IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 5| utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze először 2 11| főtisztelendő ur... Ez még 1910-ben készült... egy évvel 3 16| veterán szinigazgató, junius 2-án fogja megülni ama nap 4 17| a divánt.~ ~Az öngyilkos 35-40 év körüli férfiu, kopott 5 9| perc alatt. Az illető hölgy 6 óra 40 perckor a Riviérára 6 22| tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb 7 1| tiktákoló szivéhez kapott: az ablak alatt a bécsi hercegnője 8 7| egy-egy vidéki emeletes ház ablaka alatt, én is belesirtam 9 13| utoljára megnézte a könyvesbolt ablakában... És mig a virágkereskedésben 10 19| Tihanyba, a kápolna gyönyörü ablakából egy pillanatra végigtekintettünk 11 20| utjai, a kápolna szines ablakain beszürődő napsugár, a pajkos, 12 4| bámulta a kastély elzárt ablakait s a gimnázista diákok hazafelé 13 1| a péterpusztai udvarház ablakát.~ ~- Alszik? - kérdezte 14 9| benyitott a szobába.~ ~Az ablakban egy pápaszemes emberke állott, 15 11| a sublád fiókjába és az ablakból félórán át nézte a piarista-kert 16 12| Drágffy-kastélyból. Az emeleti ablakfüggöny mögül egy fehérhaju ember 17 11| főtisztelendő ur remegve az ablakhoz sietett, gyönyörüséggel 18 21| sereg munkás dolgozik, az ablakokat surolják, a déli növényeket 19 20| korcsmában szálltunk meg, ablakunk alatt egy hegyi folyó zugott 20 7| kiváncsian hajolt egy-egy ábra fölé, mely valami sebészeti 21 11| magában kissé megindulva és ábrándosan igy szólott magában:~ ~- 22 11| melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~- Kolnay, - mondta lágyan, 23 6| rá, hogy ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit beszéljek 24 5| amelyek egy barnacsuhás atyát ábrázolnak, ki mennyei kéjjel hörpint 25 11| kissé kócoshaju gyermeket ábrázolt, afféle eleven francia babát, 26 18| szürke, esős nagyvárost ábrázoltak, mindörökre véget ért három 27 2| csöndesen ott pihent az abroszon. Istenem, hát ez az illedelmes, 28 5| igy szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris et filii 29 22| ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság vagyok, Darwin 30 5| most meg is adják neki az abszoluciót, eddig bizonyosan nem igen 31 18| fényében, a hidegen tekintgető, acélszinü szem pedig világosan azt 32 23| főudvarmester (a Prinz Adalbert cimü vig opera dilettáns 33 2| lánynemzedék közt talán egynek se adatott megérnie, mindegyre a ravasz, 34 23| az illusztrált lapokban: Adélt, az idősebbet, kombinációba 35 16| ezüst evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő öt hét 36 9| tanusit...~ ~- Ember, én adjak Önnek pénzt? - harsogta 37 5| orra alá! Ha most meg is adják neki az abszoluciót, eddig 38 19| kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan, kék 39 15| susogó fák között. Az egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) 40 9| megdöbbenve.~ ~- És miért ne adna voltaképp? Mindössze egyetlen 41 18| esetre, ha mindenáron férjhez adnak. A magyar Bethmann-Hollweg 42 20| ahol a jó Isten lakik? Nem adnak-e egy nyugalmas ágyat, ahol 43 14| visszaálmodtuk egy órára, sokat adnék érte, ha őszintén válaszolna 44 23| főhercegeknek s köteles adóként fogadta az udvarias bókokat. 45 2| leánya, aki önhatalmulag adományoztam magamnak még azt a nevet 46 1| Gyüjtemény irástudóinak volt adresszálva.~ ~Tiz év óta élt Sándor 47 9| Igaz, hogy az Ön pénzét adtam kölcsön, de Ön is csak gavallér, 48 9| Elvégre olyan embernek adtuk, akinél ezerszer ennyi is 49 21| ha nem is akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, 50 18| istenien komikus volt ez az affektáló legény, aki bennem, a tizenhárompróbás 51 4| kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével, aggodalmasan 52 23| szőnyeges emelvényre.~ ~Affektálva hangolta pár percig drága 53 22| tanárukat, élénken tünődve afölött, vajjon az abcug vagy éljen 54 4| csöndes agoniában feküdt az agg egyháznagy, várva a halált, 55 6| megtört, hatvanhétesztendős aggastyán uj életet kezdett a világ 56 4| ejti-e kétségbe a haldokló aggastyánt e palota jéghideg csöndje, 57 3| hintaszékben, egy darabig aggasztóan babrált himzett zsebkendőjével, 58 17| A BANKIGAZGATÓ: Az olyan agglegény-háztartásban, mint az enyém... Az inasom 59 16| nézőtéren: Hupka, a káptalan agglegény-ügyvédje, két varrókisasszony, - 60 5| menyország kapuján...~ ~Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár 61 8| baja, s ostobaság, ha ily aggodalmaskodva foglalkozik magával.~ ~Látszólag 62 11| diák szivébe félelem és aggódás költözött, mikor a Szedenich 63 15| hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~ 64 4| aranykanálkába: vajjon az agónia utolsó öntudatában nem ejti-e 65 4| gyöngyvirágos levegőjében, csöndes agoniában feküdt az agg egyháznagy, 66 4| haldoklik. S mig ő függönyös ágyában utoljára függeszti szemét 67 20| hagyja oda az ő nyugalmas ágyasházát.~ ~Harmadszor is megismétlődvén 68 1| fölött. Itt, a péterpusztai ágyasházban, csupán a dárdás bakter 69 2| és hátborzongatóan szép ágyasházak, melyekben valaha rég porrá 70 20| Nem adnak-e egy nyugalmas ágyat, ahol egyszer csak véget 71 20| Borbála asszony nem mozdult el ágyától, hanem valami öreg, pirosbetüs 72 5| A gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta 73 3| elhatalmasodott rajta, hogy az agyidegei majdnem megpattantak az 74 9| szegény asszony egy őszi estén ágynak dőlt és ötvenkét óra mulva 75 12| szegény férfiakat kegyetlenül agyonbeszéli!~ ~ ~ ~ 76 3| budapesti sajtóban. A rajongó, agyonkényeztetett gyermek, aki anya nélkül 77 2| régi fészket, a magafajta agyonkényeztetett kis perszóna aligha érezné 78 16| hogy nyilt jelenés közben agyonlövöm magamat, másképp alig csőditünk 79 14| hogy Fátra főhadnagyot agyonlőjjem.~ ~- Ne mondja!~ ~- Talán 80 3| Peély a megnyomoritott, agyonüldözött igazság utolsó lovagja volt 81 5| mig a nők jajveszékelve az ágyra borultak.~ ~A gvárdián még 82 18| angol baba; de szemem komoly áhitattal pihent a szenzációs császárkabáton, 83 5| hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes 84 10| porladt az utszéli árokban, ahova a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 85 18| tehetsége sokkal nagyobb ajándék, mint a szépség vagy a gazdagság, 86 16| Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több 87 2| sohase sértett meg értékes ajándékokkal, talán ő volt az egyetlen 88 21| a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~Vagy tiz 89 20| piskótát a gyermek édes ajkacskái közé s a nővérek tapsoltak, 90 10| kiáltom: Jőjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~ 91 18| fülecskéimhez, s kivánatosan piros ajkaim szinte megmerevedtek a visszafojtott 92 3| az életét, Peély keserü ajkránditással tartott tükröt az erkölcstelen 93 3| gyanusan vonaglani kezdtek az ajkszélei.~ ~- Azért jöttem, hogy 94 14| visszaemlékezés mosolyát csalták ajkukra és szivükbe. Az öreg Takács 95 20| hogy a sekrestye bezárt ajtaján át gyereksirás hallatszott 96 20| dolga ilyenkor a kolostor ájtatos lakóival? Borbála asszony 97 5| járja, - gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amig szőrcsuháját 98 4| betölti. Nagy, fenséges ájtatosság veszi körül a haldokló püspököt, 99 20| Végezvén mindennapi ájtatosságukat, az apácák kiváncsian kérdezték 100 3| már gunyos arcokat és zárt ajtókat talált a félsötét szinpadi 101 17| szine elé, a dupla zöld ajtókon belül kerüljön.~ ~AZ UDVARI 102 8| ál-vasgyuró félóráig dörömbölt az ajtómon, s tőle szinte szokatlan 103 8| nevetéssel kiáltottam ki neki az ajtón keresztül:~ ~- A libát és 104 23| a szép kitüntetést.~ ~Az ajtónál a fülébe sugta Crailsthal 105 8| hangya mászkál. Ha vért lát, ájulási rohamok környékezik s reggel 106 17| segitik a boldogságában ájuldozó embert, az inas részvevően 107 15| estén a budapesti kioszk akácfái alatt szivtam szalmaszálon 108 7| betegszobákba kandikáló törpe akácokat, a leány egy orvosi hetilapban 109 1| bódéit már belepte a hófehér akáctenger és a postakocsik postillonjai, 110 9| csapott az asztalra.~ ~- Mi akadályoz meg abban, hogy otthon ne 111 7| komoly és hideg, akár egy akadémiai nagygyülés, égőarcu, reszkető, 112 20| tiz perccel. Ugyan kinek akadhat dolga ilyenkor a kolostor 113 18| a fiatal lányok közt is akadnak megértő és intelligens lelkek. 114 7| szemeit, a férfi pedig kicsit akadozva folytatta:~ ~- Őszintén 115 17| Ha meggondoljuk, hogy akadnak szerencsétlenek, akik talán 116 11| mosollyal -, áz egy hét mulva ákár ki is márádhát áz iskolából...~ ~ 117 23| hajolnak meg az igazi férfiak akarata előtt. Maga sem tudta volna 118 14| mosolygott... Egy fának dőltem és akaratlanul sirni kezdtem... Simi előbb 119 10| se reméltem, hogy a puha, akaratnélkül való gyermekben, aki remegve 120 10| Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... Aztán maga is 121 10| délben megint kibocsátották, akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével 122 5| igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, akik a Caudéran 123 23| meg fognak hallani, ha ugy akarják...~ ~Mikor később a szolgálattevő 124 8| hozzá!~ ~Megvizsgáltam, mint akármelyik más betegemet; s te tudod, 125 1| fegyverbe szólitott.