Rész

  1  2|             Leopold császár idejében), én pedig kissé remegve kérdeztem:~ ~-
  2  2|             megvilágitott hálószobába. Én, aki tizennégy éves korom
  3  2|           szinházi szabóm szamárfejét, én, a papirosvárak és festett
  4  2|               koronázatlan királynője, én fanfárok és harsonák hangjainál
  5  2|          tengerzöld bársonyuszályomat. Én, Koller Gabriella, a miniszteri
  6  2|          álmodom. Hát lehetséges, hogy én, Koller Gabriella, aki külvárosi
  7  2|             diszkréten visszavonult, s én végre egyedül maradtam a
  8  2|        kérdezte tőlem kedveskedve, mig én oly meggyőződéssel fujtam
  9  2|            vagy a főrendiház tagjának. Én voltaképp meggyőződéses
 10  2|              át besütött a holdvilág s én még egy utolsó, kiváncsi
 11  3|            Bécsbe utazott a hugához, s én egyedül maradtam itthon
 12  3|            Jézusom, már tiz óra van és én még mindig magával trécselek!
 13  5|          Igenis, főtisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, az inas,
 14  6|              örökké fiatal marad... Az én kérdésem jóval illetlenebb...
 15  6|                most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns és izgató
 16  6|                botlását menteni lehet? Én attól tartok, kedves barátom,
 17  6|         valahogy...~ ~Ismeri ugy-e, az én szomoru fiatalságom regényét?
 18  6|                 Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb a szivéhez,
 19  6|              tulsó feléről irt hozzám! Én voltam szomoru életének
 20  6|              kezében a telegrammot, de én hősiesen a nyakába borultam:~ ~-
 21  6|        vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb vagyok,
 22  6|                  hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra vettem
 23  6|            minden szem rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére
 24  6|    kézszoritással elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült
 25  6|              arcomat is megsimogatta s én reszketve, borzongva, a
 26  7| kiváltságosokat megillető csodálattal, én is végigjártam az utat,
 27  7|                a komolyság ösvényéről. Én is lebzseltem esténkint
 28  7|             emeletes ház ablaka alatt, én is belesirtam könnytelenül
 29  7|     könnytelenül a cigány muzsikájába, én is számláltam vacogó fogakkal
 30  7|              lázasan várt légyott után én is fáradtan és üres szivvel
 31  7|              ruha­szám­lájának.~ ~- És én jobban érdeklem, mint a
 32  7|          ugyanannyi iskolát járt, mint én, aki ugyanannyit tud, mint
 33  7|              őszinte akarok lenni, hát én egy elmaradt, ódivatu teremtés
 34  8|            királynői trónusára ülhess; én, a komoly és érett nő, idejére
 35  8|       lakásunkban. A vasgyuró hallgat, én pedig némán mosolygok, -
 36  9|       nagyságos ur odabenn van.~ ~- Az én pénzemért ugyan nem lesz
 37  9|              Ön is csak gavallér, mint én... Elvégre olyan embernek
 38  9|                kegyetlenül. - Bánom is én Tárnoky grófot meg a kétezer
 39  9|       kegyeletet tanusit...~ ~- Ember, én adjak Önnek pénzt? - harsogta
 40 10|               aki öt ország ura...~ ~- Én miattam száz ország ura
 41 10|         hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~-
 42 10|                miért nem?~ ~- Tudom is én... Nem lesz, mert nem akarom,
 43 10|              hited szerint: hogy állok én a művészettel és a tudo­má­nyokkal?~ ~
 44 10|                 az a valaki bizonyosan én vagyok...~ ~Hoys-Hopp gróf
 45 10|               a szived sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja
 46 10|                az igazat megmondaná... Én tehát készitettem számodra
 47 10|          hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek,
 48 11|                  Haller molnár volt az én nagyapám... Haller Mihály,
 49 12|                látott? Azt várta, hogy én is be fogok toppanni a Drágffyak
 50 12|               különböztettek meg, hogy én is az uraságok asztalánál
 51 12|             gondolatra, hogy az ura az én ártatlan tisztaságomat kedvesnek
 52 12|          belelát az asszonyok lelkébe. Én mindazonáltal fölvettem
 53 13|                Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre
 54 14|               sejtette valamikor, hogy én egész az örülésig féltékeny
 55 14|            volt.~ ~- Csak volt?~ ~- Az én szememben még most is szép.
