IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5006 1| gyürüs kezecskét és a fehér látomány eltünt a császárné nappalijában, 5007 8| eleven Nagy Kristóf, aki látszat szerint mázsás sulyokkal 5008 17| azok a vöröses tüzpontok látszanak!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ledől 5009 13| Husz-huszonkét évesnek látszó fiatal asszony volt, kék 5010 9| filigrán erkélyei csak alig látszottak a szitáló hó fátyolán át 5011 11| főtisztelendő ur igy susog egy kép láttára:~ ~- Haller Ida!~ ~A kép 5012 23| nagyhercegnők arcképét mindannyian láttuk már az illusztrált lapokban: 5013 17| tudjuk méltányolni... Ezért a látványért, ha például Svédországban 5014 16| ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba ment, a szinházban sokszor 5015 15| Gyurka arcáról a különös látványra se tünt el az előbbi mosolygás.~ ~ 5016 10| álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s mig a többivel együtt 5017 9| hópelyheket, fehér téli tájakat láthat! A nyár érzékies heve többnyire 5018 2| seperte végig a hegyeket, láthatatlan lelkek nyargaltak végig 5019 18| megnyilt volna előtte s láva meg vulkán ömlött volna 5020 16| diákokat az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. 5021 4| megindulna. Ime, az öreg Albonics Lázár, a káptalan legöregebb kanonokja, 5022 7| a tudat, hogy a szerelem lázát és szenvedélyeit egy magunkhoz 5023 10| türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta a tudós Gärtnerius 5024 11| különböző névnapokról, régi lázsiások és aranyak és legalul, a 5025 10| skót király másodszülött leányába. Emberi bölcseség szerint 5026 12| ismeretlenek a nagy müvész leányának nézik.~ ~- És még mindig 5027 7| intellektuális életet élő fiatal leányba.~ ~- Tehát maga szerelmes 5028 20| a fejét.~ ~- Egy szegény leányé, aki itt keresett menedéket. 5029 18| asszony vagyok, s nyugodt leányéletem ugy letünt a semmiségbe, 5030 7| kanyarodik el a hófehér leányélettől.~ ~A doktorkisasszony gunyos 5031 4| angol kisasszonyok kékruhás leánykáit s hallják a harangzugást, 5032 18| sirodig megőrzöd számomra leánykori barátságodat, s fürkésző, 5033 8| feleségül, ha mindezzel már leánykoromban tisztában voltam?~ ~Fiam, 5034 20| boltozatos szobában. És a szegény leánynak ugy tetszett, hogy a kép 5035 13| Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet könyezve, mély megindulással 5036 18| néma pózában is megőriztem leányos tartózkodásomat. Azt hiszem, 5037 2| mézesheteimet, szelid és leányosképü vőlegényem kissé csudálkozva 5038 20| napsugár, a pajkos, jókedvü leánypajtások. És maga előtt a világos 5039 3| mosolygó, fölényes és ragyogó leányszem melegét érezte a tüzelő 5040 18| semmiségbe, akár a hófehér leányszoba, a meghatott rokonok s szegény 5041 12| irjon elbeszélést arról a leánytipusról, mely a szegény férfiakat 5042 16| kocsiszinekben játszotta Bánk bánt és Lear királyt... Negyvennégyben 5043 4| fogadta. A pincemester ma is lebaktat a borokért, mivel az ebéd 5044 2| boltozatában reszkető csillagfények lebegtek, hófehér födetlen haju öreg 5045 14| hófehérré lett, a kezét lebocsátotta, majd pár lépésnyire eltávozott 5046 21| ultramarinkék öblöt és a leboritott szárnyu kuttereket...~ ~ 5047 13| meglenni a dohányfüstös lebujban. Mély tisztelettel azt bátorkodik 5048 3| órában még egy férfi lakásán lebzseljek?~ ~- Édes gyermekem, maga 5049 12| ember a Drágffy-kastélyban lebzselő gavallérokról itélné meg 5050 21| naphosszat kiváncsi fürdővendégek lebzseltek... Jó ideig nem láttak mást, 5051 7| komolyság ösvényéről. Én is lebzseltem esténkint egy-egy vidéki 5052 19| völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint 5053 3| angol hölgy délutánonkint a leckéivel van elfoglalva.~ ~- És az 5054 2| másnapra jól megtanulta a leckéjét. Odakünn komor északi szél 5055 21| piruló arccal jött a rendes leckeórára s mosolygás nélkül, ünnepi 5056 9| megpillantván a müvészt, lázasan lecsapta a téli nadrágot.~ ~- Egek, 5057 17| látszanak!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY (ledől egy karosszékbe): Jaj de 5058 21| megijed, hogy a villát is leejti a kezéből. Aztán sug valamit 5059 10| hogy valami láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről s 5060 23| tekintett körül, szeretetreméltó leereszkedéssel nyujtotta kezét az uralkodóknak 5061 2| diadémjával a fejemen fogom leereszkedőleg vállon ütögetni a kisértetet, 5062 20| asszony szánakozva.~ ~A leány leesett a lépcsőfeljárás kövére 5063 17| bankigazgató lakására. Gyorsan lefektetik az öltözőszoba divánjára, 5064 17| vacsora után fáradtak és lefeküsznek, - ez a szerencsétlen talán 5065 17| és kissé korállják még a lefekvést.~ ~A BANKIGAZGATÓ: Tudjátok 5066 18| hogy börtönbe vetik, vagy lefokozzák. Félórai gyaloglás után, 5067 11| egyszerre kihuzta a sublád legalsó fiókját...~ ~A fiókban mindenféle 5068 11| lázsiások és aranyak és legalul, a sarokban, egy kopott, 5069 12| ne szolgálnának. Paur a legbájosabb ember, akivel életemben 5070 10| titokzatos idegent a király legbelső termeibe. XIX. Tivadar éppen 5071 22| Csupa teória, csupa üres, légbemenő semmiség. Végigolvashattátok 5072 14| a csuf Bodrogi, a maga legbizalmasabb barátja...~ ~Az öreg ur 5073 18| szerint, a földkerekség legboldogabb halandója, aki három nappal 5074 2| mellett, Tom? - kérdeztem legcsábitóbb pillantásommal.~ ~Vőlegényem 5075 15| csinytevéseiről, de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már 5076 6| hiszem, igy se voltam a legcsunyább... Most már vén asszony 5077 10| a legszebb, a legjobb, a legdélcegebb férfi az egész kerek világon...~ ~ 5078 15| észjárásu poéta. Kata a legédesebb teremtés a föld kerekségén, 5079 18| hordott szét, mikor a század legelegánsabb redingotja a szalon ajtajában 5080 18| van a jövőjétől, akár a legelőkelőbb bankigazgatók örökösnőinek. 5081 9| alá a szobában, de Sárkány legendás hidegséggel állt a bibliai 5082 3| Peély lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba. Zsuzsa 5083 21| és egyuttal a nagyherceg legfelsőbb megelégedését is közölte 5084 14| gazdálkodtak. Most, hogy már a legfiatalabb lányuk is menyecskesorba 5085 18| földön a fiatal leány a legfölöslegesebb teremtés. Oly szemmellátható 5086 4| Erőteljes, katonás irásával legfölül a tábornok jegyzi föl a 5087 8| átlagnak; harmadszor és legfőkép: mint orvos, valóságos elragadtatással 5088 18| barátnőd játssza a legfőbb és a legfontosabb szerepet?~ ~Emlékszel még 5089 18| lüszterruhás szobalányról, légfütésről, premierjegyekről és gyémánt 5090 9| földkerekség legnagyobb és leggeniálisabb hazudója. Azt lehet mondani, 5091 14| szó is idegessé tette, ő a leggonoszabb szeszélyeimért is hálás 5092 12| szomoruság. A feje a világ leggyönyörübb müvészfeje, hire a Csöndes 5093 2| meglibbennek a szinpadi léghuzamban, a vörös karmester, aki 5094 21| Milyen bájos még, pedig a legidősebb lánya nyolc évvel ezelőtt 5095 7| semmi sincs abból a ködös és légies rajongásból, melyről a regényekben 5096 8| csuf öreg asszonyra, aki leginkább kardoskodott mellette?), 5097 8| megállapitotta magán a skorbut legjellegzőbb tüneteit is. Ezenfelül: 5098 6| oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, - nincs tehát semmi 5099 14| Az, akire bizonyosan a legkevesebbet gondolt... Emlékszik arra 5100 10| hiába készitette számára a legkivánatosabb nyalánkságokat és Joannes 5101 6| korom óta mindig én voltam legközelebb a szivéhez, engem dédelgetett, 5102 12| kollekciót végignézi. A legkülönb köztük még kétségtelenül 5103 8| akit valamennyi közt a legkülönbnek tart. Az ilyesmi bizalom 5104 6| asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, - s szavaimból, 5105 7| bennem. Ha otthon nevelt, légmentesen elzárt uriasszony lenne, 5106 10| hiába olvasta föl neki a legpompásabb regényeket. XIX. Tivadar 5107 19| udvarán. Ez volt életemnek legromantikusabb időszaka; néha csodálatos 5108 14| oldalam mellett, amig magát a legszelidebb szó is idegessé tette, ő 5109 9| megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb az életemben? Ma van épp 5110 8| az ecset szót is, mely a legszorosabb metiér-jébe tartozik, néha 5111 18| arcomat az a láng, amit legtalálóbban kormányozható pirulásnak 5112 2| asszonyok aludtak: hát nem a legtisztább középkor mindez? Amig kissé 5113 17| van a világon, amiről a legtöbben nem is tudunk! Micsoda borzalmas 5114 8| egy érthető emberi szót s legutóbb - Isten tudja, honnan vette 5115 2| érezné magát jól benne. Legutoljára a XVIII. század közepén 5116 15| szobájában pipázott és a legviharosabb időben is megőrizte a keleti 5117 2| akarja, hogy igazán boldog legyek, hát minél előbb magával 5118 7| esetleg egy másfél évig tartó légyottciklust akar tőlem?~ ~A férfi a 5119 11| tanár ur, mikor osztályában legelőször megjelent, csakugyan ugy 5120 2| szédelgők, rokonszenves hazugok, léha milliomosok és mindenre 5121 20| helyéből, szigoru alakja lehajolt a szerencsétlen leányhoz, 5122 20| be a folyosókra, ha sirt, lehajtott fővel jártak ide-oda az 5123 15| vagyunk, kedvetlen és lehangolt, mert prózai és közönséges 5124 7| hogy mit mondtam, - szólott lehangoltan.~ ~A leány fölkelt a helyéből, 5125 7| lát mentesnek a gyöngék léhaságától és kalandvágyától, hiába 5126 14| a mulatságokon magával léháskodott, Zsilvölgyére pedig kocsiderékszám 5127 22| leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, mi 5128 3| gondol-e rá, hogy más is lehetek, mint az öreg barátja? Vajjon 5129 18| kormányozható pirulásnak lehetne mondani. Kedvesem, meggyőződésből 5130 19| megkérdezte a segédtanitót, nem lehetne-e itt kapni egy-két pohár 5131 22| a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, mert a 5132 2| nyitott szemmel álmodom. Hát lehetséges, hogy én, Koller Gabriella, 5133 18| megtisztelésre elfogott; de biztos lehetsz róla, hogy az elragadtatás 5134 1| grófkisasszony tehát mégse lehettek egymáséi, hiába ragyogott 5135 10| XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- 5136 6| abban az idegen országban lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? 