Rész

 1  1|            gárdista? - mondták a falusiak, mikor Zsombory Sándor nevét egy-egy
 2  1|                    az igéretemet!~ ~Vajjon mikor érkezik el az az éjszaka,
 3  2|                                       I.~ ~Mikor Tomnak (akit csak a szinháznál
 4  2|                 nem volt szerencsém hozzá, mikor huszéves koromban valaha
 5  2|                 vezetett volna a háboruba. Mikor a fekete kávét fölszolgálták,
 6  3|                   szivébe. Abban a korban, mikor más fiatal férfi haszontalan
 7  3|                   is nyilvánosságra hozza. Mikor ellenfele segédei később
 8  3|              végigutazni a Nilus folyón.~ ~Mikor Jákóy Zsuzsa, öreg, angol
 9  3|           könyvtárszobája csillárja alatt, mikor a Zsuzsa vörösesbarna feje
10  3|                 harmadik jogi szigorlatán, mikor szigoru és márványarcu cenzorok
11  5|                       Caudéran ur még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek
12  6| fiatalasszony-koromban mit éreztem iránta! Mikor később sze­gény apám a börtönből
13  6|           részvéttel tekintett rám, majd - mikor látta, hogy észrevettem -
14  6|                mosollyal tekintett utánam, mikor egy kézszoritással elbucsuztam
15  6|                hercegnőjével? Másnap este, mikor az éjszaka ujra ráborult
16  6|              azokban a rettenetes órákban, mikor minden szeretet oly mérhetetlenül
17  6|              lehettem volna hütelen hozzá, mikor sohase szerettem?~ ~ ~ ~
18  7|                 készülődtek arra az időre, mikor majd teljesen egymáséi lesznek.~ ~
19  8|        megfeledkezik minden nyavalyájáról, mikor arról van szó, hogy nekem
20  8|                nagyot nézett a buksi feje, mikor félórával ezután nyugodtan
21  9|              genreképén tovább dolgoz­zék, mikor odakünn egyszerre megnyomták
22  9|              mondta Sárkány kissé ijedten, mikor a bolondos levelet végigolvasta.~ ~
23  9|                  Hyacinthe-nak keresztelt. Mikor Paláthyék télire Budapestre
24  9|                  hátán hidegség futott át, mikor arra gondolt, hogy esetleg
25  9|                 volt ilyen ünnep, mint ma, mikor a magyar Alma Tadémát a
26  9|               lapokban: a kegyelmes urtól, mikor a ligetből befelé jött,
27  9|              rendőrnek a sulyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón megpillantott.
28  9|                      hiszen az is elégett, mikor a fehérnemüs szekrényem
29 10|              keblére, unottan igy szólott, mikor királyi atyja a nagy szerencsét
30 10|                  de a dacos kis hercegnőt, mikor másnap délben megint kibocsátották,
31 10|               pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor esténként fényes termében
32 10|                  nem evett és nem ivott és mikor a regényben a szerelmesek
33 10|             papiremberek boldogok lesznek, mikor magam meg elsorvadok a bubánat­tól?!~ ~
34 10|               végig a skót király levelét, mikor az udvarmester alázatosan
35 10|              rhetor, az udvari könyvtáros. Mikor mindannyian együtt voltak,
36 11|                 össze széles az országban. Mikor Szedenich fő­tisztelendő
37 11|              félelem és aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár ur neve
38 11|                   mert Szedenich tanár ur, mikor osztályában leg­­először
39 11|                  zöld reverendát viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta,
40 11|                 hangos moraja hallatszott, mikor a tanár egyszerre igy szólott:~ ~-
41 11|              tizenhat év előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott
42 11|        főtisztelendő ur... Akkor halt meg, mikor Erzsike hugocskám született...~ ~
43 12|                 tágra nyitja föl örömében, mikor irodalmi vizsgálódásai közt
44 12|                  még abból az időből ered, mikor a szép, sugár, örökké jókedvü
45 12|              hajitotta a gótai almanachot, mikor a világhirü müvészt legelőször
46 12|            örömkönyeket sir boldogságában, mikor ezt a válogatott kollekciót
47 12|                  megértőleg felém fordult, mikor megtudta, hogy a drága bohém-apám
48 12|                  összeomló függöny mögött. Mikor később a szobámba mentem,
49 13|                 boros üvegeket bontogatta, mikor Galamb legénye a szobába
50 13|                    a szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen vendég félóra
51 13|               fehér gyermekasszony sirása, mikor bünének tudatára ébredt...