~ ~- Akármikor jön, - ugy jön ide, mint 126 2| bölcsőjétől kezdve körülveszi. Akármilyen furcsa, de Tom - bár huszonhetedik 127 14| megmondhatja az igazat; mert akármit is érzett akkor, most biztosan 128 18| Dunának megyek! Férjhez akarnak adni, kényszeritenek, hogy 129 18| kellene élned, ha fogalmat akarnál magadnak alkotni arról az 130 6| akik a morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár nyakába 131 20| szökjünk meg. Eleintén mitsem akartam hallani erről, de később 132 22| bordacsontjára himzett partelli volt akasztva, ezzel a furcsa fölirással: 133 20| máskor a fecsegők nyakába akasztottak és rengeteg tömegét osztották 134 11| felföldi dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul - mondta 135 9| erdei gnóm állt a küszöbön, akiben csak nagy fáradsággal lehetett 136 21| szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most ugyancsak nem lehetett 137 4| a gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje 138 1| az apám, meg a nagyapám, akiknek egy becsületes öregasszony 139 9| Elvégre olyan embernek adtuk, akinél ezerszer ennyi is föltétlenül 140 13| maga kicsiny Tatjánája, akiről Puskin dalolt az Anyegin 141 21| naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: egy ibolyaillatos 142 10| beszélt, mint az emberekkel, akószám készitette a „prima matériá”- 143 19| szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, 144 17| krónikus erény, hanem csak akut roham. És lássák, az a baj, 145 8| Mit mondjak neked? Az ál-vasgyuró félóráig dörömbölt az ajtómon, 146 23| tizennégy felé, mikor az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkutnál 147 4| megjelenik. Ezekből a cikornyás aláirásokból nem a részvét beszél, ezek 148 1| hogy egy drága, törékeny alak mindhalálig itt fog ülni 149 15| a szép asszony gyönyörü alakján.~ ~- Ritkán láttam ilyen 150 20| erdőnek vette utját, de siető alakját hamar elnyelte előlük a 151 5| vérvörös lángok előtt, sötét alakok rohantak tova, aztán kissé 152 5| leánya csakhamar ismert alakokká lettek az egész Felföldön; 153 8| szédelgőnek nevezni azt az alakot, aki hangyamászásai ellenére, 154 2| XIV. században épült, az alapfalak még most is III. Endre korából 155 17| jótékonyságuknak nincs meg az erkölcsi alapja, mert csak véletlenül, csak 156 15| megtalálja az igazit. De mert alapjában hüséges és korrekt asszony, 157 2| külseje ugy-e, csak hazug álarc, mely mögött épp oly féktelen 158 12| legelső müvészét meg tudta alázni egy durvalelkü félparaszt 159 4| megindulna. Ime, az öreg Albonics Lázár, a káptalan legöregebb 160 11| szattyánbőrből készült albumkönyv...~ ~Szedenich főtisztelendő 161 11| főtisztelendő ur elővette az albumkönyvet. Mi történt vele? Tanártársai 162 11| ur utóbb visszatette az albumot a sublád fiókjába és az 163 8| hangyamászásai ellenére, Antoniusnak álcázva, vezet egy gyanutlan nőt 164 4| székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult be a szentélybe, 165 1| Szegény kis lovagom, áldja meg az Isten! - mondta egy 166 18| Neked, oh szerencsétlen áldozat, még sejtelmed sincs róla, 167 3| magam fogom meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin gardirozzam.~ ~ 168 3| ostoba kis pillangó csakhamar áldozatul esett a mogorva, vén póknak, 169 17| gyémántgyürüs, jól ápolt kezét az alélt ember szivére helyezi.~ ~ 170 11| buktatott meg az ötödikben az algebrából. „Vérengző tigris - mondta 171 23| együtt kóboroltunk valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk 172 15| feleségül vette a megyei alispán leányát.~ ~- Igen jó asszony, - 173 5| ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben egy-egy koránébredő 174 15| felé mutatott, amelyeknek aljában állitólag látni lehetett 175 2| bennünket a szerpentin-ut aljáig, mely a tarjánkői várba 176 4| neves egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, 177 23| hangversenyről, ahol először volt alkalma gyönyörködni a Sauters Willy 178 14| akik az efajta komédiákhoz alkalmasak. Keressen ki más valakit 179 19| nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a 180 18| hanem a lányszemekből is tud alkalomadtán vizet fakasztani, - egyszerre 181 16| kifogták. És Alrigde pedig egy alkalommal kijelentette, hogy csupán 182 10| beszélsz, a világ legelső alkhimistájával... És ha szegény urad bajára 183 10| ősz Gärtnerius mester, az alkhimisták királya, aki a madarakkal 184 12| aki egyenesen az indiai alkirály estélyéről jött s igy szólott 185 19| mely Siófok táján várta az alkonyati brise-t, olykor egy ezüstös 186 3| barátnője e naptól kezdve késő alkonyatig a ligetben kószáltak, s 187 18| fogalmat akarnál magadnak alkotni arról az unalomról, mely 188 8| szőke férfi, ez a vasból alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; 189 18| az ember egy jövendőbeli államférfit vehet érte!~ ~Bandi később 190 18| TÖRTÉNET~ EGY JÖVENDŐBELI ÁLLAMFÉRFIURÓL.~ ~Képzelj egy reggeliző 191 18| rosszul az arcomhoz. A leendő államférfi valószinüleg ugyanily véleményen 192 4| életéből. De mind, akik itt állanak, a szakács, az inasok, a 193 21| bemutatkozott, nagyuri bőkezüséggel állapitotta meg a jövendőbeli magyar 194 21| a kiegészitőkről vagy az állapot-határozókról szóló magyarázatokat... 195 4| referádában, mely a szegény püspök állapota felől megjelenik. Ezekből 196 7| juttatott engem abba az állapotba, hogy most minden áron a 197 2| sziklába épitve, ugyanabban az állapotban, ahogy az istenfélő Endre 198 4| várt erre a nevezetes állásra s ebben a kilátásban kisérte 199 22| laboratóriumába, ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz 200 18| pillantást talán csak azok az állatbarátok ismerik, akik egy éhező, 201 4| fölött szinte mosolygott az allegorikus istenszem, a szeminárium 202 7| és mégis hazudnám, ha azt állitanám, hogy a kiválósága és a 203 7| hullámzik. Komédia volna azt állitanom, hogy maga a legelső leány, 204 18| varázslatos gyorsasággal állitották föl a második felvonás hátsó 205 22| és az ebédlő-asztalt hová állitsam. Minden szék az asztal tetején 206 17| társaság sápadtan és hallgatva állja körül a divánt.~ ~Az öngyilkos 207 9| az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény Ilonkám 208 17| A BANKIGAZGATÓ: Odakünn állnak a fiakkerek, az egyik majd 209 17| Tot svimt a’! A parton állók magukból kikelve mutogatnak 210 5| telepről a szomszédos vasuti állomás felé kikanyarodtak...~ ~ 211 21| jogtudóst. A kis rothmühleni állomáson nagyhercegi fogat várta, 212 13| ezek a misztikus szavak állottak: A hét fehér nap emlékére! 213 9| előtt nagy csoportosulás állta el az utamat: Tárnoky gróf 214 14| házasságunkban, mikor közel álltam ahhoz, hogy Fátra főhadnagyot 215 20| éjjeli gyorsvonattal. Meg sem álltunk Olaszországig, a tengerig...~ ~ 216 9| mint ma, mikor a magyar Alma Tadémát a hajlékomban tisztelhetem... 217 20| az alvó gyermeknek, aki álmában szeliden mosolygott. És 218 23| tapsoltak, Adél, az idősebb, álmadozva dőlt hátra, VII. Albert 219 2| izgatottságtól, s regényes álmaimtól szinte hipnotizálva kiáltottam:~ ~- 220 12| sutba hajitotta a gótai almanachot, mikor a világhirü müvészt 221 23| napsugárban. Majd az ő hires, álmatag pózában, mely minden asszony 222 11| miután a boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta 223 22| örökölte...~ ~- Maga ismét álmodik! - szólott Dömjén tanárné 224 9| téli nadrágot.~ ~- Egek, álmodom-e vagy ébren vagyok? - deklamálta 225 21| hallatlan, valami sohasem álmodott esemény történt vele: Emma 226 7| lovagmesékről és regényhősökről álmodozik.~ ~ ~ ~ 227 7| lobogószemü asszonyok: az álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, 228 18| husz kegyelmes urral, hiába álmodozol a piros bársonyszékről, 229 18| premierjegyekről és gyémánt diadémokról álmodozott, kissé unatkozó arccal ült 230 1| sötétségében. És csak lázas álmokként csillogtak lelkében a 231 10| emberek közé menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap 232 23| költögetni kezdte. Mig Sauters álmosan hunyorgatott, a pincér igy 233 18| szemhéjaim leragadtak az álmosságtól, a szürke szavak őszi zápor 234 11| percig tünődött, mintha álmot látna, aztán egyszerre kihuzta 235 5| barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák magukat érette. 236 15| hangzott a zuhatag egyhangu, álomba ringató muzsikája. Még az 237 3| nürnbergi óra csilingelő álomhangon tizet ütött. Zsuzsa ekkor 238 3| akár az ételre vagy az álomra.~ ~- Édes gyermekem, maga 239 10| fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól, 240 16| több izben kifogták. És Alrigde pedig egy alkalommal kijelentette, 241 19| zalai falvak; Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, 242 14| vacsorált. Takácsék voltak Alsó-Zsilvölgyéről, akik valamikor - jó harminc 243 18| nagy beszédet mondott az alsóházban s most egy negyedórára megjelent 244 16| kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsipett bonvivanttal, 245 10| saját értékét megismerje általa... Mert miképp a saját hangját 246 3| este megitta az édesapja altatószerét, s két héten át élet és 247 6| éjjelen megkönnyebbült szivvel aludtam el, mert ugy éreztem, hogy 248 18| extázisával tekintettem rá, mélyen alul maradok a valóságon; ezt 249 17| akár végképp elszoknám az alvástól. Otthon néha addig pepecselek 250 20| capuchon fölibe hajolt az alvó gyermeknek, aki álmában 251 15| hát egy olyan férfiről álmodik, aki épp olyan gyöngéd, 252 10| király, mig végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek 253 18| megismertetett a reményeivel és az ambicióival, viharosan érdeklődött az 254 19| Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben 255 1| ezüstköd bocsátkozott az ambitusos vidéki kuriára, melynek 256 19| gyökerének és kirágott mindent, ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly 257 12| kurtanemesek közt. A melltü, amellyel a fiatal főherceg megajándékozta, 258 4| csend borul a nagy termekre, amelyekből minden élet kihal. S ezt 259 15| hegyláncok felé mutatott, amelyeknek aljában állitólag látni 260 22| csalhatatlan törvényét, amelyhez képest a Darwin fejtegetései 261 4| gyászzengzeten töri a fejét, amelylyel a szomoru esetet megénekli. 