IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 4| haldokló püspököt, kövér kezek cerimoniásan fonódnak együvé, s az egyházmegye 1002 9| tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb varrni kezdte a vihartépett 1003 4| kedvéért iródnak ide, akik ceruzájukkal pontosan megjelennek a püspöki 1004 4| reménytelen kisérletül - erős champagnei cognacot önt az apró aranykanálkába: 1005 23| vagy öt pohár savanykás champagneit hajtott föl egymásután. 1006 1| péterpusztai határból. A cifra testőrruha a padlásra került 1007 1| hozzá, hogy a fiából ilyen cifrálkodó bécsi maskara lett?~ ~Péterpuszta - 1008 10| Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: Mit tartasz a bátorságomról 1009 17| elhuzathatja a nótáját a cigánnyal.~ ~AZ ORVOSNÖVENDÉKEK (szolgálatkészen 1010 7| belesirtam könnytelenül a cigány muzsikájába, én is számláltam 1011 21| volna már kinézni a snájdig, cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló 1012 18| a zongorát néha ropogós cigánymuzsika, az ozsonnát pedig amerikai 1013 3| mondta gunyosan, mig cigarettája csonkját öntudatlanul a 1014 15| Gyurka nyugodtan szivta a cigarettáját (Istenem, hát csakugyan 1015 17| hüvelykujjvastagságu egyiptomi cigaretták beláthatatlan tömege sorakozik 1016 18| egy inas Luxorból érkezett cigarettákat, két szobalány parfait-t 1017 2| meggyőződéssel fujtam magam elé a cigarettám füstjét, mintha növendéklány 1018 3| fejemben, amig látszólag az uj cigarettámat meggyujtom? Megrémülne-e, 1019 2| háromnapos uracskámmal, aki a cigarettásdobozt szolgálatkészen elibém tolta. ( 1020 17| Parancsoljatok, urak, szivart vagy cigarettát...~ ~AZ INASOK (ezüstből 1021 21| Paloznaky, aki félrevonulva cigarettázott a pálmák alatt, sokáig nem 1022 12| diplomát szerzett, pompás cikkeket irt az ujságokba, de rendes 1023 7| sebészeti műtétről szóló cikket illusztrált. Pompás két 1024 16| veterán szinmüvész gyönyörü cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. „ 1025 4| felől megjelenik. Ezekből a cikornyás aláirásokból nem a részvét 1026 21| nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, feltünően szép öreg ember 1027 21| gallérját kisimitja, a szürke cilindert kissé lejebb huzza a homlokán, 1028 14| kertben jártunk, amig maga a cimboráival vadászott... A jó Isten 1029 21| melyben a piemonti ház cimere ragyogott, kihajtatott a 1030 23| Sauters fölszakitotta a cimeres boritékot, s mig a lakáj 1031 23| főudvarmester (a Prinz Adalbert cimü vig opera dilettáns szerzője), 1032 4| harangzugást, az éneket, az öreg cimzetes püspök remegő circum-dederunt-ját!... 1033 15| harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek is vannak e nyomorult földtekén... 1034 16| jóétvágyu fiuból áll - hangosan cincogni kezd s a teremben a festék 1035 14| az ilyesmire már öreg és cinikus vagyok. Tudom, hogy szereti 1036 10| a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - mondta 1037 17| ezüstből készült jegesvödröket cipelnek elő).~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 1038 2| csatlósaik a pallos alá cipeltek.~ ~- Mire gondol? - kérdezte 1039 6| napsugaras, vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt perccel az 1040 4| öreg cimzetes püspök remegő circum-dederunt-ját!... S mindannyit már előre 1041 11| vérszomjas professzort? Miért cirógatta meg ily apai gyöngédséggel 1042 19| vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, mely az ő nagy erejével 1043 2| csábitóbb igyekszem lenni Cleopatránál és aki egy hitelbe kapott 1044 17| kihalászott fickót. Itt van cognac és puha kanapé s amig fölhozzák, 1045 23| Sophie nagyhercegnők gyönyörü coiffurejéből szabadultak ki olykor, 1046 18| mely hizelgőim szerint a connaughi hercegnőére emlékeztet, 1047 23| valamit a zenéhez ezek a cretinek...~ ~Három óra előtt öt 1048 17| könnyelmü asszonyok mosolyogva csábitják magukhoz a férfiakat: ilyenkor 1049 7| mártirok, az elvetemültek csábitó asszonyisága térit le bennünket 1050 2| között, aki egy jó kritikáért csábitóbb igyekszem lenni Cleopatránál 1051 18| önbizalomtól duzzadó, nagy csacsi, aki néhány orfeumban töltött 1052 18| nagy, komoly, tekintélyes csacsikám te, mennyivel inkább kisbaba 1053 10| két éjjel kéne beszélnem, csakhogy a Felséged izlését leirjam...~ ~ 1054 17| TANÁCSOS: Ott mennek már a csáklyások a csónakon! Ni, csak, most 1055 7| tanársegéd, negyven éve ellenére, csakugy sugárzott az egészséges 1056 17| az egyik majd hazaviszi a családjához... Sándor, el fogod kisérni... 1057 16| világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt helyet kap az első 1058 16| mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, a diákokat 1059 17| Boldoggá tették: az igaz. Egy családot megmentettek az életnek, 1060 22| változásainak, rombadőlése a csalás, a hazugság, a házassági 1061 9| támasztva, - engem ugyan ki nem csalnak innen a jövő hétig...~ ~ 1062 19| üressége; éreztem, hogy e csalódás után nem lesz többé részem 1063 13| városban?~ ~Harminc év ezer csalódásán, kalandjain, keserüségén 1064 10| bocsátotta le a karját és csalódva suttogta:~ ~- Egy pápaszemet? 1065 6| Azt mondja, hogy az elsőt csalta meg, akiért minden percben 1066 6| boldog házasságban, sohase csaltam meg. Ez különben majdnem 1067 14| visszaemlékezés mosolyát csalták ajkukra és szivükbe. Az 1068 4| fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog! Erőteljes, 1069 4| folyosókon, a pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, 1070 18| sok mondanivalóm, ezt te, csapongóan dus fantáziáddal, amugy 1071 16| gondterhelt ábrázattal hivta félre Csapót, a szinházi titkárt.~ ~- 1072 9| Sárkány ezzel fejébe csapta a puha kalapot, nyakig begombolta 1073 17| társaságot s előresiet az üveges csarnokba, hogy az inasnak csöngessen. 1074 23| felséges rokonomnál, a német császárnál játszott. Adél és Sophie 1075 1| kezecskéjét megragadta.~ ~A császárváros legszebb grófnője e kérdésre 1076 1| bevonult ősei udvarházába. A császárvárosból csupán csöndes fájdalmát, 1077 15| csucsáról indult ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és 1078 3| egy fiatal leány egyedül csatangoljon a pesti utcán?~ ~Peély kifejtette, 1079 2| lánca, - valami elkésett csatlós merithette meg a vödröt, - 1080 2| nézték a rabokat, akiket csatlósaik a pallos alá cipeltek.~ ~- 1081 2| erdő belsejében.~ ~Fáklyák, csatlósok, szolgálattévő frajjok, 1082 6| évén, tizenötéves barátság csatolt hozzá s bár csak egy magasabbrangu 1083 6| vetettem egy bucsupillantást a csatorna partjára, ahol az uram összeszoritott 1084 10| nehéz koronával, a fekete csatornákkal, melyeket omló könyei ástak... 1085 3| Peély, akihez rejtelmes csatornákon keresztül minden botrány 1086 9| esti nyolcat - az utolsó csatt is be lesz gombolva a fehér 1087 11| harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt, hófehér kézelőt 1088 14| fürtjei azóta ezüstös szinbe csavarodtak s a régi fogadók, melyek 1089 18| áhitattal pihent a szenzációs császárkabáton, mely alatt egy értem égő 1090 16| nyugodtan türte, hogy előkelő családja kitagadja, mig ő a félszerekben 1091 18| heverő ruhák, nászajándékok s csecsebecsék közt egy furcsa vallomást 1092 20| hiszen csak nem tarthatunk csecsemőt a kolostorban...~ ~Elszéledtek 1093 3| Már voltam a Köruton, ahol csekély pénzért megtanitanak majd 1094 9| órák jókedvében, nevetséges csekélység. A hátán hidegség futott 1095 14| kivallattam titokban a cselédeit s a fiókját egyszer felnyitottam, 1096 4| a halzsiros majorságbeli cselédek, mind-mind kivétel nélkül 1097 9| szólott kissé népiesen ahhoz a cselédleányhoz, aki a konyhában a kávésedényt 1098 13| a kastély, a birtok, a cselédség. Boldogok leszünk, ha megengedi, 1099 10| Végre tehát egy férfias cselekedet, holott mindeddig még hinni 1100 20| hiven, bevallani vakmerő cselekedetünket...~ ~A püspök összeráncolta 1101 14| hogy valami ostobaságot cselekedjem...~ ~- Amikor Fátra a kastély 1102 14| bevallhatom, hogy alávaló dolgokat cselekedtem - kivallattam titokban a 1103 19| mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem azt az Isten, hogy 1104 22| a hazugság, a házassági cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának 1105 3| lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba. Zsuzsa pedig ledobta a 1106 21| mosolygás nélkül, ünnepi csendben hallgatta azokat az érdekes 1107 4| négy ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, 1108 4| amikor ő excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez 1109 13| az utolsó melankólikus csendje, mig odakünn itéletnapi 1110 4| etikett nélkül való kiáltása csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu 1111 18| felé s az Andrássy-uton át csengős tarantászok robogtak a kopár 1112 15| között. Az egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) több 1113 4| öntené ajkai közé az utolsó csepp cognacot... De im! a harangok 1114 19| olyan volt, mintha egy festő cseppentette volna valami bujazöld mezőség 1115 2| termetem, ha arányos is, cseppet se emlékeztet a királynékra, 1116 8| vállvonogatás után mindörökre cserbenhagytad a bonctermet, Korányi professzort 1117 11| kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé a sötét félelem komor 1118 11| ahol a diákok naphosszat csereberéltek a régi iskolai könyvekkel, 1119 10| nyugovóra tért, szivesen cserélt volna a legutolsó apróddal, 1120 18| tekintélyes férji méltósággal cserélte föl vigasztalan csavargó 1121 1| téli hóesések idején, búbos cserépkályhája mellett ülve, néha elgondolkodva 1122 19| Tamáshegy alján. A kis parti csermely mellékén alig járt valaki, 1123 22| emelte ajkához a feketekávés csészéjét, Szénás doktor pedig kissé 1124 23| fürtöket meglátta, halkan csettintett a nyelvével:~ ~- Terringettét, - 1125 15| ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve haladtam fölfelé a Tamás-hegy 1126 3| az oszlopos nürnbergi óra csilingelő álomhangon tizet ütött. 