IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6007 18| ötvenezer korona hozományt mondhatott a magáénak a világegyetem 6008 10| Nem kell neked, azt mondod... De hiszen ez lehetetlen, 6009 16| tettük, mikor eljöttünk, - mondotta Sz. Pataky Róza asszony, 6010 23| dicsekedés nélkül legyen mondva, ezidőszerint nincsen is 6011 14| fiu volt. Ha féltett tőle, mondhatom, hogy rosszul tette...~ ~- 6012 2| urrá bennem, hogy a külső moraj a földalatti tömlöcből hatol 6013 11| a megkönnyebbülés hangos moraja hallatszott, mikor a tanár 6014 6| rossz asszonyok, akik a morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár 6015 22| himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~Szénás doktor zavart 6016 23| számára. Sauters dühösen morgott.~ ~- Szemtelenség éjnek 6017 4| ferencrendi barát fog csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt 6018 9| Beer ekkor egy könnyet morzsolt szét a szempilláján és ez 6019 9| konyhában a kávésedényt mosogatta.~ ~- Igenis, a nagyságos 6020 12| mosoly, ragyogó fiatalságának mosolya, csakhamar ismét kiütközik 6021 8| hallgat, én pedig némán mosolygok, - de nem adok neki három 6022 18| tetszelgek az ugynevezett bájos mosolykirálynő szerepében, de van egy 6023 18| megtörlöm a szememet és mosolyogni kezdek, mint a kisliba, 6024 18| gyülekezetet, s szeme megbocsátó mosolylyal siklott végig a táncoló 6025 7| meg. Egy darabig furcsán mosolygott, egészséges, szép, fehér 6026 7| jobban érdeklem, mint a mosónéi számlája? - kérdezte gyanusan 6027 7| volt a lelkemhez, mint a mosóném ruhaszámlájának.~ ~- És 6028 14| ábrándos visszaemlékezés mosolyát csalták ajkukra és szivükbe. 6029 18| csodálkozva és szemtelenül mosolyogni kezd.~ ~Öt perccel később 6030 19| sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok. 6031 17| SZALMAÖZVEGY: Na, akkor mostanában sokat fájhat a derekad.~ ~ 6032 3| meg a fehér macskánkkal. Mostanig kétségbeesve ültem a regényem 6033 22| előszobája villamos csöngetőjén motorászott.~ ~Az ajtót egy menyecskés 6034 10| ütött a kardjára, keze egy mozdulatával elbocsátotta az alázatos 6035 4| az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná lesz; a konyhákat becsukják, 6036 2| kóristák, akik fabábuszerü mozdulatokkal tipegnek végig a szinpadon, 6037 14| Az öreg ur oly ijedt mozdulatot tett, mintha nem hosszu 6038 20| És Borbála asszony nem mozdult el ágyától, hanem valami 6039 19| Lehetetlen. Innen nem mozdulunk, mig a hold föl nem jön.~ ~ 6040 16| szinpadra és a nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár 6041 3| kifejtette, hogy a levegőre és a mozgásra épp oly szüksége van az 6042 4| költséges gépezet ma még mozog; a kerekek forognak, a küllők 6043 23| s anélkül, hogy az ajkai mozogtak volna, igy szólott magában.~ ~ 6044 3| Tudja, hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe utazott a 6045 9| SÁRKÁNY ÉS A MŰÁRUS.~ ~Sárkány, a Mátyás-korabeli 6046 9| megfojtanálak!~ ~Beer ur a Sárkány müárusa volt, afféle vicinális Sedlmayer, 6047 9| fesztelenül -, hogy éppen az Ön müterme felé haladtam, zsebemben 6048 22| téli estén különös dolgot müvelt: fütyörészve, táncoló lépésekben 6049 12| kimozdulna.~ ~- Agglegény a maga müvésze?~ ~- Oh ember, ember, hát 6050 9| reggel-este ott kóborolt a müvészek atelier-jében. Az olasz 6051 9| kárpótolni a pénzről álmodozó müvészeket. Hol a milliomos angolt 6052 12| nő, aki a világ legelső müvészét meg tudta alázni egy durvalelkü 6053 12| feje a világ leggyönyörübb müvészfeje, hire a Csöndes óceán szigeteire 6054 23| megmondani miért, de mámorában és müvészi lelkesedésében hirtelen 6055 9| pillantásokat vetett az ideges müvészre.~ ~- Tudja-e - mondta később 6056 16| költő ekkor sirva mondta el müvésztársának, hogy később a csata mezején 6057 16| a nedves spájzban, fehér müvirágai megsárgultak, - s a direktor 6058 16| primadonnája.~ ~Kikeresték a müvirágokból készült koszorut, mely poros 6059 22| illeti meg amaz uj irodalmi műfaj megalkotásáért, amelyről - 6060 18| nagyot lélekzik tehát, muffját reszketve a szivéhez szoritja, 6061 23| sondersbergi rezidencia műkincseit, a drága metszeteket, ékszereket, 6062 4| kerekek forognak, a küllők működnek, de ama pillanatban, amikor 6063 17| a pénzzel, hát igen jól mulatnak.~ ~AZ UDVARI TANÁCSOS (kinéz 6064 14| meggyülöltem; amig maga más mulatságok után futkosott, ő csöndesen 6065 18| akik e fajta alsórendü mulatságokban még örömet találnak. Hogy 6066 14| bálokon magával táncolt, a mulatságokon magával léháskodott, Zsilvölgyére 6067 13| És legyenek jókedvüek és mulatságosak, hogy az elhagyott feleség 6068 17| Ha nem jut eszükbe, hogy mulatságukat itt folytassák, ha vacsora 6069 6| most azt szeretné, hogy én mulattassam pikáns és izgató történetekkel... 6070 7| tárta szét a karjait.~ ~- A multamban, fájdalom, nincs meg a kvalifikáció, 6071 3| hogy vezekelnem kell a multamért és hátralévő életemet arra 6072 20| pillanatra átfutottak a lelkén multjának elveszett hangulatai, a 6073 18| más most a hangja, mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről és 6074 7| viharos és némileg züllött multunk kell, mely tizennyolc éves 6075 11| amugy is minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé 6076 22| megint a hosszu tizenöt év munkáját... Pedig az oltár előtt 6077 21| Izabella-nyaraló körül egész sereg munkás dolgozik, az ablakokat surolják, 6078 3| ellentétben állt rajongó munkás-álmaival. Az ujságiró megtudta, hogy 6079 3| jóvátegyem. Becsületes és nehéz munkával fogom megkeresni a mindennapi 6080 9| karjait.~ ~- Hogy kifizetem-e? Mutasson nekem egy Beert a világtörténetben, 6081 16| többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is veszedelmesen 6082 16| A koszoru nem volt már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak 6083 20| és figyelve emelte föl a mutatóujját.~ ~- Pszt, - szólott, - 6084 15| Gyurka óvatosan intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, - susogta, - 6085 8| komor arca ugyancsak nem mutatta, hogy kijelentésem valami 6086 18| hogy a magyar Pittet be mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe 6087 9| farsangias képe fehérlett be a műterem ablakán. A szemközt lévő 6088 8| kellene lépnie. Később a műterembe ment és festeni kezdett; 6089 9| Aggódva nézett körül a műteremben, de a vázlatok, perzsa szőnyegek, 6090 22| Erzsike pompásan mulatott a műtét alatt, de Szénás doktor 6091 7| fölé, mely valami sebészeti műtétről szóló cikket illusztrált. 6092 17| parton állók magukból kikelve mutogatnak a sötét folyam felé.~ ~- 6093 8| polgári életben bizony kissé műveletlen és korlátolt; ez a hires 6094 23| váratlanul kivette karját a művészéből, udvariasan megemelte cilinderét, 6095 9| keringett, amikor odakünn, a művészek városrészében, az első havas 6096 23| kedélyesen, ezeknek a nagy művészeknek a kedves és szinte érthetetlen 6097 18| szinház, az irodalom és a művészet iránt, az öregebb gavallérok 6098 23| és minden néven nevezendő művészetet. A sondersbergi nagyhercegi 6099 10| szerint: hogy állok én a művészettel és a tudományokkal?~ ~ 6100 21| surolják, a déli növényeket művésziesen csoportositják, s a kandeláberek 6101 9| hirtelen ötven forintot? A művészkolonián talán összesen sem volt 6102 15| egyhangu, álomba ringató muzsikája. Még az előző estén a budapesti 6103 7| belesirtam könnytelenül a cigány muzsikájába, én is számláltam vacogó 6104 9| szántóföldön uraskodott. A kertáji nábob és egész családja szinte 6105 9| egy vállára vetett téli nadrággal komolyan azon igyekezett, 6106 9| lázasan lecsapta a téli nadrágot.~ ~- Egek, álmodom-e vagy 6107 23| látja ebédre.~ ~Sauters a nadrágzsebébe dugta a kezét.~ ~- Tudja, - 6108 9| helyet mutatott neki az egyik nádszéken, majd könnyedén igy szólott:~ ~- 6109 1| ispánt, aki már az apját és a nagyapját is szolgálta.~ ~- Veér, - 6110 4| körülmény, ha a kegyelmes nagybácsi örökre bucsut mond a zsiros 6111 9| Sárkánynak nem volt mesebeli nagybácsija és a louis d’orokat is csak 6112 9| kérnek kölcsön a mesebeli nagybácsitól, - de a szegény Sárkánynak 6113 15| erdők, kopogó harkályok, s nagybajuszu, komoly cincérek is vannak 6114 14| féltékenységemet később nagyban lelohasztotta, hogy Simi 6115 12| zenemükiadó, aki mint tudja, anyai nagybátyám, engem ajánlott az impresszáriónak, 6116 11| lépni a szemináriumból, de nagybátyja, a veszprémi kanonok, gyorsan 6117 14| ideáljukat. Az esetlen, nagyfejü, körszakállas Simi, - az 6118 11| erősen megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt, mire 6119 23| mert a kis Sondersberg nagyhercege, ősi hagyományai értelmében, 6120 23| előcsarnokban, ahol a sondersbergi nagyhercegek ódon képei függtek aranyos 6121 21| Másnap délben bemutatták a nagyhercegnek, egy szemüveges, jóképü 6122 23| bemutatni Adél és Sophie nagyhercegnőknek, akik a maguk részéről is 6123 23| Albert Henrik, a két szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~ 6124 23| átutazott a sondersbergi nagyhercegségen s egy napra megállapodott 6125 21| Az az ötlet, hogy a nagyhirü minisztert fölkeresse, egész 6126 1| lebegett, egyszer hetenkint nagykegyesen térdet hajtson. Az udvaros, 6127 2| hihettem volna, hogy egy párisi nagykövet palotájában vagyok, melynek 6128 18| hagyni a sirást és okos nagylánynyá lesz, ahogy egy érett, tizennyolc 6129 2| kalandorok közt növekedtem föl nagyleánnyá, aki a sugót tegezem és 6130 14| szerencsém volt, mert az ellenség nagylelküen visszavonult...