Rész

1  2|  vőlegényem kissé csudálkozva tekintett a szemeim közé.~ ~- Meggondolta,
2  6| állott, aki aggódó részvéttel tekintett rám, majd - mikor látta,
3  6|       majd őszinte részvéttel tekintett a szemembe:~ ~- Miért sir? -
4  6| aggódva, de gyöngéd mosollyal tekintett utánam, mikor egy kézszoritással
5 20| kalimpálni kezdett és nevetve tekintett a püspök szigoru arcába.~ ~
6 23| szállt, s merészen, hosszasan tekintett az Adél nagyhercegnő gyermekes