Rész

 1  1|         vicispánunk ugyan mit szólt volna hozzá, hogy a fiából ilyen
 2  1|            ősei fészkéből kimozdult volna. Kétesztendős, ragyogó testőr-élet
 3  1|       májusi szellő megrészegitette volna őket. Tavasz volt és kék
 4  1|             éjszakát, mert ugyan ki volna olyan vitéz, hogy ennek
 5  1|      hercegnőjét.~ ~Miért is várták volna? Hiszen itt maradt és sohase
 6  2|            kastély­ban pillantottam volna meg a napvilágot, sohase
 7  2|         hiszem abba is beleegyezett volna, hogy a Ferenc József-föld
 8  2|           ezer gyöngyvirág csengett volna össze egy mesebeli erdő
 9  2|        Idebenn bizvást azt hihettem volna, hogy egy párisi nagykövet
10  2|             harcossere­get vezetett volna a háboruba. Mikor a fekete
11  2| növendéklány koromban verést kaptam volna otthon, ha ebédután nem
12  2|            rá (hiszen ugy szerettem volna borzong­ni tőle), de szegény
13  3| belekapaszkodott, mintha el akarták volna rabolni tőle! A szobában
14  5|   betegeskedik, de senkise gondolta volna, hogy a baj ilyen hirtelenül
15  5|      kakas­kukorékolás rég megszünt volna a majorság udvarán... De
16  6|      mielőtt a turistaházhoz értünk volna, egyszerre érdeklődve végignéztem
17  6|           kérdés miatt megsértődött volna, de különben is régóta megszoktuk,
18  6|            minden percben meghaltam volna, a második csak egy rokonszenves
19  6|       akiért minden percben meghalt volna s a másodikhoz volt hüséges,
20  6|          lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? Arra még gondolni se lehetett,
21  6|            is egy idegen férfi lett volna, hanem egy kedves, gyerekkori
22  6|             uram? Hát hogy lehettem volna hütelen hozzá, mikor sohase
23  7|         bizonyára föltünést keltett volna. A tanársegéd egy napon
24  7|          mintha gunyosan megvillant volna.~ ~- Hálás vagyok magának,
25  7|        lelkemben hullámzik. Komédia volna azt állitanom, hogy maga
26  8|       második héten válnunk kellett volna...~ ~Hogy miért mentem mégis
27  8|            önmagában nem konstatált volna; néha tuberkulózisa, néha
28  8|            talán meg is bocsátottam volna ennek a vasgyuróvá maszkirozott
29  8|           mintha arról értesitettem volna, hogy csillagász vagy bányaigazgató
30  8|             szörnyüségesen imponált volna neki. Este azonban sugárzó
31  9|       legyen, csakugyan nem kellett volna nagy virtus, de Sárkány
32  9|      semmint komolyan megharagudtak volna. De Sárkány, akire most
33  9|            megy - annyi, mintha itt volna a zsebünk­ben. Mindössze
34  9|    szoritott velem. Ön nem igy tett volna a helyemben? Igaz, hogy
35  9|            is az anyai sziv porladt volna odakünn a rög alatt... Ennek
36  9|           amikor koszorut ne tettem volna a sirhalmára... Most vagyok
37  9|         hogy a tartozását kifizette volna, még az utolsó husz forintomat
38 10|       szerint fölöttébb könnyü lett volna az érdekes kis szerelmi
39 10|           filigrán és bájos is lett volna különben, aligha számit­hatott
40 10|             tuláradó szivvel borult volna a hatalmas uralkodó keblére,
41 10|    nyugovóra tért, szivesen cserélt volna a legutolsó apróddal, akit
42 10|     szána­kozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... De akit szeretek, maga
43 10|            a világért föl nem vette volna a szemét a király selyemszalagos
44 10|            Themistokles korában élt volna, - szólott érces hangon -
45 10|             Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy nap -
46 10|    pápaszemet az orrára illesztette volna, igy szólott a szolgálattévő
47 11|  Tanártársai bizonyára megdöbbentek volna, azt látva, hogy a matematika
48 11|          arcképeket. És mit szóltak volna, ha azt is hallják, hogy