~ ~ ~ 6131 21| hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok 6132 9| időtájt ennyi pénz - oly nagymérvü huszonnyolcadika volt, mint 6133 18| várakoztam a fináléra, - nagynehezen mégis csak fölemelkedett 6134 4| örülni látszott minden; a nagyprépost háza fölött szinte mosolygott 6135 2| csináld meg, ha annyira nagyra vagy a rendezői talentumoddal!~ ~ 6136 23| volt ragadtatva a saját nagyságától s mélységes megvetéssel 6137 23| Egy levelet hozott nagyságod számára. Sauters dühösen 6138 2| Alattam, a sirbolt mélyén, nagyszakállas, medvekoponyáju vének virrasztottak 6139 20| visszanézett a babára, mely nagyszerü kedvvel hempergette magát 6140 21| nem, hogy Emma hercegnő nagyszerüen haladt), de egy téli alkonyaton 6141 19| Balaton-Füreden reunion készült este a nagyteremben - Giovannival megkerültük 6142 21| ezek a körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. A cilinderes, 6143 18| diszletei egy szürke, esős nagyvárost ábrázoltak, mindörökre véget 6144 8| kompromittálta magát annyira, mint nagyzoló és elbizakodott barátnőd. 6145 11| a te anyai részről való nagyapád?...~ ~György bámulva nézett 6146 1| évszázadokon át tisztes nagyasszonyok uralkodtak, zagyvabeszédü, 6147 7| hideg, akár egy akadémiai nagygyülés, égőarcu, reszkető, csókra 6148 23| dámának, aki mint a két nagyhercegnő udvarmesternője szerepelt 6149 8| jusson ám eszedbe afféle naivitás, hogy talán felébredt lelkiismeretem 6150 7| egy tudatlan bakfis boldog naivitásával ássa bele magát a karjaimba, 6151 11| felföldi dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul - mondta valami 6152 4| szeminárium táján egy világos női napernyő látszott és az északi bástya 6153 15| szemmel ült egy mohos kövön s napernyőjével álmodozva ütögetett egy 6154 10| parkban, ahol XIX. Tivadar napestig a lehulló faleveleket nézegette.~ ~- 6155 1| fütyörészve baktattak a napfényben fürdő országutakon és a 6156 18| függönyét és kulisszáit, melyek napfényes kék tavat, kacér nyaralókat, 6157 18| És e sugárzó, életvidám, napfénytől fényes, nyári miliőben egy 6158 17| percében. Száz apróbetüs napi hir hasonló tragédiája hidegen 6159 20| jószivü molnárnál feküdtem két napig. Magamhoz tértem, tovább 6160 3| minden botrány hire eljutott, napilapjában pellengérre állitotta a 6161 16| A megpróbáltatás nehéz napjai borultak a szerencsétlen 6162 19| szőlőből élt egész holta napjáig. Közönséges paraszt volt 6163 16| mégis odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz kenyérért 6164 4| városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. A félmilliós 6165 7| már ki is tüzték az esküvő napját, ráérő idejükben butoros-üzletek 6166 13| remény arra, hogy három napnál előbb kikászolódhatik a 6167 13| sem tudtak s igy a fehér napok igazi jelentősége mindörökre 6168 16| méltó müvésznek... „Szép napokat láttam - fejezte be a veterán 6169 18| kifejezi, hogy nem minden Napoleon halt meg annak idején Szent 6170 8| akkor egyszerre valami Napoleonná növekszik, de a polgári 6171 14| HŐS.~ ~Valamelyik kicsiny, nápolyi ostériában egy öreg, magyar 6172 1| az öreg Zsombory idejében napos vendég volt a péterpusztai 6173 1| látomány eltünt a császárné nappalijában, hogy koronás Patronájától 6174 10| menni... Sem álmom, sem nappalom három hónap óta...~ ~- És 6175 9| voltaképp? Mindössze egyetlen napról van szó, - és az évforduló 6176 20| hempergette magát a beáradó napsugarakban. Azután nyájasan bucsut 6177 15| lombhasadékon át idáig kéklettek a napsugárban fürdő tó habjai. Látszólag 6178 21| a verandát a tengerparti napsugártól védte, naphosszat kiváncsi 6179 23| gyémántgyürüje csillogott a napsugárban. Majd az ő hires, álmatag 6180 16| hazám - mily keserves a te napszámosaid élete!...~ ~A primadonna 6181 16| lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... Ha kiirjuk, hogy most 6182 3| Peély és kis barátnője e naptól kezdve késő alkonyatig a 6183 2| pillantottam volna meg a napvilágot, sohase sértett meg értékes 6184 4| az öreg püspök. Ragyogó napsugár aranyozta meg a vár szürke 6185 23| jardiniére-ekben csillogott a narancs vörös héja, aranyosszöld 6186 15| szivtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most ugy éreztem, mintha 6187 18| szerteszét heverő ruhák, nászajándékok s csecsebecsék közt egy 6188 14| ifjuságukat. Nemcsak a nászutazás poézisát, hanem a reá következő 6189 15| kacér?~ ~- Oh, maga kis nebántsvirág, hát én tőlem kérdi? Nézze 6190 11| mialatt másfélezer apró nebulót vezetett be az algebra titkaiba, 6191 19| volt, hogy szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét 6192 16| semmi dolga többé... Már negyednyolc, a mutató már a félhez is 6193 9| kiáltott föl mégegyszer, egy negyedórai türelmetlen töprengés után.~ ~ 6194 18| az alsóházban s most egy negyedórára megjelent a női bájosság 6195 9| zsebünkben. Mindössze egy negyedóráról van szó, ez az idő még talán 6196 12| átgyalogolok vele Budára, ahol negyedórás dolga van valami tanár bácsinál. 6197 2| a miniszteri számtiszt negyedszülött leánya, aki önhatalmulag 6198 15| magamban: Mily ostobaság négyemeletes bérpalotákban lakni, mikor 6199 17| ÖNGYILKOS: Az a szegény, négyhónapos csöppség is éhezik, mert 6200 3| megtudta, hogy kettőtől négyig mindennap a köruti iskolában 6201 3| iskolában tölti az idejét, s négykor egyedül megy haza a Tompa-utcába, 6202 16| liceumot. Az öreg Pataky négylovas kocsin járt föl a lublói 6203 2| beláthatatlan bástyafalak, egy négyszögletes várudvar kerekes kuttal 6204 11| ahogy a fáma beszélte. Negyvenéves férfiu volt, arca szederjes 6205 12| nagy müvész ma sincs több negyvenévesnél s mivel az életet gyermek 6206 13| állt a harminchoz, mint a negyvenhez, de ő már megcsontosodott 6207 16| bánt és Lear királyt... Negyvennégyben együtt szinészkedett Petőfi 6208 16| már előre megérezte a negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju 6209 23| felé egy barna körszakáll s nehány aranyos szőke hajfürt. Az 6210 17| gyermekéről beszélt!~ ~A TANÁR (néhányat szippant a szivarjából, 6211 3| megcsókoljam.~ ~Peély csak nehezen tudta megakadályozni, hogy 6212 19| földi siralom völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott ismét 6213 22| vele...~ ~Dömjén doktorné neheztelve vállat vont.~ ~- Vendéget, 6214 16| igazitja - Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái), 6215 15| történt-e valami baj a kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték 6216 6| ismerőse „Emma hercegnő”-nek nevezte... Egyáltalában 6217 9| begombolta a téli kabátját és nekiindult a dühöngő télviharnak. És 6218 18| veszik feleségül, aki tetszik nekik, hanem azt, akinek ők tetszenek. 6219 1| uttalan utnak vaksötétben nekivágni merészkednék?~ ~De a szeme 6220 8| magasabbrendü intelligencia, akkor nekünk már a második héten válnunk 6221 19| Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt ballagtunk fölfelé 6222 11| Haller Ida?” gondolta magában némelykor a rendház boltivei alatt, 6223 7| szomjuságnak. Bennünket, nemesebb emberpéldányokat, még a 6224 1| férjhez ment egy soknevü nemeshez, aki a távol madridi udvarban 6225 17| nélkül...~ ~A TÖBBIEK (a nemeslelküség egy rohamától elfogva, követik 6226 1| élet megzavarta az eszét, nemhiába mondta megboldogult vicispánunk, 6227 10| folyosóra se vezethetlek igy, nemhogy a Felséges ur termeibe...~ ~ 6228 3| adott igazat, s az igazgató, némi habozás után, megvalósitotta 6229 9| fátyolán át és Sárkány, némiképp hiányos reggeli öltözékében, 6230 7| egészen. Ehhez a mi viharos és némileg züllött multunk kell, mely 6231 10| föltámadjon. A siránkozó kérőnek nemmel válaszoltam, az erős férfinek 6232 16| magyar ember lelkesül a nemzet megrokkant napszámosaiért... 6233 2| ezután egy hatszázéves grófi nemzetség fejével fogom karonfogva 6234 10| engem magamért az asszonyi népek?~ ~A herceg homloka a földet 6235 9| gazdád, hé? - szólott kissé népiesen ahhoz a cselédleányhoz, 6236 19| oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy közepe táján, 6237 19| pontjain megszünt minden nesz, a kis bogárhátu házikók 6238 4| jéghideg csöndje, a lépések nesztelen suhanása s az a rémületes 6239 17| parancsoljatok a bowleból. Ha valaki netalán jeges teát akar...~ ~Mindenki 6240 8| pompás emberpéldányon, mely a neuraszténiáról aligha tudhatott többet, 6241 8| alkotott Góliáth már nem is neuraszténiás; ez már valóságos gyüjteménye 6242 4| egy egész csomó sikerült névaláirás disziti a violába játszó 6243 11| viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szuró kegyetlenséggel 6244 2| hogy csak a származás meg a nevelés tette ilyen tartózkodóvá 6245 21| szomoru nap óta, az egykori nevelő csinos karriert futott be, - 6246 3| hogy két hét óta öreg angol nevelőnője házában huzza meg magát, 6247 8| mint egy vérszegény, német nevelőnő. Nincs az a betegség, melyet 6248 15| mindenféle regényes hajlamot neveltek a lelkébe. Egyébként délben 6249 4| szemináriumi igazgató, aki neves egyházi költő, már az alkaiosi 6250 22| kiválasztom azt a gyermeket, aki a neveteket a természet jogán fentartja. 6251 8| kegyetlenségemet, gunyosan, sértő nevetéssel kiáltottam ki neki az ajtón 6252 20| baba pompásan fejlődött. Ha nevetett, mintha napsugár és gyöngyvirágillat 6253 17| ORVOSNÖVENDÉKEK (kötelességszerüleg nevetnek).