Rész

1  5|        bekövetkezik. Ma este még jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát,
2  5|        magányát. Reggeltől estig jókedvüen csatangoltak a hegyek közt,
3  7|     himbálózott, s az ablakon át jókedvüen nézte a betegszobákba kandikáló
4  9| félelmetesen ropo­gott, de azért jókedvüen nyujtogatott a művész felé
5 22|  kiáltotta be az öreg professzor jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár ur, szolgálatára, -
6 22|        kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban nincsenek
7 23|    tartotta eléje állt, a művész jókedvüen hunyorgatott.~ ~- Az öregek