IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4006 19| Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk érette, amennyiből tisztességgel 4007 23| világoskék batárján. A kapubejárás szobrai mellett szalutáltak 4008 15| percben a Kinizsi várának kapuboltjára esett s majd föl nem kiáltottam 4009 2| szolgálattévő frajjok, ódon kapuboltozatok és beláthatatlan bástyafalak, 4010 15| lehetett a félig beomlott kapuboltozatot, melynek köveit egykor a 4011 5| Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán 4012 4| kanyarodott a székesegyház kapuja elé s a főpap áldást osztva 4013 9| vált el tőlük a hoteljuk kapujában. Közte és Paláthyné közt 4014 1| rámosolyog az örök sötétség kapujából. De csak ő látja, senki 4015 2| férfihez, aki boltozatos kapukon, meredek függőhidakon át 4016 4| a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat varrni fog a 4017 5| hegyek közt fekvő kolostor kapusát.~ ~- Valamelyik szegény 4018 20| Borbála asszony, a kolostor kapusnője arra ébredt föl mélységes 4019 1| kiugrott az ablakon s karjára kapva királynőjét, ölbeli gyermekként 4020 10| Te egyenes és őszinte karakter vagy, - szólott a fejedelem 4021 9| Lodovico, a föntebbi görbe kard tulajdonosa, a mindennapi 4022 2| héttel ezelőtt még kokett kis kardalosnőktől hallottam a Pándy mester 4023 1| testőr ült, akinek kucsmáján, kardja markolatán és párducbőr-mentéjén 4024 10| Tivadar boszusan ütött a kardjára, keze egy mozdulatával elbocsátotta 4025 23| csiptetőjét. Mikor Crailsthal a kardját kezében tartotta eléje állt, 4026 8| asszonyra, aki leginkább kardoskodott mellette?), de sajnos, csakhamar 4027 9| felcsatolja oldalára a görbe kardot és signor Misco is - azt 4028 17| lelket visszarántottak a kárhozat széléről, egy kétségbeesett 4029 16| garderobe-ját ugy itt fogják, mint a karikacsapás... Jubiláljon olyankor, 4030 15| tréfásan fenyegetőző ura karjába.~ ~- Félt, ugy-e, édes, 4031 20| A kendő alatt, a leány karjában egy szunnyadó baba hevert; 4032 7| naivitásával ássa bele magát a karjaimba, ez az érzés a megkristályosodása 4033 20| egy kicsiny gyermekkel karjaimban...~ ~Kibontotta kendőjét, 4034 23| szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~Összesen 4035 11| ebben az évben nem tanitott, kárörvendő pillantásokat vetett tizenegy 4036 15| platánok között, mikor a Karolina-udvar felől a hadnaggyal beszélgetve 4037 11| hangtalanul susogta:~ ~- Kolnay Károlynak...~ ~- És micsoda az édesatyja?~ ~- 4038 20| leány elrejtette fejét a karosszék bársonyába.~ ~- Másfél év 4039 20| éjjeli köntösben ült az egyik karosszékben s csodálkozva állott föl 4040 2| Theréziánumban s a klubja karosszékében, s megint, mind mindig, 4041 23| mindannyian helyet foglaltak a karosszékekben, mig Sauters föllépett a 4042 7| kissé kimerülve dőlt hátra karosszékében, a leányt azonban a lángoló 4043 10| Gärtnerius mester félreállt a kárpit mögé, onnan nézve, amint 4044 3| odakünn az éjszaka sötét kárpitjai zárják el őket a gonosz 4045 7| idejükben butoros-üzletek és kárpitosműhelyek körül csatangoltak, lakásokat 4046 9| csodálatos mesékkel szokta, kárpótolni a pénzről álmodozó müvészeket. 4047 15| Ilyenkor ugy érzi, hogy kárpótlással tartozik nekem, s két-három 4048 21| az egykori nevelő csinos karriert futott be, - hat évi képviselőség 4049 4| disziti a violába játszó kartonpapirt. S mialatt a titkárral - 4050 19| amikor egy aranyszegélyü kártya fogja tudtomra adni, hogy 4051 17| uszkálnak. Néhányan a kártyaasztal mellé telepednek, hogy mámoros 4052 14| szemmel jött haza, idegesen a kártyaveszteségtől és a virrasztástól... Unott, 4053 17| beleugrott a Dunába!~ ~A KÁRTYÁZÓK (fölugrálnak): Hol?~ ~AZ 4054 16| petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé 4055 18| tiz óra előtt ott voltam a karzaton. Édesanyám, aki sokkal inkább 4056 18| Bandi később feljött a karzatra, udvariasan kezet csókolt 4057 5| ott feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában s remegve 4058 12| fantasztikus erdőkben és kastélyokban, melyeket csodahegedüjének 4059 2| mintha magam is egy feudális kastélyban pillantottam volna meg a 4060 16| hogy... Inkább kapáltam és kaszáltam volna...~ ~A várakozást 4061 9| Paláthyné oldalán vonul be a kaszinó nagy termébe, ahol fantasztikus 4062 13| tamáshalmi rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára állandóan 4063 15| hogy itt lesznek valahol... Katának már régi óhajtása, hogy 4064 4| meghatva beszélnek a fenyegető katasztrófáról, s anekdotákat, részleteket 4065 15| kiránduló társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel fogadta. 4066 11| Gyorsan végigsétált a katedra előtt s miközben az osztályban 4067 7| beszéljek, mintha a tanári katedrámon ülnék. Még igy is attól 4068 20| zöldjét és a kövek alatt álmos katicabogarak mászkáltak, egy reggel azt 4069 14| udvarolt, a névnapokat, a katonai beszállásolások kalandjait, 4070 1| császár a földön, aki minden katonájával elvehesse tőle.~ ~ ~ ~ 4071 1| felnézett megint a hatalmas szál katonára, aki szepegő gyermek módjára 4072 14| eszembe, hogy a gyerekes katonát komolyan vegyem. Sőt azt 4073 23| itt-ott állt néhány kamarás és katonatiszt, de Crailsthal gróf intésére 4074 15| hadnaggyal beszélgetve a kávéház felé jött.~ ~- Pompás asszony, - 4075 15| Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott egyet-mást 4076 16| jelent meg délutánonkint a kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen 4077 22| kanalazta az ebédlőben a fekete kávéját, - gyerekek, most nyissátok 4078 22| szivarra és egy csésze fekete kávéra...~ ~- A legnagyobb örömmel, 4079 9| cselédleányhoz, aki a konyhában a kávésedényt mosogatta.~ ~- Igenis, a 4080 4| püspöki fogat, a bakon a kávészinü inassal, robogva kanyarodott 4081 18| kelengyémet késziti, s a kávéskanálnyi arzénikum, amit a fiókomban 4082 5| szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában a 4083 10| simulni a felséged viharedzett kebelére...~ ~ ~ 4084 21| szobáiba vezettek, dagadó kebellel igy szólott magában:~ ~- 4085 22| sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~- Nos? - kérdezte Szénás 4086 20| ujját szájában tartotta, keblecskéje gyöngén pihegett.~ ~- Igy 4087 20| Néha kisirtam magam a Gyuri keblén és egy tavaszi napon, amikor 4088 23| mint ezeké a báboké...~ ~A keblét feszülni érezte, a szemei 4089 16| ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, 4090 23| Vieuxtemps életéből, fesztelenül, kedélyesen, ezeknek a nagy művészeknek 4091 23| Egyszerre csodálatos jó kedve támadt, a bor fejébe szállt, 4092 8| Jó, vizsgálj meg, ha kedved van hozzá!~ ~Megvizsgáltam, 4093 23| jóindulatu mosollyal, - hát kedveli a zenét a kis hercegnő... 4094 19| visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi 4095 22| furcsa fölirással: A papa kedvence. Egy XVI. századbeli harcos 4096 10| legutolsó apróddal, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott 4097 12| én ártatlan tisztaságomat kedvesnek találja? Nem tudom. Ezt 4098 7| utolsó ölelésben, melylyel kedvesünket magunkhoz szoritjuk. A hódolat, 4099 14| virrasztástól... Unott, kedvetlen és brutális volt s én a 4100 8| reggel oly bágyadtan és kedvetlenül ébred, mint egy kereskedő, 4101 15| utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve néztem végig megint a szép 4102 20| a babára, mely nagyszerü kedvvel hempergette magát a beáradó 4103 15| sokáig egyedül vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai 4104 17| nedves haját)! Ne busoljon, kedves barátom, mától kezdve másképp 4105 22| külömbsége szembetünő legyen, a kegyed idegen glabelláit is bevonom 4106 21| hátha tehetnék valamit kegyedért... A piemonti nagyherceg, 4107 2| jártam valamikor, akit csak kegyelemből, a jövő reményében tanitott 4108 9| iránt is tiszteletet és kegyeletet tanusit...~ ~- Ember, én 4109 16| szintársulat egy jószivü vendéglős kegyelméből élt, a primadonna vasárnaponkint 4110 20| hogy a szigoru nővérek kegyesek és elnézők egynéhány hét 4111 10| elcipelték a poroszlók, de ez a kegyetlenség nem igen segitett a szegény 4112 8| hát meg fogod érteni a kegyetlenségemet, gunyosan, sértő nevetéssel 4113 11| szárnyra az uj professzor kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich 4114 6| lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa végső kivánságát 4115 11| neveket fölolvasta, szuró kegyetlenséggel nézte végig a fölálló diákokat. 4116 5| gourmet-k, az ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran ur 4117 17| de jókat fogok aludni! (Kéjesen nyujtózkodik.)~ ~A BANKIGAZGATÓ: 4118 5| atyát ábrázolnak, ki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből 4119 19| Somogyi Dániel tisztes kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei 4120 19| kettős torony és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé 4121 1| dirigáló pálcája suhant végig a kékfrakkos zenekar fölött. Itt, a péterpusztai 4122 15| egy lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. 4123 15| mást, mint néhány sötétben kéklő hegypupot.~ ~Amig a szobalányok 4124 4| Egy-két kanonok, a jámbor, kéköves canonicus magister sopánkodva 4125 18| fehérlett, a fiatal lányok kékrefagyott orral siettek a korcsolyapálya 4126 4| barátokat, az angol kisasszonyok kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, 4127 19| reggeltől estig egy csomó kékzubbonyos, árva fiuval bibelődik. 