262 22| irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - különösen orvosi szakkörökben - 263 19| annyi pénzt kaptunk érette, amennyiből tisztességgel kiteleltünk. 264 22| csinál majd annyi helyet, amennyire három feketekávés csésze 265 19| egynéhány itcénél, de hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt 266 17| óra mulva ujra megteszi, amiben véletlenül megakadályozták. 267 10| állitólag mindazokat tudta, amik valaha az ég és a föld között 268 6| levelek eszembe jutnak, amiket édes apám az oceán tulsó 269 12| hisztérikus asszonyokról, aminek ezek a szép kis bestiák 270 4| husz kanálnyi tea mellé, amire a püspöknek szüksége van.~ ~ 271 17| rettenetes nyomor van a világon, amiről a legtöbben nem is tudunk! 272 12| levelet diktált nekem egy amsterdámi barátjához s mivel az egyik 273 12| fantasztikus ünnepélyekkel ejti ámulatba a környékbeli urakat és 274 16| veterán szinigazgató, junius 2-án fogja megülni ama nap fordulóját, 275 7| uriasszony lenne, nem igen merném analizálni maga előtt az érzéseimet, 276 22| tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia hires tanára utóbb szenvedélyesen 277 22| doktor, az egyetem világhirü anatómus-tanára, egy téli estén különös 278 22| fületeket: a vén Európa összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. 279 22| Dömjén tanárt, a hires anatómust, dicséret illeti meg amaz 280 9| dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé kifordult, szigoruan 281 9| reggelén arra ébredt, hogy az Andrássy-utat és a városligetet térdigérő 282 9| a kétezer forinttal. Az Andrássy-uti körönd előtt nagy csoportosulás 283 15| Látszólag a fürdőbiztos anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt 284 4| fenyegető katasztrófáról, s anekdotákat, részleteket emlitenek föl 285 23| Beszélni kezdett néhány anekdotát a Vieuxtemps életéből, fesztelenül, 286 9| müvészeket. Hol a milliomos angolt várta - a milliomos angol 287 1| szólt, mint a karácsonyi angyal a szent éjszaka hajnalán:~ ~- 288 9| fehér selyemcipellőmön és Anitta be fogja önt bocsátani abba 289 11| Idától nem maradt más emléke annál az egyszerü arcképnél, amelyet 290 3| egyedül maradtam itthon Annával meg a fehér macskánkkal. 291 5| század utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze 292 6| áthajóznak a tengeren s annyiba veszik az egész utat, mintha 293 12| szobaleányoktól mindössze annyiban különböztettek meg, hogy 294 9| Hé, ahányan vagytok, annyifelé fussatok...~ ~Beer ur maga 295 2| azt a káprázatosan szép, antik gyürüt, amit eljegyzésemkor 296 8| hangyamászásai ellenére, Antoniusnak álcázva, vezet egy gyanutlan 297 19| akihez az öreg, szerető anyaföld lett hütelenné.~ ~ ~ ~ 298 5| hirnévhez, dicsőséghez s dus anyagi javakhoz juttatta a hegyek 299 10| egy király lánya...~ ~Az anyakirályné büszkén emelte föl még mindig 300 10| majd igy szólott a hallgató anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hizelgők egytől-egyig! 301 10| Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek is feltünt fejedelmi fia 302 14| De mivel az udvariatlan anyakönyv azt állitja, hogy már ötvenhat 303 8| vezet egy gyanutlan nőt anyakönyvvezető elé?~ ~Ez azonban csak kisebb 304 13| akiről Puskin dalolt az Anyegin történetében... Én a maga 305 10| Tivadar belekarolt az édes anyjába, s mig a hervadó park magányos 306 17| csöppség is éhezik, mert az anyjának nincs teje... Ma este már 307 10| mialatt XIX. Tivadar édes anyjával együtt helyet foglalt az 308 20| kezét.~ ~- Édes jó Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet... 309 11| készült... egy évvel az anyuskám halála előtt...~ ~Mint a 310 10| szólott:~ ~- Inkább ma este apáca leszek, de nem megyek hozzá 311 13| A megtört férj, aki az apácákkal együtt egész délelőtt ott 312 20| nyájasan bucsut intett az apácáknak és titkárával együtt elhajtatott 313 1| Zsombory Sándor egymagában élt apái kuriáján s a szintelen, 314 15| felesége rózsás arcát, aztán apailag igy szólott hozzá:~ ~- Menjetek 315 6| hét mulva s a szegény édes apja talán nem is oly sulyos 316 1| öreg ispánt, aki már az apját és a nagyapját is szolgálta.~ ~- 317 5| tyukok, sárgahasu kappanok ápolásával foglalkozott, s egy duplatokás 318 3| fedezett föl a dereshalántéku apostolban.~ ~Az iró egy este hollandi 319 17| hangulatuk ritka percében. Száz apróbetüs napi hir hasonló tragédiája 320 10| cserélt volna a legutolsó apróddal, akit a kedvese meghallgatott. 321 19| korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem 322 16| később lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, 323 6| ugylátszik, a meggyőződés heve áradt ki, mert Emma hercegnő most 324 1| mintha a határerdők felől áramló májusi szellő megrészegitette 325 23| tetralogiáját. Sauters az Arany Griff-ben szállt meg éjjelre 326 3| viselt, gyémántokkal kirakott arany-réticule-je pedig élénk ellentétben 327 11| névnapokról, régi lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, 328 10| meghosszabbitja és tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az 329 1| módjára állt mellette az aranycirádás ajtó előtt. És erdei ibolyára 330 18| hogy a pillantáshoz való aranyfedezet abszolute nincs meg a szivem 331 18| ahol a hófehérbe öltözött aranyifjuság már érthető izgatottsággal 332 4| champagnei cognacot önt az apró aranykanálkába: vajjon az agónia utolsó 333 23| Gruintz-gyüjteményből való aranykandeláberek, a jardiniére-ekben csillogott 334 21| lágy tojást és egy pohárka aranyként csillogó tokaji bort...~ ~ 335 20| tündöklő fényességbe vonta az aranykeresztet, amely az egyháznagy nyakában 336 4| kanonoki övre s a nagy fénylő aranykeresztre, amely a káptalani székkel 337 18| nyakkendőbe szurt gyöngyszem, az aranykeretes csiptető, s a tengeralattjáróra 338 14| nélkül hagyja... Még nekem aránylag szerencsém volt, mert az 339 11| gyönyörüséggel babrált az aranymetszéses könyvek közt, melyek a tanár 340 9| művész felé egy világoskék, aranymonogrammos levelet.~ ~- Szerelmes levél, 341 2| is tömpe, a termetem, ha arányos is, cseppet se emlékeztet 342 23| csillogott a narancs vörös héja, aranyosszöld szőlőfürtök bujtak ki a 343 1| hogy hosszan nézzen az aranyozott facsillár lángjaiba.~ ~- 344 4| püspök. Ragyogó napsugár aranyozta meg a vár szürke házait, 345 4| keresztek, a papirok, az aranypénzek között s egy becsületes 346 8| gazdag lipótvárosiak méretlen aranyrudakkal fizetik. Divatban van és 347 17| öltözőszoba divánjára, egy aranysipkás mentő fölgombolja a kabátját, 348 1| bécsi háztetőkre, - és az aranysujtásos gárdista, a császári palota 349 11| főtisztelendő ur épp az arányszámitást magyarázta s óra végén, 350 23| tépett le egy darabot az aranyszegélyes menülapról, s az óraláncán 351 19| messze az idő, amikor egy aranyszegélyü kártya fogja tudtomra adni, 352 1| batár bakjáról, mely elé aranyszerszámos feketéket fogtak vasárnaponkint, 353 5| voltak, akik a Caudéran ur aranyszinü pálinkájára esküdtek. És 354 1| hallottak. A batár mélyén aranytól csillogó, daliás testőr 355 21| lépésnyire a hercegnőtől, aki aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel 356 23| sondersbergi udvarnál. A vörös, aranydiszitésü fauteuilek között itt-ott 357 5| s mesébe illő reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát 358 16| Még a nagy szinlapok árát se veszi be, - és a garderobe-ját 359 19| megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. 360 7| Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem, a karcsu 361 12| miközben rózsás, kicsattanó arcában és fiatalosan karcsu termetében 362 2| torony vagy a megholtak arcképcsarnoka. Tarjánkő várában állitólag 363 8| hasábokat szoktak irni róla, az arcképei megjelennek az illusztrált 364 11| végig a régimódi, megfakult arcképeket. És mit szóltak volna, ha 365 11| György másnap elhozta az arcképet és mialatt Szedenich főtisztelendő 366 11| emléke annál az egyszerü arcképnél, amelyet a leány, bucsuzáskor, 367 11| magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska, amilyen az övé volt egykor... 368 11| miközben bájos, gömbölyü arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~ 369 11| könnyei a gyermek rózsás arcocskáját áztatták...~ ~ ~ 370 11| eleven francia babát, pufók arcocskával, aranyszőke hajjal, meghatóan 371 3| tudatára jutott, már gunyos arcokat és zárt ajtókat talált a 372 4| palotában, e megrémült aggódó arcokon egyetlen igazi köny sem 373 18| is áll éppen rosszul az arcomhoz. A leendő államférfi valószinüleg 374 9| percig arra gondolt, hogy arcul üti - önkéntelenül is a 375 9| fog haragudni~ ~la vostra ardente~ ~Chiara Paláthy.”~ ~- Au! - 376 18| zsöllyében, mely alatt a politika arénája elterül. Én magam oly bájos 377 9| pedig egészen tisztességes árért, de - hitelbe. A Beer ur 378 12| megajándékozta, bizonyos arisztokrata dicsfényt vont a járásorvos 379 18| levélpapirja fölé s mig arisztokratikusan tüskés betüit szorgalmasan 380 2| gyönyörü matróna, fején az arlesi asszonyok gyolcs főkötőjével, 381 16| lábához lóditja... És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi a 382 19| világában mint kisérteties árnyak suhannak el a templom elhagyott 383 19| Balaton mosolygó kék vize egy árnyalattal sötétebb lett. A segédtanitó 384 11| fölé a sötét félelem komor árnyékai borultak...