5137 14| éjjeleken át nem tudtam lehunyni a szememet.~ ~- Féltékeny? 5138 13| keztyüjét bájos zavarral lehuzta, nevetve igy szólott az 5139 10| csakhogy a Felséged izlését leirjam...~ ~A király idegesen tovább 5140 12| áthajolva olvasta végig a leirt sorokat, miközben fehér 5141 21| a szürke cilindert kissé lejebb huzza a homlokán, aztán 5142 15| Hiába figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné 5143 23| fejét.~ ~- Helyes, - mondta lekötelező jóindulattal, - hát meg 5144 17| habozva): Van egy ötletem. Leküldöm az inast és megüzenem a 5145 3| sonkával?~ ~Peély lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba. 5146 17| mozdulatlan.~ ~Épp amikor gyöngén lélegzeni kezd, érkezik meg kocsin 5147 17| kabátját, egy másik mesterséges lélegzést végeztet vele. A társaság 5148 5| mondta, miután nagyot lélegzett - s azért jöttem, hogy valamelyik 5149 21| bibelődik...~ ~Paloznaky nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... 5150 20| összecsucsoritott ajkai gyöngén lélekzettek, a szeme le volt hunyva. 5151 18| hogy beszélnie kell; nagyot lélekzik tehát, muffját reszketve 5152 7| szeretném, ha őszintén leleplezné előttem a logikáját. Miből 5153 12| hangjaiból felépit magának. Leleplezzem a titkokat, melyeknek a 5154 5| elgondolni is, hogy árva lelke feloldás nélkül zörgessen 5155 16| De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan türte, 5156 10| udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek-e engem magamért 5157 7| sokkal közelebb jutok a lelkéhez, mintha a szerelem évszázados 5158 23| Megengedi-e hercegnő, hogy egész lelkemből imádjam?”~ ~A hercegnő elolvasta 5159 19| pillanatra átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem, 5160 7| kalandoknak oly kevés közük volt a lelkemhez, mint a mosóném ruhaszámlájának.~ ~- 5161 19| ideges, hangulatokban fürdő lelkemnek igazi enyhülés volt ez a 5162 6| hivatalnoka -, de vajjon lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, 5163 20| pillanatra átfutottak a lelkén multjának elveszett hangulatai, 5164 12| szigeteire is eljutott, lelkéről ugy lesiklik minden hétköznapiság, 5165 23| de mámorában és müvészi lelkesedésében hirtelen valami leküzdhetetlen 5166 18| gyönyörüséggel nézte ezt a naiv lelkesedést, aztán egyszerre megnyiltak 5167 16| minthogy a primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem 5168 16| bánja... Május végén már nem lelkesednek a kisvárosban... Még a 5169 16| a nyomorult oláhok nem lelkesedtek ugy, ahogy illett volna... 5170 16| Minden igaz magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... 5171 23| átszellemült arcáról. Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak, szó 5172 17| az életnek, három kicsike lelket visszarántottak a kárhozat 5173 15| én nem tudom megérteni a lelkét. Minthogy nincs egyéb dolga, 5174 3| végképp megfeledkezett a lelketlen gazemberről, aki e pillanatban 5175 17| tudunk! Micsoda borzalmas lelkiállapot lehet az, amelyik egy embert 5176 12| asszony, aki az urát minden lelkifurdalás nélkül megcsalta? Vagy a 5177 7| lénynyel osztjuk meg, aki lelkileg teljesen egyenrangu velünk. 5178 5| elköltözött Caudéran ur lelkiüdvéért...~ ~ ~ 5179 15| hajtja a vizet, mert ha a lelkiismerete fölébred, csupa gyöngédség 5180 6| hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben buvárkodjék, - de arról 5181 14| féltékenységemet később nagyban lelohasztotta, hogy Simi talán többet 5182 11| sohase megy férjhez... „A lemondásnak és az emlékezetnek fogok 5183 18| az ő drága kislányáról, lemondjon.~ ~Aztán... aztán... mit 5184 19| csináljon valamit, de később lemondólag intett:~ ~- Lehetetlen. 5185 13| csöndjében. A bástyáról lenézett a havas völgybe: a kis folyó 5186 6| mégsem utasitottam el egy lenéző pillantással, hanem halkan, 5187 18| ti, akik oly fensőséggel lenéztek rá!~ ~Február hetedikén 5188 6| éjszakák csodás miszticizmusa lengett körül... És ekkor, a felséges 5189 2| mentén, sötétarcu férfiak lengették meg valami különösen groteszk 5190 1| tükörpadlójáról, melyet a császárné lengő selyemuszálya sepert végig, 5191 6| meghuzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó 5192 22| vajjon az abcug vagy éljen lenne-e helyesebb formája az egyetemi 5193 9| mindennek az oka! Ha most itt lennél a kezem ügyében, minden 5194 17| gondolatai ezer mértföldnyire lennének innen. Tekintetét végighordozza 5195 1| felé, hogy a láthatatlan lény előtt, aki az öreg tölgyfaszék 5196 5| csöpp és az életital közt lényeges a különbség. Caudéran ur 5197 23| széditő mámor fogta el egész lényét, s anélkül, hogy az ajkai 5198 18| tisztában van a gyermeke lényével, mint a házában megforduló 5199 15| mert prózai és közönséges lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli 5200 7| szenvedélyeit egy magunkhoz méltó lénynyel osztjuk meg, aki lelkileg 5201 12| szüksége volt egy földi lényre, aki az impresszárió távollétében 5202 19| csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta 5203 11| a György ajkát, miközben leomló könnyei a gyermek rózsás 5204 2| Krisztina grófné viselte Leopold császár idejében), én pedig 5205 20| szánakozva.~ ~A leány leesett a lépcsőfeljárás kövére s nedves haját sirva 5206 20| Lépései elvesztek a lépcsőház magas kanyarulatában. És 5207 23| dilettáns szerzője), aki a lépcsőházban kedveskedve karolt Sauters 5208 23| karonfogva mentek le a nagy lépcsőházon át a kapuig. A griffeknél 5209 16| petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva halad fölfelé néhány 5210 2| palotájában vagyok, melynek lépcsőjén szemüveges nunciusok haladnak 5211 9| Beer ur lakásából. Mig a lépcsőn lefelé haladt, ezt dörmögte:~ ~- 5212 20| bogárkám, jöjjön be a hideg lépcsőről... Odabenn meleg van a portán, 5213 22| sarkáig. Innen csak pár lépés volt a lakásához és a hires 5214 20| nyomoruságában ellenkezném vele...~ ~Lépései elvesztek a lépcsőház magas 5215 4| palota jéghideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása s az 5216 22| müvelt: fütyörészve, táncoló lépésekben távozott a klinikai boncoló-teremből. 5217 5| figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja-e még, az inas 5218 21| elvégezve, egy napon arra a lépésre szánta el magát, hogy hires 5219 18| érzem, hogy azt a borzasztó lépést csakugyan a jó isten sugallta 5220 2| seregét s oly szertartásosan lépkedett a parfaitból készült bazilika 5221 8| másik asszony előtt le nem leplezném, ezennel sutba dobom tizenöt 5222 8| mulva a vérpadra kellene lépnie. Később a műterembe ment 5223 19| összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~Kis ur száraz és unalmas 5224 2| szurokfáklyák, s tarka tüzkigyókként lepték el a homályba vesző sziklákat, 5225 5| Pár pillanat mulva siető léptek zaja hallatszott le az emeletről 5226 16| annak, hogy a szinpadra léptem...~ ~- A szinháza épp oly 5227 18| alatt elfogott; a szemhéjaim leragadtak az álmosságtól, a szürke 5228 11| Szedenich főtisztelendő ur ekkor leroskadt a karosszékbe, szemét fátyol 5229 20| szemem előtt. És egyszer csak leroskadtam, erőm elhagyott, nem jöhettem 5230 2| fejetlen keresztes vitézek leselkednek rám éjszakánként a homályos 5231 22| a sárgarézzel diszitett leselkedő lyukon. Dömjén doktor hizelkedve 5232 2| viharaiban, védtelen kalmárokra leselkedtek az utszélén s bortól piros 5233 12| is eljutott, lelkéről ugy lesiklik minden hétköznapiság, mint 5234 3| zárják el őket a gonosz és leskelődő világtól...~ ~- Zsuzsa, 5235 16| hangtalanul kémlelődik ki a leslyukon, mindegyre csak Steinert, 5236 10| hizelgők egytől-egyig! Csak azt lessem, mig ezek az igazat megmondják...~ ~ 5237 1| legszebb grófnője e kérdésre lesütötte a szemét, aztán lopva felnézett 5238 16| lóditja... És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen 5239 4| kockáztatnak meg aziránt, vajjon lesz-e olyan fényes ez a temetés, 5240 22| hiteles méreteket. És hogy a leszármazás külömbsége szembetünő legyen, 5241 18| dicsekedésnek, ha rögtön leszögezem, hogy a leendő Bismarck 5242 13| birtok, a cselédség. Boldogok leszünk, ha megengedi, hogy önnel 5243 18| ötödik, hatodik mondat után letelepedett mellém a zongora mellett 5244 15| sürüségből, az öreg urak is letelepedtek a kövér füre, a mamák kacérkodva 5245 8| Mecsnikovnál is. Doktor létemre nézek néha a tükrömbe is 5246 12| megcsontosodott polgárember létére azóta állandóan bricseszben 5247 12| termetében gyönyörködöm.~ ~Manci leteszi a kezében tartott könyvet, 5248 3| mondta fontoskodva.~ ~Peély letette a könyvét s öreges okuláréját, 5249 1| emlékezetéből, de ott leszek és letörlesztem az adósságomat. Az életem 5250 16| A zenekar - mely teljes létszámában négy jóétvágyu fiuból áll - 5251 5| csakhamar ismert alakokká lettek az egész Felföldön; automobiljuk 5252 18| kulisszatologatók, akik földi létünk szintereit berendezik, varázslatos 5253 18| nyugodt leányéletem ugy letünt a semmiségbe, akár a hófehér 5254 18| isten én is elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm a szememet és 5255 18| aztán hirtelen kézen fog, leültet, - és szólni kezd. Oh, milyen 5256 22| Szeretném tudni, hova fogja leültetni a vendégét ebben a bibliai 5257 20| önnel, szegény gyermek?