1127 1| esőből.~ ~- Itt vagyok, - csilingelte az álmok hercegnője és Zsombory 1128 16| ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt megjegyezte, hogy 1129 3| szenvedők és üldözöttek jó csillagaként ragyogott a magyar firmamentum 1130 8| értesitettem volna, hogy csillagász vagy bányaigazgató van a 1131 2| mély boltozatában reszkető csillagfények lebegtek, hófehér födetlen 1132 10| eget, melyen már halavány csillagocskák bujtak ki, aztán szeretettel 1133 17| kerget. Mikor odafönn a csillagok ragyognak, szép és könnyelmü 1134 1| valami titokzatos huncutság csillant föl.~ ~- Nem, Károly, nem 1135 3| rendezgette könyvtárszobája csillárja alatt, mikor a Zsuzsa vörösesbarna 1136 2| gondoltam a selyemtapétákra, a csillárokra, a drága nippekre, melyekkel 1137 23| elkábulva állt meg ebben a csillogásban, de nem sok ideje maradt 1138 3| nézett rá: a szép, barna, csillogószemü gyermek sokkal inkább hasonlitott 1139 1| És csak lázas álmokként csillogtak lelkében a császári palota 1140 13| szőke haja kissé ziláltan csillogott ki strucc-tollas utikalapja 1141 2| magamban:~ ~- Vén Shylock, ezt csináld meg, ha annyira nagyra vagy 1142 11| ifjuságot és a poézist... „Mit csinálhat most Haller Ida?” gondolta 1143 16| előadáshoz uj koszorut kéne csináltatni, de hol vegyen az ember 1144 6| sóhajtva magamra vettem egyik csinosabb toilettemet s szótalanul 1145 6| az arcom se ragyogott a csintalan jókedvtől, mint ezeké az 1146 20| délutánok, amikor egy-egy csinytevés miatt kegyetlenül idecitálták 1147 15| gimnáziumban hires volt a csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb 1148 5| vig francia asszony, meg csipkeruhás leánya csakhamar ismert 1149 23| rámáikban, Sauters föltette a csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját 1150 15| hátrahuzott, aztán a szemével csiptetve, hangosan igy szólott:~ ~- 1151 23| érezte, hogy csuful be van csipve, zavartan végigsimitotta 1152 15| mert nem kapunk mást csak csirkecsontot...~ ~Az asszony forró pillantással 1153 9| ligetből befelé jött, egy csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. 1154 18| bennem, a tizenhárompróbás csirkefogóban, a naiv és elszéditett bakfist 1155 8| keresztül:~ ~- A libát és a csirkét fel tudom tranchirozni, 1156 10| elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, drágamivü pápaszemet szedett 1157 20| a babát, Annácska, hadd csititgatom egy pillanatig...~ ~Aggódva 1158 12| könyvet, ingujjban ebédel s csizmában jár a falusi parasztokhoz, 1159 9| volt, mint egy hóember, a csizmája félelmetesen ropogott, 1160 2| bástyáin és a fejetlen vitéz csizmájának nyikorgása behallatszott 1161 1| tünődve, mig odakünn nehéz csizmák tapodták a végeláthatatlan 1162 8| napot és meg fog történni a csoda: az uram becsületszavára 1163 14| megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~A matróna csöndesen bólintott.~ ~- 1164 23| zenére a budapesti Lipótváros csodagyermekeit. De a szerencse és tagadhatatlanul 1165 12| és kastélyokban, melyeket csodahegedüjének hangjaiból felépit magának. 1166 7| kiváltságosokat megillető csodálattal, én is végigjártam az utat, 1167 23| de nem sok ideje maradt a csodálkozásra, mert pár perc mulva széttárult 1168 12| egymással.~ ~- És akkor még csodálkozik, hogy egy örökkévalóság 1169 8| fantáziája és a szinérzéke csodálni való s ami a szorgalmát 1170 10| A vén peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett, szeme csillogott, 1171 10| mint amilyen... De aki a csodapápaszemet az orrára biggyeszti, ugy 1172 18| remegését, elfogult beszédemet, csodásan lelkes, szinte rajongó pillantásomat 1173 23| csak rázenditett a Bach csodaszép Zacone-jére, miközben hosszu, 1174 10| orrára a Gärtnerius mester csodatévő pápaszemét...~ ~...Álom 1175 10| végig a királyi palotát - és csőditsd ide haladék nélkül az udvartartást... 1176 16| agyonlövöm magamat, másképp alig csőditünk be huszonöt forint áru publikumot..~ ~- 1177 20| asszony kora reggel:~ ~- Pszt, csöndesebben, nehogy a kicsike fölébredjen...~ ~ 1178 20| mint a te szerető szemed!~ ~Csöndesség volt, csak egy mécses égett 1179 10| mintha a hatalmas királynak csöndet intene és hidegen igy folytatta:~ ~- 1180 4| aggastyánt e palota jéghideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása 1181 7| menekültem vissza a magányosságom csöndjébe. Az utszéli kalandoknak 1182 8| ha társaságot akarsz, hát csöngesd föl Korányi professzort!~ ~ 1183 17| csarnokba, hogy az inasnak csöngessen. Pár pillanat mulva a fejedelmi 1184 20| Istenben, az nem hagyja el...~ ~Csöngetett Borbála asszonynak, aki 1185 3| órakor az ágyba fekszik! Csöngethetek a legénynek, hogy kocsit 1186 22| mulva az előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót 1187 11| odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt, mire Szedenich tanár ur 1188 23| Goethe-muzeumot...~ ~Végre csöngettek az ebédhez, - délután hat 1189 21| ódon butorok között s a csöngetyüre pillantva, melynek drótjai 1190 9| egyszerre megnyomták a villamos csöngetyüt. Egy fehérszakállas, fagyoskodó 1191 17| züllött gérokkjáról még mindig csöpög a viz. Deresedő haja sárosan 1192 17| való bizodalom balzsamát csöpögtették - véletlenül. Ha nem jut 1193 5| nem megtévesztés; mert a csöpp és az életital közt lényeges 1194 16| Husz-huszonöt forint bizonyosan csöppen és végre ez a summácska 1195 19| szólt, - de akkor már alig csöppent egy-két hordóval. De tavaly 1196 5| pár év alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek 1197 5| A pálinkát Szent Péter csöppjei-nek keresztelte s bár a barátok 1198 5| kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló 1199 17| Az a szegény, négyhónapos csöppség is éhezik, mert az anyjának 1200 23| katonák, odakünn lágyan csörgedezett a márványmedencébe a szökőkut 1201 4| kulcsárné még most is vigan csörgeti kulcsait, épp olyan rendesen 1202 4| délceg huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. Mindez illat és 1203 19| hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszu levelei most kezdtek 1204 3| barátságnak évezredek óta csók a vége?~ ~Lopva odapillantott 1205 10| hercegnő törné magát egyetlen csókjáért...~ ~Lázsiás herceg kétrét 1206 10| mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, 1207 15| egy idegen férfi a kezét csókolgassa? Miért nézett vissza reá 1208 15| hevert a hadnagy s kipirulva csókolgatta a Gyurkáné hófehér kezét. 1209 9| arra, hogy Sárkánynak kezet csókoljon és megtörve dadogta:~ ~- 1210 4| folyosón, hol az inasok kezet csókolnak neki. Mindenütt résztvevően 1211 10| tavaszi estéken, szerelmesen csókolóztak a királyi palota bástyaablakában, 1212 11| alkonyi csöndben össze-vissza csókolta a György ajkát, miközben 1213 15| egypárszor (szerelmesen, csókot intve az egyik ujjával), 1214 18| járt az idő, az urak fekete csokra alatt brilliáns mellgombok 1215 7| nagygyülés, égőarcu, reszkető, csókra vágyakozó, szerelmi partnerré 1216 10| azzal töltötted, hogy egy csomag tarokk-kártyát pingálj... 1217 17| valami pontyot. Már jön a csónak kifelé.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 1218 17| csónakot!~ ~Két ember beleül a csónakba s a viz közepe felé evez. 1219 3| került az önzetlen hajós csónakjába. A fiatal leány ügye pár 1220 17| Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~Két ember beleül a csónakba 1221 9| vázlatok, perzsa szőnyegek, csonka szobrok között ugyszólván 1222 3| gunyosan, mig cigarettája csonkját öntudatlanul a hamutartóra 1223 15| gyönyörködtek, a doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé 1224 18| erélyesen megnyom egy fehér csontgombot, halkan a jó istenkéhez 1225 22| az iróasztal félelmetes csontkoponyája pedig tele volt smirglivel 1226 8| hogy a tagjait alighanem csontszú támadta meg, mely hamarosan 1227 22| őskori állat és néhány emberi csontváz különös toalettben fogadta. 1228 19| apró zalai falvak; Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, 1229 19| talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint 1230 20| járta végig a nővérek aggódó csoportját. Mint egy sereg vergődő 1231 21| déli növényeket művésziesen csoportositják, s a kandeláberek alatt 1232 9| Andrássy-uti körönd előtt nagy csoportosulás állta el az utamat: Tárnoky 1233 19| vénségemre, mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak itt megyei 1234 19| legromantikusabb időszaka; néha csodálatos vágyat éreztem, hogy bezárjam 1235 2| leányosképü vőlegényem kissé csudálkozva tekintett a szemeim közé.~ ~- 1236 10| Egy pápaszemet.~ ~A király csüggedten bocsátotta le a karját és 1237 23| menülapról, s az óraláncán csüggő aranyos ceruzával a következő 1238 22| vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek le, az iróasztal félelmetes 1239 23| bámult és mert érezte, hogy csuful be van csipve, zavartan 1240 12| magát még nem öltöztették csukaszürke uniformisba? Tudja, hogy 1241 10| közvetitesz?... Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri 1242 19| még Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, 1243 18| tulzott elragadtatást, a cukordinnye-befőtthöz hasonló kacérságot sohase 1244 19| main top sail-en, s kis cutterunk pár pillanat mulva a tó 1245 18| vetek az uram komolyodó cvikkeres és naiv arcára, ugy érzem, 1246 10| könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnőt, mikor másnap 1247 10| mondta Elfrida hercegnő dacosan, - de hogy az én uram nem 1248 12| rá, mig a müvész zavartan dadogott valamit, de a méltóságos 1249 18| Kisasszony, - szólt dadogva, - nagyon jól tette, hogy 1250 21| komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel igy szólott magában:~ ~- 1251 3| azt a régi tervét, hogy dahabijén fog végigutazni a Nilus 1252 2| mint valami régi, családi dajka, aki valamikor a keresztvizre 1253 1| ragyogásról mindaddig csak a dajkamesékben hallottak. A batár mélyén 1254 1| mélyén aranytól csillogó, daliás testőr ült, akinek kucsmáján, 1255 2| finoman suhantak át hozzám egy dallamos menuette hangjai, melyet 1256 19| Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan igazitott 1257 13| Tatjánája, akiről Puskin dalolt az Anyegin történetében... 1258 23| hugainak, s egy öreg, fehérhaju dámának, aki mint a két nagyhercegnő 1259 10| összetaposta a pápaszem széttört darabjait, aztán haragtól remegve 1260 16| Csapó ur türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt 1261 10| pápaszemet (a kristály ezer darabra törött szét) és rekedten, 1262 1| péterpusztai ágyasházban, csupán a dárdás bakter énekét lehetett hallani, 1263 21| kérdezősködésre kiderült, hogy december végén Emma vesztfáli hercegnő 1264 2| Endre korából valók, s bár dédapáim kitatarozgatták valahogy 1265 6| mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen 1266 2| vérbengázoló Bardóczyak dédunokája? Most egyszerre megjelentek 1267 12| a férfinemet megdöbbentő dekadencia üldözi. Jól öltözködő, előkelő 1268 6| csillár égett... Nem volt dekolletált ruhám, mint az amerikai 1269 4| északi bástya felől egy délceg huszártiszti egyenruha csörtetett 1270 14| egy novellisztikus őszi délutánjuk is?~ ~- Októberben volt, 1271 20| jutottak a komoly, félelmetes délutánok, amikor egy-egy csinytevés 1272 14| tetszett... Ha azon az őszi délutánon ugy nem viselkedik, mint 1273 23| valaha Algirban. Nem egy jó délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea 1274 21| komornyikot, de vasárnap délelőtt mise után, végre kinyiltak 1275 2| voltaképp meggyőződéses demokrata vagyok, s az emberi jogokat, 1276 15| gyönyörü válla, mig karcsu dereka lomhán, kényeskedve hajladozott 1277 17| mostanában sokat fájhat a derekad.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: De 1278 17| Nekem mindig fáj másnap a derekam, ha tizenegy után kerülök 1279 19| csönd van itt szeptember derekán, akár egy kripta fenekén. 1280 21| mereven kiegyenesiti a derekát... Egy percig mozdulatlanul 1281 17| A kocsik végigrobognak a derengő utcákon.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY ( 1282 3| aranyszivü kamaszt fedezett föl a dereshalántéku apostolban.~ ~Az iró egy 1283 18| tiz perc mulva sutbadobta dermesztő jégsarki modorát. Nem tartozom 1284 22| szénfekete szivarjai közül s derült, szinte ravasz arckifejezéssel 1285 3| különös visszafojtott és derüs jókedvtől csillogott.~ ~- 1286 23| aranyos diszitései szórtak derüt a termek fényes parkettjére. 1287 2| hatalmas, kőből faragott despoták, akik sulyos kelevézekkel 1288 6| napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, könyes szemét 1289 3| szivósságával küzdött a rég detronizált igazság mellett. A magányos, 1290 16| nem kis sikerekben és diadalokban volt részem, s lám, mégis 1291 11| után...~ ~Ötvenhat diák diadalorditása közt haladt lefelé a kis 1292 2| most a Bardóczy grófnék diadémjával a fejemen fogom leereszkedőleg 1293 18| premierjegyekről és gyémánt diadémokról álmodozott, kissé unatkozó 1294 8| Látszólag belenyugodott a diagnózisomba, bár a komor arca ugyancsak 1295 8| versenyt azzal a kis eminens diákkal, aki még a lapdázást is 1296 16| veszitjük össze, mert a diákoknak most más dolguk van, minthogy 1297 11| végig a noteszét, hogy egy diákot kiszólitson. Mindenki dideregve 1298 11| kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul - 1299 8| tud másképp, mint kunsági dialektusban, ami pedig a helyesirást 1300 12| közelébe.~ ~- Talán az érdekes Diana-feje miatt hivták meg?~ ~- Nem 1301 12| meg?~ ~- Nem az érdekes Diana-fejem miatt, hanem sokkal prózaibb 1302 23| zsemlyét ropogtatva, - de dicsekedés nélkül legyen mondva, ezidőszerint 1303 18| fészkünket kiszemeljem.~ ~Ne vedd dicsekedésnek, ha rögtön leszögezem, hogy 1304 22| tanárt, a hires anatómust, dicséret illeti meg amaz uj irodalmi 1305 1| januáriusi éjszakákon az Urat dicsérte.~ ~ ~ ~ 1306 12| bizonyos arisztokrata dicsfényt vont a járásorvos feje köré, 1307 5| pálinkát, mely hirnévhez, dicsőséghez s dus anyagi javakhoz juttatta 1308 17| élettől?~ ~AZ ÖNGYILKOS (dideregni kezd): Azt hittem, hogy 1309 12| müvész e délelőtt levelet diktált nekem egy amsterdámi barátjához 1310 23| Adalbert cimü vig opera dilettáns szerzője), aki a lépcsőházban 1311 12| pecsenyére és koránérett dinnyére is telik neki. A halhatatlan 1312 22| hangosan megkopogtatta a nagy dióbarna szárnyasajtót.~ ~- Szabad! - 1313 12| fejedelminek igérkezett, a tanári diplomám dacára boldogan vállalkoztam 1314 7| bizonyitványomba és az orvosi diplomámba. Talán igaza van abban, 1315 18| tanultunk. Sőt a doktori diplománál és a százezer koronás hozománynál 1316 8| asszonyok és még hozzá: a diplomás asszonyok hiuságát. De ugyancsak 1317 4| gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata modorát megtartsa - néhány 1318 18| a pillantásnak; gőgös diplomata-arca fokozatosan veszitett merevségéből, 1319 10| küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát, s kegyesen intett Joannes 1320 18| miközben most már minden direkt szándék nélkül is kipirul, 1321 1| kastélyban, ahol a Haydn dirigáló pálcája suhant végig a kékfrakkos 1322 2| felügyelete alatt, aki hangtalanul dirigálta a családi szinekbe öltözött 1323 23| belül a plafond aranyos diszitései szórtak derüt a termek fényes 1324 22| nézett ki előbb a sárgarézzel diszitett leselkedő lyukon. Dömjén 1325 4| csomó sikerült névaláirás disziti a violába játszó kartonpapirt. 1326 18| gondolkodóba ejthet: lázas, bár diszkrét érdeklődés, gyermekes kiváncsiság 1327 2| begörditették, a major domus diszkréten visszavonult, s én végre 1328 18| első felvonása, melynek diszletei egy szürke, esős nagyvárost 1329 23| hangversenyt a nagyhercegi palota disztermében tartanák meg, a fenséges 1330 17| lefektetik az öltözőszoba divánjára, egy aranysipkás mentő fölgombolja 1331 17| hallgatva állja körül a divánt.~ ~Az öngyilkos 35-40 év 1332 8| méretlen aranyrudakkal fizetik. Divatban van és meg is érdemli; nagy 1333 8| mint a bécsi vagy párisi divatlapot, néha eljártunk a gyülésekre, 1334 15| mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik 1335 21| Izabella-nyaraló felé... A szive dobog, a szeme előtt fénycsikok 1336 16| miközben a karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé néhány szakácsné 1337 9| az óráját s türelmetlenül dobolni kezdett a ballábával, Beer 1338 7| izmos kezével elgondolkodva dobolt a kis dohányzó-asztalon, 1339 8| leplezném, ezennel sutba dobom tizenöt percre a receptkönyvemet, 1340 8| épitve; mindketten sutba dobtuk a lobogót, melyet egy darabig 1341 5| Hamarabb rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte... Üljön le testvérem 1342 22| szepegve az ebédlőbe, ahol Dömjénné már csinos pongyolaruhában 1343 5| feszületet...~ ~Kivülről halk döngés hallatszott a betegszobába; 1344 18| a házukba fogadnak.~ ~A döntő ütközetre március kilencedikén 1345 16| Duval Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün fülébe:~ ~- 1346 23| kijózanodott kissé, mert igy dörmögött:~ ~- Bizony Isten kidobtak...~ ~ 1347 8| Az ál-vasgyuró félóráig dörömbölt az ajtómon, s tőle szinte 1348 22| ma este, - mondta a kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is 1349 13| aki nem tudna meglenni a dohányfüstös lebujban. Mély tisztelettel 1350 5| kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos 1351 2| szolgálatkészen elibém tolta. (Ő nem dohányzik.)~ ~- Meg van elégedve? - 1352 7| elgondolkodva dobolt a kis dohányzó-asztalon, de aztán nevetve megrázta 1353 2| kávét fölszolgálták, s a dohányzóasztalt begörditették, a major 1354 8| drágám, hogy ezentul a dohányzód kanapéján fogsz aludni!~ ~- 1355 2| otthon, ha ebédután nem dohányzom...~ ~Nem feleltem, csak 1356 2| elfelejti Ellen, hogy nekem doktorátusom van a göttingai egyetemtől. 1357 18| felsőben tanultunk. Sőt a doktori diplománál és a százezer 1358 7| hófehér leányélettől.~ ~A doktorkisasszony gunyos és mentegetőző mozdulattal 1359 22| vászonzubbonyban lézengő Szénás doktort.~ ~- Ha estére eljön, - 1360 7| végigmérte, nem az okleveles doktorkisasszonyé volt többé, hanem a hiu 1361 7| szerelem szuperlativusza. Ha a doktorkisasszonyt, aki ugyanannyi iskolát 1362 12| asztalánál kaptam helyet s hogy dolgaim végeztével kényem-kedvem 1363 11| Szedenich tanár ur viselt dolgait? Nyitrai fiu sohase kerül 1364 5| Ugy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt a Szent 1365 18| beszámithatatlan szerelmessel van dolgod; hogyne gondolt volna hát 1366 5| félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, amikor a pogány Caudéran 1367 22| és ugy látszik, különös dolgokra akadt; mert a homlokán nehéz 1368 14| képzeli, hogy elment a jó dolgom? Simi nem abból a fajból 1369 21| körül egész sereg munkás dolgozik, az ablakokat surolják, 1370 5| éjjel-nappal pihenés nélkül dolgoztak, hogy a szegény pátereknek 1371 9| készülő genreképén tovább dolgozzék, mikor odakünn egyszerre 1372 16| mert a diákoknak most más dolguk van, minthogy a primadonnáért 1373 18| ozsonnát pedig amerikai dollárkirályhoz se méltatlan vacsora váltotta 1374 14| mosolygott... Egy fának dőltem és akaratlanul sirni kezdtem... 