IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2002 7| magát a karjaimba, ez az érzés a megkristályosodása annak, 2003 7| megértetni magával azt a különös érzés-komplexumot, mely a lelkemben hullámzik. 2004 7| lángoló és mégis annyira földi érzésben semmi sincs abból a ködös 2005 6| rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos 2006 19| szomjusága, minden vágya, érzéseim minden melege és lángolása. 2007 7| analizálni maga előtt az érzéseimet, de mivel az orvos még a 2008 7| zavaros fogalmam van az érzésemről, semmint tiszta, világos 2009 19| megint a boldogtalanság érzete, mint mindig, mikor hegyek 2010 22| nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér sarkáig. Innen csak pár 2011 18| A legközelebbi hetek eseményeiről nincs sok mondanivalóm, 2012 21| istenasszonynak, aki a kiváló eseményeket feljegyzi.”~ ~A vörös szalon 2013 14| évek minden nevezetesebb eseményét: az első fiuk születését, 2014 10| báróm, - mondta XIX. Tivadar esengve, - mit gondolsz: van-e bennem 2015 10| aki remegve a kezem után esengett, valamikor az igazi férfi 2016 4| Mert a kamarás ur, aki ez esetben a rokonságot képviseli, 2017 4| fejét, amelylyel a szomoru esetet megénekli. Itt-ott már talán 2018 14| kiválasztani az ideáljukat. Az esetlen, nagyfejü, körszakállas 2019 14| hüséges, - még a nagy foga, az esetlensége, a kuszált körszakálla is 2020 18| fiókomban tartogatok, arra az esetre, ha mindenáron férjhez adnak. 2021 22| előtt is meg mertem volna esküdni arra, hogy a teóriám helyes.~ ~ 2022 20| később a sirbolt vasajtajánál esküdött meg, hogy sohasem hagy el. 2023 5| ur aranyszinü pálinkájára esküdtek. És szó, ami szó, a szegény 2024 6| Szivemre tett kézzel esküdtem, hogy csak lélektani szempontok 2025 17| ELSŐ SZALMAÖZVEGY: De esküszöm, hogy szeptemberben kipihenem 2026 18| megfigyeled, alkalmasint te is esküt mersz tenni rá, hogy beszámithatatlan 2027 18| fiatal ur pedig, a saját, esküvel megerősitett vallomása szerint, 2028 7| jártak, már ki is tüzték az esküvő napját, ráérő idejükben 2029 1| a feketén csillogó őszi esőből.~ ~- Itt vagyok, - csilingelte 2030 18| melynek diszletei egy szürke, esős nagyvárost ábrázoltak, mindörökre 2031 6| ilyen borzasztóan kétségbe essék...~ ~Később szeliden kényszeritett, 2032 7| szobájában ültek együtt, estefelé, az alkonyat félhomályában; 2033 1| és a testőrkapitány intim estéi a kismartoni kastélyban, 2034 20| végeztével még egyszer térdre estek a Szüzanya szobra előtt:~ ~- 2035 19| vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak 2036 9| Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon aligha lesz 2037 12| egyenesen az indiai alkirály estélyéről jött s igy szólott az egybegyült 2038 23| ibolyakék udvari páholyból estéről-estére figyelmesen hajolt a szinpad 2039 1| vicispányt is szolgálta, téli estéken azt beszélte a Rőt Farkas-ban, 2040 18| frissen érkezett Pester Lloyd estilapját olvassa, egy-két csinos 2041 19| jegyese. Kétségbe voltam esve, de azért figyelmesen hallgattam 2042 12| neveznek a Tüzföldtől az Északi-sarkig. Paur körülbelül husz év 2043 8| egyszer az ágyban a Shackleton északsarki utazását olvasta, határozottan 2044 6| tucat-asszonyok közé, sokkal több esze volt, semhogy egy ostoba 2045 15| regénybeli férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat öl és pamutot 2046 18| faragok belőle. A kettőnk eszéből majd csak kitelik valami.~ ~ ~ ~ 2047 8| fogsz aludni!~ ~- Elment az eszed?~ ~- Oh nem, csak azt akarom, 2048 8| a világért se jusson ám eszedbe afféle naivitás, hogy talán 2049 6| van nekem a magamhoz való eszem s oly nyugodtan utra bocsájthatsz, 2050 1| bécsi élet megzavarta az eszét, nemhiába mondta megboldogult 2051 5| kerekeit hajtotta, még mindig eszeveszetten bugott s ez a zaj erősen 2052 18| magát, mint a katona, aki eszeveszett hőstettet készül elkövetni, 2053 21| Nézze, milyen édes, amikor eszik...Jé, csak annyit hörpint 2054 15| a világon, mint normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb 2055 2| József-föld egy kunyhójába vagy az eszkimók közé fogja elvezetni az 2056 5| perc mulva elveszitette az eszméletét... Mivel teljes életében 2057 19| asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót 2058 3| barátnőjét, de most ijedten vette észre, hogy a hangja épp ugy remeg, 2059 15| Gyurka, hogy a felesége észrevegye? Ha szereti, hogy türheti 2060 15| fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~Pillantásom e percben 2061 14| Takácsné ajka körül alig észrevehető mosoly látszott.~ ~- És 2062 21| támadt: a vendégek egy reggel észrevették, hogy a bezárt Izabella-nyaraló 2063 8| egyetemi korszakunk harmadik esztendejére? Mindketten szent fogadalmat 2064 4| mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben megfordult.~ ~- Óh, óh, 2065 19| tisztességgel kiteleltünk. Egy-két esztendővel ezelőtt jött az istentelen 2066 7| hogy egy fölényes, sugárzó eszü, az átlagból magasan kiemelkedő 2067 17| véletlenül. Ha nem jut eszükbe, hogy mulatságukat itt folytassák, 2068 3| emberi szervezetnek, akár az ételre vagy az álomra.~ ~- Édes 2069 15| poharába, vagy valami pikáns ételt ajánlott neki. Egyébként 2070 21| hogy amikor óra végeztével etikettesen meghajol előtte, a hercegnő 2071 23| órakor megvacsorázott az étteremben, s tizennégy felé, mikor 2072 16| melltü és az evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen Steiner 2073 8| tökéletesek és hibátlanok, étvágya kitünő, aludni jobban tud, 2074 22| nyissátok föl a fületeket: a vén Európa összes anatómusai meg fognak 2075 22| igen sokat beszélnek. Az európai hirü tudós ugyanis a minap 2076 23| ezidőszerint első hegedüse Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju 2077 9| mesteréhez. Sárkány, a nyári évad jó részében, a kertáji kastély 2078 20| boldogtalan ember lehet, aki éjnek évadján hagyja oda az ő nyugalmas 2079 23| mindig Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanitotta 2080 21| fiatal Paloznaky, az egyetemi éveit elvégezve, egy napon arra 2081 21| mint tudja - a hetvenes években egy alföldi garnizonban 2082 6| rég tul járt az ötvenedik évén, tizenötéves barátság csatolt 2083 12| egy kerek milliót keresett évenként, elképzelheti, hogy egészen 2084 4| összes helybeli notabilitások évente megjelentek, s a kis székváros 2085 13| igen látott. Husz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony volt, 2086 2| Tom - bár huszonhetedik évét is betöltötte már, - még 2087 17| csónakba s a viz közepe felé evez. A többiek még jobban kiabálnak.~ ~ 2088 18| félmeztelen, izmos kis lurkók eveznek a délelőtti verőfényben 2089 9| napról van szó, - és az évforduló éjjelén nem állna jeltelenül 2090 16| asztalon a melltü és az evőeszközök etuije, melyet a kegyetlen 2091 16| urat, aki a melltüt és az evőeszközöket őrzi.~ ~- Mit keres itt? - 2092 16| a melltüt és az ezüst evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő 2093 5| fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas gyárteleppé 2094 2| ugy rémlett, hogy sok-sok évszázaddal ezelőtt épp ily álmodozva 2095 7| lelkéhez, mintha a szerelem évszázados frázisait szavalnám. Az 2096 1| elei; a konyhában, ahol évszázadokon át tisztes nagyasszonyok 2097 1| egy év, vagy talán egy évtized mulva még egyszer bele fogok 2098 5| A XVIII. század utolsó évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta 2099 11| veszprémi gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, amig egy felföldi 2100 4| ama pillanatban, amikor ő excellenciája csendesen elpihen az Urban, 2101 9| ennyi az a pénz, amivel ő excellenciáját kisegitettem...~ ~- Ön kisegitette 2102 18| a bámulat és a rajongás extázisával tekintettem rá, mélyen alul 2103 4| állapota felől megjelenik. Ezekből a cikornyás aláirásokból 2104 9| állott fenn és Paláthy néha ezekkel a szavakkal hagyta őket 2105 23| fesztelenül, kedélyesen, ezeknek a nagy művészeknek a kedves 2106 8| legjellegzőbb tüneteit is. Ezenfelül: a nagy tereken szédül, 2107 8| előtt le nem leplezném, ezennel sutba dobom tizenöt percre 2108 2| Furcsa: bevonulásunk ezeregyéjszakai pompájában, melyhez hasonlót 2109 12| ujságot? Paur Félix egy ezeréves grófi-családból választott 2110 9| olyan embernek adtuk, akinél ezerszer ennyi is föltétlenül biztos. 2111 5| kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét az élvezetekért 2112 9| ruhás szekrény, amelyben az ezresbankóit tartotta. A piktorok néha 2113 16| szinésztől, - a melltüt és az ezüst evőeszközöket nem adhatjuk 2114 17| cigarettát...~ ~AZ INASOK (ezüstből készült jegesvödröket cipelnek 2115 3| homokpartjai közt haladt fölfelé az ezüstfátyolos Niluson.~ ~ ~ ~ 2116 16| polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba ment, 2117 1| csillogó és titokzatos ezüstköd bocsátkozott az ambitusos 2118 1| melynek fái most farsangi ezüstköntösbe voltak öltözve. És ekkor 2119 2| győzelmes csata után az ezüstkupákat.~ ~- Kápolna is van?~ ~- 2120 22| tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén doktor borzadozva 2121 21| hercegnő elé állitotta a kis ezüstveretü asztalt, s egy nagy tablettán 2122 16| összekapja az ékszerész tokot, az ezüstnemüek fekete bőrtokját s a kicsiny 2123 4| csendülne meg s amaz érzéketlen fabábu helyett, aki feszesen áll 2124 2| savanyu arcu kóristák, akik fabábuszerü mozdulatokkal tipegnek végig 2125 1| hosszan nézzen az aranyozott facsillár lángjaiba.~ ~- Vajjon ébren 2126 15| föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és tea is akadt másfélezer 2127 18| két szobalány parfait-t és fagylaltot hordott szét, mikor a század 2128 9| csöngetyüt. Egy fehérszakállas, fagyoskodó erdei gnóm állt a küszöbön, 2129 1| a kertet, a távoli erdő fáit s a láthatatlan eget is, 2130 17| SZALMAÖZVEGY: Nekem mindig fáj másnap a derekam, ha tizenegy 2131 14| dolgom? Simi nem abból a fajból való volt, aki az asszonyoknak 2132 6| lehet fogalma... Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, 2133 6| rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére is észrevettem, 2134 17| végighordozza az urakon, majd valami fájdalmas vonaglás vonul végig az 2135 4| résztvesznek valamennyien ama fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni 2136 6| buvárkodjék, - de arról a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, 2137 17| akkor mostanában sokat fájhat a derekad.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 2138 18| táncoló párokon, akik e fajta alsórendü mulatságokban 2139 7| végigjártam az utat, mely fajtámnak évezredek óta a rendes utja, 2140 6| most is akárhányszor sirva fakadok, ha azok a szerelmes levelek 2141 18| is tud alkalomadtán vizet fakasztani, - egyszerre keservesen 2142 20| jóakarattal nézett rá a szegényes fakeretből.~ ~- Légy velem, - suttogta, - 2143 2| mesebeli erdő belsejében.~ ~Fáklyák, csatlósok, szolgálattévő 2144 22| kénes gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek 2145 10| Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- Mi bajod, 2146 11| a piarista-kert sárguló falombjait, melyek mindjobban beleolvadtak 2147 15| sugarai eltompultak a zöld falombok koronájában; az erdő mélyéről 2148 12| vagy akár a közel fekvő falu utcáin.~ ~- Amig egyszer 2149 20| senkisem emelte rám a kezét. A falukban bámészul néztek rám a felcicomázott 2150 16| hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, a diákokat 2151 1| A gárdista? - mondták a falusiak, mikor Zsombory Sándor nevét 2152 19| hajónk mellett az apró zalai falvak; Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, 2153 11| ugy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. Negyvenéves férfiu 2154 1| eggyel, mint kellene, noha a familiájában még sohase találódott meggárgyult 2155 14| édesen rám mosolygott... Egy fának dőltem és akaratlanul sirni 2156 22| orvosok másik pártjának, fanatikus és kikiáltott feje, magához 2157 9| Azt lehet mondani, hogy fanatizmussal hazudott és a jólelkü bohémek 2158 2| koronázatlan királynője, én fanfárok és harsonák hangjainál fogok 2159 12| Lovagol, vadászatokat rendez s fantasztikus ünnepélyekkel ejti ámulatba 2160 4| meg e pillanatban, hanem a fantáziájuk s lelki szemeik előtt már 2161 12| problémaként izgatja az irói fantáziámat.~ ~- Tudja maga, hogy ki 2162 18| Akarsz még többet tudni? A fantáziámból, nagy nógatásra, végre előkerült 2163 18| ezt te, csapongóan dus fantáziáddal, amugy is elképzelheted. 2164 19| mint kukorica.~ ~Olyan fanyarul, hidegen mondta mindezt, 2165 9| küszöbön, akiben csak nagy fáradsággal lehetett felismerni Wagner 2166 18| bezsebelje. Kissé szenvedő, kissé fáradt, kissé szemtelen arccal 2167 17| folytassák, ha vacsora után fáradtak és lefeküsznek, - ez a szerencsétlen 2168 18| csakugyan boldog és hires embert faragok belőle. A kettőnk eszéből 2169 2| grófjai, a hatalmas, kőből faragott despoták, akik sulyos kelevézekkel 2170 3| este halálrafáradtan és farkasétvágygyal rontottak be a Tompa-utcai 2171 1| végtelen hómezőin éhes farkasok vonitottak az éjszaka sötétségében. 2172 15| álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a 2173 23| vérvörös plakátok, melyek farsang táján öles betükkel hirdették 2174 9| szentpétervári Wolskinprospekt farsangias képe fehérlett be a műterem 2175 1| öreg Veér András, vége a farsangnak: holnap szélnek fogja bocsátani 2176 11| leroskadt a karosszékbe, szemét fátyol boritotta el és egyszerre 2177 9| látszottak a szitáló hó fátyolán át és Sárkány, némiképp 2178 13| világot elboritotta csillagos fátyolával:~ ~- Ki vagyok, mi vagyok, 2179 6| hanem halkan, könnyektől fátyolos hangon igy szóltam hozzá:~ ~- 2180 3| gyermek odadobta magát az öreg faun karjaiba, s mire borzalmas 2181 20| gyermek?~ ~Leültette az egyik fauteuilbe, haját végigsimitotta jóságos 2182 23| vörös, aranydiszitésü fauteuilek között itt-ott állt néhány 2183 4| szentszéki iroda világos fauteuiljében egy-egy percre helyet foglal 2184 17| kezdődik... Oh be szörnyen fázom!...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Mi 2185 22| szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? Tizenötéves 2186 5| a pap, aki meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott 2187 20| papirnyelv, melyet máskor a fecsegők nyakába akasztottak és 2188 16| annyi pénzünk sincs, hogy Fedák kisasszonyt a vasutról behozhassuk... 2189 15| szerelmes asszonyok csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával 2190 6| És ekkor, a magányos fedélzeten, a csillagos égboltozat 2191 6| reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem egy bucsupillantást 2192 6| majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák 2193 6| éjjel ismét együtt ültünk a fedélzeten... Utóbb a könnyes és tüzelő 2194 3| komolykodó, de aranyszivü kamaszt fedezett föl a dereshalántéku apostolban.~ ~ 2195 1| őseié, akiket a király szava fegyverbe szólitott.~ ~- Akármikor 2196 2| ólomkarikás ablakok, képek, fegyverek és páncélos vitézek a sötét 2197 14| fiatal asszonynak az egész fegyverfogható ifjuság udvarolt, a névnapokat, 2198 18| fiatal lányok és strandruhás, fehércipős gavallérok sürgölődnek a 2199 18| kisasszony, - mondja a fehérkötényes legény, aki csodálkozva 2200 9| hiszen az is elégett, mikor a fehérnemüs szekrényem kigyuladt. De 2201 22| Nincs rosszabb a tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia hires tanára 2202 13| gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe kalandozott, csak ott volt 2203 1| uralkodtak, zagyvabeszédü, fehérsipkás, francia szakács páváskodott, 2204 9| villamos csöngetyüt. Egy fehérszakállas, fagyoskodó erdei gnóm 2205 18| ajakkal áll egy pillanatig a fehérkötényes inas előtt, aki az impozáns 2206 8| Igazad van! - szóltam fejbólintva. - Mindenki ahhoz az orvoshoz 2207 3| mindig hazasiet? - kérdezte fejcsóválva az embergyülölő.~ ~- Hát 2208 1| virág szeliden lehajtotta fejecskéjét, mint társai a kertekben 2209 18| akarsz még többet? Szőke fejecskémet megujuló sirási rohamok 2210 20| Keltse föl rögtön a fejedelemasszonyt és vegye rá, hogy azonnal 2211 10| meghallja valaki, amit a fejedelemnek mondani fog. Aztán rejtelmes, 2212 12| a fizetés és az ellátás fejedelminek igérkezett, a tanári diplomám 2213 2| Bardóczy grófnék diadémjával a fejemen fogom leereszkedőleg vállon 2214 9| igaz, rögtön levágatom a fejemet...~ ~- Vén gyermek - mondta 2215 8| házasságnak...~ ~Édesem, vágd a fejemhez jogosan, hogy sarlatán vagyok; 2216 20| szerencsétlen leányhoz, kezét a fejére tette:~ ~- Feküdjék le, 2217 1| szomoru volt ez az utolsó fejezet, melylyel a sors a schönbrunni 2218 7| magának, amiért ilyen óvatosan fejezi ki magát, de mivel a jóhiszemüség 2219 23| ujabb sikere után valami fejedelmi személyiségnek bemutatták, 2220 22| Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna, fiatal asszony 2221 20| félénken az apácák hófehér fejkötői. A püspök csodálkozva kérdezte:~ ~- 2222 20| jött és a baba pompásan fejlődött. Ha nevetett, mintha napsugár 2223 22| amelyhez képest a Darwin fejtegetései még egyszerü, ábrándos gyermek-álmok. 2224 1| hiába ragyogott fiatal fejük fölött a királyasszony jóakarata. 2225 23| hajtották meg kissé előtte a fejüket. Később mindannyian visszavonultak 2226 21| vörös szalagos kalappal a fejükön, elragadtatva sugták az 2227 10| Gärtnerius mester fejvételéről sokat beszéltek az országban 2228 22| asszisztensemet... Itt fogja meginni a feketekávéját, mert szenzációs dolgokat 2229 22| mámorban emelte ajkához a feketekávés csészéjét, Szénás doktor 2230 1| mely elé aranyszerszámos feketéket fogtak vasárnaponkint, duplatokás 2231 1| szempár mosolygott rá a feketén csillogó őszi esőből.~ ~- 2232 22| szenvedélyesen udvarolni kezdett egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: 2233 3| sikerült, a legény később friss feketét főzött, s pókhasu, hollandi 2234 22| helyet, amennyire három feketekávés csésze elfér... Szénás elvégre 2235 2| álarc, mely mögött épp oly féktelen indulatok lobognak, mint 2236 17| az öngyilkost saroglyára fektetik s négy markos ember elhozza 2237 20| mamáról, aki gyerekkorában fel-felhivta a kastélyba, kövér lasponyákat 2238 21| hercegnő, amikor Paloznaky a feladatot átnézte, merően, majdnem 2239 8| amiért a függetlenségemet feláldoztam. Először: Gyurka, amugy 2240 9| nagyságos ur! - kiáltotta a felbőszült Sárkány és mérgesen benyitott 2241 20| falukban bámészul néztek rám a felcicomázott leányok. Egy korcsmából 2242 9| Ekkorra signor Lodovico is felcsatolja oldalára a görbe kardot 2243 6| hozzám, aki a könnyeimet felcsókolta, aki szeretetet mutatott 2244 9| a becsületes szegénység, feldühödve csapott az asztalra.~ ~- 2245 8| afféle naivitás, hogy talán felébredt lelkiismeretem szavára hallgatok. 2246 21| belém, mert másképp csak nem feledkeznék meg ennyire minden illendőségről... 2247 20| hallgatta végig a növendékek feleleteit. Később helyet foglalt pár 2248 6| a halálra rémült gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, 2249 20| Borbála asszony, én, - felelte egy reszkető leányhang, - 2250 15| mellett...~ ~A hegyorom tulsó felén egy fekete váromladék állott; 2251 12| csodahegedüjének hangjaiból felépit magának. Leleplezzem a titkokat, 2252 8| szivdobogás kinozza, s jól felépitett térdkalácsában millió és 2253 6| édes apám az oceán tulsó feléről irt hozzám! Én voltam szomoru 2254 14| volt abból, ami az unatkozó feleségek romantikus gondolatait felkeltheti. 