~ ~Leültette az egyik fauteuilbe, haját 5258 10| magán kivül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével 5259 8| tuberkulózisa, néha szivbaja, néha leukémiája, néha hátgerincsorvadása, 5260 9| históriából egy betü igaz, rögtön levágatom a fejemet...~ ~- Vén gyermek - 5261 2| bóbiskolva emeli föl pálcáját a levegőbe, s diadalmas elképedéssel 5262 2| szeliddé, a falusi kastély levegője, az istenfélő édesanya, 5263 19| pár pillanat mulva a tó levegőjét hasitotta hófehér, kifeszitett 5264 4| hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül, amely e fényes 5265 3| Peély kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra épp oly szüksége 5266 15| tüdővel sziva magamba a pompás levegőt, mely a tó felől ideáradt. 5267 19| pinceház körül, a csövek hosszu levelei most kezdtek sárgulni a 5268 5| körül vagy az irodában a leveleivel és a könyveivel bibelődött. 5269 23| egy pillantást vetett a levelekbe, de utóbb türelmetlenül 5270 8| héten fel foglak keresni a levelemmel, oh könnyenhivő Zsuzsa, 5271 12| impresszárió távollétében a levelezéseket végezze. A zenemükiadó, 5272 17| Hades-nél?~ ~AZ ÖNGYILKOS: Levelező voltam... kilencszáz forint 5273 9| felismerni Wagner urat, a levélhordót. Wagner ur olyan volt, mint 5274 10| vétele után egy kicsiny levélkével utnak inditott.~ ~A levélben 5275 8| melynek kedvéért ily hosszu levéllel zavarom meg nyugalmadat, 5276 18| teremtés hajol nagy komolyan a levélpapirja fölé s mig arisztokratikusan 5277 9| őrzöm most is a házassági levelünket, azaz nem... hiszen az is 5278 10| uralkodóhoz intézett. A levélben kétségbeesve tudatta felséges 5279 5| mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég 5280 19| könyvvezető ült, akinek arcáról leviritott a háromhetes szabadságidő. 5281 19| és unalmas volt, mint egy lévita, de mi mégis megörültünk 5282 9| műterem ablakán. A szemközt lévő villák filigrán erkélyei 5283 22| intette a vászonzubbonyban lézengő Szénás doktort.~ ~- Ha estére 5284 8| mosolylyal beszéltünk a szegény libákról, akik a házasságban látják 5285 8| az ajtón keresztül:~ ~- A libát és a csirkét fel tudom tranchirozni, 5286 19| vizen egyetlen fodor sem libben meg, a fürdőház hosszu hidján 5287 2| s mohos bástyák tetején libegtetem meg tengerzöld bársonyuszályomat. 5288 23| halványsárga, meggyszegélyes libériájában, a galéria mitológiai asszonyai 5289 23| be...~ ~Egy halványsárga libériás lakáj csakhamar mély bókot 5290 16| hagyta ott a sárospataki liceumot. Az öreg Pataky négylovas 5291 18| tarantászok robogtak a kopár liget fái közé. Szegény barátnőd, 5292 9| kegyelmes urtól, mikor a ligetből befelé jött, egy csirkefogó 5293 11| óratartók, pamutdinnyék, likőröskészletek a különböző névnapokról, 5294 11| A fiókban mindenféle lim-lom hevert, himzett óratartók, 5295 12| amikor az itt vadászó Lipót János főherceget a torokgyulladásából 5296 18| ki a körutak ivlámpái. A Lipót-köruton - mint egy történelmi regényben 5297 23| tanitotta zenére a budapesti Lipótváros csodagyermekeit. De a szerencse 5298 21| rács-keritése előtt... Szép lipótvárosi asszonyok, csipkés reggeli 5299 8| lapokban, s képeit a gazdag lipótvárosiak méretlen aranyrudakkal fizetik. 5300 7| termet ideig-óráig lángra lobbantja az érzékeinket, de ez a 5301 2| épp oly féktelen indulatok lobognak, mint XIV. századbeli őseiben?~ ~ 5302 22| glabella-elméletre a győzelem lobogóját. Egyébként hagyjuk a fölösleges 5303 7| merész bakfisok, sápadt és lobogószemü asszonyok: az álmodozók, 5304 8| egy darabig oly fenhéjázón lobogtattunk. Te, mint harmadéves medika, 5305 22| neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, - a való értékére fogom 5306 19| ő tovább is ott maradt a lócán, a tó csöndes tükrét bámulva. 5307 16| a kicsiny ember lábához lóditja... És a Duval Armand lesujtó 5308 15| nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték egymást, Bossányiné pedig ( 5309 7| őszintén leleplezné előttem a logikáját. Miből következteti, hogy 5310 8| s tőle szinte szokatlan logikával szólitott föl arra, hogy 5311 20| az egyháznagy nyakában lógott. A gyermek abbahagyta a 5312 3| szelet sonkával?~ ~Peély lóhalálában leküldte a legényét a csemegésboltba. 5313 7| gyerekesnek talált, akkor lojálisan igazat adok magának. Hát 5314 15| susogása váltotta föl, egy lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban 5315 5| laboratórium, ahol pátor Antonius a lombikjai és görebjei fölött gunnyasztott, 5316 15| válla, mig karcsu dereka lomhán, kényeskedve hajladozott 5317 6| tolvajon azzal áll boszut, hogy lop tőle valamit, az - higyje 5318 12| cselédet, akit váratlanul lopáson értek.~ ~- Magát? - szólok 5319 20| napsugár és gyöngyvirágillat lopódzott volna be a folyosókra, ha 5320 3| gazembereknek korbács dukál, nem lovagias elégtétel, - mondta hideg 5321 12| novelláikban irni szokták.~ ~Lovagiasan melléje szegődöm szép barátnőmnek, 5322 12| hadonáz. A bricseszben és a lovagló-ostorban ugy látszik valami titokzatos 5323 12| állandóan bricseszben jár és lovaglóostorral hadonáz. A bricseszben és 5324 7| kisleányé, aki titokban lovagmesékről és regényhősökről álmodozik.~ ~ ~ ~ 5325 9| szó, hogy Sárkány, olasz lovagnak öltözve, a Paláthyné oldalán 5326 9| atelier-jében. Az olasz lovagokat épp oly szivesen megvette, 5327 12| középkori vár termeiben. Lovagol, vadászatokat rendez s fantasztikus 5328 2| meredek függőhidakon át lovagolt haza, reszkető és álmodozó 5329 22| Szénás doktor gyors tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike kisasszonyt, 5330 2| restaurálták. Meg van még a régi lovagterem is, ahol XI. Tamás ősapám 5331 2| egy száz személyre rendelt lovagteremben, ahol félezer gyertyaláng 5332 2| ezer gyertyafényben uszó lovagtermek és hátborzongatóan szép 5333 12| gyorsvonattal elutaztam a Drágffyak lovagvárába.~ ~- Ahol csakhamar eljátszotta 5334 12| három hónapig a Drágffyak lovagvárában? - kérdezem tőle, miközben 5335 12| hogy egy fantasztikus, régi lovagvárban töltötte az idejét azóta, 5336 16| ajándékkal halmozta el, lovait több izben kifogták. És 5337 14| udvarolt nekem; többnyire a lovakról és hadgyakorlatokról beszélt, 5338 23| vize. A III. Albert Henrik lovasszobránál, mely közvetlen a rezidencia 5339 23| Henrik nagyherceg gyönyörü lovasszobrát. Tiz órakor megvacsorázott 5340 19| sikos, zöld kövei fölött lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- 5341 16| négylovas kocsin járt föl a lublói fürdőbe, a fia sokszor négy 5342 18| hatszobás lakásról, fekete lüszterruhás szobalányról, légfütésről, 5343 14| Nem volt valami nagy lumen, de tisztességes és becsületérző 5344 18| melyen félmeztelen, izmos kis lurkók eveznek a délelőtti verőfényben 5345 12| mondja:~ ~- Még mindig olyan lusta maga, mint valaha?~ ~- Miért 5346 1| hegyesbajuszu, zsinóros hajduk lustálkodtak. A tiz év alatt, amióta 5347 5| ebédutáni hangulat kéjes lustaságában, Caudéran ur megtelepedése 5348 18| körül settenkedtek, egy inas Luxorból érkezett cigarettákat, két 5349 4| mitsem élvezett a püspöki luxus fényéből, mint a pompás 5350 12| maga gyerekkori pajtását luxusvonaton vigye el a skótországi tavak 5351 22| sárgarézzel diszitett leselkedő lyukon. Dömjén doktor hizelkedve 5352 3| itthon Annával meg a fehér macskánkkal. Mostanig kétségbeesve ültem 5353 5| sürüségben egy-egy koránébredő madár füttyentgetett...~ ~A páter 5354 10| alkhimisták királya, aki a madarakkal ugy beszélt, mint az emberekkel, 5355 15| koronájában; az erdő mélyéről madárfütty hangzott felénk, távolról 5356 21| borból, akár egy kanári madárka...~ ~Paloznaky, aki félrevonulva 5357 1| soknevü nemeshez, aki a távol madridi udvarban képviselte a bécsi 5358 18| hangosan elkacagtad volna magadat; hiszen szinte istenien 5359 18| élned, ha fogalmat akarnál magadnak alkotni arról az unalomról, 5360 18| korona hozományt mondhatott a magáénak a világegyetem mérhetetlen 5361 2| valahogy e régi fészket, a magafajta agyonkényeztetett kis 5362 15| közt, tele tüdővel sziva magamba a pompás levegőt, mely a 5363 10| lelkedre: szerethetnek-e engem magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg 5364 2| önhatalmulag adományoztam magamnak még azt a nevet is, amit 5365 6| vagyok én is - sóhajtva magamra vettem egyik csinosabb toilettemet 5366 5| fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől estig jókedvüen 5367 19| boldogtalan szerelem üzte a magányba, ahol romantikus olvasmányokkal 5368 15| fiatalember a fülébe sugott. A magányosan haladó pár nem is vett tudomást 5369 19| misztikus pupjai az emberi magányosság és jelentéktelenség tudatát 5370 6| És ekkor, a felséges magányosságban, utat talált a szivemben 5371 7| szivvel menekültem vissza a magányosságom csöndjébe. Az utszéli kalandoknak 5372 13| ha esetleg jobb szereti a magányt...~ ~A fiatal asszony kedvesen 5373 7| fiatal leány melegvérü, magáról megfeledkező, félig-meddig 5374 19| vesző fái között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden 5375 6| csatolt hozzá s bár csak egy magasabbrangu hivatalnok felesége volt, 5376 4| baldachin alatt a szentháromság magasra kiemelkedő oszlopát. Csak 5377 3| ragyogott a magyar firmamentum magasságában.~ ~Jákóy Zsuzsa, aki e pillanatban 5378 23| Később a nagyherceg magasztaló szavakkal emlékezett meg 5379 22| formája az egyetemi ifjuság magatartásának. Dömjén tanár, aki rendes 5380 2| egy csöndes, szerény, jó magaviseletü, engedelmes fiucska, akit 5381 4| jámbor, kéköves canonicus magister sopánkodva járt a palotában 5382 8| festett, akit kegyetlenül a máglyára vetnek. Nem tudom, képzelődöm-e, 5383 4| Óh, szegény jó Urunk!” S magukban rögtön hozzáteszik: „De 5384 17| svimt a’! A parton állók magukból kikelve mutogatnak a sötét 5385 9| a szavakkal hagyta őket magukra a szinházi páholyban:~ ~- 5386 17| amikor ilyen jól érezzük magunkat!