52 13|                   még egyszer a vén ember, mikor a matróna gyászkeretes arcképét
53 14|                 olyan év a házasságunkban, mikor közel álltam ahhoz, hogy
54 14|                   esztendős férj lehettem, mikor a főhadnagy odakerült a
55 14|               Emlékszik arra a csuf télre, mikor minden második éjszakát
56 15|                  uszodai hideg fürdő után, mikor a kis parti hajót kötelességszerüleg
57 15|                 fordult oda a feleségéhez, mikor bort kellett önteni az asszony
58 15|                    a zöld platánok között, mikor a Karolina-udvar felől a
59 15|          négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zugó erdők, kopogó harkályok,
60 15|                    nyomorult föld­tekén... Mikor az egyik kanyarodónál utolértük
61 15|                  Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel értünk,
62 16|                 fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt
63 16|                     hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - mondotta Sz.
64 17|                 éjszakán a halálba kerget. Mikor odafönn a csillagok ragyog­nak,
65 18|                    hónappal arra az időre, mikor Budapest utcáin szibériai
66 18|                évvel ezelőtt. Szerda volt, mikor a Munkácsy-utcai házat jókedvü
67 18|                   fagylaltot hordott szét, mikor a század legelegánsabb redingotja
68 18|          miniszterelnök kezét szorongatta! Mikor szerény barátnődet az a
69 18|                    hangja, mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről és a fináncokról
70 19|                 nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operett-nóták mellett
71 19|        boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek között járok. Idegeim
72 20|         csodálkozva állott föl a helyéről, mikor a leány tétovázva alakja
73 20|                 sohasem hagy el. Egy este, mikor az édesatyám nem volt otthon,
74 20|                 zugott tova a hegyek felé. Mikor fölébredtem, Gyuri nem volt
75 20|                  mégis eljutottam idáig. S mikor éjjel megláttam végre a
76 21|               szólott magában:~ ~- Tavaly, mikor két hónapon át nem volt
77 21|                   tágra nyitotta a szemét, mikor bájos tanitványával először
78 21|                    közölt vele. Óra végén, mikor Paloznaky a gyakorló füzetet
79 21|                   tudta meg a részleteket, mikor har­mad­nap az ujságot elolvasta...~ ~
80 21|           izgalomtól elhalványodva nézték, mikor két komornyik a hercegnő
81 21|                  közel jönni a nyaralóhoz, mikor a fenséges asszony a verandán
82 22|                 vállat vont.~ ~- Vendéget, mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut
83 22|                 haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár szenzációs
84 23|              étteremben, s tizennégy felé, mikor az alabárdos éjjeli őr a
85 23|               Reggel hét óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden
86 23|                 három órakor ott leszek.~ ~Mikor a lakáj betette maga után
87 23|                  alatta hullámzó millióra. Mikor egy-egy ujabb sikere után
88 23|                  bókokat. Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy
89 23|                    föltette a csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját kezében
90 23|                mert már egyszer hallottam, mikor felséges rokonom­nál, a
91 23|               hallani, ha ugy akarják...~ ~Mikor később a szolgálattevő kammerjunker
92 23|            fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a ruha szelid kivágására
93 23|                   le átszellemült arcáról. Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak,
94 23|               bizonyos önérzettel fogadta, mikor a kamarás Adél nagyhercegnő