2255 9| merné megvallani, hogy a feleségembe szerelmes...~ ~Ahhoz, hogy 2256 7| hogy most minden áron a feleségemmé kell tennem. Ebben a nagy, 2257 9| hogy a kolera a szegény feleségemtől megfosztott...~ ~- Szélhámos - 2258 12| grófi-családból választott magának feleséget, egy szép, egzaltált, de 2259 6| soha sincs, - de annak a feleségnek a bünét, aki az urát mindenkinél 2260 7| belém, s hogy nem csupán egy félévig, vagy esetleg egy másfél 2261 2| rendelt lovagteremben, ahol félezer gyertyaláng égett, egy öreg 2262 5| alakokká lettek az egész Felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött 2263 4| rokonságot képviseli, kitünően felfogja, micsoda kötelességeket 2264 18| elutazásom előtt végleg felfordult ebédlőnkben együtt töltöttünk? 2265 6| utat talált a szivemben felgyülemlett fájdalom: egyszerre megeredtek 2266 7| fehér fogai megcsillantak a felgyujtott lámpa fényében, gyönyörü 2267 14| a főhadnagy viselkedése felháboritott. Talán eszébe jut még, hogy 2268 23| álló pezsgőből.~ ~Sauters félhangon sugta:~ ~- Nem fog válaszolni?~ ~ 2269 16| negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen közeledik, - 2270 19| eget bámultam, melyen egy felhő sem uszott. Végtelen távolságban 2271 7| együtt, estefelé, az alkonyat félhomályában; a férfi a szivarját szivta, 2272 6| három lépésnyire tőlem, a félhomályban, egy ismeretlen férfi állott, 2273 10| szólott, majdnem dideregve a felindulástól:~ ~- Ezt a koronás, gyönge, 2274 9| nagy fáradsággal lehetett felismerni Wagner urat, a levélhordót. 2275 21| aki a kiváló eseményeket feljegyzi.”~ ~A vörös szalon naiv 2276 17| már legyen nyugodt... ne féljen...~ ~AZ ÖNGYILKOS (lázasan 2277 18| vehet érte!~ ~Bandi később feljött a karzatra, udvariasan kezet 2278 15| gyaloglás után szerencsésen feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok 2279 14| feleségek romantikus gondolatait felkeltheti. Én talán akkor is szerettem 2280 21| gyöngyszinü cilinderét lassan félkörben emeli meg a bámuló hercegnő 2281 10| között? Elfrida hercegnőt félkosztra fogták, huszon-négy órára 2282 10| terhesek, a horizonton nehéz fellegek usznak, a kis leánya pedig 2283 2| ebédlőházból, ahol eddig a félmázsás borosvedreket üritgette...~ ~ 2284 21| kékszemü kisasszony, egyébként félmilliónyi hozomány birtokosnője, szinte 2285 4| utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós püspökség középpontja ez 2286 12| utazhatom s hogy a háromhónapos felmondási időre járó fizetésemet készpénzben 2287 10| füléhez hajolt, mintha attól félne, hogy meghallja valaki, 2288 1| lesütötte a szemét, aztán lopva felnézett megint a hatalmas szál katonára, 2289 8| hogy egyelőre nincs mit félnie a haláltól.~ ~- És Korányinak 2290 18| megáldottak, sokkal kevesebb félnivalója van a jövőjétől, akár a 2291 9| sötéten -, ki látta, hogy egy felnőtt ember pityereg? Itt a husz 2292 20| Micsoda gyereksirás ez?~ ~Felnyitotta a sekrestye ajtaját s ime, 2293 21| megigazitja a bajuszát, a felöltője gallérját kisimitja, a szürke 2294 5| elgondolni is, hogy árva lelke feloldás nélkül zörgessen a menyország 2295 5| a haldoklót a bünei alól feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér 2296 23| és gyorsan megszilárdult felőle az a széditő vélemény, hogy 2297 10| felséges barátunk?~ ~Az iródiák felolvasta a levelet, s ekkor különös 2298 18| vetik, vagy lefokozzák. Félórai gyaloglás után, miközben 2299 11| fiókjába és az ablakból félórán át nézte a piarista-kert 2300 19| félszigetet megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél 2301 8| nézett a buksi feje, mikor félórával ezután nyugodtan a hálószobám 2302 12| tudta alázni egy durvalelkü félparaszt kedvéért, csakugyan fájdalmat 2303 10| udvart...~ ~Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve, 2304 20| lesz, meglátja...~ ~Ekkor félrecsuszott a leány havas kendője s 2305 20| föl a kolostor valamelyik félreeső folyosóját. Ej, ej, ugyan 2306 14| üz, - de biztositom, hogy félreismert és nem fog kinevetni”. Ezzel 2307 18| elpirult, keztyüs kezecskéjével félresimitotta égő arcáról kenderszinü 2308 21| madárka...~ ~Paloznaky, aki félrevonulva cigarettázott a pálmák alatt, 2309 9| Ugy van, róla, a király ő felsége főkocsimesteréről... Kétezer 2310 10| azonban ne riassza vissza Felségedet - irta bubánatos episztolája 2311 8| kijelentéssel vette föl a felső kabátját, hogy meg se áll 2312 19| Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, 2313 7| intellektuális életet élő és felsőbb izlésü leányt olyan módon 2314 7| megnyilatkozásainál is jobban érdekel a felsőbbrendü asszony intelligenciája, 2315 7| kiválósága és a szellemi felsőbbsége közömbös előttem. Ha nem 2316 18| valamennyi bölcseség, amit a hat felsőben tanultunk. Sőt a doktori 2317 3| és zárt ajtókat talált a félsötét szinpadi folyosón. A leány 2318 5| ne vegye, de behunyom a félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, 2319 16| családja kitagadja, mig ő a félszerekben és kocsiszinekben játszotta 2320 19| kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. De félórányira 2321 1| esztendeje várják a boldog feltámadás hajnalát. Sándor ur nem 2322 9| olaszos udvarát akarták feltámasztani a középkor ködéből. Sárkány, 2323 6| toilettemet s szótalanul feltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, 2324 14| fölhasználta arra, hogy engem féltékennyé tegyen. A bálokon magával 2325 14| önfeláldozó jó barátok is... A féltékenységemet később nagyban lelohasztotta, 2326 14| Hát akkor ki volt, akitől féltenem kellett volna? - kérdezte 2327 14| volt-e, amikor a főhadnagytól féltettem?~ ~Az öreg asszony elgondolkodón 2328 8| tranchirozni, de az egyéniségem feltranchirozásához nem értek. Ha az orvost 2329 6| Hat héttel később Károly feltünés nélkül feleségül vett, jóval 2330 18| terraszra s a zafiros vizben feltünnek a legelső selyemtrikók. 2331 8| rémlik, a fiatal boszorkány feltünően hasonlit rám.~ ~Igy volt. 2332 10| özvegy anyakirálynőnek is feltünt fejedelmi fia bánata. Az 2333 23| Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy jól bezárt 2334 18| magyar Bethmann-Hollweg is felült tiz perc mulva ennek a pillantásnak; 2335 15| A hadnagy hirtelen felugrott s mire egy-két perc mulva 2336 13| táblai elnök megköszönte a felvilágositást, aztán gondolkozva végigbotorkázott 2337 18| állitották föl a második felvonás hátsó függönyét és kulisszáit, 2338 18| nem lennék. Életem első felvonása, melynek diszletei egy szürke, 2339 14| cselédeit s a fiókját egyszer felnyitottam, amig Márjayéknál vizitelt. 2340 21| hitték volna. A cilinderes, feltünően szép öreg ember valamikor 2341 2| égett, egy öreg udvarmester felügyelete alatt, aki hangtalanul dirigálta 2342 19| derekán, akár egy kripta fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg 2343 13| bástya ormán pedig büszke fenségben trónolt a kivilágitott püspöki 2344 21| asszony a verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, 2345 23| fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most hallott első izben?~ ~- 2346 18| lány, mint ti, akik oly fensőséggel lenéztek rá!~ ~Február hetedikén 2347 10| szolgám, olvassad csak el fenszóval: mit közöl velünk a mi felséges 2348 22| neveteket a természet jogán fentartja. Mily perspektivája a társadalmi 2349 17| mulva a fejedelmi lakás fényárban uszik s a két inas oly frissen 2350 21| szive dobog, a szeme előtt fénycsikok reszketnek s ugy rémlik 2351 4| élvezett a püspöki luxus fényéből, mint a pompás fogatot, 2352 3| megakadályozni, hogy vendége a fenyegetését beváltsa.~ ~- Mi jut az 2353 15| boldogan szaladt a tréfásan fenyegetőző ura karjába.~ ~- Félt, ugy-e, 2354 5| veszedelme még egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián 2355 18| asztal tulsó sarkán a körmeit fényesiti. A bájos kis teremtés - 2356 18| szerény irója, a körmeit fényesitő fiatal ur pedig, a saját, 2357 20| magas ablakán és tündöklő fényességbe vonta az aranykeresztet, 2358 18| gőgösen megcsillogott a lámpák fényében, a hidegen tekintgető, acélszinü 2359 4| mindenütt meghatva beszélnek a fenyegető katasztrófáról, s anekdotákat, 2360 4| viola kanonoki övre s a nagy fénylő aranykeresztre, amely a 2361 17| megengedheti magának azt a fényüzést, hogy a családját Blankenberghába, 2362 6| melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli 2363 5| odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött 2364 5| éjjel volt, de távol, a fenyveserdő fölött, már ibolyaszinbe 2365 5| utakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől estig 2366 19| fenekén. Nincs semmi, a pogány féreg elrágott mindent. A kukoricát 2367 4| négy irgalmas nővér s négy ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, 2368 8| vasgyuróvá maszkirozott férfi-hisztérikának. De azt az epizódot, melynek 2369 17| EGYIK SZALMAÖZVEGY: De nem férfi-vendégre...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Oh, 2370 18| megnyugtató hatása van a férfiakra, nem igen van mit hencegnem 2371 18| Középeurópa legcsinosabb férfiára, aki az asztal tulsó sarkán 2372 7| még csak erő, szépség vagy férfiasság se kell hozzá, hogy a szerelem 2373 22| szólott ki egy fiatal férfihang.~ ~Dömjén doktor vidám bonhomiával 2374 2| brutális és vérszomjas férfihez, aki boltozatos kapukon, 2375 2| volt az egyetlen valamennyi férfiismerősöm közül, aki nem akart a szeretőjévé 2376 18| benne van, ami egy előkelő férfilelket gondolkodóba ejthet: lázas, 2377 10| nemmel válaszoltam, az erős férfinek ezt kiáltom: Jőjj mielőbb, 2378 14| se voltam különb a többi férfinél, aki a feleségét elhanyagolja... 2379 12| azt kellene hinnie, hogy a férfinemet megdöbbentő dekadencia üldözi. 