IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7007 23| zongorakisérete mellett játszotta el ráadásul a Beethoven hegedü-hangversenyét.~ ~ 7008 1| királyasszony jóakarata. Egy rabiátus öreg ember, aki ifjukora 7009 3| mintha el akarták volna rabolni tőle! A szobában mély csönd 7010 6| este, mikor az éjszaka ujra ráborult a véghetetlen vizekre, a 7011 6| elkisérjen - ő mindig nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka -, 7012 21| tolongott az Izabella-nyaraló rács-keritése előtt... Szép lipótvárosi 7013 21| megy... Már ott halad a rácskerités mellett, egészen közel a 7014 5| dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos ablakon keresztül egy pillantást 7015 7| tüzték az esküvő napját, ráérő idejükben butoros-üzletek 7016 14| könyes szememet hirtelen ráforditottam. „Szeret? Igazán szeret 7017 23| a hires művészt, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a 7018 23| fiatalember maga is el volt ragadtatva a saját nagyságától s mélységes 7019 7| teremtés vagyok, aki ostobán ragaszkodom a régi iskolához.~ ~A tanársegéd 7020 9| szinte beteges szeretettel ragaszkodott a Királyválasztás mesteréhez. 7021 4| fölfelé. Mindez illat és ragyogás közepette, a május gyöngyvirágos 7022 1| kényelme vár! A tündérmesék ragyogása fogja bevilágitani az éjszakát, 7023 1| mert ilyen szemkápráztató ragyogásról mindaddig csak a dajkamesékben 7024 17| Mikor odafönn a csillagok ragyognak, szép és könnyelmü asszonyok 7025 17| orvosprofesszor, aki még rágyujt egy szivarra.~ ~A BANKIGAZGATÓ: 7026 8| ilyesmi bizalom kérdése.~ ~Ráhagyta és vigan szivta a szivarját; 7027 3| Tompa-utcai lakásba. Peély rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája 7028 21| a fürdőközönség kiváncsi rajokban tolongott az Izabella-nyaraló 7029 7| abból a ködös és légies rajongásból, melyről a regényekben olvashat. 7030 9| Itt a husz forint, vegyen rajt egy tisztességes koszorut...~ ~ 7031 2| évvel ezelőtt az eredeti rajzok szerint restaurálták. Meg 7032 22| kaoszban...~ ~- Le fogja rakni a székeket az asztal tetejéről 7033 16| csak a Steiner-gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik föl... 7034 16| foglal a pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint 7035 16| meghosszabbitják tiz perccel, - de Raksányinak, a jegyszedőnek semmi dolga 7036 23| ódon képei függtek aranyos rámáikban, Sauters föltette a csiptetőjét. 7037 2| fogva, s aki most pironkodva rámbizza magát, hogy az öregsége 7038 1| szempár még utolsó órájában is rámosolyog az örök sötétség kapujából. 7039 6| vagyok és most hirtelen rámszakadt az egyedüllét érzése...~ ~ 7040 5| összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsimultak a homlokáról; 7041 10| a trónszékhez, miközben ráncos homlokát a tenyerével végigsimitotta.~ ~- 7042 6| kora hajnalban automobillal rándultak át a hegy tulsó lábánál 7043 2| lábaim elé helyezi...~ ~Ránéztem a vőlegényemre, aki épp 7044 1| Csak avégre, mert ezentul a rangomhoz képest akarok élni, öreg 7045 21| Ha a sors azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem 7046 16| fiatalság többet járt a ránk-tamási fürdőbe, mint a hivatalba, 7047 5| kerül más, mint zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás 7048 6| hogy most még sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is 7049 8| mint a régiek mondták: oly rásztkóros), mint egy vérszegény, német 7050 1| pihennek. De a vén testőr ravaszul mosolygott, ha erre gondolt: 7051 13| imádkozott az urasszony ravatalánál, értelmetlenül nézte a különös 7052 4| mind-mind kivétel nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak s 7053 23| forditotta, egyszerre csak rázenditett a Bach csodaszép Zacone-jére, 7054 4| hálótermet elhagyta, szomoruan rázza a fejét. S a kis titkár, 7055 15| asszony, ugy látszik, nem reagált a hivásra. Szeniczeyné, 7056 20| Kegyes égi asszony, - rebegték, - ne engedd, óh, ne engedd, 7057 8| sutba dobom tizenöt percre a receptkönyvemet, s töredelmesen megirom 7058 2| harminc év óta ugyanazon recipe szerint rendeztek, a kopottjelmezes 7059 18| Pittet be mutatták neki, a redingot, a nyakkendőbe szurt gyöngyszem, 7060 18| szalon ajtajában megjelent. A redingot-t egy ifju képviselő viselte, 7061 18| mikor a század legelegánsabb redingotja a szalon ajtajában megjelent. 