1375 1| hajnalban mindörökre eltünt a domb mögött, melynek sirboltjában 1376 1| parkjában, egy alacsony dombháton, a Zsomboryak kerek hatszáz 1377 19| alig járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak 1378 1| sirdombok közt, melyek a dombtetőn álló templomot körülvették, 1379 5| érette való imádkozásban...~ ~Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: 1380 2| begörditették, a major domus diszkréten visszavonult, 1381 8| hogy különb orvosnak tart Doyennél vagy Mecsnikovnál is. Doktor 1382 10| s egy fényesre csiszolt, drágamivü pápaszemet szedett elő a 1383 12| ezelőtt három milliót adott a Drágffy-birtokért s azóta középkori oligarchaként 1384 12| gyorsvonattal elutaztam a Drágffy-kastélyból. Az emeleti ablakfüggöny 1385 12| Sejtelmem sincs róla!~ ~- A Drágffy-várat, a hozzávaló parkkal, szántóföldekkel, 1386 12| leveleket irtam, rendezgettem a Drágffyaktól átvett családi könyvtárt 1387 22| megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból fogja ismerni a szerencsés 1388 6| sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók találták ki, hanem a rossz 1389 6| foglalt. - Ne higyjen a drámairóknak még akkor se, ha a szinpadon 1390 21| csöngetyüre pillantva, melynek drótjai a harisnyás komornyikok 1391 16| koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak a nedves 1392 22| villamosra és régi jénai nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér 1393 22| a homlokcsont sajátságos dudorrendszere. A glabella kétség nélkül 1394 9| kabátját és nekiindult a dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut 1395 13| odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól elzárt kastély körül... 1396 10| báb után...~ ~Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta 1397 9| piktorok néha fölöttébb dühösek voltak rá, de általában 1398 15| füre, a mamák kacérkodva dültek hátra a földre teritett 1399 20| A fejedelemasszony maga dugdosta a piskótát a gyermek édes 1400 23| Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~- Tudja, - szólt 1401 3| A gazembereknek korbács dukál, nem lovagias elégtétel, - 1402 17| aludni szeptemberben!~ ~A Duna felől a nyitott ablakon 1403 17| TANÁCSOS: Valaki beleugrott a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): 1404 18| is elhagy, még ma este a Dunának megyek! Férjhez akarnak 1405 15| csevegett az öreg doktorral a Dunántul klimatikus viszonyairól.~ ~ 1406 11| amig egy felföldi ember a dunántuli hegyek közé elvetődik. És 1407 17| galoppban bekanyarodik a Dunapartra. A többi kocsi utána).~ ~ 1408 17| gyönyörü éjszaka! Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, 1409 20| Néha feléje kapott kövér, dundi kezecskéjével...~ ~Végezvén 1410 2| bankhivatalnokéra hasonlitottak, ragyogó duplagallérján, mellcsokrának fekete selymén, 1411 19| kolnákban szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők 1412 12| müvészét meg tudta alázni egy durvalelkü félparaszt kedvéért, csakugyan 1413 19| mulva...~ ~Somogyi Dániel durván förmedt rá:~ ~- Egy-két 1414 3| annyi bizonyos, hogy a dusgazdag, minden jóban duskálódó 1415 3| dusgazdag, minden jóban duskálódó agglegény könyvtárán, a 1416 16| lábához lóditja... És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi 1417 18| drága, hiu és önbizalomtól duzzadó, nagy csacsi, aki néhány 1418 12| egy jó könyvet, ingujjban ebédel s csizmában jár a falusi 1419 2| otthon pont tizenkettőkor ebédelnek) egy száz személyre rendelt 1420 15| mert remélem, hogy velünk ebédelsz.~ ~Délben az uszodai hideg 1421 19| odafenn operett-nóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A 1422 15| garnizonból...~ ~Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy 1423 23| nyolcan vagy tizen voltak az ebéden és Sauters bizonyos önérzettel 1424 4| nagy ritkán adott egy-egy ebédet, amelyen a város előkelőségei: 1425 23| Végre csöngettek az ebédhez, - délután hat óra volt. 1426 22| pongyolaruhában várta a hófehér ebédlő-asztalnál...~ ~- Gyerekek, - mondta 1427 22| tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hová állitsam. Minden szék 1428 2| csak elibém fog toppanni az ebédlőházból, ahol eddig a félmázsás 1429 13| megint, a tamáshalmi kastély ebédlőjében, mely bizalmas, meleg fészekként 1430 18| előtt végleg felfordult ebédlőnkben együtt töltöttünk? Meghatva 1431 6| rettenetes napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, 1432 6| jókedvü, napsugaras, vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt 1433 2| kaptam volna otthon, ha ebédután nem dohányzom...~ ~Nem feleltem, 1434 5| és az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, 1435 5| erősen tulharsogta a hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián 1436 16| maga szinészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... 1437 8| szőke emberhez, aki még az ecset szót is, mely a legszorosabb 1438 11| boltivei alatt, miközben egy édesajku, szőkehaju francia baba 1439 2| kastély levegője, az istenfélő édesanya, a halkan tipegő szerzetesek 1440 11| volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét, mert ugy rémlik 1441 18| udvariasan kezet csókolt az édesanyámnak, nekem pedig kissé megilletődve 1442 12| Sokat beszélgetett velem az édesanyámról is s mivel a miniszterrel 1443 12| szüköcskén és takarékosan élt az édesanyjával, de közben ugy kivirult 1444 3| Mindenki elhagyott, még az édesapám is, maga volt az egyetlen, 1445 20| hagy el. Egy este, mikor az édesatyám nem volt otthon, sietve 1446 20| és akkor visszaküldjük az édesatyjához.~ ~A nővérek fehér capuchonja 1447 11| mellé.~ ~- Hogy hivják az édesatyját? - kérdezte a gyermektől 1448 8| garanciája a házasságnak...~ ~Édesem, vágd a fejemhez jogosan, 1449 15| uriember, meg a leányok édesmamái. Molnár Gyurkáné fehér csipkés 1450 1| legyen ennek az egynek az édességével...~ ~ ~ 1451 11| És az ajka... egészen az édesanyjáé... Azt hiszem, boldog lennék, 1452 6| fedélzeten, a csillagos égboltozat alatt, mely lágyan borult 1453 9| ugy megfojtom, mint egy egeret...~ ~- Jó, jó, csak fojtson 1454 21| baba volt, aki csillogó egérszemét kiváncsian függesztette 1455 6| elkeseredve? Az urát jó egészségben fogja viszontlátni néhány 1456 3| magát! Ezzel tartozik az egészségének és a jövőjének! És mivel 1457 11| arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~Szedenich utóbb ki 1458 19| tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, a vitorlák nem 1459 2| multba, mely körülfogott, eggyé lettem a régi várurakkal, 1460 1| Annak, uram, több kereke van eggyel, mint kellene, noha a familiájában 1461 23| szabadultak ki olykor, az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása 1462 18| gyöngén elpirultam, miközben égnek emelt profilom, mely hizelgőim 1463 5| hangosan igy szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris 1464 7| egy akadémiai nagygyülés, égőarcu, reszkető, csókra vágyakozó, 1465 22| Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja. Azt mondják, 1466 12| estélyéről jött s igy szólott az egybegyült vendégek fülehallatára: 1467 22| és gyermekét láthatólag egybekapcsolja. Ma még igy van, - holnaptól 1468 15| a lelkét. Minthogy nincs egyéb dolga, hát egy olyan férfiről 1469 4| esztendő óta jóformán mi egyébre sincs szüksége az életben. 1470 12| kompozitori babérokra vágyakozik. Egyébként, őszintén szólva, nem igen 1471 6| most hirtelen rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a 1472 21| pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy nemsokára 1473 10| főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte karakter vagy, - 1474 18| mennyivel bonyolultabb egyéniség egy fiatal lány, mint ti, 1475 8| tudom tranchirozni, de az egyéniségem feltranchirozásához nem 1476 8| arra, hogy válasszam külön egyéniségemben az orvost az asszonytól, 1477 8| illeti, ezt oly sajátságos egyéniséggel kezeli, hogy a festő-egyénisége 1478 2| gyötörtek. Ma már minden ember egyenlő, s a kalmárnak épp oly joga 1479 7| meg, aki lelkileg teljesen egyenrangu velünk. Az a gondolat, hogy 1480 4| egy délceg huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. Mindez 1481 14| álmodozva hörpintgetett egyet-egyet a vörös borból s a hogy 1482 15| kávéházba, s Gyurka elmondott egyet-mást az életéből, többek közt 1483 22| GLABELLA-ELMÉLET.~ ~Dömjén doktor, az egyetem világhirü anatómus-tanára, 1484 1| kuktával, öt falusi lánynyal egyetemben ő veszi át reggeltől fogva 1485 23| A két nagyhercegnő utóbb egyetértő pillantást váltott, mire 1486 22| eset közül nem volt eddig egyetlenegy, amely átöröklési elméletemet 1487 2| doktorátusom van a göttingai egyetemtől. Ez azonban talán kevésbé 1488 14| Itáliát, azóta pedig, majdnem egyfolytában, a falusi tanyájukon gazdálkodtak. 1489 4| püspöki gyürük, az aranyos egyháznagyi keresztek, a papirok, az 1490 5| ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!... Hamarabb rászorul, mint 1491 4| fejét. S a kis titkár, az egyházmegye legcsinosabb papja, - mialatt 1492 20| hallatszott az imádkozó egyháznagy fülébe. A fejedelemasszony 1493 20| gyerekkel babrál. Néha igy szólt egyik-másik:~ ~- Adja csak ide a babát, 1494 5| ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal vigyem... De az 1495 17| s a hüvelykujjvastagságu egyiptomi cigaretták beláthatatlan 1496 23| VII. Albert Henrik, aki egyizben már hallotta a hires művészt, 1497 21| el a szomoru nap óta, az egykori nevelő csinos karriert futott 1498 1| délelőttjén. Zsombory Sándor egymagában élt apái kuriáján s a szintelen, 1499 5| önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta s behunyt szemmel 1500 15| társaság többi tagjáról, egymáshoz huzódva, bizalmas beszélgetés 1501 13| Pár percig zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar 1502 15| az imént váltunk volna el egymástól a rendes kávéházi asztalunknál.