2380 3| És mivel se bátyja, se férfirokona nincs, magam fogom meghozni 2381 15| egyéb dolga, hát egy olyan férfiről álmodik, aki épp olyan 2382 15| csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal szólott 2383 22| szineskedésének. A megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból 2384 13| pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette, az utolsó 2385 21| politika az Emma hercegnő férjéül rendelt. Másnap Severin 2386 18| nappal ezelőtt a tekintélyes férji méltósággal cserélte föl 2387 14| Ugy látszik, minden férjnek egy a sorsa: ott áll őrt, 2388 6| tudja, most másodszor vagyok férjnél. Az első uramhoz, aki huszonöt 2389 10| aligha számithatott különb férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. 2390 16| cincogni kezd s a teremben a festék és petróleum különös illata 2391 9| Kevergetni kezdte a festékeket, hogy a tavaszi kiállitásra 2392 8| Később a műterembe ment és festeni kezdett; de nem a megkezdett 2393 8| intelligens ember. Ha a festő-állványa mellett áll, akkor egyszerre 2394 8| egyéniséggel kezeli, hogy a festő-egyénisége jóformán eltörpül mellette. 2395 9| mégis ijedten állott meg a festőállványa előtt: hirtelen eszébe jutott, 2396 2| paripáikkal az erdőszélén s festői menetben kisértek el bennünket 2397 9| Mátyás-korabeli Királyválasztás hires festője, karácsony reggelén arra 2398 2| ingében, kamaszosan fölfelé fésült, gesztenyeszinü fürtjein, 2399 13| ebédlőjében, mely bizalmas, meleg fészekként huzódott meg a jégsivatag 2400 21| Paloznaky irulva-pirulva feszengett a székén, néha pedig hirtelenül 2401 1| Péterpuszta - a Zsomboryak ősi fészke - egy puskalövésnyire feküdt 2402 1| udvarházban, anélkül, hogy ősei fészkéből kimozdult volna. Kétesztendős, 2403 2| kitatarozgatták valahogy e régi fészket, a magafajta agyonkényeztetett 2404 18| villanegyedben, hogy jövendőbeli fészkünket kiszemeljem.~ ~Ne vedd dicsekedésnek, 2405 23| osztrigákat fölszolgálta, fesztelen mosolylyal fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- 2406 5| beteg ajkához tartotta a feszületet...~ ~Kivülről halk döngés 2407 23| ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, a szemei ragyogtak. 2408 23| is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel várja az ön 2409 2| velem, mintha magam is egy feudális kastélyban pillantottam 2410 1| szólt volna hozzá, hogy a fiából ilyen cifrálkodó bécsi 2411 11| A FRANCIA BABA FIACSKÁJA.~ ~A kis diákokat valami 2412 5| mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszitek 2413 17| részvevően melléje ül. A fiakker elrobog. Mindenki távozik, 2414 17| uriemberből áll, éjfélfelé fiakkereken hajtat be a budai korcsmából 2415 9| hadonázott egy csoport rendőr és fiakkerkocsis között. Hiszen olvashatta 2416 6| embernek; képzelheti, hogy fiatalasszony-koromban mit éreztem iránta! Mikor 2417 22| aztán egy szőke, pápaszemes fiatalemberhez, - ha estére nem akad jobb 2418 21| kiváncsian függesztette a fiatalemberre... Paloznaky szertartásosan 2419 20| emberei láttak hajnalban egy fiatalembert, aki az erdőnek vette utját, 2420 21| szép öreg ember valamikor fiatalkorában meghitt ismerőse volt a 2421 21| ugy érzi, hogy egyszerre fiatallá lesz ujra, hogy ott ül, 2422 12| rózsás, kicsattanó arcában és fiatalosan karcsu termetében gyönyörködöm.~ ~ 2423 7| legelső leány, akinek a szürke fiatalságomban szerepe van; hiszen még 2424 14| a kérdés s most, hogy a fiatalságunkat megint visszaálmodtuk egy 2425 14| egy vallomással. Mert a fiatalságomnak csakugyan volt egy ideje, 2426 18| kiváncsiság és meghatottság, a figyelemnek valami hizelgő szuperlativusza, 2427 8| hajlandó megbocsátani.~ ~Tehát figyelj rám!~ ~A pirospozsgás, szőke 2428 22| ostobaságot...~ ~- Tehát figyeljen ide, - szólott a vén professzor 2429 19| botjára támaszkodva. Giovanni figyelmeztetett rá.~ ~- Ez Kis ur, az arácsi 2430 15| Kinizsi vércsefészkét... Hiába figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~ 2431 21| regényt olvasott, s nem figyelt az előadásra, a kis fenség 2432 15| fürdőbiztos anekdotáira figyeltem, de bensőleg ezt gondoltam 2433 2| drága nippekre, melyekkel figyelmes uram meglepett, s a lelkem 2434 21| föl, amikor a fotográfus filagóriája mellett elhaladva, egy siető 2435 23| Egy darab tisztességes filet-t többre becsülnék e percben, 2436 5| absolvo, in nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran 2437 16| forint ötven krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, 2438 15| nagy szamár-e, vagy nagy filozófus? Az asszonyok pillantásából 2439 15| látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ ~ ~ 2440 23| szólott, - nem valami fin de siècle legények - mi?~ ~ 2441 18| szivdobogással várakoztam a fináléra, - nagynehezen mégis csak 2442 2| pár perc mulva halkan és finoman suhantak át hozzám egy dallamos 2443 2| iskolák, meg mind az a sok finomság, ami az ilyen kiváltságos 2444 6| hivatalnok felesége volt, finomsága és rendkivüli intelligenciája 2445 1| lelkében a császári palota finomságai, a drágakövek, melyek a 2446 2| Lajos korabeli butorai finoman megcsillogtak egy csodálatosan 2447 11| sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle lim-lom hevert, 2448 11| visszatette az albumot a sublád fiókjába és az ablakból félórán át 2449 18| kávéskanálnyi arzénikum, amit a fiókomban tartogatok, arra az esetre, 2450 3| csillagaként ragyogott a magyar firmamentum magasságában.~ ~Jákóy Zsuzsa, 2451 2| találja furcsának, hogy a maga fitos orrocskája, zafirkék szeme 2452 15| fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits ur fitymálva huzta félre a száját.~ ~- 2453 16| létszámában négy jóétvágyu fiuból áll - hangosan cincogni 2454 19| ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, kik tavasszal 2455 11| főtisztelendő ur Nyitrán huszonhárom fiut buktatott meg az ötödikben 2456 19| csomó kékzubbonyos, árva fiuval bibelődik. Jól esett volna 2457 12| impresszáriónak, s mivel a fizetés és az ellátás fejedelminek 2458 12| háromhónapos felmondási időre járó fizetésemet készpénzben átvehetem az 2459 17| voltam... kilencszáz forint fizetéssel és lakáspénzzel... Három 2460 12| és háromszáz forint havi fizetést ajánlott s igy elképzelheti, 2461 8| lipótvárosiak méretlen aranyrudakkal fizetik. Divatban van és meg is 2462 18| unalom még nagyon méltányos fizetség, ha az ember egy jövendőbeli 2463 7| maga után, hogy néha szinte fizikai fájdalmat érzek és mégis 2464 8| Korányi professzort s a fizikális vizsgálati módszereket, 2465 3| főzött, s pókhasu, hollandi flaskókat állitott az asztalra, s 2466 10| bajára valaki a gyógyitó flastromot ismeri, az a valaki bizonyosan 2467 12| A grófnő a parkban flirtel Sáfár doktorral, amig a 2468 10| csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény 2469 23| valamit és a tizenöt-husz főből álló hallgatóság bizonyára 2470 19| órában. A vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház 2471 1| záporban, ha a vendégszerető födelet sajnálja tőlem!~ ~A szürke 2472 2| csillagfények lebegtek, hófehér födetlen haju öreg ember hajlongott, 2473 10| anyja tanácstalanul járt föl-alá, hogy a fia sebére orvosságot 2474 23| egyet, mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva 2475 11| kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. Tizenkét évig 2476 18| hajtottam a vállára, kezem a fölborzolt haja közt babrált s fölényesen, 2477 5| a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott az emeletre, mig az inas 2478 2| bennem, hogy a külső moraj a földalatti tömlöcből hatol föl hozzám 2479 19| parányi vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol 2480 17| ORVOSNÖVENDÉKEK (szolgálatkészen földerülnek).~ ~A BANKIGAZGATÓ: Akar 2481 1| feküdt a falutól, de a fiatal földesurat nem igen látták ott máskor, 2482 10| népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- Oh, Felség, 2483 10| a többivel együtt ő is a földig hajolt, ekkép szólott, majdnem 2484 21| szánta el magát, hogy hires földijét, a nagy minisztert fölkeresse, 2485 17| Budapestnél szebb város az egész földkerekségén sincs. Mi persze, akik mindig 2486 10| Ha Felséged csak egyszerü földmives lenne, száz világszép hercegnő 2487 19| melyekkel a gyakorlati földmüvelés oktatása jár az osztatlan 2488 15| kacérkodva dültek hátra a földre teritett plaideken, csak 2489 15| cincérek is vannak e nyomorult földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál 2490 8| művészi érzék, mely magasan fölébe emeli az átlagnak; harmadszor 2491 15| mert ha a lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség és szeretet 2492 20| csöndesebben, nehogy a kicsike fölébredjen...~ ~Mindenki lábujjhegyen 2493 21| esztendős álomból egyszerre fölébredt a valóságra...~ ~ ~ 2494 20| tova a hegyek felé. Mikor fölébredtem, Gyuri nem volt mellettem 2495 10| peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett, szeme csillogott, kezével 2496 18| nagynehezen mégis csak fölemelkedett a helyzet magaslatára, s 2497 23| tagadhatatlanul nagy tehetsége gyorsan fölemelték a hirnév magaslatára, koncertjein 2498 9| gyermek - mondta Beer ur fölénnyel -, az Isten őrizze attól, 2499 18| fölborzolt haja közt babrált s fölényesen, de most már kissé meghatva 2500 7| szólott egy haragvó királynő fölényével, - drágám, mondok magának 2501 15| elégült pillantást vetett e fölfedezésre, aztán nyájasan belémkarolt, 2502 17| divánjára, egy aranysipkás mentő fölgombolja a kabátját, egy másik mesterséges 2503 16| jár a székek közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben 2504 23| Bizony Isten kidobtak...