~ ~AZ ÖNGYILKOS (lassan 6254 9| hajnali órák jókedvében, nevetséges csekélység. A hátán hidegség 6255 7| előttem. Ha nem találná nevetségesnek, azt mondanám, hogy ez a 6256 3| magától, hogy idegen férfinak nevez! - mondta gunyosan, mig 6257 23| irodalmat és minden néven nevezendő művészetet. A sondersbergi 6258 14| reá következő évek minden nevezetesebb eseményét: az első fiuk 6259 10| schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve rázta meg 6260 12| a hegedüsök királyának neveznek a Tüzföldtől az Északi-sarkig. 6261 8| gondolsz: lehet-e szédelgőnek nevezni azt az alakot, aki hangyamászásai 6262 2| akit csak a szinháznál neveztünk el igy, mert voltakép csak 6263 4| Kilenc évig várt erre a nevezetes állásra s ebben a kilátásban 6264 14| fegyverfogható ifjuság udvarolt, a névnapokat, a katonai beszállásolások 6265 11| likőröskészletek a különböző névnapokról, régi lázsiások és aranyak 6266 4| megnyugodva gondolnak arra, hogy a nevük benne lesz holnap abban 6267 22| fölugrott.~ ~- Csak nem nézed tengeri nyulnak a saját 6268 19| nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegették a yacht hófehér szárnyait. 6269 8| Mecsnikovnál is. Doktor létemre nézek néha a tükrömbe is és a 6270 15| vagyok a férje, ugyancsak nem nézem a különös idillt, de Gyurka 6271 10| megtudnál, ha a más szemével nézhetnél királyi személyedre... Az 6272 17| lehet... Nem tudom tovább nézni azt a nyomoruságot, nem 6273 16| robognak be a szinpadra és a nézőtérre. Mózes helyet foglal a pénztár 6274 16| veszedelmesen közeledik, - a nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek 6275 17| kilométert...~ ~A BANKIGAZGATÓ: Nézz csak arra Promontor felé, 6276 17| Milyen gyönyörü éjszaka! Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, 6277 17| bankban igazgatósági tag s néhány szalmaözvegy, aki megengedheti 6278 3| dahabijén fog végigutazni a Nilus folyón.~ ~Mikor Jákóy Zsuzsa, 6279 3| fölfelé az ezüstfátyolos Niluson.~ ~ ~ ~ 6280 23| legyen mondva, ezidőszerint nincsen is más rajtam kivül, aki 6281 22| jókedvüen. - A tudományban nincsenek mesék, barátom, mert az 6282 18| tükörbe meggyőz, hogy ez a Niobe-póz nem is áll éppen rosszul 6283 18| a könyvek, a szobrok, a nippek, az inasok ördögmalom módjára 6284 2| a csillárokra, a drága nippekre, melyekkel figyelmes uram 6285 23| aki karácsony hetében a nizzai hangversenyterem összes 6286 2| elszánt kalandorok közt növekedtem föl nagyleánnyá, aki a sugót 6287 8| egyszerre valami Napoleonná növekszik, de a polgári életben bizony 6288 2| cigarettám füstjét, mintha növendéklány koromban verést kaptam volna 6289 4| élén megindul, látják a növendékpapok fehér, csipkés ingeit, a 6290 4| látják a püspökkert buja déli növényeit, az üveges koporsót, amelynek 6291 21| ablakokat surolják, a déli növényeket művésziesen csoportositják, 6292 18| tudni? A fantáziámból, nagy nógatásra, végre előkerült a szerelmes 6293 9| Paláthy Lajosnénak (született Nógrády Klárának) hivták és signor 6294 1| van eggyel, mint kellene, noha a familiájában még sohase 6295 7| barátnőjére.~ ~- A Goethe örök nőiességről szóló elmélete tulajdonképp 6296 21| megindulva szólott az angol nőjéhez:~ ~- Nézze, milyen édes, 6297 5| Ego te absolvo, in nomine patris et filii et spiritus 6298 18| vagy a gazdagság, s annak a nőnek, akit az istenek ezzel a 6299 20| kétségbeesetten tipegett.~ ~- Nono, hát térjen magához, kisasszony... 6300 8| A pirospozsgás, szőke norvég isten (ilyeneknek képzelem 6301 8| álcázva, vezet egy gyanutlan nőt anyakönyvvezető elé?~ ~Ez 6302 4| elnök, s az összes helybeli notabilitások évente megjelentek, s a 6303 10| egymásután megjelentek az udvari notabilitások: Hoys-Hopp gróf, az udvarmester, 6304 21| eddig jóformán a családja nőtagjain kivül csupán egy-két kacér 6305 22| villamosra és régi jénai nótákat dudolgatva, ment el az Erzsébet-tér 6306 11| reverendát viselt és mikor noteszéből a neveket fölolvasta, szuró 6307 11| halálos csöndben nézte végig a noteszét, hogy egy diákot kiszólitson. 6308 9| valami pénzbeli érték. A novellahősöknek könnyü, - azok ilyenkor 6309 12| titokzatosabbak, mint ahogy maguk a novelláikban irni szokták.~ ~Lovagiasan 6310 14| József...~ ~- Hát volt egy novellisztikus őszi délutánjuk is?~ ~- 6311 20| fejedelemasszony igy szólt reggel a nővérekhez:~ ~- A babát nem tarthatjuk 6312 20| III.~ ~A nővérhez, aki a kávét pörkölte, titokzatosan 6313 17| szánalomnak csak egy nüánszát is éreznék. Egy nyomorgót 6314 3| szivarjáig eljutott, az oszlopos nürnbergi óra csilingelő álomhangon 6315 2| melynek lépcsőjén szemüveges nunciusok haladnak föl a titkáraikkal, 6316 18| mondják, menjünk vissza nyájas olvasóim, hat hónappal arra 6317 8| asszony se fog szerelmesen a nyakadba borulni! Most pedig jó éjszakát, 6318 8| miután ismer annyira, hogy a nyakam keményebb, mint egy kálvinista 6319 18| töltöttünk? Meghatva borultál a nyakamba, megesküdtél, hogy sirodig 6320 18| mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe szurt gyöngyszem, az aranykeretes 6321 21| meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében pedig egy gyémántos tűvel, 6322 21| Egy kopott gérokkos, vörös nyakkendős fiatalember közeledik feléje, 6323 10| számára a legkivánatosabb nyalánkságokat és Joannes rhetor, az udvari 6324 10| királyt ilyen gyöngének, ilyen nyám-nyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók 6325 9| téli tájakat láthat! A nyár érzékies heve többnyire 6326 21| nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul... És mint a 6327 21| méltóztassék oly közel jönni a nyaralóhoz, mikor a fenséges asszony 6328 18| napfényes kék tavat, kacér nyaralókat, hófehér vizpartot jelképeznek, 6329 19| néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan messzelátóval nézegették 6330 4| gasteini majorosokat, akikhez nyaranta, a fürdőzés ideje alatt 6331 6| fürdőn tul, ahol a hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán 6332 1| magyar testőr pedig egy nyáreleji napon bevonult ősei udvarházába. 6333 11| csak egészen odalépett a nyárfalevél módjára remegő György mellé.~ ~- 6334 2| hegyeket, láthatatlan lelkek nyargaltak végig a vén vár bástyáin 6335 17| tudja, hogy van: ilyenkor nyáron akár végképp elszoknám 6336 3| kotródom! Maga becsületes nyárspolgár, aki tiz órakor az ágyba 6337 15| de később a legcsöndesebb nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár 6338 19| bogárhátu házikók hallgattak a nyáresti melegségben, a fák között 6339 8| véglegesen megfeledkezik minden nyavalyájáról, mikor arról van szó, hogy 6340 20| aranykeresztet, amely az egyháznagy nyakában lógott. A gyermek abbahagyta 6341 8| is elhanyagolja a latin nyelv kedvéért. Magunk közt szólva, 6342 19| a Balaton partján. Olyan nyelven beszélt, mintha egyenesen 6343 23| meglátta, halkan csettintett a nyelvével:~ ~- Terringettét, - mondta 6344 5| lovak pedig türelmetlenül nyeritettek odakünn a kapu előtt. A 6345 19| néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. 6346 10| Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hirében állott, 6347 10| hadvezérhez. - Mondjad hát meg nyersen és cifrázgatás nélkül: Mit 6348 2| fejetlen vitéz csizmájának nyikorgása behallatszott a távoli folyosókról. 6349 5| fogadta. A haldokló az ajtó nyilására bágyadtan fölemelte a szemét; 6350 5| aztán hangosan kiszólt a nyiláson át:~ ~- Van itt valaki?~ ~- 6351 8| Hogy miben áll és miben nyilatkozik meg ez a neuraszténia?~ ~ 6352 15| csucsáról pompás kilátás nyilik az egész vármegyére, esetleg 6353 19| között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos házból, 6354 5| inas, a francia telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény 6355 22| kávéját, - gyerekek, most nyissátok föl a fületeket: a vén Európa 6356 23| a fogat elé, hogy ajtót nyisson. Az üvegajtón át Sauters 6357 17| A házmester, aki kaput nyit, szinte babonás tisztelettel 6358 19| Tavaly már csak itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, 6359 11| Szedenich főtisztelendő ur Nyitrán huszonhárom fiut buktatott 6360 1| gondozzák.~ ~A vén embernek nyitva maradt a szája ijedtében.~ ~- 6361 9| hiszem igy mondják az esti nyolcat - az utolsó csatt is be 6362 22| hogy a tisztes öreg ur nyolcszáz tengeri nyulon próbálta 6363 22| bizonyos, mint a halál. Nyolcszáztiz pozitiv eset közül nem volt 6364 20| erdőt, de Gyurinak teljesen nyoma veszett. Egyedül maradtam, 6365 8| egyáltalában nem engedett a nyomásnak.~ ~- Mi ez? - kiáltotta 6366 16| esik...~ ~- Az ur ki fogja nyomatni a szinlapokat, - szólott 6367 4| személyét is találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét 6368 12| akik piszkos koronákat nyomkodnak a kezébe, ha a gyomorgörcsüket 6369 3| ajkát a rozsdavörös hajához nyomná? Ez a gondolat hirtelen 6370 4| a közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott termekre s 6371 17| nüánszát is éreznék. Egy nyomorgót boldoggá tettek: ezer és 6372 17| ÖNGYILKOS: Egy éve, hogy nyomorgunk, azóta, hogy a Hades-től 6373 17| találkoztak az igazi, a félelmetes nyomorral. Ha véletlenül csak az ujságban 6374 16| keserüen fölkacag:~ ~- Nyomorultak!... Ötven év!... Ezért dolgoztam, 6375 10| Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királylyal ilyen 6376 10| kiáltotta:~ ~- Elő azzal a nyomorulttal, aki ezt a hitvány pápaszemet 6377 20| vadállatnál, ha ebben a nyomoruságában ellenkezném vele...~ ~Lépései 6378 17| tudom tovább nézni azt a nyomoruságot, nem tudom, jaj, nem tudom... 