4128 18| magamat, édesanyám, aki mára kelengyémet késziti, s a kávéskanálnyi 4129 15| legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta nem láttam, 4130 2| faragott despoták, akik sulyos kelevézekkel forgolódtak a háboruk viharaiban, 4131 16| eleven élet folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban 4132 21| zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen neki, ha föltünően zavarják...~ ~ 4133 23| bizalmasan, - csak aztán ne kellessék valami nagyon soká várni 4134 3| halkan füttyentett, aztán kelletlenül megbólintotta koraősz fejét. 4135 11| környékén megdöbbentő hirek keltek szárnyra az uj professzor 4136 4| fájdalomban, melyet a nagy csapás kelteni fog! Erőteljes, katonás 4137 22| ujdonság nagy szenzációt keltet a klinika termeiben és az 4138 7| szalonban is bizonyára föltünést keltett volna. A tanársegéd egy 4139 19| jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem s néha ugy 4140 20| soká.~ ~- És mit óhajt?~ ~- Keltse föl rögtön a fejedelemasszonyt 4141 5| Mindenesetre kérem, hogy keltsen föl valakit, aki a haldoklót 4142 23| föllépését, örvendetes szenzációt keltettek a Volgától a Póig, Sauters 4143 12| keskeny, keztyüs, acélosan kemény kezét megszoritom.~ ~Kiderül, 4144 8| ismer annyira, hogy a nyakam keményebb, mint egy kálvinista papé. 4145 1| szolgálta.~ ~- Veér, - mondta keményen, - öreg Veér András, itt 4146 2| a pesti háztetőkre, s a kéményen át romantikus álmok suhantak 4147 16| nézőtéren. Csapó hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre 4148 21| percig óvatosan a villa felé kémlelődött, miközben álmodozva igy 4149 14| lázas türelmetlenséggel kémlelődtem naphosszat a kastély körül. 4150 18| félresimitotta égő arcáról kenderszinü hajfürtjeit s ezt gondolta 4151 20| tolvajlámpa világosságában. A kendő alatt, a leány karjában 4152 20| félrecsuszott a leány havas kendője s Borbála asszony ijedten 4153 20| sirva rejtette el a kapusné kendőjébe.~ ~- Meghalni volna jó, - 4154 20| karjaimban...~ ~Kibontotta kendőjét, a gyermek még mindig édesen 4155 20| magára öltött egy meleg kendőt s kicammogott a kapuig.~ ~- 4156 22| arckifejezéssel gyujtott meg egy kénes gyujtót a klinika falán. 4157 4| érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből, melyet 4158 18| szalmakalapos, fiatal asszonyok kenegetik a vajat a körülöttük hancurozó, 4159 15| álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. A lábainál 4160 8| oly elkeseredett arccal kente föl a vajat a kenyerére, 4161 1| akire egy királyi kastély kényelme vár! A tündérmesék ragyogása 4162 2| históriai ereklye, mint kényelmes uri lakás. Nem fél, hogy 4163 18| öltözködve foglalt helyet a kényelmetlen zsöllyében, mely alatt a 4164 12| hogy dolgaim végeztével kényem-kedvem szerint barangolhattam a 4165 14| regényeket. Sohase volt kenyerem a gyerekes éretlenkedés, 4166 3| megkeresni a mindennapi kenyeremet.~ ~Miután Peély megigérte, 4167 10| makacs kis perszóna, akit kenyéren és vizen fog tartani egy 4168 8| arccal kente föl a vajat a kenyerére, mintha félóra mulva a vérpadra 4169 16| napjaimra, hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én 4170 16| tapsaival füszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- Hol van 4171 15| mig karcsu dereka lomhán, kényeskedve hajladozott a zöld platánok 4172 11| ki a tábla mellé, afféle kényeztetett urigyerek, aki még tizenötéves 4173 19| nagy erejével engem is arra kényszerit, hogy vidám asszonyokkal 4174 18| megyek! Férjhez akarnak adni, kényszeritenek, hogy férjhez menjek, - 4175 6| essék...~ ~Később szeliden kényszeritett, hogy pihenőre térjek s 4176 3| életben magára vállalt, kényszeritette, hogy minden látogatójával 4177 1| sétakocsizás közben? Most kénytelen vagyok ezen az istentelen 4178 23| sondersbergi nagyhercegek ódon képei függtek aranyos rámáikban, 4179 3| agglegény könyvtárán, a képein, a gyönyörü lakásán, a francia 4180 2| és ólomkarikás ablakok, képek, fegyverek és páncélos vitézek 4181 8| kezdett; de nem a megkezdett képén dolgozott tovább, hanem 4182 13| öreg ur megdöbbenve nézte a képet, majd hosszasabb tünődés 4183 15| bennünket megpillantva, képmutató egyszerüséggel szólott:~ ~- 4184 7| barátnőm, maga egyáltalában képtelen minden gyerekességre, - 4185 4| ez esetben a rokonságot képviseli, kitünően felfogja, micsoda 4186 21| varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői közül, meglehetősen tágra 4187 6| melynek ő a legméltóbb képviselője, - s szavaimból, ugylátszik, 4188 21| karriert futott be, - hat évi képviselőség után főispán lett, - de 4189 1| a távol madridi udvarban képviselte a bécsi udvart, a magyar 4190 8| norvég isten (ilyeneknek képzelem az északi mithológia hőseit) 4191 2| Most egyszerre megjelentek képzeletemben a történelem hires Bardóczy 4192 6| tartottam a legjobb embernek; képzelheti, hogy fiatalasszony-koromban 4193 18| JÖVENDŐBELI ÁLLAMFÉRFIURÓL.~ ~Képzelj egy reggeliző terrászt a 4194 12| a tükör lapjáról s most képzelje el vele szemben a bricseszes, 4195 6| pajtását bevárja, - el tudja-e képzelni, hogy mit éreztem ott a 4196 11| baba jelent meg izgatott képzelődése előtt...~ ~Szedenich tanár 4197 8| máglyára vetnek. Nem tudom, képzelődöm-e, de nekem ugy rémlik, a 4198 14| kivel csal meg?~ ~- Ugy képzeltem, hogy komolyan megszerettem 4199 8| szórakozik ebéd után, oly képzelődő (vagy mint a régiek mondták: 4200 14| Hiszen éppen ez az, amit kérdeni akarok magától. Emlékszik 4201 8| tart. Az ilyesmi bizalom kérdése.~ ~Ráhagyta és vigan szivta 4202 18| nem zaklatott fölösleges kérdésekkel, szó nélkül otthagyta a 4203 14| Simi nem vette tréfának a kérdésemet - aki tréfál, az nem sir, 4204 15| Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg doktor megvárta 4205 7| ironikusnak a menyasszonya kérdését.~ ~- Kedves barátnőm, - 4206 9| az ellen is, hogy ilyen kérdést intézzen hozzám.~ ~- Lássuk 4207 6| nem haragszik meg, ha kérdezek valamit?~ ~- Azt akarja 4208 12| Drágffyak lovagvárában? - kérdezem tőle, miközben rózsás, kicsattanó 4209 18| beszélt ekkora inspirációval, kérdezés nélkül elmondta az életrajzát, 4210 12| most a Drágffyak várában? - kérdezi tőlem, amig a tavaszi pompájukban 4211 10| ilyennek... Meg kell tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned 4212 13| egyetlen virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy 4213 21| szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre kiderült, hogy december 4214 18| többet ér.~ ~- És pedig? - kérdezted csodálkozva.~ ~- Az axióma 4215 20| ájtatosságukat, az apácák kiváncsian kérdezték meg egymást a folyosókon:~ ~- 4216 7| határozott választ adni a kérdésére. Azt hazudjam magának, hogy 4217 15| asszony olyan szerelmesen? Kérdőleg pillantottam a barátom arcába, 4218 9| A Beerek meghalnak, sőt kerékbe töretik magukat, - de igéretüket 4219 1| előttük. - Annak, uram, több kereke van eggyel, mint kellene, 4220 19| visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, hogy a tihanyi félszigetet 4221 5| mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, még mindig eszeveszetten 4222 4| gépezet ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők működnek, 4223 7| magának valamit: ha a föld kerekén talál egy fiatal leányt, 4224 2| egy négyszögletes várudvar kerekes kuttal a közepén (ebben 4225 15| legédesebb teremtés a föld kerekségén, de neki is megvan a maga 4226 16| Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban egy forint és husz krajcár.~ ~- 4227 9| mulva el is hantoltuk a kerepesi temetőben. A másféléves 4228 22| találgatás. Tizenöt hosszu éve keresem az emberi testen azt a pontot, 4229 20| Borbála anyó, hallgassa meg a kérésemet... Talán az utolsó lesz, 4230 3| nagyságos urat egy fiatal hölgy keresi, - mondta fontoskodva.~ ~ 4231 8| kedvetlenül ébred, mint egy kereskedő, akinek hajói a tengerbe 4232 8| áldott héten fel foglak keresni a levelemmel, oh könnyenhivő 4233 14| komédiákhoz alkalmasak. Keressen ki más valakit a tréfáihoz, - 4234 10| Az ősz hercegnő aggódva kereste föl a királyt az udvari 4235 20| A Szüzanya meghallgatta kérésüket, mert a fejedelemasszony 4236 20| sirást és kezecskéjével a kereszt felé kapott. Mezitelen lábaival 4237 4| az aranyos egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek 4238 9| bőkezüséggel, Hyacinthe-nak keresztelt. Mikor Paláthyék télire 4239 1| kérdezte elhülve és titokban keresztet vetett magára, mert bizonyosra 4240 23| elsőosztályu, gyémántos keresztjét. Sauters kegyesen bókolt:~ ~- 4241 2| családi dajka, aki valamikor a keresztvizre tartott, s másfélóra mulva 4242 4| utjokban. Lenn a piacon, a kereskedők boltjaiban s a kis kofasátorok 4243 22| glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, aki 4244 17| tanár urnak, hogy rögtön kéretem.~ ~Az inasok távoznak, hogy 4245 17| juliusi éjszakán a halálba kerget. Mikor odafönn a csillagok 4246 6| éreztem, szinte öntudatlanul kergetett az idegen férfi karjai közé, 4247 4| háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti az embert, ha a temetési 4248 20| ér az én passzióm? Tovább kergetnek-e vajjon a hideg, havas éjszakába? 4249 15| között. A bakfisok hancurozva kergették egymást, a matrózsipkás 4250 9| de vére szinte lázasan keringett, amikor odakünn, a művészek 4251 19| alkalmával. Bántottak a keringők, a gyógyterem kivilágitott 4252 21| atyafiság révén is - protekciót kérjen. A kegyelmes ur, véletlen 4253 10| a haragos Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... 4254 9| uton kétezer louis d’ort kérnek kölcsön a mesebeli nagybácsitól, - 4255 8| térdenállva fog bocsánatot kérni.