7062 22| a való értékére fogom redukálni ezt a horribilis ostobaságot...~ ~- 7063 4| lesz holnap abban a hirlapi referádában, mely a szegény püspök állapota 7064 19| vetés közepén. Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy 7065 21| ujra, hogy ott ül, mint régente, a vörös szalonban, miközben 7066 11| mégis ez az ártatlan kis regény képviselte az ifjuságot 7067 15| lénynek tart. Ilyenkor a regénybeli férfiideál jár az eszében, 7068 21| A vörös szalon naiv kis regénye megkapó akkorddal végződött: 7069 12| akik az angol asszonyirók regényeiben a szegény örökösnőket 7070 9| csak a francia ponyvairók regényeiből ismerte. Honnan kap az ember 7071 2| efféle helyekről a kedves regényeimben, este, a paplanom alá bujva, 7072 7| légies rajongásból, melyről a regényekben olvashat. Annyira kivánkozom 7073 3| Mostanig kétségbeesve ültem a regényem mellett, de hirtelen az 7074 6| az én szomoru fiatalságom regényét? Édes apám sikkasztása akkor 7075 21| hercegnő volt, aki angol regényével a kezében nézegette az ultramarinkék 7076 7| titokban lovagmesékről és regényhősökről álmodozik.~ ~ ~ ~ 7077 18| történetét.~ ~Mint a régi regényirók mondják, menjünk vissza 7078 18| olvassa, egy-két csinos leány, regénynyel és kézimunkával a kezében, 7079 9| vicinális Sedlmayer, aki reggel-este ott kóborolt a müvészek 7080 8| utcákon is szédülni kezd, reggelenként mézeskalácscsal se lehet 7081 9| Önnek... Holnapig... kora reggelig, amig a kegyelmes urhoz 7082 18| ÁLLAMFÉRFIURÓL.~ ~Képzelj egy reggeliző terrászt a wörthi tó partján, 7083 8| képzelődő (vagy mint a régiek mondták: oly rásztkóros), 7084 11| álmodozva lapozza végig a régimódi, megfakult arcképeket. És 7085 16| poros és vedlett volt már a régiségtől s melyet immár huszonkétszer, 7086 5| A jó Isten utjai azonban rejtelmesek és kifürkészhetetlenek... 7087 21| világtörténelembe!~ ~Mit értett e rejtélyes fölkiáltás alatt? Maga sem 7088 8| művészi genieje micsoda rejtett és láthatatlan forrásokból 7089 20| kövére s nedves haját sirva rejtette el a kapusné kendőjébe.~ ~- 7090 5| javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött vágvölgyi kolostort. A kicsiny 7091 10| személyedre... Az igazi ok örökké rejtve marad előtted, mert senki 7092 10| darabra törött szét) és rekedten, magánkivül kiáltotta:~ ~- 7093 17| szivaros asztalt, melynek rekeszeiben a kanonok-cingulusos havannák 7094 5| podgyászkocsik, a szines reklámképek, amelyek egy barnacsuhás 7095 5| pálinkafajjal s mesébe illő reklámmal árasztotta el a világot. 7096 22| folytassák a kontráikat és a rekontráikat. Szénás, - fordult aztán 7097 3| észre, hogy a hangja épp ugy remeg, mint valaha, harmadik jogi 7098 18| arcomat láttad volna, ha kezem remegését, elfogult beszédemet, csodásan 7099 10| pirosság öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség 7100 15| fogsz ismerkedni vele, mert remélem, hogy velünk ebédelsz.~ ~ 7101 4| helynök kibocsát?~ ~- Nos, remélhetünk-e még?~ ~De az orvos, aki 7102 10| holott mindeddig még hinni se reméltem, hogy a puha, akaratnélkül 7103 13| fokozódik, nincs is igen remény arra, hogy három napnál 7104 18| jövőről, megismertetett a reményeivel és az ambicióival, viharosan 7105 19| hideg tejet. Giovanni abban reménykedett, hogy balatoni bor is akad 7106 15| Minden uj ismeretség uj reménységet kelt a szivében, hogy végre 7107 4| bajusztalan huszár - utolsó, reménytelen kisérletül - erős champagnei 7108 17| szinte zöld volt... olyan rémesen zöld, mint az a viz odakünn... ( 7109 3| akivel szemben bölcs és hideg remetének érezte magát, most egyszerre 7110 2| koporsóikban feküdtek, s ugy rémlett, hogy sok-sok évszázaddal 7111 4| nesztelen suhanása s az a rémületes tudat, hogy e világon senki 7112 6| reszketve, borzongva, a halálra rémült gyermek félelmével bujtam 7113 15| majd föl nem kiáltottam a rémülettől... A szép asszony ragyogó 7114 1| holnaptól fogva más lesz a rend, mint eddig volt. A megholt 7115 8| ostoba azt hitte, hogy minden rendben van ezzel a kijelentéssel. 7116 1| tavaszi napon kőmüveseket fog rendelni a kastélyba, hogy külön 7117 8| meg se áll a Korányi tanár rendelőszobájáig.