~ ~Fölhajtotta a télikabátja gallérját, 2505 14| a legkisebb alkalmat is fölhasználta arra, hogy engem féltékennyé 2506 7| a gondolat százszorosan fölheviti a véremet, mert ez a reális 2507 21| hercegnő mellé. Egyuttal fölhivták, hogy két héten belül jelentkezzék 2508 17| cognac és puha kanapé s amig fölhozzák, telefonálok a professzoromért.~ ~ 2509 23| függönyt szolgálatkészen fölhuzta, gyorsan elolvasta a levelet, 2510 13| rokonság a temetés előtt egy fölirás nélkül való krizantémum-koszorut 2511 13| értelmetlenül nézte a különös fölirást, de Róza kisasszony, az 2512 7| kizárva, hogy hamarosan följutok a maga szinvonalára...~ ~ 2513 16| magát mastix-szal, keserüen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... Ötven 2514 16| Sz. Pataky János pokolian fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küzködtem, 2515 15| karaván a majorság mellett fölkanyargó hegyi ösvényen megindult.~ ~- 2516 13| Szent Sebestyén szobránál fölkanyarodott a vár felé, ahol csak egy-két 2517 23| hozzá:~ ~- Méltóztassék fölkelni, egy lakáj van itt a nagyhercegi 2518 20| egymást a folyosókon:~ ~- Fölkelt-e már a baba?~ ~A fejedelemasszony 2519 5| portában, majd mindjárt fölkeltem a főtisztelendő gvárdián 2520 21| Mit értett e rejtélyes fölkiáltás alatt? Maga sem tudta egészen 2521 23| hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes szenzációt keltettek 2522 23| karosszékekben, mig Sauters föllépett a rögtönzött, szőnyeges 2523 6| rögtönöztek, majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az 2524 16| külvárosi korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a 2525 10| tógája zsebéből, óvatosan fölnyitotta a kulcscsal elzárt lakatot 2526 18| megforduló férfiak, nem zaklatott fölösleges kérdésekkel, szó nélkül 2527 5| amikor ime, beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt 2528 1| félelmetes nyári zivatar elvonul fölöttük.~ ~ ~ ~ 2529 11| mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szuró kegyetlenséggel nézte 2530 5| majd az asszony hangosan fölsikoltott; az orvos pedig, aki a kis 2531 23| főudvarmestertől.~ ~Sauters fölszakitotta a cimeres boritékot, s mig 2532 18| kacagása verte föl, a szalonban fölszedték a szőnyegeket, nagy szivarok 2533 23| mellett feszesen állt hat fölszolgáló lakáj a sondersbergi udvar 2534 2| háboruba. Mikor a fekete kávét fölszolgálták, s a dohányzóasztalt begörditették, 2535 15| amikor az uzsonnát végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt 2536 10| valamikor az igazi férfi föltámadjon. A siránkozó kérőnek nemmel 2537 23| felelt, de a lakáj most föltárta a nagy szárnyasajtókat, 2538 10| kincsesháznál többet ér... Aki fölteszi, az nem a világot látja 2539 9| akinél ezerszer ennyi is föltétlenül biztos. Huszonnégy óra nem 2540 3| egy nyugodt mozdulattal föltolta a homlokára.~ ~- Van neve 2541 7| egy szalonban is bizonyára föltünést keltett volna. A tanársegéd 2542 21| de kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~A detektiv 2543 22| gyerekek...~ ~Dömjén doktor fölült egy villamosra és régi jénai 2544 17| a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): Hol?~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 2545 13| emlékét most ily váratlanul fölujitsa...~ ~Zimankós januári este 2546 8| szorgalmát illeti, bizvást fölvehetné a versenyt azzal a kis eminens 2547 19| ebéd utáni álmából kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert 2548 23| Szemtelenség éjnek idején fölverni az embert. Szeretném látni, 2549 5| hegyi utakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát. 2550 4| a szegény egyháznagy még fölveszi az egyházi szentségeket 2551 5| gazdám a halotti szentségek fölvétele nélkül hunyja be örökre 2552 3| veszedelmesen égett. A leány utóbb fölvetette fényes szemét, amely valami 2553 4| is gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata modorát megtartsa - 2554 12| lelkébe. Én mindazonáltal fölvettem a háromhónapos végkielégitést 2555 2| jutottak a szinház unalmas fölvonulásai, melyeket harminc év óta 2556 21| arccal rohant haza, s amig a föntebb idézett konkluzióig eljutott, 2557 9| hivták és signor Lodovico, a föntebbi görbe kard tulajdonosa, 2558 16| őrzi.~ ~- Mit keres itt? - förmed a kis mosolygó emberkére.~ ~ 2559 19| Somogyi Dániel durván förmedt rá:~ ~- Egy-két esztendő 2560 2| különösen groteszk mozdulattal a fövegeiket, s távolról egy láthatatlan 2561 4| papsága megrendülve kapja le a fövegét... A palota hideg nyugalmát 2562 14| türelmes, hüséges, - még a nagy foga, az esetlensége, a kuszált 2563 8| esztendejére? Mindketten szent fogadalmat tettünk, hogy függetlenül, 2564 18| kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~A döntő ütközetre március 2565 15| hangosan igy szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy itt lesznek 2566 14| feleségének mondani készült.~ ~- Fogadok, hogy sohase találná el, 2567 14| szinbe csavarodtak s a régi fogadók, melyek nem egy bolondos 2568 10| az én uram nem lesz, azt fogadom...~ ~- És miért nem?~ ~- 2569 20| És maga előtt a világos fogadóteremmel, a falak nagy árnykeretes 2570 14| karonfogva elindultak a fogadójuk felé. A Galeria Umberto 2571 17| TANÁCSOS: Éjfél után is fogadsz?~ ~A BANKIGAZGATÓ: Az olyan 2572 7| egészséges, szép, fehér fogai megcsillantak a felgyujtott 2573 7| én is számláltam vacogó fogakkal a perceket, melyek egy édes 2574 6| zudult, azt hiszem nem lehet fogalma... Az ilyen fájdalmakat 2575 7| hogy inkább csak zavaros fogalmam van az érzésemről, semmint 2576 18| száz évig kellene élned, ha fogalmat akarnál magadnak alkotni 2577 17| Oh istenem, hogy vacog a fogam...~ ~MIND (megindulva nézik).~ ~ 2578 20| A méltóságos püspök fogata állt meg odakünn a kapu 2579 23| gallérral ült egy jól bezárt fogatba, igy szólt néha az impresszáriójához:~ ~- 2580 10| báró Gránát, az udvari fogatok gondozója, Kanonenstein 2581 9| tornyában lakott, hercegi fogatokon járt különböző vázlatai 2582 4| fényéből, mint a pompás fogatot, mely a piacon át olykor-olykor 2583 8| minden áldott héten fel foglak keresni a levelemmel, oh 2584 15| a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság hangos lárma 2585 13| szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, itt az asztal 2586 8| ha ily aggodalmaskodva foglalkozik magával.~ ~Látszólag belenyugodott 2587 5| sárgahasu kappanok ápolásával foglalkozott, s egy duplatokás atya már 2588 16| négy gyermek... Ők hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, 2589 23| intésére mindannyian helyet foglaltak a karosszékekben, mig Sauters 2590 15| a füben magunk is helyet foglaltunk, egy pillanatig az a kérdés 2591 15| meglepjük őket... Előbb köhögni fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~ 2592 11| végig a negyedik osztályt, fogvacogva távoztak az iskolából. És 2593 10| kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen fejedelem, 2594 14| teremtése óta mindig a Fátra főhadnagyok közül szokták kiválasztani 2595 14| álltam ahhoz, hogy Fátra főhadnagyot agyonlőjjem.~ ~- Ne mondja!~ ~- 2596 14| magától. Emlékszik még Fátra főhadnagyra?~ ~- Aki később Szenttamássy 2597 14| kódorgott?~ ~- Akkor. De nem a főhadnagyról volt szó, - még talán álmomban 2598 14| igazam volt-e, amikor a főhadnagytól féltettem?~ ~Az öreg asszony 2599 18| halkan a jó istenkéhez fohászkodik, aki valaha virágos gyermekágyacskája 2600 12| melltü, amellyel a fiatal főherceg megajándékozta, bizonyos 2601 23| kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles adóként fogadta 2602 12| itt vadászó Lipót János főherceget a torokgyulladásából kigyógyitotta - 2603 5| Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán a miniszteriumtól 2604 21| Mihályt, a papodvármegyei főispánt, a vesztfáli hercegnő megérkezése? 2605 15| nem láttam, meghizott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- 2606 10| mondani fog. Aztán rejtelmes, fojtott hangon igy szólott:~ ~- 2607 9| szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta Sárkánynak azt a gorombaságát, 2608 9| meg abban, hogy otthon ne fojtsam meg Beer urat? - kiáltotta 2609 9| egeret...~ ~- Jó, jó, csak fojtson meg... Bár a főnyereményem 2610 9| igyekezett, hogy egy vékony tü fokába cérnát füzzön. A pápaszemes 2611 7| nem lenne igaz, mert maga főképp a szépségével, az egészségével 2612 9| róla, a király ő felsége főkocsimesteréről... Kétezer forintot fog 2613 2| arlesi asszonyok gyolcs főkötőjével, furcsa táncmesteres bókkal 2614 18| pillantásnak; gőgös diplomata-arca fokozatosan veszitett merevségéből, 2615 13| a hóesés még mindjobban fokozódik, nincs is igen remény arra, 2616 10| a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- Te egyenes és őszinte 2617 19| mulva egy üveg rózsaszinü folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- 2618 17| kikelve mutogatnak a sötét folyam felé.~ ~- Ott merült föl, 2619 16| kulisszák mögött eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, 2620 3| fog végigutazni a Nilus folyón.~ ~Mikor Jákóy Zsuzsa, öreg, 2621 4| kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken. Minő mondhatatlan 2622 20| kolostor valamelyik félreeső folyosóját. Ej, ej, ugyan mi baja lehet 2623 2| sárkány), véget nem érő folyosók és ólomkarikás ablakok, 2624 20| kiséretében végigjárta a folyosókat és szobákat s a kápolna 2625 2| nyikorgása behallatszott a távoli folyosókról. Alattam, a sirbolt mélyén, 2626 20| kérdezték meg egymást a folyosókon:~ ~- Fölkelt-e már a baba?~ ~ 2627 22| zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák a kontráikat és a rekontráikat. 2628 17| eszükbe, hogy mulatságukat itt folytassák, ha vacsora után fáradtak 2629 4| odafenn utolsó küzdelmét folytatja, mialatt nagy, fekete szemeit 2630 4| irodában komoly tanácskozásokat folytatott a szemüveges püspöki titkárral. 