~ ~A mende-monda 385 23| nagyhercegi rózsás arcát árnyékolta be, a hajfürtök az Adél 386 19| hogy ő előtte, aki most egy árnyékos villa verandáján ül rózsaszinü 387 19| a vitorlák nem tartottak árnyékot, kabinnak hire sem volt 388 20| fogadóteremmel, a falak nagy árnykeretes képeit látva, egyszerre 389 10| lassan porladt az utszéli árokban, ahova a hóhérlegények 390 1| Veér András! A Zsomboryak Árpád vezérrel együtt jöttek az 391 2| mint minden ősapját az Árpádok óta) legelőször emlitettem, 392 23| kedves és szinte érthetetlen arroganciájával. Közben szorgalmasan üritgette 393 22| Ha a tanár ur nem venné arroganciának: azt mondanám, hogy egy 394 23| rozettás frakkjában jeges arroganciával tekintett körül, szeretetreméltó 395 3| szobában mély csönd volt, s az ártatlanok védője, aki életét az elnyomottaknak 396 15| pedig (a másik mama) szende ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem 397 17| magához tér. A hideg fürdő nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.) 398 16| csőditünk be huszonöt forint áru publikumot..~ ~- Mennyi 399 9| Beerek bekerülnek a budapesti árvaházba...~ ~Sárkány ezzel fejébe 400 9| temetőben. A másféléves kis árvám tovább játszott a bábuival, - 401 18| késziti, s a kávéskanálnyi arzénikum, amit a fiókomban tartogatok, 402 18| megmerevedtek a visszafojtott ásitástól. Ha akkor nem váltam kővé, 403 17| javithatatlan!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ásitva): Menjünk! Mingyárt hajnalodik.~ ~ 404 19| vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol egy verandás, 405 7| bakfis boldog naivitásával ássa bele magát a karjaimba, 406 22| durcásan.~ ~- Szénást, az asszisztensemet... Itt fogja meginni a feketekávéját, 407 23| libériájában, a galéria mitológiai asszonyai teljes világosságukban ragyogtak 408 9| valaki ebbe a szép szőke asszonyba szerelmes legyen, csakugyan 409 9| kell majd szólania a szép asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom el a 410 9| világoskék levelet. Természetesen asszonyirás volt, de a szokott szerelmes 411 12| kollégáikra, akik az angol asszonyirók regényeiben a szegény örökösnőket 412 7| az elvetemültek csábitó asszonyisága térit le bennünket egy-egy 413 7| egészségével és a tudatos asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás 414 7| egészségével és a tudatos asszonyiságával juttatott engem abba az 415 6| aki még a sir szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek 416 19| arra kényszerit, hogy vidám asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, 417 12| rosszat irni a hisztérikus asszonyokról, aminek ezek a szép kis 418 6| távolabb tőlem, mint az asszonyos kacérság, - és lássa: az 419 7| volt a sebészeten, sugár, asszonyosan izmos, finom, fehér teremtés 420 9| Valakinek - magunk közt szólva, asszonyról van szó - ma esti hat órára 421 2| este hüvösségében. Az öreg asszonyság szakértő kezekkel sürgölődött 422 6| a bájos, finom, elragadó asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb 423 8| egyéniségemben az orvost az asszonytól, mert ő nem az orvost, hanem 424 20| suttogta:~ ~- Oh, kegyes asszonyunk, most légy velünk...~ ~A 425 8| tökéletes férfi, aki minden asszonynak imponál; másodszor: van 426 2| Bardóczyak végigrobogtak. Asszonyok, tarka rokolyákban, álltak 427 10| csatornákkal, melyeket omló könyei ástak... XIX. Tivadar kiváncsi 428 8| néha három té-vel irja, aszerint, hogy micsoda hangulatban 429 6| morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, 430 12| hete járja megint a pesti aszfaltot, hogy egy fantasztikus, 431 11| borotválkozástól, keskeny ajkát az aszkéták keserü vonása szegélyezte. 432 19| járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiuk, kik olasz pajtásaiktól 433 3| hanem a legjobb barátja asztala mellett ül, - mondta kissé 434 11| könyvek közt, melyek a tanár asztalán feküdtek. Sokáig csend volt 435 12| hogy én is az uraságok asztalánál kaptam helyet s hogy dolgaim 436 5| tünt el az igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, akik 437 13| udvariasan, - az a hely, az asztalfőn, az öné. És öné minden, 438 18| mely ott feküdt előtte az asztalkán. Oh drága szivem, száz évig 439 23| mellett jelölte ki helyét az asztalnál. Amig a lakáj az osztrigákat 440 16| becsipett bonvivanttal, egy asztalon a melltü és az evőeszközök 441 23| Albert Henrik fölkelt az asztaltól, s a többiek is követték 442 15| egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra 443 8| nagy tereken szédül, olykor asztma, olykor heves szivdobogás 444 9| hogy a háromezer pengőt átadom neki. A bankomat most már 445 9| kétezer forintot...~ ~- Átadtam neki a pénzemet és a gróf 446 7| szerelmi partnerré tudom átalakitani, aki egy tudatlan bakfis 447 10| Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen gyalázatos üzenetet 448 9| ott kóborolt a müvészek atelier-jében. Az olasz lovagokat épp 449 15| s két-három hétre ujra átéljük a mézesheteink boldogságát. 450 14| fordult, mind a ketten ujra átélték egész ifjuságukat. Nemcsak 451 16| Steiner nagy rimánkodásra átengedett az előadás végéig, de azzal 452 20| II.~ ~Egy pillanatra átfutottak a lelkén multjának elveszett 453 12| s a Lánchidon keresztül átgyalogolok vele Budára, ahol negyedórás 454 12| tetszett neki, a vállamon áthajolva olvasta végig a leirt sorokat, 455 6| asszonyok minden kiséret nélkül áthajóznak a tengeren s annyiba veszik 456 13| kalandjain, keserüségén kellett áthatolnia, hogy a kis Tatjána hófehér 457 1| mondta egy könnyekkel átitatott leányhang a schönbrunni 458 19| mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az 459 20| major két-három mindenese átkutatta az erdőt, de Gyurinak teljesen 460 12| járja a világot s mivel átlagban egy kerek milliót keresett 461 7| fölényes, sugárzó eszü, az átlagból magasan kiemelkedő fiatal 462 8| magasan fölébe emeli az átlagnak; harmadszor és legfőkép: 463 2| s finom, vékony, szinte átlátszó kezén, mely csöndesen ott 464 2| operettszámot eljátszom...~ ~Átment a szomszédos szalonba, s 465 19| békésen szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörü 466 21| s Severin báró, akinek átöltözködése után rögtön bemutatkozott, 467 22| hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan törvényét, 468 22| eddig egyetlenegy, amely átöröklési elméletemet nem igazolta 469 22| gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek pavillonjába, 470 23| hegedüjátékával, visszafelé átutazott a sondersbergi nagyhercegségen 471 12| fizetésemet készpénzben átvehetem az első komornától.~ ~- 472 12| rendezgettem a Drágffyaktól átvett családi könyvtárt s néha, 473 19| füttyentgettek. Egy pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; 474 5| foglalkozott, s egy duplatokás atya már kora hajnalban ott sürgölődött 475 21| holmi szegről-végről való atyafiság révén is - protekciót kérjen. 476 5| tett egyebet, mint a jámbor atyákat boszantotta. Ha tőle függ, 477 10| igy szólott, mikor királyi atyja a nagy szerencsét közölte 478 11| Szedenich tanár ur neve augusztus végén megjelent a piarista 479 5| lettek az egész Felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda 480 6| többiek már kora hajnalban automobillal rándultak át a hegy tulsó 481 16| vegyen az ember tizenöt avagy husz pengőt?... Óh, hazám, 482 1| mulva még egyszer bele fogok avatkozni az életébe! Talán egy tavaszi 483 1| gőgösen felkacagott.~ ~- Csak avégre, mert ezentul a rangomhoz 484 18| kérdezted csodálkozva.~ ~- Az axióma ez: a férfiak sohase azt 485 6| rajta esett sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók találták 486 18| sugtam:~ ~- Mondok neked egy axiómát, ami többet ér, mint valamennyi 487 20| urrá lett mindenütt, ahol azelőtt a szegény mama volt otthon. 488 4| jövendöléseket kockáztatnak meg aziránt, vajjon lesz-e olyan fényes 489 21| ünnepi csendben hallgatta azokat az érdekes intimitásokat, 490 6| szeretetet mutatott irántam azokban a rettenetes órákban, mikor 491 12| nagyon kevéssé hasonlitottak azokra a kollégáikra, akik az angol 492 19| urat, aki lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel 493 11| gyermek rózsás arcocskáját áztatták...~ ~ ~ 494 10| az ilyen könyekben uszó báb után...~ ~Egyszerre dühös 495 22| tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen vonult be később 496 20| ej, ugyan mi baja lehet a babának?~ ~A fiatalabb nővérek félénken 497 12| gyengéje, hogy kompozitori babérokra vágyakozik. Egyébként, 498 23| ér annyit, mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, 499 17| aki kaput nyit, szinte babonás tisztelettel köszönti a 500 20| amint Anna a gyerekkel babrál. Néha igy szólt egyik-másik:~ ~- 501 9| árvám tovább játszott a bábuival, - mintha nem is az anyai 502 18| te, mint én, akit a naiv babusgatásoddal megvigasztalsz!