~ ~- Korányi professzorhoz 7118 13| koszorut egy ismeretlen öreg ur rendelte. Többet a virágos boltban 7119 4| csörgeti kulcsait, épp olyan rendesen kiadja a szükségeseket, 7120 12| termeiben. Lovagol, vadászatokat rendez s fantasztikus ünnepélyekkel 7121 3| hollandi elzevir-kiadásait rendezgette könyvtárszobája csillárja 7122 12| regényes: leveleket irtam, rendezgettem a Drágffyaktól átvett családi 7123 16| folyik. Csapó a kellékeket rendezi, az ünnepelt alsónadrágban 7124 4| rokoni kéz sietve kutat, rendezkedik itt ama közeli pillanatig, 7125 2| ha annyira nagyra vagy a rendezői talentumoddal!~ ~Hogyan 7126 2| önönmagát tartja a világ legelső rendezőjének, holott voltaképen annyi 7127 21| vele: Emma hercegnő, amig a rendhagyó igék törvényeit magyarázta 7128 11| Tizenkét évig volt a nyitrai rendházban és igy kissé megérzett kiejtésén 7129 11| Veszprémbe helyezték át a nyitrai rendházból, a gimnázium környékén megdöbbentő 7130 23| kis operettfejedelemnek a rendjelecskéit, de egy rozettával több, 7131 4| vánkost, az elhunyt ragyogó rendjeleivel. Már szinte látják, ahogy 7132 9| mérgesen hadonázott egy csoport rendőr és fiakkerkocsis között. 7133 9| épp dühösen panaszolta a rendőrnek a sulyos balesetet, mikor 7134 17| az inast és megüzenem a rendőröknek, hogy hozzák ide azt a szegény, 7135 17| a partra és megmondod a rendőrnek, hogy azt a szerencsétlen 7136 20| nyakába akasztottak és rengeteg tömegét osztották szét a 7137 2| az eredeti rajzok szerint restaurálták. Meg van még a régi lovagterem 7138 12| izgatott a dolog elméleti része, semhogy magammal törődtem 7139 9| Sárkány, a nyári évad jó részében, a kertáji kastély tornyában 7140 23| Talán őrült volt, vagy csak részeg, - s miközben a nagyherceg 7141 5| mert nagyon is kiveszitek a részeteket az élet örömeiből... De 7142 11| molnára volt-e a te anyai részről való nagyapád?...~ ~György 7143 4| asztalra kitettek. Óh, mennyire résztvesznek valamennyien ama fájdalomban, 7144 17| az utjukba a jókedvük, a részvétük, a sajnálkozásra hajló 7145 17| ájuldozó embert, az inas részvevően melléje ül. A fiakker elrobog. 7146 1| mint társai a kertekben és réteken, ha a félelmetes nyári zivatar 7147 22| lehet, ez: Bizonyits vagy retirálj! Én a magam részéről szivesen 7148 3| fiatal férfit, néha attól se rettent vissza, hogy kissé megleckéztesse 7149 9| De Sárkány, akire most rettentő sullyal nehezedett a becsületes 7150 19| délután - Balaton-Füreden reunion készült este a nagyteremben - 7151 2| magát, hogy az öregsége réve felé elvezessem.~ ~- Hát 7152 11| szegélyezte. Kopott, zöld reverendát viselt és mikor noteszéből 7153 23| egy napra megállapodott a rezidencáiban. A moszkvai császári opera 7154 23| Sauters Willy egy napot a rezidenciában tölt, s ebéd előtt, három 7155 1| szakács páváskodott, az ősi rézkondérokat vászonzubbonyos kukták surolták 7156 18| tárgyalást végre azzal a rezümével fejezte be, hogy a fiatal 7157 21| szinte valami mély álomból riad föl, amikor a fotográfus 7158 10| keresztül... „Ez azonban ne riassza vissza Felségedet - irta 7159 10| kérdezte aztán valami különös ridegséggel.~ ~- Igaz.~ ~- És az is 7160 19| melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek. 7161 16| kegyetlen Steiner nagy rimánkodásra átengedett az előadás végéig, 7162 15| zuhatag egyhangu, álomba ringató muzsikája. Még az előző 7163 20| pillanatig...~ ~Aggódva ringatta karjaiban a kicsikét, mely 7164 4| beszél, ezek egyszerüen a riporterek kedvéért iródnak ide, akik 7165 22| magához hivatta azt a fiatal riportert, akivel a veszedelmesebb 7166 10| olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes 7167 9| hölgy 6 óra 40 perckor a Riviérára utazik, ha tehát a pénz 7168 4| micsoda kötelességeket ró az emberre az a körülmény, 7169 16| tüzoltók erős léptekkel robognak be a szinpadra és a nézőtérre. 7170 4| olykor-olykor a vasuti állomásra robogott.~ ~A szegény püspök haldoklott. 