6379 20| teremtések közt, akik mellett nyomtalanul suhan el az élet minden 6380 16| városban beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek ugy, 6381 3| előszobájában várakozott, az emberi nyomoruság oceánján került az önzetlen 6382 8| hosszu levéllel zavarom meg nyugalmadat, már csakugyan nem vagyok 6383 4| fövegét... A palota hideg nyugalmát zajos futkosás, hangos beszéd 6384 4| előkelőségei: a kanonokok, egy nyugalmazott generális, az öreg főispán, 6385 15| doktor fehér csontbotjával a nyugati hegyláncok felé mutatott, 6386 19| biztatta Somogyi Dánielt:~ ~- Nyugodjék meg, öreg, majd másképp 6387 3| aki a gyanutlan gyermek nyugodtságával ült a székén, de az arca 6388 18| szivéhez szoritja, majd nyugodtságot és előkelőséget szimulálva 6389 10| esténként fényes termében nyugovóra tért, szivesen cserélt volna 6390 9| tett jót, hanem a sirban nyugvó halottal...~ ~Sárkány nagyot 6391 9| jeltelenül szegény Ilonkám nyugvóhelye...~ ~Beer ur szeméhez emelte 6392 9| ropogott, de azért jókedvüen nyujtogatott a művész felé egy világoskék, 6393 9| Beer hercegi gráciával nyujtott át vendégének egy Wekerle-kubát, 6394 16| huszonkétszer, vagy huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. 6395 17| jókat fogok aludni! (Kéjesen nyujtózkodik.)~ ~A BANKIGAZGATÓ: Urak, 6396 22| elhiheti, hogy a tengeri nyulak büszkék lehetnek a házaséletükre, 6397 22| glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~Szénás doktor 6398 22| Csak nem nézed tengeri nyulnak a saját gyermekedet! - kiáltotta 6399 22| öreg ur nyolcszáz tengeri nyulon próbálta ki szenzációs elméletét. 6400 9| önkéntelenül is a belső zsebe felé nyult, ahol a husz forintját őrizte. 6401 12| müvészfeje, hire a Csöndes óceán szigeteire is eljutott, 6402 6| a fedélzetre, melyet az oceáni éjszakák csodás miszticizmusa 6403 3| várakozott, az emberi nyomoruság oceánján került az önzetlen hajós 6404 6| pusztájukra... Az ilyen nagy, oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb 6405 6| EMMA AZ OCEÁNON.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, 6406 16| s szomoruan tette le az ócska jószágot az ebédlő asztalára.~ ~- 6407 12| valami tanár bácsinál. Amig oda- és visszamegyünk, elmeséli 6408 14| volt... Oly jóságos, hü és odaadó volt hozzám, mint egy kutya... 6409 9| az utolsó krajcáromat is odaadtam. Ha a pénzt nem kapom meg 6410 6| egyetlen napra se váltam el, odaát az édes apám, akinek talán 6411 3| elegendő, a szép gyermek odadobta magát az öreg faun karjaiba, 6412 10| az aranyos trónszékről s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé, 6413 1| végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~Egy nap odahivatta magához az öreg ispánt, 6414 10| együtt voltak, XIX. Tivadar odaintette őket a trón köré és - ekkor 6415 16| volt részem, s lám, mégis odajutottam öreg napjaimra, hogy a száraz 6416 5| üveges batárjával sürüen odakanyarodott a kolostor elé s miközben 6417 14| lehettem, mikor a főhadnagy odakerült a mi vidékünkre. Emlékszik 6418 3| óta csók a vége?~ ~Lopva odapillantott a csöndesen mosolygó Zsuzsára, 6419 23| világosságukban ragyogtak a csillár odavetődő fényében. Sauters, aki sok 6420 4| két vagy három teremmel odébb, a könyvtári szoba kis benyilójában 6421 12| csakhamar eljátszotta a női Odiot Maximot, az elszegényedett 6422 7| lenni, hát én egy elmaradt, ódivatu teremtés vagyok, aki ostobán 6423 20| erdőben már langyos hóviz öblögette a bokrok friss zöldjét és 6424 21| nézegette az ultramarinkék öblöt és a leboritott szárnyu 6425 2| a harcba vonuljon, hogy öklével törje szét az ellenségei 6426 5| gvárdián keze ekkor haragosan ökölbe szorult, mig ajka kegyetlenül 6427 15| eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyit. Minden 6428 1| karjára kapva királynőjét, ölbeli gyermekként vitte be a pirosan 6429 7| szánalmasan meghal az utolsó ölelésben, melylyel kedvesünket magunkhoz 6430 7| beszámithatatlan szeretővé lesz az ölelésemre, aki a szerelem pillanatában 6431 16| kegyetlen nyomor polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos látványosságszámba 6432 23| plakátok, melyek farsang táján öles betükkel hirdették SAUTERS 6433 10| törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd meg! - szólott mosolyogva 6434 16| szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki lelkéből az ideált, nyugodtan 6435 9| varrni kezdte a vihartépett öltönydarabot és a pápaszemén át sunyi 6436 20| Borbála asszony magára öltött egy meleg kendőt s kicammogott 6437 5| szőrcsuháját hamarosan magára öltötte.~ ~Gyorsan kicsoszogott 6438 9| némiképp hiányos reggeli öltözékében, elégülten támaszkodott 6439 5| láthatólag meg volt ijedve s az öltözetén is látszott, hogy csak ugy 6440 12| megdöbbentő dekadencia üldözi. Jól öltözködő, előkelő izlésü, de végleg 6441 18| háztartását s francia márkinőnek öltözködve foglalt helyet a kényelmetlen 6442 16| ábrázattal ballag ki az öltözőből a szinpadra... A vad ember 6443 17| lakására. Gyorsan lefektetik az öltözőszoba divánjára, egy aranysipkás 6444 2| asszony egy selyemtapétás öltözőszobát tárt föl előttem, melyben 6445 12| néven vették tőlem, hogy az öltöztetést nem értem annyira, mint 6446 12| maga még él, magát még nem öltöztették csukaszürke uniformisba? 6447 18| előtte s láva meg vulkán ömlött volna a szőnyeges uriszobába. 6448 18| hasonlót ez a drága, hiu és önbizalomtól duzzadó, nagy csacsi, aki 6449 22| glabellája inkább hasonlit az önére, mint az enyémre... Teringettét, 6450 23| ebéden és Sauters bizonyos önérzettel fogadta, mikor a kamarás 6451 17| nem ártott meg neki. (Az öngyilkoshoz.) Jó reggelt, tisztelt barátom, 6452 17| ugrott a vizbe. De ha az öngyilkossági kisérlete előtt kérte volna 6453 17| ablakon át nézik, amint az öngyilkost saroglyára fektetik s négy 6454 2| negyedszülött leánya, aki önhatalmulag adományoztam magamnak még 6455 18| mondja:~ ~- Azért jöttem önhöz, hogy mentsen meg, hiszen 6456 6| elégtételnek, ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a 6457 8| az a betegség, melyet már önmagában nem konstatált volna; néha 6458 10| kiváncsi pillantást vetett önmagára - és majdnem elszédült ijedtében! 6459 10| világot látja benne, hanem önmagát, a többi világ szemével.~ ~- 6460 3| jöttem, hogy kisirjam magamat önnél és a kezeit megcsókoljam.~ ~ 6461 17| tragédiája hidegen hagyja önöket, ez az egy a szivükhöz szólt, 6462 2| taplószivü uzsorás, aki önönmagát tartja a világ legelső rendezőjének, 6463 15| ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal szólott hozzám:~ ~- 6464 4| egy remegő asszonyi kéz öntené ajkai közé az utolsó csepp 6465 15| feleségéhez, mikor bort kellett önteni az asszony poharába, vagy 6466 19| uszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, de 6467 4| vajjon az agónia utolsó öntudatában nem ejti-e kétségbe a haldokló 6468 5| szégyelvén magát vétkes önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta 6469 16| Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... Minden 6470 18| szobrok, a nippek, az inasok ördögmalom módjára forognak körülötte. 6471 20| abbahagyta a Cartesius-féle ördögöcskék magyarázatát és figyelve 6472 6| ezeké az elbizakodott, kis ördögöké, de azt hiszem, igy se voltam 6473 18| körülöttük hancurozó, éhes kis ördögöknek, néhány komoly öregur a 6474 16| vasutról behozhassuk... Mi az ördögöt gondoljak hát ki?... Ha 6475 19| golyója.~ ~- Az apám is, az öregapám is, - folytatta, - minden 6476 1| akiknek egy becsületes öregasszony főzte meg a vasárnapi tyuklevesét.~ ~ 6477 18| és a művészet iránt, az öregebb gavallérok a serdületlen 6478 12| ami legalább husz évvel öregebbé tette.~ ~Csodálkozva néztem 6479 11| gyermek oly bájosan nézett az öregedő piaristára, hogy Szedenich 6480 23| jókedvüen hunyorgatott.~ ~- Az öregek kissé értelmetlenül bámulnak, - 6481 17| TANÁCSOS (a tanár vállára üt): Öregem, maga javithatatlan!~ ~ELSŐ 6482 3| Peély letette a könyvét s öreges okuláréját, mely pirosan 6483 10| végignézte a kopott tolakodó öreget.~ ~- Hozzá? Téged? Ebben 6484 2| rámbizza magát, hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~- 6485 18| ördögöknek, néhány komoly öregur a frissen érkezett Pester 6486 12| voltak, valamennyien az örökifju háziasszonynak udvaroltak.~ ~- 6487 22| és az idegrendszereteket örökölte...~ ~- Maga ismét álmodik! - 6488 15| tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?), Gyurka vélem koccintgatott 6489 23| nemrégiben egy hatalmas trón örökösével. A két sondersbergi princessz 6490 18| legelőkelőbb bankigazgatók örökösnőinek. Ha lángbaborult arcomat 6491 12| asszonyirók regényeiben a szegény örökösnőket egy nemes gesztussal magukhoz 6492 12| szemét tágra nyitja föl örömében, mikor irodalmi vizsgálódásai 6493 16| vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu 6494 5| kiveszitek a részeteket az élet örömeiből... De mivel a spékelést 6495 22| szivart a tudomány haladásának örömére...~ ~ ~Mikor a Dömjén tanár 6496 12| a Neuraszténia istennője örömkönyeket sir boldogságában, mikor 6497 14| valamikor, hogy én egész az örülésig féltékeny voltam. Oly féltékeny, 6498 4| ódon kőtömegei közt élni, örülni látszott minden; a nagyprépost 6499 23| barátságosan nyujtotta a kezét.~ ~- Örülök, hogy itt láthatom, - szólott, - 6500 12| hallatlan tekintélynek örvend a vidéki kurtanemesek közt. 6501 23| hangversenymester egyetlen föllépését, örvendetes szenzációt keltettek a 6502 4| suttogás s a folyosókon összebujnak az inasok. A kulcsárné még 6503 20| nem volt otthon, sietve összecsomagoltunk mindent és lopva elutaztunk 6504 14| öreg házaspár egyszer csak összecsomagolta megint az utiládáját és 6505 21| Paloznaky, zsebében meglehetős összeg pénzzel, nyakkendőjében 6506 21| térdekkel nézett utána az összehajló portiére mögé.