Rész

  1  1|              szolgálta, téli esté­ken azt beszélte a Rőt Farkas-ban,
  2  1|              alatt.~ ~- Tehát örökre? Azt akarja mondani, hogy örökre
  3  1|           éjszakát neked hoztam, mert azt akarom, hogy minden jövendőbeli
  4  2|        Vőlegényem hálásan megcsókolta azt a káprázatosan szép, antik
  5  2|                    Tom, drága Tom, ha azt akarja, hogy igazán boldog
  6  2|             adományoztam magamnak még azt a nevet is, amit a szinpadon
  7  2|           beleegyezőleg mosolygott, - azt hiszem abba is beleegyezett
  8  2|             fényében. Idebenn bizvást azt hihettem volna, hogy egy
  9  3|          kérdezte kissé idegesen.~ ~- Azt mondja, hogy Jákóy Zsuzsának
 10  3|          habozás után, megvalósitotta azt a régi tervét, hogy dahabijén
 11  3|    embergyülölő.~ ~- Hát hova mennék? Azt hiszi, illő dolog lenne,
 12  3|           nincs, magam fogom meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin
 13  3|             jókedvtől csillogott.~ ~- Azt hiszem, maga se bánja, ha
 14  6|              ha kérdezek valamit?~ ~- Azt akarja tudni, hány éves
 15  6|        kérdezni tőlem...~ ~- Ugy van! Azt szeretném tudni, hogy volt-e
 16  6|                  Miért?~ ~- Mert most azt szeretné, hogy én mulattassam
 17  6|                   Hát mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e valamikor
 18  6|              valamikor az uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok
 19  6|           néztem Emma hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az elsőt csalta
 20  6|               ingatta szép fejét.~ ~- Azt mondom, kedves barátom, -
 21  6|     megrikatják. Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt,
 22  6|               terveztük, mert a szive azt mondta neki, hogy most még
 23  6|           vajjon lelkemre vehet­tem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa
 24  6|           reggelen a szivemre zudult, azt hiszem nem lehet fogalma...
 25  6|        elbizakodott, kis ördögöké, de azt hiszem, igy se voltam a
 26  7|      szerelmes belém?~ ~- Jóhiszemüen azt válaszolhatom, hogy igen.~ ~
 27  7|            választ adni a kérdé­sére. Azt hazudjam magának, hogy a
 28  7|           érzek és mégis hazudnám, ha azt állitanám, hogy a kiválósága
 29  7|            nem találná nevetségesnek, azt mondanám, hogy ez a természettudományos
 30  7|              fogja megértetni magával azt a különös érzés-komplexumot,
 31  7|              hullámzik. Komédia volna azt állitanom, hogy maga a legelső
 32  8|            töredelmesen megirom neked azt a levelet, melyre most már
 33  8|    tudománynak élve, fogjuk eltölteni azt a rövid ötven-hatvan évet,
 34  8|              meg fogsz hát érteni, ha azt mondom, hogy éppen ez a
 35  8|           lehet-e szédelgőnek nevezni azt az alakot, aki hangyamászásai
 36  8|               férfi-hisztérikának. De azt az epizódot, melynek kedvéért
 37  8|       megsértette bennem az orvost és azt hitte, hogy egy-két utszéli
 38  8|         szivta a szivarját; az ostoba azt hitte, hogy minden rendben
 39  8|               eszed?~ ~- Oh nem, csak azt akarom, hogy ne zavarjanak
 40  9|              husz órakor - az olaszok azt hiszem igy mondják az esti
 41  9|           kardot és signor Misco is - azt hiszem igy hivják olaszul
 42  9|              leggeniálisabb hazudója. Azt lehet mondani, hogy fanatizmussal
 43  9|         magánkivül. - Ha meg nem adja azt az ötszáz forintot, amit
 44  9|             dologról: kifizeti-e most azt az ötszáz pengőt, amit tegnap
 45  9|          torkába fojtotta Sárkány­nak azt a gorombaságát, amit épp
 46 10|            fejét.~ ~- Nem kell neked, azt mondod... De hiszen ez lehetetlen,
 47 10|             hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~- És miért
 48 10|          saját­­kezüleg megfogalmazta azt a levelet, amelyet a schwarzwaldi
 49 10|         elgondolkodva.~ ~- Hiszen, ha azt tudnám!... De nincs senki,
 50 10|           hizelgők egytől-egyig! Csak azt lessem, mig ezek az igazat
 51 10|             öreg ember várakozik, aki azt állitja, hogy be tudná gyógyitani
 52 10|       tenyeré­vel végigsimitotta.~ ~- Azt hallom, hogy még most sem
 53 10|            Felséged a vérpadra küldte azt a merész fickót, aki fejedelmi
 54 10|            Tivadar azonnal utra kelt, azt talán fölösleges is elmesélnem.