7171 18| Andrássy-uton át csengős tarantászok robogtak a kopár liget fái közé. 7172 4| bakon a kávészinü inassal, robogva kanyarodott a székesegyház 7173 9| porladt volna odakünn a rög alatt... Ennek épp huszonhat 7174 6| ahol tréfás hangversenyt rögtönöztek, majd álmodozva fölmentem 7175 5| pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét az élvezetekért sóvárgó 7176 12| fiatal barátnőm most már röviden befejezte az elbeszélést.~ ~- 7177 11| Kolnay György!~ ~Egy sápadt, rövidnadrágos fiucska lépett ki a tábla 7178 4| amig szivbaja nem tört ki rohamosan, alig töltött itt évenkint 7179 21| A fiatalember égő arccal rohant haza, s amig a föntebb idézett 7180 5| lángok előtt, sötét alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve 7181 21| ragyogott, kihajtatott a rohtmühleni vasuti állomásra... A hercegnő 7182 18| szorgalmasan egymás mellé rójja, néha kokett és ingerkedő 7183 2| s rubinköves kis gyürüje rokokó bájossággal siklott végig 7184 2| végigrobogtak. Asszonyok, tarka rokolyákban, álltak a sötét szakadékok 7185 4| között s egy becsületes rokoni kéz sietve kutat, rendezkedik 7186 18| leányszoba, a meghatott rokonok s szegény apa vonagló szájaszéle, 7187 23| hallottam, mikor felséges rokonomnál, a német császárnál játszott. 7188 13| koporsóját elboritotta, a rokonság a temetés előtt egy fölirás 7189 18| kék vizre, mely oly közeli rokonságban áll a mi Balatonunkkal, 7190 4| kamarás ur, aki ez esetben a rokonságot képviseli, kitünően felfogja, 7191 17| embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a szegény 7192 22| társadalmi élet változásainak, rombadőlése a csalás, a hazugság, a 7193 20| boldog évek emléke, melyeket romlatlan szivvel töltött itt valaha, 7194 15| ki diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok 7195 16| el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt... A megpróbáltatás nehéz 7196 10| A világi hiuság nem igen ronthatott meg, mert te ugyszólván 7197 3| halálrafáradtan és farkasétvágygyal rontottak be a Tompa-utcai lakásba. 7198 18| levegőjébe s a zongorát néha ropogós cigánymuzsika, az ozsonnát 7199 23| is, - szólott a zsemlyét ropogtatva, - de dicsekedés nélkül 7200 9| a csizmája félelmetesen ropogott, de azért jókedvüen nyujtogatott 7201 20| hideg, havas éjszakából egy roskadozó leány bukott be a homályos 7202 7| asszonyok: az álmodozók, a rosszak, a meg nem értettek, a mártirok, 7203 15| aki tulajdonképen minden rosszaságtól irtózik. Az ártatlan kacérkodása 7204 12| ugylátszik, sohase fognak annyi rosszat irni a hisztérikus asszonyokról, 7205 23| Willynek; ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanitotta zenére 7206 23| bemutatták, Sauters, aki rozettás frakkjában jeges arroganciával 7207 23| a rendjelecskéit, de egy rozettával több, az bizonyos...~ ~VII. 7208 10| szépséges feleségét. És amig ők, rózsaillatos tavaszi estéken, szerelmesen 7209 19| uszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte néhány kertészlegény, 7210 19| zellerágyak között, itt-ott nagy rózsák nyiltak; egy-egy magányos 7211 14| pedig kocsiderékszám hozta a rózsákat és a regényeket. Sohase 7212 2| tárt föl előttem, melyben rózsaszin lámpa égett, s ahonnan egy 7213 3| megijedne-e a kisleány, ha ajkát a rozsdavörös hajához nyomná? Ez a gondolat 7214 13| megöregedni a tamáshalmi rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára 7215 2| játszott ősei várában, s rubinköves kis gyürüje rokokó bájossággal 7216 23| volt, s mikor Sauters a ruha szelid kivágására omló aranyszőke 7217 10| Hozzá? Téged? Ebben a ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek 7218 5| hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt - 7219 3| rájött, hogy pajtása a hosszu ruhája dacára még iskolásleány. 7220 3| elsirta előtte, akinek rövid ruhájához önkéntelenül hozzáképzelte 7221 21| asszonyok, csipkés reggeli ruhájukban, babys, vörös szalagos kalappal 7222 18| ott a szerteszét heverő ruhák, nászajándékok s csecsebecsék 7223 6| Nem volt dekolletált ruhám, mint az amerikai hölgyeknek, 7224 9| váratlanul elégett az a ruhás szekrény, amelyben az ezresbankóit 7225 15| Molnár Gyurkáné fehér csipkés ruhát viselt, melyből hófehéren 7226 7| lelkemhez, mint a mosóném ruhaszámlájának.