~ ~Még aznap 6507 4| a temetésre gondolnak s összehasonlitásokat, jövendöléseket kockáztatnak 6508 16| Majd egy mozdulattal összekapja az ékszerész tokot, az ezüstnemüek 6509 9| ön tudja, hogy évek óta összeköttetésben állok vele - s bizalmasan 6510 12| rendes álláshoz még régi összeköttetései révén se tudott jutni. Óraadásból 6511 7| sem nagy vagyont, sem nagy összeköttetést nem hoz az ura házába?~ ~- 6512 20| portában a remegő leány összekulcsolta a kezét.~ ~- Édes jó Borbála 6513 12| pillanatban már eltünt az összeomló függöny mögött. Mikor később 6514 20| cselekedetünket...~ ~A püspök összeráncolta szemöldökeit, de e pillanatban 6515 17| viz odakünn... (Görcsösen összerázkódik).~ ~A BANKIGAZGATÓ (szeliden 6516 19| aki mindenféle gizgazt összeszed, hogy odahaza lepréselje.~ ~ 6517 17| Mingyárt hajnalodik.~ ~Mind összeszedelőzködnek és mennek. A kocsik végigrobognak 6518 6| turistaház mellett, egy hársfából összetákolt padon helyet foglalt. - 6519 21| ismerne-e vajjon, ha mégegyszer összetalálkoznánk egymással?~ ~Amikor a téli 6520 15| KATA REGÉNYEI.~ ~A fürdőben összetalálkoztam egy régi iskolatársammal, 6521 14| hogy jóformán mindennap összetalálkoztunk vele; hol Márjayéknál, hol 6522 10| trónusról, selyemcipellőjével összetaposta a pápaszem széttört darabjait, 6523 4| haldoklik a püspök!~ ~A kis összetöpörödött, beteges egyháznagy, akinek 6524 6| el, amikor a megalázott, összetört vén ember mindörökre elhagyta 6525 1| gránicok sörkorcsmáiban, vigan összeütötték a sarkantyuikat, mintha 6526 13| mig a virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen 6527 5| egy pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok 6528 16| már mutatós, drótlevelei összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér 6529 20| szunnyadó baba hevert; nedves, összecsucsoritott ajkai gyöngén lélekzettek, 6530 6| fájdalom talán még jobban összeszoritotta szivemet, mint az előző 6531 7| egy-egy pillanatra a komolyság ösvényéről. Én is lebzseltem esténkint 6532 9| tulajdonosa, a mindennapi életben ötezer hold bánáti szántóföldön 6533 21| élőszóval tudósitja...~ ~Az az ötlet, hogy a nagyhirü minisztert 6534 3| pedig egy furcsa gondolat ötlött az eszébe: vajjon nagyon 6535 11| huszonhárom fiut buktatott meg az ötödikben az algebrából. „Vérengző 6536 11| régi iskolai könyvekkel, az ötödosztályosok halaványan és megilletődve 6537 19| Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves breviáriumokat forgatnak 6538 6| kápolnaszerü ebédlőbe, ahol ötszázlángos, villamos csillár égett... 6539 8| fogjuk eltölteni azt a rövid ötven-hatvan évet, ami még földi életünkből 6540 6| asszony rég tul járt az ötvenedik évén, tizenötéves barátság 6541 18| tudod, mindössze nyomorult ötvenezer korona hozományt mondhatott 6542 9| őszi estén ágynak dőlt és ötvenkét óra mulva el is hantoltuk 6543 11| édes arcocska, amilyen az övé volt egykor... És az ajka... 6544 4| betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a nagy fénylő aranykeresztre, 6545 10| végre Aloyzia Amáliának, az özvegy anyakirálynőnek is feltünt 6546 21| kis leánya, Emma hercegnő őfensége mellé... Hozzánk fordult, 6547 20| viszem már soká.~ ~- És mit óhajt?~ ~- Keltse föl rögtön a 6548 23| rögtönzött hangversenyt óhajtana bemutatni Adél és Sophie 6549 14| asszony vagyok; de maguk, - ojjé! Maguk a világ teremtése 6550 12| könyvtárt s néha, változatosság okából, hangjegyeket másoltam a 6551 12| miatt, hanem sokkal prózaibb okból: a nagy müvésznek szüksége 6552 7| férfit végigmérte, nem az okleveles doktorkisasszonyé volt 6553 10| még most sem ismered az okokat, - mondta szárazon, közömbösen - 6554 10| csodálkozva igy szólott:~ ~- Engem okolsz, engem hibáztatsz a pápaszemért? 6555 7| asszony intelligenciája, okossága, megértése, vagyis az a 6556 4| csupán két csésze tea fogja okozni, meg néhány lágytojás s 6557 5| Hamarabb rászorul, mint oktalan dölyfösségében hitte... 6558 19| a gyakorlati földmüvelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. 6559 5| magukat érette. Caudéran Oktáv gróf ur, a vágvölgyi francia, 6560 14| őszi délutánjuk is?~ ~- Októberben volt, a pusztuló kertben 6561 3| letette a könyvét s öreges okuláréját, mely pirosan csillogott 6562 6| hotel, - nincs tehát semmi okunk rá, hogy ilyen siralmas 6563 10| üzött... És félóra mulva okvetlen hallani akarom, hogy a fejét 6564 8| megfigyelés, hogy a jó házasságban okvetlenül a férj részéről szükséges 6565 16| beütött, csak a nyomorult oláhok nem lelkesedtek ugy, ahogy 6566 22| egy menyecskés fejkendőjü, olajbarna, fiatal asszony nyitotta 6567 9| cavaliere! Pont husz órakor - az olaszok azt hiszem igy mondják az 6568 20| gyorsvonattal. Meg sem álltunk Olaszországig, a tengerig...~ ~Hat hónapig 6569 9| azt hiszem igy hivják olaszul a Miska kocsisunkat - ott 6570 15| tejfelesszáju suhanccal, aki az oldala mellett kullog...~ ~A Gyurka 6571 14| ő csöndesen itt ült az oldalam mellett, amig magát a legszelidebb 6572 9| Lodovico is felcsatolja oldalára a görbe kardot és signor 6573 15| ujjával), aztán eltünt a tulsó oldalra vezető gyalogösvényen...~ ~ 6574 17| megfullad, amig kihuzzák!~ ~- Oldozzák hát meg már azt a csónakot!~ ~ 6575 12| Drágffy-birtokért s azóta középkori oligarchaként él a középkori vár termeiben. 6576 1| bécsi tavasz óta és odakünn ólmos eső hullott a mezőkre - 6577 1| eget is, mely az előbb még ólomsulylyal nehezedett az egész világra. - 6578 22| év munkáját... Pedig az oltár előtt is meg mertem volna 6579 5| fölött, már ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben 6580 3| jószabásu bársonykabátban olvasgatott könyvtárszobájának kandallója 6581 7| rajongásból, melyről a regényekben olvashat. Annyira kivánkozom maga 6582 4| olaszos nevét, s a főispán olvashatatlan manupropriája után egy 6583 9| fiakkerkocsis között. Hiszen olvashatta a reggeli lapokban: a kegyelmes 6584 8| hasonlithatatlanul magasabbrendü olvasmánynak tartottuk, mint a bécsi 6585 20| között. A zongorásterem, az olvasmányok, a park fehér utjai, a kápolna 6586 19| magányba, ahol romantikus olvasmányokkal tölti az idejét; de kiderült, 6587 10| körmeit nézte, (mintha onnan olvasná le a feleletet) aztán mélységes 6588 17| véletlenül csak az ujságban olvasnak róla, a szemük unottan siklik 6589 18| Pester Lloyd estilapját olvassa, egy-két csinos leány, regénynyel 6590 10| iródiákjához:~ ~- Hiv szolgám, olvassad csak el fenszóval: mit közöl 6591 2| régi várba. Oh, mennyiszer olvastam efféle helyekről a kedves 6592 16| karikacsapás... Jubiláljon olyankor, amikor hó esik...~ ~- Az 6593 22| egyszer megfordult:~ ~- Olyat fog hallani ma este, - mondta 6594 4| fogatot, mely a piacon át olykor-olykor a vasuti állomásra robogott.~ ~ 6595 15| paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel értünk, susogás hangja 6596 19| Tamáshegy közepe táján, egy omladozó pince előtt, valami öreg 6597 20| baba végig megette az édes, omlós süteményt.~ ~Egy reggelen 6598 15| semmi közöm ahhoz, hogy őnagysága miképpen viselkedik? Én 6599 19| sütkérezésükből, mikor odafenn operett-nóták mellett ebédeltek a fürdőhely 6600 23| hogyan hivják ennek a kis operettfejedelemnek a rendjelecskéit, de egy 6601 2| vad Bardóczyak ükunokája operettmelódiát játszott ősei várában, s 6602 2| magát, mintha egy csinos operettszámot eljátszom...~ ~Átment a 6603 12| törődtek velem, mert ezek az opportunisták, ahányan csak voltak, valamennyien 6604 17| rólam! Biztositlak, hogy optimista vagy! (A kocsishoz.) Sándor, 6605 23| mikor az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkutnál énekelni 6606 12| összeköttetései révén se tudott jutni. Óraadásból élt, több időt töltött a 6607 5| CAUDÉRAN UR UTOLSÓ ÓRÁJA.~ ~ 6608 9| ez a pénzecske a hajnali órák jókedvében, nevetséges csekélység. 6609 21| tudatta vele, hogy a magyar órákat beszüntetik és egyuttal 6610 6| irántam azokban a rettenetes órákban, mikor minden szeretet oly 6611 20| Magam kóboroltam az erdőben, órákig elüldögéltem a park elhagyott 6612 23| aranyszegélyes menülapról, s az óraláncán csüggő aranyos ceruzával 6613 16| forint hatvan krajcár...~ ~Az óramutató lassankint eléri a hét órát, 6614 11| lim-lom hevert, himzett óratartók, pamutdinnyék, likőröskészletek 6615 18| nagy csacsi, aki néhány orfeumban töltött esztendő s néhány 6616 13| elszállásolták valahogy az őrházba, de az utasok között egy 6617 13| személyvonat megakadt a tamáshalmi őrháznál s mivel a hóesés még mindjobban 6618 19| az öreg paraszt, mint egy óriás hollandi kép.~ ~A segédtanitó 6619 19| mint a gyerek, aki elmosódó óriásokat lát a hegyek körvonalaiban 6620 9| nyult, ahol a husz forintját őrizte. Egy darabig megütődve nézett 6621 9| ur fölénnyel -, az Isten őrizze attól, hogy a szaván fogják...~ ~- 6622 16| mig egy megbizható embere őrködni fog a szinpadon... Az első 6623 14| tarokkpartiekról és az őrnagy tréfáiról. Másfél év alatt 6624 4| a püspök fényes halotti ornátusát, a lobogó gyertyalángokat, 6625 9| nagybácsija és a louis d’orokat is csak a francia ponyvairók 6626 16| lakására...~ ~Sz. Pataky János oroszlánként kapja föl a fejét, egy pillanatig 6627 13| embernek? Mit jelentett az oroszos leánynév, melyet könyezve, 6628 2| tegezem és akit a bonvivant orozva megcsókol a szinfalak között, 6629 5| tört a főtisztelendő atyák orra alá! Ha most meg is adják 6630 18| fiatal lányok kékrefagyott orral siettek a korcsolyapálya 6631 10| harag fogta el, ledobta orráról a pápaszemet (a kristály 6632 2| különösen szép se vagyok, az orrom nagyon is tömpe, a termetem, 6633 10| még ma este bevonulok az Orsolya-szüzek zárdájába...