~ ~Akarsz 503 3| a születésnapi francia bábut, akivel szemben bölcs és 504 21| csipkés reggeli ruhájukban, babys, vörös szalagos kalappal 505 23| egyszerre csak rázenditett a Bach csodaszép Zacone-jére, miközben 506 18| kisliba, akit egy jószivü bácsi megvigasztal. És miközben 507 12| negyedórás dolga van valami tanár bácsinál. Amig oda- és visszamegyünk, 508 10| segitett a szegény fejedelem baján; XIX. Tivadar sápadtan járt 509 10| alkhimistájával... És ha szegény urad bajára valaki a gyógyitó flastromot 510 9| Beer pedig nyugodtan tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb 511 10| faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - kérdezte 512 10| számodra valamit, ami még a bajodon segithetne...~ ~- És mit 513 6| sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő nem 514 10| segithet egy pápaszem a bajomon?~ ~Gärtnerius mester most 515 14| meg, hátha segithetünk a bajon!” A kezem a vállára tettem 516 13| kissé megdöbbenve nézett rá: bájosabb teremtést még csakugyan 517 11| kék szemmel. A gyermek oly bájosan nézett az öregedő piaristára, 518 6| ellenére is észrevettem, hogy bájosnak találnak... Gondolhatja, 519 18| negyedórára megjelent a női bájosság e szigetén, hogy az őt megillető 520 2| rubinköves kis gyürüje rokokó bájossággal siklott végig a hófehér 521 22| mosollyal babrált a szőke bajusza körül.~ ~- Ha a tanár ur 522 21| tükréből gondosan megigazitja a bajuszát, a felöltője gallérját kisimitja, 523 19| már nem lesz nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort 524 4| amig a személye körüli, bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen 525 2| hozzám s hogy a hatalmas bajuszu várur, ezer nyomorult élet 526 9| ezzel tovább kocogott a Bajza-utcai hómezőkön, Sárkány pedig 527 21| többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok az izgalomtól elhalványodva 528 18| csirkefogóban, a naiv és elszéditett bakfist látta.~ ~A legközelebbi 529 1| tanyáztak s az öblös batár bakjáról, mely elé aranyszerszámos 530 4| fényes püspöki fogat, a bakon a kávészinü inassal, robogva 531 1| utszéli vándorok fütyörészve baktattak a napfényben fürdő országutakon 532 1| ágyasházban, csupán a dárdás bakter énekét lehetett hallani, 533 19| vitorláival.~ ~Egy délután - Balaton-Füreden reunion készült este a nagyteremben - 534 15| hires hadvezére valaha a balatonmelléki hegy csucsáról indult ki 535 19| előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, 536 18| közeli rokonságban áll a mi Balatonunkkal, s melyen félmeztelen, izmos 537 4| közt kerülje meg a biboros baldachin alatt a szentháromság magasra 538 10| uralkodóval egy napon különös baleset történt; a fejedelem bolondul 539 9| panaszolta a rendőrnek a sulyos balesetet, mikor engem a gyalogjárón 540 9| türelmetlenül dobolni kezdett a ballábával, Beer pedig nyugodtan tovább 541 16| Pataky János sötét ábrázattal ballag ki az öltözőből a szinpadra... 542 1| nézte le az ut mellékén ballagó parasztokat.~ ~- A Majorics-grófok 543 19| Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé a hegynek, a tanitó 544 14| születését, a fényes megyei bálokat, ahol a fiatal asszonynak 545 14| engem féltékennyé tegyen. A bálokon magával táncolt, a mulatságokon 546 9| életében legalább kétezer bálon megfordult, jól tudta, hogy 547 21| tiszteletdiját. A kastély balszárnyában kapott lakást, a torony 548 1| el, az ezer gyertyalángos báltermek tükörpadlójáról, melyet 549 10| hogy Joannes Franciscus Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, 550 17| istenben való bizodalom balzsamát csöpögtették - véletlenül. 551 20| rám a kezét. A falukban bámészul néztek rám a felcicomázott 552 23| öregek kissé értelmetlenül bámulnak, - szólott, - nem valami 553 23| palotába. Sauters ijedten bámult és mert érezte, hogy csuful 554 4| Szentháromság-téren néhány kiváncsi ember bámulta a kastély elzárt ablakait 555 19| vitorla mellé, s az eget bámultam, melyen egy felhő sem uszott. 556 10| Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy nap - már tél volt 557 19| semmiség ez a vén paraszt bánatához képest, akihez az öreg, 558 9| mindennapi életben ötezer hold bánáti szántóföldön uraskodott. 559 10| siheder - és meg fogok halni bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül 560 11| emlékezetnek fogok élni!” - mondta bánatosan, miközben bájos, gömbölyü 561 2| kilóméternyire a falutól lovas bandéristák toporzékoltak paripáikkal 562 16| kocsiszinekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... 563 2| inkább egy szorgalmas kis bankhivatalnokéra hasonlitottak, ragyogó duplagallérján, 564 18| jövőjétől, akár a legelőkelőbb bankigazgatók örökösnőinek. Ha lángbaborult 565 17| öngyilkos kezet akar csókolni a bankigazgatónak, aki a merényletet szerencsésen 566 17| csillogó szemmel nézi a bankigazgatót).~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS ( 567 17| AZ UDVARI TANÁCSOS (bankókat tesz az öngyilkos zsebébe): 568 9| háromezer pengőt átadom neki. A bankomat most már becsukták, az ismerőseimet 569 9| folytatta Sárkány kegyetlenül. - Bánom is én Tárnoky grófot meg 570 16| kocsiszinekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... Negyvennégyben 571 12| tökfilkók!~ ~- Higyje meg, nem bántott nagyon a mellőzés, mert 572 19| hidján egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös uszóruhákat.~ ~ 573 19| estéli tombolák alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem 574 9| félelmetes lassusággal - és ne bántsa a nagy szultán birodalmát. 575 8| volna, hogy csillagász vagy bányaigazgató van a házában. Egyszerüen 576 12| végeztével kényem-kedvem szerint barangolhattam a parkban, a majorsági udvarokon 577 4| nővér s négy ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, 578 14| magához tudja láncolni a barátait; de az asszonyok kómikusnak 579 12| diktált nekem egy amsterdámi barátjához s mivel az egyik kifejezés 580 10| kétségbeesve tudatta felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok 581 18| szorongatta! Mikor szerény barátnődet az a szerencse érte, hogy 582 3| a semmittevéssel és a barátnői zsurjaival.~ ~- Már voltam 583 18| A villa egy szerencsés barátnőjének otthona volt, akit az igazságtalan 584 7| látható jóindulattal nézett a barátnőjére.~ ~- A Goethe örök nőiességről 585 3| megleckéztesse szeszélyes barátnőjét, de most ijedten vette észre, 586 12| toppanni a Drágffyak várába?~ ~Barátnőmet Baróthy Mancinak hivják 587 12| Lovagiasan melléje szegődöm szép barátnőmnek, végig kisérem az Andrássy-uton 588 5| ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében ugyancsak 589 6| idő óta kitüntet engem a barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi 590 12| a miniszterrel bizalmas barátságban van, azt is megigérte, hogy 591 3| van vele, hogy az efajta barátságnak évezredek óta csók a vége?~ ~ 592 18| megőrzöd számomra leánykori barátságodat, s fürkésző, talán kissé 593 10| közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~Az iródiák felolvasta 594 22| tudományban nincsenek mesék, barátom, mert az igazi tudósnak 595 5| változatlanul igy szólottak:~ ~- Bárcsak száz évig élhetnék és mindig 596 2| kőszarkofágokban pihenő Bardóczy-ősanyák közé?...~ ~Nem feleltem 597 2| hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta? Tom, egyetlen 598 20| hát föl fogom költeni, bármi történik velem. Hiszen rosszabb 599 9| kigyuladt. De aki akarja, bármikor megnézheti a sajószentkovácsi 600 10| ellenben Elfrida hercegnő, bármilyen filigrán és bájos is lett 601 5| reklámképek, amelyek egy barnacsuhás atyát ábrázolnak, ki mennyei 602 19| szinte éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt 603 1| gyászmelódiákat fujnak a csillogó barokkablakok alatt.~ ~- Tehát örökre? 604 4| függeszti szemét a mennyezet barokkcifrázataira, két vagy három teremmel 605 10| selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta XIX. Tivadar esengve, - 606 21| rothmühleni kastélyban Severin bárónál, a nagyherceg udvarmesterénél, 607 14| Aki később Szenttamássy bárónőt feleségül vette? Azóta, 608 12| Drágffyak várába?~ ~Barátnőmet Baróthy Mancinak hivják s ősnemességük 609 20| és szobákat s a kápolna bársony térdeplőjén is meghajtotta 610 20| elrejtette fejét a karosszék bársonyába.~ ~- Másfél év előtt mentem 611 3| reggel kelt s most jószabásu bársonykabátban olvasgatott könyvtárszobájának 612 18| körülötte. Szemben vele egy bársonykabátos, szivarozó férfi oly tágra 613 18| unokabátyám szerint valami bársonyos és csodálatosan megnyugtató 614 18| hiába álmodozol a piros bársonyszékről, hiába vágsz olyan tekintélyes 615 2| libegtetem meg tengerzöld bársonyuszályomat. Én, Koller Gabriella, a 616 2| kapuboltozatok és beláthatatlan bástyafalak, egy négyszögletes várudvar 617 2| vércsefészekbe, s mohos bástyák tetején libegtetem meg tengerzöld 618 2| titokzatos éjszakában. Egy óriási bástyakapu előtt, melynek mély boltozatában 619 13| téli délután csöndjében. A bástyáról lenézett a havas völgybe: 620 2| bástya?~ ~- Az egész vár bástyával van körülvéve.~ ~- A termek 621 10| csókolóztak a királyi palota bástyaablakában, a Gärtnerius mester fejetlen 622 5| finom konyhának, üveges batárjával sürüen odakanyarodott a 623 1| délelőttjén, Bécsből hozott batáron hajtatott a falusi templom 624 9| ott lesz a kapu előtt a batárral. Ugy-e nem várat magára? 