2631 7| mezei virágai az életünkbe fonódjanak. Hiába tart komolyabb embernek, 2632 4| kövér kezek cerimoniásan fonódnak együvé, s az egyházmegye 2633 3| reszketve a leány nyaka köré fonódtak.~ ~A gyermek behunyta a 2634 5| önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta s behunyt szemmel mondott 2635 3| fiatal hölgy keresi, - mondta fontoskodva.~ ~Peély letette a könyvét 2636 9| csak fojtson meg... Bár a főnyereményem lenne oly biztos, mint hogy 2637 4| haldoklik. S mig a kopasz megyei főorvos, a maga affektált tekintélyével, 2638 4| székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult be 2639 9| többit már kifizettem a főpincérnek...~ ~- Au! - kiáltott föl 2640 8| Gyurka - várj, most suttogóra forditom a beszédet - voltaképp még 2641 9| eddig nem virradt rám olyan forduló, amikor koszorut ne tettem 2642 16| án fogja megülni ama nap fordulóját, amelyen ötven évvel ezelőtt 2643 12| bájos leány fogja viselni a Foreigner-ladyk családi ékszereit...~ ~- 2644 2| mint a miniszternek vagy a főrendiház tagjának. Én voltaképp meggyőződéses 2645 6| szinpadon megrikatják. Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt, 2646 19| ötszázéves breviáriumokat forgatnak s a tél fehér világában 2647 6| szegény, tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de 2648 3| Vajjon sejti-e, hogy mit forgatok a fejemben, amig látszólag 2649 2| akik sulyos kelevézekkel forgolódtak a háboruk viharaiban, védtelen 2650 12| el magának, hogy micsoda forgószél sodort engem az érdekes 2651 9| felé nyult, ahol a husz forintját őrizte. Egy darabig megütődve 2652 9| több pénzem nyomorult három forintnál... A többit már kifizettem 2653 9| biztos, mint hogy az ötszáz forintját megkapja...~ ~Sárkány kitette 2654 12| juthatok. Nem baj, a kilencszáz forintomból telik a várakozásra. De 2655 22| éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi ifjuság magatartásának. 2656 1| gyulladt ki benne, mint a forrásban, ahol egy szerelmes pár 2657 8| micsoda rejtett és láthatatlan forrásokból táplálkozik: mert Gyurka - 2658 15| csirkecsontot...~ ~Az asszony forró pillantással nézett az urára, 2659 11| egyszerre köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras 2660 13| később egy gyászkeretes fotográfia tünt a szemébe, egy fehérhaju, 2661 21| álomból riad föl, amikor a fotográfus filagóriája mellett elhaladva, 2662 21| volt annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte 2663 23| szót Crailsthal gróffal, a főudvarmesterrel.~ ~Sauters ostobán állt 2664 23| Crailsthal gróftól, a főudvarmestertől.~ ~Sauters fölszakitotta 2665 23| Crailsthal gróf volt, a főudvarmester (a Prinz Adalbert cimü vig 2666 4| itt többször, mint a két főünnepen s a lakosság előtt szinte 2667 19| sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. A fiumei olasz matrózok, 2668 23| magaslatára, koncertjein minden fővárosban tomboltak, és a vérvörös 2669 3| közt lebegett egy előkelő, fővárosi szanatóriumban. Peély, akihez 2670 12| három hónap óta távol volt a fővárostól, hogy csupán egy hete járja 2671 10| a schwarzwaldi hadsereg fővezére, Schoennichen, az udvari 2672 3| legény később friss feketét főzött, s pókhasu, hollandi flaskókat 2673 1| egy becsületes öregasszony főzte meg a vasárnapi tyuklevesét.~ ~ 2674 2| csatlósok, szolgálattévő frajjok, ódon kapuboltozatok és 2675 23| bemutatták, Sauters, aki rozettás frakkjában jeges arroganciával tekintett 2676 1| ifjukora óta mindig himzett frakkot viselt és kétezer jobbágy 2677 6| Valami baja van, asszonyom?~ ~Franciául beszélt, a hangja meleg 2678 10| Tudd meg, hogy Joannes Franciscus Balthasarius Gärtneriussal 2679 16| éhenhalunk...~ ~- Ugyan, mi a frányát? - szólott Csapó ur türelmetlenül. - 2680 19| urak, biztattak bennünket frányával, amerikai vesszővel, de 2681 7| mintha a szerelem évszázados frázisait szavalnám. Az előbb már 2682 4| gyászát klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a folyosókon és 2683 10| villámát kérné le az akaratos fruskára... Aztán maga is elcsüggedve 2684 15| éljenzéssel fogadta. Amig a füben magunk is helyet foglaltunk, 2685 4| függönyös ágyában utoljára függeszti szemét a mennyezet barokkcifrázataira, 2686 3| milliomos-ujságiró, akit vagyona függetlenné, becsületessége megtámadhatatlanná, 2687 8| volt az inditó ok, amiért a függetlenségemet feláldoztam. Először: Gyurka, 2688 8| fogadalmat tettünk, hogy függetlenül, csupán a tudománynak élve, 2689 7| ugy-e, ha az elhatározásomat függőben tartom?~ ~A következő percben 2690 18| a második felvonás hátsó függönyét és kulisszáit, melyek napfényes 2691 4| püspök haldoklik. S mig ő függönyös ágyában utoljára függeszti 2692 23| s mig a lakáj a hófehér függönyt szolgálatkészen fölhuzta, 2693 2| boltozatos kapukon, meredek függőhidakon át lovagolt haza, reszkető 2694 23| nagyhercegek ódon képei függtek aranyos rámáikban, Sauters 2695 1| galyakat tüztek a stájer lovak füle mellé. Tavasz volt és utszéli 2696 13| kastély körül... Mintha még fülében csengett volna a fehér gyermekasszony 2697 18| zápor módjára ütődtek rózsás fülecskéimhez, s kivánatosan piros ajkaim 2698 18| furcsa vallomást sugtam a füledbe. Ezt sugtam:~ ~- Mondok 2699 12| szólott az egybegyült vendégek fülehallatára: Mit nekem a világ minden 2700 10| mester most egészen a király füléhez hajolt, mintha attól félne, 2701 9| fekszik... Jól tudom, hogy a fülem hallatára ugy sem merné 2702 6| vigasztaló szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány koromban, 2703 22| gyerekek, most nyissátok föl a fületeket: a vén Európa összes anatómusai 2704 15| susogás hangja ütötte meg a fülünket, de Gyurka óvatosan intett 2705 12| kisérem az Andrássy-uton és a Fürdő-utcán s a Lánchidon keresztül 2706 15| fiatal asszonyt, - szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits ur fitymálva 2707 15| vitte a hegyi ösvényen. Én a fürdőbiztossal csevegve haladtam fölfelé 2708 6| tulsó lábánál meghuzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek 2709 19| fodor sem libben meg, a fürdőház hosszu hidján egyetlen szellő 2710 19| Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai partok mentén 2711 19| operett-nóták mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros 2712 21| TÉLI FÜRDŐBEN.~ ~A téli fürdőhelyen, ahol az öreg Paloznaky 2713 21| bonneok és a gyerekek, mert a fürdőközönség kiváncsi rajokban tolongott 2714 6| birodalmában, messze az unalmas fürdőn tul, ahol a hosszu nyarat 2715 6| szegény, halálosan unatkozó fürdővendég...~ ~Szivemre tett kézzel 2716 21| védte, naphosszat kiváncsi fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem 2717 4| majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt be szokott látogatni 2718 15| is letelepedtek a kövér füre, a mamák kacérkodva dültek 2719 19| megkerüljük. De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen 2720 20| korcsmáros mitsem tudott róla. A fürészmalom emberei láttak hajnalban 2721 5| Felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda a hegyi 2722 18| leánykori barátságodat, s fürkésző, talán kissé melankólikus 2723 10| kérdezte XIX. Tivadar fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipitozta 2724 14| megfordult. A mézeshetesek barna fürtjei azóta ezüstös szinbe csavarodtak 2725 2| fölfelé fésült, gesztenyeszinü fürtjein, s finom, vékony, szinte 2726 23| kivágására omló aranyszőke fürtöket meglátta, halkan csettintett 2727 23| mosolyogva szakitott le pár fürtöt a zöldessárga szőlőből, 2728 18| szőnyegeket, nagy szivarok füstje szállt a pompás ebédlő levegőjébe 2729 2| fujtam magam elé a cigarettám füstjét, mintha növendéklány koromban 2730 16| lelkes közönség tapsaival füszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- 2731 4| életben. E csésze teáért fütik most a konyhák nagy tüzhelyeit, 2732 3| elhuzta az ajkát, halkan füttyentett, aztán kelletlenül megbólintotta 2733 5| egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a 2734 19| között rigók és tengelicek füttyentgettek. Egy pillanatra átvillámlott 2735 5| kotyvasztotta össze először illatos füvekből a néhai páter Antonius a 2736 6| csupán tisztelet és barátság füz. Az első a kedvesem volt, 2737 21| különös mondaton akadt meg; a füzet alján ugyanis, a Kölcsey-vers 2738 15| kezét a hadnagy karjai alá füzte s kipirult arccal, ragyogó 2739 9| vékony tü fokába cérnát füzzön. A pápaszemes ember, megpillantván 2740 1| trombitások komor gyászmelódiákat fujnak a csillogó barokkablakok 2741 2| mig én oly meggyőződéssel fujtam magam elé a cigarettám füstjét, 2742 20| leány, magára maradván, fuldokolva esett le a glóriás égi asszony 2743 2| épp ugy hozzátartozik a fundus instructushoz, mint a tömlöc, 2744 22| cselszövések ezer bonyodalmas furfangjának és szineskedésének. A megcsalt 2745 9| ahányan vagytok, annyifelé fussatok...~ ~Beer ur maga is magánkivül 2746 10| Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit Elfrida hercegnő a 2747 4| palota hideg nyugalmát zajos futkosás, hangos beszéd váltja föl 2748 14| maga más mulatságok után futkosott, ő csöndesen itt ült az 2749 19| való egyhangu hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli kalapok 2750 10| Franciscus Balthasarius Gärtneriussal beszélsz, a világ legelső 2751 2| Kettesben költöttük el a gála-ebédet (nálunk otthon pont tizenkettőkor 2752 20| hanyatlott, mint egy vergődő galambé.~ ~- Itt vagyok, - mondta 2753 14| évvel ezelőtt volt.~ ~- A gáláns férj nem nézi az anyakönyvet. 