~ ~ 1503 6| pajtások módjára beszélgessünk egymással... Most se hagyott hát megbántott 1504 19| Talán nem maradt neki több egynéhány itcénél, de hozott, amennyit 1505 15| Még vissza-visszanézett egypárszor (szerelmesen, csókot intve 1506 9| hiánytalanul megvan, vagyis - ami egyre megy - annyi, mintha itt 1507 23| moszkvai császári opera egyremásra küldte utána a táviratokat, 1508 3| becsületessége megtámadhatatlanná, egyszerüsége hozzáférhetetlenné tett 1509 15| megpillantva, képmutató egyszerüséggel szólott:~ ~- A nagyságos 1510 10| anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hizelgők egytől-egyig! Csak azt lessem, mig ezek 1511 14| védekezésre s a veszélyes pontokat együgyüen védelem nélkül hagyja... 1512 14| utóbb olyan nagy lett, hogy együgyüségek jártak a fejemben; egy éjjel 1513 13| találkozás; a hajnalig tartó együttlétek, a teaasztal feledhetetlen 1514 4| kezek cerimoniásan fonódnak együvé, s az egyházmegye örökös 1515 21| magyar órákat beszüntetik és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb 1516 4| fölibe helyezik az elhunyt egyháznagy aranyos süvegét, a püspök 1517 20| nővérek kegyesek és elnézők egynéhány hét óta. Békén pihent a 1518 3| remetének érezte magát, most egyszerre érett, öntudatos, szerelemre 1519 21| nem lát, se nem hall... Egyszerre csak a fülébe hangzik megint 1520 21| tanitónak Emma hercegnő mellé. Egyuttal fölhivták, hogy két héten 1521 12| magának feleséget, egy szép, egzaltált, de már nem egészen fiatal 1522 5| konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még egyelőre 1523 16| gondoljon ki valamit, mert éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - 1524 17| megállapodott uriemberből áll, éjfélfelé fiakkereken hajtat be a 1525 8| Kilenc-tiz óra felé, vagy néha éjfélkor, ha ilyenkor térünk haza, 1526 5| kisasszony zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre rosszul lett s 1527 14| féltékeny, hogy gyakran egész éjjeleken át nem tudtam lehunyni a 1528 6| elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült szivvel aludtam 1529 9| van szó, - és az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény 1530 2| fejetlen keresztes vitéz jár éjjelenkint, aki sohase tért vissza 1531 23| Arany Griff-ben szállt meg éjjelre s vacsora előtt bejárta 1532 20| kergetnek-e vajjon a hideg, havas éjszakába? És akkor megzörgettem a 1533 20| a kaput. A hideg, havas éjszakából egy roskadozó leány bukott 1534 1| hogy minden jövendőbeli éjszakád tele legyen ennek az egynek 1535 5| meg a barátoktól, hogy az éjszakai álmukban megzavartassák 1536 2| multba, a középkor sötét éjszakájába, az erős, brutális és vérszomjas 1537 20| szerelmére, mit gondol? Éjnek éjszakáján, amikor minden teremtett 1538 6| fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa lengett 1539 1| hallani, mely havas januáriusi éjszakákon az Urat dicsérte.~ ~ ~ ~ 1540 2| vitézek leselkednek rám éjszakánként a homályos folyosókon. Meg 1541 1| levél, melyet Sándor ur éjszakánkint irt, a Tudományos Gyüjtemény 1542 1| beváltsam az igéretemet! Egy éjszakával tartoztam magának tiz év 1543 13| környék minden szegénye könyet ejt. A maga korában talán hetedhét 1544 18| férfilelket gondolkodóba ejthet: lázas, bár diszkrét érdeklődés, 1545 12| fantasztikus ünnepélyekkel ejti ámulatba a környékbeli urakat 1546 4| agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló aggastyánt 1547 18| aztán egyszerre megnyiltak ékesszólásának zsilipjei. Bizonyos vagyok 1548 10| együtt ő is a földig hajolt, ekkép szólott, majdnem dideregve 1549 18| képviselőházban távolról se beszélt ekkora inspirációval, kérdezés 1550 9| türelmetlenül várakozik önre. Ekkorra signor Lodovico is felcsatolja 1551 12| Foreigner-ladyk családi ékszereit...~ ~- Nem, kedves barátom, 1552 20| össze-vissza és lassankint minden ékszeremtől meg kellett válni, ami még 1553 16| mozdulattal összekapja az ékszerész tokot, az ezüstnemüek fekete 1554 4| csak nagy néha látták az ekvipázs fényes tükörüvege mögött, 1555 14| hittem, a következő percben elájulok. A Simi arca egyszerre hófehérré 1556 22| hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már szervusztok, 1557 23| nyugodtan a fal felé fordult és elaludt.~ ~Reggel hét óra sem volt 1558 9| beszél? - kérdezte Sárkány elámulva.~ ~- Ugy van, róla, a király 1559 1| szempár szine egyszerre elárasztja derüjével a szobát, a kertet, 1560 22| nélkül való bizonyossággal elárulja előttem a törvényes leszármazást. 1561 8| mosolyogva - te egy édes és elbájoló asszony vagy, de Korányi 1562 21| fogadta az ifju embert, sokáig elbeszélgetett vele, hogy a jellemét és 1563 6| beleegyezett, hogy egyedül elbocsájt a nagy utra. Még aznap éjjel 1564 17| azóta, hogy a Hades-től elbocsátottak... Az egyik tárnából kifogyott 1565 12| verőfényes arca egy pillanatra elborul, de a mosoly, ragyogó fiatalságának 1566 6| mikor egy kézszoritással elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült 1567 18| modorát. Nem tartozom ugyan az elbüvölő jelenségek közé, az alakomon, 1568 2| tartott, s másfélóra mulva elbüvölt pillantással nézett végig 1569 23| hangversenyterem összes vendégeit elbüvölte hegedüjátékával, visszafelé 1570 10| fruskára... Aztán maga is elcsüggedve suttogta:~ ~- Pedig te vagy 1571 5| pedig életében ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő 1572 17| év körüli férfiu, kopott elegánciával öltözve, züllött gérokkjáról 1573 6| mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras 1574 3| toilette megrendeléséhez se elegendő, a szép gyermek odadobta 1575 18| nélkül megállapithatok, hogy eléggé ismerem az ellenség gyöngéit. 1576 3| korbács dukál, nem lovagias elégtétel, - mondta hideg arccal.~ ~ 1577 6| feleség bizonyára nem tekinti elégtételnek, ha az ura után önmaga is 1578 15| süldőleánnyal beszélgetett.~ ~Gyurka elégült pillantást vetett e fölfedezésre, 1579 9| hiányos reggeli öltözékében, elégülten támaszkodott az olaszos 1580 11| Haller Idával... Beszédbe elegyedtek és hamarosan megbarátkoztak... 1581 1| mint harcos és igénytelen elei; a konyhában, ahol évszázadokon 1582 1| udvar kövezetén.~ ~Május eleje volt, a Prater paprikajancsis 1583 23| kardját kezében tartotta eléje állt, a művész jókedvüen 1584 2| Gabriella, aki külvárosi elemi iskolába, mezitlábas gyerekek 1585 19| rózsaszinü folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - 1586 3| arany-réticule-je pedig élénk ellentétben állt rajongó 1587 22| várták hires tanárukat, élénken tünődve afölött, vajjon 1588 16| Az óramutató lassankint eléri a hét órát, de több vendég 1589 18| csalhatatlan hatást tudok elérni, bár bizvást állithatom, 1590 21| szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült pillantással sugja neki: 1591 20| lasponyákat hozott neki az éléskamrából és házakat épitett szines 1592 16| keserves a te napszámosaid élete!...~ ~A primadonna kissé 1593 1| bele fogok avatkozni az életébe! Talán egy tavaszi reggel, 1594 10| beszélni, hiszen hosszu életednek majdnem a háromnegyed részét 1595 1| lovagom, magának szántam az életemből...~ ~A szeme megcsillant, 1596 18| szigoru apám (szegény, egész életemen át zsarnokoskodtam rajta!), 1597 3| a multamért és hátralévő életemet arra fogom szentelni, hogy 1598 19| befuttatott udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb időszaka; 1599 21| minisztert fölkeresse, egész életére boldoggá tette a fiatal 1600 7| viseltetünk, épp oly alsórendü életfunkció, mint az alvás vagy a táplálkozás, 1601 5| megtévesztés; mert a csöpp és az életital közt lényeges a különbség. 1602 5| vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma 1603 5| páter Antonius a Szent Péter életitalának elkeresztelt pálinkát, mely 1604 19| jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem s néha ugy vagyok, 1605 22| arra joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~Az 1606 17| szivük, mert - talán először életükben - szemtől-szembe találkoztak 1607 17| szerencsétlenek, akik talán az életüktől is megundorodnak, amig másoknak 1608 7| kerti vagy mezei virágai az életünkbe fonódjanak. Hiába tart komolyabb 1609 8| ötven-hatvan évet, ami még földi életünkből hátra van, gunyos mosolylyal 1610 18| selyemtrikók. És e sugárzó, életvidám, napfénytől fényes, nyári 1611 9| fenn... ő sohasem fogja elfelejteni Önnek... Nem az élővel tett 1612 8| van a házában. Egyszerüen elfelejtette, hogy orvos vagyok. De utóbb, 1613 2| francia forradalom hősei. Maga elfelejti Ellen, hogy nekem doktorátusom 1614 22| három feketekávés csésze elfér... Szénás elvégre nem valami 1615 21| előtte, a hercegnő pajkosan elfintoritotta az orrát... Mi történt vele, 1616 10| ahova a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 1617 15| meglátjuk, hanem szivesen elfogadtam a meghivást s négy után 1618 3| délutánonkint a leckéivel van elfoglalva.~ ~- És az iskolából mindig 1619 18| volna, ha kezem remegését, elfogult beszédemet, csodásan lelkes, 1620 4| haldoklott. Lenn az irodában még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon 1621 10| te kicsiny, szerelmes~ ~Elfridád.”~ ~Hogy XIX. Tivadar azonnal 1622 14| féltettem?~ ~Az öreg asszony elgondolkodón nézett maga elé.