~ ~- És én jobban érdeklem, 7227 21| évvel ezelőtt ment férjhez a ruméliai herceghez... Erről ugyan 7228 15| Együtt ebédeltünk, a saccoba öltözött huszárhadnagy a 7229 19| spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutterunk pár pillanat 7230 23| VII. Albert Henrik pedig sajátkezüleg tüzte mellére a sondersbergi 7231 10| bezárkózott az irószobájába és sajátkezüleg megfogalmazta azt a levelet, 7232 23| Csak most, legnagyobb sajnálatomra...~ ~Később a nagyherceg 7233 1| a vendégszerető födelet sajnálja tőlem!~ ~A szürke testőr 7234 6| kiönthessem valaki előtt, hogy sajnáljanak és vigasztaló szavakat sugjanak 7235 4| a kis kofasátorok alatt sajnálkozva suttogták a nevezetes hirt: 7236 18| magához, hiszen annyira sajnálom magamat!~ ~A zokogásom betölti 7237 17| jókedvük, a részvétük, a sajnálkozásra hajló hangulatuk ritka percében. 7238 16| gyémánt-melltüjét, mellyel a sajó-szentpéteri nőegyesület megajándékozta. 7239 9| akarja, bármikor megnézheti a sajószentkovácsi anyakönyvet... - A szegény 7240 3| port vert föl a budapesti sajtóban. A rajongó, agyonkényeztetett 7241 10| Mit kiván ön, öreg salabakter? - kérdezte az előkelő Hoys-Hopp 7242 5| patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran ur szemében 7243 16| együtt szinészkedett Petőfi Sándorral, sőt három hónapig együtt 7244 1| leányhang, mely Zsombory Sándort rég elmult májusokra emlékeztette.~ ~ 7245 16| pénztár mellett, Raksányi, a sánta szabó, aki esténkint a jegyszedői 7246 6| az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki bajok 7247 22| megcsalt férjeket csak a Sardou drámáiból fogja ismerni 7248 5| állandóan a kövér tyukok, sárgahasu kappanok ápolásával foglalkozott, 7249 22| seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel diszitett leselkedő lyukon. 7250 19| hosszu levelei most kezdtek sárgulni a hegyoldalon. Az öreg végignézett 7251 11| át nézte a piarista-kert sárguló falombjait, melyek mindjobban 7252 22| ment el az Erzsébet-tér sarkáig. Innen csak pár lépés volt 7253 18| férfiára, aki az asztal tulsó sarkán a körmeit fényesiti. A bájos 7254 1| sörkorcsmáiban, vigan összeütötték a sarkantyuikat, mintha a határerdők felől 7255 15| férfiideál jár az eszében, aki sárkányokat öl és pamutot gombolyit. 7256 9| köny a torkába fojtotta Sárkánynak azt a gorombaságát, amit 7257 8| a fejemhez jogosan, hogy sarlatán vagyok; orvos, a boldogult 7258 7| megkristályosodása annak, amit a sarlatánok szerelemnek mondanak...~ ~ 7259 17| nézik, amint az öngyilkost saroglyára fektetik s négy markos ember 7260 10| gyermek, akit mestere a sarokba állitott:~ ~- Ha tudnád, 7261 17| csöpög a viz. Deresedő haja sárosan tapad a homlokára. Igen 7262 16| óhajtása ellenére hagyta ott a sárospataki liceumot. Az öreg Pataky 7263 6| szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos birodalmában, 7264 10| háztetőit - egy kopott, sasorru öreg ember nem jelentkezik 7265 23| később négy, vagy öt pohár savanykás champagneit hajtott föl 7266 16| direktorné toalettjeit igazitja - Schafarik ur és neje (a direktor házigazdái), 7267 16| Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és a lármázó gyermekeket 7268 1| postakocsik postillonjai, akik a Schneeberg völgyei közül jöttek, zöld 7269 10| kerek három hét mulva ért el Schwarzwaldenbe az az udvari futár, akit 7270 10| keblére borult, mint valaha a schwarzwaldi kastélyban szokta és elkeseredve 7271 3| Tudja, hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe utazott a hugához, 7272 10| szived sebét...~ ~- Az én sebemet csak a halál tudja begyógyitani, 7273 10| járt föl-alá, hogy a fia sebére orvosságot találjon. De 7274 13| végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén szobránál fölkanyarodott 7275 7| már első gyakornok volt a sebészeten, sugár, asszonyosan izmos, 7276 7| egy-egy ábra fölé, mely valami sebészeti műtétről szóló cikket illusztrált. 7277 10| tudná gyógyitani a szived sebét...~ ~- Az én sebemet csak 7278 11| halála előtt...~ ~Mint a sebzett vad, ugy ugrott föl Szedenich 7279 11| megrántotta odakünn a nagyhangu secundus csöngetőt, mire Szedenich 7280 9| müárusa volt, afféle vicinális Sedlmayer, aki reggel-este ott kóborolt 7281 11| gyermeket) nem Haller, a Sédmalom molnára volt-e a te anyai 7282 3| nyilvánosságra hozza. Mikor ellenfele segédei később jelentkeztek a könyvtárszobájában, 7283 19| ur, az arácsi Szeretetház segédtanitója, aki mindenféle gizgazt 7284 19| s Giovanni megkérdezte a segédtanitót, nem lehetne-e itt kapni 7285 13| héten, de az se tudott már segiteni rajta.