~ ~Mit lehetett 6634 1| vezérrel együtt jöttek az országba és azóta is megmaradtak 6635 10| uralkodott, kincsesháza hetedhét országon hires volt, ellenben Elfrida 6636 2| koponyáját, hogy téli estéken az országutakon portyázzék, hogy könyörtelenül 6637 1| baktattak a napfényben fürdő országutakon és a katonák, távoli gránicok 6638 8| ideges embert jellemzik. Az ortográfiával hadilábon álló embertől 6639 23| feléje pisze orrát. Talán őrült volt, vagy csak részeg, - 6640 8| Fiam, asszony is vagy, az orvosdoktorságba is belekóstoltál egy kicsikét, 6641 10| vezesse be hozzá az ismeretlen orvosdoktort...~ ~Az udvarmester széttárta 6642 8| fejbólintva. - Mindenki ahhoz az orvoshoz menjen, akit valamennyi 6643 8| fogja jelenteni, hogy különb orvosnak tart Doyennél vagy Mecsnikovnál 6644 8| AZ ORVOSNŐ FÉRJE.~ ~Ha most, ötéves 6645 17| társaság marad együtt, meg az orvosprofesszor, aki még rágyujt egy szivarra.~ ~ 6646 17| házában van, ez pedig az orvostanár ur, aki épp most biztositott 6647 8| szédelgő az asszony kedvéért az orvostól is térdenállva fog bocsánatot 6648 16| melltüt és az evőeszközöket őrzi.~ ~- Mit keres itt? - förmed 6649 2| éjszakát töltöttem a Krisztina ősanyám ágyasházában...~ ~Most már 6650 2| lovagterem is, ahol XI. Tamás ősapám hajnalig üritgette egy-egy 6651 2| Tamásnak hivják, mint minden ősapját az Árpádok óta) legelőször 6652 2| lobognak, mint XIV. századbeli őseiben?~ ~Szerelemtől szikrázó, 6653 1| megvillant, mint harcos őseié, akiket a király szava fegyverbe 6654 22| Hiszen a nagy tudósoknak ősidők óta van arra joguk, hogy 6655 22| laboratóriumába, ahol néhány őskori állat és néhány emberi csontváz 6656 12| Baróthy Mancinak hivják s ősnemességük még abból az időből ered, 6657 2| Hétszáz év óta minden ősöm ott alszik a tarjánkői sziklák 6658 17| családját Blankenberghába, Ostendébe, Svinemündébe küldje. Jókedvüek 6659 14| Valamelyik kicsiny, nápolyi ostériában egy öreg, magyar házaspár 6660 15| Istenem, hát csakugyan ily ostobák a férjek?) s öntelt mosollyal 6661 20| térdeplőjén is meghajtotta őszbeborult fejét.~ ~Ekkor történt, 6662 4| mely a háztetőkre, a lámpák oszlopaira kergeti az embert, ha a 6663 6| támaszkodott a nagy kikötőhid oszlopának...~ ~Maga, kedves barátom, 6664 4| szentháromság magasra kiemelkedő oszlopát. Csak nagy ritkán adott 6665 3| szivarjáig eljutott, az oszlopos nürnbergi óra csilingelő 6666 15| társaság hangos lárma közt oszlott szét a hegyormot boritó 6667 19| Urtól, hogy elszólit ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~ 6668 11| az iskolából. És a többi osztály, ahol Szedenich tanár ur 6669 11| Szedenich tanár ur, mikor osztályában legelőször megjelent, 6670 11| katedra előtt s miközben az osztályban halálos csönd támadt, egyszerre 6671 11| megszontyolodott ötödik osztályra...~ ~Még az első hetekben 6672 11| járták végig a negyedik osztályt, fogvacogva távoztak az 6673 18| jövedelmét mindenáron meg akarja osztani velem, szigoru apám (szegény, 6674 19| földmüvelés oktatása jár az osztatlan népiskolákban. A Tamáshegy 6675 7| magunkhoz méltó lénynyel osztjuk meg, aki lelkileg teljesen 6676 20| akasztottak és rengeteg tömegét osztották szét a jutalmul szolgáló 6677 23| asztalnál. Amig a lakáj az osztrigákat fölszolgálta, fesztelen 6678 4| kapuja elé s a főpap áldást osztva vonult be a szentélybe, 6679 18| kérdésekkel, szó nélkül otthagyta a háztartását s francia 6680 18| szerencsés barátnőjének otthona volt, akit az igazságtalan 6681 3| szinházigazgatót, de természetesen óvakodott tőle, hogy a szegény gyermek 6682 18| egyszer egy ugynevezett zenés ozsonnán találkoztunk; mindannyiszor 6683 18| ropogós cigánymuzsika, az ozsonnát pedig amerikai dollárkirályhoz 6684 1| gőgös léptekkel sietett ősei padja felé, hogy a láthatatlan 6685 19| puskák megrozsdásodnak a padláson, a lányok aratni járnak 6686 1| határból. A cifra testőrruha a padlásra került és Zsombory Sándor 6687 20| sekrestye ajtaját s ime, a padló kőkockáin, egy puha vánkoson 6688 6| egy hársfából összetákolt padon helyet foglalt. - Ne higyjen 6689 4| naphosszat varrni fog a páholyában s odafönn az emeleten mélységes 6690 9| őket magukra a szinházi páholyban:~ ~- Szedte-vedte piktorja, 6691 23| tartottak, s az ibolyakék udvari páholyból estéről-estére figyelmesen 6692 21| meghajol előtte, a hercegnő pajkosan elfintoritotta az orrát... 6693 3| lakásba. Peély rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája dacára még 6694 19| aszófői magyar fiuk, kik olasz pajtásaiktól teljesen megtanultak minden 6695 15| Lacit, a legjobb gyerekkori pajtásomat bemutassam neked. Ez a csinos 6696 14| tulajdonképp inkább a jó pajtást látta bennem, mint a szép 6697 5| most ismét megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik, 6698 10| magát látta ott hermelines palástjában, fején a nehéz koronával, 6699 10| valamely erény, ami királyi palástom alól is kitünik?~ ~- Az 6700 9| Hyacinthe-nak keresztelt. Mikor Paláthyék télire Budapestre jöttek, 6701 1| kastélyban, ahol a Haydn dirigáló pálcája suhant végig a kékfrakkos 6702 2| félig bóbiskolva emeli föl pálcáját a levegőbe, s diadalmas 6703 5| s két esztendő mulva uj pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal 6704 5| a Caudéran ur aranyszinü pálinkájára esküdtek. És szó, ami szó, 6705 5| a vágvölgyi atyák finom pálinkáját ihatnám...~ ~A XVIII. század 6706 2| rabokat, akiket csatlósaik a pallos alá cipeltek.~ ~- Mire gondol? - 6707 21| félrevonulva cigarettázott a pálmák alatt, sokáig nem tudta, 6708 5| közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja, 6709 23| lakáj van itt a nagyhercegi palotából.~ ~- Mit akar?~ ~- Egy levelet 6710 2| hogy egy párisi nagykövet palotájában vagyok, melynek lépcsőjén 6711 23| üdvözölte a fenséges ur palotájának küszöbén. Ez Crailsthal 6712 19| Arács, Csopak, Alsó-Eőrs, Paloznak, Felső-Eőrs, Lovas, parányi 6713 21| tanitója zavarában... Sőt Paloznakynak ugy tetszett, hogy amikor 6714 21| jászmihályi ujságok után...~ ~Paloznakyt kissé kioktatták az udvari 6715 11| A fiu megmaradt a papi pályán és Haller Idától nem maradt 6716 12| laktunk, édesapja barátom és pályatársam volt, de korai halála gyorsan 6717 11| hevert, himzett óratartók, pamutdinnyék, likőröskészletek a különböző 6718 15| eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyit. Minden uj ismeretség 6719 9| volt s a gróf épp dühösen panaszolta a rendőrnek a sulyos balesetet, 6720 2| ablakok, képek, fegyverek és páncélos vitézek a sötét zugokban 6721 22| ezzel a furcsa fölirással: A papa kedvence. Egy XVI. századbeli 6722 9| vihartépett öltönydarabot és a pápaszemén át sunyi pillantásokat vetett 6723 10| okolsz, engem hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl 6724 8| keményebb, mint egy kálvinista papé. Ma reggel találkoztunk 6725 10| föl:~ ~- Mit ér, ha ezek a papiremberek boldogok lesznek, mikor 6726 20| óta. Békén pihent a hosszu papirnyelv, melyet máskor a fecsegők 6727 4| egyháznagyi keresztek, a papirok, az aranypénzek között s 6728 2| szabóm szamárfejét, én, a papirosvárak és festett erdők koronázatlan 6729 19| megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek mozdulatlanul usztak a hajó 6730 4| egyházmegye legcsinosabb papja, - mialatt a fejét sötéten 6731 2| kedves regényeimben, este, a paplanom alá bujva, mig odakünn sürü 6732 21| érdekelte Paloznaky Mihályt, a papodvármegyei főispánt, a vesztfáli hercegnő 6733 1| Május eleje volt, a Prater paprikajancsis bódéit már belepte a hófehér 6734 4| megszólalnak s a vár összes papsága megrendülve kapja le a fövegét... 6735 1| városából és velük érkezik a parádéskocsis és a komornyik is, akik 6736 4| személyzet, a seprőbajuszu parádéskocsisok s a halzsiros majorságbeli 6737 23| üvegajtón át Sauters egy magas, paradicsomvörös urat látott közeledni a 6738 8| hátgerincsorvadása, sőt néha paralizise is van, s amióta egyszer 6739 2| szentföldre zarándokolt parancsolóm visszajövetelét hirdeti... 6740 10| szeme csillogott, kezével parancsolva mutatott a palota belseje 6741 17| inasok távoznak, hogy a parancsot teljesitsék. Az urak az 6742 19| játszottak néhol félmeztelen parasztgyerekek. Egy kis leány az ér sikos, 6743 19| Közelebb mentünk a vén paraszthoz, aki megbillentette előttünk 6744 7| egy pusztán nevelkedett parasztleányzó, - ez a gondolat százszorosan 6745 12| s csizmában jár a falusi parasztokhoz, akik piszkos koronákat 6746 23| sem felejtette el azt a páratlan élvezetet.~ ~- Mindnyájan 6747 11| titkaiba, egyszerre köddé és párává foszlik a Haller Ida napsugaras 6748 1| kucsmáján, kardja markolatán és párducbőr-mentéjén borsónagyságu drágakövek 6749 18| cigarettákat, két szobalány parfait-t és fagylaltot hordott szét, 6750 2| szertartásosan lépkedett a parfaitból készült bazilika mögött, 6751 22| harcos vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek le, az iróasztal 6752 2| bandéristák toporzékoltak paripáikkal az erdőszélén s festői menetben 6753 15| köveit egykor a Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz 6754 18| kicsisége tudatában, bizvást a parkett alá sülyedhetett volna. 