Rész

  1  1|          udvaros, egy öreg ember, aki már a néhai vicispányt is szolgálta,
  2  1|          Prater paprikajancsis bódéit már belepte a hófehér akáctenger
  3  1|           magához az öreg ispánt, aki már az apját és a nagyapját
  4  1|               többé, bár testi alakja már másnap hajnalban mindörökre
  5  2|        ősanyám ágyasházában...~ ~Most már nem tudtam megállni többé
  6  2|    huszon­hete­dik évét is betöltötte már, - még mindig egy csöndes,
  7  2|      talentumoddal!~ ~Hogyan kezdjem? Már husz kilóméternyire a falutól
  8  2|        indulatok sohase gyötörtek. Ma már minden ember egyenlő, s
  9  2|            épp ily álmodozva feküdtem már itt valamikor, mint most,
 10  3|         hivják, s hogy a nagyságos ur már bizonyosan tud róla. Finom,
 11  3|       vérkeveredés utáltatta meg vele már kora ifjuságában a világot,
 12  3|     könnyelmüségének tudatára jutott, már gunyos arcokat és zárt ajtókat
 13  3|              barátnői zsurjaival.~ ~- Már voltam a Köruton, ahol csekély
 14  3|              boldogan elmesélte, hogy már a német gyorsirás tanulását
 15  3|      elsikoltotta magát.~ ~- Jézusom, már tiz óra van és én még mindig
 16  3|             hiszem, maga se bánja, ha már kotródom! Maga becsületes
 17  4|                a püspöki helynök, aki már négy püspöki interregnumban
 18  4|          tegnapelőtt s mint nyolc éve már, amióta a kegyelmes ur szolgálatába
 19  4|              mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, a temetésre
 20  4|     fantáziájuk s lelki szemeik előtt már látják a püspökkert buja
 21  4|         elhunyt ragyogó rendjeleivel. Már szinte látják, ahogy a szomszéd
 22  4| circum-dederunt-ját!... S mind­annyit már előre valami különös izgatottság
 23  4|              aki neves egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten
 24  4|             esetet megénekli. Itt-ott már talán az utód személyét
 25  5|                  De az is lehet, hogy már késő lesz, mire hazaérünk
 26  5|   foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban ott sürgölődött
 27  5|          távol, a fenyveserdő fölött, már ibolyaszinbe olvadt az ég
 28  6|           hercegnő lovagja; a többiek már kora hajnalban automobillal
 29  6|              jóbarát, aki rég tul van már a banális szólásmódokon,
 30  6|               mert Emma hercegnő most már komolyabban folytatta:~ ~-
 31  6|               édes apám, akinek talán már nincs is ereje hozzá, hogy
 32  6|          voltam a legcsunyább... Most már vén asszony vagyok, hát
 33  6|              egyedül többé...~ ~Sejti már, kedves barátom, hogy mi
 34  7|               huszonhárom éves korára már első gyakornok volt a sebészeten,
 35  7|            neki. Most jegyben jártak, már ki is tüzték az esküvő napját,
 36  7|            Mondja kérem, gondolkodott már maga azon, hogy tulajdonképp
 37  7|             érdekesnek találja, akkor már szerelmes is abba az intellektuális
 38  7|         frázisait szavalnám. Az előbb már mondtam, hogy a szépségével,
 39  8|            azt a levelet, melyre most már hosszu kétezer nap óta várakozol.~ ~
 40  8|           intelligencia, akkor nekünk már a második héten válnunk
 41  8|               feleségül, ha mindezzel már leánykoromban tisztában
 42  8|          Hiszen a neuraszténia hiánya már félig-meddig garanciája
 43  8|               vasból alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; ez
 44  8|              nem is neuraszténiás; ez már valóságos gyüj­teménye azoknak
 45  8|              embertől ez az idegesség már egyszerüen impertinencia-számba
 46  8|           Nincs az a betegség, melyet már önmagában nem konstatált
 47  8|              zavarom meg nyugalmadat, már csakugyan nem vagyok hajlandó
 48  8| térdkalácsában, óriási gladiator feje már a szélesebb utcákon is szédülni
 49  9|           három forintnál... A többit már kifizettem a főpincérnek...~ ~-
 50  9|          átadom neki. A bankomat most már becsukták, az ismerőseimet
 51  9|               a mai napon aligha lesz már koszoru a legjobb anya és
 52  9|              a zsebkendőjével és most már halkabban suttogta:~ ~-
 53  9|          forintomat is kicsalta. Most már aztán igazán elviheti az
 54 10|                    A skót király, aki már is büszke volt arra, hogy
 55 10|             hogy mire a hold megujul, már szerelmesen oda fog simulni
 56 10|             vizsgálta az eget, melyen már halavány csillagocskák bujtak
 57 10|               bánatában, ha egy nap - már tél volt és hó boritotta
 58 11|            gyermek rózsás arcát (most már rózsás volt az örömtől)
 59 11|       kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- Óh, már hét éve, főtisztelendő ur...