~ ~ ~ ~ 4256 21| rothmühleni kastélyba tegnap este kérő érkezett: Albert, vesztfáli 4257 10| föltámadjon. A siránkozó kérőnek nemmel válaszoltam, az erős 4258 14| Ezzel köszönt és távozott a kertajtón át. Én bizonyos vagyok benne, 4259 14| Októberben volt, a pusztuló kertben jártunk, amig maga a cimboráival 4260 17| öngyilkossági kisérlete előtt kérte volna meg illusztris házigazdánkat, 4261 1| fejecskéjét, mint társai a kertekben és réteken, ha a félelmetes 4262 19| partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, de a matrózok, a halászok, 4263 20| helyein, Mihállyal, az öreg kertészszel beszélgetve. Oh, asszonyom, 4264 1| elárasztja derüjével a szobát, a kertet, a távoli erdő fáit s a 4265 13| késő este indult vissza a kerületi központ felé, egész délután 4266 5| megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az Ur szegény szolgái 4267 4| süvegében, harangzugás közt kerülje meg a biboros baldachin 4268 17| dupla zöld ajtókon belül kerüljön.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (a 4269 21| világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk, 4270 2| zafirkék szeme is oda fog kerülni valaha a kőszarkofágokban 4271 17| derekam, ha tizenegy után kerülök az ágyba.~ ~MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: 4272 15| leányok kipirult arccal kerültek elő a sürüségből, az öreg 4273 2| szinházdirektor járt a fejemben, a keselyorru, taplószivü uzsorás, aki 4274 23| ördög, ér-e valamit a Kék keselyü- és a Zöld hollórend, vagy 4275 16| bekente magát mastix-szal, keserüen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... 4276 13| csalódásán, kalandjain, keserüségén kellett áthatolnia, hogy 4277 5| vándorlásai közben annyi méltatlan keserüséget okozott... Dominique legalább, 4278 11| bucsuzáskor, a kezébe adott. De a keserüszivü, korosodó piarista szivében 4279 14| a hogy az idő lassanként későbbre fordult, mind a ketten ujra 4280 23| jelentette, hogy a nagyhercegnők készen vannak, VII. Albert Henrik 4281 17| az inasom kitünő bowle-t készit.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: Éjfél 4282 22| Dömjén Erzsike kisasszonyról készitek hiteles méreteket. És hogy 4283 10| segithetne...~ ~- És mit készitettél? - kérdezte XIX. Tivadar 4284 10| igazat megmondaná... Én tehát készitettem számodra valamit, ami még 4285 18| édesanyám, aki mára kelengyémet késziti, s a kávéskanálnyi arzénikum, 4286 12| felmondási időre járó fizetésemet készpénzben átvehetem az első komornától.~ ~- 4287 10| a királykisasszonyt arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~ 4288 5| ponty-virilisták, akik örökre bucsut készülnek mondani a kolostor ketrecének 4289 9| hogy a tavaszi kiállitásra készülő genreképén tovább dolgozzék, 4290 18| a kezében, vig lármával készülődik a tópartra, ahol a hófehérbe 4291 15| korrekt asszony, hát az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó 4292 1| fészkéből kimozdult volna. Kétesztendős, ragyogó testőr-élet után, 4293 10| termeibe. XIX. Tivadar éppen kétezredszer olvasta végig a skót király 4294 6| hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, 4295 22| én. A glabella-elmélet a kétlábu embereknél nem válik be... 4296 12| környékbeli urakat és néha kétnapos utakat tesz anélkül, hogy 4297 21| óra után a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s 4298 5| készülnek mondani a kolostor ketrecének és halastavának... És a 4299 10| csókjáért...~ ~Lázsiás herceg kétrét hajolva elvonult, utat engedve 4300 22| dudorrendszere. A glabella kétség nélkül való bizonyossággal 4301 9| estén az egész világnak kétségbeejtően fekete szine volt, - most 4302 14| megborzadtam magától... A kétségbeesésem utóbb olyan nagy lett, hogy 4303 20| asszony...~ ~A vén kapusné kétségbeesetten tipegett.~ ~- Nono, hát 4304 7| szólott elgondolkodva. - Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes 4305 12| A legkülönb köztük még kétségtelenül Sáfár doktor volt, de ő 4306 18| amugy is elképzelheted. Kétszer a jégen, egyszer Gerbeaudnál 4307 14| későbbre fordult, mind a ketten ujra átélték egész ifjuságukat. 4308 2| sietve elhelyezett rajtam.~ ~Kettesben költöttük el a gála-ebédet ( 4309 23| azon az estén...~ ~Sauters kettétört egy zsemlyét.~ ~- Csinos 4310 7| világon.~ ~- Bocsánat, ez a kettő voltaképpen egy, mert ha 4311 19| Távolról reszketett a tihanyi kettős torony és homályosan kékelltek 4312 3| ujságiró megtudta, hogy kettőtől négyig mindennap a köruti 4313 9| innen a jövő hétig...~ ~Kevergetni kezdte a festékeket, hogy 4314 5| városkából hoztak, orvosságot kevert a kis szalonban; a gvárdiánt 4315 2| egyetemtől. Ez azonban talán kevésbé érdekli magát, mintha egy 4316 18| talentummal megáldottak, sokkal kevesebb félnivalója van a jövőjétől, 4317 12| környékbeli lordok csak nagyon kevéssé hasonlitottak azokra a kollégáikra, 4318 11| magyarázta s óra végén, kevéssel a csöngetés előtt, halálos 4319 18| a szememet és mosolyogni kezdek, mint a kisliba, akit egy 4320 22| ugy látszik, ujra kell kezdenem megint a hosszu tizenöt 4321 2| talentumoddal!~ ~Hogyan kezdjem? Már husz kilóméternyire 4322 9| forint az összes vagyona. Mit kezdjen az ember husz forinttal 4323 14| dőltem és akaratlanul sirni kezdtem... Simi előbb ijedten rám 4324 1| gárdista megcsókolta a gyürüs kezecskét és a fehér látomány eltünt 4325 3| kisirjam magamat önnél és a kezeit megcsókoljam.~ ~Peély csak 4326 4| haldokló püspököt, kövér kezek cerimoniásan fonódnak együvé, 4327 2| öreg asszonyság szakértő kezekkel sürgölődött körülöttem, 4328 8| sajátságos egyéniséggel kezeli, hogy a festő-egyénisége 4329 2| kérdezte Tom mosolyogva és kézelőjében megcsillogott a gyémántgomb, 4330 11| csattos lakkcipőt, hófehér kézelőt viselt, behunyt szemmel 4331 2| vékony, szinte átlátszó kezén, mely csöndesen ott pihent 4332 18| gesztust csinál, aztán hirtelen kézen fog, leültet, - és szólni 4333 2| egy vén katona vezetett a kezénél fogva, s aki most pironkodva 4334 18| csinos leány, regénynyel és kézimunkával a kezében, vig lármával 4335 1| birodalmi grófok!~ ~Egy kézlegyintéssel elbocsátotta magától a vén 4336 6| tekintett utánam, mikor egy kézszoritással elbucsuztam tőle. És én 4337 13| kedvesen meghajolt s miközben keztyüjét bájos zavarral lehuzta, 4338 19| Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, 4339 16| ismét teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, 4340 19| egyetlen szellő sem bántotta a kiaggatott, vérvörös uszóruhákat.~ ~ 4341 9| festékeket, hogy a tavaszi kiállitásra készülő genreképén tovább 4342 18| veszedelem; de bátran és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást is, 4343 10| válaszoltam, az erős férfinek ezt kiáltom: Jőjj mielőbb, hogy ajkadat 4344 22| szárnyasajtót.~ ~- Szabad! - kiáltozták az asszisztensek, akik szenvedélyesen 4345 4| melyet a püspöki helynök kibocsát?~ ~- Nos, remélhetünk-e 4346 10| mikor másnap délben megint kibocsátották, akaratosan toppantott egyet 4347 12| tartott könyvet, megigazitja kibomlott hajfürtjeit; önkéntelenül 4348 20| gyermekkel karjaimban...~ ~Kibontotta kendőjét, a gyermek még 4349 21| Jensen-etüd s a fák közül kibukkannak a rothmühleni kastély sárga 4350 20| öltött egy meleg kendőt s kicammogott a kapuig.~ ~- Ki van itt? - 4351 8| mézeskalácscsal se lehet kicsalni belőle egy érthető emberi 4352 9| utolsó husz forintomat is kicsalta. Most már aztán igazán elviheti 4353 12| kérdezem tőle, miközben rózsás, kicsattanó arcában és fiatalosan karcsu 4354 11| gömbölyü arcocskája majdnem kicsattant az egészségtől...~ ~Szedenich 4355 18| hogy e sorok szerény irója, kicsisége tudatában, bizvást a parkett 4356 5| magára öltötte.~ ~Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, 4357 15| hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok 4358 12| kemény kezét megszoritom.~ ~Kiderül, hogy barátnőm három hónap 4359 3| együtt fogok vacsorázni. Kidob, vagy megkinál egy szelet 4360 16| GRÜNT KIDOBJÁK A SZINHÁZBÓL.~ ~A szintársulatnak 4361 20| tétovázva kérdezte:~ ~- Kié ez a gyermek?~ ~- Az enyém, 4362 21| mosolyogva hallgatta mindig a kiegészitőkről vagy az állapot-határozókról 4363 21| uralkodójával szemben áll, mereven kiegyenesiti a derekát... Egy percig 4364 11| rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~- 4365 4| középkorias kastély, amely messze kiemelkedett a vár romantikus sziklái 4366 8| hogy egy-két utszéli bókkal kiengesztel érte.~ ~- Igazad van! - 4367 12| barátjához s mivel az egyik kifejezés nem igen tetszett neki, 4368 18| szuperlativusza, mely világosan kifejezi, hogy nem minden Napoleon 4369 18| arcom szemmelláthatólag kifejezte a boldogságot, mely e nagy 4370 3| csatangoljon a pesti utcán?~ ~Peély kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra 4371 18| időm, hogy az elméletemet kifejtsem; de mivel nem vagyok irigy 4372 17| pontyot. Már jön a csónak kifelé.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Szegény 4373 19| levegőjét hasitotta hófehér, kifeszitett vitorláival.~ ~Egy délután - 4374 1| eljöttem, hogy az adósságomat kifizessem. Ezt az éjszakát, szegény 4375 9| ég felé karjait.~ ~- Hogy kifizetem-e? Mutasson nekem egy Beert 4376 9| is megtartják...~ ~- Hát kifizeti?~ ~- Tiltakozom még az ellen 4377 9| az egyetlen egy dologról: kifizeti-e most azt az ötszáz pengőt, 4378 9| Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna, még az utolsó husz 4379 9| forintnál... A többit már kifizettem a főpincérnek...