Rész

1  5|     csöngetés verte föl álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt
2  5| gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amig szőrcsuháját hamarosan
3  5|           Igenis, főtisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, az
4  5|   istenfélő szolgái közé... Két fráter állandóan a kövér tyukok,
5 22|    nagyot káromkodott.~ ~- Az a fráter, - mondta aztán komoran, -