Rész

  1  1|            feltámadás hajnalát. Sándor ur nem ugy élt, mint harcos
  2  1|     péterpusztai udvarházban.~ ~Sándor ur, ünnep délelőttjén, Bécsből
  3  1|                 A levél, melyet Sándor ur éjszakánkint irt, a Tudományos
  4  1|                  Tiz év óta élt Sándor ur a péterpusztai udvarházban,
  5  1|           eddig volt. A megholt püspök ur francia szakácsmestere mihozzánk
  6  3|             hivják, s hogy a nagyságos ur már bizonyosan tud róla.
  7  4|         sziklái fölött, de a kegyelmes ur, amig szivbaja nem tört
  8  4|                már, amióta a kegyelmes ur szolgálatába fogadta. A
  9  4|           megkezdődnek. Mert a kamarás ur, aki ez esetben a rokonságot
 10  4|                óh, a szegény kegyelmes ur!~ ~Alant a folyosókon s
 11  5|                               CAUDÉRAN UR UTOLSÓ ÓRÁJA.~ ~
 12  5|            érette. Caudéran Oktáv gróf ur, a vágvölgyi francia, husz
 13  5|                   A gyárban a Caudéran ur mesterkedései dacára sem
 14  5|           kéjes lustaságában, Caudéran ur megtelepedése után is változatlanul
 15  5|                hire messze elkerült az Ur istenfélő szolgái közé...
 16  5|         lényeges a különbség. Caudéran ur pár hónap mulva a családját
 17  5|              hegyek közt, mig Caudéran ur szorgal­masan kuksolt a
 18  5|                voltak, akik a Caudéran ur aranyszinü pálinkájára esküdtek.
 19  5|        kifürkészhetetlenek... Caudéran ur közel járt hozzá, hogy a
 20  5|                         II.~ ~Caudéran ur még élt, mikor a pap megérkezett.
 21  5|            spiritus sancti.~ ~Caudéran ur szemében szenvedő mosoly
 22  5|             berohant, kezét a Caudéran ur szivére tette... Pár percig
 23  5|              pokolba kerülj, amiért az Ur szegény szolgái ellen törtél...~ ~
 24  5|                az elköltözött Caudéran ur lelkiüdvéért...~ ~ ~
 25  9|            urat, a levélhordót. Wagner ur olyan volt, mint egy hóember,
 26  9|           nélkül megfojtanálak!~ ~Beer ur a Sárkány müárusa volt,
 27  9|            árért, de - hitelbe. A Beer ur pénzét csak igen kevés halandó
 28  9|               halandó látta, mert Beer ur csodálatos mesékkel szokta,
 29  9|                rá haragudni, mert Beer ur volt az egész földkerekség
 30  9|                    Igenis, a nagyságos ur odabenn van.~ ~- Az én pénzemért
 31  9|               nem lesz többé nagyságos ur! - kiáltotta a felbőszült
 32  9|           annyifelé fussatok...~ ~Beer ur maga is magánkivül futott
 33  9|             estére megigért?...~ ~Beer ur megbotránkozva emelte ég
 34  9|               történt - folytatta Beer ur fesztelenül -, hogy éppen
 35  9|    becsületsza­va­mat...~ ~- Kegyelmes ur, sugtam előzékenyen, ha
 36  9|              Vén gyermek - mondta Beer ur fölénnyel -, az Isten őrizze
 37  9|          Ilonkám nyugvóhelye...~ ~Beer ur szeméhez emelte a zsebkendőjét
 38  9|        tisztességes koszorut...~ ~Beer ur sikertelen kisérleteket
 39  9|              és sietve távozott a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn
 40 10|                igy, nemhogy a Felséges ur termeibe...~ ~A vén peregrinus
 41 10|           belépett hozzá.~ ~- Felséges ur, - mondta Hoys-Hopp gróf
 42 11|               tudták a Szedenich tanár ur viselt dolgait? Nyitrai
 43 11|                mikor a Szedenich tanár ur neve augusztus végén megjelent
 44 11|                Szedenich főtisztelendő ur Nyitrán huszonhárom fiut
 45 11|       tulzottnak, mert Szedenich tanár ur, mikor osztályában leg­­először
 46 11|            szelid Szalay főtisztelendő ur vezetése mellett járták
 47 11|          osztály, ahol Szedenich tanár ur ebben az évben nem tanitott,
 48 11|                Szedenich főtisztelendő ur épp az arányszá­mitást magyarázta
 49 11|                Szedenich főtisztelendő ur -, Kolnay György, maga most
 50 11|                Szedenich főtisztelendő ur hirtelen megállott, szuró
 51 11|       Törvényszéki biró, főtisztelendő ur...~ ~Szedenich tanár ur
 52 11|                ur...~ ~Szedenich tanár ur még egyszer föl meg alá
 53 11|          örömtől, hogy Szedenich tanár ur mosolyog) Kolnay... fiacskám...