625 23| hajtatott a hotel világoskék batárján. A kapubejárás szobrai mellett 626 13| lebujban. Mély tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni, hogy a 627 18| Terézia-rendjellel fogják megjutalmazni a bátorságáért, mint arra, hogy börtönbe 628 10| cifrázgatás nélkül: Mit tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~ 629 20| a gyermeket és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz hiven, 630 21| jószágigazgató urnak. „Kedves bátyám, - irta remegő kézzel, - 631 3| a jövőjének! És mivel se bátyja, se férfirokona nincs, magam 632 18| izgatottsággal lebzsel a szellős bazárépület körül. Az uszodából sikoltás 633 2| lépkedett a parfaitból készült bazilika mögött, mintha tizezer főnyi 634 20| kedvvel hempergette magát a beáradó napsugarakban. Azután nyájasan 635 5| meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig 636 20| innen, mert mindannyian becézgettük a gyermeket és nem volt 637 6| kezdett idegességemért, majd becézgetve megsimogatta a kezemet, 638 1| szolgálatomra négy inas jön Bécs városából és velük érkezik 639 3| hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe utazott a hugához, s én 640 1| Sándor ur, ünnep délelőttjén, Bécsből hozott batáron hajtatott 641 16| ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsipett bonvivanttal, egy asztalon 642 6| Még aznap éjjel sietve becsomagoltam, Károly elkisért Hamburgig 643 6| nekem - maga se született becsületbirósági elnöknek...~ ~Van-e rá eset, 644 16| takarodjék, mert különben, becsületemre mondom, hogy pórul jár...~ ~ ~ 645 14| lumen, de tisztességes és becsületérző fiu volt. Ha féltett tőle, 646 7| gondolkodtam a dolog fölött, de becsületesen bevallom, hogy inkább csak 647 3| akit vagyona függetlenné, becsületessége megtámadhatatlanná, egyszerüsége 648 8| történni a csoda: az uram becsületszavára ki fogja jelenteni, hogy 649 9| tarthatom meg a férfias becsületszavamat...~ ~- Kegyelmes ur, sugtam 650 16| szegény szinészek négy hét óta becsületszóra játszották a kalabriászt, 651 18| látszott rajta, hogy nem sokra becsüli az egész gyülekezetet, s 652 23| tisztességes filet-t többre becsülnék e percben, mint az egész 653 4| mozdulatlanná lesz; a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat varrni 654 9| kifizetem-e? Mutasson nekem egy Beert a világtörténetben, aki 655 23| játszotta el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~ 656 13| közül idáig csillogott a befagyott folyó, a bástya ormán pedig 657 1| aranyos gárdista-kardját és befejezetlen verseit hozta haza s téli 658 9| urtól, mikor a ligetből befelé jött, egy csirkefogó ellopta 659 19| vizet a kolostor zölddel befuttatott udvarán. Ez volt életemnek 660 2| fölszolgálták, s a dohányzóasztalt begörditették, a major domus diszkréten 661 9| csapta a puha kalapot, nyakig begombolta a téli kabátját és nekiindult 662 10| sebemet csak a halál tudja begyógyitani, szólott XIX. Tivadar szomoruan, 663 2| vitéz csizmájának nyikorgása behallatszott a távoli folyosókról. Alattam, 664 10| bevonult a tróntermébe, behivatta Hoys-Hopp grófot, az udvarmesterét 665 16| Fedák kisasszonyt a vasutról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak 666 21| Gondoljon rám... Paloznaky behunyja szemét, s mire fölnyitja, 667 5| Isten bünül ne vegye, de behunyom a félszememet...~ ~Igy álltak 668 3| köré fonódtak.~ ~A gyermek behunyta a szemét, nagyot sikoltott, 669 4| személyiség s keztyüs kézzel beirja nevét az ivre, amelyet az 670 4| ablakok mögött, a hátsó bejárat valamely elrejtett zugolyában, 671 23| éjjelre s vacsora előtt bejárta a tiszta kis rezidencia 672 17| KOCSIS (snájdig galoppban bekanyarodik a Dunapartra. A többi kocsi 673 16| ünnepelt, aki időközben bekente magát mastix-szal, keserüen 674 9| az összes kiskoru Beerek bekerülnek a budapesti árvaházba...~ ~ 675 20| jóizüen szunnyad a kolostor békés falai között.~ ~Egy baba 676 19| fiuk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. Néha átmentünk 677 5| hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik. Ma este még jókedvüen hallgatta 678 2| Megszoritotta a kezemet, aztán beleegyezőleg mosolygott, - azt hiszem 679 15| telekkönyvvezető) több izben belefujt a havasi kürtjébe, de a 680 3| önzetlen jóltevője vállára. Ugy belekapaszkodott, mintha el akarták volna 681 10| világon...~ ~XIX. Tivadar belekarolt az édes anyjába, s mig a 682 21| szólott:~ ~- A mai napon belekerültem a világtörténelembe!~ ~Mit 683 8| az orvosdoktorságba is belekóstoltál egy kicsikét, meg fogsz 684 12| megfejtenie, aki hivatásánál fogva belelát az asszonyok lelkébe. Én 685 10| szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. A király 686 12| könyvkereskedés polcai előtt, nyakig belemerülve az ujdonságok szemléletébe, 687 15| fölfedezésre, aztán nyájasan belémkarolt, amig a kivándorló karaván 688 8| foglalkozik magával.~ ~Látszólag belenyugodott a diagnózisomba, bár a komor 689 2| gondolkodásom, minden idegszálam beleolvadt a multba, mely körülfogott, 690 11| falombjait, melyek mindjobban beleolvadtak az alkonyi ködbe... „A Haller 691 10| az udvarmester alázatosan belépett hozzá.~ ~- Felséges ur, - 692 1| paprikajancsis bódéit már belepte a hófehér akáctenger és 693 15| mire egy-két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony 694 7| ház ablaka alatt, én is belesirtam könnytelenül a cigány muzsikájába, 695 10| történt; a fejedelem bolondul beleszeretett Elfrida hercegnőbe, a skót 696 22| aggódva.~ ~- De igen... beleszurt a körzővel...~ ~Dömjén tanár 697 17| a csónakot!~ ~Két ember beleül a csónakba s a viz közepe 698 17| UDVARI TANÁCSOS: Valaki beleugrott a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK ( 699 10| parancsolva mutatott a palota belseje felé - aztán harsányan igy 700 2| segitett ki az óriási kocsi belsejéből.~ ~- A méltóságos grófnét 701 22| Dömjén doktor ezzel bemenekült a laboratóriumába, ahol 702 13| tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most halt meg az az 703 15| legjobb gyerekkori pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos fiu pedig 704 23| rögtönzött hangversenyt óhajtana bemutatni Adél és Sophie nagyhercegnőknek, 705 15| kötelességszerüleg megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, aki fáradtan 706 11| főtisztelendő ur... Ez még 1910-ben készült... egy évvel az 707 4| ki és be. Az öreg Szabó Benedek, a püspöki helynök, aki 708 1| mely a péterpusztai udvart benépesiti. Ugy akarok élni, mint az 709 10| kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kitevő, miért a makacs 710 5| szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszitek 711 19| vitorlással. A nap égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak 712 8| semmiképp se felelt meg benső indulataimnak - nem gondolod, 713 15| anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam magamban: 714 20| Csodálkozva látták a bentlakó növendékek, hogy a szigoru 715 4| odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában lázas szemlék tartatnak 716 15| annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, akinek az imént 717 15| át látni lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, melynek 718 5| aztán a miniszteriumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári 719 18| földi létünk szintereit berendezik, varázslatos gyorsasággal 720 12| gummibabájával a nagy, pesti bérház folyosóján. Egymás mellett 721 2| nekem, aki piszkos pesti bérházakban töltöttem el az ifjuságomat?~ ~ 722 23| szavakkal emlékezett meg a berlini császári hangversenyről, 723 19| hadaró doktor, vagy egy kövér bérlő jegyese. Kétségbe voltam 724 5| pedig, aki a kis szalonból berohant, kezét a Caudéran ur szivére 725 15| Mily ostobaság négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zugó erdők, 726 12| aminek ezek a szép kis bestiák a százszorosára is rá ne 727 2| Az ólomkarikás ablakon át besütött a holdvilág s én még egy 728 14| a névnapokat, a katonai beszállásolások kalandjait, a téli szánutak 729 7| megfeledkező, félig-meddig beszámithatatlan szeretővé lesz az ölelésemre, 730 18| esküt mersz tenni rá, hogy beszámithatatlan szerelmessel van dolgod; 731 11| majszoló Haller Idával... Beszédbe elegyedtek és hamarosan 732 15| Menjetek előre, még valami beszédem van Lászlóval... De jó lesz 733 18| kezem remegését, elfogult beszédemet, csodásan lelkes, szinte 734 6| hogy jó pajtások módjára beszélgessünk egymással... Most se hagyott 735 15| egymáshoz huzódva, bizalmas beszélgetés közt haladtak fölfelé a 736 6| akivel jól esik irodalomról beszélgetnem az ebédlőben, ha odakünn 737 12| könyvtár folyosóján utoljára beszélgettünk egymással.~ ~- És akkor 738 20| és vegye rá, hogy azonnal beszélhessek vele...~ ~Borbála asszony 739 20| a sirbolt vasajtaján át beszélhettem vele. Az atyám másodszor 740 23| érdemelte meg, hogy ilyen hangon beszéljenek róla, mert a kis Sondersberg 741 18| Végre azonban érzi, hogy beszélnie kell; nagyot lélekzik tehát, 742 22| zsurt tartott a szőkehaju és beszélő babáival. Innen vonult be 743 10| Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső alkhimistájával... 744 8| hátra van, gunyos mosolylyal beszéltünk a szegény libákról, akik 745 3| csak okos pajtások módjára beszélgettek egymással. Peély inkább 746 21| vele, hogy a magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg 747 17| üzem háromnegyed részét beszüntették... Negyven hivatalnokot 748 20| kápolna szines ablakain beszürődő napsugár, a pajkos, jókedvü 749 8| mithológia hőseit) egy idő óta betegebb, mint valaha. Hangyái alighanem 750 8| zavarjanak a pihenésemben, mert a betegeimnek holnap is szükségük lesz 751 8| Megvizsgáltam, mint akármelyik más betegemet; s te tudod, hogy valamicskét 752 5| kastélyba. Szegény uram régóta betegeskedik, de senkise gondolta volna, 753 8| német nevelőnő. Nincs az a betegség, melyet már önmagában nem 754 8| térünk haza, egyszerre minden betegségéből kigyógyul...