~ ~- És ki volt az 7286 10| Egy pápaszemet? Mit segithet egy pápaszem a bajomon?~ ~ 7287 10| valamit, ami még a bajodon segithetne...~ ~- És mit készitettél? - 7288 14| bánata van? Mondja meg, hátha segithetünk a bajon!” A kezem a vállára 7289 17| magától. A mentők kocsira segitik a boldogságában ájuldozó 7290 17| boldoggá tettek: ezer és ezer segitség nélkül pusztul el, mert 7291 17| illusztris házigazdánkat, hogy segitsen rajta, alkalmasint soha 7292 2| vinnie a tarjánkői várba! Sehol se tudnám ugy szeretni magát, 7293 18| szerencsétlen áldozat, még sejtelmed sincs róla, de én akár holnap 7294 12| kirakatok előtt elhaladunk.~ ~- Sejtelmem sincs róla!~ ~- A Drágffy-várat, 7295 14| magánál valami rossz szándékot sejtene... Nem csak iskolatársak 7296 18| a villogó pillantása ezt sejteti velem. Egy percig habozik, 7297 14| az eszembe. Maga aligha sejtette valamikor, hogy én egész 7298 6| vagyok egyedül többé...~ ~Sejti már, kedves barátom, hogy 7299 3| az öreg barátja? Vajjon sejti-e, hogy mit forgatok a fejemben, 7300 20| gyermeket elrejthessék a kápolna sekrestyéjébe. A püspök titkárával jött 7301 9| be lesz gombolva a fehér selyemcipellőmön és Anitta be fogja önt bocsátani 7302 10| pápaszemet szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. 7303 13| nem akadt gazdája. A habos selyemszalagon ezek a misztikus szavak 7304 10| volna a szemét a király selyemszalagos cipellőjéről.~ ~- Jó báróm, - 7305 10| szeretettel megsimogatta a király selyemszőke hajfürtjeit.~ ~- Nekem te 7306 2| elkeseredve gondoltam a selyemtapétákra, a csillárokra, a drága 7307 2| gyolcsfőkötős öreg asszony egy selyemtapétás öltözőszobát tárt föl előttem, 7308 1| kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit a tüz elé tartva, álmodozva 7309 18| vizben feltünnek a legelső selyemtrikók. És e sugárzó, életvidám, 7310 1| melyet a császárné lengő selyemuszálya sepert végig, egy farsangi 7311 19| reggeli kalapok elől, a selyembluzok idegessé tettek. Ilyenkor 7312 1| hercegnője állt, bő és elomló selymekbe burkolva és egy ennivaló 7313 2| duplagallérján, mellcsokrának fekete selymén, a gyöngyházgombon, mely 7314 12| sugár, örökké jókedvü leány selypitve játszott gummibabájával 7315 8| megokolatlan szelidséggel, mely semmiképp se felelt meg benső indulataimnak - 7316 17| nyugodtan és ne gondoljon semmire.~ ~A TANÁR: Félóra mulva 7317 15| Oh, nem kell tartani semmitől... Hiszen Gál hadnagy is 7318 7| a szerelem pillanatában semmivel se józanabb, akár egy pusztán 7319 18| leányéletem ugy letünt a semmiségbe, akár a hófehér leányszoba, 7320 7| sokkal komplikáltabb valami, semhogy rövidesen megértethetném 7321 3| készül az uri élettel, a semmittevéssel és a barátnői zsurjaival.~ ~- 7322 10| óh barátságos olvasóim, semmivel se külömb a szerelmes pásztornál; 7323 20| élet minden piszkossága, senkinek sem jutott eszébe a leány 7324 2| Odakünn komor északi szél seperte végig a hegyeket, láthatatlan 7325 4| összes konyhai személyzet, a seprőbajuszu parádéskocsisok s a halzsiros 7326 22| aki kezében nagy poroló seprővel nézett ki előbb a sárgarézzel 7327 18| az öregebb gavallérok a serdületlen bakfisok körül settenkedtek, 7328 2| szinekbe öltözött komornyikok seregét s oly szertartásosan lépkedett 7329 6| boszulja meg a rajta esett sérelmet. Ezt az axiomát nem a drámairók 7330 3| Tudja, hogy ez a legnagyobb sértés, amit egy fiatal lány egy 7331 12| nélkül zsebrevágta ezt a sértést?~ ~- Kedves barátom, engem 7332 2| meg a napvilágot, sohase sértett meg értékes ajándékokkal, 7333 8| kegyetlenségemet, gunyosan, sértő nevetéssel kiáltottam ki 7334 7| iskolához.~ ~A tanársegéd sértődött arcot vágott.~ ~- Kedvesem, 7335 19| körül való egyhangu hajnali séta. Futottam a pongyola reggeli 7336 21| hallja, amelyik délelőtti sétái közben a sárga kastélyból 7337 3| pillanatig, hosszu és magányos sétáik ellenére, mindig csak okos 7338 3| meghozni azt az áldozatot, hogy sétáin gardirozzam.