 56 14|               gondolatait felkeltheti. Én talán akkor is szerettem
 57 14|                szomjazó asszony volt s én se voltam különb a többi
 58 14|           kedvetlen és brutális volt s én a távollétében nagyon sokat
 59 14|              emberre gondoltam, aki az én szememben maga volt a tökéletesség.
 60 14|          kisugárzó gyöngéd szeretet az én szememben különbbé tette,
 61 14|               igy szólott: „Asszonyom, én nem azon férfiak közül való
 62 14|             más valakit a tréfáihoz, - én az ilyesmire már öreg és
 63 14|               távozott a kertajtón át. Én bizonyos vagyok benne, hogy
 64 14|               tréfál, az nem sir, mint én, - de nem akarta, hogy valamikor
 65 15|                vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve
 66 15|           azért nem nagyon örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében.
 67 15|                 szó sincs. Elvégre nem én vagyok az ura és igy semmi
 68 15|         őnagysága miképpen viselkedik? Én tőlem ugyan azzal kacérkodhatik,
 69 15|             maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze csak
 70 15|           szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, ugyancsak
 71 15|        bakonybéli apátság tornyát, bár én nem igen láttam mást, mint
 72 15|              bogara. Az a bogara, hogy én nem tudom megérteni a lelkét.
 73 15|                ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet,
 74 16|               Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden
 75 16|            közömbösen vállat vont.~ ~- Én miattam jubilálhat, csak
 76 16|       kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis boldog vagyok, hogy
 77 16|              üzletéből... Előadás után én fogom visszavinni az ékszereket
 78 18|               sejtelmed sincs róla, de én akár holnap körül­nézhetek
 79 18|           mondott a képviselőházban, s én, aki szivből gyülö­lök minden
 80 18|              politika arénája elterül. Én magam oly bájos voltam,
 81 18|              hogy férjhez menjek, - de én inkább százszor meghalok,
 82 18|                abba, mert bizony isten én is elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm
 83 18|          inkább kis­baba vagy te, mint én, akit a naiv babusgatásoddal
 84 19|          tettek. Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan
 85 19|                nap kegyetlenül sütött, én szinte éreztem, mint sülök
 86 19|            lépett volna közibénk, s az én ideges, hangulatokban fürdő
 87 19|           bluzban, egészen közönyös az én lelkem minden szomjusága,
 88 19|          bortól már nem lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban
 89 19|               a Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. Lelkemben
 90 20|                 kérdezte hangosan.~ ~- Én vagyok, Borbála asszony,
 91 20|               vagyok, Borbála asszony, én, - felelte egy reszkető
 92 20|             enyém, Borbála asszony, az én véremből való vér. A halálom
 93 20|            éjszakában:~ ~- Anya voltam én is és én értelek, szegény
 94 20|                   Anya voltam én is és én értelek, szegény asszony...
 95 20|                 mert hiszen itt vagyok én csak otthon, a szerencsétlenek
 96 20|               egyszer csak véget ér az én passzióm? Tovább kergetnek-e
 97 21|                állott: „Gondoljon rám, én is gondolni fogok önre.”
 98 21|           Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok?
 99 21|            szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e vajjon, ha
100 21|          megbotránkozva.~ ~- Bocsánat, én Türk, bécsi detektiv vagyok...~ ~-
101 22|                ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság
102 22|               Bizonyits vagy retirálj! Én a magam részéről szivesen
103 22|              skribler többet tud, mint én. A glabella-elmélet a kétlábu
104 23|                mit szólna az az ur, ha én küldözgetnék neki ilyenkor
105 23|               De most itt vagyok és az én koronám is ér annyit, mint