~ ~- Igaza 1623 14| friss élet pezsgett, Takács elgondolkozva igy szólott:~ ~- Ugy látszik, 1624 5| vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni is, hogy árva lelke feloldás 1625 7| banális hazugság, - szólott elgondolkodva. - Kétségtelen, hogy a szép 1626 18| egyetlen jóbarátom. Ha maga is elhagy, még ma este a Dunának megyek! 1627 4| májusi zöld. Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban, a papi házak 1628 20| apácáknak és titkárával együtt elhajtatott a kolostor elől.~ ~ ~ ~ 1629 12| ragyogó kirakatok előtt elhaladunk.~ ~- Sejtelmem sincs róla!~ ~- 1630 21| fotográfus filagóriája mellett elhaladva, egy siető ember kiáltása 1631 14| zokogásba törtem ki. Ő ijedten elhallgatott, majd gyöngéden megsimogatta 1632 12| jólétnek, melylyel családját elhalmozta. Manci hallatlan hősiességgel 1633 21| bakfislányok az izgalomtól elhalványodva nézték, mikor két komornyik 1634 23| Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak, szó nélkül magához intette 1635 6| lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony hütlenséggel boszulja 1636 17| merényletet szerencsésen elháritja magától. A mentők kocsira 1637 3| gondolat hirtelen annyira elhatalmasodott rajta, hogy az agyidegei 1638 7| megbocsátja ugy-e, ha az elhatározásomat függőben tartom?~ ~A következő 1639 14| jártak a fejemben; egy éjjel elhatároztam, hogy megcsalom.~ ~- Csak 1640 10| skót király udvarába is elhatolt. És mivel a posta még akkor 1641 2| néhány gombostüt még sietve elhelyezett rajtam.~ ~Kettesben költöttük 1642 19| életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök, 1643 5| szólottak:~ ~- Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák 1644 22| önfeláldozó tengeri nyulakon. És elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék 1645 6| kisirtam magamat... Maga elhiszi, hogy semmi se állott akkor 1646 2| csak nem akarja talán elhitetni velem, hogy kisértet is 1647 8| És Korányinak jobban elhitted, mint nekem? - kérdeztem 1648 11| Kolnay György másnap elhozta az arcképet és mialatt Szedenich 1649 17| fektetik s négy markos ember elhozza a bankigazgató lakására. 1650 1| mindez, urfi? - kérdezte elhülve és titokban keresztet vetett 1651 16| később a csata mezején fog elhullani, „mert Petőfi - irta Sz. 1652 17| TANÁR: Félóra mulva akár elhuzathatja a nótáját a cigánnyal.~ ~ 1653 3| dáma is vele van.~ ~Peély elhuzta az ajkát, halkan füttyentett, 1654 7| prémes sipkáját lassan eligazitotta szép fején, s keztyüs kezével 1655 14| borát, aztán karonfogva elindultak a fogadójuk felé. A Galeria 1656 1| Istennel a hátralékos ügyeit elintézze. A parasztok ilyenkor szájtátva 1657 5| kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a 1658 8| párisi divatlapot, néha eljártunk a gyülésekre, ahol a nők 1659 23| is más rajtam kivül, aki eljátszaná...~ ~- Ismerte Vieuxtempsot, 1660 2| egy csinos operettszámot eljátszom...~ ~Átment a szomszédos 1661 3| néhány könyvet, szelesen eljátszott egy kuplét, aztán kiváncsian 1662 12| lovagvárába.~ ~- Ahol csakhamar eljátszotta a női Odiot Maximot, az 1663 2| szép, antik gyürüt, amit eljegyzésemkor az ujjamra huzott (Krisztina 1664 22| afölött, vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája 1665 15| társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel fogadta. Amig a füben magunk 1666 22| Szénás doktort.~ ~- Ha estére eljön, - mondta neki, kezében 1667 1| magának tiz év óta, most eljöttem, hogy az adósságomat kifizessem. 1668 16| a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - mondotta Sz. Pataky Róza 1669 13| ide, az Isten háta mögé is eljutottak. A könyvek közt később egy 1670 20| mindörökre a szememet és mégis eljutottam idáig. S mikor éjjel megláttam 1671 12| egy kissé, most mindjárt eljutunk ahhoz a problémához, amit 1672 18| hercegnői modorommal se akarom elkábitani az udvarlóimat, nem tetszelgek 1673 12| a született grófnőket is elkábitja.~ ~- Azt akarja mondani, 1674 23| udvarban megfordult, szinte elkábulva állt meg ebben a csillogásban, 1675 18| volna, alkalmasint hangosan elkacagtad volna magadat; hiszen szinte 1676 19| mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott megint a boldogtalanság 1677 2| a levegőbe, s diadalmas elképedéssel szóltam magamban:~ ~- Vén 1678 18| fantáziáddal, amugy is elképzelheted. Kétszer a jégen, egyszer 1679 5| Szent Péter életitalának elkeresztelt pálinkát, mely hirnévhez, 1680 20| Nem volt szivünk, hogy elkergessük innen, mert mindannyian 1681 3| magát, hogy mérföldekre elkerüli a rendes társaságát, s 1682 5| konyhájuk, pincéjük hire messze elkerült az Ur istenfélő szolgái 1683 8| találkoztunk az ebédlőben; oly elkeseredett arccal kente föl a vajat 1684 2| megcsördült a kut lánca, - valami elkésett csatlós merithette meg a 1685 18| mert bizony isten én is elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm a szememet 1686 6| az uram ilyen hosszu utra elkisérjen - ő mindig nagyobb rabszolga 1687 12| egy kicsit kedves lenne és elkisérne Budára, érdekes és tanulságos 1688 6| sietve becsomagoltam, Károly elkisért Hamburgig s negyednap, kora 1689 5| mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran ur lelkiüdvéért...~ ~ ~ 1690 3| fiatal lány egy férfi ellen elkövethet?~ ~Zsuzsa később helyet 1691 18| eszeveszett hőstettet készül elkövetni, s épp ugy el van készülve 1692 20| este:~ ~- Holnap kellene elküldenünk a szerencsétlen leányt, 1693 21| ült. És a kopaszodó ember ellágyuló szivvel sóhajtotta:~ ~- 1694 1| kuriáján s a szintelen, ellapuló, alacsony udvarház tornácán 1695 19| ameddig itt az ur szeme ellát. Tavaly már csak itt-ott 1696 12| s mivel a fizetés és az ellátás fejedelminek igérkezett, 1697 3| öntudatos, szerelemre szomjazó, ellenállhatatlan asszony lett, aki egyedül 1698 10| hetedhét országon hires volt, ellenben Elfrida hercegnő, bármilyen 1699 5| szegény gazdám vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni 1700 3| nyilvánosságra hozza. Mikor ellenfele segédei később jelentkeztek 1701 12| a világ minden Maudja és Ellenje, - mától fogva ez a szürkeszemü, 1702 20| ha ebben a nyomoruságában ellenkezném vele...~ ~Lépései elvesztek 1703 2| hogy öklével törje szét az ellenségei koponyáját, hogy téli estéken 1704 3| arany-réticule-je pedig élénk ellentétben állt rajongó munkás-álmaival. 1705 14| hittem. Bodrogiban épp az ellentétét találtam meg mindannak, 1706 1| végzetem a tündérmesékből ellop a számomra!~ ~ ~ ~ 1707 9| befelé jött, egy csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában 1708 9| amig a kegyelmes urhoz elmehetek... Délben ott lesz a pénz 1709 8| róla, hogy a földön minden elmélet homokra van épitve; mindketten 1710 7| Goethe örök nőiességről szóló elmélete tulajdonképp banális hazugság, - 1711 12| inkább izgatott a dolog elméleti része, semhogy magammal 1712 23| miközben a nagyherceg kissé elmerülve csevegett a fiatalabb hugával, 1713 12| Amig oda- és visszamegyünk, elmeséli nekem a furcsa kirándulás 1714 10| azt talán fölösleges is elmesélnem. Négy hét mulva megtartották 1715 3| előtt és Zsuzsa boldogan elmesélte, hogy már a német gyorsirás 1716 6| oldalát...~ ~Akarja, hogy elmondjam, ami ezután történt? Maga, 1717 20| folytatta a leány. - Elmondjam-e asszonyom, mit szenvedtem 1718 3| magát arra, hogy mindent elmondjon a jótevőjének. Peély csakhamar 1719 15| konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott egyet-mást az életéből, 1720 6| titokzatos oceán fölé, mindent elmondtam neki, ami a szivemet elfacsarta, 1721 19| vagyok, mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban 1722 20| siettem, a messze hegyek elmosódtak szemem előtt. És egyszer 1723 14| az öreg ur egyszer csak elmosolyodott.~ ~- Mit nevet? - kérdezte 1724 12| kezébe, ha a gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~- És a grófnő?~ ~- 1725 1| mely Zsombory Sándort rég elmult májusokra emlékeztette.~ ~ 1726 8| mintha a XVI. század közepén élne. Beszélni se tud másképp, 1727 18| szivem, száz évig kellene élned, ha fogalmat akarnál magadnak 1728 7| melylyel még utoljára az elnémult férfit végigmérte, nem az 1729 5| a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, 1730 15| a Kal József apát urról elnevezett pihenőnél, s karonfogva 1731 20| szigoru nővérek kegyesek és elnézők egynéhány hét óta. Békén 1732 6| született becsületbirósági elnöknek...~ ~Van-e rá eset, hogy 1733 13| Ő a helybeli nőegyesület elnöknője volt, Jobbágy Miklósnak, 1734 20| de siető alakját hamar elnyelte előlük a fák sürüje. A major 1735 3| szenvedő és igazságtalanul elnyomott embert fogadta be a szivébe. 1736 3| ártatlanok védője, aki életét az elnyomottaknak és tehetetleneknek szentelte, 1737 21| pedig hirtelenül megakadt az előadásban... És otthon, a toronyszoba 1738 16| dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz uj koszorut kéne csináltatni, 1739 21| olvasott, s nem figyelt az előadásra, a kis fenség gamin módra 1740 20| szentképecskéknek. Néha az előadó kisasszony hirtelen abbahagyta 1741 10| föl...~ ~A poroszlók most előcipelték Gärtnerius mestert, aki 1742 4| Alant a folyosókon s az előcsarnok nagy kőkockáin, mindenütt 1743 23| valami jóravaló darabot.