Rész

  1  1|         palota parkettjén töltött el, az ezer gyertyalángos báltermek
  2  1|              Vajjon mikor érkezik el az az éjszaka, mely egy
  3  1|         És egy este - tiz év mult el a bécsi tavasz óta és odakünn
  4  1|         itt maradt és sohase ment el többé, bár testi alakja
  5  2|       csak a szinháznál neveztünk el igy, mert voltakép csak
  6  2|           viszont igy keresztelte el a tisztes Gabriella nevet),
  7  2|       pesti bérházakban töltöttem el az ifjuságomat?~ ~A nyakába
  8  2|            Hát elvisz? Drága Tom, el fog vinni magával a tarjánkői
  9  2|          festői menetben kisértek el bennünket a szerpentin-ut
 10  2|        tarka tüzkigyókként lepték el a homályba vesző sziklákat,
 11  2|              A méltóságos grófnét el fogom vezetni a lakosztályába, -
 12  2|     rajtam.~ ~Kettesben költöttük el a gála-ebédet (nálunk otthon
 13  3|      kacér pillantással bucsuzott el egyetlen jóltevőjétől.~ ~
 14  3|    éjszaka sötét kárpitjai zárják el őket a gonosz és leskelődő
 15  3|          belekapaszkodott, mintha el akarták volna rabolni tőle!
 16  4| legöregebb kanonokja, most hagyta el a hálótermet s szomoruan
 17  4|         különös izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet
 18  5|           szerencsére, nem hagyja el végkép az ő engedelmes szolgáit...
 19  5|         illő reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát Szent
 20  5|       barátok koktuma nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról,
 21  5|       ellen törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes
 22  6|    köztünk, mely akkor se szakadt el, amikor a megalázott, összetört
 23  6|          egyetlen napra se váltam el, odaát az édes apám, akinek
 24  6|           kis pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, hogy mit
 25  6|          azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások elől:
 26  6|        leküzdhetetlen vágy fogott el, hogy szivemet kiönthessem
 27  6|         férfit mégsem utasitottam el egy lenéző pillantással,
 28  6|    megkönnyebbült szivvel aludtam el, mert ugy éreztem, hogy
 29  6|      hátborzongató félelem fogott el, hogy az uramat sohase fogom
 30  7|           folytatta:~ ~- Őszintén el fogom mondani, hogy mit
 31  7|           merész ivben kanyarodik el a hófehér leányélettől.~ ~
 32  9|        csak jóval éjfél után vált el tőlük a hoteljuk kapujában.
 33  9|         piktorja, hadd mondja hát el, ami a szivén fekszik...
 34  9|    asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom el a nótáját, mert nincs több
 35  9|          nagy csoportosulás állta el az utamat: Tárnoky gróf
 36  9|        dőlt és ötvenkét óra mulva el is hantoltuk a kerepesi
 37 10|        Hiv szolgám, olvassad csak el fenszóval: mit közöl velünk
 38 10|          kerek ötven évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~-
 39 10|          szemét könyek boritották el, majd igy szólott a hallgató
 40 10|    egyszerre égő pirosság öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól
 41 10|       Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (
 42 10|         kerek három hét mulva ért el Schwarzwaldenbe az az udvari
 43 11|          György, maga most szépen el fogja ismételni...~ ~Itt
 44 11|     látható jeleivel dadogta:~ ~- El fogja ismételni... el fogja
 45 11|             El fogja ismételni... el fogja ismételni... szépen
 46 11|         fogja ismételni... szépen el fogja...~ ~Gyorsan végigsétált
 47 11|      megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~-
 48 11|      várhegy bástyáin... Mi fogta el egyszerre a vérszomjas professzort?
 49 11|          megkinálta volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét,
 50 11|           szemét fátyol boritotta el és egy­szer­re vad erővel
 51 12|    hallatlan hősiességgel végezte el az egyetemet, tanári diplomát
 52 12| tulajdonképpen még azt se mondtam el magának, hogy micsoda forgószél
 53 12|       pajtását luxusvonaton vigye el a skótországi tavak mellé.
 54 12|      Kedves barátom, most hagyjuk el egy pillanatra a tréfás
 55 12|          lapjáról s most képzelje el vele szemben a bricseszes,
 56 12|   gimnázista kora óta se olvasott el egy jó könyvet, ingujjban
 57 12|     szerez számomra. Igy érkezett el a nevezetes délelőtt, mely
 58 13|        keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes asszony,
 59 14|      Fogadok, hogy sohase találná el, hogy mi jutott az eszembe.
 60 14|       Csak igy elvontan határozta el? Vagy megállapodott abban
 61 14|      egy-két rövid nap telt volna el a Bodrogi látogatásai óta.~ ~-
 62 15|       csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi
 63 15|     Gyurkáné meg a hadnagy tüntek el valahol a titokzatosan susogó
 64 15|         különös látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta
 65 15|          Ha szereti, hogy türheti el, hogy egy idegen férfi a
 66 16|         borotválatlanul játszotta el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt...
 67 16|          költő ekkor sirva mondta el müvésztársának, hogy később
 68 16|   virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták.
 69 16|         Sz. Pataky Jánost ismerte el magához méltó müvésznek... „
 70 16|      folytatta szelidebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz,
 71 17|         enyém... Az inasom mindig el van készülve a vendégre...~ ~
 72 17|          a családjához... Sándor, el fogod kisérni... és utközben
 73 17|           segitség nélkül pusztul el, mert a véletlen nem hozza
 74 18|         hosszu levélben hamarosan el fogom mesélni neked a házasságom
 75 18|       készül elkövetni, s épp ugy el van készülve rá, hogy Mária
 76 18|     fenyeget, ha há­rom nap alatt el nem jegyzem magamat, édesanyám,
 77 19|       kisérteties árnyak suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~
 78 19|           szellő és lassan tüntek el hajónk mellett az apró zalai
 79 20|       nedves haját sirva rejtette el a kapusné kendőjébe.~ ~-
 80 20|              suttogta, - ne hagyj el, ne taszits el kegyes mennyei
 81 20|           ne hagyj el, ne taszits el kegyes mennyei királyné...
 82 20|    szegény asszony... Nem hagylak el, mert hiszen itt vagyok
 83 20|            Másfél év előtt mentem el innen az atyám falusi kastélyába.
 84 20|   esküdött meg, hogy sohasem hagy el. Egy este, mikor az édesatyám
 85 20|     temetők mellett zarándokoltam el, egyszer egy jószivü molnárnál
 86 20|           Istenben, az nem hagyja el...~ ~Csöngetett Borbála
 87 20|       Borbála asszony nem mozdult el ágyától, hanem valami öreg,
 88 20|         mellett nyomtalanul suhan el az élet minden piszkossága,
 89 21|       napon arra a lépésre szánta el magát, hogy hires földijét,
 90 21|         Több mint harminc év mult el a szomoru nap óta, az egykori
 91 21|           kastélyt nem felejtette el... Akárhányszor megtörtént,
 92 21|      meseszerü hallucináció fogta el: ugy képzelte, hogy ugyanazt
 93 21|       Erről ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~
 94 21|            Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen
 95 22|          nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér sarkáig.
 96 22|         szóbeszédet; most szivjon el egy jó szivart a tudomány
 97 23|    hosszuhaju fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját
 98 23| zongorakisérete mellett játszotta el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~
 99 23|           még most sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~-
100 23|        egy jó délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~
101 23|        valami széditő mámor fogta el egész lényét, s anélkül,