...
 57 10|            vala­mivel, mint manapság, csak kerek három hét mulva ért
 58 11|               csönd támadt, egyszerre csak egészen odalépett a nyárfalevél
 59 11|               tábla előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte
 60 11|         Kolnay... fiacskám... mondjad csak meg (egyszerre tegez­ni
 61 11|       nyájasan igy szólott hozzá:~ ~- Csak tanulj fiacskám... szorgalmasan
 62 12|              utcáin.~ ~- Amig egyszer csak be nem tért a kastélyba
 63 12|             az opportunisták, ahányan csak voltak, vala­mennyien az
 64 12|             mert a környékbeli lordok csak nagyon kevéssé hasonlitottak
 65 13|       inspiciálásával s mivel a vonat csak késő este indult vissza
 66 13|       fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két öreg, szótalan kanonok
 67 13|              urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, itt az asztal mellett.
 68 13|              fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a tamáshalmi
 69 14|              az öreg házaspár egyszer csak összecsoma­gol­ta megint
 70 14|            hevülésüknek voltak tanui, csak az ábrándos visszaemlékezés
 71 14|             amikor az öreg ur egyszer csak elmosolyodott.~ ~- Mit nevet? -
 72 14|             aki a feleségem volt.~ ~- Csak volt?~ ~- Az én szememben
 73 14|        biztosra vettem, hogy megcsal. Csak egyetlen dolog volt, ami
 74 14|              szándékot sejtene... Nem csak iskolatársak és szomszédok
 75 14|              felkacagott.~ ~- Simire? Csak nem képzeli, hogy elment
 76 14|           mindegy, hisz az egész mult csak egy aranyos álom; más emberek
 77 14|     elhatároztam, hogy megcsalom.~ ~- Csak igy elvontan határozta el?
 78 14|        komolyan megszerettem valakit. Csak tizenhatéves lánykoromban
 79 14|            valamennyit... Azt hiszem, csak egyetlen szavába került
 80 14|              hosszu harminc év, hanem csak egy-két rövid nap telt volna
 81 14|             szerelmes volt? Maga most csak bolonddá tartja a vén urát...~ ~-
 82 15|           mondta olyan hangon, mintha csak az imént váltunk volna el
 83 15|               jó asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban
 84 15|              a régi jó idők emlékére, csak néha fordult oda a feleségéhez,
 85 15|             hát én tőlem kérdi? Nézze csak meg, hogy susog azzal a
 86 15|            földre teritett plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy tüntek
 87 15|          sietni, mert nem kapunk mást csak csirkecsontot...~ ~Az asszony
 88 15|               ez? Ugy éreztem, mintha csak álmomban láttam volna a
 89 16|            ment, a szinházban sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte
 90 16|               gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük, hogy
 91 16|          minden kis városban beütött, csak a nyo­morult oláhok nem
 92 16|                Én miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május végén
 93 16|             ki a leslyukon, mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát,
 94 16|               a nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek rakoncátlan
 95 17|              nyári alvás egyáltalában csak rossz szokás: a természet
 96 17|                  A BANKIGAZGATÓ: Nézz csak arra Promontor felé, ahol
 97 17|            csáklyások a csónakon! Ni, csak, most bukkan föl a viz alól!
 98 17|        ÖNGYILKOS (semmit se válaszol, csak gyermekes ijedelemmel néz
 99 17|             hogy nem lesz semmi baja. Csak feküdjék nyugodtan és ne
100 17|            elrobog. Mindenki távozik, csak az eredeti társaság marad
101 17|              nyomorral. Ha véletlenül csak az ujságban olvasnak róla,
102 17|        anélkül, hogy a szána­­­lomnak csak egy nüánszát is éreznék.
103 17|              az erkölcsi alapja, mert csak véletlenül, csak uri szeszélyükből
104 17|         alapja, mert csak véletlenül, csak uri szeszélyükből tettek
105 17|             nem krónikus erény, hanem csak akut roham. És lássák, az
106 17|             mint mindig. Kérdezze meg csak azt a szegény embert, hogy
107 18|                ezt a pillantást talán csak azok az állatbarátok ismerik,
108 18|         fináléra, - nagynehezen mégis csak fölemelkedett a helyzet
109 18|                A kettőnk eszéből majd csak kitelik valami.~ ~ ~ ~
110 19|            mellékén alig járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak
111 19|     zalamegyei parasztok általában és csak a nyaka körül viselt egy
112 19|              valamicskét. Az idén már csak gyönge kukorica terem a
113 19|               szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott nyitogatták föl
114 19|           esztendő mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem azt
115 20|            szemed!~ ~Csöndesség volt, csak egy mécses égett a boltozatos
116 20|             mert hiszen itt vagyok én csak otthon, a szerencsétlenek
117 20|       kastélyába. Mama régen meghalt, csak a sirbolt vasajtaján át
118 20|              szemem előtt. És egyszer csak leroskadtam, erőm elhagyott,
119 20|         nyugalmas ágyat, ahol egyszer csak véget ér az én passzióm?
120 20|           Pszt, - szólott, - legyenek csak csöndesen egy pillanatra.~ ~
121 20|           szólt egyik-másik:~ ~- Adja csak ide a babát, Annácska, hadd
122 20|              A baba vele megy, hiszen csak nem tarthatunk csecsemőt
123 21|            sem tudta egészen tisztán. Csak annyit tudott, hogy valami
124 21|         szerelmes belém, mert másképp csak nem feledkeznék meg ennyire
125 21|           hercegnő menyasszonyságáról csak akkor tudta meg a részleteket,
126 21|              édes, amikor eszik...Jé, csak annyit hörpint a borból,
127 21|              nem hall... Egy­szer­­re csak a fülébe hangzik megint
128 21|          fülébe:~ ~- Hé, uram, álljon csak meg...~ ~Egy kopott gérokkos,
129 22|           Erzsébet-tér sarkáig. Innen csak pár lépés volt a lakásához
130 22|  szineskedésének. A megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból fogja
131 22|                mert az igazi tudósnak csak egy komoly jeligéje lehet,
132 22|               idegesen fölugrott.~ ~- Csak nem nézed tengeri nyulnak
133 22|            Dömjén tanár közömbösen, - csak nem gondolod, hogy a méréssel
134 22|             kinosan fölszisszent.~ ~- Csak nem szurtam meg a homlokát, -
135 23|          feléje forditotta, egyszerre csak rázenditett a Bach csodaszép
136 23|          Tudja, - szólt bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami
137 23|         szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most hallott első izben?~ ~-
138 23|               hallott első izben?~ ~- Csak most, legnagyobb sajnálatomra...~ ~
139 23|           előtte, hogy a hercegnők is csak szerel­­mesen hajolnak meg
140 23|                Talán őrült volt, vagy csak részeg, - s miközben a nagyherceg