 54 11|        csöngetőt, mire Szedenich tanár ur még egyszer megsimogatta
 55 11|                Szedenich főtisztelendő ur mélyen elgondolkodva ballagott
 56 11|                Szedenich főtisztelendő ur mélyen elgondolkodva ballagott
 57 11|                Szedenich főtisztelendő ur elővette az albumkönyvet.
 58 11|               Szedenich fő­tisztelendő ur igy susog egy kép láttára:~ ~-
 59 11|       piaristára, hogy Szedenich tanár ur végigsimitotta a homlokát...
 60 11|             előtt...~ ~Szedenich tanár ur utóbb visszatette az albumot
 61 11|                 mondta Szedenich tanár ur, miután a boldog Györgyöt
 62 11|                Szedenich főtisztelendő ur remegve az ablakhoz sietett,
 63 11|               az utolsó, főtisztelendő ur...~ ~- De hiszen... itt
 64 11|          utolsó arcképe, főtisztelendő ur... Ez még 1910-ben készült...
 65 11|                Szedenich főtisztelendő ur a gyermek szavára. És egész
 66 11|             már hét éve, főtisztelendő ur... Akkor halt meg, mikor
 67 11|                Szedenich főtisztelendő ur ekkor leroskadt a karosszékbe,
 68 13|           koszorut egy ismeretlen öreg ur rendelte. Többet a virágos
 69 13|              Jobbágy Miklósné. Az öreg ur megdöbbenve nézte a képet,
 70 13|               ma reggel. Korányi tanár ur is itt járt a mult héten,
 71 13|         szobába lépett.~ ~- Tekintetes ur - mondta a legény, - odakünn
 72 13|        instanciázni, hogy a tekintetes ur egy kicsike szobát engedjen
 73 13|               veled! - susogta az öreg ur álmodozva, amig a várhegy
 74 14|             korcsmában, amikor az öreg ur egyszer csak elmosolyodott.~ ~-
 75 14|    legbizalmasabb barátja...~ ~Az öreg ur oly ijedt mozdulatot tett,
 76 14|             egy igazi hős...~ ~Az öreg ur kezet csókolt a feleségének,
 77 15|              fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits ur fitymálva huzta félre a
 78 16|        szinházi titkárt.~ ~- Hallja az ur, - mondta neki sötéten, -
 79 16|               frányát? - szólott Csapó ur türelmetlenül. - A darabok
 80 16|            husz krajcár.~ ~- Hallja az ur, - szólt Pataky János habozva, -
 81 16|               amikor hó esik...~ ~- Az ur ki fogja nyomatni a szinlapokat, -
 82 16|       toalettjeit igazitja - Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái),
 83 16|          cédulák fekete számai... Maga ur, a sugó, öt perccel félhét
 84 16|             mosolygó emberkére.~ ~Grün ur alázatosan vigyorog.~ ~-
 85 16|               zálogházból... a Steiner ur üzletéből... Előadás után
 86 16|                az ékszereket a Steiner ur lakására...~ ~Sz. Pataky
 87 17|                 ez pedig az orvostanár ur, aki épp most biztositott
 88 17|          UDVARI TANÁCSOS: A professzor ur pesszimista, mint mindig.
 89 17|           szerencsét, hogy az igazgató ur szine elé, a dupla zöld
 90 18|               körmeit fényesitő fiatal ur pedig, a saját, esküvel
 91 18|                 Itthon van a képviselő ur?~ ~- Itthon, kisasszony, -
 92 19|         figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis ur, az arácsi Szeretetház segédtanitója,
 93 19|              odahaza lepréselje.~ ~Kis ur száraz és unalmas volt,
 94 19|                mindent, ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly már
 95 21|         protekciót kérjen. A kegyelmes ur, véletlen jókedvében, szivesen
 96 21| szalónkatonából kuszált szakállas öreg ur lett, aki azonban még mindig
 97 22|           jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár ur, szolgálatára, - szólott
 98 22|              legnagyobb örömmel, tanár ur, - szólott a tanársegéd
 99 22|          bajusza körül.~ ~- Ha a tanár ur nem venné arroganciának:
100 22|           mondják, hogy a tisztes öreg ur nyolcszáz tengeri nyulon
101 23|                látni, mit szólna az az ur, ha én küldözgetnék neki
102 23|       nagyhercegi palotába. A fenséges ur ugyanis, VII. Albert Henrik,
103 23|               tartanák meg, a fenséges ur és a nagyhercegi udvar jelenlétében.~ ~
104 23|           hadarva üdvözölte a fenséges ur palotájának küszöbén. Ez
105 23|          bókolt:~ ~- Köszönöm fenséges ur, köszönöm a szép kitüntetést.~ ~