~ ~Az előcsarnokban, ahol a sondersbergi nagyhercegek 1744 18| találkoztunk; mindannyiszor rögtön elöntötte arcomat az a láng, amit 1745 19| egy pohár bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc 1746 6| asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, valami hallatlan 1747 23| a tiszta kis rezidencia előkelőbb utcáit, megnézte a márványos 1748 4| ebédet, amelyen a város előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott 1749 18| fantáziámból, nagy nógatásra, végre előkerült a szerelmes vezérigazgató, 1750 20| siető alakját hamar elnyelte előlük a fák sürüje. A major két-három 1751 1| Itt vagyok, de mindjárt elolvadok a záporban, ha a vendégszerető 1752 1| bécsi hercegnője állt, bő és elomló selymekbe burkolva és egy 1753 18| van mit hencegnem külső előnyeimmel, de annyit szerénytelenség 1754 17| köszönti a társaságot s előresiet az üveges csarnokba, hogy 1755 15| urára, aztán szófogadóan előresietett a hadnagygyal. Még vissza-visszanézett 1756 22| néhány pillanat mulva az előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~ 1757 3| pillanatban az ujkori megváltó előszobájában várakozott, az emberi nyomoruság 1758 4| emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~A szemináriumi igazgató, 1759 21| udvarmesterénél, aki a többiről majd élőszóval tudósitja...~ ~Az az ötlet, 1760 10| igazi ok örökké rejtve marad előtted, mert senki sincs, aki az 1761 1| Rőt Farkas-ban szóbahozta előttük. - Annak, uram, több kereke 1762 19| paraszthoz, aki megbillentette előttünk a kalapját. A pince olyan 1763 9| elfelejteni Önnek... Nem az élővel tett jót, hanem a sirban 1764 22| boncoló-teremből. A folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete 1765 11| Szedenich főtisztelendő ur elővette az albumkönyvet. Mi történt 1766 9| Kegyelmes ur, sugtam előzékenyen, ha egyelőre megelégedhetik 1767 23| nagyhercegi szinházban pompás előadásokat tartottak, s az ibolyakék 1768 13| de az utasok között egy előkelő uriasszony is van, aki nem 1769 18| szoritja, majd nyugodtságot és előkelőséget szimulálva igy szól:~ ~- 1770 4| elhagyott termekre s a temetési előkészületek megkezdődnek. Mert a kamarás 1771 4| excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez megáll, 1772 18| tartózkodásomat. Azt hiszem, gyöngén elpirultam, miközben égnek emelt profilom, 1773 12| előkelő izlésü, de végleg elpuhult majmok sétálnak a hires 1774 14| ugy éreztem, hogy magam is elpusztulok a természettel együtt, mely 1775 1| komornyikok és pecérek hada örökre elpusztult a péterpusztai határból. 1776 5| a pálmát a barátok elől elragadja, amikor ime, beteljesedett 1777 6| kizárólag az a bájos, finom, elragadó asszonytipus érdekel, melynek 1778 18| biztos lehetsz róla, hogy az elragadtatás e néma pózában is megőriztem 1779 8| legfőkép: mint orvos, valóságos elragadtatással néztem végig ezen a pompás 1780 18| ellenség gyöngéit. A tulzott elragadtatást, a cukordinnye-befőtthöz 1781 19| Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm 1782 4| a hátsó bejárat valamely elrejtett zugolyában, zokog talán 1783 20| jóságos kezével. A leány elrejtette fejét a karosszék bársonyába.~ ~- 1784 20| annyi idő, hogy a gyermeket elrejthessék a kápolna sekrestyéjébe. 1785 17| részvevően melléje ül. A fiakker elrobog. Mindenki távozik, csak 1786 13| mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpitenek magától...~ ~Szólt és eltünt, 1787 20| fülébe. A fejedelemasszony elsápadva suttogta:~ ~- Oh, kegyes 1788 3| ütött. Zsuzsa ekkor ijedten elsikoltotta magát.~ ~- Jézusom, már 1789 5| szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsimultak a homlokáról; a beteg megtört 1790 18| egyszerre keservesen elsirja magát s remegve, fuldokolva, 1791 3| eddig titkos szomoruságát elsirta előtte, akinek rövid ruhájához 1792 10| Hoys-Hopp gróf alázatosan elsomfordált s pár perc mulva - mialatt 1793 23| a sondersbergi házirend elsőosztályu, gyémántos keresztjét. Sauters 1794 10| lesznek, mikor magam meg elsorvadok a bubánattól?!~ ~Addig 1795 10| intézett, XIX. Tivadar talán elsorvadt volna bánatában, ha egy 1796 12| kastélyba az angol lord elsőszülött fia, aki egyenesen az indiai 1797 21| herceg, a kis uralkodóház elsőszülöttje, egy huszonkétéves fiatal 1798 13| nagyvilágba. A parasztokat elszállásolták valahogy az őrházba, de 1799 21| töpreng, habozik, amig végre elszánja magát, hogy a tettek mezejére 1800 2| milliomosok és mindenre elszánt kalandorok közt növekedtem 1801 3| zsebkendőjével, de végre mégis elszánta magát arra, hogy mindent 1802 18| csirkefogóban, a naiv és elszéditett bakfist látta.~ ~A legközelebbi 1803 10| vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! Mi ez? Hát csakugyan 1804 12| a női Odiot Maximot, az elszegényedett nemes kisasszonyt.~ ~- Oh, 1805 20| csecsemőt a kolostorban...~ ~Elszéledtek a nővérek, de senkisem evett 1806 10| uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve rázta meg ősz fejét.~ ~- 1807 17| ilyenkor nyáron akár végképp elszoknám az alvástól. Otthon néha 1808 19| ember várom az Urtól, hogy elszólit ezen az őszön e földi siralom 1809 14| lebocsátotta, majd pár lépésnyire eltávozott tőlem. Sokáig gondolkodott, 1810 11| gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amig egy felföldi ember 1811 15| Negyedóra, vagy talán félóra is eltelt, amikor az uzsonnát végre 1812 18| függ, és ekkor - hálával eltelve a jó isten iránt, aki nemcsak 1813 18| alatt a politika arénája elterül. Én magam oly bájos voltam, 1814 4| városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség 1815 23| szobában, ahol a gyerekéveimet eltöltöttem, ugyancsak nem gondoltam 1816 1| tehetek róla, hogy a kocsim eltörött sétakocsizás közben? Most 1817 8| festő-egyénisége jóformán eltörpül mellette. Ha igaz a megfigyelés, 1818 15| délután volt, a nap sugarai eltompultak a zöld falombok koronájában; 1819 12| grófnő a szobába nyitott, s eltorzult arckifejezéssel állt meg 1820 21| mosolyog... De a mosoly eltünik az arcáról, a szeme könnybe 1821 1| még mindig, lehet, hogy eltünök az emlékezetéből, de ott 1822 20| kóboroltam az erdőben, órákig elüldögéltem a park elhagyott helyein, 1823 20| tornyát, igy szóltam magamban: Elüznek-e könyörtelenül innen, ahol 1824 13| elhagyott feleség szomoruságát elüzzék...~ ~- Kicsi Tatjána... 1825 18| arra az öt percre, amit elutazásom előtt végleg felfordult 1826 23| vendéglőbe s egy félóra mulva elutazott Sondersbergből.~ ~ ~ 1827 20| összecsomagoltunk mindent és lopva elutaztunk az éjjeli gyorsvonattal. 1828 7| melyek egy édes találkozótól elválasztottak, s a lázasan várt légyott 1829 10| hallani akarom, hogy a fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot 1830 9| világ, - addig mindaketten elvárhatunk...~ ~- Beer! - szólott a 1831 8| függetlenül, csupán a tudománynak élve, fogjuk eltölteni azt a 1832 19| mióta a csurgói preparandiát elvégezte, mindig itt tanitóskodik 1833 21| Paloznaky, az egyetemi éveit elvégezve, egy napon arra a lépésre 1834 3| megigérte, hogy a kurzus elvégzése után tisztességes állást 1835 1| aki minden katonájával elvehesse tőle.~ ~ ~ ~ 1836 20| átfutottak a lelkén multjának elveszett hangulatai, a boldog évek 1837 5| rosszul lett s pár perc mulva elveszitette az eszméletét... Mivel teljes 1838 20| ellenkezném vele...~ ~Lépései elvesztek a lépcsőház magas kanyarulatában. 1839 15| Félt, ugy-e, édes, hogy elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének 1840 7| értettek, a mártirok, az elvetemültek csábitó asszonyisága térit 1841 11| a dunántuli hegyek közé elvetődik. És mégis minden kis diák 1842 2| hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~- Hát elvisz? Drága Tom, 1843 16| támlásszékeken, a várható szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... 1844 5| üvegek ezrei röpültek szét az élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok 1845 2| vagy az eszkimók közé fogja elvezetni az ő álmodozó és romantikus 1846 4| s a kis székváros mitsem élvezett a püspöki luxus fényéből, 1847 10| meghajolt és habozás nélkül elvezette a titokzatos idegent a király 1848 17| teát akar...~ ~Mindenki élvezettel szürcsöli a pompás, hideg 1849 20| ne engedd, hogy a babát elvigyék a kolostorból...~ ~A Szüzanya 1850 9| kicsalta. Most már aztán igazán elviheti az ördög a jelmezbált.~ ~ ~ ~ 1851 15| elvesztem! Nem kell aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár 1852 2| felé elvezessem.~ ~- Hát elvisz? Drága Tom, el fog vinni 1853 20| kolostorral, ha a babát elviszik innen? Oh, édes Istenem, 1854 14| megcsalom.~ ~- Csak igy elvontan határozta el? Vagy megállapodott 1855 1| félelmetes nyári zivatar elvonul fölöttük.~ ~ ~ ~ 1856 12| halhatatlan ura hermetice elzárva bolyong a fantasztikus erdőkben 1857 3| Az iró egy este hollandi elzevir-kiadásait rendezgette könyvtárszobája 1858 19| Meghalni, mert egy kacér leány elhagyott! Mily semmiség ez a vén 1859 12| halhatatlan férfiu teljes ellátást és háromszáz forint havi 1860 5| nehogy egy pillanatot is elmulasszunk...~ ~ ~ 1861 18| merevségéből, szemei bámulva és elragadtatással néztek rám a csiptető kristályüvegje 1862 1| nézett ki az ablakai alatt elterülő parkra, melynek fái most 1863 21| komornyiknak int... A komornyik eltünik a szárnyas ajtó mögött.~ ~ 1864 2| ami az ilyen kiváltságos embercsemetét a bölcsőjétől kezdve körülveszi. 1865 16| sorban, mig egy megbizható embere őrködni fog a szinpadon... 1866 20| tudott róla. A fürészmalom emberei láttak hajnalban egy fiatalembert, 1867 10| ugyszólván nem ismered az embereket... Mondjad hát meg igazán, 1868 23| mélységes megvetéssel nézett az embereknek alatta hullámzó millióra. 1869 22| glabella-elmélet a kétlábu embereknél nem válik be... Az Erzsike 1870 22| jutott-e már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi, a magunk 1871 2| ebben lakott valamikor az emberevő sárkány), véget nem érő 1872 9| ablakban egy pápaszemes emberke állott, aki egy vállára 1873 16| förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~Grün ur alázatosan vigyorog.