~ ~- Au! - 4380 16| halmozta el, lovait több izben kifogták. És Alrigde pedig egy alkalommal 4381 17| elbocsátottak... Az egyik tárnából kifogyott a szén s az üzem háromnegyed 4382 6| megfenyegetett az ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? - 4383 9| mig az Andrássy-ut felé kifordult, szigoruan ezt mormolta 4384 17| hogy mámoros jókedvükben kifosztogassák egymást. Senkise törődik 4385 5| utjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... Caudéran ur közel járt 4386 12| főherceget a torokgyulladásából kigyógyitotta - hallatlan tekintélynek 4387 8| egyszerre minden betegségéből kigyógyul...~ ~Mit gondolsz: lehet-e 4388 19| ösvényen, mely a hegy felé kigyózott, egy vászonruhás, körszakállas 4389 2| várba vezet. A hegy lábánál kigyulladtak a szurokfáklyák, s tarka 4390 21| piemonti ház cimere ragyogott, kihajtatott a rohtmühleni vasuti állomásra... 4391 4| amelyekből minden élet kihal. S ezt a nagy változást 4392 17| hozzák ide azt a szegény, kihalászott fickót. Itt van cognac és 4393 17| SZALMAÖZVEGY: Bravó! Ugy kihalászták, mint valami pontyot. Már 4394 17| minden kinálkozó élvezetet kihasználjanak...~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS: 4395 13| drága emlék jutott eszébe a kihült szivü öreg embernek? Mit 4396 11| álmot látna, aztán egyszerre kihuzta a sublád legalsó fiókját...~ ~ 4397 21| táncolnának... De Paloznaky kihuzza magát és tovább megy... 4398 17| Százszor megfullad, amig kihuzzák!~ ~- Oldozzák hát meg már 4399 16| megrokkant napszámosaiért... Ha kiirjuk, hogy most lesz ötven éve 4400 21| jellemét és a gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü arccal igy 4401 8| ugyancsak nem mutatta, hogy kijelentésem valami szörnyüségesen imponált 4402 18| meghatott pillantást, melylyel kijelentését honoráltam, láttad volna, 4403 8| viszi. Ebéd után azzal a kijelentéssel vette föl a felső kabátját, 4404 21| fog történni, ha egyszer kijelenti, hogy hozzám akar jönni 4405 16| Alrigde pedig egy alkalommal kijelentette, hogy csupán Sz. Pataky 4406 23| a homlokát. Ugy látszik kijózanodott kissé, mert igy dörmögött:~ ~- 4407 5| szomszédos vasuti állomás felé kikanyarodtak...~ ~A jó Isten utjai azonban 4408 13| hogy három napnál előbb kikászolódhatik a nagyvilágba. A parasztokat 4409 16| társulat primadonnája.~ ~Kikeresték a müvirágokból készült koszorut, 4410 22| pártjának, fanatikus és kikiáltott feje, magához hivatta azt 4411 14| rossz szellem magából is kiköltözött, rájöttem, hogy mégse tudnám 4412 6| kiszabadult, mindannyian kiköltöztek Amerikába s a megtört, hatvanhétesztendős 4413 9| Gazember!~ ~Beer utóbb kiköpte szájából a cérnát és melancholikusan 4414 16| végéig, de azzal a világos kikötéssel, hogy ő családjával együtt 4415 6| ajakkal támaszkodott a nagy kikötőhid oszlopának...~ ~Maga, kedves 4416 10| veszed feleségül?~ ~- Mert kikosarazott, óh felséges anyám, - szólott 4417 10| arra késztették, hogy téged kikosarazzon...~ ~A király szomoruan 4418 10| óh felséges atyám, hogy kikosarazom...~ ~A skót király, aki 4419 18| terrászt a wörthi tó partján, kilátással a csodás kék vizre, mely 4420 4| káptalani székkel együtt jár. Kilenc évig várt erre a nevezetes 4421 8| esténként szerelmet valljon. Kilenc-tiz óra felé, vagy néha éjfélkor, 4422 6| rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - egy őszi napon - kábeltáviratot 4423 18| döntő ütközetre március kilencedikén került a sor, egy havas, 4424 8| kilincsére tette a kezét, de a kilincs egyáltalában nem engedett 4425 2| Hogyan kezdjem? Már husz kilóméternyire a falutól lovas bandéristák 4426 17| szivesen megtennénk vagy ezer kilométert...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Nézz 4427 4| fogja el, az a könyörtelen, kimélet nélkül való izgatottság, 4428 22| professzor pedig ügyesen kimérte a három különböző glabellát, 4429 7| temperamentummal beszélt, s most kissé kimerülve dőlt hátra karosszékében, 4430 6| energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, de másnap este - hiszen 4431 12| hogy a saját erdejéből kimozdulna.~ ~- Agglegény a maga müvésze?~ ~- 4432 1| anélkül, hogy ősei fészkéből kimozdult volna. Kétesztendős, ragyogó 4433 17| annyi idejük, hogy minden kinálkozó élvezetet kihasználjanak...~ ~ 4434 18| világegyetem mérhetetlen kincseiből, de aki mindennek dacára 4435 10| ország fölött uralkodott, kincsesháza hetedhét országon hires 4436 10| tulajdonsága, ami egy egész kincsesháznál többet ér... Aki fölteszi, 4437 5| bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári birtokot... Senki se tudta, 4438 20| volt tiz perccel. Ugyan kinek akadhat dolga ilyenkor a 4439 14| mint egy kutya... Most már kinevethet, de akkor azt hittem, hogy 4440 14| asszonyok kómikusnak találják és kinevetik. A szegény Simiben ugyancsak 4441 14| hogy félreismert és nem fog kinevetni”. Ezzel köszönt és távozott 4442 17| mulatnak.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (kinéz a nyitott ablakon): Milyen 4443 21| ugyancsak nem lehetett volna már kinézni a snájdig, cigányokkal mulató 4444 15| már régi óhajtása, hogy a Kinizsi-várat megnézze...~ ~A hadnagy 4445 22| teóriám helyes.~ ~Pár percnyi kinos csönd állott be, Szénás 4446 22| alatt, de Szénás doktor kinosan fölszisszent.~ ~- Csak nem 4447 8| olykor heves szivdobogás kinozza, s jól felépitett térdkalácsában 4448 21| délelőtt mise után, végre kinyiltak az ebédlőbe vezető üvegajtó 4449 18| az impozáns szárnyasajtót kinyitja. Végre azonban érzi, hogy 4450 16| törődik...~ ~Csapó tehát kinyomatta a szinlapokat, melyek vastag 4451 6| fogott el, hogy szivemet kiönthessem valaki előtt, hogy sajnáljanak 4452 21| után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari etikett felől, 4453 15| előző estén a budapesti kioszk akácfái alatt szivtam szalmaszálon 4454 17| esküszöm, hogy szeptemberben kipihenem magam. Jaj, de jókat fogok 4455 18| direkt szándék nélkül is kipirul, erélyesen megnyom egy fehér 4456 22| már eszébe, hogy emberen kipróbálja? Mi, a magunk részéről, 4457 19| esett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, ameddig itt az 4458 13| urnő, akinek az arcképe a kirakatban van? - kérdezte kissé izgatottan 4459 12| tavaszi pompájukban ragyogó kirakatok előtt elhaladunk.~ ~- Sejtelmem 4460 3| szalmakalapot viselt, gyémántokkal kirakott arany-réticule-je pedig 4461 10| Gärtnerius mester, az alkhimisták királya, aki a madarakkal ugy beszélt, 4462 12| mint tudja, a hegedüsök királyának neveznek a Tüzföldtől az 4463 1| ragyogott fiatal fejük fölött a királyasszony jóakarata. Egy rabiátus 4464 10| kétségbeesve intett.~ ~- A királykisasszony is csak olyan asszony, mint 4465 10| közömbösen - amelyek a királykisasszonyt arra késztették, hogy téged 4466 10| viszitek a nyomorultat, aki a királylyal ilyen gyalázatos játékot 4467 10| kezét, mintha a hatalmas királynak csöndet intene és hidegen 4468 20| taszits el kegyes mennyei királyné... Hiszen anya voltál te 4469 2| cseppet se emlékeztet a királynékra, s ha van valami csinos 4470 7| Drágám, - szólott egy haragvó királynő fölényével, - drágám, mondok 4471 8| hogy egy falusi kastély királynői trónusára ülhess; én, a 4472 2| festett erdők koronázatlan királynője, én fanfárok és harsonák 4473 1| ablakon s karjára kapva királynőjét, ölbeli gyermekként vitte 4474 6| se hagyott hát megbántott királynőként a faképnél, hanem tréfásan 4475 23| gondoltam volna, hogy valaha királyokkal fogok szincerizálni. De 4476 12| elmeséli nekem a furcsa kirándulás történetét, mely azóta is 4477 15| fogsz jönni a tamáshegyi kirándulásra. A hegy csucsáról pompás 4478 6| utat, mintha egy vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb 4479 15| perc mulva ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely Katát 4480 15| össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok kipirult arccal 4481 12| együtt villásreggeli után kirándult a szomszédos fürdőbe. Igy 4482 14| szememet.~ ~- Féltékeny? És kire?~ ~- Még kérdi? Természetesen 4483 19| A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd utáni álmából 4484 4| szőrköteles barátokat, az angol kisasszonyok kékruhás leánykáit s hallják 4485 22| glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról készitek hiteles méreteket. 4486 8| anyakönyvvezető elé?~ ~Ez azonban csak kisebb bün, amit még talán meg 4487 10| aki fejedelmi személyét kisebbitette. Végre tehát egy férfias 4488 9| tegnap óta tartozom... Ha kisegit valamivel, nemcsak velem 4489 9| excellenciáját kisegitettem...~ ~- Ön kisegitette Tárnoky grófot? - szólott 4490 9| amivel ő excellenciáját kisegitettem...~ ~- Ön kisegitette Tárnoky 4491 12| szép barátnőmnek, végig kisérem az Andrássy-uton és a Fürdő-utcán 4492 6| amerikai asszonyok minden kiséret nélkül áthajóznak a tengeren 4493 21| vesztfáli hercegnő egész kiséretével a fürdőbe jön, s körülbelül 4494 17| De ha az öngyilkossági kisérlete előtt kérte volna meg illusztris 4495 9| Beer ur sikertelen kisérleteket tett arra, hogy Sárkánynak 4496 4| huszár - utolsó, reménytelen kisérletül - erős champagnei cognacot 4497 17| családjához... Sándor, el fogod kisérni... és utközben vásárolni 4498 15| pillantásával szögezte a szemét a kisérője arcára. Ha én vagyok a férje, 4499 4| állásra s ebben a kilátásban kisérte a szegény püspököt mindenüvé, 4500 2| erdőszélén s festői menetben kisértek el bennünket a szerpentin-ut 4501 3| hozzáférhetetlenné tett minden kisértés ellen, a szenvedők és üldözöttek 4502 2| leereszkedőleg vállon ütögetni a kisértetet, aki fejét hódolattal a 4503 19| tél fehér világában mint kisérteties árnyak suhannak el a templom 4504 5| s miközben a barátoktól kisérve a refektórium felé tartott, 4505 2| pillantást vetettem a hálóinges kisfiura, aki egy pólyásbaba derüjével 4506 12| drága bohém-apám keze örökre kisiklott az enyémből. Sokat beszélgetett 4507 21| bajuszát, a felöltője gallérját kisimitja, a szürke cilindert kissé 4508 3| hozzám. Azért jöttem, hogy kisirjam magamat önnél és a kezeit 4509 9| akkor hitemre az összes kiskoru Beerek bekerülnek a budapesti 4510 7| a gyengék és a szellemi kiskoruak sóvárgásával szeretem? Ez 4511 18| semmint rólam, az ő drága kislányáról, lemondjon.