Rész

 1  1|              itthon a helye. Szegény jó vicispánunk ugyan mit szólt
 2  1|           falusi templom elé, hogy a jó Istennel a hátralékos ügyeit
 3  2|            szinfalak között, aki egy jó kritikáért csábitóbb igyek­szem
 4  2|         akart a szeretőjévé tenni. A jó isten bocsássa meg bünömet,
 5  2|         mindig egy csöndes, szerény, jó magaviseletü, engedelmes
 6  2|             bájos fiatal grófné, egy jó páter, egy vén katona vezetett
 7  2|          milyen szerelmes lehet a mi jó urunk! - mondta elragadtatva,
 8  3|              szenvedők és üldözöttek jó csillagaként ragyogott a
 9  3|           maga volt az egyetlen, aki jó volt hozzám. Azért jöttem,
10  4|              suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” S magukban rögtön
11  5|         gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amig szőrcsuháját
12  5|                Mivel teljes életében jó keresztény volt, hát az
13  5|        szólott magában:~ ~- Szegény, jó uram, az utolsó órájában
14  5|             majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem
15  5|            felé kikanyarodtak...~ ~A jó Isten utjai azonban rejtelmesek
16  5|      megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény módjára fog meghalni.
17  5|              és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor haragosan
18  6|       lengyel köszvé­nyesek üdülnek. Jó ideig némán haladtunk fölfelé
19  6|              régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára beszélgessünk
20  6|                     Adok magának egy jó tanácsot, - folytatta Emma
21  6|         ennyire elkeseredve? Az urát jó egészségben fogja viszontlátni
22  6|             közé, aki dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet
23  7|      mindjárt megváltoztatja rólam a jó véleményét! Mondja kérem,
24  8|           igaz a megfigyelés, hogy a jó házasságban okvetlenül a
25  8|         rezignáltan igy szólott:~ ~- Jó, vizsgálj meg, ha kedved
26  8|         nyakadba borulni! Most pedig jó éjszakát, mert aludni akarok!~ ~
27  9|        levelet.~ ~- Szerelmes levél, jó kis levél, - mondta derülten,
28  9|    mesteréhez. Sárkány, a nyári évad jó részében, a kertáji kastély
29  9|               mint egy egeret...~ ~- Jó, jó, csak fojtson meg...
30  9|           mint egy egeret...~ ~- Jó, jó, csak fojtson meg... Bár
31  9|             Ennek épp huszonhat éve, jó uram, s még eddig nem virradt
32  9|           tesz jót, hanem a meghalt, jó lélek iránt is tiszteletet
33 10|         fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~-
34 10|     selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta XIX. Tivadar
35 10|    tudo­má­nyokkal?~ ~Joannes rhetor jó darabig a körmeit nézte, (
36 10|        gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga, hogy egy igazi férfi
37 12|          kora óta se olvasott el egy jó könyvet, ingujjban ebédel
38 12|              rám, de a müvész áldott jó szive melegen és megértőleg
39 14| Alsó-Zsilvölgyéről, akik valamikor - jó harminc évvel ezelőtt -
40 14|                  Bodrogi Simi?~ ~- A jó Bodrogi... Mert lássa, egészen
41 14|       voltunk, de igazi, önfeláldozó jó barátok is... A féltékenységemet
42 14|           nem képzeli, hogy elment a jó dolgom? Simi nem abból a
43 14|            most biztosan tudom, hogy jó barátom. Maga is gyöngédséget
44 14|              s tulajdonképp inkább a jó pajtást látta bennem, mint
45 14|           cimboráival vadászott... A jó Isten tudja, hogyan történt:
46 15|            alispán leányát.~ ~- Igen jó asszony, - mondta, - csak
47 15|          szép asszony mellett ült (a jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak
48 15|           vélem koccintgatott a régi jó idők emlékére, csak néha
49 15|            kérdeztem, hogy mire lesz jó, ha a bakonybéli apátság
50 15|             korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű, egyszerü
51 15|       állandóan: attól mentsen meg a jó Isten minden becsületes
52 15|         beszédem van Lászlóval... De jó lesz sietni, mert nem kapunk
53 15|             udvarolnak neki? De most jó lesz sietni, mert csakugyan
54 17|          BANKIGAZGATÓ: Oh, te nagyon jó véleménynyel vagy rólam!
55 17|             neki. (Az öngyilkoshoz.) Jó reggelt, tisztelt barátom,
56 17|           reggelt, tisztelt barátom, jó reggelt!~ ~AZ ORVOSNÖVENDÉKEK (
57 17|         barátom, térjen magához. Egy jó ember házában van, ez pedig
58 17|             üveg finom bort s valami jó kis harapni valót, hogy
59 18|          fehér csontgombot, halkan a jó istenkéhez fohászkodik,
60 18|            ekkor - hálával eltelve a jó isten iránt, aki nemcsak
61 18|             Drága vagy, édes vagy és jó fiu vagy; de mered-e azt
62 18|         borzasztó lépést csakugyan a jó isten sugallta nekem. Most
63 19|           paraszt áldott, becsületes jó szivével. Mig mi lefelé
64 20|        kendőjébe.~ ~- Meghalni volna jó, - zokogta, - meghalni,
65 20|     összekulcsolta a kezét.~ ~- Édes jó Borbála anyó, hallgassa
66 20|             kelt föl a helyéből.~ ~- Jó, - mondta, - hát föl fogom
67 20|              legyen ez a ház és ez a jó, kegyelmes öreg asszony.
68 20|          könyörtelenül innen, ahol a jó Isten lakik? Nem adnak-e
69 20|    megbeszéljük a többit... Bizzék a jó Istenben, az nem hagyja
70 20|              Ilyenkor ugy tetszett a jó nővérnek, hogy gyereksirás
71 20|        tovább is a kolostorban, de a jó Isten legyen velünk... Mert
72 21|              Mihály megérkezése után jó darabig megilletődött arccal
73 21|           föl óra után a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott
74 21|          fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem láttak mást, mint
75 22|             tisztogatás járja! Pedig jó lesz végezni a szobákkal,
76 22|     szóbeszédet; most szivjon el egy jó szivart a tudomány haladásának
77 23|             a Zöld hollórend, vagy a jó ég tudja, hogyan hivják
78 23|             valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk el a
79 23|     egymásután. Egyszerre csodálatos jó kedve tá­madt, a bor fejébe