 60 12|               egy szép, egzaltált, de már nem egészen fiatal leányt,
 61 12|      pillanatig se imponált neki. Ezt már a harmadik napon észrevettem, -
 62 12|          fölvetettem. A grófnő, amint már mondtam, nem igen vetett
 63 12|          lakik s fiatal barátnőm most már röviden befejezte az elbeszélést.~ ~-
 64 12|               a következő pillanatban már eltünt az összeomló függöny
 65 12|               találja? Nem tudom. Ezt már magának kell megfejtenie,
 66 12|          telik a várakozásra. De most már isten vele és kérem, ne
 67 13|         Galamb, az öreg táblai elnök, már kora délelőtt végzett a
 68 13|           mult héten, de az se tudott már segiteni rajta.~ ~- És ki
 69 13|               mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott agglegénynek
 70 14|               harminc évvel ezelőtt - már végig járták egyszer Itáliát,
 71 14|              gazdálkodtak. Most, hogy már a legfiatalabb lányuk is
 72 14|        szánutak ezer vidám epizódját. Már jóformán maguk maradtak
 73 14|           anyakönyv azt állitja, hogy már ötvenhat éves, hát azt kell
 74 14|      naphosszat a kastély körül. Most már azt is bevallhatom, hogy
 75 14|               is volt. Ki tudja? Most már minden mindegy, hisz az
 76 14|                mint egy kutya... Most már kinevethet, de akkor azt
 77 14|          tréfáihoz, - én az ilyesmire már öreg és cinikus vagyok.
 78 15|     legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár korában
 79 15|            lesznek valahol... Katának már régi óhajtása, hogy a Kinizsi-várat
 80 15|            várudvarra, a szép asszony már illedelmes távolban állt
 81 15|               boldogságát. Érted most már, hogy miért türöm, ha udvarolnak
 82 16|            türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt
 83 16|               ne bánja... Május végén már nem lelkesednek a kis­város­ban...
 84 16|               irta Sz. Pataky János - már előre megérezte a negyvennyolcas
 85 16|            mely poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár
 86 16|       zene­karból. A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak
 87 16|     jegyszedőnek semmi dolga többé... Már negyednyolc, a mutató már
 88 16|             Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen
 89 17|        kihuzzák!~ ~- Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~Két ember
 90 17|           UDVARI TANÁCSOS: Ott mennek már a csáklyások a csónakon!
 91 17|     kihalászták, mint valami pontyot. Már jön a csónak kifelé.~ ~ELSŐ
 92 17|               kezd): Azt hittem, hogy már vége... és most ujra kezdődik...
 93 17|                 a porontyom éhezik... Már zsákot is horda­­nék, de
 94 17|        anyjának nincs teje... Ma este már szinte zöld volt... olyan
 95 17|               biztositsák... No, most már legyen nyugodt... ne féljen...~ ~
 96 18|       hófehérbe öltözött aranyifjuság már érthe­tő izgatottsággal
 97 18|             mint bizonyára kitaláltad már - e sorok szerény irója,
 98 18|             életét...~ ~Igen, drágám, már háromnapos asszony vagyok,
 99 18|            akár holnap körül­nézhetek már a pesti villanegyedben,
100 18|                hogy a leendő Bismarck már tiz perc mulva sutbadobta
101 18|          akárhányszor megállapitottam már a tükörből, hogy ebben a
102 18|           gyülö­lök minden politikát, már tiz óra előtt ott voltam
103 18|         gyaloglás után, miközben most már minden direkt szándék nélkül
104 18|            hölgyhöz illik. Na, hagyja már abba, mert bizony isten
105 18|         babrált s fölényesen, de most már kissé meghatva is ezt gondoltam
106 18|              hogy ezt a nagy gyereket már a legelső pillanattól fogva
107 19|               kiderült, hogy a tanitó már huszonkétéves korában feleségül
108 19|            Nem hiszem, - szólt, - itt már tavaly nem igen termett
109 19|          tavalyi, - szólt, - de akkor már alig csöppent egy-két hordóval.
110 19|     szüreteltünk valamicskét. Az idén már csak gyönge kukorica terem
111 19|             az ur szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott nyitogatták
112 19|          vesszővel, de ettől a bortól már nem lesz nedves az én bajuszom.
113 19|             is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság,
114 20|           mert tudom, hogy nem viszem már soká.~ ~- És mit óhajt?~ ~-
115 20|              napon, amikor az erdőben már langyos hóviz öblögette
116 20|            folyo­sókon:~ ~- Fölkelt-e már a baba?~ ~A fejedelemasszony
117 20|          mérhetetlen jóvoltából. Most már nem szabad tovább itt tartanunk
118 21|          ugyancsak nem lehetett volna már kinézni a snájdig, cigányokkal
119 21|               magát és tovább megy... Már ott halad a rácskerités
120 21|     fiatalember közeledik feléje, aki már messziről integet:~ ~- Kérem,
121 22|    szeme-szája is eláll bele. De most már szervusztok, gyerekek...~ ~
122 22|         lakásához és a hires anatómus már néhány pillanat mulva az
123 22|               ebédlőbe, ahol Dömjénné már csinos pongyolaruhában várta
124 22|        anatómus, amikor Szénás doktor már szerényen kanalazta az ebédlőben
125 22|         elméletét. De vajjon jutott-e már eszébe, hogy emberen kipróbálja?
126 23|           Albert Henrik, aki egyizben már hallotta a hires művészt,
127 23|           láthatom, - szólott, - mert már egyszer hallottam, mikor
128 23|           arcképét mindannyian láttuk már az illusztrált lapokban: