IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3004 15| kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. Látszólag a fürdőbiztos 3005 19| mossák a langyos, simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, 3006 20| vendégszobába és reggel ne háborgassák, amig föl nem ébred.~ ~Tiz 3007 2| harcossereget vezetett volna a háboruba. Mikor a fekete kávét fölszolgálták, 3008 2| kelevézekkel forgolódtak a háboruk viharaiban, védtelen kalmárokra 3009 13| amelynek nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon ezek a misztikus 3010 6| szomoru életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig is, hogy 3011 12| igy elképzelheti, hogy nem haboztam sokáig, hanem a legelső 3012 10| Akkor egy-kettő, ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~ 3013 21| nevezetes esemény nem történt (hacsak az nem, hogy Emma hercegnő 3014 1| a komornyikok és pecérek hada örökre elpusztult a péterpusztai 3015 19| tudtomra adni, hogy ő egy hadaró doktor, vagy egy kövér bérlő 3016 23| virágágyak közül, aki egy kissé hadarva üdvözölte a fenséges ur 3017 17| Milyen hivatala volt a Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS: Levelező 3018 17| nyomorgunk, azóta, hogy a Hades-től elbocsátottak... Az egyik 3019 14| többnyire a lovakról és hadgyakorlatokról beszélt, meg olykor a tarokkpartiekról 3020 8| jellemzik. Az ortográfiával hadilábon álló embertől ez az idegesség 3021 15| a Karolina-udvar felől a hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé 3022 15| szófogadóan előresietett a hadnagygyal. Még vissza-visszanézett 3023 12| bricseszben jár és lovaglóostorral hadonáz. A bricseszben és a lovagló-ostorban 3024 9| utamat: Tárnoky gróf mérgesen hadonázott egy csoport rendőr és fiakkerkocsis 3025 10| Kanonenstein lovag, a schwarzwaldi hadsereg fővezére, Schoennichen, 3026 10| világtörténelembe...~ ~A hadvezér is elvonult a többiek után 3027 15| állott; a Mátyás király hires hadvezére valaha a balatonmelléki 3028 10| szólott a fejedelem a hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen 3029 22| világgá bocsátották, az öreg Häutler, az orvosok másik pártjának, 3030 20| velem, - suttogta, - ne hagyj el, ne taszits el kegyes 3031 20| szegény asszony... Nem hagylak el, mert hiszen itt vagyok 3032 18| Most szépen abba fogja hagyni a sirást és okos nagylánynyá 3033 23| Sondersberg nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta 3034 6| beszélgessünk egymással... Most se hagyott hát megbántott királynőként 3035 16| pokolian fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küzködtem, ezért 3036 2| hát csak a szemem, meg a hajam az, melynek szinét eddig 3037 14| gyöngéden megsimogatta a hajamat: „Valami rossz dolog történt 3038 3| ha ajkát a rozsdavörös hajához nyomná? Ez a gondolat hirtelen 3039 1| hegyesbajuszu, zsinóros hajduk lustálkodtak. A tiz év alatt, 3040 23| körszakáll s nehány aranyos szőke hajfürt. Az első a nagyhercegi rózsás 3041 23| rózsás arcát árnyékolta be, a hajfürtök az Adél és Sophie nagyhercegnők 3042 12| aki habozás nélkül sutba hajitotta a gótai almanachot, mikor 3043 11| arcocskával, aranyszőke hajjal, meghatóan édes, jóindulatu 3044 15| dereka lomhán, kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, 3045 15| kolostorban mindenféle regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként 3046 8| már csakugyan nem vagyok hajlandó megbocsátani.~ ~Tehát figyelj 3047 9| a magyar Alma Tadémát a hajlékomban tisztelhetem... Hé, ahányan 3048 17| részvétük, a sajnálkozásra hajló hangulatuk ritka percében. 3049 13| sompolygott az ebédlőbe, aki mély hajlongások között elmondta, hogy a 3050 22| szólott a tanársegéd hajlongva.~ ~A vén anatómus ezzel 3051 1| karácsonyi angyal a szent éjszaka hajnalán:~ ~- Itt vagyok, hogy beváltsam 3052 1| várják a boldog feltámadás hajnalát. Sándor ur nem ugy élt, 3053 17| ásitva): Menjünk! Mingyárt hajnalodik.~ ~Mind összeszedelőzködnek 3054 19| papirszeletek mozdulatlanul usztak a hajó oldalán. Giovanni szorgoskodott 3055 8| mint egy kereskedő, akinek hajói a tengerbe sülyedtek. És 3056 19| Braziliáig járnak a Lloyd hajóin, az aszófői magyar fiuk, 3057 6| hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~Akarja, hogy 3058 18| miliőben egy bájos kis teremtés hajol nagy komolyan a levélpapirja 3059 23| hercegnők is csak szerelmesen hajolnak meg az igazi férfiak akarata 3060 20| egy sereg vergődő galamb, hajoltak össze félénken az apácák 3061 10| Lázsiás herceg kétrét hajolva elvonult, utat engedve báró 3062 6| nagy, gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras reggelen 3063 19| szellő és lassan tüntek el hajónk mellett az apró zalai falvak; 3064 3| oceánján került az önzetlen hajós csónakjába. A fiatal leány 3065 15| után, mikor a kis parti hajót kötelességszerüleg megvártuk, 3066 19| ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon a 3067 15| szólott hozzám:~ ~- Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan 3068 17| áll, éjfélfelé fiakkereken hajtat be a budai korcsmából a 3069 15| kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete 3070 5| gyár küllőit és kerekeit hajtotta, még mindig eszeveszetten 3071 23| Sophie hercegnők kedvesen hajtották meg kissé előtte a fejüket. 3072 18| megujuló sirási rohamok közt hajtottam a vállára, kezem a fölborzolt 3073 1| hetenkint nagykegyesen térdet hajtson. Az udvaros, egy öreg ember, 3074 15| ösvényen megindult.~ ~- Hála Istennek, meg vagyok elégedve 3075 22| egy jó szivart a tudomány haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén 3076 10| palotát - és csőditsd ide haladék nélkül az udvartartást... 3077 2| lépcsőjén szemüveges nunciusok haladnak föl a titkáraikkal, s odakünn 3078 15| fülébe sugott. A magányosan haladó pár nem is vett tudomást 3079 15| bizalmas beszélgetés közt haladtak fölfelé a hegyi uton, miközben 3080 6| üdülnek. Jó ideig némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, 3081 19| horgászó fiuk, sőt maguk a halak is békésen szenderegtek. 3082 17| szép juliusi éjszakán a halálba kerget. Mikor odafönn a 3083 2| valaha a nyomorult hitetlenek halálhörgését hallották. És e pillanatban 3084 6| barátom, hanem egy szegény, halálosan unatkozó fürdővendég...~ ~ 3085 2| nekem ugy tetszett, hogy a halálraitéltek kétségbeesett jajongása 3086 3| ligetben kószáltak, s este halálrafáradtan és farkasétvágygyal rontottak 3087 8| egyelőre nincs mit félnie a haláltól.~ ~- És Korányinak jobban 3088 18| földkerekség legboldogabb halandója, aki három nappal ezelőtt 3089 5| a kolostor ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze 3090 19| kertészlegény, de a matrózok, a halászok, a horgászó fiuk, sőt maguk 3091 18| pillanattól függ, és ekkor - hálával eltelve a jó isten iránt, 3092 6| kábeltáviratot kaptam, hogy apa halálosan beteg s hogy engem, a régi 3093 5| keltsen föl valakit, aki a haldoklót a bünei alól feloldozhatja...~ ~ 3094 4| suttogták a nevezetes hirt: haldoklik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött, 3095 19| őrzöm vénségemre, mint egy halinás csősz. Nemrégiben jártak 3096 4| aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amig a személye 3097 9| zsebkendőjével és most már halkabban suttogta:~ ~- Gazember!~ ~ 3098 21| azonban se nem lát, se nem hall... Egyszerre csak a fülébe 3099 19| bibelődik. Jól esett volna azt hallanom, hogy Kis urat boldogtalan 3100 9| Jól tudom, hogy a fülem hallatára ugy sem merné megvallani, 3101 20| Édes jó Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet... Talán 3102 8| lakásunkban. A vasgyuró hallgat, én pedig némán mosolygok, - 3103 8| felébredt lelkiismeretem szavára hallgatok. Nem, jámbor pusztai tündérem, 3104 23| tizenöt-husz főből álló hallgatóság bizonyára még most sem felejtette 3105 5| egyszerre csak megriadva hallgatózni kezdett... A gőzgép, mely 3106 19| a kis bogárhátu házikók hallgattak a nyáresti melegségben, 3107 17| A társaság sápadtan és hallgatva állja körül a divánt.~ ~ 3108 5| visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas elgondolkodva 3109 23| Fenséged csak most hallott első izben?~ ~- Csak most, 3110 1| mindaddig csak a dajkamesékben hallottak. A batár mélyén aranytól 3111 2| hitetlenek halálhörgését hallották. És e pillanatban elkeseredve 3112 21| megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta el: ugy képzelte, 3113 16| Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták. 3114 10| tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni bánatomban, ha a jó Isten 3115 2| a rosszul megvilágitott hálószobába. Én, aki tizennégy éves 3116 5| feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában s remegve várta a gvárdiánt, 3117 4| délben, a rezidencia nagy hálótermében haldoklott az öreg püspök. 3118 9| jót, hanem a sirban nyugvó halottal...~ ~Sárkány nagyot káromkodott 3119 5| aztán csöndesen távozott a halottas szobából. A kocsi, mely 3120 8| félórával ezután nyugodtan a hálószobám kilincsére tette a kezét, 3121 12| lángész-kereskedőknek, hideg halra, pecsenyére és koránérett 3122 4| seprőbajuszu parádéskocsisok s a halzsiros majorságbeli cselédek, mind-mind 3123 6| becsomagoltam, Károly elkisért Hamburgig s negyednap, kora reggel, 3124 6| forgalomba azt a lélektani hamispénzt, hogy az elhanyagolt asszony 3125 2| kopott, örökké éhes kis hamupipőkéje, most a Bardóczy grófnék 3126 3| csonkját öntudatlanul a hamutartóra helyezte.~ ~Zsuzsa nem felelt, 3127 18| kenegetik a vajat a körülöttük hancurozó, éhes kis ördögöknek, néhány 3128 15| boritó fák között. A bakfisok hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás 3129 17| össze-vissza kiabálnak s egy borizü hang megszólal: Tot svimt a’! 3130 2| hozzám egy dallamos menuette hangjai, melyet két héttel ezelőtt 3131 12| melyeket csodahegedüjének hangjaiból felépit magának. Leleplezzem 3132 2| én fanfárok és harsonák hangjainál fogok bevonulni egy XIV. 3133 5| tulharsogta a hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt 3134 10| meghajolt és a bámulat őszinte hangján suttogta:~ ~- Felséged a 3135 10| általa... Mert miképp a saját hangját senkisem hallja igazán, 3136 12| néha, változatosság okából, hangjegyeket másoltam a Mester számára, 3137 23| emelvényre.~ ~Affektálva hangolta pár percig drága koncerthegedüjét, 3138 12| egy pillanatra a tréfás hangot: maguk férfiak, ugylátszik, 3139 5| gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran 3140 20| lelkén multjának elveszett hangulatai, a boldog évek emléke, melyeket 3141 8| aszerint, hogy micsoda hangulatban van.~ ~Az uramat, ha személyesen 3142 19| közibénk, s az én ideges, hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés 3143 16| jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, mindeneknek 3144 17| a sajnálkozásra hajló hangulatuk ritka percében. Száz apróbetüs 3145 23| várják a hirneves művész hangversenyét.~ ~Sauters meghajtotta a 3146 23| WILLY, a moszkvai udvari hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes 3147 23| emlékezett meg a berlini császári hangversenyről, ahol először volt alkalma 3148 23| karácsony hetében a nizzai hangversenyterem összes vendégeit elbüvölte 3149 8| térdkalácsában millió és millió hangya mászkál. Ha vért lát, ájulási 3150 8| óta betegebb, mint valaha. Hangyái alighanem megszaporodtak 3151 8| nevezni azt az alakot, aki hangyamászásai ellenére, Antoniusnak álcázva, 3152 21| Egyszerre csak a fülébe hangzik megint a régi Jensen-etüd 3153 23| érdeklődéssel várja az ön hangversenyét, mester...~ ~Willy hanyagul 3154 9| ötvenkét óra mulva el is hantoltuk a kerepesi temetőben. A 3155 6| valamit?~ ~- Azt akarja tudni, hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, 3156 16| mint ma este... Különben hányadszor üli meg az ötvenéves jubileumát?~ ~- 3157 23| hangversenyét, mester...~ ~Willy hanyagul bólogatott.~ ~- Zongorázik, - 3158 20| térdre esett, feje keblére hanyatlott, mint egy vergődő galambé.~ ~- 3159 19| barnára az afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, 3160 20| beszélgetve. Oh, asszonyom, hányszor visszasirtam ide. Egyszer 3161 18| Bethmann-Hollweg mindezt szinte hápogva hallgatta, fölugrott, leült, 3162 10| után...~ ~Egyszerre dühös harag fogta el, ledobta orráról 3163 15| Miért haragszik rá?~ ~- Haragról, kedves barátom, szó sincs. 3164 10| széttört darabjait, aztán haragtól remegve orditotta:~ ~- Azonnal 3165 7| Drágám, - szólott egy haragvó királynő fölényével, - drágám, 3166 4| csepp cognacot... De im! a harangok megszólalnak s a vár összes 3167 4| aranyos papi süvegében, harangzugás közt kerülje meg a biboros 3168 4| kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, az éneket, az öreg cimzetes 3169 17| finom bort s valami jó kis harapni valót, hogy azoknak a szegényeknek 3170 2| arra, hogy vitézei élén a harcba vonuljon, hogy öklével törje 3171 2| mögött, mintha tizezer főnyi harcossereget vezetett volna a háboruba. 3172 11| tizenötéves korában is hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos 3173 21| pillantva, melynek drótjai a harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, 3174 15| mikor zugó erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek 3175 21| udvari etikett felől, aztán - harmad- vagy negyednap - bemutatták 3176 23| magában.~ ~Abban a nyomorult harmademeleti szobában, ahol a gyerekéveimet 3177 8| fenhéjázón lobogtattunk. Te, mint harmadéves medika, egy rövid vállvonogatás 3178 21| jönni feleségül...~ ~Másnap, harmadnap megismétlődött a jelenet, 3179 13| Akkoriban közelebb állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő 3180 12| itélve még nem igen látszik harmincnak se. A szép asszony nem veszi 3181 12| tizesztendős - s a grófnő ma a harmincötödik éve felé közeledik - bár 3182 9| szerezni tiz perc alatt háromezer forintot?~ ~- Mire kell 3183 19| akinek arcáról leviritott a háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, 3184 12| férfiu teljes ellátást és háromszáz forint havi fizetést ajánlott 3185 9| hat órára igértem, hogy a háromezer pengőt átadom neki. A bankomat 3186 10| palota belseje felé - aztán harsányan igy szólott az udvarmesterhez:~ ~- 3187 10| grófot, az udvarmesterét és harsányan igy szólott a rövidlátó 3188 6| turistaház mellett, egy hársfából összetákolt padon helyet 3189 9| én adjak Önnek pénzt? - harsogta Sárkány megdöbbenve.~ ~- 3190 2| távolról egy láthatatlan harsona hangja hömpölygött végig 3191 2| királynője, én fanfárok és harsonák hangjainál fogok bevonulni 3192 21| meg a részleteket, mikor harmadnap az ujságot elolvasta...~ ~ 3193 8| ismered; hiszen az ujságok hasábokat szoktak irni róla, az arcképei 3194 15| mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon át látni lehetett a félig 3195 19| pillanat mulva a tó levegőjét hasitotta hófehér, kifeszitett vitorláival.~ ~ 3196 18| trézorjaiban. (Mit szólsz ehhez a hasonlathoz? Nem volna ez méltó Teleszkyhez 3197 2| szeretné maga, ha az ükapáihoz hasonlitana? Sohase érzett vágyat arra, 3198 3| csillogószemü gyermek sokkal inkább hasonlitott egy édes kis iskolás leányhoz, 3199 8| a kórbonctani tankönyvet hasonlithatatlanul magasabbrendü olvasmánynak 3200 6| ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll 3201 12| módjára szereti, meglehetősen hasznát is veszi a szorgalma gyümölcseinek. 3202 3| mikor más fiatal férfi haszontalan asszonyoknak szenteli az 3203 22| azt, amit tizenöt év óta hasztalanul kerestem: az átöröklés csalhatatlan 3204 13| ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta mögé is eljutottak. A könyvek 3205 16| első vendégek csakugyan ők hatan: Steiner, a felesége és 3206 9| nevetséges csekélység. A hátán hidegség futott át, mikor 3207 1| elpusztult a péterpusztai határból. A cifra testőrruha a padlásra 3208 1| sarkantyuikat, mintha a határerdők felől áramló májusi szellő 3209 14| megcsalom.~ ~- Csak igy elvontan határozta el? Vagy megállapodott abban 3210 18| csodálatosan megnyugtató hatása van a férfiakra, nem igen 3211 18| melylyel mindig csalhatatlan hatást tudok elérni, bár bizvást 3212 9| Teringettét, - mondta hátát a kandallónak támasztva, - 3213 6| az előző napon s valami hátborzongató félelem fogott el, hogy 3214 2| gyertyafényben uszó lovagtermek és hátborzongatóan szép ágyasházak, melyekben 3215 8| szivbaja, néha leukémiája, néha hátgerincsorvadása, sőt néha paralizise is 3216 16| türelmetlenül. - A darabok már nem hatnak, a két énekesnőt hiába veszitjük 3217 18| hiszed, akár nem, az ötödik, hatodik mondat után letelepedett 3218 2| moraj a földalatti tömlöcből hatol föl hozzám s hogy a hatalmas 3219 7| lángoló szavak nem igen hatották meg. Egy darabig furcsán 3220 5| füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a kocsiülésen s mig a lovak 3221 15| Megfogta a kezemet, kissé hátrahuzott, aztán a szemével csiptetve, 3222 1| elé, hogy a jó Istennel a hátralékos ügyeit elintézze. A parasztok 3223 1| dombháton, a Zsomboryak kerek hatszáz esztendeje várják a boldog 3224 2| tisztességes bluzom, - ezután egy hatszázéves grófi nemzetség fejével 3225 21| Meerhäns grófnő, aki háttal ült hozzájuk, s valami regényt 3226 7| nevetve megrázta magát, mint a hattyu, aki a tóból a szárazföldre 3227 23| Mindnyájan meg voltunk hatva, - mondta a nagyherceg, - 3228 16| Mindössze hét forint hatvan krajcár...~ ~Az óramutató 3229 6| kiköltöztek Amerikába s a megtört, hatvanhétesztendős aggastyán uj életet kezdett 3230 18| de aki mindennek dacára hatszobás lakásról, fekete lüszterruhás 3231 17| rekeszeiben a kanonok-cingulusos havannák s a hüvelykujjvastagságu 3232 15| telekkönyvvezető) több izben belefujt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, 3233 12| megszépült, mintha örökké a havasokat és a tengereket járta volna.~ ~- 3234 12| ellátást és háromszáz forint havi fizetést ajánlott s igy 3235 1| kismartoni kastélyban, ahol a Haydn dirigáló pálcája suhant 3236 5| hogy már késő lesz, mire hazaérünk s szegény gazdám a halotti 3237 4| ablakait s a gimnázista diákok hazafelé tartva, megállottak az utjokban. 3238 15| Isten minden becsületes hazafit...~ ~- Miért haragszik rá?~ ~- 3239 10| lakodalmat, s a király csakhamar hazahozta az ő szerető és szépséges 3240 4| aranyozta meg a vár szürke házait, a szentháromság szobrai 3241 20| visszasirtam ide. Egyszer hazajött Gyuri, a plébánosunk unokaöccse, 3242 4| elhagyatott zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei közt élni, 3243 20| neki az éléskamrából és házakat épitett szines kövekből. 3244 13| folyó körül gubbaszkodó házakra, melyek szinte félve lapultak 3245 23| fogadta az udvarias bókokat. Hazamenet pedig, mikor feltürt gallérral 3246 9| szultán birodalma. Szegény házamban még nem volt ilyen ünnep, 3247 22| nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, mert a glabella himnuszokat 3248 3| És az iskolából mindig hazasiet? - kérdezte fejcsóválva 3249 8| félig-meddig garanciája a házasságnak...~ ~Édesem, vágd a fejemhez 3250 18| el fogom mesélni neked a házasságom történetét.~ ~Mint a régi 3251 14| Lássa, volt egy olyan év a házasságunkban, mikor közel álltam ahhoz, 3252 17| fiakkerek, az egyik majd hazaviszi a családjához... Sándor, 3253 12| valamennyien az örökifju háziasszonynak udvaroltak.~ ~- A környékbeli 3254 22| simogatta meg a buzgólkodó háziasszonyt.~ ~- Teringettét, itt még 3255 13| zavartan néztek egymásra, de a házigazdában csakhamar urrá lett a gáncs 3256 16| Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái), majd néhány diák és boltoslegény... 3257 17| kérte volna meg illusztris házigazdánkat, hogy segitsen rajta, alkalmasint 3258 19| minden nesz, a kis bogárhátu házikók hallgattak a nyáresti melegségben, 3259 23| tüzte mellére a sondersbergi házirend elsőosztályu, gyémántos 3260 17| dunaparti háza előtt. A házmester, aki kaput nyit, szinte 3261 18| szó nélkül otthagyta a háztartását s francia márkinőnek öltözködve 3262 10| hó boritotta a székváros háztetőit - egy kopott, sasorru öreg 3263 9| városrészében, az első havas háztetőt megpillantotta.~ ~- Teringettét, - 3264 7| választ adni a kérdésére. Azt hazudjam magának, hogy a gyengék 3265 7| fájdalmat érzek és mégis hazudnám, ha azt állitanám, hogy 3266 9| magában:~ ~- Ha most is hazudni fog, megfojtom...~ ~- Itthon 3267 9| legnagyobb és leggeniálisabb hazudója. Azt lehet mondani, hogy 3268 2| szédelgők, rokonszenves hazugok, léha milliomosok és mindenre 3269 18| kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~A döntő ütközetre 3270 18| kitagadással fenyeget, ha három nap alatt el nem jegyzem 3271 23| el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~A nagyhercegnők mámorosan 3272 23| összes vendégeit elbüvölte hegedüjátékával, visszafelé átutazott a 3273 23| gyönyörködni a Sauters Willy hegedüjében. Akkor Vieuxtempstől játszott 3274 23| hogy ezidőszerint első hegedüse Európának. Fájdalom, ez 3275 12| Félix, akit, mint tudja, a hegedüsök királyának neveznek a Tüzföldtől 3276 2| északi szél seperte végig a hegyeket, láthatatlan lelkek nyargaltak 3277 1| alacsony udvarház tornácán hegyesbajuszu, zsinóros hajduk lustálkodtak. 3278 15| csontbotjával a nyugati hegyláncok felé mutatott, amelyeknek 3279 5| A fenyvesekkel benőtt hegyoldal fölött csillagos éjszaka 3280 5| napon megvásárolta a tulsó hegyoldalt... Ugy hallatszott, hogy 3281 13| szakadékban, a ködbe vesző hegyormok alatt. A fehér viskók közül 3282 15| lárma közt oszlott szét a hegyormot boritó fák között. A bakfisok 3283 15| Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom tulsó felén egy fekete váromladék 3284 6| EMMA AZ OCEÁNON.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől 3285 15| mint néhány sötétben kéklő hegypupot.~ ~Amig a szobalányok a 3286 6| negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről vetettem egy 3287 23| csillogott a narancs vörös héja, aranyosszöld szőlőfürtök 3288 13| mondta udvariasan, - az a hely, az asztalfőn, az öné. És 3289 1| bölcsejétől sirjáig itthon a helye. Szegény jó vicispánunk 3290 15| örülnék, ha én lennék a Gyurka helyében. Azaz, hogy néha, nem mondom, 3291 20| elüldögéltem a park elhagyott helyein, Mihállyal, az öreg kertészszel 3292 14| végigjárta mindazokat a helyeket, ahol valaha fiatal szivvel 3293 2| mennyiszer olvastam efféle helyekről a kedves regényeimben, este, 3294 9| Ön nem igy tett volna a helyemben? Igaz, hogy az Ön pénzét 3295 20| csodálkozva állott föl a helyéről, mikor a leány tétovázva 3296 22| abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi ifjuság 3297 8| tudhatott többet, mint a helyesirásról vagy a politikáról. Hiszen 3298 8| dialektusban, ami pedig a helyesirást illeti, ezt oly sajátságos 3299 22| kutatás bizonyitja a teóriám helyességét. A glabella nem csal, tisztelt 3300 23| nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. Amig a lakáj 3301 4| koporsót, amelynek fölibe helyezik az elhunyt egyháznagy aranyos 3302 3| öntudatlanul a hamutartóra helyezte.~ ~Zsuzsa nem felelt, hanem 3303 11| szeptemberi napon Veszprémbe helyezték át a nyitrai rendházból, 3304 16| Maga Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes 3305 18| mégis csak fölemelkedett a helyzet magaslatára, s vakmerően 3306 20| mely nagyszerü kedvvel hempergette magát a beáradó napsugarakban. 3307 18| férfiakra, nem igen van mit hencegnem külső előnyeimmel, de annyit 3308 23| a nagy költő III. Albert Henrikhez intézett annak idején Weimarból. 3309 10| férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. Az emberi bölcseség azonban 3310 1| a megboldogult Kolowrat herceget szolgálták. És az első tavaszi 3311 10| bolondul beleszeretett Elfrida hercegnőbe, a skót király másodszülött 3312 21| Vajjon mi lett a kicsike hercegnőből? Gondol-e még rám, mint 3313 18| hizelgőim szerint a connaughi hercegnőére emlékeztet, ragyogott a 3314 18| sohase kultiváltam, jéghideg hercegnői modorommal se akarom elkábitani 3315 6| a maga szegény kis Emma hercegnőjével? Másnap este, mikor az éjszaka 3316 21| hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel fogok ülni ugyanegy asztal 3317 6| Megdöbbenve néztem Emma hercegnőre:~ ~- Azt mondja, hogy az 3318 21| ott áll öt lépésnyire a hercegnőtől, aki aranyvillácskájával 3319 10| ime: saját magát látta ott hermelines palástjában, fején a nehéz 3320 12| amig a halhatatlan ura hermetice elzárva bolyong a fantasztikus 3321 10| az édes anyjába, s mig a hervadó park magányos utjait járták, 3322 12| fővárostól, hogy csupán egy hete járja megint a pesti aszfaltot, 3323 23| Willy Sauters, aki karácsony hetében a nizzai hangversenyterem 3324 18| bizonyos, hogy ma február hetedike van. Neked, oh szerencsétlen 3325 18| fensőséggel lenéztek rá!~ ~Február hetedikén Bandi ujabb beszédet mondott 3326 18| látta.~ ~A legközelebbi hetek eseményeiről nincs sok mondanivalóm, 3327 11| osztályra...~ ~Még az első hetekben történt, szeptember végén, 3328 1| fölött lebegett, egyszer hetenkint nagykegyesen térdet hajtson. 3329 21| fürdőbe jön, s körülbelül hat hetet tölt itt a gyerekeivel és 3330 20| fejedelemasszony igy szólott hétfőn este:~ ~- Holnap kellene 3331 19| egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk 3332 7| akácokat, a leány egy orvosi hetilapban lapozgatott, s néha kiváncsian 3333 12| lelkéről ugy lesiklik minden hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör 3334 15| tartozik nekem, s két-három hétre ujra átéljük a mézesheteink 3335 2| sirbolt is ott van?~ ~- Hétszáz év óta minden ősöm ott alszik 3336 2| idetolakodott közénk, nemes és hétszázesztendős Bardóczyak közé...~ ~ ~ 3337 2| urnő fogok bevonulni egy hétszázéves régi várba. Oh, mennyiszer 3338 21| nagyherceg, aki - mint tudja - a hetvenes években egy alföldi garnizonban 3339 18| Akkor, ott a szerteszét heverő ruhák, nászajándékok s csecsebecsék 3340 8| szédül, olykor asztma, olykor heves szivdobogás kinozza, s jól 3341 14| Semmit se szóltam, de még hevesebb zokogásba törtem ki. Ő ijedten 3342 14| tőle, amig a szivem oly hevesen dobogott, hogy azt hittem, 3343 14| melyek nem egy bolondos hevülésüknek voltak tanui, csak az ábrándos 3344 8| politikáról. Hiszen a neuraszténia hiánya már félig-meddig garanciája 3345 9| át és Sárkány, némiképp hiányos reggeli öltözékében, elégülten 3346 9| igy szólott:~ ~- A pénz hiánytalanul megvan, vagyis - ami egyre 3347 11| szomoruan - aki egyetlen hibáért szekundát ir”. És mivel 3348 15| asszony, - mondta, - csak az a hibája, hogy a kolostorban mindenféle 3349 8| a szervei tökéletesek és hibátlanok, étvágya kitünő, aludni 3350 5| Szó, ami szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim, mert nagyon 3351 10| Engem okolsz, engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek 3352 9| nevetséges csekélység. A hátán hidegség futott át, mikor arra gondolt, 3353 9| szobában, de Sárkány legendás hidegséggel állt a bibliai zürzavarban.~ ~- 3354 15| időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, meghizott 3355 19| libben meg, a fürdőház hosszu hidján egyetlen szellő sem bántotta 3356 19| zongoraszó hallatszott ki. A hidon egy szalmakalapos könyvvezető 3357 6| padon helyet foglalt. - Ne higyjen a drámairóknak még akkor 3358 2| fényében. Idebenn bizvást azt hihettem volna, hogy egy párisi nagykövet 3359 7| szivarját szivta, a székében himbálózott, s az ablakon át jókedvüen 3360 22| házaséletükre, mert a glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~ 3361 21| Erről ugyan senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~ 3362 14| ötvenhat éves, hát azt kell hinnem, hogy mégse az többé, aki 3363 12| meg a világot, azt kellene hinnie, hogy a férfinemet megdöbbentő 3364 3| később helyet foglalt a hintaszékben, egy darabig aggasztóan 3365 2| regényes álmaimtól szinte hipnotizálva kiáltottam:~ ~- Tom, drága 3366 2| parancsolóm visszajövetelét hirdeti... És ekkor kissé csodálkozó, 3367 10| aki a nyers szókimondás hirében állott, dobogó léptekkel 3368 11| gimnázium környékén megdöbbentő hirek keltek szárnyra az uj professzor 3369 4| benne lesz holnap abban a hirlapi referádában, mely a szegény 3370 22| bizonyos, hogy a Budapesti Hirmondó következő ujdonságot adta 3371 23| tehetsége gyorsan fölemelték a hirnév magaslatára, koncertjein 3372 5| elkeresztelt pálinkát, mely hirnévhez, dicsőséghez s dus anyagi 3373 4| sajnálkozva suttogták a nevezetes hirt: haldoklik a püspök!~ ~ 3374 22| sokat beszélnek. Az európai hirü tudós ugyanis a minap megteremtette 3375 16| perccel félhét előtt pihegve hirülhozza:~ ~- Mindössze hét forint 3376 16| hát ki?... Ha csak azt nem hirdetjük, hogy nyilt jelenés közben 3377 22| magunk részéről, aligha hisszük. Hiszen a nagy tudósoknak 3378 9| a vizfolyás. Ha ebből a históriából egy betü igaz, rögtön levágatom 3379 2| azóta a tarjánkői vár inkább históriai ereklye, mint kényelmes 3380 14| Most már minden mindegy, hisz az egész mult csak egy aranyos 3381 18| kristályüvegje mögül, s akár hiszed, akár nem, az ötödik, hatodik 3382 10| Mondjad hát meg igazán, a hited szerint: hogy állok én a 3383 22| Erzsike kisasszonyról készitek hiteles méreteket. És hogy a leszármazás 3384 18| sugallta nekem. Most az a hitem, hogy ezt a nagy gyereket 3385 9| amit mára igért, akkor hitemre az összes kiskoru Beerek 3386 2| melyek valaha a nyomorult hitetlenek halálhörgését hallották. 3387 7| kérdezni magától.~ ~A férfi hitetlenül rázta meg a fejét.~ ~- Kedves 3388 21| körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, feltünően 3389 2| haza, reszkető és álmodozó hitvese karjaiba.~ ~ ~ ~ 3390 19| beszélt, mintha egyenesen a hitvitázó századból lépett volna közibénk, 3391 10| tarokk-kártyát pingálj... A világi hiuság nem igen ronthatott meg, 3392 8| hozzá: a diplomás asszonyok hiuságát. De ugyancsak nagyot nézett 3393 15| ugy látszik, nem reagált a hivásra. Szeniczeyné, az egyik fiatal 3394 17| UDVARI TANÁCSOS: Milyen hivatala volt a Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS: 3395 6| szivéhez, engem dédelgetett, ha hivatalából hazatért, nagy leány koromban 3396 16| ránk-tamási fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura 3397 6| bár csak egy magasabbrangu hivatalnok felesége volt, finomsága 3398 6| rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka -, de vajjon lelkemre vehettem-e 3399 21| nappal később Paloznaky hivatalos levelet kapott a minisztériumból, 3400 6| szomoruságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben 3401 8| házasságban látják a modern nő hivatásának megtestesülését, a kórbonctani 3402 12| magának kell megfejtenie, aki hivatásánál fogva belelát az asszonyok 3403 6| maga aligha érti, hiszen hivatásos pszichológus...~ ~- Adok 3404 22| kikiáltott feje, magához hivatta azt a fiatal riportert, 3405 17| beszüntették... Negyven hivatalnokot az ajtó elé tettek... egy 3406 20| bátorságunk, kötelességünkhöz hiven, bevallani vakmerő cselekedetünket...~ ~ 3407 22| szobákkal, mert estére vendéget hivtam.~ ~- Ugyan kit? - kérdezte 3408 18| égnek emelt profilom, mely hizelgőim szerint a connaughi hercegnőére 3409 10| anyakirálynőhöz:~ ~- Alávaló hizelgők egytől-egyig! Csak azt lessem, 3410 7| talál egy fiatal leányt, aki hizelgőnek találja magára nézve a teóriáját, 3411 1| mondta a másfélmázsásra hizott falusi biró, aki az öreg 3412 7| tudatos asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás 3413 7| kedvesünket magunkhoz szoritjuk. A hódolat, melylyel a női szépség 3414 18| szigetén, hogy az őt megillető hódolatot bezsebelje. Kissé szenvedő, 3415 5| mikor a pap megérkezett. A hölgyek kigyuladt szemmel ültek 3416 6| ruhám, mint az amerikai hölgyeknek, az arcom se ragyogott a 3417 18| érett, tizennyolc esztendős hölgyhöz illik. Na, hagyja már abba, 3418 3| Van neve is annak a fiatal hölgynek? - kérdezte kissé idegesen.~ ~- 3419 2| láthatatlan harsona hangja hömpölygött végig a titokzatos éjszakában. 3420 11| egész testében remegve, hörgő hangon kiáltotta:~ ~- Meghalt?~ ~- 3421 14| Az öreg Takács álmodozva hörpintgetett egyet-egyet a vörös borból 3422 13| tamáshalmi őrháznál s mivel a hóesés még mindjobban fokozódik, 3423 1| verseit hozta haza s téli hóesések idején, búbos cserépkályhája 3424 18| készülődik a tópartra, ahol a hófehérbe öltözött aranyifjuság már 3425 15| csipkés ruhát viselt, melyből hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, 3426 14| elájulok. A Simi arca egyszerre hófehérré lett, a kezét lebocsátotta, 3427 20| emlékezett, hogy este sürü hófellegek szitáltak a sötét levegőben; 3428 1| mégis ugy érezte, hogy hófuvásos januáriusi alkonyat van 3429 18| szerelmessel van dolgod; hogyne gondolt volna hát hasonlót 3430 10| utszéli árokban, ahova a hóhérlegények elföldelték.~ ~ ~ ~ 3431 2| ólomkarikás ablakon át besütött a holdvilág s én még egy utolsó, kiváncsi 3432 23| a Kék keselyü- és a Zöld hollórend, vagy a jó ég tudja, hogyan 3433 21| minisztert fölkeresse, s tőle - holmi szegről-végről való atyafiság 3434 16| alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a zálogházból... 3435 16| hátha kiadja egy estére a holmikat...~ ~ ~Félhét. Az önkéntes 3436 9| megbotránkozva...~ ~- Igen, Önnek... Holnapig... kora reggelig, amig a 3437 19| Somogyi a szőlőből élt egész holta napjáig. Közönséges paraszt 3438 13| üveges verandán az esti homály lassanként az egész világot 3439 19| tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi part 3440 9| tovább kocogott a Bajza-utcai hómezőkön, Sárkány pedig fütyörészve 3441 10| asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet érintette.~ ~- 3442 5| ráncok mindjárt elsimultak a homlokáról; a beteg megtört szemeivel 3443 22| barátom, a glabella, vagyis a homlokcsont sajátságos dudorrendszere. 3444 3| pillanatban az afrikai sivatag homokpartjai közt haladt fölfelé az ezüstfátyolos 3445 8| a földön minden elmélet homokra van épitve; mindketten sutba 3446 21| magában:~ ~- Tavaly, mikor két hónapon át nem volt annyi pénzem, 3447 15| polgár korában egész nap a hónapos szobájában pipázott és a 3448 18| vissza nyájas olvasóim, hat hónappal arra az időre, mikor Budapest 3449 12| épületekkel együtt egy világhirü honfitársunk vásárolta meg négy évvel 3450 18| pillantást, melylyel kijelentését honoráltam, láttad volna, alkalmasint 3451 9| boldog volt, hogy megint hópelyheket, fehér téli tájakat láthat! 3452 17| éhezik... Már zsákot is hordanék, de azt se lehet... Nem 3453 4| csapolja meg a penészes hordókat, mert mindez egyszerü staffage 3454 19| folyadékot tett elénk egy hordóra.~ ~- Ez tavalyi, - szólt, - 3455 18| parfait-t és fagylaltot hordott szét, mikor a század legelegánsabb 3456 19| már alig csöppent egy-két hordóval. De tavaly mégis szüreteltünk 3457 19| matrózok, a halászok, a horgászó fiuk, sőt maguk a halak 3458 4| mialatt a fejét sötéten horgasztja le - önkéntelenül is az 3459 19| Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk ki csónakon 3460 1| violapecsétes levelet adott át a hórihorgas legénynek, aki hangos kürtszóval 3461 10| bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz fellegek usznak, a 3462 22| értékére fogom redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~- Tehát 3463 19| sülök barnára az afrikai hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla 3464 2| akár a francia forradalom hősei. Maga elfelejti Ellen, hogy 3465 8| képzelem az északi mithológia hőseit) egy idő óta betegebb, mint 3466 12| elhalmozta. Manci hallatlan hősiességgel végezte el az egyetemet, 3467 21| nyilt a buschdofi Kogel hósipkás ormára. Paloznaky Mihály 3468 18| Budapest utcáin szibériai hósivatag fehérlett, a fiatal lányok 3469 3| mint egy országos botrány hősnőjéhez. Pirosajku, nevető, jókedvü 3470 10| megmondaná...~ ~Az anyakirálynő hosszabb ideig vizsgálta az eget, 3471 1| le kezéből a pennát, hogy hosszan nézzen az aranyozott facsillár 3472 13| megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés után a boltba is 3473 23| fejébe szállt, s merészen, hosszasan tekintett az Adél nagyhercegnő 3474 21| a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, 3475 16| boájában sétálgatott, a hősszerelmes valami furcsa szabásu szinpadi 3476 23| Európának. Fájdalom, ez a szőke, hosszuhaju fiatalember maga is el volt 3477 1| melyek a fejedelemasszony hosszukás ujjain sziporkáztak, az 3478 18| katona, aki eszeveszett hőstettet készül elkövetni, s épp 3479 1| tapodták a végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~Egy nap odahivatta magához 3480 9| éjfél után vált el tőlük a hoteljuk kapujában. Közte és Paláthyné 3481 20| amikor az erdőben már langyos hóviz öblögette a bokrok friss 3482 7| nagy összeköttetést nem hoz az ura házába?~ ~- Mert 3483 11| kaláccsal megkinálta volna, - hozd el holnap az édesanyád arcképét, 3484 16| szinmüvész gyönyörü cikkét ő hozhatja először nyilvánosságra. „ 3485 4| mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe, 3486 21| egyébként félmilliónyi hozomány birtokosnője, szinte megindulva 3487 18| diplománál és a százezer koronás hozománynál is többet ér.~ ~- És pedig? - 3488 18| nyomorult ötvenezer korona hozományt mondhatott a magáénak a 3489 5| akit a szomszéd városkából hoztak, orvosságot kevert a kis 3490 1| igazán? Ezt az éjszakát neked hoztam, mert azt akarom, hogy minden 3491 3| megtámadhatatlanná, egyszerüsége hozzáférhetetlenné tett minden kisértés ellen, 3492 21| Meerhäns grófnő, aki háttal ült hozzájuk, s valami regényt olvasott, 3493 3| rövid ruhájához önkéntelenül hozzáképzelte mindig a születésnapi francia 3494 20| a tengerészeknél. Gyuri hozzámszegődött az erdőben és gyakran könnyezve 3495 2| van, Ellen... Ez épp ugy hozzátartozik a fundus instructushoz, 3496 4| Urunk!” S magukban rögtön hozzáteszik: „De mi lesz holnap, ha 3497 12| A Drágffy-várat, a hozzávaló parkkal, szántóföldekkel, 3498 19| a tó levegőjét hasitotta hófehér, kifeszitett vitorláival.~ ~ 3499 1| pusztán, melynek végtelen hómezőin éhes farkasok vonitottak 3500 15| érdemel a jó Istentől. Annyira hű, egyszerü és jólelkü, hogy 3501 14| ragaszkodó volt... Oly jóságos, hü és odaadó volt hozzám, mint 3502 19| öreg, szerető anyaföld lett hütelenné.~ ~ ~ ~ 3503 19| A HÜTLENEK.