~ ~A BANKIGAZGATÓ (habozva): 5387 15| Mintafeleségem van, akit az ilyen magunkfajta öreg korhely meg se érdemel 5388 20| Cartesius-féle ördögöcskék magyarázatát és figyelve emelte föl a 5389 21| állapot-határozókról szóló magyarázatokat... Paloznaky irulva-pirulva 5390 1| megboldogult vicispánunk, hogy a magyarnak bölcsejétől sirjáig itthon 5391 5| hallatszott, hogy Guyenneből jött Magyarországba, miután előbb gondosan tanulmányozta 5392 18| tekintélyes arcot, mint egy öreg maharadzsa, három hónap mulva olyan 5393 19| egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutterunk 5394 3| rajta, hogy az agyidegei majdnem megpattantak az izgalomtól.~ ~- 5395 12| izlésü, de végleg elpuhult majmok sétálnak a hires parkban 5396 1| ballagó parasztokat.~ ~- A Majorics-grófok kurtanemesek Sándor urhoz 5397 4| jobban, mint a gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés 5398 4| parádéskocsisok s a halzsiros majorságbeli cselédek, mind-mind kivétel 5399 12| parkkal, szántóföldekkel, majorságokkal, vadaskerttel és gazdasági 5400 11| találkozott a vajaskenyeret majszoló Haller Idával... Beszédbe 5401 1| Zsombory Sándort rég elmult májusokra emlékeztette.~ ~Az urfi - 5402 10| a selyemcipellőjével és makacsul igy szólott:~ ~- Inkább 5403 8| voltaképp oly egészséges, mint a makk, a szervei tökéletesek és 5404 15| ártatlan kacérkodása az én malmomra hajtja a vizet, mert ha 5405 11| s egy délután a negyedik malom előtt találkozott a vajaskenyeret 5406 11| Haller Mihály, a negyedik malomban...~ ~A kurátor eközben erősen 5407 11| nagyon is fiatal az édes mamád... Pedig, ha jól tudom...~ ~ 5408 15| komoly arccal udvaroltak a mamáknak, a doktor és a fürdőbiztos 5409 20| gyakran könnyezve beszélt a mamáról, aki gyerekkorában fel-felhivta 5410 20| meg kellett válni, ami még mamától reám maradt. Egy éjjel valami 5411 8| egyetemet.~ ~Érted? Ez a mamlasz megsértette bennem az orvost 5412 23| kiváltságosaival, mindig valami széditő mámor fogta el egész lényét, s 5413 23| volna megmondani miért, de mámorában és müvészi lelkesedésében 5414 22| Dömjén tanár lelkes mámorban emelte ajkához a feketekávés 5415 17| kártyaasztal mellé telepednek, hogy mámoros jókedvükben kifosztogassák 5416 23| hegedü-hangversenyét.~ ~A nagyhercegnők mámorosan tapsoltak, Adél, az idősebb, 5417 12| várába?~ ~Barátnőmet Baróthy Mancinak hivják s ősnemességük még 5418 16| jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum eddig 5419 4| a főispán olvashatatlan manupropriája után egy egész csomó sikerült 5420 16| szerencsétlen szintársulatra, már-már ugy volt, hogy a külvárosi 5421 11| egy hét mulva ákár ki is márádhát áz iskolából...~ ~A diákok, 5422 20| megválni a gyermektől. Maradjanak hát tovább is a kolostorban, 5423 18| tekintettem rá, mélyen alul maradok a valóságon; ezt a pillantást 5424 14| epizódját. Már jóformán maguk maradtak a kis korcsmában, amikor 5425 20| kanyarulatában. És a leány, magára maradván, fuldokolva esett le a 5426 18| fogadnak.~ ~A döntő ütközetre március kilencedikén került a sor, 5427 18| a délelőtti verőfényben Maria-Wörth felé. A terraszon szalmakalapos, 5428 18| a háztartását s francia márkinőnek öltözködve foglalt helyet 5429 1| akinek kucsmáján, kardja markolatán és párducbőr-mentéjén borsónagyságu 5430 17| saroglyára fektetik s négy markos ember elhozza a bankigazgató 5431 7| rosszak, a meg nem értettek, a mártirok, az elvetemültek csábitó 5432 3| szigorlatán, mikor szigoru és márványarcu cenzorok ültek szemben vele 5433 21| kandeláberek alatt a hatalmas márványlépcsőket nehéz, bolyhos szőnyeggel 5434 23| előkelőbb utcáit, megnézte a márványos szökőkutakat, a hires Goethe-emléket 5435 23| odakünn lágyan csörgedezett a márványmedencébe a szökőkut vize. A III. 5436 9| a kerepesi temetőben. A másféléves kis árvám tovább játszott 5437 1| urhoz képest! - mondta a másfélmázsásra hizott falusi biró, aki 5438 2| keresztvizre tartott, s másfélóra mulva elbüvölt pillantással 5439 1| ilyen cifrálkodó bécsi maskara lett?~ ~Péterpuszta - a 5440 10| saját személyét is mindenki másnak látja, mint amilyen... De 5441 2| szorgalmas gyermek, aki másnapra jól megtanulta a leckéjét. 5442 6| alkonyaton, hütelen voltam. A másodikat, akivel husz éve élek boldog 5443 10| hercegnőbe, a skót király másodszülött leányába. Emberi bölcseség 5444 18| Teleszkyhez vagy Popovicshoz is?) Mások is mondták, magam is akárhányszor 5445 17| életüktől is megundorodnak, amig másoknak nincs annyi idejük, hogy 5446 10| Meg kell tehát kérdezned másoktól, mi lehet benned olyan kitevő, 5447 12| változatosság okából, hangjegyeket másoltam a Mester számára, akinek 5448 16| időközben bekente magát mastix-szal, keserüen fölkacag:~ ~- 5449 8| millió és millió hangya mászkál. Ha vért lát, ájulási rohamok 5450 20| alatt álmos katicabogarak mászkáltak, egy reggel azt ajánlotta, 5451 8| volna ennek a vasgyuróvá maszkirozott férfi-hisztérikának. De 5452 22| fogadta. Egy kőkorszakbeli masztodon bordacsontjára himzett partelli 5453 11| volna, azt látva, hogy a matematika professzora álmodozva lapozza 5454 10| akószám készitette a „prima matériá”-t, mely az életet meghosszabbitja 5455 2| mindegyre a ravasz, vén Pándy, a Mathuzsálem-koru szinházdirektor járt a fejemben, 5456 19| Ilyenkor Giovanni, az én dalmát matrózom, gyorsan igazitott egyet 5457 9| ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli Királyválasztás hires festője, 5458 12| Mit nekem a világ minden Maudja és Ellenje, - mától fogva 5459 12| eljátszotta a női Odiot Maximot, az elszegényedett nemes 5460 8| Kristóf, aki látszat szerint mázsás sulyokkal szórakozik ebéd 5461 20| Csöndesség volt, csak egy mécses égett a boltozatos szobában. 5462 8| orvosnak tart Doyennél vagy Mecsnikovnál is. Doktor létemre nézek 5463 6| hősiesen visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de 5464 8| lobogtattunk. Te, mint harmadéves medika, egy rövid vállvonogatás 5465 23| délutánt töltöttünk el a Hotel Mediterranea erkélyén.~ ~Beszélni kezdett 5466 23| lakáj sürüen töltögette a Medocot, később négy, vagy öt pohár 5467 2| sirbolt mélyén, nagyszakállas, medvekoponyáju vének virrasztottak a visszatért 5468 3| Peély csak nehezen tudta megakadályozni, hogy vendége a fenyegetését 5469 17| megteszi, amiben véletlenül megakadályozták. Megesett rajta a szivük, 5470 9| Most vagyok legelső izben megakadva, mert a kegyelmes urnak 5471 6| se szakadt el, amikor a megalázott, összetört vén ember mindörökre 5472 18| istenek ezzel a talentummal megáldottak, sokkal kevesebb félnivalója 5473 4| elpihen az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná lesz; a 5474 18| annyit szerénytelenség nélkül megállapithatok, hogy eléggé ismerem az 5475 8| utazását olvasta, határozottan megállapitotta magán a skorbut legjellegzőbb 5476 18| mondták, magam is akárhányszor megállapitottam már a tükörből, hogy ebben 5477 23| nagyhercegségen s egy napra megállapodott a rezidencáiban. A moszkvai 5478 17| kocsi utána).~ ~A fiakkerek megállnak a bankigazgató dunaparti 5479 2| Most már nem tudtam megállni többé nyugodt arccal, szivem 5480 4| diákok hazafelé tartva, megállottak az utjokban. Lenn a piacon, 5481 19| parttól a szél hirtelen megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek 5482 13| akinek még a szellő is megárt...~ ~Mikor az ismeretlen 5483 6| egymással... Most se hagyott hát megbántott királynőként a faképnél, 5484 2| mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta? Tom, egyetlen Tom, a maga 5485 11| elegyedtek és hamarosan megbarátkoztak... Szedenich szerelmes verseket 5486 20| gyermekem, majd reggel megbeszéljük a többit... Bizzék a jó 5487 19| mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk a kalapját. A pince 5488 16| az első sorban, mig egy megbizható embere őrködni fog a szinpadon... 5489 8| csakugyan nem vagyok hajlandó megbocsátani.~ ~Tehát figyelj rám!~ ~ 5490 18| egész gyülekezetet, s szeme megbocsátó mosolylyal siklott végig 5491 3| füttyentett, aztán kelletlenül megbólintotta koraősz fejét. Nem szerette, 5492 1| hogy szerencsétlen gazdája megbolondult.~ ~Zsombory gőgösen felkacagott.~ ~- 5493 10| szerelmes álorcájában? A király megborzadt a látványtól, s mig a többivel 5494 14| de akkor gyülöltem és megborzadtam magától... A kétségbeesésem 5495 19| mint e környéken mondják, megbuktatta megint a boros üveget. Talán 5496 8| szelidséggel.~ ~Kedveskedve megcirógatott.~ ~- Drágám, - mondta mosolyogva - 5497 14| majdnem biztosra vettem, hogy megcsal. Csak egyetlen dolog volt, 5498 14| rájöttem, hogy mégse tudnám megcsalni. De ha Simi akkor nem viselkedik 5499 14| éjjel elhatároztam, hogy megcsalom.~ ~- Csak igy elvontan határozta 5500 12| minden lelkifurdalás nélkül megcsalta? Vagy a fiatalságom és a 5501 6| mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e valamikor az uramat?~ ~- 5502 1| az életemből...~ ~A szeme megcsillant, mint amikor a drága igéretet 5503 7| egészséges, szép, fehér fogai megcsillantak a felgyujtott lámpa fényében, 5504 2| korabeli butorai finoman megcsillogtak egy csodálatosan művészi 5505 17| A BANKIGAZGATÓ: Mingyárt megcsipik.~ ~MÁSODIK SZALMAÖZVEGY: 5506 2| tiszteletére. Az udvaron megcsördült a kut lánca, - valami elkésett 5507 2| akit a bonvivant orozva megcsókol a szinfalak között, aki 5508 11| ha a gyerek piros ajkát megcsókolhatnám...~ ~- Fiacskám, - mondta 5509 3| magamat önnél és a kezeit megcsókoljam.