2754 14| elindultak a fogadójuk felé. A Galeria Umberto előtt, ahol még 2755 23| meggyszegélyes libériájában, a galéria mitológiai asszonyai teljes 2756 3| szellős zefir-bluzt, himzett gallérkát és drága szalmakalapot viselt, 2757 23| Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral ült egy jól bezárt fogatba, 2758 17| haza!~ ~A KOCSIS (snájdig galoppban bekanyarodik a Dunapartra. 2759 1| völgyei közül jöttek, zöld galyakat tüztek a stájer lovak füle 2760 13| házigazdában csakhamar urrá lett a gáncs nélkül való gavallér és 2761 8| hiánya már félig-meddig garanciája a házasságnak...~ ~Édesem, 2762 3| Jákóy Zsuzsa, öreg, angol gardedámja kiséretében, most a könyvtárszoba 2763 16| árát se veszi be, - és a garderobe-ját ugy itt fogják, mint a karikacsapás... 2764 3| az áldozatot, hogy sétáin gardirozzam.~ ~Peély és kis barátnője 2765 1| csöndes fájdalmát, aranyos gárdista-kardját és befejezetlen verseit 2766 21| hetvenes években egy alföldi garnizonban szolgált, magyar tanitót 2767 15| a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~Együtt ebédeltünk, 2768 4| igen ismerte jobban, mint a gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, 2769 12| Drágffy-kastélyban lebzselő gavallérokról itélné meg a világot, azt 2770 1| park fái alatt, a spádés gavallérok bókjai és a testőrkapitány 2771 9| megfojtom...~ ~- Itthon van a gazdád, hé? - szólott kissé népiesen 2772 18| ajándék, mint a szépség vagy a gazdagság, s annak a nőnek, akit az 2773 14| egyfolytában, a falusi tanyájukon gazdálkodtak. Most, hogy már a legfiatalabb 2774 18| ismerik, akik egy éhező, gazdátlan kutyuskát zord télidőn a 2775 3| közömbösen vállat vont.~ ~- A gazembereknek korbács dukál, nem lovagias 2776 3| megfeledkezett a lelketlen gazemberről, aki e pillanatban az afrikai 2777 8| hogy beteg lennék, ha kis gazságomat egy másik asszony előtt 2778 12| majorságokkal, vadaskerttel és gazdasági épületekkel együtt egy világhirü 2779 4| kanonokok, egy nyugalmazott generális, az öreg főispán, a törvényszéki 2780 8| megérteni, hogy a művészi genieje micsoda rejtett és láthatatlan 2781 16| élt, hogy a szinmüvészet géniuszát szolgálhassa. De a nyomor 2782 9| megvette, mint a mocsarakat és genreképeket, még pedig egészen tisztességes 2783 9| tavaszi kiállitásra készülő genreképén tovább dolgozzék, mikor 2784 16| Sz. Pataky János vagyonos gentry-családból származott s édesapja határozott 2785 5| udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók 2786 4| perceit éli. A nagy, költséges gépezet ma még mozog; a kerekek 2787 3| pénzért megtanitanak majd a gépirásra és a sztenografiára. Tudom, 2788 18| Kétszer a jégen, egyszer Gerbeaudnál s egyszer egy ugynevezett 2789 17| elegánciával öltözve, züllött gérokkjáról még mindig csöpög a viz. 2790 21| csak meg...~ ~Egy kopott gérokkos, vörös nyakkendős fiatalember 2791 12| örökösnőket egy nemes gesztussal magukhoz emelik. Ha az ember 2792 18| kezével valami egészen furcsa gesztust csinál, aztán hirtelen kézen 2793 11| a nyitrai rendházból, a gimnázium környékén megdöbbentő hirek 2794 11| sohase kerül a veszprémi gimnáziumba és talán évtizedek is eltelnek, 2795 15| Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban hires volt a csinytevéseiről, 2796 19| készült este a nagyteremben - Giovannival megkerültük a fürdőházat, 2797 19| segédtanitója, aki mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza 2798 22| virágregét, mert hogy a glabella-elméletnek aligha van több tudományos 2799 22| ezzel büszkén tüzöm ki a glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként 2800 22| nem válik be... Az Erzsike glabellája inkább hasonlit az önére, 2801 22| leszármazást. Néhány ügyes mérés a glabellán - és tizezer idegen poronty 2802 22| kimérte a három különböző glabellát, Erzsike pompásan mulatott 2803 8| a térdkalácsában, óriási gladiator feje már a szélesebb utcákon 2804 20| fuldokolva esett le a glóriás égi asszony képe elé, aki 2805 9| fehérszakállas, fagyoskodó erdei gnóm állt a küszöbön, akiben 2806 11| bánatosan, miközben bájos, gömbölyü arcocskája majdnem kicsattant 2807 9| emelte a zsebkendőjét és görcsös, fuldokló zokogásba tört 2808 17| mint az a viz odakünn... (Görcsösen összerázkódik).~ ~A BANKIGAZGATÓ ( 2809 4| egyetlen igazi köny sem gördül le érette s a női szivek 2810 5| Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, fél 2811 10| szólott érces hangon - ugy ama görög harcos aligha kerül a világtörténelembe...~ ~ 2812 23| márványos szökőkutakat, a hires Goethe-emléket és I. Albert Henrik nagyherceg 2813 23| e percben, mint az egész Goethe-muzeumot...~ ~Végre csöngettek az 2814 2| nekem doktorátusom van a göttingai egyetemtől. Ez azonban 2815 10| magányos utjait járták, gyáván gőgicsélni kezdett, mint a gyermek, 2816 8| férfi, ez a vasból alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; 2817 18| volt, akit az igazságtalan gólya egy bankigazgató és udvari 2818 19| szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám 2819 9| utolsó csatt is be lesz gombolva a fehér selyemcipellőmön 2820 15| sárkányokat öl és pamutot gombolyit. Minden uj ismeretség uj 2821 2| elragadtatva, mig néhány gombostüt még sietve elhelyezett rajtam.~ ~ 2822 1| reggeltől fogva uriasztalom gondját. Belső szolgálatomra négy 2823 18| verőfényében. Vajjon nem széditő gondolat-e, hogy ebben a környezetben 2824 17| ugy néz körül, mintha a gondolatai ezer mértföldnyire lennének 2825 19| szégyeltem magam előbbi borongás gondolataimért. Meghalni, mert egy kacér 2826 14| unatkozó feleségek romantikus gondolatait felkeltheti. Én talán akkor 2827 12| fájdalmat érzett volna arra a gondolatra, hogy az ura az én ártatlan 2828 6| hogy bájosnak találnak... Gondolhatja, hogy ez most nem okozott 2829 18| mellett álló üres székre. Gondolhatod, hogy intelligens arcom 2830 16| behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha csak azt nem 2831 21| vele, hogy a jellemét és a gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü 2832 18| egy előkelő férfilelket gondolkodóba ejthet: lázas, bár diszkrét 2833 7| magával. Mint orvos, sokat gondolkodtam a dolog fölött, de becsületesen 2834 6| kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az uram, akitől 2835 13| a felvilágositást, aztán gondolkozva végigbotorkázott a piacon. 2836 2| titokzatos mélységből. Lelkem, gondolkodásom, minden idegszálam beleolvadt 2837 21| ahogy én szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e vajjon, 2838 6| ahogy legelső ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi oka sincs 2839 17| amilyen eddig volt... majd gondoskodom róla, hogy a jövőjüket biztositsák... 2840 10| Gránát, az udvari fogatok gondozója, Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi 2841 1| az angol vadászkutyáimat gondozzák.~ ~A vén embernek nyitva 2842 7| nevelkedett parasztleányzó, - ez a gondolat százszorosan fölheviti a 2843 12| Vagy a fiatalságom és a gondtalan életkedvem hozta ki a sodrából? 2844 16| a direktor egy délelőtt gondterhelt ábrázattal hivta félre Csapót, 2845 21| gyarló emberek, hogy a gondviselésnek miféle tervei vannak velünk? 2846 3| kárpitjai zárják el őket a gonosz és leskelődő világtól...~ ~- 2847 19| egyetlen ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz 2848 9| fojtotta Sárkánynak azt a gorombaságát, amit épp mondani készült. 2849 12| nélkül sutba hajitotta a gótai almanachot, mikor a világhirü 2850 5| lobogó lángok és az igazi gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes 2851 5| hallgatózni kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit és 2852 5| hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely bugva dolgozott 2853 9| Lássuk hát!~ ~Beer hercegi gráciával nyujtott át vendégének egy 2854 10| elvonult, utat engedve báró Gránátnak, aki a világért föl nem 2855 1| országutakon és a katonák, távoli gránicok sörkorcsmáiban, vigan összeütötték 2856 23| tetralogiáját. Sauters az Arany Griff-ben szállt meg éjjelre s vacsora 2857 23| lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél megint szalutáltak a pikkelhaubés 2858 23| néhány halk szót Crailsthal gróffal, a főudvarmesterrel.~ ~Sauters 2859 2| ezután egy hatszázéves grófi nemzetség fejével fogom 2860 12| Paur Félix egy ezeréves grófi-családból választott magának feleséget, 2861 2| történelem hires Bardóczy grófjai, a hatalmas, kőből faragott 2862 10| bágyadtan intett Hoys-Hopp grófnak, hogy vezesse be hozzá az 2863 10| nem jelentkezik Hoys-Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- 2864 2| álmodozó és romantikus kis grófnéját.~ ~ ~ ~ 2865 2| hamupipőkéje, most a Bardóczy grófnék diadémjával a fejemen fogom 2866 2| belsejéből.~ ~- A méltóságos grófnét el fogom vezetni a lakosztályába, - 2867 1| A császárváros legszebb grófnője e kérdésre lesütötte a szemét, 2868 12| van, ami még a született grófnőket is elkábitja.~ ~- Azt akarja 2869 1| idegenben csavargó, birodalmi grófok!~ ~Egy kézlegyintéssel elbocsátotta 2870 23| mondta, - Crailsthal gróftól, a főudvarmestertől.~ ~Sauters 2871 2| lengették meg valami különösen groteszk mozdulattal a fövegeiket, 2872 23| föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből való aranykandeláberek, 2873 13| völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó házakra, melyek szinte félve 2874 2| nagy boulevard villamos guirlandjai sziporkáznak az őszi este 2875 12| leány selypitve játszott gummibabájával a nagy, pesti bérház folyosóján. 2876 12| kérdezte valami impertinens gunnyal, ami legalább husz évvel 2877 5| lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, fél évszázad alatt hatalmas 2878 5| Ugy hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba, miután 2879 19| eredményekről, melyekkel a gyakorlati földmüvelés oktatása jár 2880 7| huszonhárom éves korára már első gyakornok volt a sebészeten, sugár, 2881 20| egyetlen krajcár nélkül...