 55 11|         bizonyára megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika
 56 11|              És mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy Szedenich
 57 11|             egészen az édes­anyjáé... Azt hiszem, boldog lennék, ha
 58 12|         örökkévalóság óta nem látott? Azt várta, hogy én is be fogok
 59 12|                 de tulajdonképpen még azt se mondtam el magának, hogy
 60 12|   gavallérokról itélné meg a világot, azt kellene hinnie, hogy a férfinemet
 61 12|           grófnőket is elkábitja.~ ~- Azt akarja mondani, hogy a nagy
 62 12|              talán meg fog érteni, ha azt mondom, hogy a Drágffy-kastélyban
 63 12|             bizalmas barátságban van, azt is megigérte, hogy rövid
 64 13| virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a
 65 13|           lebujban. Mély tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni,
 66 14|              az udvariatlan anyakönyv azt állitja, hogy már ötvenhat
 67 14|           hogy már ötvenhat éves, hát azt kell hinnem, hogy mégse
 68 14|               kastély körül. Most már azt is bevallhatom, hogy alávaló
 69 14|             őszintén válaszolna rá... Azt hiszem, hogy bátran megmondhatja
 70 14|          katonát komolyan vegyem. Sőt azt is be kell vallanom, hogy
 71 14|            tette, mint valamennyit... Azt hiszem, csak egyetlen szavába
 72 14|              már kinevethet, de akkor azt hittem, hogy Simi az igazi
 73 14|            oly hevesen dobogott, hogy azt hittem, a következő percben
 74 15|              az életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel ezelőtt
 75 16|          gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem hir­detjük, hogy nyilt
 76 16|     jubileu­mo­mat?~ ~- A jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek
 77 17|              aki megengedheti magának azt a fényüzést, hogy a családját
 78 17|              vizben visszatükröződik. Azt mondom nektek urak, hogy
 79 17|                  Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~Két ember
 80 17|                   AZ UDVARI TANÁCSOS: Azt mondom nektek, urak, hogy
 81 17|                sötét viz mélye, brrr! Azt mondom nektek, urak, hogy
 82 17|          rendőröknek, hogy hozzák ide azt a szegény, kihalászott fickót.
 83 17|          megmondod a rendőr­nek, hogy azt a szerencsétlen embert hozzák
 84 17|           ÖNGYILKOS (dideregni kezd): Azt hittem, hogy már vége...
 85 17|              zsákot is horda­­nék, de azt se lehet... Nem tudom tovább
 86 17|                Nem tudom tovább nézni azt a nyomoruságot, nem tudom,
 87 17|             mindig. Kérdezze meg csak azt a szegény embert, hogy mi
 88 17|          alkalmasint soha sem éri meg azt a szerencsét, hogy az igazgató
 89 18|           axióma ez: a férfiak sohase azt a lányt veszik feleségül,
 90 18|              aki tetszik nekik, hanem azt, akinek ők tetszenek. Most
 91 18|        acélszinü szem pedig világosan azt a gondolatot fejezte ki,
 92 18|            leányos tartóz­­kodásomat. Azt hiszem, gyöngén elpirultam,
 93 18|             és intelligens lelkek. Ha azt a szerény, egyszerü és meghatott
 94 18|             Ha akkor nem váltam kővé, azt hiszem, hogy soha többé
 95 18|         nézett. Mit mondjak neked? Ha azt mondom, hogy a bámulat és
 96 18|               jó fiu vagy; de mered-e azt mondani, hogy kettőnk közül
 97 18|               arcára, ugy érzem, hogy azt a borzasztó lépést csakugyan
 98 19|            megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt
 99 19|            bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, hogy Kis urat
100 19|             csak. Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy még ezen
101 20| katica­bogarak mászkáltak, egy reggel azt ajánlotta, hogy szökjünk
102 20|            borzadal­mas uton? Sokszor azt hittem, hogy az utfélen
103 21|              vannak velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem
104 21|        fehérhaju fenséges asszony, ha azt a régi gyakorló füzetet
105 22|             vont.~ ~- Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut
106 22|                Ma délután megtaláltam azt, amit tizenöt év óta hasztalanul
107 22|              keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a leszármazást
108 22|            mégsem tudjátok megtalálni azt a közös külső vonást, amely
109 22|             könnyüszerrel kiválasztom azt a gyermeket, aki a neveteket
110 22|              közül kiválasztom nektek azt a gyermeket, aki a véreteket
111 22|              nem venné arroganciának: azt mondanám, hogy egy tudományos
112 22|      kikiáltott feje, magához hivatta azt a fiatal riportert, akivel
113 22|           Tompa Mihály Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt
114 22|            laikus egyaránt jól tudja. Azt mondják, hogy a tisztes
115 23|            még most sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~-