~ ~Peély csak nehezen tudta 5510 3| Megrémülne-e, ha hirtelen megcsókolnám, vagy titokban ő is tisztában 5511 11| sápadt gyerekre szögezte s a megdöbbenés látható jeleivel dadogta:~ ~- 5512 11| vad erővel vonta magához a megdöbbent gyermeket. És az alkonyi 5513 11| vele? Tanártársai bizonyára megdöbbentek volna, azt látva, hogy a 5514 21| mely ugy látszik, nagyon megdöbbentette. Tünődve állt meg néhány 5515 2| kissé csodálkozó, kissé megdöbbent, kissé idegenkedő pillantást 5516 21| a nagyherceg legfelsőbb megelégedését is közölte vele... És Paloznaky, 5517 18| ragyogott a büszkeségtől és a megelégedéstől. Hazám nagy férfia előbb 5518 9| előzékenyen, ha egyelőre megelégedhetik kétezer forinttal, annyi 5519 23| a művészéből, udvariasan megemelte cilinderét, s anélkül hogy 5520 4| amelylyel a szomoru esetet megénekli. Itt-ott már talán az utód 5521 17| néhány szalmaözvegy, aki megengedheti magának azt a fényüzést, 5522 13| cselédség. Boldogok leszünk, ha megengedi, hogy önnel együtt vacsorázzunk; 5523 23| következő szavakat irta rá:~ ~„Megengedi-e hercegnő, hogy egész lelkemből 5524 5| Istentelen pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, 5525 6| felgyülemlett fájdalom: egyszerre megeredtek a könyeim, melyeket eddig 5526 7| keztyüs kezével gyengén megérintette a férfi vállát.~ ~- Drágám, - 5527 21| ormára. Paloznaky Mihály megérkezése után jó darabig megilletődött 5528 5| ur még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek kigyuladt szemmel 5529 21| főispánt, a vesztfáli hercegnő megérkezése? Sokkal többet, mint ezek 5530 2| talán egynek se adatott megérnie, mindegyre a ravasz, vén 5531 18| pedig, a saját, esküvel megerősitett vallomása szerint, a földkerekség 5532 6| lélek utvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, 5533 7| intelligenciája, okossága, megértése, vagyis az a tudat, hogy 5534 7| valami, semhogy rövidesen megértethetném magával. Mint orvos, sokat 5535 7| meghatározás aligha fogja megértetni magával azt a különös érzés-komplexumot, 5536 18| fiatal lányok közt is akadnak megértő és intelligens lelkek. Ha 5537 12| áldott jó szive melegen és megértőleg felém fordult, mikor megtudta, 5538 7| meg a kvalifikáció, hogy megértsem, - mondta lemondó hangon. - 5539 11| rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi 5540 17| véletlenül megakadályozták. Megesett rajta a szivük, mert - talán 5541 18| Meghatva borultál a nyakamba, megesküdtél, hogy sirodig megőrzöd számomra 5542 20| tapsoltak, amikor a baba végig megette az édes, omlós süteményt.~ ~ 5543 11| lapozza végig a régimódi, megfakult arcképeket. És mit szóltak 5544 12| tudom. Ezt már magának kell megfejtenie, aki hivatásánál fogva belelát 5545 12| történetét, mely azóta is megfejthetetlen problémaként izgatja az 5546 3| tehetetleneknek szentelte, végképp megfeledkezett a lelketlen gazemberről, 5547 8| gazember hirtelen és véglegesen megfeledkezik minden nyavalyájáról, mikor 5548 22| joguk, hogy a reális életről megfeledkezzenek.”~ ~Az ujdonság nagy szenzációt 5549 12| megigérte, hogy rövid időn belül megfelelő állást szerez számomra. 5550 6| faképnél, hanem tréfásan megfenyegetett az ujjával:~ ~- Kifogytak 5551 7| fényében, gyönyörü termete megfeszült, s izmos kezével elgondolkodva 5552 18| szinte rajongó pillantásomat megfigyeled, alkalmasint te is esküt 5553 8| eltörpül mellette. Ha igaz a megfigyelés, hogy a jó házasságban okvetlenül 5554 10| irószobájába és sajátkezüleg megfogalmazta azt a levelet, amelyet a 5555 15| el az előbbi mosolygás.~ ~Megfogta a kezemet, kissé hátrahuzott, 5556 9| ügyében, minden irgalom nélkül megfojtanálak!~ ~Beer ur a Sárkány müárusa 5557 9| Ha most is hazudni fog, megfojtom...~ ~- Itthon van a gazdád, 5558 18| lényével, mint a házában megforduló férfiak, nem zaklatott fölösleges 5559 9| kolera a szegény feleségemtől megfosztott...~ ~- Szélhámos - szólott 5560 17| merült föl, ni!~ ~- Százszor megfullad, amig kihuzzák!~ ~- Oldozzák 5561 1| familiájában még sohase találódott meggárgyult ember. A bécsi élet megzavarta 5562 10| szólott XIX. Tivadar meggörnyedve.~ ~Aloyzia Amália megbotránkozva 5563 3| szinésznővé lesz, s a fiatalság meggondolatlan vakmerőségével kopogtatott 5564 17| hirtelen rohamától elfogva): Ha meggondoljuk, hogy akadnak szerencsétlenek, 5565 18| egy egész huszárezredet meggyilkol, semmint rólam, az ő drága 5566 4| az egyházi szentségeket s meggyón, megáldoz, mielőtt a nagy 5567 18| egy pillantás a tükörbe meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem 5568 6| szavaimból, ugylátszik, a meggyőződés heve áradt ki, mert Emma 5569 18| lehetne mondani. Kedvesem, meggyőződésből állithatom, hogy az öntudatos 5570 2| főrendiház tagjának. Én voltaképp meggyőződéses demokrata vagyok, s az emberi 5571 7| gyerekességre, - szólott meggyőződéssel.~ ~- Várjon, majd mindjárt 5572 23| sondersbergi udvar halványsárga, meggyszegélyes libériájában, a galéria 5573 14| mindannak, amiért magát annyira meggyülöltem; amig maga más mulatságok 5574 3| látszólag az uj cigarettámat meggyujtom? Megrémülne-e, ha hirtelen 5575 17| professzor. A mentők mély meghajlással köszöntik az országos nevü 5576 7| ez a vágyunk szánalmasan meghal az utolsó ölelésben, melylyel 5577 10| apróddal, akit a kedvese meghallgatott. Sápadt, fogyott a szerencsétlen 5578 20| kolostorból...~ ~A Szüzanya meghallgatta kérésüket, mert a fejedelemasszony 5579 10| mintha attól félne, hogy meghallja valaki, amit a fejedelemnek 5580 9| valakinek megigért! A Beerek meghalnak, sőt kerékbe töretik magukat, - 5581 18| de én inkább százszor meghalok, semhogy olyan emberhez 5582 6| volt, akiért minden percben meghaltam volna, a második csak egy 5583 8| Ezért azonban nem szabad megharagudnod, mert biztositlak róla, 5584 9| föl rá, semmint komolyan megharagudtak volna. De Sárkány, akire 5585 7| asszonyiságával hóditott meg, de ez a meghatározás aligha fogja megértetni 5586 11| arcocskával, aranyszőke hajjal, meghatóan édes, jóindulatu kék szemmel. 5587 9| Beer! - szólott a festő meghatottan -, Ön most ugy hazudott, 5588 18| gyermekes kiváncsiság és meghatottság, a figyelemnek valami hizelgő 5589 21| valamikor fiatalkorában meghitt ismerőse volt a hercegnőnek, 5590 15| hanem szivesen elfogadtam a meghivást s négy után ott vártam az 5591 1| székvárosba, ha a megyegyülésre meghivták.~ ~Péterpusztán nem várták 5592 15| hidegvérét. Mióta nem láttam, meghizott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- 5593 1| rend, mint eddig volt. A megholt püspök ur francia szakácsmestere 5594 2| tömlöc, a torony vagy a megholtak arcképcsarnoka. Tarjánkő 5595 10| matériá”-t, mely az életet meghosszabbitja és tetszése szerint aranyat 5596 16| volna...~ ~A várakozást meghosszabbitják tiz perccel, - de Raksányinak, 5597 3| férfirokona nincs, magam fogom meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin 5598 6| át a hegy tulsó lábánál meghuzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel 5599 18| örülnék a boldogságodnak, hát megigérem, hogy egy hosszu levélben 5600 3| az eszébe: vajjon nagyon megijedne-e a kisleány, ha ajkát a rozsdavörös 5601 21| megérkezése után jó darabig megilletődött arccal sétálgatott föl meg 5602 11| ötödosztályosok halaványan és megilletődve tárgyalták az uj tanár életrajzát. 5603 4| püspöke a temetési menet élén megindul, látják a növendékpapok 5604 11| előtt s egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte el borostás 5605 13| leánynév, melyet könyezve, mély megindulással susogott, mint valami szerelmes 5606 4| megáldoz, mielőtt a nagy utra megindulna. Ime, az öreg Albonics Lázár, 5607 15| fölkanyargó hegyi ösvényen megindult.~ ~- Hála Istennek, meg 5608 9| Tudja-e - mondta később megindultan -, hogy a mai nap a legszomorubb 5609 22| asszisztensemet... Itt fogja meginni a feketekávéját, mert szenzációs 5610 8| receptkönyvemet, s töredelmesen megirom neked azt a levelet, melyre 5611 6| sohase voltam hive a véletlen megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen 5612 14| volt, mint mindig, amióta megismertem. Később persze egészen elmaradt 5613 18| közeli és távoli jövőről, megismertetett a reményeivel és az ambicióival, 5614 21| feleségül...~ ~Másnap, harmadnap megismétlődött a jelenet, s ettől fogva, 5615 20| ágyasházát.~ ~Harmadszor is megismétlődvén a kopogtatás, Borbála asszony 5616 10| mindenki a saját értékét megismerje általa... Mert miképp a 5617 19| itcénél, de hozott, amennyit megittunk, a magyar paraszt áldott, 5618 16| szerkesztő csillag alatt megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke 5619 17| az urakkal, néhány tréfás megjegyzést tesz, aztán gyémántgyürüs, 5620 18| Terézia-rendjellel fogják megjutalmazni a bátorságáért, mint arra, 5621 9| hogy az ötszáz forintját megkapja...~ ~Sárkány kitette az 5622 21| szalon naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: egy 5623 10| regényben a szerelmesek megkapták egymást, kétségbeesve igy 5624 19| mozdulatlanul, s Giovanni megkérdezte a segédtanitót, nem lehetne-e 5625 3| és nehéz munkával fogom megkeresni a mindennapi kenyeremet.~ ~ 5626 19| hogy a tihanyi félszigetet megkerüljük. De félórányira a füredi 5627 19| nagyteremben - Giovannival megkerültük a fürdőházat, s a zalai 5628 8| festeni kezdett; de nem a megkezdett képén dolgozott tovább, 5629 21| szivvel leült, hogy az óráját megkezdje...~ ~Két-három hónapig semmi 5630 16| ideje, hogy az előadást megkezdjék; Sz. Pataky János sötét 5631 4| temetési előkészületek megkezdődnek. Mert a kamarás ur, aki 5632 3| német gyorsirás tanulását is megkezdte. A leány szellős zefir-bluzt, 5633 3| vacsorázni. Kidob, vagy megkinál egy szelet sonkával?