6755 1| a bécsi császári palota parkettjén töltött el, az ezer gyertyalángos 6756 23| szórtak derüt a termek fényes parkettjére. Az ötödik teremben egy 6757 1| vidéki kuriára, melynek parkjában, egy alacsony dombháton, 6758 12| Drágffy-várat, a hozzávaló parkkal, szántóföldekkel, majorságokkal, 6759 1| ablakai alatt elterülő parkra, melynek fái most farsangi 6760 5| gyönge sóhajtással visszadőlt párnáira. Egy pillanatig csönd támadt, 6761 18| siklott végig a táncoló párokon, akik e fajta alsórendü 6762 18| Oh nagy férfiu, hiába paroláztál délelőtt husz kegyelmes 6763 19| homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé még lebegett 6764 22| masztodon bordacsontjára himzett partelli volt akasztva, ezzel a furcsa 6765 23| hagyományai értelmében, lelkesen pártfogolta a zenét, az irodalmat és 6766 22| Häutler, az orvosok másik pártjának, fanatikus és kikiáltott 6767 6| bucsupillantást a csatorna partjára, ahol az uram összeszoritott 6768 19| kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, 6769 6| második csak egy rokonszenves partner, akivel jól esik irodalomról 6770 6| akit csak egy rokonszenves partnernek tart?~ ~A fehérhaju asszony 6771 7| csókra vágyakozó, szerelmi partnerré tudom átalakitani, aki egy 6772 17| megszólal: Tot svimt a’! A parton állók magukból kikelve mutogatnak 6773 19| De félórányira a füredi parttól a szél hirtelen megállt, 6774 20| egyszer csak véget ér az én passzióm? Tovább kergetnek-e vajjon 6775 4| ered, hanem a kenetteljes pásztorlevélből, melyet a püspöki helynök 6776 10| semmivel se külömb a szerelmes pásztornál; és XIX. Tivadar, mikor 6777 5| dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi borocskájuk, 6778 10| deklamálta Gránát báró páthosszal...~ ~Kanonenstein lovag, 6779 5| kicsiny laboratórium, ahol pátor Antonius a lombikjai és 6780 5| Ego te absolvo, in nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~ 6781 1| nappalijában, hogy koronás Patronájától búcsut vegyen. Oh, mily 6782 1| fogja bocsátani ezt az egész pávahadat, mely a péterpusztai udvart 6783 1| fehérsipkás, francia szakács páváskodott, az ősi rézkondérokat vászonzubbonyos 6784 22| átsétált a tanársegédek pavillonjába, s hangosan megkopogtatta 6785 15| végre föltálalták a buja pázsitra (még fagylalt és tea is 6786 1| külön házat épitsenek a pecéreknek, akik a jövőben az angol 6787 12| lángész-kereskedőknek, hideg halra, pecsenyére és koránérett dinnyére is 6788 4| pillanatig, amikor a közjegyző pecsétet fog nyomni az elhagyott 6789 10| meglátván a skót király pecsétjét, nyájasan igy szólott az 6790 11| előtti nyári nap, mikor a pécsi szemináriumból idelátogatott 6791 3| PEÉLY ÉS A BARÁTNŐJE.~ ~Peélyhez, aki szokása szerint korán 6792 3| ironikusan sütötte le a szemét, Peélynek pedig egy furcsa gondolat 6793 3| hire eljutott, napilapjában pellengérre állitotta a hitvány szinházigazgatót, 6794 15| mélyében, mig előtte egy pelyhesállu fiatalember hajlongott.~ ~- 6795 4| pincemester ezért csapolja meg a penészes hordókat, mert mindez egyszerü 6796 1| elgondolkodva tette le kezéből a pennát, hogy hosszan nézzen az 6797 9| ugyszólván alig volt valami pénzbeli érték. A novellahősöknek 6798 9| fordult a festő felé.~ ~- Van pénze? - kérdezte lágyan, szenvedően.~ ~- 6799 9| megfordult, jól tudta, hogy ez a pénzecske a hajnali órák jókedvében, 6800 9| ur odabenn van.~ ~- Az én pénzemért ugyan nem lesz többé nagyságos 6801 9| forintot...~ ~- Átadtam neki a pénzemet és a gróf hálásan kezet 6802 3| a Köruton, ahol csekély pénzért megtanitanak majd a gépirásra 6803 9| egy csirkefogó ellopta a pénzes erszényét. A bugyellárisában 6804 9| mesékkel szokta, kárpótolni a pénzről álmodozó müvészeket. Hol 6805 19| fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor ebéd 6806 18| szeszfőzdékről, fináncokról és pénzügyi problémákról beszélt, néha 6807 16| Vendégszereplésre nem telik, mert annyi pénzünk sincs, hogy Fedák kisasszonyt 6808 17| alvástól. Otthon néha addig pepecselek az iróasztal mellett, amig 6809 17| sajnálkozásra hajló hangulatuk ritka percében. Száz apróbetüs napi hir 6810 7| számláltam vacogó fogakkal a perceket, melyek egy édes találkozótól 6811 9| Az illető hölgy 6 óra 40 perckor a Riviérára utazik, ha tehát 6812 22| a teóriám helyes.~ ~Pár percnyi kinos csönd állott be, Szénás 6813 10| Felséges ur termeibe...~ ~A vén peregrinus ekkor csodamódra fölegyenesedett, 6814 16| a gazdája öt perc alatt pereputtyostul takarodjék, mert különben, 6815 2| pihent mellettem, s aki perfidül idetolakodott közénk, nemes 6816 10| Rögtön be kell csukni a pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~ 6817 22| természet jogán fentartja. Mily perspektivája a társadalmi élet változásainak, 6818 17| TANÁCSOS: A professzor ur pesszimista, mint mindig. Kérdezze meg 6819 18| öregur a frissen érkezett Pester Lloyd estilapját olvassa, 6820 19| egy-egy magányos házból, ahol pestiek laktak, álmos zongoraszó 6821 1| cifrálkodó bécsi maskara lett?~ ~Péterpuszta - a Zsomboryak ősi fészke - 6822 19| lubickolt. A viskók előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott 6823 16| s a teremben a festék és petróleum különös illata terjeng...~ ~ 6824 16| közt. Miska fölgyujtja a petróleumlámpákat, miközben a karzat lépcsőin 6825 14| ahol még mindig friss élet pezsgett, Takács elgondolkozva igy 6826 23| gyüszünyit az előtte álló pezsgőből.~ ~Sauters félhangon sugta:~ ~- 6827 11| minden kis diák mumusa, a piaci cserebere fölé a sötét félelem 6828 23| az alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkutnál énekelni kezdett, 6829 11| ablakból félórán át nézte a piarista-kert sárguló falombjait, melyek 6830 11| bájosan nézett az öregedő piaristára, hogy Szedenich tanár ur 6831 16| öt perccel félhét előtt pihegve hirülhozza:~ ~- Mindössze 6832 5| bugása, melyek éjjel-nappal pihenés nélkül dolgoztak, hogy a 6833 8| akarom, hogy ne zavarjanak a pihenésemben, mert a betegeimnek holnap 6834 17| szervezettől, hogy juliusban pihenjen...~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: 6835 1| a porrá lett Zsomboryak pihennek. De a vén testőr ravaszul 6836 2| valaha a kőszarkofágokban pihenő Bardóczy-ősanyák közé?...~ ~ 6837 15| József apát urról elnevezett pihenőnél, s karonfogva magával vitte 6838 6| szeliden kényszeritett, hogy pihenőre térjek s aggódva, de gyöngéd 6839 20| a magas ágyban, a falusi piktor Krisztus-képe alatt; négy 6840 9| páholyban:~ ~- Szedte-vedte piktorja, hadd mondja hát el, ami 6841 9| ezresbankóit tartotta. A piktorok néha fölöttébb dühösek voltak 6842 22| akivel a veszedelmesebb pillanatokban konferálni szokott. Hogy 6843 5| Siessünk testvérem, nehogy egy pillanatot is elmulasszunk...~ ~ ~ 6844 2| halálhörgését hallották. És e pillanatban elkeseredve gondoltam a 6845 3| irodájába. Az ostoba kis pillangó csakhamar áldozatul esett 6846 18| vállaim reszketnek, - de egy pillantás a tükörbe meggyőz, hogy 6847 5| bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában megvillant a boldog tudat, 6848 15| filozófus? Az asszonyok pillantásából az látszott, hogy nem tartják 6849 11| a Haller Ida napsugaras pillantásától...~ ~Szedenich tanár urnak 6850 15| csodálkozó, feddő és mégis boldog pillantásával szögezte a szemét a kisérője 6851 18| a tükörből, hogy ebben a pillantásban minden benne van, ami egy 6852 18| bizvást állithatom, hogy a pillantáshoz való aranyfedezet abszolute 6853 6| se vonultam el a kiváncsi pillantások elől: ebéd után sokáig ott 6854 18| csodásan lelkes, szinte rajongó pillantásomat megfigyeled, alkalmasint 6855 2| kérdeztem legcsábitóbb pillantásommal.~ ~Vőlegényem hálásan megcsókolta 6856 21| butorok között s a csöngetyüre pillantva, melynek drótjai a harisnyás 6857 18| felült tiz perc mulva ennek a pillantásnak; gőgös diplomata-arca fokozatosan 6858 7| ölelésemre, aki a szerelem pillanatában semmivel se józanabb, akár 6859 19| fölkelt, lecammogott ismét a pincébe, s mint e környéken mondják, 6860 19| Csakugyan kukorica hullámzott a pinceház körül, a csövek hosszu levelei 6861 19| bor is akad a Tamáshegy pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk 6862 19| vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes 6863 5| kolostort épitettek s konyhájuk, pincéjük hire messze elkerült az 6864 19| járt valaki, csak a dombos pincék előtt játszottak néhol félmeztelen 6865 19| bort, az öreg előhozta a pincekulcsot s pár perc mulva egy üveg 6866 23| álmosan hunyorgatott, a pincér igy szólt hozzá:~ ~- Méltóztassék 6867 10| egy csomag tarokk-kártyát pingálj... A világi hiuság nem igen 6868 15| nap a hónapos szobájában pipázott és a legviharosabb időben 6869 13| feledhetetlen téte a téte-je, a pironkodó vallomás, hogy a férjét 6870 2| kezénél fogva, s aki most pironkodva rámbizza magát, hogy az 6871 3| országos botrány hősnőjéhez. Pirosajku, nevető, jókedvü bakfis 6872 20| ágyától, hanem valami öreg, pirosbetüs könyvet betüzgetett hajnalig 6873 5| ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét 6874 8| Tehát figyelj rám!