Rész

 1  1|         vegyen. Oh, mily szomoru volt ez az utolsó fejezet, melylyel
 2  2|               nevet), hogy mit jelent ez a különös kivánság? Tarjánkő
 3  2|           minden várban van, Ellen... Ez épp ugy hozzátartozik a
 4  2|               érteni, hogy mit jelent ez nekem, aki piszkos pesti
 5  2|             az abroszon. Istenem, hát ez az illedelmes, jól ápolt,
 6  2|              a göttingai egye­temtől. Ez azonban talán kevésbé érdekli
 7  3|            akar csókolni! Tudja, hogy ez a legnagyobb sértés, amit
 8  3|          rozsdavörös hajá­hoz nyomná? Ez a gondolat hirtelen annyira
 9  4|      félmilliós püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns
10  4|                Mert a kamarás ur, aki ez esetben a rokonságot képviseli,
11  4|            vajjon lesz-e olyan fényes ez a temetés, mint ama hires
12  5|         mindig eszeveszetten bugott s ez a zaj erősen tulharsogta
13  6|      házasságban, sohase csaltam meg. Ez külön­ben majdnem természetes.~ ~-
14  6|           oldalán. Nyolc évig tartott ez a rettenetes küzdelem az
15  6|         találnak... Gondolhatja, hogy ez most nem okozott nekem semmi
16  6|               elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült szivvel
17  6|          távol volt tőlem...~ ~Lássa, ez volt asszonyi életem egyetlen
18  7|          Pompás két emberpéldány volt ez a meglett férfi és ez a
19  7|            volt ez a meglett férfi és ez a fiatal leány; a tanársegéd,
20  7|               feleségül venni?~ ~- Ha ez az a kérdés, amit furcsának
21  7|              a világon.~ ~- Bocsánat, ez a kettő voltaképpen egy,
22  7|      kiskoruak sóvárgásával szeretem? Ez nem lenne igaz, mert maga
23  7|     nevetségesnek, azt mondanám, hogy ez a természettudományos alapon
24  7|      asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás aligha fogja
25  7|          lobbantja az érzékeinket, de ez a vágyunk szánalmasan meghal
26  7|         nevelkedett parasztleányzó, - ez a gondo­lat százszorosan
27  7|             fölheviti a véremet, mert ez a reális szerelem szuperlativusza.
28  7|               bele magát a karjaimba, ez az érzés a megkristályo­sodása
29  7|           Talán igaza van abban, hogy ez a természettudományos szerelem,
30  8|              műveletlen és korlátolt; ez a hires férfi annyit se
31  8|             ha azt mondom, hogy éppen ez a kedves gyarlósága volt
32  8|             és elbizakodott barátnőd. Ez a nagy, szőke férfi, ez
33  8|               Ez a nagy, szőke férfi, ez a vasból alkotott Góliáth
34  8|             már nem is neuraszténiás; ez már valóságos gyüj­teménye
35  8|               hadilábon álló embertől ez az idegesség már egyszerüen
36  8|              és miben nyilatkozik meg ez a neuraszténia?~ ~Ime: az
37  8|            nőt anyakönyvvezető elé?~ ~Ez azonban csak kisebb bün,
38  8|            orvosi egyetemet.~ ~Érted? Ez a mamlasz megsértette bennem
39  8|          engedett a nyomásnak.~ ~- Mi ez? - kiáltotta be hozzám csodálkozva.~ ~-
40  8|            tükröm biztosit róla, hogy ez a szédelgő az asszony kedvéért
41  9|           megfordult, jól tudta, hogy ez a pénzecske a hajnali órák
42  9|               talán összesen sem volt ez időtájt ennyi pénz - oly
43  9|             egy negyedóráról van szó, ez az idő még talán Önnek sem
44  9|               szaván fogják...~ ~- De ez különben egészen mindegy, -
45  9|       morzsolt szét a szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta
46 10|               azt mondod... De hiszen ez lehetetlen, százszor is
47 10|             teljes éven keresztül... „Ez azonban ne riassza vissza
48 10|            elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen
49 10|               hangon igy szólott:~ ~- Ez a pápaszem nem olyan üvegből
50 10|               elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan ő lenne ott,
51 10|          utnak inditott.~ ~A levélben ez állott:~ ~„Most hallom,
52 11|               piarista szivében mégis ez az ártatlan kis regény képviselte
53 11|                amikor ezt mondta:~ ~- Ez az utolsó arcképe?~ ~- Igenis,
54 11|          arcképe, főtisztelendő ur... Ez még 1910-ben készült...
55 12|             és Ellenje, - mától fogva ez a szürkeszemü, rövidlátó,
56 12|              Csakugyan féltékeny volt ez az asszony, aki az urát
57 12|       életkedvem hozta ki a sodrából? Ez a nő, aki a világ legelső
58 13|           savanyu öreg ember szivében ez a hét fehér nap képviselte
59 14|              legyen?~ ~- Hiszen éppen ez az, amit kérdeni akarok
60 14|    Tulajdonképp harminc év óta zaklat ez a kérdés s most, hogy a
61 14|       megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~A matróna
62 15|          pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiu pedig Gál huszárhadnagy,
63 15|           gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Ugy éreztem, mintha csak
64 16|           bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~
65 17| professzoromért.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Ez szép gondolat!~ ~AZ UDVARI
66 17|             Egy jó ember házában van, ez pedig az orvostanár ur,
67 17|            fáradtak és lefeküsznek, - ez a szerencsétlen talán egy
68 17|     tragédiája hidegen hagyja önöket, ez az egy a szivükhöz szólt,
69 17|             Mint mi orvosok mondanók: ez a részvét nem krónikus erény,
70 18|            csodálkozva.~ ~- Az axióma ez: a férfiak sohase azt a
71 18|               Oly szemmellátható volt ez a gondolat, hogy e sorok
72 18|              a hasonlathoz? Nem volna ez méltó Teleszkyhez vagy Popovicshoz
73 18|          szinte istenien komikus volt ez az affektáló legény, aki
74 18|            gondolt volna hát hasonlót ez a drága, hiu és önbizalomtól
75 18|              a tükör­be meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem is áll éppen
76 19|          zölddel befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb
77 19|               figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis ur, az arácsi Szeretetház
78 19|         lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, aki reggeltől
79 19|           minden melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés
80 19|           tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - szólt, - de akkor
81 19|             el­hagyott! Mily semmiség ez a vén paraszt bánatához
82 20|           tétovázva kérdezte:~ ~- Kié ez a gyermek?~ ~- Az enyém,
83 20|             előtt volt; áldott legyen ez a ház és ez a jó, kegyelmes
84 20|             áldott legyen ez a ház és ez a jó, kegyelmes öreg asszony.
85 20|               Egy baba a kolostorban, ez valóban különös dolog volt.
86 20|                   Micsoda gyereksirás ez?~ ~Felnyitotta a sekrestye
87 20|            sirt.~ ~- Honnan kerül ide ez a gyermek?~ ~A fejedelemasszony
88 21|           ismerőse. Akkoriban történt ez, amikor a fiatal Paloznaky,
89 21|              alatt, vékonyka betükkel ez állott: „Gondoljon rám,
90 22|            egy komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyits vagy retirálj!
91 22|           rezignáltan, - utóvégre nem ez volt az első eset, hogy
92 23|         hegedüse Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju fiatalember
93 23|              ur palotájának küszöbén. Ez Crailsthal gróf volt, a
94 23|                 micsoda édes két baba ez...~ ~A nagyherceg bemutatta
95 23|    leküzdhetetlen szomjuság kapta meg ez aranyszőke, fehérruhás leány