~ ~Peély 5634 11| Györgyöt almával és kaláccsal megkinálta volna, - hozd el holnap 5635 7| természettudományos alapon fogja föl, megkisérlem, hogy olyan őszintén beszéljek, 5636 11| az ő nevét jelöli ki s a megkönnyebbülés hangos moraja hallatszott, 5637 6| elbucsuztam tőle. És én ez éjjelen megkönnyebbült szivvel aludtam el, mert 5638 3| Azért jöttem, hogy megköszönjem, amit értem tett! Mindenki 5639 13| asszony...~ ~A táblai elnök megköszönte a felvilágositást, aztán 5640 22| pavillonjába, s hangosan megkopogtatta a nagy dióbarna szárnyasajtót.~ ~- 5641 1| hullott a mezőkre - halkan megkopogtatták a péterpusztai udvarház 5642 7| karjaimba, ez az érzés a megkristályosodása annak, amit a sarlatánok 5643 16| alacsony Grünt, aki ijedten meglapul... Majd egy mozdulattal 5644 15| bakonybéli apátság tornyát is megláthatjuk...~ ~Nem kérdeztem, hogy 5645 15| bakonybéli apátság tornyát meglátjuk, hanem szivesen elfogadtam 5646 20| eljutottam idáig. S mikor éjjel megláttam végre a kolostor tornyát, 5647 10| A schwarzwaldi uralkodó, meglátván a skót király pecsétjét, 5648 3| rettent vissza, hogy kissé megleckéztesse szeszélyes barátnőjét, de 5649 5| kappanpecsenyéjük, az illatos dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos ablakon 5650 21| És Paloznaky, zsebében meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében 5651 13| uriasszony is van, aki nem tudna meglenni a dohányfüstös lebujban. 5652 10| levelet, s ekkor különös meglepetés érte; a király nagyot csapott 5653 2| melyekkel figyelmes uram meglepett, s a lelkem vágyakozva, 5654 15| uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is meglepetve fordult felénk, s boldogan 5655 15| susogta, - nehogy hirtelen meglepjük őket... Előbb köhögni fogunk, 5656 8| furcsa, ugy-e? - annyira meglepte, mintha arról értesitettem 5657 7| két emberpéldány volt ez a meglett férfi és ez a fiatal leány; 5658 2| sziklák, melyek kómikusan meglibbennek a szinpadi léghuzamban, 5659 7| világos és szavakkal is megmagyarázható tudatom.~ ~A leány nagy 5660 11| visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt a papi pályán és Haller 5661 1| az országba és azóta is megmaradtak olyan uraknak, akár az idegenben 5662 17| tették: az igaz. Egy családot megmentettek az életnek, három kicsike 5663 18| kivánatosan piros ajkaim szinte megmerevedtek a visszafojtott ásitástól. 5664 23| előtt. Maga sem tudta volna megmondani miért, de mámorában és müvészi 5665 14| Azt hiszem, hogy bátran megmondhatja az igazat; mert akármit 5666 10| becsületes ember, aki az igazat megmondja...~ ~Hoys-Hopp gróf alázatosan 5667 10| lessem, mig ezek az igazat megmondják...~ ~A szegény király visszavonult 5668 17| fogsz menni a partra és megmondod a rendőrnek, hogy azt a 5669 7| nagyobb töprengés nélkül megmondta neki; a lány erre szó nélkül 5670 10| De még akkor se szabad megmutatnod, hogy ilyen vagyok! - kiáltotta 5671 23| visszavonult, a főudvarmester megmutatta a művésznek a sondersbergi 5672 9| De aki akarja, bármikor megnézheti a sajószentkovácsi anyakönyvet... - 5673 15| óhajtása, hogy a Kinizsi-várat megnézze...~ ~A hadnagy hirtelen 5674 20| vele. Az atyám másodszor is megnősült, az uj asszony gyorsan urrá 5675 7| emberpéldányokat, még a szépség külső megnyilatkozásainál is jobban érdekel a felsőbbrendü 5676 18| a szemét, mintha a föld megnyilt volna előtte s láva meg 5677 18| lelkesedést, aztán egyszerre megnyiltak ékesszólásának zsilipjei. 5678 18| nélkül is kipirul, erélyesen megnyom egy fehér csontgombot, halkan 5679 3| látogatójával szóba álljon. Peély a megnyomoritott, agyonüldözött igazság utolsó 5680 9| mikor odakünn egyszerre megnyomták a villamos csöngetyüt. Egy 5681 18| bársonyos és csodálatosan megnyugtató hatása van a férfiakra, 5682 14| volt, ami ugy, ahogy mégis megnyugtatott: hogy Bodrogi is egész nap 5683 13| hitte magát, aki itt fog megöregedni a tamáshalmi rozsföldek 5684 19| egy lévita, de mi mégis megörültünk neki. Közeledésünket bizonyos 5685 8| Gyermekem, - mondtam valami megokolatlan szelidséggel, mely semmiképp 5686 15| legviharosabb időben is megőrizte a keleti hidegvérét. Mióta 5687 18| elragadtatás e néma pózában is megőriztem leányos tartózkodásomat. 5688 18| megesküdtél, hogy sirodig megőrzöd számomra leánykori barátságodat, 5689 10| És hol az a bölcseségben megőszült halandó, aki egy makacs 5690 3| hogy az agyidegei majdnem megpattantak az izgalomtól.~ ~- Vajjon 5691 16| körül s eközben hirtelen megpillantja Grün urat, aki a melltüt 5692 9| mikor engem a gyalogjárón megpillantott. Izgatottan magához intett - 5693 15| épitkezésekről s bennünket megpillantva, képmutató egyszerüséggel 5694 9| füzzön. A pápaszemes ember, megpillantván a müvészt, lázasan lecsapta 5695 21| igy szólt hozzá:~ ~- Majd megpróbálom, hátha tehetnék valamit 5696 16| párisi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz napjai borultak a 5697 18| és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást is, miközben hangtalanul 5698 1| kis udvarhölgy kezecskéjét megragadta.~ ~A császárváros legszebb 5699 5| megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik, a szines 5700 11| A kurátor eközben erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus 5701 3| cigarettámat meggyujtom? Megrémülne-e, ha hirtelen megcsókolnám, 5702 4| terjedelmes palotában, e megrémült aggódó arcokon egyetlen 5703 3| jóformán egy uj toilette megrendeléséhez se elegendő, a szép gyermek 5704 4| megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve kapja le a fövegét... A 5705 1| felől áramló májusi szellő megrészegitette volna őket. Tavasz volt 5706 5| hegyi uton, egyszerre csak megriadva hallgatózni kezdett... A 5707 6| akkor se, ha a szinpadon megrikatják. Ők hozták forgalomba azt 5708 18| melynek emléke most is megrikatna még, ha oly végtelenül boldog 5709 19| marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni 5710 16| spájzban, fehér müvirágai megsárgultak, - s a direktor keserü mosollyal 5711 8| egyetemet.~ ~Érted? Ez a mamlasz megsértette bennem az orvost és azt 5712 8| nem értek. Ha az orvost megsértetted, hát az asszony se fog szerelmesen 5713 17| A BANKIGAZGATÓ (szeliden megsimogatja az öngyilkos nedves haját)! 5714 4| világon senki sem fogja megsiratni igazán s hogy a nagy gyász, 5715 8| valaha. Hangyái alighanem megszaporodtak a térdkalácsában, óriási 5716 1| aki az ország inzurgenseit megszemléli. Mit tehetek róla, hogy 5717 12| de közben ugy kivirult és megszépült, mintha örökké a havasokat 5718 14| képzeltem, hogy komolyan megszerettem valakit. Csak tizenhatéves 5719 8| komoly és érett nő, idejére megszereztem az orvosi diplomát, de egy 5720 23| vagyont szerzett és gyorsan megszilárdult felőle az a széditő vélemény, 5721 14| a zsilvölgyi kastélyból megszöktessen...~ ~- És ki volt ez a csodaember?~ ~ 5722 6| volna, de különben is régóta megszoktuk, hogy jó pajtások módjára 5723 4| cognacot... De im! a harangok megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve 5724 11| végtére a főtisztelendő megszólalt. Hangja remegett, amikor 5725 19| termett bor. Egyébiránt megszólithatjuk az öreg Somogyi Dánielt.~ ~ 5726 6| észrevettem - gyöngéden megszólitott:~ ~- Valami baja van, asszonyom?~ ~ 5727 19| tátogatta felénk. Később megszomjaztunk és Giovanni azt ajánlotta, 5728 11| tizenegy óra után a szegény, megszontyolodott ötödik osztályra...~ ~Még 5729 2| izgatottságtól, hanem ugy megszoritottam a karját, hogy a szegény 5730 17| bólogat, aztán mosolyogva megszólal): Boldoggá tették: az igaz. 5731 5| szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja tőle a halotti szentségeket? 5732 6| hogy apa végső kivánságát megtagadjam? Kicsi korom óta mindig 5733 15| kelt a szivében, hogy végre megtalálja az igazit. De mert alapjában 5734 22| irodalmat s mégsem tudjátok megtalálni azt a közös külső vonást, 5735 22| irigységükben. Ma délután megtaláltam azt, amit tizenöt év óta 5736 3| függetlenné, becsületessége megtámadhatatlanná, egyszerüsége hozzáférhetetlenné 5737 3| Köruton, ahol csekély pénzért megtanitanak majd a gépirásra és a sztenografiára. 5738 12| válaszolnék a kérdésére. Megtanulná belőle, hogy az asszonyok 5739 2| gyermek, aki másnapra jól megtanulta a leckéjét. Odakünn komor 5740 19| olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden tengeri tudományt, 5741 9| igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~- Hát kifizeti?~ ~- 5742 4| fölvett diplomata modorát megtartsa - néhány barátságos szót 5743 16| hogy a szinház zsufolásig megtelend Tamásvár derék értelmiségével 5744 5| lustaságában, Caudéran ur megtelepedése után is változatlanul igy 5745 17| lenne, mindnyájan szivesen megtennénk vagy ezer kilométert...~ ~ 5746 22| hirü tudós ugyanis a minap megteremtette az ugynevezett tudományos 5747 8| a modern nő hivatásának megtestesülését, a kórbonctani tankönyvet 5748 17| talán egy óra mulva ujra megteszi, amiben véletlenül megakadályozták. 5749 5| bólogatott.~ ~- Szegény, megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő 5750 5| hogy a francia eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az életital 5751 18| boldogságot, mely e nagy megtisztelésre elfogott; de biztos lehetsz 5752 4| gyász, melylyel emlékét megtisztelik, nem a szivek, az érzelmek 5753 16| A primadonna kissé megtisztogatta az ura koszoruját s szomoruan 5754 18| én is elkezdem!~ ~Leülök, megtörlöm a szememet és mosolyogni 5755 21| felejtette el... Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció 5756 10| igy folytatta:~ ~- Mindent megtudnál, ha a más szemével nézhetnél 5757 16| mit szólna ahhoz, ha ujra megülném a jubileumomat?~ ~- A 5758 16| szinigazgató, junius 2-án fogja megülni ama nap fordulóját, amelyen 5759 16| szokott, amikor a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés 5760 17| ötletem. Leküldöm az inast és megüzenem a rendőröknek, hogy hozzák 5761 10| lehet, hogy mire a hold megujul, már szerelmesen oda fog 5762 18| többet? Szőke fejecskémet megujuló sirási rohamok közt hajtottam 5763 17| akik talán az életüktől is megundorodnak, amig másoknak nincs annyi 5764 12| nagy életkedvem ellenére is megundorodtam kissé az élettől...~ ~Manci 5765 23| lovasszobrát. Tiz órakor megvacsorázott az étteremben, s tizennégy 5766 9| hallatára ugy sem merné megvallani, hogy a feleségembe szerelmes...~ ~ 5767 23| ebédre. Pokolian éhes vagyok, megvallom...~ ~Mig a nagyhercegi család 5768 3| igazgató, némi habozás után, megvalósitotta azt a régi tervét, hogy 5769 3| e pillanatban az ujkori megváltó előszobájában várakozott, 5770 7| Várjon, majd mindjárt megváltoztatja rólam a jó véleményét! Mondja 5771 15| kérdésemre, mert az öreg doktor megvárta a Kal József apát urról 5772 15| hajót kötelességszerüleg megvártuk, Gyurka bemutatott a feleségének, 5773 5| pogány Caudéran egy napon megvásárolta a tulsó hegyoldalt... Ugy 5774 14| vette? Azóta, tudom, hogy megvénült és kamarássá lett.~ ~- 5775 12| találkoztam; csupa finom, nemes, megvesztegető szomoruság. A feje a világ 5776 9| lovagokat épp oly szivesen megvette, mint a mocsarakat és genreképeket, 5777 18| akit egy jószivü bácsi megvigasztal. És miközben egy-egy utólagos 5778 18| akit a naiv babusgatásoddal megvigasztalsz!~ ~Akarsz még többet tudni? 5779 2| suhantak be hozzám a rosszul megvilágitott hálószobába. Én, aki tizennégy 5780 8| ha kedved van hozzá!~ ~Megvizsgáltam, mint akármelyik más betegemet; 5781 14| korcsolya-egyletben vagy a megyebálon. A főhadnagy a fejébe vette, 5782 12| járásorvos, agglegény és megyebizottsági tag, aki két év óta - amikor 5783 5| takaréktüzhelyek körül... És a megyés püspök, aki szenvedélyes 5784 1| hajtatott be a székvárosba, ha a megyegyülésre meghivták.~ ~Péterpusztán 5785 22| bonhomiával nézte végig a megzavarodott játékosokat, de pár pillanat 5786 12| irodalmi vizsgálódásai közt megzavarom.~ ~- Maga az? - mondja csodálkozva. - 5787 1| meggárgyult ember. A bécsi élet megzavarta az eszét, nemhiába mondta 5788 5| hogy az éjszakai álmukban megzavartassák magukat érette. Caudéran 5789 20| havas éjszakába? És akkor megzörgettem a kaput, amelyen belül boldog 5790 4| szentségeket s meggyón, megáldoz, mielőtt a nagy utra megindulna. 5791 22| meg amaz uj irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - különösen orvosi 5792 7| leány melegvérü, magáról megfeledkező, félig-meddig beszámithatatlan 5793 9| át husz perc alatt, ugy megfojtom, mint egy egeret...~ ~- 5794 22| de az ajtóban még egyszer megfordult:~ ~- Olyat fog hallani ma 5795 14| ahol valaha fiatal szivvel megfordult. A mézeshetesek barna fürtjei 5796 4| szegény püspök állapota felől megjelenik. Ezekből a cikornyás aláirásokból 5797 4| helybeli notabilitások évente megjelentek, s a kis székváros mitsem 5798 5| várakozott rá; és a pap, aki meglehetősen fázott, borzongva beburkolózott 5799 10| érdekes kis szerelmi kaland megoldása; XIX. Tivadar öt ország 5800 16| ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... Ha kiirjuk, 5801 23| türelmetlenül dobta le a megsárgult irásokat.~ ~- Egy darab 5802 12| keztyüs, acélosan kemény kezét megszoritom.~ ~Kiderül, hogy barátnőm 5803 10| elmesélnem. Négy hét mulva megtartották a lakodalmat, s a király 5804 16| Az első és második sor megtelik valahogy, de a többiről 5805 9| kiköpte szájából a cérnát és melancholikusan fordult a festő felé.~ ~- 5806 19| minden vágya, érzéseim minden melege és lángolása. Ez a felületes, 5807 12| a müvész áldott jó szive melegen és megértőleg felém fordult, 5808 3| fölényes és ragyogó leányszem melegét érezte a tüzelő arca fölött. 5809 19| házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között rigók és tengelicek 5810 11| egyszerre csak a megindulás melegsége öntötte el borostás ábrázatát.~ ~- 5811 4| széken. Minő mondhatatlan melegséget hozna a halál zordon levegőjébe, 5812 4| a női szivek szánalmát, melegségét puszta kiváncsiság pótolja. 5813 7| kiemelkedő fiatal leány melegvérü, magáról megfeledkező, 5814 2| ragyogó duplagallérján, mellcsokrának fekete selymén, a gyöngyházgombon, 5815 7| lakásokat néztek a jobb mellékutcákban, s vidáman készülődtek arra 5816 23| pedig sajátkezüleg tüzte mellére a sondersbergi házirend 5817 18| fekete csokra alatt brilliáns mellgombok csillogtak, a mamák viharos 5818 12| meg, nem bántott nagyon a mellőzés, mert a környékbeli lordok 5819 16| busan a vén szinésztől, - a melltüt és az ezüst evőeszközöket 5820 16| bezálogositotta a gyémánt-melltüjét, mellyel a sajó-szentpéteri nőegyesület 5821 16| megpillantja Grün urat, aki a melltüt és az evőeszközöket őrzi.~ ~- 5822 17| itt vagyunk, nem tudjuk méltányolni... Ezért a látványért, ha 5823 18| Másfélórai unalom még nagyon méltányos fizetség, ha az ember egy 5824 18| ezelőtt a tekintélyes férji méltósággal cserélte föl vigasztalan 5825 10| szólott a rövidlátó udvari méltósághoz:~ ~- Egy-kettő, járd végig 5826 10| amint a legfőbb udvari méltóságok egymásután bevonultak a 5827 16| aki esténkint a jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva föl 5828 17| jól járt, mert véletlenül méltóságtok előtt ugrott a vizbe. De 5829 13| Jobbágy Miklósné?~ ~- Hát nem méltóztatott hallani róla? Ő a helybeli 5830 20| legyen velünk... Mert ha a méltóságos püspök értesül valahogy 5831 15| fehér csipkés ruhát viselt, melyből hófehéren csillogott ki 5832 17| hideg, piszkos, sötét viz mélye, brrr! Azt mondom nektek, 5833 15| fáradtan ült egy öblös kosárpad mélyében, mig előtte egy pelyhesállu 5834 4| nem a szivek, az érzelmek mélyéből ered, hanem a kenetteljes 5835 23| üritgette a boros poharakat, melyekbe a lakáj sürüen töltögette 5836 2| hátborzongatóan szép ágyasházak, melyekben valaha rég porrá lett asszonyok 5837 12| Leleplezzem a titkokat, melyeknek a véletlen nyomára vezetett? 5838 15| falombok koronájában; az erdő mélyéről madárfütty hangzott felénk, 5839 22| megilletődve kérdezte:~ ~- És melyik az a pont?~ ~- A glabella, 5840 8| megirom neked azt a levelet, melyre most már hosszu kétezer 5841 7| ködös és légies rajongásból, melyről a regényekben olvashat. 5842 2| föl hozzám a titokzatos mélységből. Lelkem, gondolkodásom, 5843 10| olvasná le a feleletet) aztán mélységes meggyőződéssel dörmögte:~ ~- 5844 11| árnyékai borultak...~ ~A mende-monda nem bizonyult tulzottnak, 5845 7| fáradtan és üres szivvel menekültem vissza a magányosságom csöndjébe. 5846 2| paripáikkal az erdőszélén s festői menetben kisértek el bennünket a 5847 4| borokért, mivel az ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben 5848 16| folytatta szelidebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz, 5849 8| Mindenki ahhoz az orvoshoz menjen, akit valamennyi közt a 5850 15| apailag igy szólott hozzá:~ ~- Menjetek előre, még valami beszédem 5851 4| utoljára függeszti szemét a mennyezet barokkcifrázataira, két 5852 16| forint áru publikumot..~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- Ma? Kerekszámban 5853 2| hétszázéves régi várba. Oh, mennyiszer olvastam efféle helyekről 5854 7| doktorkisasszony gunyos és mentegetőző mozdulattal tárta szét a 5855 23| kabátjukat és karonfogva mentek le a nagy lépcsőházon át 5856 6| tisztességes asszony botlását menteni lehet? Én attól tartok, 5857 7| mint a többit, hiába lát mentesnek a gyöngék léhaságától és 5858 17| divánjára, egy aranysipkás mentő fölgombolja a kabátját, 5859 19| Somogyi Dánielt.~ ~Közelebb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette 5860 23| darabot az aranyszegélyes menülapról, s az óraláncán csüggő aranyos 5861 2| suhantak át hozzám egy dallamos menuette hangjai, melyet két héttel 5862 6| akkor tudódott ki, amikor menyasszony voltam s az ősz embert egy 5863 21| állomásra... A hercegnő menyasszonyságáról csak akkor tudta meg a részleteket, 5864 22| motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna, fiatal 5865 14| a legfiatalabb lányuk is menyecskesorba lépett, az öreg házaspár 5866 5| feloldás nélkül zörgessen a menyország kapuján...~ ~Dominique aggodalmai 5867 18| vagy és jó fiu vagy; de mered-e azt mondani, hogy kettőnk 5868 16| de a többiről szomoruan merednek föl a szinpadra a cédulák 5869 17| a bankigazgatónak, aki a merényletet szerencsésen elháritja magától. 5870 22| leszármazást. Néhány ügyes mérés a glabellán - és tizezer 5871 22| csak nem gondolod, hogy a méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~ 5872 23| a bor fejébe szállt, s merészen, hosszasan tekintett az 5873 1| utnak vaksötétben nekivágni merészkednék?~ ~De a szeme most hirtelen 5874 8| képeit a gazdag lipótvárosiak méretlen aranyrudakkal fizetik. Divatban 5875 21| huzza a homlokán, aztán merev, katonás léptekkel indul 5876 18| diplomata-arca fokozatosan veszitett merevségéből, szemei bámulva és elragadtatással 5877 3| házában huzza meg magát, hogy mérföldekre elkerüli a rendes társaságát, 5878 15| ugy éreztem, mintha ezer mérföldnyire volna tőlem a divatos kultura.~ ~ 5879 6| mikor minden szeretet oly mérhetetlenül távol volt tőlem...