~ ~Peély és 7339 1| hogy a kocsim eltörött sétakocsizás közben? Most kénytelen vagyok 7340 19| hogy vidám asszonyokkal sétáljak az eszplanádon, s néha ternót 7341 12| de végleg elpuhult majmok sétálnak a hires parkban s a Neuraszténia 7342 23| hizelkedve karolt bele:~ ~- Nem sétálnánk egyet, mester?~ ~A lakáj 7343 21| többet, mint ezek a körülötte sétáló nagyvárosiak hitték volna. 7344 11| még egyszer föl meg alá sétált a tábla előtt s egyszerre 7345 6| OCEÁNON.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas 7346 3| maga ezután mindennap nagy sétát fog tenni a ligetben, ahelyett, 7347 18| serdületlen bakfisok körül settenkedtek, egy inas Luxorból érkezett 7348 1| császárné lengő selyemuszálya sepert végig, egy farsangi napon 7349 8| amióta egyszer az ágyban a Shackleton északsarki utazását olvasta, 7350 2| szóltam magamban:~ ~- Vén Shylock, ezt csináld meg, ha annyira 7351 23| szólott, - nem valami fin de siècle legények - mi?~ ~A főudvarmester 7352 5| haldokló várakozik rám? Siessünk testvérem, nehogy egy pillanatot 7353 21| katonás léptekkel tovább siet. Ugy képzeli, hogy a hercegnő 7354 20| szitáltak a sötét levegőben; sietős, vagy boldogtalan ember 7355 18| lányok kékrefagyott orral siettek a korcsolyapálya felé s 7356 20| Magamhoz tértem, tovább siettem, a messze hegyek elmosódtak 7357 23| millióra. Mikor egy-egy ujabb sikere után valami fejedelmi 7358 16| szinész tárcáját - nem kis sikerekben és diadalokban volt részem, 7359 9| tisztességes koszorut...~ ~Beer ur sikertelen kisérleteket tett arra, 7360 19| végigtekintettünk a hosszu tó sikján, ittunk egy korty friss 7361 6| fiatalságom regényét? Édes apám sikkasztása akkor tudódott ki, amikor 7362 17| olvasnak róla, a szemük unottan siklik át a banális sorokon, anélkül, 7363 19| s a zalai partok mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap 7364 18| bazárépület körül. Az uszodából sikoltás és vizcsobogás hallatszik 7365 3| behunyta a szemét, nagyot sikoltott, aztán boldogan és magával 7366 19| parasztgyerekek. Egy kis leány az ér sikos, zöld kövei fölött lubickolt. 7367 23| gesztenyeszinü haja selymes simaságban omlott le átszellemült arcáról. 7368 14| látogatásai óta.~ ~- Simi? Hogy Simibe komolyan szerelmes volt? 7369 14| és kinevetik. A szegény Simiben ugyancsak semmi se volt 7370 19| szünetlenül mossák a langyos, simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, 7371 10| már szerelmesen oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...~ ~ ~ 7372 19| egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta az alkonyati 7373 10| fürkészve.~ ~- Óh, Felség, - sipitozta a kicsiny szakácsmester, - 7374 7| rövid bundácskáját, prémes sipkáját lassan eligazitotta szép 7375 21| néha látni vélte a hófehér sipkát is, mely a buschdorfi Kogel 7376 6| semmi okunk rá, hogy ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit 7377 19| elszólit ezen az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~Nehézkesen 7378 10| igazi férfi föltámadjon. A siránkozó kérőnek nemmel válaszoltam, 7379 10| pulyát, ezt a gyávát, ezt a siránkozót? Van jó dolga, hogy egy 7380 13| volna a fehér gyermekasszony sirása, mikor bünének tudatára 7381 18| Szőke fejecskémet megujuló sirási rohamok közt hajtottam a 7382 8| támadta meg, mely hamarosan a sirba viszi. Ebéd után azzal a 7383 9| élővel tett jót, hanem a sirban nyugvó halottal...~ ~Sárkány 7384 4| vitték le a székesegyház sirboltjába. Nem a szivük, az érzelmeik 7385 1| eltünt a domb mögött, melynek sirboltjában a porrá lett Zsomboryak 7386 1| ilyenkor szájtátva álltak a sirdombok közt, melyek a dombtetőn 7387 9| anya és a legjobb feleség sirhalmán...~ ~Beer ekkor egy könnyet 7388 9| koszorut ne tettem volna a sirhalmára... Most vagyok legelső izben 7389 6| visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem tudom, de egyszerre 7390 1| a magyarnak bölcsejétől sirjáig itthon a helye. Szegény 7391 9| husz forintot.