~ ~- 1874 7| illusztrált. Pompás két emberpéldány volt ez a meglett férfi 1875 7| szomjuságnak. Bennünket, nemesebb emberpéldányokat, még a szépség külső megnyilatkozásainál 1876 8| néztem végig ezen a pompás emberpéldányon, mely a neuraszténiáról 1877 8| ortográfiával hadilábon álló embertől ez az idegesség már egyszerüen 1878 4| páholyában s odafönn az emeleten mélységes csend borul a 1879 5| lassan fölbotorkázott az emeletre, mig az inas egyedül maradt 1880 5| léptek zaja hallatszott le az emeletről s a gvárdián a következő 1881 12| nemes gesztussal magukhoz emelik. Ha az ember a Drágffy-kastélyban 1882 23| a rögtönzött, szőnyeges emelvényre.~ ~Affektálva hangolta pár 1883 10| izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta a tudós 1884 8| fölvehetné a versenyt azzal a kis eminens diákkal, aki még a lapdázást 1885 6| idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az uram, akitől eddig még 1886 4| klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és az előszobákban...~ ~ 1887 13| veled...~ ~ ~Micsoda drága emlék jutott eszébe a kihült szivü 1888 13| történetében... Én a maga emlékében mindörökre az illatos poézis 1889 1| lehet, hogy eltünök az emlékezetéből, de ott leszek és letörlesztem 1890 11| A lemondásnak és az emlékezetnek fogok élni!” - mondta bánatosan, 1891 8| követelték (vissza tudsz még emlékezni arra a csuf öreg asszonyra, 1892 1| Sándort rég elmult májusokra emlékeztette.~ ~Az urfi - a kastély körül 1893 4| anekdotákat, részleteket emlitenek föl a haldokló egyháznagy 1894 2| Árpádok óta) legelőször emlitettem, hogy Tarjánkő várában szeretném 1895 7| akkor maga nem annyira énbelém szerelmes, mint az érettségi 1896 23| őr a piactéri szökőkutnál énekelni kezdett, nyugodtan a fal 1897 16| darabok már nem hatnak, a két énekesnőt hiába veszitjük össze, mert 1898 4| hallják a harangzugást, az éneket, az öreg cimzetes püspök 1899 1| csupán a dárdás bakter énekét lehetett hallani, mely havas 1900 6| napon még ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, 1901 10| tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~Kanonenstein lovag 1902 6| tisztelettel hallgatott végig, engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, 1903 8| kilincs egyáltalában nem engedett a nyomásnak.~ ~- Mi ez? - 1904 13| tekintetes ur egy kicsike szobát engedjen át neki a gyönyörü kastélyban.~ ~- 1905 10| kétrét hajolva elvonult, utat engedve báró Gránátnak, aki a világért 1906 1| selymekbe burkolva és egy ennivaló capuchon alól az erdei ibolyákra 1907 6| könyes szemét legelőször énreám forditotta... Valami titkos 1908 13| maga is egy édes álom az enyémben... Tatjána vagyok, a maga 1909 12| keze örökre kisiklott az enyémből. Sokat beszélgetett velem 1910 12| fehér haja bizalmasan az enyémhez ért. E pillanatban a grófnő 1911 22| hasonlit az önére, mint az enyémre... Teringettét, ugy látszik, 1912 19| hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés volt ez a falusi mester, 1913 19| mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön nem terem más, mint kukorica.~ ~ 1914 15| kocsik lármáját a mohos eperfák susogása váltotta föl, egy 1915 10| Felségedet - irta bubánatos episztolája végén - mert az efajta siheder 1916 20| éléskamrából és házakat épitett szines kövekből. Néha kisirtam 1917 5| nemsokára gyönyörü kolostort épitettek s konyhájuk, pincéjük hire 1918 15| beszélt neki valamit a régi épitkezésekről s bennünket megpillantva, 1919 1| kastélyba, hogy külön házat épitsenek a pecéreknek, akik a jövőben 1920 5| francia kastélyt és gyárat épittetett a hegyoldalon s két esztendő 1921 13| Életének mely poétikus epizódjaira gondolt itt, az ismeretlen 1922 14| téli szánutak ezer vidám epizódját. Már jóformán maguk maradtak 1923 8| férfi-hisztérikának. De azt az epizódot, melynek kedvéért ily hosszu 1924 14| vármegyében nem igen volt épkézláb férfi, aki legalább egy 1925 12| vadaskerttel és gazdasági épületekkel együtt egy világhirü honfitársunk 1926 2| Tarjánkő a XIV. században épült, az alapfalak még most is 1927 23| vánkosába:~ ~- Tudja az ördög, ér-e valamit a Kék keselyü- és 1928 10| korában élt volna, - szólott érces hangon - ugy ama görög harcos 1929 12| tesz anélkül, hogy a saját erdejéből kimozdulna.~ ~- Agglegény 1930 14| csupán mint pszikhologust érdekelne, vajjon igazam volt-e, amikor 1931 19| mintha az egész nem is őt érdekelné. A hegyen már tompult kissé 1932 21| csináljon az ember!~ ~Mit érdekelte Paloznaky Mihályt, a papodvármegyei 1933 7| ruhaszámlájának.~ ~- És én jobban érdeklem, mint a mosónéi számlája? - 1934 18| ejthet: lázas, bár diszkrét érdeklődés, gyermekes kiváncsiság és 1935 23| gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel várja az ön hangversenyét, 1936 18| csillogtak, a mamák viharos érdeklődést szimuláltak a szinház, az 1937 11| életrajzát. Kollár Félix érdeklődő csoport közepette mesélte, 1938 6| értünk volna, egyszerre érdeklődve végignéztem a fehérhaju 1939 15| magunkfajta öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű, 1940 8| Divatban van és meg is érdemli; nagy művész, a fantáziája 1941 21| nézett maga elé, hogy az érdemrendes karmester csodálkozva rajta 1942 10| készitette!... Százszoros halált érdemel az istentelen, aki a királyt 1943 12| elzárva bolyong a fantasztikus erdőkben és kastélyokban, melyeket 1944 20| Gyalog indultam tova, az erdőn át. Néha szembetalálkoztam 1945 20| egy fiatalembert, aki az erdőnek vette utját, de siető alakját 1946 2| toporzékoltak paripáikkal az erdőszélén s festői menetben kisértek 1947 20| két-három mindenese átkutatta az erdőt, de Gyurinak teljesen nyoma 1948 8| is a mesterségemhez. Az eredmény az volt, amit régen tudok; 1949 22| aztán számitani kezdte az eredményeket és ugy látszik, különös 1950 19| lelkesen beszélt azokról az eredményekről, melyekkel a gyakorlati 1951 6| akinek talán már nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását 1952 19| civilizációt, mely az ő nagy erejével engem is arra kényszerit, 1953 2| tarjánkői vár inkább históriai ereklye, mint kényelmes uri lakás. 1954 18| szándék nélkül is kipirul, erélyesen megnyom egy fehér csontgombot, 1955 10| alól is kitünik?~ ~- Az erények tündöklő mintája vagy! - 1956 18| Hogy imponált volna a sok éretlen lány a komoly politikusnak, 1957 14| volt kenyerem a gyerekes éretlenkedés, de a főhadnagy viselkedése 1958 2| agyonkényeztetett kis perszóna aligha érezné magát jól benne. Legutoljára 1959 17| szánalomnak csak egy nüánszát is éreznék. Egy nyomorgót boldoggá 1960 6| kedves barátom, át tudja érezni az emberi szomoruságokat, 1961 17| vétkezünk, amikor ilyen jól érezzük magunkat!~ ~A BANKIGAZGATÓ ( 1962 17| rajta, alkalmasint soha sem éri meg azt a szerencsét, hogy 1963 10| herceg homloka a földet érintette.~ ~- Oh, Felség, mily kérdés!... 1964 9| szemközt lévő villák filigrán erkélyei csak alig látszottak a szitáló 1965 23| el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~Beszélni kezdett néhány 1966 21| fürdőben a vesztfáli hercegnő érkezésének hire futott, az öreg Paloznaky 1967 17| jótékonyságuknak nincs meg az erkölcsi alapja, mert csak véletlenül, 1968 3| ajkránditással tartott tükröt az erkölcstelen társadalom elé s egy keresztes 1969 2| emberevő sárkány), véget nem érő folyosók és ólomkarikás 1970 5| eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az érette való 1971 20| egyszer csak leroskadtam, erőm elhagyott, nem jöhettem 1972 4| nagy csapás kelteni fog! Erőteljes, katonás irásával legfölül 1973 11| boritotta el és egyszerre vad erővel vonta magához a megdöbbent 1974 9| csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában huszezer 1975 9| alig volt valami pénzbeli érték. A novellahősöknek könnyü, - 1976 22| aligha van több tudományos értéke, mint a Tompa Mihály Virágregéinek, 1977 22| ujságlapot lobogtatva, - a való értékére fogom redukálni ezt a horribilis 1978 2| napvilágot, sohase sértett meg értékes ajándékokkal, talán ő volt 1979 10| való, hogy mindenki a saját értékét megismerje általa... Mert 1980 10| és gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. A tudós mester 1981 20| Anya voltam én is és én értelek, szegény asszony... Nem 1982 23| nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta a 1983 16| megtelend Tamásvár derék értelmiségével s az öreg müvész a lelkes 1984 23| az impresszáriójához:~ ~- Értenek is valamit a zenéhez ezek 1985 21| minisztériumból, melyben arról értesitették, hogy a piemonti nagyherceg 1986 8| annyira meglepte, mintha arról értesitettem volna, hogy csillagász vagy 1987 20| ha a méltóságos püspök értesül valahogy erről a titokról, 1988 21| világtörténelembe!~ ~Mit értett e rejtélyes fölkiáltás alatt? 1989 7| álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, a mártirok, az elvetemültek 1990 7| szárazföldre lép.~ ~- Ha jól értettem, - mondta kicsit hisztérikus 1991 8| lehet kicsalni belőle egy érthető emberi szót s legutóbb - 1992 18| öltözött aranyifjuság már érthető izgatottsággal lebzsel a 1993 6| van. De ezt maga aligha érti, hiszen hivatásos pszichológus...~ ~- 1994 5| mivel a spékelést annyira értitek, mint senki más, hát Isten 1995 8| valami titokzatos művészi érzék, mely magasan fölébe emeli 1996 7| ideig-óráig lángra lobbantja az érzékeinket, de ez a vágyunk szánalmasan 1997 4| kiáltása csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu helyett, aki feszesen 1998 9| tájakat láthat! A nyár érzékies heve többnyire untatta, 1999 4| sirboltjába. Nem a szivük, az érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, 2000 4| megtisztelik, nem a szivek, az érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes 2001 4| zugolyában, zokog talán egy érzelmes asszonyi lélek, de ebből