Rész

 1  1|      titokzatos huncutság csillant föl.~ ~- Nem, Károly, nem veszek
 2  2|         kalandorok közt növekedtem föl nagyleánnyá, aki a sugót
 3  2|      tarjánkői várba? - kiáltottam föl szenvedélye­sen.~ ~Megszoritotta
 4  2|         aki félig bóbiskolva emeli föl pálcáját a levegőbe, s diadalmas
 5  2|         földalatti tömlöcből hatol föl hozzám s hogy a hatalmas
 6  2|    selyemtapétás öltözőszobát tárt föl előttem, melyben rózsaszin
 7  2|     szemüveges nunciu­sok haladnak föl a titkáraikkal, s odakünn
 8  2| kétségbeesett jajongása hallatszik föl hozzám a titokzatos mélységből.
 9  3|      héttel ezelőtt nagy port vert föl a budapesti sajtóban. A
10  3|            anya nélkül nevelkedett föl gazdag édesapja házában,
11  3|        aranyszivü kamaszt fedezett föl a dereshalántéku apostolban.~ ~
12  4|      szinte misztikus szinben tünt föl a püspök, aki mint valami
13  4|         legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, s
14  4| anekdotákat, részleteket emlitenek föl a haldokló egyháznagy életéből.
15  4|            szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában,
16  4|            ebből mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül,
17  4|     futkosás, hangos beszéd váltja föl egy pillanatra... A kamarás
18  5|         éjjel erős csöngetés verte föl álmából fráter Bonifáciust,
19  5|  Minden­esetre kérem, hogy keltsen föl valakit, aki a haldoklót
20  7|   természettudományos alapon fogja föl, megkisérlem, hogy olyan
21  8|        azzal a kijelentéssel vette föl a felső kabátját, hogy meg
22  8|    társaságot akarsz, hát csöngesd föl Korányi professzort!~ ~Mit
23  8|      szokatlan logikával szólitott föl arra, hogy válasszam külön
24  8|          elkeseredett arccal kente föl a vajat a kenyerére, mintha
25  9|         pedig fütyörészve bontotta föl a világoskék levelet. Természetesen
26  9|  főpincérnek...~ ~- Au! - kiáltott föl mégegyszer, egy negyedórai
27  9|            csodálkozva tekintettek föl rá, semmint komolyan megharagudtak
28  9|          maga is magánkivül futott föl s alá a szobában, de Sárkány
29 10|         XIX. Tivadar sápadtan járt föl s alá a királyi park fái
30 10|          könyvtáros, hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket.
31 10|         kétségbeesve igy sóhajtott föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek
32 10|           hercegnő aggódva kereste föl a királyt az udvari parkban,
33 10|        anyakirályné büszkén emelte föl még mindig érdekes, ősz
34 10|          Gránátnak, aki a világért föl nem vette volna a szemét
35 10|          dobogó léptekkel váltotta föl a trónus előtt a távozó
36 10|         ilyen nyám-nyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók most előcipelték
37 10|    pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek, hanem csakugyan
38 11|     Szedenich tanár ur még egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt
39 11|     szorgalmasan tanulj... és jőjj föl hozzám holnap délután öt
40 11|            elgondolkodva ballagott föl emeleti szobájába...~ ~ ~
41 11|            elgondolkodva ballagott föl tanári szobájába és odafönn
42 11|            sebzett vad, ugy ugrott föl Szedenich főtisztelendő
43 12|         szürke szemét tágra nyitja föl örömében, mikor irodalmi
44 15|          eperfák susogása váltotta föl, egy lombhasadékon át idáig
45 15|      hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan
46 15|          kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam a rémü­lettől...
47 16|       Pataky négylovas kocsin járt föl a lublói fürdőbe, a fia
48 16|         huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zene­karból.
49 16|  méltóságot tölti be, szorgoskodva föl s alá jár a székek közt.
50 16|        többiről szomoruan merednek föl a szinpadra a cédulák fekete
51 16|     rakoncátlan lármája hallatszik föl... Végre itt az ideje, hogy
52 16|           János oroszlánként kapja föl a fejét, egy pillanatig
53 17|        Tudjátok mit, urak? Gyertek föl hozzám egy szivarra, az
54 17|           nem is most ébredt volna föl az álmából.~ ~A BANKIGAZGATÓ (
55 17|        folyam felé.~ ~- Ott merült föl, ni!~ ~- Százszor megfullad,
56 17|    csónakon! Ni, csak, most bukkan föl a viz alól! Szent isten,
57 18|         férji méltósággal cserélte föl vigasztalan csavargó életét...~ ~
58 18|            gyorsasággal állitották föl a második felvonás hátsó
59 18|       fiatal lányok kacagása verte föl, a szalonban fölszedték
60 18|         méltatlan vacsora váltotta föl. Délután hat felé járt az
61 18|   szivarozó férfi oly tágra nyitja föl a szemét, mintha a föld
62 19|            sokszor délben zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből,
63 19|          nem mozdulunk, mig a hold föl nem jön.~ ~A nap kegyetlenül
64 19|           csak itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de
65 20|     kolostor kapusnője arra ébredt föl mélységes álmából, hogy
66 20|           És mit óhajt?~ ~- Keltse föl rögtön a fejedelemasszonyt
67 20|         vén kapusné elszántan kelt föl a helyéből.~ ~- Jó, - mondta, -
68 20|                Jó, - mondta, - hát föl fogom költeni, bármi történik
69 20|  karosszékben s csodálkozva állott föl a helyéről, mikor a leány
70 20|   asszonynak, aki gyorsan tipegett föl a lépcsőkön.~ ~- Vezesse
71 20|        reggel ne háborgassák, amig föl nem ébred.~ ~Tiz perc mulva
72 20|    magyarázatát és figyelve emelte föl a mutatóujját.~ ~- Pszt, -
73 20|    nővérnek, hogy gyereksirás veri föl a kolostor valamelyik félreeső
74 21|   megilletődött arccal sétálgatott föl meg alá az ódon butorok
75 21|       lángoló pillantással szaladt föl óra után a tornyába... Jó
76 21|          kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, aztán
77 21|           valami mély álomból riad föl, amikor a fotográfus filagóriája
78 22|            akad jobb dolga, nézzen föl hozzánk egy szivarra és
79 22|            fiatal asszony nyitotta föl, aki kezében nagy poroló
80 22|           gyerekek, most nyissátok föl a fületeket: a vén Európa
81 22|                Mesével? - kiáltott föl Dömjén tanár jókedvüen. -
82 23|            arcu, fiatal ember állt föl közeledtükre az iróasztala
83 23|         hat óra volt. Az ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből
84 23|      savanykás champagneit hajtott föl egymásután. Egyszerre csodálatos
85 23|        véréből, egyszerre ugy tünt föl előtte, hogy a hercegnők