49 11|             és kaláccsal megkinálta volna, - hozd el holnap az édesanyád
50 11|        mintha lány­korában ismertem volna...~ ~Kolnay György másnap
51 12|    havasokat és a tengere­ket járta volna.~ ~- És mit csinált három
52 12|          mézesheteiben is bele lett volna bolondulva. A vonóját és
53 12|           semhogy magammal törődtem volna. Csakugyan féltékeny volt
54 12|          csakugyan fájdalmat érzett volna arra a gondolatra, hogy
55 13|         Mintha még fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sirása,
56 14|         legalább egy kissé ne akart volna tetszeni nekem. Volt valami
57 14|         hogy megmondtam. Szégyeltem volna, hogy magának szóljak, de
58 14|            talán akkor is szerettem volna, ha véletlenül asszony vagyok;
59 14|            talán álmomban se jutott volna eszembe, hogy a gyerekes
60 14|             akitől féltenem kellett volna? - kérdezte Takács kiváncsian.~ ~-
61 14|             egyetlen szavába került volna, hogy a zsilvölgyi kastélyból
62 14|         csak egy-két rövid nap telt volna el a Bodrogi látogatásai
63 15|        mintha csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi
64 15|            mintha ezer mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~
65 15|         mintha csak álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az
66 15|           de még mielőtt szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette
67 16|       lelkesedtek ugy, ahogy illett volna... Husz-huszonöt forint
68 16|        Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbitják
69 17|           mintha nem is most ébredt volna föl az álmából.~ ~A BANKIGAZGATÓ (
70 17| öngyilkossági kisérlete előtt kérte volna meg illusztris házigazdánkat,
71 18|             találnak. Hogy imponált volna a sok éretlen lány a komoly
72 18|            parkett alá sülyedhetett volna. De nem tette; nyugodtan
73 18|            ehhez a hasonlathoz? Nem volna ez méltó Teleszkyhez vagy
74 18|     kijelentését honoráltam, láttad volna, alkalmasint hangosan elkacagtad
75 18|     alkalmasint hangosan elkacagtad volna magadat; hiszen szinte istenien
76 18|         lángbaborult arcomat láttad volna, ha kezem remegését, elfogult
77 18|          van dolgod; hogyne gondolt volna hát hasonlót ez a drága,
78 18|              mintha a föld megnyilt volna előtte s láva meg vulkán
79 18|            s láva meg vulkán ömlött volna a szőnyeges uriszobába.
80 19|          hitvitázó századból lépett volna közibénk, s az én ideges,
81 19|         fiuval bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, hogy Kis urat
82 19|       mintha egy festő cseppentette volna valami bujazöld mezőség
83 20|             kendőjébe.~ ~- Meghalni volna jó, - zokogta, - meghalni,
84 20|            volt otthon. Ki törődött volna itt velem? Magam kóboroltam
85 20|         gyöngy­virágillat lopódzott volna be a folyosókra, ha sirt,
86 21|          sétáló nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, fel­tünően
87 21|            vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára vérbeli
88 21|         most ugyancsak nem lehetett volna már kinézni a snájdig, cigányokkal
89 21|             mit tegyen? Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé
90 22|            elméletemet nem igazolta volna...~ ~- És kiken próbálta
91 22|           oltár előtt is meg mertem volna esküdni arra, hogy a teóriám
92 23|              hogy az ajkai mozogtak volna, igy szólott magában.~ ~
93 23|             ugyancsak nem gondoltam volna, hogy valaha királyokkal
94 23|       akarata előtt. Maga sem tudta volna megmondani miért, de mámorában
95 23|      anélkül hogy a kezét nyujtotta volna, szó nélkül visszasietett