~ ~Néhány év előtt sokat 3504 6| hogy az elhanyagolt asszony hütlenséggel boszulja meg a rajta esett 3505 17| kanonok-cingulusos havannák s a hüvelykujjvastagságu egyiptomi cigaretták beláthatatlan 3506 2| sziporkáznak az őszi este hüvösségében. Az öreg asszonyság szakértő 3507 3| Scott Bécsbe utazott a hugához, s én egyedül maradtam itthon 3508 23| Sophie nagyhercegnők, a hugaim, szintén türelmetlenül 3509 23| A nagyherceg bemutatta a hugainak, s egy öreg, fehérhaju dámának, 3510 23| elmerülve csevegett a fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett le egy 3511 11| halt meg, mikor Erzsike hugocskám született...~ ~Szedenich 3512 6| ebédlőben, ha odakünn havas eső hull a sötét utcán...~ ~Megdöbbenve 3513 19| ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, s vérvörös kopoltyuját 3514 7| érzés-komplexumot, mely a lelkemben hullámzik. Komédia volna azt állitanom, 3515 19| szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek 3516 1| óta és odakünn ólmos eső hullott a mezőkre - halkan megkopogtatták 3517 1| szemében valami titokzatos huncutság csillant föl.~ ~- Nem, Károly, 3518 1| az orrocskája remegett a huncutságtól, amikor igy folytatta:~ ~- 3519 5| szentségek fölvétele nélkül hunyja be örökre a szemeit... Mindenesetre 3520 20| hittem, hogy az utfélen hunyom le mindörökre a szememet 3521 20| lélekzettek, a szeme le volt hunyva. A kapusné tétovázva kérdezte:~ ~- 3522 16| megjelentek a homályos nézőtéren: Hupka, a káptalan agglegény-ügyvédje, 3523 2| hogy könyörtelenül vérpadra hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat 3524 13| mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpitenek magától...~ ~ 3525 20| ugyan mi baja lehet?~ ~Husvét előtt két héttel Borbála 3526 4| kiváncsi szeme elől. Csak husvétkor látták őt, midőn a fényes 3527 13| csakugyan nem igen látott. Husz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony 3528 16| ugy, ahogy illett volna... Husz-huszonöt forint bizonyosan csöppen 3529 4| személye körüli, bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen kisérletül - 3530 18| kijelentette, hogy inkább egy egész huszárezredet meggyilkol, semmint rólam, 3531 21| és asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából kuszált 3532 4| bástya felől egy délceg huszártiszti egyenruha csörtetett fölfelé. 3533 2| szerencsém hozzá, mikor huszéves koromban valaha egy hosszu 3534 9| erszényét. A bugyellárisában huszezer forint volt s a gróf épp 3535 10| hercegnőt félkosztra fogták, huszon-négy órára bezárták a királyi 3536 16| immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek 3537 16| régiségtől s melyet immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak 3538 9| ennyi pénz - oly nagymérvü huszonnyolcadika volt, mint talán még soha - 3539 2| Akármilyen furcsa, de Tom - bár huszonhetedik évét is betöltötte már, - 3540 9| szép asszonyhoz:~ ~- Nem huzathatom el a nótáját, mert nincs 3541 4| szövegét várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói széken. 3542 13| bizalmas, meleg fészekként huzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~ 3543 15| többi tagjáról, egymáshoz huzódva, bizalmas beszélgetés közt 3544 2| eljegyzésemkor az ujjamra huzott (Krisztina grófné viselte 3545 15| Gyurits ur fitymálva huzta félre a száját.~ ~- Szép, 3546 3| póknak, aki a közhit szerint huszonöt év óta viruló leányok vérével 3547 9| ő, nagyuri bőkezüséggel, Hyacinthe-nak keresztelt. Mikor Paláthyék 3548 1| ennivaló capuchon alól az erdei ibolyákra emlékeztető szempár mosolygott 3549 1| aranycirádás ajtó előtt. És erdei ibolyára emlékeztető, könnyektől 3550 5| fenyveserdő fölött, már ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben 3551 21| érthetetlen leveleket irt id. Paloznaky Mihály urnak, 3552 11| a papi pályán és Haller Idától nem maradt más emléke annál 3553 11| vajaskenyeret majszoló Haller Idával... Beszédbe elegyedtek és 3554 14| szokták kiválasztani az ideáljukat. Az esetlen, nagyfejü, körszakállas 3555 16| nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan türte, hogy előkelő 3556 15| levegőt, mely a tó felől ideáradt. Édes nyári délután volt, 3557 2| művészi csillár fényében. Idebenn bizvást azt hihettem volna, 3558 20| csinytevés miatt kegyetlenül idecitálták őket a fejedelemasszony 3559 19| mikor hegyek között járok. Idegeim nem birják meg az óriási 3560 6| akik egy kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk... Emitt az 3561 1| megmaradtak olyan uraknak, akár az idegenben csavargó, birodalmi grófok!~ ~ 3562 2| kissé megdöbbent, kissé idegenkedő pillantást vetettem a hálóinges 3563 10| nélkül elvezette a titokzatos idegent a király legbelső termeibe. 3564 8| hadilábon álló embertől ez az idegesség már egyszerüen impertinencia-számba 3565 6| szeliden korholni kezdett idegességemért, majd becézgetve megsimogatta 3566 22| gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket örökölte...~ ~- Maga ismét 3567 2| gondolkodásom, minden idegszálam beleolvadt a multba, mely 3568 5| kivülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók 3569 7| tüzes szem, a karcsu termet ideig-óráig lángra lobbantja az érzékeinket, 3570 8| én, a komoly és érett nő, idejére megszereztem az orvosi diplomát, 3571 17| amig másoknak nincs annyi idejük, hogy minden kinálkozó élvezetet 3572 7| az esküvő napját, ráérő idejükben butoros-üzletek és kárpitosműhelyek 3573 9| Kétezer forintot fog ideküldeni a komornyikjával, mert 3574 5| keresztény volt, hát az urnőm ideküldött, hogy az atyák egyikét magammal 3575 11| mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott Veszprémbe s egy délután 3576 2| mellettem, s aki perfidül idetolakodott közénk, nemes és hétszázesztendős 3577 5| gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat... Rövid látogatást 3578 21| rohant haza, s amig a föntebb idézett konkluzióig eljutott, szinte 3579 12| délelőtt, mely a falusi idillnek váratlanul véget vetett.~ ~ 3580 15| ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka közömbösen csevegett 3581 12| ősnemességük még abból az időből ered, mikor a szép, sugár, 3582 21| Paloznaky Mihály a csuf időjárás ellen menedéket keresett, 3583 15| koccintgatott a régi jó idők emlékére, csak néha fordult 3584 16| szaporodik és az ünnepelt, aki időközben bekente magát mastix-szal, 3585 18| tetszenek. Most nincs rá időm, hogy az elméletemet kifejtsem; 3586 12| is megigérte, hogy rövid időn belül megfelelő állást szerez 3587 13| képe ezzel a fölirással: † Idősb Jobbágy Miklósné. Az öreg 3588 23| illusztrált lapokban: Adélt, az idősebbet, kombinációba is hozták 3589 19| életemnek legromantikusabb időszaka; néha csodálatos vágyat 3590 12| jutni. Óraadásból élt, több időt töltött a muzeumi könyvtárban, 3591 9| talán összesen sem volt ez időtájt ennyi pénz - oly nagymérvü 3592 1| rabiátus öreg ember, aki ifjukora óta mindig himzett frakkot 3593 3| utáltatta meg vele már kora ifjuságában a világot, annyi bizonyos, 3594 2| bérházakban töltöttem el az ifjuságomat?~ ~A nyakába borultam és 3595 7| sugárzott az egészséges ifjuságtól, a leány, aki huszonhárom 3596 14| ketten ujra átélték egész ifjuságukat. Nemcsak a nászutazás poézisát, 3597 8| bókkal kiengesztel érte.~ ~- Igazad van! - szóltam fejbólintva. - 3598 14| pszikhologust érdekelne, vajjon igazam volt-e, amikor a főhadnagytól 3599 17| udvari-tanácsos-képviselő, aki a bankban igazgatósági tag s néhány szalmaözvegy, 3600 15| hogy végre megtalálja az igazit. De mert alapjában hüséges 3601 16| a direktorné toalettjeit igazitja - Schafarik ur és neje ( 3602 19| dalmát matrózom, gyorsan igazitott egyet a spinacker-en, a 3603 22| átöröklési elméletemet nem igazolta volna...~ ~- És kiken próbálta 3604 10| elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva 3605 18| barátnőjének otthona volt, akit az igazságtalan gólya egy bankigazgató és 3606 3| kivül csupán a szenvedő és igazságtalanul elnyomott embert fogadta 3607 21| hercegnő, amig a rendhagyó igék törvényeit magyarázta neki, 3608 1| ugy élt, mint harcos és igénytelen elei; a konyhában, ahol 3609 8| végre eszembe jut az az igéretem, hogy minden áldott héten 3610 1| megcsillant, mint amikor a drága igéretet tette, pajkos tüz gyulladt 3611 9| kerékbe töretik magukat, - de igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~- 3612 12| az ellátás fejedelminek igérkezett, a tanári diplomám dacára 3613 9| ötszáz forintot, amit mára igért, akkor hitemre az összes 3614 9| szó - ma esti hat órára igértem, hogy a háromezer pengőt 3615 17| megindulva nézik).~ ~A TANÁR: Na, igyék még egy pohár cognacot!~ ~ 3616 9| nadrággal komolyan azon igyekezett, hogy egy vékony tü fokába 3617 2| jó kritikáért csábitóbb igyekszem lenni Cleopatránál és aki 3618 5| vágvölgyi atyák finom pálinkáját ihatnám...~ ~A XVIII. század utolsó 3619 17| válaszol, csak gyermekes ijedelemmel néz körül).~ ~AZ UDVARI 3620 6| beteg, mint ahogy legelső ijedelmükben gondolták. Higyje meg, semmi 3621 14| barátja...~ ~Az öreg ur oly ijedt mozdulatot tett, mintha 3622 5| inas láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is látszott, 3623 4| csörtetett fölfelé. Mindez illat és ragyogás közepette, a 3624 16| festék és petróleum különös illata terjeng...