~ ~Mit gondolsz: 755 7| ablakon át jókedvüen nézte a betegszobákba kandikáló törpe akácokat, 756 5| hónap mulva a családját is betelepitette a kastélyba s a vig francia 757 5| elől elragadja, amikor ime, beteljesedett fölötte a végzet: most ott 758 15| kávéházi asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, 759 23| leszek.~ ~Mikor a lakáj betette maga után az ajtót, Sauters 760 4| gondol, amely még mindig betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre 761 9| ebből a históriából egy betü igaz, rögtön levágatom a 762 18| arisztokratikusan tüskés betüit szorgalmasan egymás mellé 763 20| öreg, pirosbetüs könyvet betüzgetett hajnalig a lámpa gyér világosságában.~ ~ ~ ~ 764 16| eddig minden kis városban beütött, csak a nyomorult oláhok 765 20| kötelességünkhöz hiven, bevallani vakmerő cselekedetünket...~ ~ 766 3| hogy vendége a fenyegetését beváltsa.~ ~- Mi jut az eszébe, hogy 767 1| hajnalán:~ ~- Itt vagyok, hogy beváltsam az igéretemet! Egy éjszakával 768 6| hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, 769 16| publikumot..~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban egy 770 16| megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, mindeneknek tudtára 771 1| tündérmesék ragyogása fogja bevilágitani az éjszakát, melyet végzetem 772 22| kegyed idegen glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~ 773 2| II.~ ~Furcsa: bevonulásunk ezeregyéjszakai pompájában, 774 22| asszony akár holnap reggel bevonulhat a kolostor cellájába...~ ~ 775 10| udvari méltóságok egymásután bevonultak a trónterembe; Hoys-Hopp 776 10| punktum. Inkább még ma este bevonulok az Orsolya-szüzek zárdájába...~ ~ 777 16| kalabriászt, a direktorné bezálogositotta a gyémánt-melltüjét, mellyel 778 19| csodálatos vágyat éreztem, hogy bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, 779 10| pápaszemét, reggeltől estig bezárkózott az irószobájába és sajátkezüleg 780 3| hogy egy külvárosi szobába bezárná magát! Ezzel tartozik az 781 10| fogták, huszon-négy órára bezárták a királyi palota könyvtárszobájába, 782 18| az őt megillető hódolatot bezsebelje. Kissé szenvedő, kissé fáradt, 783 21| harmad- vagy negyednap - bemutatták Emma hercegnőnek, a tanitványának. 784 5| kapu előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött csillagos 785 5| leveleivel és a könyveivel bibelődött. Ugy látszik, értette is 786 4| harangzugás közt kerülje meg a biboros baldachin alatt a szentháromság 787 10| csodapápaszemet az orrára biggyeszti, ugy látja magát, mintha 788 2| siklott végig a hófehér billentyükön, ugyanazok közt a falak 789 19| között járok. Idegeim nem birják meg az óriási méreteket, 790 14| hol Sólyoméknál, hol a Biró-kastélyban, a korcsolya-egyletben vagy 791 6| kőszáli sasok titokzatos birodalmában, messze az unalmas fürdőn 792 9| ne bántsa a nagy szultán birodalmát. Itt egészen más dologról 793 1| akár az idegenben csavargó, birodalmi grófok!~ ~Egy kézlegyintéssel 794 5| tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a francia 795 6| csak lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, 796 13| körül lát: a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok leszünk, 797 21| egyébként félmilliónyi hozomány birtokosnője, szinte megindulva szólott 798 5| mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senki se tudta, mit akar, 799 18| leszögezem, hogy a leendő Bismarck már tiz perc mulva sutbadobta 800 8| legkülönbnek tart. Az ilyesmi bizalom kérdése.~ ~Ráhagyta és vigan 801 17| szivébe az istenben való bizodalom balzsamát csöpögtették - 802 14| Nem találtam semmi pozitiv bizonyitékot, de azért majdnem biztosra 803 22| Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyitja a teóriám helyességét. A 804 22| magam részéről szivesen bizonyitok - és ezzel büszkén tüzöm 805 22| komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyits vagy retirálj! Én a magam 806 7| szerelmes, mint az érettségi bizonyitványomba és az orvosi diplomámba. 807 22| gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság vagyok, Darwin a ködös, 808 22| glabella kétség nélkül való bizonyossággal elárulja előttem a törvényes 809 7| jóhiszemüség nem jelent mindig bizonyosságot, szeretném, ha őszintén 810 22| vagyok, Darwin a ködös, bizonytalan találgatás. Tizenöt hosszu 811 3| mellett ül, - mondta kissé bizonytalanul a házigazda.~ ~E pillanatig, 812 11| borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult tulzottnak, mert Szedenich 813 12| főherceg megajándékozta, bizonyos arisztokrata dicsfényt vont 814 19| hegynek, a tanitó azzal biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban 815 19| sötétebb lett. A segédtanitó biztatta Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék 816 19| jártak itt megyei urak, biztattak bennünket frányával, amerikai 817 14| akármit is érzett akkor, most biztosan tudom, hogy jó barátom. 818 8| tükrömbe is és a tükröm biztosit róla, hogy ez a szédelgő 819 14| gyerekes tréfát üz, - de biztositom, hogy félreismert és nem 820 17| orvostanár ur, aki épp most biztositott bennünket, hogy nem lesz 821 8| s a hires professzor is biztositotta róla, hogy egyelőre nincs 822 17| gondoskodom róla, hogy a jövőjüket biztositsák... No, most már legyen nyugodt... 823 14| bizonyitékot, de azért majdnem biztosra vettem, hogy megcsal. Csak 824 20| megbeszéljük a többit... Bizzék a jó Istenben, az nem hagyja 825 5| gyult ki, majd megszoritotta Blanche kisasszony kezét és egy 826 17| fényüzést, hogy a családját Blankenberghába, Ostendébe, Svinemündébe 827 19| verandáján ül rózsaszinü bluzban, egészen közönyös az én 828 2| se volt egy tisztességes bluzom, - ezután egy hatszázéves 829 1| a bécsi hercegnője állt, bő és elomló selymekbe burkolva 830 16| vasárnaponkint még a téli boájában sétálgatott, a hősszerelmes 831 17| utcákon.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (bóbiskol): Jaj, de finomakat fogok 832 2| vörös karmester, aki félig bóbiskolva emeli föl pálcáját a levegőbe, 833 6| eszem s oly nyugodtan utra bocsájthatsz, mintha Jánosékhoz mennék 834 8| orvostól is térdenállva fog bocsánatot kérni.~ ~ ~ ~ 835 13| beszélni akar velem, hát bocsásd be.~ ~Pár perc mulva egy 836 2| szeretőjévé tenni. A jó isten bocsássa meg bünömet, de eleintén 837 1| csillogó és titokzatos ezüstköd bocsátkozott az ambitusos vidéki kuriára, 838 10| pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta le a karját és csalódva 839 22| az orvosi lapok világgá bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok 840 8| bün, amit még talán meg is bocsátottam volna ennek a vasgyuróvá 841 1| a Prater paprikajancsis bódéit már belepte a hófehér akáctenger 842 14| volt, mint magam is hittem. Bodrogiban épp az ellentétét találtam 843 3| francia bábut, akivel szemben bölcs és hideg remetének érezte 844 10| könyörgés, amit az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, 845 1| vicispánunk, hogy a magyarnak bölcsejétől sirjáig itthon a helye. 846 7| hiába néz rám olykor a bölcseket és kiváltságosokat megillető 847 10| mint a többi... És hol az a bölcseségben megőszült halandó, aki egy 848 2| jutott neki nagy kanállal a bölcseségből; de később rájöttem, hogy 849 2| kiváltságos embercsemetét a bölcsőjétől kezdve körülveszi. Akármilyen 850 6| Mikor később szegény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian 851 19| ezelőtt jött az istentelen bogár, neki esett a szőlő gyökerének 852 19| megszünt minden nesz, a kis bogárhátu házikók hallgattak a nyáresti 853 20| magához, kisasszony... No édes bogárkám, jöjjön be a hideg lépcsőről... 854 12| mikor megtudta, hogy a drága bohém-apám keze örökre kisiklott az 855 9| fanatizmussal hazudott és a jólelkü bohémek inkább csodálkozva tekintettek 856 1| alatt, a spádés gavallérok bókjai és a testőrkapitány intim 857 23| a főudvarmester hizelgő bókok kiséretében hivta meg a 858 23| adóként fogadta az udvarias bókokat. Hazamenet pedig, mikor 859 23| keresztjét. Sauters kegyesen bókolt:~ ~- Köszönöm fenséges ur, 860 23| libériás lakáj csakhamar mély bókot vágott a hálóinges nagy 861 16| Tamásvár és Vidéke szintén boldognak érzi magát, amiért a veterán 862 15| ujra átéljük a mézesheteink boldogságát. Érted most már, hogy miért 863 18| teremtés és szivből örülnék a boldogságodnak, hát megigérem, hogy egy 864 21| eljutott, szinte fuldokolva a boldogságtól, ezt gondolta:~ ~- Bizonyos, 865 19| egyszerre elkapott megint a boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor 866 8| sarlatán vagyok; orvos, a boldogult Galenus óta, aligha kompromittálta 867 17| a szivarjából, csöndesen bólogat, aztán mosolyogva megszólal): 868 15| visszafordul... Álmodozó kis bolond, aki tulajdonképen minden 869 14| szerelmes volt? Maga most csak bolonddá tartja a vén urát...