~ ~A pirospozsgás, szőke norvég isten (ilyeneknek 6875 18| percig habozik, az arca pirossá lesz, a kezével valami egészen 6876 10| király arcát egyszerre égő pirosság öntötte el, tagjai remegtek 6877 19| bámulva. A lenyugvó nap pirossága egészen körülfolyta s messziről 6878 18| állithatom, hogy az öntudatos pirulás tehetsége sokkal nagyobb 6879 18| legtalálóbban kormányozható pirulásnak lehetne mondani. Kedvesem, 6880 14| nem akarta, hogy valamikor piruljak e jelenetért. Akkor is gyöngéd 6881 21| tavaszi napon Emma hercegnő piruló arccal jött a rendes leckeórára 6882 20| fejedelemasszony maga dugdosta a piskótát a gyermek édes ajkacskái 6883 23| mosolyogva forditotta feléje pisze orrát. Talán őrült volt, 6884 22| kezdett egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike 6885 20| suhan el az élet minden piszkossága, senkinek sem jutott eszébe 6886 18| szerencse érte, hogy a magyar Pittet be mutatták neki, a redingot, 6887 9| hogy egy felnőtt ember pityereg? Itt a husz forint, vegyen 6888 10| a hatalmas fejedelem, a pityergő szerelmes álorcájában? A 6889 23| szárnyasajtókat, melyeken belül a plafond aranyos diszitései szórtak 6890 15| hátra a földre teritett plaideken, csak Gyurkáné meg a hadnagy 6891 23| tomboltak, és a vérvörös plakátok, melyek farsang táján öles 6892 15| kényeskedve hajladozott a zöld platánok között, mikor a Karolina-udvar 6893 20| Egyszer hazajött Gyuri, a plébánosunk unokaöccse, aki Pólában 6894 5| a palackokkal megrakott podgyászkocsik, a szines reklámképek, amelyek 6895 5| pillantásokat vetett a hatalmas podgyászkocsikra, melyek a francia telepről 6896 5| Felföldön; automobiljuk fürgén pöfögött ide-oda a hegyi utakon s 6897 20| A nővérhez, aki a kávét pörkölte, titokzatosan szólt Borbála 6898 16| az ünnepelt alsónadrágban pöröl a becsipett bonvivanttal, 6899 15| mint normális észjárásu poéta. Kata a legédesebb teremtés 6900 13| szerelmes siheder? Életének mely poétikus epizódjaira gondolt itt, 6901 13| emlékében mindörökre az illatos poézis leszek, akinek nincs neve, 6902 14| ifjuságukat. Nemcsak a nászutazás poézisát, hanem a reá következő évek 6903 6| voltam szomoru életének poézise, habozhattam-e hát egy pillanatig 6904 1| vasárnaponkint, duplatokás kocsis és pofoncsapott kalapos inas nézte le az 6905 5| dörmögte:~ ~- Istentelen pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba 6906 15| kellett önteni az asszony poharába, vagy valami pikáns ételt 6907 23| szorgalmasan üritgette a boros poharakat, melyekbe a lakáj sürüen 6908 23| keltettek a Volgától a Póig, Sauters csakhamar vagyont 6909 10| nem több a levegőben uszó pókhálónál...”~ ~Az is lehet, hogy 6910 3| friss feketét főzött, s pókhasu, hollandi flaskókat állitott 6911 3| áldozatul esett a mogorva, vén póknak, aki a közhit szerint huszonöt 6912 5| pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az Ur szegény 6913 20| plébánosunk unokaöccse, aki Pólában volt négy évig a tengerészeknél. 6914 12| GRÓFNŐ.~ ~A könyvkereskedés polcai előtt, nyakig belemerülve 6915 15| nyárspolgárrá lett. Már egyetemi polgár korában egész nap a hónapos 6916 12| köré, aki megcsontosodott polgárember létére azóta állandóan bricseszben 6917 8| Napoleonná növekszik, de a polgári életben bizony kissé műveletlen 6918 10| rajtam...~ ~- Talán valami polgárlányba vagy szerelmes, szegény 6919 16| társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai ölelték, egy ezüstforintos 6920 10| felséges barátjával, hogy a politikai viszonyok sulyos bonyodalmakkal 6921 8| mint a helyesirásról vagy a politikáról. Hiszen a neuraszténia hiánya 6922 18| szivből gyülölök minden politikát, már tiz óra előtt ott voltam 6923 18| közül te vagy a nagyobb politikus?~ ~Igy volt. És most, ahogy 6924 18| sok éretlen lány a komoly politikusnak, aki pár órával ezelőtt 6925 8| aludni jobban tud, mint egy pólyás baba, és - neked bevallom - 6926 2| hálóinges kisfiura, aki egy pólyásbaba derüjével pihent mellettem, 6927 2| bevonulásunk ezeregyéjszakai pompájában, melyhez hasonlót sok-sok 6928 12| kérdezi tőlem, amig a tavaszi pompájukban ragyogó kirakatok előtt 6929 19| hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli kalapok elől, a 6930 22| ahol Dömjénné már csinos pongyolaruhában várta a hófehér ebédlő-asztalnál...~ ~- 6931 23| urnak, - mondta, - hogy pontban három órakor ott leszek.~ ~ 6932 19| között.~ ~A hegy magasabb pontjain megszünt minden nesz, a 6933 14| védekezésre s a veszélyes pontokat együgyüen védelem nélkül 6934 4| iródnak ide, akik ceruzájukkal pontosan megjelennek a püspöki palotában!...~ ~ 6935 22| keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a leszármazást 6936 19| brise-t, olykor egy ezüstös ponty ütötte ki magát a kis hullámkarikából, 6937 5| kotkodácsoló tyukok, a tekintélyes ponty-virilisták, akik örökre bucsut készülnek 6938 17| kihalászták, mint valami pontyot. Már jön a csónak kifelé.~ ~ 6939 9| orokat is csak a francia ponyvairók regényeiből ismerte. Honnan 6940 18| ez méltó Teleszkyhez vagy Popovicshoz is?) Mások is mondták, magam 6941 22| nyitotta föl, aki kezében nagy poroló seprővel nézett ki előbb 6942 22| glabellán - és tizezer idegen poronty közül kiválasztom nektek 6943 17| forintot... a feleségem... a porontyom éhezik... Már zsákot is 6944 20| azért nem szeretni ezt a porontyot?...~ ~A portában a remegő 6945 16| müvirágokból készült koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől 6946 3| pár héttel ezelőtt nagy port vert föl a budapesti sajtóban. 6947 20| lépcsőről... Odabenn meleg van a portán, mindjárt jobban lesz, meglátja...~ ~ 6948 5| legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta a kaput s a következő 6949 21| nézett utána az összehajló portiére mögé.~ ~Még aznap este megtudta, 6950 12| arckifejezéssel állt meg a portière függönye előtt.~ ~- Zavarom 6951 2| estéken az országutakon portyázzék, hogy könyörtelenül vérpadra 6952 16| becsületemre mondom, hogy pórul jár...~ ~ ~ 6953 10| is elhatolt. És mivel a posta még akkor lassabban járt 6954 1| hófehér akáctenger és a postakocsik postillonjai, akik a Schneeberg 6955 1| virraszt a kancelláriában s a postamester néha violapecsétes levelet 6956 1| akáctenger és a postakocsik postillonjai, akik a Schneeberg völgyei 6957 4| melegségét puszta kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes 6958 16| És a Duval Armand lesujtó pózával dörgi a szerencsétlen Grün 6959 22| amelyen a leszármazást pozitive konstatálni lehessen. Mit 6960 1| kövezetén.~ ~Május eleje volt, a Prater paprikajancsis bódéit már 6961 18| regényben irni szokták, - prémekbe burkolt, szende, fiatal 6962 7| vette rövid bundácskáját, prémes sipkáját lassan eligazitotta 6963 18| szobalányról, légfütésről, premierjegyekről és gyémánt diadémokról álmodozott, 6964 19| Budapesten, s mióta a csurgói preparandiát elvégezte, mindig itt tanitóskodik 6965 19| itt-ott nyitogatták föl a présházak ajtaját, de az idén valamennyi 6966 19| szüretelők jártak-keltek, a présházban két-három héten keresztül 6967 10| emberekkel, akószám készitette a „prima matériá”-t, mely az életet 6968 16| Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~Kikeresték a müvirágokból 6969 16| más dolguk van, minthogy a primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre 6970 23| örökösével. A két sondersbergi princessz két bájos, fehérruhás gyermekleány 6971 21| Meerhäns grófnő, a kis princesz udvarmesternőjének jelenlétében. 6972 2| tündököltek a szivárványos prizmák tüzében.~ ~- Oh, méltóságos 6973 12| mindjárt eljutunk ahhoz a problémához, amit a könyvesboltban fölvetettem. 6974 12| azóta is megfejthetetlen problémaként izgatja az irói fantáziámat.~ ~- 6975 18| fináncokról és pénzügyi problémákról beszélt, néha krákogott, 6976 12| értünk, ahol a Manci öreg professzor-bácsija lakik s fiatal barátnőm 6977 11| látva, hogy a matematika professzora álmodozva lapozza végig 6978 8| rendelőszobájáig.~ ~- Korányi professzorhoz akarsz menni? - kérdeztem 6979 17| fölhozzák, telefonálok a professzoromért.~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Ez 6980 18| elpirultam, miközben égnek emelt profilom, mely hizelgőim szerint 6981 17| BANKIGAZGATÓ: Nézz csak arra Promontor felé, ahol azok a vöröses 6982 21| való atyafiság révén is - protekciót kérjen. A kegyelmes ur, 6983 19| sohasem olvas egyebet a „Protestánsok Hetiközlönyé”-nél.~ ~Együtt 6984 15| kedvetlen és lehangolt, mert prózai és közönséges lénynek tart. 6985 12| Diana-fejem miatt, hanem sokkal prózaibb okból: a nagy müvésznek 6986 14| Higyje meg, hogy csupán mint pszikhologust érdekelne, vajjon igazam 6987 16| csőditünk be huszonöt forint áru publikumot..~ ~- Mennyi ma a bevétel?~ ~- 6988 4| ahogy a szomszéd egyházmegye püspöke a temetési menet élén megindul, 6989 4| szemeik előtt már látják a püspökkert buja déli növényeit, az 6990 4| eltöltötte. A félmilliós püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, 6991 11| afféle eleven francia babát, pufók arcocskával, aranyszőke 6992 22| összes anatómusai meg fognak pukkadni irigységükben. Ma délután 6993 10| Elfrida hercegnő? Ezt a pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? 6994 10| mert nem akarom, és ezzel punktum. Inkább még ma este bevonulok 6995 19| méreteket, a föld misztikus pupjai az emberi magányosság és 6996 3| igazság mellett. A magányos, puritánságában tetszelgő milliomos-ujságiró, 6997 19| zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a padláson, 6998 19| szeptember végén durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, 6999 1| Zsomboryak ősi fészke - egy puskalövésnyire feküdt a falutól, de a fiatal 7000 13| kicsiny Tatjánája, akiről Puskin dalolt az Anyegin történetében... 7001 4| szivek szánalmát, melegségét puszta kiváncsiság pótolja. Csak 7002 8| szavára hallgatok. Nem, jámbor pusztai tündérem, nekem nincs lelkiismeretem, 7003 6| Jánosékhoz mennék le az alföldi pusztájukra... Az ilyen nagy, oceánjáró 7004 17| és ezer segitség nélkül pusztul el, mert a véletlen nem 7005 14| Októberben volt, a pusztuló kertben jártunk, amig maga 7006 19| eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót nyerjek az estéli tombolák