~ ~A kulisszák 3625 21| feledkeznék meg ennyire minden illendőségről... Nagy egek, mi fog történni, 3626 10| csodálatos pápaszemet az orrára illesztette volna, igy szólott a szolgálattévő 3627 10| hogy ajkadat ezer csókkal illethesse~ ~a te kicsiny, szerelmes~ ~ 3628 6| Az én kérdésem jóval illetlenebb... De maga, Emma hercegnő, 3629 9| találom meg tiz perc alatt. Az illető hölgy 6 óra 40 perckor a 3630 16| nem lelkesedtek ugy, ahogy illett volna... Husz-huszonöt forint 3631 18| tizennyolc esztendős hölgyhöz illik. Na, hagyja már abba, mert 3632 3| mindig magával trécselek! Illőnek találja, hogy ebben az órában 3633 17| kisérlete előtt kérte volna meg illusztris házigazdánkat, hogy segitsen 3634 18| halt meg annak idején Szent Ilona szigetén. A magyar Bethmann-Hollweg 3635 9| állna jeltelenül szegény Ilonkám nyugvóhelye...~ ~Beer ur 3636 8| pirospozsgás, szőke norvég isten (ilyeneknek képzelem az északi mithológia 3637 8| a legkülönbnek tart. Az ilyesmi bizalom kérdése.~ ~Ráhagyta 3638 14| valakit a tréfáihoz, - én az ilyesmire már öreg és cinikus vagyok. 3639 4| utolsó csepp cognacot... De im! a harangok megszólalnak 3640 23| hercegnő, hogy egész lelkemből imádjam?”~ ~A hercegnő elolvasta 3641 5| meg magukat az érette való imádkozásban...~ ~Dominique-nak igaza 3642 20| gyereksirás hallatszott az imádkozó egyháznagy fülébe. A fejedelemasszony 3643 13| együtt egész délelőtt ott imádkozott az urasszony ravatalánál, 3644 23| részéről is szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt 3645 10| És az is való, hogy az imádottjától kosarat kapott?~ ~- Ugy 3646 2| istenfélő Endre vitézei imádkoztak benne. Nem tudja, hogy a 3647 20| elhagyott folyosókra. Az apácák imájuk végeztével még egyszer térdre 3648 4| ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, 3649 16| már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer, vagy huszonháromszor 3650 8| idegesség már egyszerüen impertinencia-számba megy...~ ~Hogy miben áll 3651 12| magukat? - kérdezte valami impertinens gunnyal, ami legalább husz 3652 12| egy földi lényre, aki az impresszárió távollétében a levelezéseket 3653 23| fogatba, igy szólt néha az impresszáriójához:~ ~- Értenek is valamit 3654 12| nagybátyám, engem ajánlott az impresszáriónak, s mivel a fizetés és az 3655 2| felé haladtam, szinte az az impresszió lett urrá bennem, hogy a 3656 7| gyönyörü tanitványába s ezt az impresszióját minden nagyobb töprengés 3657 2| de eleintén az volt az impresszióm róla, hogy nem igen jutott 3658 5| szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris et filii et 3659 17| üveges csarnokba, hogy az inasnak csöngessen. Pár pillanat 3660 17| egy ötletem. Leküldöm az inast és megüzenem a rendőröknek, 3661 10| különb férjre egy szegény, incifinci hercegecskénél. Az emberi 3662 12| elsőszülött fia, aki egyenesen az indiai alkirály estélyéről jött 3663 6| lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, hogy kizárólag 3664 20| Jövő héten utnak fogjuk inditani az édesatyja kastélyába.~ ~- 3665 9| ilyenkor egyszerüen utnak inditják Jerome-ot s rövid uton kétezer 3666 8| kedves gyarlósága volt az inditó ok, amiért a függetlenségemet 3667 10| kicsiny levélkével utnak inditott.~ ~A levélben ez állott:~ ~„ 3668 8| semmiképp se felelt meg benső indulataimnak - nem gondolod, hogy fölösleges 3669 19| szivével. Mig mi lefelé indultunk a hegynek, ő tovább is ott 3670 6| fehérhaju asszony szomoruan ingatta szép fejét.~ ~- Azt mondom, 3671 2| tompa fénnyel csillogott ingében, kamaszosan fölfelé fésült, 3672 4| növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát, 3673 18| mellé rójja, néha kokett és ingerkedő pillantást vet Középeurópa 3674 12| olvasott el egy jó könyvet, ingujjban ebédel s csizmában jár a 3675 13| délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával s mivel a vonat csak késő 3676 18| távolról se beszélt ekkora inspirációval, kérdezés nélkül elmondta 3677 13| tisztelettel azt bátorkodik hát instanciázni, hogy a tekintetes ur egy 3678 2| ugy hozzátartozik a fundus instructushoz, mint a tömlöc, a torony 3679 21| szoborként álló komornyiknak int... A komornyik eltünik 3680 21| feléje, aki már messziről integet:~ ~- Kérem, uram...~ ~- 3681 7| már szerelmes is abba az intellektuális életet élő fiatal leányba.~ ~- 3682 7| hogy egy csinos, ártatlan, intellektuális életet élő és felsőbb izlésü 3683 8| szükséges a magasabbrendü intelligencia, akkor nekünk már a második 3684 18| székre. Gondolhatod, hogy intelligens arcom szemmelláthatólag 3685 10| hatalmas királynak csöndet intene és hidegen igy folytatta:~ ~- 3686 4| helynök, aki már négy püspöki interregnumban vezette az egyházmegye ügyeit, 3687 23| katonatiszt, de Crailsthal gróf intésére mindannyian helyet foglaltak 3688 9| ellen is, hogy ilyen kérdést intézzen hozzám.~ ~- Lássuk hát!~ ~ 3689 1| bókjai és a testőrkapitány intim estéi a kismartoni kastélyban, 3690 21| hallgatta azokat az érdekes intimitásokat, melyeket tanitója az ugynevezett 3691 15| egypárszor (szerelmesen, csókot intve az egyik ujjával), aztán 3692 5| nem is tünt el az igazi inyencek asztaláról, akárhányan voltak, 3693 1| kiséretében van, aki az ország inzurgenseit megszemléli. Mit tehetek 3694 2| kisfius vonásokon, melyek inkább egy szorgalmas kis bankhivatalnokéra 3695 16| fölfelé néhány szakácsné és iparoslegény. A zenekar - mely teljes 3696 4| fog! Erőteljes, katonás irásával legfölül a tábornok jegyzi 3697 23| türelmetlenül dobta le a megsárgult irásokat.~ ~- Egy darab tisztességes 3698 18| szórakozottan turkált abban az irástengerben, mely ott feküdt előtte 3699 1| a Tudományos Gyüjtemény irástudóinak volt adresszálva.~ ~Tiz 3700 10| koronája meg a birodalma... Ird meg neki, óh felséges atyám, 3701 4| gyertyalángokat, melyek alatt négy irgalmas nővér s négy ferencrendi 3702 9| a kezem ügyében, minden irgalom nélkül megfojtanálak!~ ~ 3703 18| kifejtsem; de mivel nem vagyok irigy teremtés és szivből örülnék 3704 19| langyos, simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves 3705 11| Az iskolatársak bámuló irigységgel fogták körül a szerencsés 3706 22| anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. Ma délután megtaláltam 3707 8| két, de néha három té-vel irja, aszerint, hogy micsoda 3708 12| isten vele és kérem, ne irjon elbeszélést arról a leánytipusról, 3709 3| dereshalántéku apostolban.~ ~Az iró egy este hollandi elzevir-kiadásait 3710 23| állt föl közeledtükre az iróasztala mellől: - VII. Albert Henrik, 3711 4| szakad?”~ ~A szentszéki iroda világos fauteuiljében egy-egy 3712 3| be egy pesti szinigazgató irodájába. Az ostoba kis pillangó 3713 18| szimuláltak a szinház, az irodalom és a művészet iránt, az 3714 6| partner, akivel jól esik irodalomról beszélgetnem az ebédlőben, 3715 10| felséges barátunk?~ ~Az iródiák felolvasta a levelet, s 3716 10| vaskalitkába...~ ~A szegény iródiákot elcipelték a poroszlók, 3717 10| nyájasan igy szólott az iródiákjához:~ ~- Hiv szolgám, olvassad 3718 4| egyszerüen a riporterek kedvéért iródnak ide, akik ceruzájukkal pontosan 3719 12| boldogan vállalkoztam az irógépes kisleány szerepére. A klasszika-filológiából 3720 12| problémaként izgatja az irói fantáziámat.~ ~- Tudja maga, 3721 3| nem felelt, hanem kissé ironikusan sütötte le a szemét, Peélynek 3722 7| A tanársegéd nem találta ironikusnak a menyasszonya kérdését.~ ~- 3723 10| reggeltől estig bezárkózott az irószobájába és sajátkezüleg megfogalmazta 3724 12| ilyen regényes: leveleket irtam, rendezgettem a Drágffyaktól 3725 15| tulajdonképen minden rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása 3726 21| magyarázatokat... Paloznaky irulva-pirulva feszengett a székén, néha 3727 2| Gabriella, aki külvárosi elemi iskolába, mezitlábas gyerekek közé 3728 3| négyig mindennap a köruti iskolában tölti az idejét, s négykor 3729 7| ostobán ragaszkodom a régi iskolához.~ ~A tanársegéd sértődött 3730 11| naphosszat csereberéltek a régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok 3731 2| szerzetesek tanácsai, az előkelő iskolák, meg mind az a sok finomság, 3732 3| hasonlitott egy édes kis iskolás leányhoz, mint egy országos 3733 3| a tüzelő arca fölött. Az iskolásgyermekből, aki eddig titkos szomoruságát 3734 3| hosszu ruhája dacára még iskolásleány. Zsuzsa pedig egy nagy, 3735 7| melynek stációin édes kis iskolásleányok, merész bakfisok, sápadt 3736 7| doktorkisasszonyt, aki ugyanannyi iskolát járt, mint én, aki ugyanannyit 3737 15| összetalálkoztam egy régi iskolatársammal, Molnár Gyurkával, aki a 3738 18| megállapithatok, hogy eléggé ismerem az ellenség gyöngéit. A 3739 12| nem veszi rossz néven, ha ismeretlenek a nagy müvész leányának 3740 15| pamutot gombolyit. Minden uj ismeretség uj reménységet kelt a szivében, 3741 18| csak azok az állatbarátok ismerik, akik egy éhező, gazdátlan 3742 6| fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik egy kicsikét mindig 3743 15| Egyébként délben meg fogsz ismerkedni vele, mert remélem, hogy 3744 21| szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk 3745 22| a Sardou drámáiból fogja ismerni a szerencsés utókor és az 3746 6| Maga, kedves barátom, aki ismerős az asszonyi lélek utvesztőiben, 3747 9| bankomat most már becsukták, az ismerőseimet pedig aligha találom meg 3748 19| tudományt, kivétel nélkül ismertek, mert sokszor délben zavartam 3749 11| nekem, mintha lánykorában ismertem volna...~ ~Kolnay György 3750 1| öltözve. És ekkor halkan ismételte magában a szavakat, melyeket 3751 1| mondta másnap az urfi a vén ispánnak, - öreg Veér András, vége 3752 1| odahivatta magához az öreg ispánt, aki már az apját és a nagyapját 3753 9| becsukták a kagylóikat az istenadta tehetségek előtt. Sárkány 3754 21| akarjuk, dolgot adunk a szép istenasszonynak, aki a kiváló eseményeket 3755 18| s annak a nőnek, akit az istenek ezzel a talentummal megáldottak, 3756 15| uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban gyönyörködtek, 3757 18| volna magadat; hiszen szinte istenien komikus volt ez az affektáló 3758 18| csontgombot, halkan a jó istenkéhez fohászkodik, aki valaha 3759 15| ösvényen megindult.