~ ~Aztán... aztán... 4512 7| hanem a hiu és megsértődött kisleányé, aki titokban lovagmesékről 4513 18| mosolyogni kezdek, mint a kisliba, akit egy jószivü bácsi 4514 1| testőrkapitány intim estéi a kismartoni kastélyban, ahol a Haydn 4515 14| a szelidség, a szeméből kisugárzó gyöngéd szeretet az én szememben 4516 6| szegény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian kiköltöztek 4517 22| A szép asszony durcásan kiszaladt, a professzor pedig ügyesen 4518 18| hogy jövendőbeli fészkünket kiszemeljem.~ ~Ne vedd dicsekedésnek, 4519 4| püspök, a szegény püspök kiszenvedett.~ ~ ~ ~ 4520 11| noteszét, hogy egy diákot kiszólitson. Mindenki dideregve ült 4521 5| félretolta, aztán hangosan kiszólt a nyiláson át:~ ~- Van itt 4522 18| csacsikám te, mennyivel inkább kisbaba vagy te, mint én, akit a 4523 16| végén már nem lelkesednek a kisvárosban... Még a nagy szinlapok 4524 22| vendéget hivtam.~ ~- Ugyan kit? - kérdezte a fiatal asszony 4525 18| zsarnokoskodtam rajta!), aki kitagadással fenyeget, ha három nap 4526 16| hogy előkelő családja kitagadja, mig ő a félszerekben és 4527 1| De a szeme most hirtelen kitágult és szinte zölddé lett és 4528 18| teremtés - mint bizonyára kitaláltad már - e sorok szerény irója, 4529 2| korából valók, s bár dédapáim kitatarozgatták valahogy e régi fészket, 4530 19| amennyiből tisztességgel kiteleltünk. Egy-két esztendővel ezelőtt 4531 18| kettőnk eszéből majd csak kitelik valami.~ ~ ~ ~ 4532 9| forintját megkapja...~ ~Sárkány kitette az óráját s türelmetlenül 4533 4| ivre, amelyet az asztalra kitettek. Óh, mennyire résztvesznek 4534 10| másoktól, mi lehet benned olyan kitevő, miért a makacs kis fruska 4535 3| hogy a szegény gyermeket kitiltották az apai házból, hogy két 4536 18| utólagos roham még gyermekesen kitör belőlem, ezt gondolom magamban: 4537 14| az anyakönyvet. Különben kitől féltett?~ ~- Nem találja 4538 5| akar, de a következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia 4539 10| királyi palástom alól is kitünik?~ ~- Az erények tündöklő 4540 4| a rokonságot képviseli, kitünően felfogja, micsoda kötelességeket 4541 6| hercegnő, aki annyi idő óta kitüntet engem a barátságával, jól 4542 23| fenséges ur, köszönöm a szép kitüntetést.~ ~Az ajtónál a fülébe sugta 4543 21| utóbb az Izabella-nyaralóra kitüzték a vesztfáli lobogót, s a 4544 12| mosolya, csakhamar ismét kiütközik a vonásain.~ ~- Most át 4545 23| mikor Sauters a ruha szelid kivágására omló aranyszőke fürtöket 4546 14| főhadnagyok közül szokták kiválasztani az ideáljukat. Az esetlen, 4547 14| alávaló dolgokat cselekedtem - kivallattam titokban a cselédeit s a 4548 21| szép istenasszonynak, aki a kiváló eseményeket feljegyzi.”~ ~ 4549 4| percre helyet foglal valami kiválóbb személyiség s keztyüs kézzel 4550 7| ha azt állitanám, hogy a kiválósága és a szellemi felsőbbsége 4551 23| állt a föld e szerencsés kiváltságosaival, mindig valami széditő mámor 4552 7| rám olykor a bölcseket és kiváltságosokat megillető csodálattal, én 4553 15| Ritkán láttam ilyen kivánatos fiatal asszonyt, - szóltam 4554 18| rózsás fülecskéimhez, s kivánatosan piros ajkaim szinte megmerevedtek 4555 7| tudatom.~ ~A leány nagy kiváncsisággal függesztette vőlegényére 4556 15| nyájasan belémkarolt, amig a kivándorló karaván a majorság mellett 4557 17| a természet talán nem is kivánja a szervezettől, hogy juliusban 4558 7| regényekben olvashat. Annyira kivánkozom maga után, hogy néha szinte 4559 2| mit jelent ez a különös kivánság? Tarjánkő a XIV. században 4560 14| megállapodott abban is, hogy kivel csal meg?~ ~- Ugy képzeltem, 4561 5| bennetek, fiaim, mert nagyon is kiveszitek a részeteket az élet örömeiből... 4562 23| állt, Crailsthal váratlanul kivette karját a művészéből, udvariasan 4563 12| édesanyjával, de közben ugy kivirult és megszépült, mintha örökké 4564 14| városban töltött s hajnal felé, kivörösödött szemmel jött haza, idegesen 4565 6| indiszkrét kérdésre, hogy kizárólag az a bájos, finom, elragadó 4566 7| tanulékony lány vagyok, nincs kizárva, hogy hamarosan följutok 4567 8| minden rendben van ezzel a kijelentéssel. Szegény, ő nem ismeri az 4568 21| alatt, ahonnan gyönyörü kilátás nyilt a buschdofi Kogel 4569 9| Lajosnénak (született Nógrády Klárának) hivták és signor Lodovico, 4570 12| irógépes kisleány szerepére. A klasszika-filológiából manapság száraz kenyeret 4571 4| egyházmegye örökös gyászát klasszikus zamatu frázisokban emlegetik 4572 9| deklamálta szabadon a klasszikusokból. Gyorsan theát, szorbetet, 4573 15| öreg doktorral a Dunántul klimatikus viszonyairól.~ ~Másfélórai 4574 2| konviktusában, a Theréziánumban s a klubja karosszékében, s megint, 4575 2| Bardóczy grófjai, a hatalmas, kőből faragott despoták, akik 4576 9| Sedlmayer, aki reggel-este ott kóborolt a müvészek atelier-jében. 4577 20| törődött volna itt velem? Magam kóboroltam az erdőben, órákig elüldögéltem 4578 15| örökösen?), Gyurka vélem koccintgatott a régi jó idők emlékére, 4579 6| után, hogy a vőlegényemmel koccintott. Hat héttel később Károly 4580 4| összehasonlitásokat, jövendöléseket kockáztatnak meg aziránt, vajjon lesz-e 4581 9| A hóember ezzel tovább kocogott a Bajza-utcai hómezőkön, 4582 11| kép egy tizenötéves, kissé kócoshaju gyermeket ábrázolt, afféle 4583 14| léháskodott, Zsilvölgyére pedig kocsiderékszám hozta a rózsákat és a regényeket. 4584 1| Mit tehetek róla, hogy a kocsim eltörött sétakocsizás közben? 4585 17| elháritja magától. A mentők kocsira segitik a boldogságában 4586 17| hogy optimista vagy! (A kocsishoz.) Sándor, haza!~ ~A KOCSIS ( 4587 9| igy hivják olaszul a Miska kocsisunkat - ott lesz a kapu előtt 4588 16| mig ő a félszerekben és kocsiszinekben játszotta Bánk bánt és Lear 4589 3| Csöngethetek a legénynek, hogy kocsit hozzon a számomra?~ ~Peély 4590 5| A páter hátradőlt a kocsiülésen s mig a lovak vigan ügettek 4591 5| kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt - mondta, miután 4592 11| algebra titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik a Haller 4593 9| feltámasztani a középkor ködéből. Sárkány, aki életében legalább 4594 18| hideg alkonyaton, melynek ködfátyola alól parányi gyertyákként 4595 15| meglepjük őket... Előbb köhögni fogunk, hogy jövetelünket 4596 21| a füzet alján ugyanis, a Kölcsey-vers alatt, vékonyka betükkel 4597 19| Egy-két esztendő mulva, az köllenék csak. Nem cselekszi velem 4598 20| mondta, - hát föl fogom költeni, bármi történik velem. Hiszen 4599 23| a szobapincér gyöngéden költögetni kezdte. Mig Sauters álmosan 4600 2| elhelyezett rajtam.~ ~Kettesben költöttük el a gála-ebédet (nálunk 4601 1| szakácsmestere mihozzánk költözködik és öt kuktával, öt falusi 4602 11| szivébe félelem és aggódás költözött, mikor a Szedenich tanár 4603 15| olyan gyöngéd, épp olyan költői, mint ő. Ha sokáig egyedül 4604 10| park fái alatt, s az olasz költők szonettjeit és ritornelljeit 4605 4| utolsó perceit éli. A nagy, költséges gépezet ma még mozog; a 4606 21| eltünik az arcáról, a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült 4607 9| az egyik nádszéken, majd könnyedén igy szólott:~ ~- A pénz 4608 11| György ajkát, miközben leomló könnyei a gyermek rózsás arcocskáját 4609 6| és jó volt hozzám, aki a könnyeimet felcsókolta, aki szeretetet 4610 20| A leány visszafojtotta könnyeit és odafenn rátette a kezét 4611 1| meg az Isten! - mondta egy könnyekkel átitatott leányhang a schönbrunni 4612 3| karjaiba, s mire borzalmas könnyelmüségének tudatára jutott, már gunyos 4613 8| keresni a levelemmel, oh könnyenhivő Zsuzsa, a világért se jusson 4614 6| fedélzeten... Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat is megsimogatta 4615 9| sirhalmán...~ ~Beer ekkor egy könnyet morzsolt szét a szempilláján 4616 23| nagyherceg, - de a császárné könnyezett azon az estén...~ ~Sauters 4617 20| hozzámszegődött az erdőben és gyakran könnyezve beszélt a mamáról, aki gyerekkorában 4618 7| alatt, én is belesirtam könnytelenül a cigány muzsikájába, én 4619 22| tizezer főnyi sokaság közül is könnyüszerrel kiválasztom azt a gyermeket, 4620 20| fejedelemasszony éjjeli köntösben ült az egyik karosszékben 4621 21| átnézte, merően, majdnem könybelábbadó szemmel forditotta feléje 4622 10| csatornákkal, melyeket omló könyei ástak... XIX. Tivadar kiváncsi 4623 6| egyszerre megeredtek a könyeim, melyeket eddig oly hősiesen 4624 10| alázatos udvarlókat, szemét könyek boritották el, majd igy 4625 10| Tivadar ekkor keserves könyekbe tört ki, anyja keblére borult, 4626 10| vágyakozzék, ne az ilyen könyekben uszó báb után...~ ~Egyszerre 4627 13| környék minden szegénye könyet ejt. A maga korában talán 4628 13| oroszos leánynév, melyet könyezve, mély megindulással susogott, 4629 4| izgatottság fogja el, az a könyörtelen, kimélet nélkül való izgatottság, 4630 10| bánatomban, ha a jó Isten meg nem könyörül rajtam...~ ~- Talán valami 4631 10| töprengése és bubánata, hiába a könyörgés, amit az ország bölcseihez 4632 10| kerek ötven évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~- Tudós 4633 5| irodában a leveleivel és a könyveivel bibelődött. Ugy látszik, 4634 11| csereberéltek a régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok halaványan 4635 22| asztal tetején van odabenn, a könyves szekrényt pedig most surolja 4636 13| arcképét utoljára megnézte a könyvesbolt ablakában... És mig a virágkereskedésben 4637 12| ahhoz a problémához, amit a könyvesboltban fölvetettem. A grófnő, amint 4638 3| fontoskodva.~ ~Peély letette a könyvét s öreges okuláréját, mely 4639 13| kérdezte kissé izgatottan a könyvkereskedőtől.~ ~- Igenis, ma reggel. 4640 12| idejét azóta, hogy a muzeumi könyvtár folyosóján utoljára beszélgettünk 4641 3| jóban duskálódó agglegény könyvtárán, a képein, a gyönyörü lakásán, 4642 12| több időt töltött a muzeumi könyvtárban, mint a dunaparti korzón, 4643 4| három teremmel odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában lázas 4644 3| gardedámja kiséretében, most a könyvtárszoba függönye előtt megjelent, 4645 3| elzevir-kiadásait rendezgette könyvtárszobája csillárja alatt, mikor a 4646 10| bezárták a királyi palota könyvtárszobájába, de a dacos kis hercegnőt, 4647 3| segédei később jelentkeztek a könyvtárszobájában, Peély közömbösen vállat 4648 3| bársonykabátban olvasgatott könyvtárszobájának kandallója mellett, halkan 4649 12| Drágffyaktól átvett családi könyvtárt s néha, változatosság okából, 4650 19| hidon egy szalmakalapos könyvvezető ült, akinek arcáról leviritott 4651 5| borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig éjjel 4652 13| Aranyszivü öreg dáma, akiért a környék minden szegénye könyet ejt. 4653 19| ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, megbuktatta megint 4654 11| rendházból, a gimnázium környékén megdöbbentő hirek keltek 4655 8| vért lát, ájulási rohamok környékezik s reggel oly bágyadtan és 4656 18| gondolat-e, hogy ebben a környezetben a te szegény barátnőd játssza 4657 9| forinttal. Az Andrássy-uti körönd előtt nagy csoportosulás 4658 23| a szinpad felé egy barna körszakáll s nehány aranyos szőke hajfürt. 4659 14| az esetlensége, a kuszált körszakálla is tetszett... Ha azon az 4660 2| jelmezért Titánia módjára körülcirógatom a szinházi szabóm szamárfejét, 4661 2| beleolvadt a multba, mely körülfogott, eggyé lettem a régi várurakkal, 4662 19| lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta s messziről olyan volt az 4663 4| kötelességeket ró az emberre az a körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi 4664 10| lehetett tenni ilyen szomoru körülmények között? Elfrida hercegnőt 4665 2| szakértő kezekkel sürgölődött körülöttem, ugy dédelgetett, mint valami 4666 18| asszonyok kenegetik a vajat a körülöttük hancurozó, éhes kis ördögöknek, 4667 2| embercsemetét a bölcsőjétől kezdve körülveszi. Akármilyen furcsa, de Tom - 4668 1| dombtetőn álló templomot körülvették, mert ilyen szemkápráztató 4669 2| egész vár bástyával van körülvéve.~ ~- A termek is a XIV. 4670 18| róla, de én akár holnap körülnézhetek már a pesti villanegyedben, 4671 18| gyertyákként csillogtak ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton - 4672 3| zsurjaival.~ ~- Már voltam a Köruton, ahol csekély pénzért megtanitanak 4673 19| elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban s az erdők homályba vesző 4674 22| De igen... beleszurt a körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán 4675 21| zavarják...~ ~A detektiv köszön és visszafelé indul. Paloznaky 4676 14| nem fog kinevetni”. Ezzel köszönt és távozott a kertajtón 4677 23| A nagyherceg udvariasan köszönte meg a művész szivességét, 4678 17| szinte babonás tisztelettel köszönti a társaságot s előresiet 4679 17| mentők mély meghajlással köszöntik az országos nevü tanárt, 4680 6| fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó ideig némán 4681 1| fényesre, a majorsági udvarban kötekedő pecérek tanyáztak s az öblös 4682 23| uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles adóként fogadta az udvarias 4683 4| kitünően felfogja, micsoda kötelességeket ró az emberre az a körülmény, 4684 20| és nem volt bátorságunk, kötelességünkhöz hiven, bevallani vakmerő 4685 11| valami láthatatlan kapocs köti össze széles az országban. 4686 19| s valahol Arács tájékán kötöttünk ki, a magas Tamáshegy alján. 4687 19| leány az ér sikos, zöld kövei fölött lubickolt. A viskók 4688 19| suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~Szégyeljem-e, hogy szerelmes 4689 15| kapuboltozatot, melynek köveit egykor a Kinizsi paripája 4690 20| bokrok friss zöldjét és a kövek alatt álmos katicabogarak 4691 20| és házakat épitett szines kövekből. Néha kisirtam magam a Gyuri 4692 20| leesett a lépcsőfeljárás kövére s nedves haját sirva rejtette 4693 8| a szabad szerelem jogát követelték (vissza tudsz még emlékezni 4694 17| nemeslelküség egy rohamától elfogva, követik az udvari tanácsos példáját).~ ~ 4695 7| előttem a logikáját. Miből következteti, hogy csakugyan szerelmes 4696 23| asztaltól, s a többiek is követték példáját. A nagyherceg udvariasan 4697 1| odalenn az ibolyaillatos udvar kövezetén.~ ~Május eleje volt, a Prater 4698 15| ragyogó szemmel ült egy mohos kövön s napernyőjével álmodozva 4699 21| tanitója az ugynevezett közbevetett mondatokról közölt vele. 4700 7| táplálkozás, melyhez semmi köze a kiváltságos férfi lelkében 4701 4| zordon levegőjébe, ha a közelben valahol egy gyermek etikett 4702 22| ujdonságot adta ki egyik közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, 4703 12| engem az érdekes házaspár közelébe.~ ~- Talán az érdekes Diana-feje 4704 19| mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos tartózkodással 4705 6| jóbarát, aki apai jóakarattal közeledett felém. Ő szótalanul, látható 4706 23| paradicsomvörös urat látott közeledni a virágágyak közül, aki 4707 23| arcu, fiatal ember állt föl közeledtükre az iróasztala mellől: - 4708 2| aki perfidül idetolakodott közénk, nemes és hétszázesztendős 4709 19| valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi Dániel tisztes 4710 18| ingerkedő pillantást vet Középeurópa legcsinosabb férfiára, aki 4711 4| impozáns palota volt, e középkorias kastély, amely messze kiemelkedett 4712 4| A félmilliós püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns 4713 17| jelentkezni fog nálam a Közgazdasági Bankban... Jobb állást fog 4714 3| mogorva, vén póknak, aki a közhit szerint huszonöt év óta 4715 19| hitvitázó századból lépett volna közibénk, s az én ideges, hangulatokban 4716 4| közeli pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott 4717 22| végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai közül 4718 10| olvassad csak el fenszóval: mit közöl velünk a mi felséges barátunk?~ ~ 4719 22| szenzációs dolgokat akarok közölni vele...~ ~Dömjén doktorné 4720 21| közbevetett mondatokról közölt vele. Óra végén, mikor Paloznaky 4721 16| melyet három év óta mindig közöltetni szokott, amikor a jubileumát 4722 15| vagyok az ura és igy semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen 4723 21| fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen neki, ha 4724 19| rózsaszinü bluzban, egészen közönyös az én lelkem minden szomjusága, 4725 22| tudjátok megtalálni azt a közös külső vonást, amely az apát 4726 13| indult vissza a kerületi központ felé, egész délután ott 4727 9| tőlük a hoteljuk kapujában. Közte és Paláthyné közt tréfás 4728 13| temérdek koszoru közt, amely a köztiszteletben álló matróna koporsóját 4729 7| utszéli kalandoknak oly kevés közük volt a lelkemhez, mint a 4730 3| mondta hideg arccal.~ ~A közvélemény neki adott igazat, s az 4731 10| ilyen gyalázatos üzenetet közvetitesz?... Rögtön be kell csukni 4732 23| Henrik lovasszobránál, mely közvetlen a rezidencia előtt állt, 4733 4| kereskedők boltjaiban s a kis kofasátorok alatt sajnálkozva suttogták 4734 2| jött senki, a várurak nehéz kőkoporsókban aludtak a lábaim alatt, 4735 22| toalettben fogadta. Egy kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára 4736 5| életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is tünt el az igazi 4737 9| huszonhat esztendeje, hogy a kolera a szegény feleségemtől megfosztott...~ ~- 4738 11| az uj tanár életrajzát. Kollár Félix érdeklődő csoport 4739 12| kevéssé hasonlitottak azokra a kollégáikra, akik az angol asszonyirók 4740 12| mikor ezt a válogatott kollekciót végignézi. A legkülönb köztük 4741 19| becsületes kenyeret adott. Itt a kolnákban szeptember végén durrogattak 4742 11| fogták körül a szerencsés Kolnayt, mig Szedenich főtisztelendő 4743 19| bezárjam magam ebbe a nyugalmas kolostorba, melynek sziklás partját 4744 20| ezen a napon. Mi lesz a kolostorral, ha a babát elviszik innen? 4745 20| mert nagy baj származhatnék kolostorunkra. Jövő héten utnak fogjuk 4746 5| sürüen odakanyarodott a kolostor elé s miközben a barátoktól 4747 20| hogy a babát elvigyék a kolostorból...~ ~A Szüzanya meghallgatta 4748 1| akik eddig a megboldogult Kolowrat herceget szolgálták. És 4749 16| Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, 4750 23| lapokban: Adélt, az idősebbet, kombinációba is hozták nemrégiben egy 4751 7| mely a lelkemben hullámzik. Komédia volna azt állitanom, hogy 4752 14| való vagyok, akik az efajta komédiákhoz alkalmasak. Keressen ki 4753 2| reményében tanitott ki egy vén komédiás a szinészetre, akinek tizenhatéves 4754 18| hiszen szinte istenien komikus volt ez az affektáló legény, 4755 2| szinpadon, a sziklák, melyek kómikusan meglibbennek a szinpadi 4756 14| barátait; de az asszonyok kómikusnak találják és kinevetik. A 4757 6| mert Emma hercegnő most már komolyabban folytatta:~ ~- Hát mit akar 4758 3| Zsuzsa pedig egy nagy, komolykodó, de aranyszivü kamaszt fedezett 4759 18| pillantást vetek az uram komolyodó cvikkeres és naiv arcára, 4760 7| bennünket egy-egy pillanatra a komolyság ösvényéről. Én is lebzseltem 4761 22| a fráter, - mondta aztán komoran, - az a skribler többet 4762 12| különbnek a grófnő első komornájánál s határozottan rossz néven 4763 12| készpénzben átvehetem az első komornától.