~ ~Lássa, 5880 2| valami elkésett csatlós merithette meg a vödröt, - de nekem 5881 9| fülem hallatára ugy sem merné megvallani, hogy a feleségembe 5882 15| igy szólott:~ ~- Fogadni mernék, hogy itt lesznek valahol... 5883 19| korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, Eőrsön 5884 7| uriasszony lenne, nem igen merném analizálni maga előtt az 5885 22| az ebédlőben. - Ki fogom mérni a saját magam glabelláit 5886 21| Paloznaky a feladatot átnézte, merően, majdnem könybelábbadó szemmel 5887 18| alkalmasint te is esküt mersz tenni rá, hogy beszámithatatlan 5888 21| vannak velünk? Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem 5889 22| Pedig az oltár előtt is meg mertem volna esküdni arra, hogy 5890 17| mintha a gondolatai ezer mértföldnyire lennének innen. Tekintetét 5891 17| sötét folyam felé.~ ~- Ott merült föl, ni!~ ~- Százszor megfullad, 5892 5| mulva uj pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal árasztotta 5893 22| A tudományban nincsenek mesék, barátom, mert az igazi 5894 9| mert Beer ur csodálatos mesékkel szokta, kárpótolni a pénzről 5895 18| levélben hamarosan el fogom mesélni neked a házasságom történetét.~ ~ 5896 11| érdeklődő csoport közepette mesélte, hogy Szedenich főtisztelendő 5897 23| ebédlőben föl voltak gyujtva a mesés Gruintz-gyüjteményből való 5898 21| Akárhányszor megtörtént, hogy meseszerü hallucináció fogta el: ugy 5899 9| louis d’ort kérnek kölcsön a mesebeli nagybácsitól, - de a szegény 5900 19| emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegették a yacht hófehér 5901 6| viz fölött, beláthatatlan messzeségben mindazoktól, akik szerettek 5902 10| kezdett, mint a gyermek, akit mestere a sarokba állitott:~ ~- 5903 9| ragaszkodott a Királyválasztás mesteréhez. Sárkány, a nyári évad jó 5904 5| A gyárban a Caudéran ur mesterkedései dacára sem aludtak ki a 5905 10| kiáltotta a tudós Gärtnerius mesternek:~ ~- Hol a pápaszem?~ ~Az 5906 17| fölgombolja a kabátját, egy másik mesterséges lélegzést végeztet vele. 5907 10| most előcipelték Gärtnerius mestert, aki csodálkozva igy szólott:~ ~- 5908 8| hogy valamicskét értek is a mesterségemhez. Az eredmény az volt, amit 5909 15| tea is akadt másfélezer méternyire a tenger szine fölött) s 5910 8| is, mely a legszorosabb metiér-jébe tartozik, néha két, de néha 5911 23| rezidencia műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket, néhány ritka 5912 16| müvésztársának, hogy később a csata mezején fog elhullani, „mert Petőfi - 5913 21| elszánja magát, hogy a tettek mezejére fog lépni... A zseb tükréből 5914 12| szólva, nem hiszem, hogy a mézesheteiben is bele lett volna bolondulva. 5915 2| várában szeretném eltölteni a mézesheteimet, szelid és leányosképü vőlegényem 5916 15| két-három hétre ujra átéljük a mézesheteink boldogságát. Érted most 5917 14| szivvel megfordult. A mézeshetesek barna fürtjei azóta ezüstös 5918 8| szédülni kezd, reggelenként mézeskalácscsal se lehet kicsalni belőle 5919 20| kezecskéjével a kereszt felé kapott. Mezitelen lábaival vigan kalimpálni 5920 2| külvárosi elemi iskolába, mezitlábas gyerekek közé jártam valamikor, 5921 1| odakünn ólmos eső hullott a mezőkre - halkan megkopogtatták 5922 19| cseppentette volna valami bujazöld mezőség közepére. Somogyi Dániel 5923 5| behunyt szemmel mondott egy miatyánkot az elköltözött Caudéran 5924 7| leleplezné előttem a logikáját. Miből következteti, hogy csakugyan 5925 10| férfinek ezt kiáltom: Jőjj mielőbb, hogy ajkadat ezer csókkal 5926 21| emberek, hogy a gondviselésnek miféle tervei vannak velünk? Ha 5927 20| park elhagyott helyein, Mihállyal, az öreg kertészszel beszélgetve. 5928 21| Mit érdekelte Paloznaky Mihályt, a papodvármegyei főispánt, 5929 1| ur francia szakácsmestere mihozzánk költözködik és öt kuktával, 5930 10| megismerje általa... Mert miképp a saját hangját senkisem 5931 15| közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik? Én tőlem ugyan 5932 13| elnöknője volt, Jobbágy Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek 5933 18| napfénytől fényes, nyári miliőben egy bájos kis teremtés hajol 5934 3| puritánságában tetszelgő milliomos-ujságiró, akit vagyona függetlenné, 5935 23| embereknek alatta hullámzó millióra. Mikor egy-egy ujabb sikere 5936 2| rokonszenves hazugok, léha milliomosok és mindenre elszánt kalandorok 5937 22| európai hirü tudós ugyanis a minap megteremtette az ugynevezett 5938 4| halzsiros majorságbeli cselédek, mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, 5939 9| óra nem a világ, - addig mindaketten elvárhatunk...~ ~- Beer! - 5940 14| ellentétét találtam meg mindannak, amiért magát annyira meggyülöltem; 5941 20| a leány nagy büne, hanem mindannyi az ártatlan babára gondolt, 5942 19| minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes kenyeret adott. 5943 18| zenés ozsonnán találkoztunk; mindannyiszor rögtön elöntötte arcomat 5944 5| szentségeket? Hátha most áll boszut mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett 5945 6| beláthatatlan messzeségben mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, 5946 12| az asszonyok lelkébe. Én mindazonáltal fölvettem a háromhónapos 5947 21| mögött.~ ~Az öreg ember mindebből semmit sem lát, mert ő mereven, 5948 16| hangulatos bevezetés után, mindeneknek tudtára adta, hogy Sz. 5949 20| sürüje. A major két-három mindenese átkutatta az erdőt, de Gyurinak 5950 6| feleségnek a bünét, aki az urát mindenkinél jobban szereti, mégis meg 5951 2| könyörtelenül vérpadra hurcoltasson mindenkit, a ki a Bardóczyakat megbántotta? 5952 2| hazugok, léha milliomosok és mindenre elszánt kalandorok közt 5953 4| kisérte a szegény püspököt mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben 5954 5| hunyja be örökre a szemeit... Mindenesetre kérem, hogy keltsen föl 5955 3| megtudta, hogy kettőtől négyig mindennap a köruti iskolában tölti 5956 8| a tengerbe sülyedtek. És mindezekkel a tünetekkel szemben: voltaképp 5957 8| mégis hozzá feleségül, ha mindezzel már leánykoromban tisztában 5958 1| egy drága, törékeny alak mindhalálig itt fog ülni mellette a 5959 16| evőeszközöket nem adhatjuk át, mert mindkettő öt hét óta zálogban van...~ ~ 5960 1| szemkápráztató ragyogásról mindaddig csak a dajkamesékben hallottak. 5961 4| circum-dederunt-ját!... S mindannyit már előre valami különös 5962 17| például Svédországban lenne, mindnyájan szivesen megtennénk vagy 5963 20| veszedelem származik belőle mindnyájunkra...~ ~De a püspök nem jött 5964 3| mint valami fejedelem! Minek az ilyen nagy lakás egy 5965 2| igazán boldog legyek, hát minél előbb magával kell vinnie 5966 18| pár órával ezelőtt még a miniszterelnök kezét szorongatta! Mikor 5967 2| Én, Koller Gabriella, a miniszteri számtiszt negyedszülött 5968 21| mellé... Hozzánk fordult, a minisztériumba, hogy ajánljunk neki valakit...~ ~ 5969 21| hivatalos levelet kapott a minisztériumból, melyben arról értesitették, 5970 5| tett a főispánnál, aztán a miniszteriumtól bérbevette a mitsem jövedelmező 5971 2| van a vagyonához, mint a miniszternek vagy a főrendiház tagjának. 5972 12| édesanyámról is s mivel a miniszterrel bizalmas barátságban van, 5973 4| az egyik folyosói széken. Minő mondhatatlan melegséget 5974 15| felesége csakugyan nem annak a mintaasszonynak a benyomását tette rám, 5975 15| vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem van, akit az ilyen magunkfajta 5976 10| Az erények tündöklő mintája vagy! - deklamálta Gránát 5977 3| hozzáférhetetlenné tett minden kisértés ellen, a szenvedők 5978 10| igazán, a saját személyét is mindenki másnak látja, mint amilyen... 5979 9| következő sorok álltak benne.~ ~„Mio caro cavaliere! Pont husz 5980 5| szomoruan bólintott...~ ~- Miránk, szent atyám, nincs többé 5981 9| a görbe kardot és signor Misco is - azt hiszem igy hivják 5982 21| komornyikot, de vasárnap délelőtt mise után, végre kinyiltak az 5983 16| lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, 5984 16| amelyen ötven évvel ezelőtt Miskolcon a szinpadra lépett. Maga 5985 6| az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa lengett körül... És ekkor, 5986 8| ilyeneknek képzelem az északi mithológia hőseit) egy idő óta betegebb, 5987 23| libériájában, a galéria mitológiai asszonyai teljes világosságukban 5988 1| maradt a szája ijedtében.~ ~- Mivégből lesz mindez, urfi? - kérdezte 5989 16| fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin dobogva 5990 9| szivesen megvette, mint a mocsarakat és genreképeket, még pedig 5991 8| akik a házasságban látják a modern nő hivatásának megtestesülését, 5992 7| felsőbb izlésü leányt olyan módon tanulmányozhat, mint rajta 5993 18| kultiváltam, jéghideg hercegnői modorommal se akarom elkábitani az 5994 8| s a fizikális vizsgálati módszereket, hogy egy falusi kastély 5995 3| csakhamar áldozatul esett a mogorva, vén póknak, aki a közhit 5996 15| A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon 5997 19| bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. Engem egyszerre elkapott 5998 1| testőrt - félrehuzta a hófehér moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez 5999 11| nem Haller, a Sédmalom molnára volt-e a te anyai részről 6000 20| el, egyszer egy jószivü molnárnál feküdtem két napig. Magamhoz 6001 7| a sarlatánok szerelemnek mondanak...~ ~A tanársegéd nagy temperamentummal 6002 18| hetek eseményeiről nincs sok mondanivalóm, ezt te, csapongóan dus 6003 17| tettek jót. Mint mi orvosok mondanók: ez a részvét nem krónikus 6004 18| nem, az ötödik, hatodik mondat után letelepedett mellém 6005 21| ugynevezett közbevetett mondatokról közölt vele. Óra végén, 6006 21| átnézte, a szeme egy különös mondaton akadt meg; a füzet alján