~ ~- Hála Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. 3760 1| falusi templom elé, hogy a jó Istennel a hátralékos ügyeit elintézze. 3761 12| parkban s a Neuraszténia istennője örömkönyeket sir boldogságában, 3762 4| mosolygott az allegorikus istenszem, a szeminárium táján egy 3763 15| korhely meg se érdemel a jó Istentől. Annyira hű, egyszerü és 3764 6| hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon 3765 14| már végig járták egyszer Itáliát, azóta pedig, majdnem egyfolytában, 3766 17| szürcsöli a pompás, hideg italt, amelyben vörös szamócaszemek 3767 19| maradt neki több egynéhány itcénél, de hozott, amennyit megittunk, 3768 10| történt, hogy a kegyetlen itélet hire a skót király udvarába 3769 13| melankólikus csendje, mig odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól 3770 22| a pontos törvény, amely itélkezésteket vezette? Csupa teória, csupa 3771 12| Drágffy-kastélyban lebzselő gavallérokról itélné meg a világot, azt kellene 3772 2| ahol valamikor a halálra itélt rabokat tartották.~ ~- És 3773 19| végigtekintettünk a hosszu tó sikján, ittunk egy korty friss vizet a 3774 7| éves korunkban oly merész ivben kanyarodik el a hófehér 3775 18| csillogtak ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton - mint 3776 4| keztyüs kézzel beirja nevét az ivre, amelyet az asztalra kitettek. 3777 21| Két nappal utóbb az Izabella-nyaralóra kitüzték a vesztfáli lobogót, 3778 6| lármás, jókedvü, boldog izgalomban hullámzó sokaság között, 3779 12| megfejthetetlen problémaként izgatja az irói fantáziámat.~ ~- 3780 6| én mulattassam pikáns és izgató történetekkel... Maga most 3781 18| aranyifjuság már érthető izgatottsággal lebzsel a szellős bazárépület 3782 16| láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu szintársulat 3783 18| viharosan érdeklődött az izlésem felől, s a hosszu tárgyalást 3784 10| Schoennichen, mi a véleményed az izlésemről? - kérdezte XIX. Tivadar 3785 10| beszélnem, csakhogy a Felséged izlését leirjam...~ ~A király idegesen 3786 1| gyermekként vitte be a pirosan izzó kályha mellé. És az asszony, 3787 2| halálraitéltek kétségbeesett jajongása hallatszik föl hozzám a 3788 5| szólt halkan, mig a nők jajveszékelve az ágyra borultak.~ ~A gvárdián 3789 9| különböző vázlatai után és egy Jancsi nevü inassal szolgáltatta 3790 6| utra bocsájthatsz, mintha Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra... 3791 16| hogy csupán Sz. Pataky Jánost ismerte el magához méltó 3792 13| fölujitsa...~ ~Zimankós januári este volt, Galamb épp vacsorához 3793 4| szolgálattevő inas ezért jár-kel most a folyosókon, a pincemester 3794 12| grófnő nem volt otthon; a járásorvossal együtt villásreggeli után 3795 12| szemben a bricseszes, vidéki járásorvost, aki talán még gimnázista 3796 11| korában is hosszu harisnyában járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt, 3797 10| méltósághoz:~ ~- Egy-kettő, járd végig a királyi palotát - 3798 23| való aranykandeláberek, a jardiniére-ekben csillogott a narancs vörös 3799 12| háromhónapos felmondási időre járó fizetésemet készpénzben 3800 19| mindig, mikor hegyek között járok. Idegeim nem birják meg 3801 19| puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három 3802 2| mezitlábas gyerekek közé jártam valamikor, akit csak kegyelemből, 3803 14| volt, a pusztuló kertben jártunk, amig maga a cimboráival 3804 21| csillogó szemmel tudakozódott a jászmihályi ujságok után...~ ~Paloznakyt 3805 22| nézte végig a megzavarodott játékosokat, de pár pillanat mulva mosolyogva 3806 10| királylyal ilyen gyalázatos játékot üzött... És félóra mulva 3807 18| környezetben a te szegény barátnőd játssza a legfőbb és a legfontosabb 3808 12| világhirü müvészt legelőször játszani hallotta. A házasság körülbelül 3809 23| nagyhercegnő maga is gyönyörüen játszik s feszült érdeklődéssel 3810 4| névaláirás disziti a violába játszó kartonpapirt. S mialatt 3811 19| csak a dombos pincék előtt játszottak néhol félmeztelen parasztgyerekek. 3812 16| négy hét óta becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné 3813 23| hercegnő... Na szép, hát majd játszunk neki valami jóravaló darabot.~ ~ 3814 4| bucsut mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~Haldokolva bár, a szegény 3815 5| dicsőséghez s dus anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött 3816 17| vállára üt): Öregem, maga javithatatlan!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ásitva): 3817 21| milyen édes, amikor eszik...Jé, csak annyit hörpint a borból, 3818 18| elképzelheted. Kétszer a jégen, egyszer Gerbeaudnál s egyszer 3819 17| INASOK (ezüstből készült jegesvödröket cipelnek elő).~ ~AZ UDVARI 3820 18| kacérságot sohase kultiváltam, jéghideg hercegnői modorommal se 3821 18| mulva sutbadobta dermesztő jégsarki modorát. Nem tartozom ugyan 3822 13| fészekként huzódott meg a jégsivatag közepén...~ ~Mint történt, 3823 7| kezét nyujtotta neki. Most jegyben jártak, már ki is tüzték 3824 19| doktor, vagy egy kövér bérlő jegyese. Kétségbe voltam esve, de 3825 7| A JEGYESEK.~ ~A tanársegéd klinikai 3826 19| kellett fölvernem, hogy jegyet adjon, mert a mozdulatlan, 3827 15| szende ártatlansággal jegyezte meg:~ ~- Oh, nem kell tartani 3828 16| sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva 3829 16| perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga többé... Már 3830 18| három nap alatt el nem jegyzem magamat, édesanyám, aki 3831 4| irásával legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos nevét, 3832 4| haldokló aggastyánt e palota jéghideg csöndje, a lépések nesztelen 3833 11| s a megdöbbenés látható jeleivel dadogta:~ ~- El fogja ismételni... 3834 16| nem hirdetjük, hogy nyilt jelenés közben agyonlövöm magamat, 3835 21| harmadnap megismétlődött a jelenet, s ettől fogva, ha Meerhäns 3836 14| hogy valamikor piruljak e jelenetért. Akkor is gyöngéd és lemondó 3837 15| álmomban láttam volna a furcsa jelenetet, - az egész történet érthetetlen, 3838 16| órát, de több vendég nem jelenik meg a nézőtéren. Csapó hangtalanul 3839 19| szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros utcáin. 3840 18| tartozom ugyan az elbüvölő jelenségek közé, az alakomon, a tisztességes 3841 19| az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem 3842 8| becsületszavára ki fogja jelenteni, hogy különb orvosnak tart 3843 13| szivü öreg embernek? Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet 3844 10| sasorru öreg ember nem jelentkezik Hoys-Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- 3845 3| ellenfele segédei később jelentkeztek a könyvtárszobájában, Peély 3846 21| fölhivták, hogy két héten belül jelentkezzék a rothmühleni kastélyban 3847 13| igy a fehér napok igazi jelentősége mindörökre titok maradt 3848 23| levelet a boritékba.~ ~- Jelentse a gróf urnak, - mondta, - 3849 22| tudósnak csak egy komoly jeligéje lehet, ez: Bizonyits vagy 3850 18| nyaralókat, hófehér vizpartot jelképeznek, s ahol statisztákként 3851 21| elbeszélgetett vele, hogy a jellemét és a gondolkodását kiismerje, 3852 15| akinek az imént az ura jellemezte. Keztyüs kezét a hadnagy 3853 8| melyek az ideges embert jellemzik. Az ortográfiával hadilábon 3854 2| és aki egy hitelbe kapott jelmezért Titánia módjára körülcirógatom 3855 11| hogy a sors az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos 3856 23| Adél nagyhercegnő mellett jelölte ki helyét az asztalnál. 3857 9| évforduló éjjelén nem állna jeltelenül szegény Ilonkám nyugvóhelye...~ ~ 3858 22| fölült egy villamosra és régi jénai nótákat dudolgatva, ment 3859 21| fülébe hangzik megint a régi Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak 3860 21| képzelte, hogy ugyanazt a Jensen-etüdöt hallja, amelyik délelőtti 3861 9| egyszerüen utnak inditják Jerome-ot s rövid uton kétezer louis 3862 2| mellettem, mint valaha a jezsuiták konviktusában, a Theréziánumban 3863 3| elsikoltotta magát.~ ~- Jézusom, már tiz óra van és én még 3864 1| fejük fölött a királyasszony jóakarata. Egy rabiátus öreg ember, 3865 3| hogy a dusgazdag, minden jóban duskálódó agglegény könyvtárán, 3866 18| meg, hiszen ön az egyetlen jóbarátom. Ha maga is elhagy, még 3867 20| leroskadtam, erőm elhagyott, nem jöhettem tovább.~ ~Egy öreg, német 3868 20| kisasszony... No édes bogárkám, jöjjön be a hideg lépcsőről... 3869 10| szokott udvariaskodni.~ ~A jött-ment vendég nem felelt mindjárt 3870 16| teljes létszámában négy jóétvágyu fiuból áll - hangosan cincogni 3871 17| egy százezer korona évi jövedelemmel biró bankigazgató, egy udvari-tanácsos-képviselő, 3872 18| vezérigazgató, aki százezer koronás jövedelmét mindenáron meg akarja osztani 3873 5| miniszteriumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senki 3874 4| gondolnak s összehasonlitásokat, jövendöléseket kockáztatnak meg aziránt, 3875 15| Előbb köhögni fogunk, hogy jövetelünket észrevegyék...