~ ~- 870 9| tréfából sem gondolt soha ilyen bolondságra. És most, hogy a kék levelet 871 10| baleset történt; a fejedelem bolondul beleszeretett Elfrida hercegnőbe, 872 13| hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- Most halt 873 13| rendelte. Többet a virágos boltban sem tudtak s igy a fehér 874 1| itt fog ülni mellette a bolthajtásos kancelláriában és egy kék 875 4| a piacon, a kereskedők boltjaiban s a kis kofasátorok alatt 876 16| házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... Az első és második sor 877 23| sondersbergi katonák, a boltozat üvegajtaja mögül négy vagy 878 2| bástyakapu előtt, melynek mély boltozatában reszkető csillagfények lebegtek, 879 11| magában némelykor a rendház boltivei alatt, miközben egy édesajku, 880 12| halhatatlan ura hermetice elzárva bolyong a fantasztikus erdőkben 881 19| Néhány év előtt sokat bolyongtam a Balatonon. Nekem is, mint 882 21| márványlépcsőket nehéz, bolyhos szőnyeggel vonják be. A 883 22| lépésekben távozott a klinikai boncoló-teremből. A folyosó végén elővett 884 8| mindörökre cserbenhagytad a bonctermet, Korányi professzort s a 885 22| férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával nézte végig a megzavarodott 886 5| alól feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- 887 5| verte föl álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor 888 21| nem hallgatta más, mint a bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség 889 13| járt, épp a boros üvegeket bontogatta, mikor Galamb legénye a 890 9| Sárkány pedig fütyörészve bontotta föl a világoskék levelet. 891 2| sugót tegezem és akit a bonvivant orozva megcsókol a szinfalak 892 16| alsónadrágban pöröl a becsipett bonvivanttal, egy asztalon a melltü és 893 10| politikai viszonyok sulyos bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz 894 22| házassági cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának és szineskedésének. 895 18| ostoba uram, mennyivel bonyolultabb egyéniség egy fiatal lány, 896 14| a feleségének, megitta a borát, aztán karonfogva elindultak 897 22| kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára himzett partelli volt akasztva, 898 23| visszatette a levelet a boritékba.~ ~- Jelentse a gróf urnak, - 899 23| fölszakitotta a cimeres boritékot, s mig a lakáj a hófehér 900 9| városligetet térdigérő hó boritja. Még a mult estén az egész 901 15| oszlott szét a hegyormot boritó fák között. A bakfisok hancurozva 902 10| udvarlókat, szemét könyek boritották el, majd igy szólott a hallgató 903 17| össze-vissza kiabálnak s egy borizü hang megszólal: Tot svimt 904 5| pátereknek a mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, 905 4| pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel az ebéd rendes menetét 906 19| szégyeltem magam előbbi borongás gondolataimért. Meghalni, 907 16| teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, melyet 908 11| megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~- Kolnay, - 909 2| ahol eddig a félmázsás borosvedreket üritgette...~ ~De nem jött 910 16| szabadságháboruban, néha borotválatlanul játszotta el a Tiborcot 911 11| arca szederjes a mindennapi borotválkozástól, keskeny ajkát az aszkéták 912 5| pillanatban szemben állt a borotvált inassal, akit látásból régóta 913 1| markolatán és párducbőr-mentéjén borsónagyságu drágakövek tündököltek. 914 5| életében ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő atyák 915 16| az ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny ember lábához 916 4| emeleten mélységes csend borul a nagy termekre, amelyekből 917 18| együtt töltöttünk? Meghatva borultál a nyakamba, megesküdtél, 918 5| kolostor tornyából néha borus pillantásokat vetett a hatalmas 919 20| félt, mint most, ezen a borzadalmas éjszakán. A fejedelemasszony 920 20| asszonyom, mit szenvedtem e borzadalmas uton? Sokszor azt hittem, 921 22| ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók 922 6| oka sincs rá, hogy ilyen borzasztóan kétségbe essék...~ ~Később 923 2| hiszen ugy szerettem volna borzongni tőle), de szegény kis uracskám 924 15| vihogva lökdösték egymást, Bossányiné pedig (a másik mama) szende 925 5| egyebet, mint a jámbor atyákat boszantotta. Ha tőle függ, a refektórium 926 8| nekem ugy rémlik, a fiatal boszorkány feltünően hasonlit rám.~ ~ 927 8| témáját vette elő: egy fiatal boszorkányt festett, akit kegyetlenül 928 6| elhanyagolt asszony hütlenséggel boszulja meg a rajta esett sérelmet. 929 10| történtek...~ ~XIX. Tivadar boszusan ütött a kardjára, keze egy 930 19| a bokrok között, kampós botjára támaszkodva. Giovanni figyelmeztetett 931 6| egy tisztességes asszony botlását menteni lehet? Én attól 932 2| titkáraikkal, s odakünn a nagy boulevard villamos guirlandjai sziporkáznak 933 5| alatt hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, 934 17| szivarra, az inasom kitünő bowle-t készit.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 935 17| Urak, parancsoljatok a bowleból. Ha valaki netalán jeges 936 17| MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: Bravó! Ugy kihalászták, mint valami 937 19| matrózok, kik tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az 938 19| szerzeteseket, akik ötszázéves breviáriumokat forgatnak s a tél fehér 939 12| képzelje el vele szemben a bricseszes, vidéki járásorvost, aki 940 18| urak fekete csokra alatt brilliáns mellgombok csillogtak, a 941 19| táján várta az alkonyati brise-t, olykor egy ezüstös ponty 942 17| piszkos, sötét viz mélye, brrr! Azt mondom nektek, urak, 943 10| volt minden töprengése és bubánata, hiába a könyörgés, amit 944 10| vissza Felségedet - irta bubánatos episztolája végén - mert 945 10| mikor magam meg elsorvadok a bubánattól?!~ ~Addig busult, addig 946 1| s téli hóesések idején, búbos cserépkályhája mellett ülve, 947 6| fedélzetéről vetettem egy bucsupillantást a csatorna partjára, ahol 948 11| arcképnél, amelyet a leány, bucsuzáskor, a kezébe adott. De a keserüszivü, 949 3| ragaszkodó és kacér pillantással bucsuzott el egyetlen jóltevőjétől.~ ~ 950 18| hónappal arra az időre, mikor Budapest utcáin szibériai hósivatag 951 17| mondom nektek urak, hogy Budapestnél szebb város az egész földkerekségén 952 9| Mikor Paláthyék télire Budapestre jöttek, Sárkány ugyszólván 953 8| Ez azonban csak kisebb bün, amit még talán meg is bocsátottam 954 13| neve, nincs ideje, nincs bünbánata... Szárnyaim vannak, mesebeli 955 20| jutott eszébe a leány nagy büne, hanem mindannyi az ártatlan 956 5| valakit, aki a haldoklót a bünei alól feloldozhatja...~ ~ 957 13| gyermekasszony sirása, mikor bünének tudatára ébredt... És megint 958 6| de annak a feleségnek a bünét, aki az urát mindenkinél 959 5| mint senki más, hát Isten bünül ne vegye, de behunyom a 960 22| elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, 961 10| nézegette.~ ~- Mi bajod, büszkeségem? - kérdezte tőle az anyakirálynő 962 18| emlékeztet, ragyogott a büszkeségtől és a megelégedéstől. Hazám 963 12| látszik valami titokzatos büverő van, ami még a született 964 5| zakatolása, a transzmissziók bugása, melyek éjjel-nappal pihenés 965 5| még mindig eszeveszetten bugott s ez a zaj erősen tulharsogta 966 5| gyár gőzgépe volt, mely bugva dolgozott az éjszaka csöndjében. 967 9| ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában huszezer forint volt s a 968 19| cseppentette volna valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi 969 6| rémült gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amig odalenn 970 2| regényeimben, este, a paplanom alá bujva, mig odakünn sürü hó esett 971 13| teremtés a keblére omlott? Mint bukik el egy tisztességes asszony, 972 17| csónakon! Ni, csak, most bukkan föl a viz alól! Szent isten, 973 20| éjszakából egy roskadozó leány bukott be a homályos folyosóra.~ ~- 974 8| ugyancsak nagyot nézett a buksi feje, mikor félórával ezután 975 11| Nyitrán huszonhárom fiut buktatott meg az ötödikben az algebrából. „ 976 7| helyéből, magára vette rövid bundácskáját, prémes sipkáját lassan 977 1| bő és elomló selymekbe burkolva és egy ennivaló capuchon 978 16| tiszteletajándékkal, - kérdezte busan a vén szinésztől, - a melltüt 979 21| gyönyörü kilátás nyilt a buschdofi Kogel hósipkás ormára. Paloznaky 980 21| hófehér sipkát is, mely a buschdorfi Kogel meredek ormán ült. 981 17| öngyilkos nedves haját)! Ne busoljon, kedves barátom, mától 982 10| a bubánattól?!~ ~Addig busult, addig sorvadozott a szerelmes 983 2| melynek XIV. Lajos korabeli butorai finoman megcsillogtak egy 984 21| sétálgatott föl meg alá az ódon butorok között s a csöngetyüre pillantva, 985 7| napját, ráérő idejükben butoros-üzletek és kárpitosműhelyek körül 986 6| a mi szegény lelkünkben buvárkodjék, - de arról a fájdalomról, 987 22| hizelkedve simogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~- Teringettét, 988 4| kanonok, a jámbor, kéköves canonicus magister sopánkodva járt 989 20| édesatyjához.~ ~A nővérek fehér capuchonja olykor megjelent a vendégszoba 990 20| össze egy sarokban a fehér capuchonok:~ ~- Mi baja lehet, ugyan 991 20| nevetve nézett a nagy, fehér capuchonra. Néha feléje kapott kövér, 992 9| sorok álltak benne.~ ~„Mio caro cavaliere! Pont husz órakor - 993 20| kisasszony hirtelen abbahagyta a Cartesius-féle ördögöcskék magyarázatát 994 9| álltak benne.~ ~„Mio caro cavaliere! Pont husz órakor - az olaszok 995 16| merednek föl a szinpadra a cédulák fekete számai... Maga ur, 996 23| A hercegnő elolvasta a cédulát, mosolyogva szakitott le 997 5| inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig türelmetlenül 998 22| reggel bevonulhat a kolostor cellájába...~ ~Dömjén tanár lelkes 999 20| a mulató legények gunyos célzásokat tettek rám. Hallgató temetők 1000 3| mikor szigoru és márványarcu cenzorok ültek szemben vele az egyetemi