~ ~- És maga szó nélkül 4764 9| itt lesz a Tárnoky gróf komornyikja...~ ~- A zászlós urról beszél? - 4765 21| viszont a szoborként álló komornyiknak int... A komornyik eltünik 4766 21| mást, mint néhány sürgölődő komornyikot, de vasárnap délelőtt mise 4767 9| forintot fog ideküldeni a komornyikjával, mert éppen ennyi az a pénz, 4768 7| férfi szerelme, ami sokkal komplikáltabb valami, semhogy rövidesen 4769 12| van az a gyengéje, hogy kompozitori babérokra vágyakozik. Egyébként, 4770 8| boldogult Galenus óta, aligha kompromittálta magát annyira, mint nagyzoló 4771 1| És az első tavaszi napon kőmüveseket fog rendelni a kastélyba, 4772 23| hangolta pár percig drága koncerthegedüjét, gyémántgyürüje csillogott 4773 23| fölemelték a hirnév magaslatára, koncertjein minden fővárosban tomboltak, 4774 13| legény, - odakünn egy vasuti konduktor várakozik, aki mindenáron 4775 22| veszedelmesebb pillanatokban konferálni szokott. Hogy a tudós és 4776 9| levél, - mondta derülten, konfidensül.~ ~A hóember ezzel tovább 4777 21| s amig a föntebb idézett konkluzióig eljutott, szinte fuldokolva 4778 5| kolostor megérezte az alávaló konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme 4779 21| törvényeit magyarázta neki, konokul, szünet nélkül a szemébe 4780 22| a leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, 4781 8| melyet már önmagában nem konstatált volna; néha tuberkulózisa, 4782 22| uraim, hanem folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, - 4783 2| mint valaha a jezsuiták konviktusában, a Theréziánumban s a klubja 4784 15| asztalunknál.~ ~Betértünk egy pohár konyakra a kávéházba, s Gyurka elmondott 4785 5| gyönyörü kolostort épitettek s konyhájuk, pincéjük hire messze elkerült 4786 4| mozdulatlanná lesz; a konyhákat becsukják, a kapus naphosszat 4787 5| szenvedélyes hive volt a finom konyhának, üveges batárjával sürüen 4788 18| csengős tarantászok robogtak a kopár liget fái közé. Szegény 4789 4| püspök haldoklik. S mig a kopasz megyei főorvos, a maga affektált 4790 21| meredek ormán ült. És a kopaszodó ember ellágyuló szivvel 4791 15| lakni, mikor zugó erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, 4792 22| tanár, aki rendes időben kopogott végig a folyosó kőkockáin, 4793 20| Harmadszor is megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony magára 4794 3| meggondolatlan vakmerőségével kopogtatott be egy pesti szinigazgató 4795 19| hullámkarikából, s vérvörös kopoltyuját izgatottan tátogatta felénk. 4796 2| törje szét az ellenségei koponyáját, hogy téli estéken az országutakon 4797 2| várurakkal, akik alattam koporsóikban feküdtek, s ugy rémlett, 4798 13| köztiszteletben álló matróna koporsóját elboritotta, a rokonság 4799 4| déli növényeit, az üveges koporsót, amelynek fölibe helyezik 4800 2| recipe szerint rendeztek, a kopottjelmezes leányok, a savanyu arcu 4801 14| szeptemberi napon, amikor korábban jöttem haza, mint a hogy 4802 2| alapfalak még most is III. Endre korából valók, s bár dédapáim kitatarozgatták 4803 12| és pályatársam volt, de korai halála gyorsan véget vetett 4804 17| küldje. Jókedvüek és kissé korállják még a lefekvést.~ ~A BANKIGAZGATÓ: 4805 3| Peélyhez, aki szokása szerint korán reggel kelt s most jószabásu 4806 5| alja s a sürüségben egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~ 4807 12| hideg halra, pecsenyére és koránérett dinnyére is telik neki. 4808 8| félnie a haláltól.~ ~- És Korányinak jobban elhitted, mint nekem? - 4809 8| jött haza; délután volt Korányinál, s a hires professzor is 4810 3| kelletlenül megbólintotta koraősz fejét. Nem szerette, ha 4811 7| leány, aki huszonhárom éves korára már első gyakornok volt 4812 3| vont.~ ~- A gazembereknek korbács dukál, nem lovagias elégtétel, - 4813 3| fogadta be a szivébe. Abban a korban, mikor más fiatal férfi 4814 8| hivatásának megtestesülését, a kórbonctani tankönyvet hasonlithatatlanul 4815 19| nedves az én bajuszom. A korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, 4816 14| hol a Biró-kastélyban, a korcsolya-egyletben vagy a megyebálon. A főhadnagy 4817 18| kékrefagyott orral siettek a korcsolyapálya felé s az Andrássy-uton 4818 23| persze, hiszen az öreg korhellyel együtt kóboroltunk valaha 4819 15| ilyen magunkfajta öreg korhely meg se érdemel a jó Istentől. 4820 6| lyoni orvos előbb szeliden korholni kezdett idegességemért, 4821 2| leányok, a savanyu arcu kóristák, akik fabábuszerü mozdulatokkal 4822 8| bizony kissé műveletlen és korlátolt; ez a hires férfi annyit 4823 18| láng, amit legtalálóbban kormányozható pirulásnak lehetne mondani. 4824 2| szinészetre, akinek tizenhatéves koromig soha se volt egy tisztességes 4825 10| véle:~ ~- Kell is nekem a koronája meg a birodalma... Ird meg 4826 15| eltompultak a zöld falombok koronájában; az erdő mélyéről madárfütty 4827 12| parasztokhoz, akik piszkos koronákat nyomkodnak a kezébe, ha 4828 23| most itt vagyok és az én koronám is ér annyit, mint ezeké 4829 10| palástjában, fején a nehéz koronával, a fekete csatornákkal, 4830 2| papirosvárak és festett erdők koronázatlan királynője, én fanfárok 4831 11| adott. De a keserüszivü, korosodó piarista szivében mégis 4832 12| annyira, mint a francia korrespondenciát. A szobaleányoktól mindössze 4833 19| okvetetlenül kapunk néhány korsó hideg tejet. Giovanni abban 4834 8| várakozol.~ ~Emlékszel egyetemi korszakunk harmadik esztendejére? Mindketten 4835 19| hosszu tó sikján, ittunk egy korty friss vizet a kolostor zölddel 4836 7| kell, mely tizennyolc éves korunkban oly merész ivben kanyarodik 4837 12| könyvtárban, mint a dunaparti korzón, szüköcskén és takarékosan 4838 15| aki fáradtan ült egy öblös kosárpad mélyében, mig előtte egy 4839 6| fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos birodalmában, 4840 3| késő alkonyatig a ligetben kószáltak, s este halálrafáradtan 4841 2| oda fog kerülni valaha a kőszarkofágokban pihenő Bardóczy-ősanyák 4842 5| csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló tyukok, a tekintélyes ponty-virilisták, 4843 4| zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei közt élni, örülni látszott 4844 3| hiszem, maga se bánja, ha már kotródom! Maga becsületes nyárspolgár, 4845 5| évtizedében, anno 1798, kotyvasztotta össze először illatos füvekből 4846 10| gyémántot csinált az értéktelen kovakőből. A tudós mester meg se hajolt 4847 13| álmodozva, amig a várhegy kőszikláin lefelé haladt. És amig gyöngülő 4848 9| kegyelmes urnak az utolsó krajcáromat is odaadtam. Ha a pénzt 4849 18| problémákról beszélt, néha krákogott, néha kimerülten ivott egy 4850 19| szeptember derekán, akár egy kripta fenekén. Nincs semmi, a 4851 10| orráról a pápaszemet (a kristály ezer darabra törött szét) 4852 18| elragadtatással néztek rám a csiptető kristályüvegje mögül, s akár hiszed, akár 4853 8| neuraszténia?~ ~Ime: az eleven Nagy Kristóf, aki látszat szerint mázsás 4854 20| ágyban, a falusi piktor Krisztus-képe alatt; négy hét mulva tovább 4855 2| szinfalak között, aki egy jó kritikáért csábitóbb igyekszem lenni 4856 13| csöndesen megcsókolta a krizantemum-koszorut, szivének, fiatalságának, 4857 13| egy fölirás nélkül való krizantémum-koszorut talált, amelynek nem akadt 4858 17| mondanók: ez a részvét nem krónikus erény, hanem csak akut roham. 4859 1| daliás testőr ült, akinek kucsmáján, kardja markolatán és párducbőr-mentéjén 4860 6| orvos volt, aki tudományos küldetésben utazott Amerikába), majd 4861 10| szolgálattévő kamaráshoz:~ ~- Küldjed be azonnal az egész udvart...~ ~ 4862 23| mit szólna az az ur, ha én küldözgetnék neki ilyenkor leveleket.~ ~ 4863 12| meg angol leveleket ir a külföldi lángész-kereskedőknek, 4864 5| A gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit hajtotta, még 4865 4| mozog; a kerekek forognak, a küllők működnek, de ama pillanatban, 4866 10| barátságos olvasóim, semmivel se külömb a szerelmes pásztornál; 4867 22| méreteket. És hogy a leszármazás külömbsége szembetünő legyen, a kegyed 4868 14| szeretet az én szememben különbbé tette, mint valamennyit... 4869 12| sok vizet: alig tartottak különbnek a grófnő első komornájánál 4870 12| szobaleányoktól mindössze annyiban különböztettek meg, hogy én is az uraságok 4871 5| életital közt lényeges a különbség. Caudéran ur pár hónap mulva 4872 12| az asszonyok még százszor különösebbek és titokzatosabbak, mint 4873 4| menetét nem zavarja meg különösebben az a tudat, hogy a püspök 4874 6| sohase csaltam meg. Ez különben majdnem természetes.