~ ~Pillantásom 3876 3| tartozik az egészségének és a jövőjének! És mivel se bátyja, se 3877 18| kevesebb félnivalója van a jövőjétől, akár a legelőkelőbb bankigazgatók 3878 17| gondoskodom róla, hogy a jövőjüket biztositsák... No, most 3879 18| terveit a közeli és távoli jövőről, megismertetett a reményeivel 3880 19| hogy néha mitsem vártam a jövőtől? Átkoztam a civilizációt, 3881 3| lelki küzdelem után, mely jóformán egy uj toilette megrendeléséhez 3882 2| egyenlő, s a kalmárnak épp oly joga van a vagyonához, mint a 3883 22| a neveteket a természet jogán fentartja. Mily perspektivája 3884 8| számára is a szabad szerelem jogát követelték (vissza tudsz 3885 3| remeg, mint valaha, harmadik jogi szigorlatán, mikor szigoru 3886 2| demokrata vagyok, s az emberi jogokat, épp ugy tisztelem, akár 3887 8| Édesem, vágd a fejemhez jogosan, hogy sarlatán vagyok; orvos, 3888 21| boldoggá tette a fiatal jogtudóst. A kis rothmühleni állomáson 3889 22| tudósoknak ősidők óta van arra joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~ 3890 7| maga szerelmes belém?~ ~- Jóhiszemüen azt válaszolhatom, hogy 3891 7| fejezi ki magát, de mivel a jóhiszemüség nem jelent mindig bizonyosságot, 3892 17| kipihenem magam. Jaj, de jókat fogok aludni! (Kéjesen nyujtózkodik.)~ ~ 3893 17| véletlen nem hozza az utjukba a jókedvük, a részvétük, a sajnálkozásra 3894 17| telepednek, hogy mámoros jókedvükben kifosztogassák egymást. 3895 21| nagyhercegnek, egy szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most 3896 16| várható szellemi élvezet jóleső és kellemes reményében... 3897 12| véget vetett a könnyelmü jólétnek, melylyel családját elhalmozta. 3898 3| tehetetlenül borult önzetlen jóltevője vállára. Ugy belekapaszkodott, 3899 3| pillantással bucsuzott el egyetlen jóltevőjétől.~ ~Peély néhány nap mulva 3900 18| hiszen végre is minden jóra fordul! Másfélórai unalom 3901 23| majd játszunk neki valami jóravaló darabot.~ ~Az előcsarnokban, 3902 14| Nem volt szép férfi, de a jóság, a szelidség, a szeméből 3903 20| fauteuilbe, haját végigsimitotta jóságos kezével. A leány elrejtette 3904 14| és ragaszkodó volt... Oly jóságos, hü és odaadó volt hozzám, 3905 3| korán reggel kelt s most jószabásu bársonykabátban olvasgatott 3906 21| Mihály urnak, a vén káptalani jószágigazgató urnak. „Kedves bátyám, - 3907 16| szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- 3908 18| szerettem. Ha soká élünk, jótállást vállalok érte, hogy csakugyan 3909 17| baj, hogy nálunk minden jótékonyság ilyen.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 3910 17| mert a valóságban látták. A jótékonyságuknak nincs meg az erkölcsi alapja, 3911 3| hogy mindent elmondjon a jótevőjének. Peély csakhamar megtudta, 3912 3| szentelni, hogy a nagy bünömet jóvátegyem. Becsületes és nehéz munkával 3913 1| egy élet minden fájdalmát jóváteszi?~ ~Zsombory szeme megvillant, 3914 20| lett az Isten mérhetetlen jóvoltából. Most már nem szabad tovább 3915 7| pillanatában semmivel se józanabb, akár egy pusztán nevelkedett 3916 2| beleegyezett volna, hogy a Ferenc József-föld egy kunyhójába vagy az eszkimók 3917 16| vállat vont.~ ~- Én miattam jubilálhat, csak meg ne bánja... Május 3918 16| mint a karikacsapás... Jubiláljon olyankor, amikor hó esik...~ ~- 3919 16| mosollyal dörmögte:~ ~- A jubiláris előadáshoz uj koszorut kéne 3920 16| Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig minden kis városban 3921 16| az ünnepelt direktor, a jubileumi előadás reggelén.~ ~- Ugy 3922 16| boldog vagyok, hogy ötvenéves jubileumomat e derék magyar város lelkes 3923 16| ahhoz, ha ujra megülném a jubileumomat?~ ~- A jubileumát? Azt hiszi, 3924 17| kivánja a szervezettől, hogy juliusban pihenjen...~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 3925 17| egy embert az édes, szép juliusi éjszakán a halálba kerget. 3926 16| a veterán szinigazgató, junius 2-án fogja megülni ama nap 3927 8| könnyenhivő Zsuzsa, a világért se jusson ám eszedbe afféle naivitás, 3928 20| tömegét osztották szét a jutalmul szolgáló szentképecskéknek. 3929 12| egy tisztességes álláshoz juthatok. Nem baj, a kilencszáz forintomból 3930 6| szerelmes levelek eszembe jutnak, amiket édes apám az oceán 3931 7| vallomásommal sokkal közelebb jutok a lelkéhez, mintha a szerelem 3932 22| szenzációs elméletét. De vajjon jutott-e már eszébe, hogy emberen 3933 7| tudatos asszonyiságával juttatott engem abba az állapotba, 3934 5| dicsőséghez s dus anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött 3935 16| furcsa szabásu szinpadi kabátban jelent meg délutánonkint 3936 23| mester?~ ~A lakáj föladta a kabátjukat és karonfogva mentek le 3937 6| kilencedikben - egy őszi napon - kábeltáviratot kaptam, hogy apa halálosan 3938 19| nem tartottak árnyékot, kabinnak hire sem volt a yacht belsejében. 3939 6| se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, de másnap este - 3940 7| mondta kicsit hisztérikus kacagással, - akkor maga nem annyira 3941 5| ide-oda a hegyi utakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők 3942 15| rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a 3943 15| viselkedik? Én tőlem ugyan azzal kacérkodhatik, aki neki tetszik...~ ~- 3944 15| letelepedtek a kövér füre, a mamák kacérkodva dültek hátra a földre teritett 3945 6| tőlem, mint az asszonyos kacérság, - és lássa: az idegen férfit 3946 18| cukordinnye-befőtthöz hasonló kacérságot sohase kultiváltam, jéghideg 3947 9| kegyetlenül becsukták a kagylóikat az istenadta tehetségek 3948 5| zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég megszünt volna a majorság 3949 15| az öreg doktor megvárta a Kal József apát urról elnevezett 3950 22| asszisztensek, akik szenvedélyesen kalábriászoztak odabenn.~ ~- Itt van Szénás? - 3951 16| becsületszóra játszották a kalabriászt, a direktorné bezálogositotta 3952 11| boldog Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta volna, - hozd 3953 10| az érdekes kis szerelmi kaland megoldása; XIX. Tivadar 3954 6| asszonyi életem egyetlen kalandja. A második uram? Hát hogy 3955 13| Harminc év ezer csalódásán, kalandjain, keserüségén kellett áthatolnia, 3956 14| katonai beszállásolások kalandjait, a téli szánutak ezer vidám 3957 7| magányosságom csöndjébe. Az utszéli kalandoknak oly kevés közük volt a lelkemhez, 3958 9| husz forinttal egy ilyen kalandos téli estén? Arról volt ugyanis 3959 13| havas világ fehérségébe kalandozott, csak ott volt megint, a 3960 7| a gyöngék léhaságától és kalandvágyától, hiába néz rám olykor a 3961 19| Futottam a pongyola reggeli kalapok elől, a selyembluzok idegessé 3962 1| duplatokás kocsis és pofoncsapott kalapos inas nézte le az ut mellékén 3963 9| ezzel fejébe csapta a puha kalapot, nyakig begombolta a téli 3964 21| ruhájukban, babys, vörös szalagos kalappal a fejükön, elragadtatva 3965 17| alól! Szent isten, hogy kalimpál a kezével, lábával.~ ~A 3966 20| Mezitelen lábaival vigan kalimpálni kezdett és nevetve tekintett 3967 2| minden ember egyenlő, s a kalmárnak épp oly joga van a vagyonához, 3968 2| háboruk viharaiban, védtelen kalmárokra leselkedtek az utszélén 3969 8| nyakam keményebb, mint egy kálvinista papé. Ma reggel találkoztunk 3970 1| vitte be a pirosan izzó kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit 3971 10| szólott a szolgálattévő kamaráshoz:~ ~- Küldjed be azonnal 3972 2| fénnyel csillogott ingében, kamaszosan fölfelé fésült, gesztenyeszinü 3973 3| komolykodó, de aranyszivü kamaszt fedezett föl a dereshalántéku 3974 14| tudom, hogy megvénült és kamarássá lett.~ ~- Vagyis később 3975 23| Mikor később a szolgálattevő kammerjunker jelentette, hogy a nagyhercegnők 3976 19| ember állt a bokrok között, kampós botjára támaszkodva. Giovanni 3977 22| Szénás doktor már szerényen kanalazta az ebédlőben a fekete kávéját, - 3978 2| nem igen jutott neki nagy kanállal a bölcseségből; de később 3979 4| egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé, amire a püspöknek 3980 17| Itt van cognac és puha kanapé s amig fölhozzák, telefonálok 3981 8| hogy ezentul a dohányzód kanapéján fogsz aludni!~ ~- Elment 3982 21| hörpint a borból, akár egy kanári madárka...~ ~Paloznaky, 3983 3| olvasgatott könyvtárszobájának kandallója mellett, halkan benyitott 3984 3| gyönyörü lakásán, a francia kandallóján kivül csupán a szenvedő 3985 21| művésziesen csoportositják, s a kandeláberek alatt a hatalmas márványlépcsőket 3986 7| jókedvüen nézte a betegszobákba kandikáló törpe akácokat, a leány 3987 17| asztalt, melynek rekeszeiben a kanonok-cingulusos havannák s a hüvelykujjvastagságu 3988 4| ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát, a szőrköteles barátokat, 3989 5| gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei 3990 4| Lázár, a káptalan legöregebb kanonokja, most hagyta el a hálótermet 3991 4| a város előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott generális, 3992 7| korunkban oly merész ivben kanyarodik el a hófehér leányélettől.~ ~ 3993 15| földtekén... Mikor az egyik kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, 3994 4| kávészinü inassal, robogva kanyarodott a székesegyház kapuja elé 3995 20| elvesztek a lépcsőház magas kanyarulatában. És a leány, magára maradván, 3996 22| vendégét ebben a bibliai kaoszban...~ ~- Le fogja rakni a 3997 16| vesződtem, hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~ 3998 11| diákokat valami láthatatlan kapocs köti össze széles az országban. 3999 2| Bardóczyak most is a tarjánkői kápolnában temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt 4000 6| szótalanul feltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, ahol ötszázlángos, 4001 9| odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg estélig, a mai napon 4002 5| borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. 4003 2| gyémántjaimon, melyek káprázatos fénnyel tündököltek a szivárványos 4004 2| hálásan megcsókolta azt a káprázatosan szép, antik gyürüt, amit 4005 21| szobában, aztán kimerülten, káprázó szemmel igy szólott:~ ~-