~ ~Gyalog indultam tova, az erdőn 2882 9| balesetet, mikor engem a gyalogjárón megpillantott. Izgatottan 2883 15| eltünt a tulsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~Mi volt ez? Ugy éreztem, 2884 6| kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, 2885 8| kérdeztem tőle valami gyanus szelidséggel.~ ~Kedveskedve 2886 5| okos francia kastélyt és gyárat épittetett a hegyoldalon 2887 5| engedelmes szolgáit... A gyárban a Caudéran ur mesterkedései 2888 21| kézzel, - mit tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy a gondviselésnek 2889 8| hogy éppen ez a kedves gyarlósága volt az inditó ok, amiért 2890 5| évszázad alatt hatalmas gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, 2891 4| megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, melylyel emlékét megtisztelik, 2892 4| s az egyházmegye örökös gyászát klasszikus zamatu frázisokban 2893 13| mindörökre titok maradt a gyászbaborult család előtt...~ ~ ~Galamb, 2894 4| találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét várja, kuporodva 2895 1| tiroli trombitások komor gyászmelódiákat fujnak a csillogó barokkablakok 2896 4| egyházi költő, már az alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amelylyel 2897 10| magányos utjait járták, gyáván gőgicsélni kezdett, mint 2898 10| hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó 2899 18| légfütésről, premierjegyekről és gyémánt diadémokról álmodozott, 2900 16| direktorné bezálogositotta a gyémánt-melltüjét, mellyel a sajó-szentpéteri 2901 2| kézelőjében megcsillogott a gyémántgomb, melyet egy pesti udvari 2902 23| drága koncerthegedüjét, gyémántgyürüje csillogott a napsugárban. 2903 17| megjegyzést tesz, aztán gyémántgyürüs, jól ápolt kezét az alélt 2904 3| drága szalmakalapot viselt, gyémántokkal kirakott arany-réticule-je 2905 10| tetszése szerint aranyat és gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. 2906 2| burkolt alakomon s pompás gyémántjaimon, melyek káprázatos fénnyel 2907 12| akinek szintén meg van az a gyengéje, hogy kompozitori babérokra 2908 7| hazudjam magának, hogy a gyengék és a szellemi kiskoruak 2909 7| fején, s keztyüs kezével gyengén megérintette a férfi vállát.~ ~- 2910 20| betüzgetett hajnalig a lámpa gyér világosságában.~ ~ ~ ~ 2911 15| mosollyal szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... 2912 21| körülbelül hat hetet tölt itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky 2913 7| kérdés, amit furcsának és gyerekesnek talált, akkor lojálisan 2914 7| egyáltalában képtelen minden gyerekességre, - szólott meggyőződéssel.~ ~- 2915 18| a hitem, hogy ezt a nagy gyereket már a legelső pillanattól 2916 23| harmademeleti szobában, ahol a gyerekéveimet eltöltöttem, ugyancsak nem 2917 20| nézték olykor, amint Anna a gyerekkel babrál. Néha igy szólt egyik-másik:~ ~- 2918 11| szuró pillantását a sápadt gyerekre szögezte s a megdöbbenés 2919 20| könnyezve beszélt a mamáról, aki gyerekkorában fel-felhivta a kastélyba, 2920 22| fejtegetései még egyszerü, ábrándos gyermek-álmok. Én az abszolut bizonyosság 2921 13| fülében csengett volna a fehér gyermekasszony sirása, mikor bünének tudatára 2922 10| puha, akaratnélkül való gyermekben, aki remegve a kezem után 2923 22| tengeri nyulnak a saját gyermekedet! - kiáltotta izgatottan.~ ~- 2924 16| Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja... A hét forint ötven 2925 17| Szivettépő volt, amikor az éhező gyermekéről beszélt!~ ~A TANÁR (néhányat 2926 18| egy-egy utólagos roham még gyermekesen kitör belőlem, ezt gondolom 2927 22| vonást, amely az apát és gyermekét láthatólag egybekapcsolja. 2928 20| indultam innen, egy kicsiny gyermekkel karjaimban...~ ~Kibontotta 2929 1| kapva királynőjét, ölbeli gyermekként vitte be a pirosan izzó 2930 23| princessz két bájos, fehérruhás gyermekleány volt, s mikor Sauters a 2931 12| pillantást szerette, a szelid, gyermeklelkü, álmodozó férfi egy pillanatig 2932 20| capuchon fölibe hajolt az alvó gyermeknek, aki álmában szeliden mosolygott. 2933 22| kisasszonynak, aki a szomszédos gyermekszobában éppen zsurt tartott a szőkehaju 2934 11| édesatyját? - kérdezte a gyermektől és selymes haját gyöngéden 2935 17| BANKIGAZGATÓ: Tudjátok mit, urak? Gyertek föl hozzám egy szivarra, 2936 2| vitézek a sötét zugokban ezer gyertyafényben uszó lovagtermek és hátborzongatóan 2937 18| ködfátyola alól parányi gyertyákként csillogtak ki a körutak 2938 2| lovagteremben, ahol félezer gyertyaláng égett, egy öreg udvarmester 2939 4| halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat, melyek alatt négy irgalmas 2940 1| parkettjén töltött el, az ezer gyertyalángos báltermek tükörpadlójáról, 2941 20| tölgyfakapu vasfogóját. Gyertyát gyujtott és megnézte az 2942 5| urat...~ ~Kezébe vette a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott 2943 18| fohászkodik, aki valaha virágos gyermekágyacskája fölött virrasztott, s némán 2944 20| hiszen nem tudunk megválni a gyermektől. Maradjanak hát tovább is 2945 19| bogár, neki esett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig 2946 21| kis varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői közül, meglehetősen 2947 15| lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség és szeretet irántam. Ilyenkor 2948 14| hogy jó barátom. Maga is gyöngédséget szomjazó asszony volt s 2949 11| Miért cirógatta meg ily apai gyöngédséggel a remegő és ismeretlen gyermeket? 2950 18| eléggé ismerem az ellenség gyöngéit. A tulzott elragadtatást, 2951 7| többit, hiába lát mentesnek a gyöngék léhaságától és kalandvágyától, 2952 10| istentelen, aki a királyt ilyen gyöngének, ilyen nyám-nyámnak tünteti 2953 15| neki az ember...~ ~- Hát gyöngesége is van? - kérdeztem csodálkozva.~ ~ 2954 15| jólelkü, hogy az egyetlen gyöngeségét szivesen megbocsátja neki 2955 13| kőszikláin lefelé haladt. És amig gyöngülő szeme a havas világ fehérségébe 2956 2| mellcsokrának fekete selymén, a gyöngyházgombon, mely tompa fénnyel csillogott 2957 22| homlokán nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, 2958 18| redingot, a nyakkendőbe szurt gyöngyszem, az aranykeretes csiptető, 2959 21| kastély vörös termében s gyöngyszinü cilinderét lassan félkörben 2960 2| hangon, mintha ezer meg ezer gyöngyvirág csengett volna össze egy 2961 4| ragyogás közepette, a május gyöngyvirágos levegőjében, csöndes agoniában 2962 20| nevetett, mintha napsugár és gyöngyvirágillat lopódzott volna be a folyosókra, 2963 23| ahol először volt alkalma gyönyörködni a Sauters Willy hegedüjében. 2964 12| fiatalosan karcsu termetében gyönyörködöm.~ ~Manci leteszi a kezében 2965 21| pedig szemmelláthatólag gyönyörködött a tanitója zavarában... 2966 23| Adél nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel 2967 11| tanár ur, miután a boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta 2968 2| efféle indulatok sohase gyötörtek. Ma már minden ember egyenlő, 2969 10| azt állitja, hogy be tudná gyógyitani a szived sebét...~ ~- Az 2970 8| lelkiismeretem, vagy ha van, hát gyógyithatatlan zónában szenved. De mivel 2971 10| szegény urad bajára valaki a gyógyitó flastromot ismeri, az a 2972 19| Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágitott ablakai, a 2973 2| fején az arlesi asszonyok gyolcs főkötőjével, furcsa táncmesteres 2974 2| aludtak a lábaim alatt, s a gyolcsfőkötős öreg asszony egy selyemtapétás 2975 12| nyomkodnak a kezébe, ha a gyomorgörcsüket elmulasztja...~ ~- És a 2976 22| állott be, Szénás doktor gyors tempóban lovagoltatta a 2977 17| hozzák ide. Itt bizonyosan gyorsabban magához térithetjük. Lajos, 2978 18| berendezik, varázslatos gyorsasággal állitották föl a második 2979 3| elmesélte, hogy már a német gyorsirás tanulását is megkezdte. 2980 5| alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter 2981 22| ki a glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként hagyjuk 2982 2| hajnalig üritgette egy-egy győzelmes csata után az ezüstkupákat.~ ~- 2983 8| sajnos, csakhamar meg kellett győződnünk róla, hogy a földön minden 2984 1| éjszakánkint irt, a Tudományos Gyüjtemény irástudóinak volt adresszálva.~ ~ 2985 12| hogy egészen csinos vagyont gyüjtött össze. A nagy müvész ma 2986 8| neuraszténiás; ez már valóságos gyüjteménye azoknak a szimptomáknak, 2987 18| nem sokra becsüli az egész gyülekezetet, s szeme megbocsátó mosolylyal 2988 8| divatlapot, néha eljártunk a gyülésekre, ahol a nők számára is a 2989 14| menyasszonya lettem, de akkor gyülöltem és megborzadtam magától... 2990 18| képviselőházban, s én, aki szivből gyülölök minden politikát, már tiz 2991 12| hasznát is veszi a szorgalma gyümölcseinek. Négy évvel ezelőtt három 2992 4| tartatnak a nagy püspöki gyürük, az aranyos egyháznagyi 2993 1| A gárdista megcsókolta a gyürüs kezecskét és a fehér látomány 2994 2| káprázatosan szép, antik gyürüt, amit eljegyzésemkor az 2995 23| szőlőből, s maga is ivott egy gyüszünyit az előtte álló pezsgőből.~ ~ 2996 22| arckifejezéssel gyujtott meg egy kénes gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált 2997 23| Az ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből 2998 5| szemében szenvedő mosoly gyult ki, majd megszoritotta Blanche 2999 20| mindenese átkutatta az erdőt, de Gyurinak teljesen nyoma veszett. 3000 15| szóltam a fürdőbiztoshoz.~ ~Gyurits ur fitymálva huzta félre 3001 15| fiatal leány, az öreg doktor, Gyurkáék, a hadnagy, két matrózsipkás 3002 15| kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve néztem végig 3003 15| iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a gimnáziumban hires