~ ~- 4875 2| egyetlen Tom, a maga szelid külseje ugy-e, csak hazug álarc, 4876 20| szembetalálkoztam egy-egy vad külsejű suhanccal, de senkisem emelte 4877 8| Először: Gyurka, amugy külsőre, szép és tökéletes férfi, 4878 15| izben belefujt a havasi kürtjébe, de a szép asszony, ugy 4879 23| fenséges ur palotájának küszöbén. Ez Crailsthal gróf volt, 4880 9| fagyoskodó erdei gnóm állt a küszöbön, akiben csak nagy fáradsággal 4881 4| szegény püspök odafenn utolsó küzdelmét folytatja, mialatt nagy, 4882 3| keresztes lovag szivósságával küzdött a rég detronizált igazság 4883 16| fölkacagott:~ ~- Haha, ezért küzködtem, ezért dolgoztam ötven évig!... 4884 9| Önnek sem sok, ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta, 4885 19| Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök, egyetlen ivadékom sem lakott 4886 19| féreg elrágott mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy 4887 5| Caudéran ur szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az 4888 1| rézkondérokat vászonzubbonyos kukták surolták fényesre, a majorsági 4889 1| később a francia szakács, a kuktasereg, a bécsi kocsis, a komornyikok 4890 1| mihozzánk költözködik és öt kuktával, öt falusi lánynyal egyetemben 4891 4| még most is vigan csörgeti kulcsait, épp olyan rendesen kiadja 4892 4| összebujnak az inasok. A kulcsárné még most is vigan csörgeti 4893 10| óvatosan fölnyitotta a kulcscsal elzárt lakatot s egy fényesre 4894 18| felvonás hátsó függönyét és kulisszáit, melyek napfényes kék tavat, 4895 16| különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött eleven élet folyik. 4896 18| ezelőtt, s a titokzatos kulisszatologatók, akik földi létünk szintereit 4897 15| suhanccal, aki az oldala mellett kullog...~ ~A Gyurka felesége csakugyan 4898 18| hasonló kacérságot sohase kultiváltam, jéghideg hercegnői modorommal 4899 15| mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját 4900 8| Beszélni se tud másképp, mint kunsági dialektusban, ami pedig 4901 19| hegyoldalon. Az öreg végignézett a kunyhó tájékán, a Balaton felől 4902 2| a Ferenc József-föld egy kunyhójába vagy az eszkimók közé fogja 4903 16| csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó 4904 3| szelesen eljátszott egy kuplét, aztán kiváncsian végigjárta 4905 4| gyászjelentés szövegét várja, kuporodva huzódik meg az egyik folyosói 4906 11| negyedik malomban...~ ~A kurátor eközben erősen megrántotta 4907 1| Sándor egymagában élt apái kuriáján s a szintelen, ellapuló, 4908 1| bocsátkozott az ambitusos vidéki kuriára, melynek parkjában, egy 4909 1| került és Zsombory Sándor kurta zekében, karcsu vadászkocsin 4910 3| Peély megigérte, hogy a kurzus elvégzése után tisztességes 4911 4| becsületes rokoni kéz sietve kutat, rendezkedik itt ama közeli 4912 22| Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyitja a teóriám helyességét. 4913 2| négyszögletes várudvar kerekes kuttal a közepén (ebben lakott 4914 21| és a leboritott szárnyu kuttereket...~ ~A félóra alatt, mig 4915 14| odaadó volt hozzám, mint egy kutya... Most már kinevethet, 4916 8| házasság után először - kutya-macska módjára élünk egymás mellett 4917 18| akik egy éhező, gazdátlan kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~ 4918 7| multamban, fájdalom, nincs meg a kvalifikáció, hogy megértsem, - mondta 4919 9| különben meg fog haragudni~ ~la vostra ardente~ ~Chiara 4920 16| bőrtokját s a kicsiny ember lábához lóditja... És a Duval Armand 4921 15| kénsárga farkasvirágot. A lábainál ott hevert a hadnagy s kipirulva 4922 20| kereszt felé kapott. Mezitelen lábaival vigan kalimpálni kezdett 4923 21| arcáról, a szeme könnybe lábbad, s elérzékenyült pillantással 4924 5| vágvölgyi kolostort. A kicsiny laboratórium, ahol pátor Antonius a lombikjai 4925 22| doktor ezzel bemenekült a laboratóriumába, ahol néhány őskori állat 4926 20| fölébredjen...~ ~Mindenki lábujjhegyen járt, mert egyszerre szétfutott 4927 15| Engedd meg, szivem, hogy Pap Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat 4928 1| mig a tiroli zenészek vig ländlerbe fogtak odalenn az ibolyaillatos 4929 21| szelet rózsaszinü sonkát, egy lágy tojást és egy pohárka aranyként 4930 1| zölddé lett és mérhetetlen lágyság gyulladt ki benne, mint 4931 4| fogja okozni, meg néhány lágytojás s egy pohárka tokaji bor; 4932 22| Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt jól tudja. Azt 4933 9| ugyanis voltaképp Paláthy Lajosnénak (született Nógrády Klárának) 4934 9| sietve távozott a Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt, 4935 22| Innen csak pár lépés volt a lakásához és a hires anatómus már 4936 3| rontottak be a Tompa-utcai lakásba. Peély rájött, hogy pajtása 4937 7| kárpitosműhelyek körül csatangoltak, lakásokat néztek a jobb mellékutcákban, 4938 17| kilencszáz forint fizetéssel és lakáspénzzel... Három hónap óta nem kerestem 4939 18| mindennek dacára hatszobás lakásról, fekete lüszterruhás szobalányról, 4940 21| kastély balszárnyában kapott lakást, a torony alatt, ahonnan 4941 8| egymás mellett pompás kis lakásunkban. A vasgyuró hallgat, én 4942 10| fölnyitotta a kulcscsal elzárt lakatot s egy fényesre csiszolt, 4943 11| járatnak. A fiu, aki csattos lakkcipőt, hófehér kézelőt viselt, 4944 18| tengeralattjáróra emlékeztető lakktopán gőgösen megcsillogott a 4945 15| négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor zugó erdők, kopogó 4946 10| hét mulva megtartották a lakodalmat, s a király csakhamar hazahozta 4947 4| évenkint pár napot s a városka lakóit nem igen ismerte jobban, 4948 20| ilyenkor a kolostor ájtatos lakóival? Borbála asszony ugy emlékezett, 4949 4| mint a két főünnepen s a lakosság előtt szinte misztikus szinben 4950 2| grófnét el fogom vezetni a lakosztályába, - mondta olyan vékony és 4951 2| szédülve és dobogó szivvel a lakosztályom felé haladtam, szinte az 4952 12| folyosóján. Egymás mellett laktunk, édesapja barátom és pályatársam 4953 16| diadalokban volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg 4954 2| udvaron megcsördült a kut lánca, - valami elkésett csatlós 4955 12| Andrássy-uton és a Fürdő-utcán s a Lánchidon keresztül átgyalogolok vele 4956 14| ilyen férfi magához tudja láncolni a barátait; de az asszonyok 4957 18| rögtön elöntötte arcomat az a láng, amit legtalálóbban kormányozható 4958 18| bankigazgatók örökösnőinek. Ha lángbaborult arcomat láttad volna, ha 4959 12| leveleket ir a külföldi lángész-kereskedőknek, hideg halra, pecsenyére 4960 1| az aranyozott facsillár lángjaiba.~ ~- Vajjon ébren van-e 4961 17| Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, ami a sötét vizben visszatükröződik. 4962 19| érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes, kacér teremtés 4963 7| karcsu termet ideig-óráig lángra lobbantja az érzékeinket, 4964 22| Álmodom? Tizenötéves lankadatlan kutatás bizonyitja a teóriám 4965 14| valakit. Csak tizenhatéves lánykoromban volt bennem annyi rajongás, 4966 18| élt, hogy minden fiatal lánynak a lelkébe lát! Oh szegény, 4967 2| melyhez hasonlót sok-sok lánynemzedék közt talán egynek se adatott 4968 1| öt kuktával, öt falusi lánynyal egyetemben ő veszi át reggeltől 4969 16| fürdőbe, mint a hivatalba, a lányos családok falura készülődtek, 4970 18| nemcsak a sziklákból, hanem a lányszemekből is tud alkalomadtán vizet 4971 18| a férfiak sohase azt a lányt veszik feleségül, aki tetszik 4972 14| hogy már a legfiatalabb lányuk is menyecskesorba lépett, 4973 11| ugy rémlik nekem, mintha lánykorában ismertem volna...~ ~Kolnay 4974 16| Sz. Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes 4975 8| eminens diákkal, aki még a lapdázást is elhanyagolja a latin 4976 21| hogy a világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha 4977 12| mint a vizcsepp a tükör lapjáról s most képzelje el vele 4978 22| szenzációs elméletét az orvosi lapok világgá bocsátották, az 4979 7| félretolta maga mellől az orvosi lapot, egy kis ideig mosolyogva 4980 7| leány egy orvosi hetilapban lapozgatott, s néha kiváncsian hajolt 4981 11| matematika professzora álmodozva lapozza végig a régimódi, megfakult 4982 13| házakra, melyek szinte félve lapultak meg a mély szakadékban, 4983 16| Steiner-gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik föl... Végre 4984 15| kultura.~ ~A villamos kocsik lármáját a mohos eperfák susogása 4985 6| hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog izgalomban 4986 18| kézimunkával a kezében, vig lármával készülődik a tópartra, ahol 4987 16| Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket látja... A hét 4988 20| fel-felhivta a kastélyba, kövér lasponyákat hozott neki az éléskamrából 4989 10| mivel a posta még akkor lassabban járt valamivel, mint manapság, 4990 17| hanem csak akut roham. És lássák, az a baj, hogy nálunk minden 4991 21| visszafelé indul. Paloznaky lassu léptekkel tovább megy. Ugy 4992 9| kérdést intézzen hozzám.~ ~- Lássuk hát!~ ~Beer hercegi gráciával 4993 9| theát - mondta félelmetes lassusággal - és ne bántsa a nagy szultán 4994 15| még valami beszédem van Lászlóval... De jó lesz sietni, mert 4995 5| borotvált inassal, akit látásból régóta ismert. Az inas láthatólag 4996 7| voltaképpen csak a férfi láthat be egészen. Ehhez a mi viharos 4997 20| Hiszen anya voltál te is, ki láthatna jobban a szivekbe, mint 4998 23| kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - mert már egyszer 4999 8| lapdázást is elhanyagolja a latin nyelv kedvéért. Magunk közt 5000 22| borzadozva állt meg e sajátságos látnivalók előtt s mély meggyőződéssel 5001 20| egyszerre szétfutott az éjjeli látogatás hire. És e tiszta teremtések 5002 14| telt volna el a Bodrogi látogatásai óta.~ ~- Simi? Hogy Simibe 5003 5| idevaló viszonyokat... Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán 5004 4| fürdőzés ideje alatt be szokott látogatni a titkárjával.~ ~Évenkint 5005 3| kényszeritette, hogy minden látogatójával szóba álljon. Peély a megnyomoritott,