~ ~- Ugyan ne sirjon - mondta sötéten -, ki látta, 7392 14| fának dőltem és akaratlanul sirni kezdtem... Simi előbb ijedten 7393 18| nyakamba, megesküdtél, hogy sirodig megőrzöd számomra leánykori 7394 14| távollétében nagyon sokat sirtam... Tudja, hogy szerettem, 7395 3| e pillanatban az afrikai sivatag homokpartjai közt haladt 7396 10| szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. A király gyermek módjára 7397 8| határozottan megállapitotta magán a skorbut legjellegzőbb tüneteit is. 7398 12| luxusvonaton vigye el a skótországi tavak mellé. Sőt a környékbeli 7399 22| mondta aztán komoran, - az a skribler többet tud, mint én. A glabella-elmélet 7400 22| csontkoponyája pedig tele volt smirglivel és ezüstszappannal. Dömjén 7401 12| hogy micsoda forgószél sodort engem az érdekes házaspár 7402 12| gondtalan életkedvem hozta ki a sodrából? Ez a nő, aki a világ legelső 7403 1| katonák, távoli gránicok sörkorcsmáiban, vigan összeütötték a sarkantyuikat, 7404 2| sötét szakadékok mentén, sötétarcu férfiak lengették meg valami 7405 15| láttam mást, mint néhány sötétben kéklő hegypupot.~ ~Amig 7406 19| kék vize egy árnyalattal sötétebb lett. A segédtanitó biztatta 7407 1| órájában is rámosolyog az örök sötétség kapujából. De csak ő látja, 7408 1| farkasok vonitottak az éjszaka sötétségében. És csak lázas álmokként 7409 22| számolt, mig végre nehéz sóhajtás tört ki egyszerre a kebléből.~ ~- 7410 9| de a szokott szerelmes sóhajtások helyett a következő sorok 7411 5| kisasszony kezét és egy gyönge sóhajtással visszadőlt párnáira. Egy 7412 10| egymást, kétségbeesve igy sóhajtott föl:~ ~- Mit ér, ha ezek 7413 21| ember ellágyuló szivvel sóhajtotta:~ ~- Vajjon mi lett a kicsike 7414 6| hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra vettem egyik csinosabb 7415 19| állt velünk. Kiderült, hogy sohasem járt még Budapesten, s mióta 7416 2| vadászok és komornyikok sokasága sürgölődött a Mária Terézia 7417 19| Balatonon. Nekem is, mint annyi soknak, ambicióm volt, hogy szeptemberben 7418 1| grófkisasszony férjhez ment egy soknevü nemeshez, aki a távol madridi 7419 18| látszott rajta, hogy nem sokra becsüli az egész gyülekezetet, 7420 14| vele; hol Márjayéknál, hol Sólyoméknál, hol a Biró-kastélyban, 7421 19| segédtanitó beszélt valamit a Somogyi-familiáról, de én nem hallgattam rá. 7422 19| télen is életben hagy. A Somogyiak nem élhetnek meg, mint kukorica-csőszök, 7423 13| mulva egy alázatos ember sompolygott az ebédlőbe, aki mély hajlongások 7424 23| egy félóra mulva elutazott Sondersbergből.~ ~ ~ 7425 23| beszéljenek róla, mert a kis Sondersberg nagyhercege, ősi hagyományai 7426 23| megmutatta a művésznek a sondersbergi rezidencia műkincseit, a 7427 21| aranyvillácskájával még mindig a sonkaszelettel bibelődik...~ ~Paloznaky 7428 21| villásreggelit: két szelet rózsaszinü sonkát, egy lágy tojást és egy 7429 3| vagy megkinál egy szelet sonkával?~ ~Peély lóhalálában leküldte 7430 4| kéköves canonicus magister sopánkodva járt a palotában ki és be. 7431 16| Veszprém, Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta 7432 17| cigaretták beláthatatlan tömege sorakozik egymás mellé): Parancsoljatok, 7433 16| együtt helyet kap az első sorban, mig egy megbizható embere 7434 12| áthajolva olvasta végig a leirt sorokat, miközben fehér haja bizalmasan 7435 17| unottan siklik át a banális sorokon, anélkül, hogy a szánalomnak 7436 14| látszik, minden férjnek egy a sorsa: ott áll őrt, ahol nincs 7437 15| Istennek, meg vagyok elégedve a sorsommal. Mintafeleségem van, akit 7438 10| Addig busult, addig sorvadozott a szerelmes király, mig 7439 16| közönség tapsaival füszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- 7440 7| és a szellemi kiskoruak sóvárgásával szeretem? Ez nem lenne igaz, 7441 2| vágyakozva, mondhatatlan sóvárgással szállt vissza a multba, 7442 5| röpültek szét az élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok nemsokára 7443 1| schönbrunni park fái alatt, a spádés gavallérok bókjai és a 7444 16| Ugy gondolom, hogy a spájzba tettük, mikor eljöttünk, - 7445 16| összezsugorodtak a nedves spájzban, fehér müvirágai megsárgultak, - 7446 5| örömeiből... De mivel a spékelést annyira értitek, mint senki 7447 19| gyorsan igazitott egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis 7448 5| nomine patris et filii et spiritus sancti.~ ~Caudéran ur szemében 7449 7| a rendes utja, s melynek stációin édes kis iskolásleányok, 7450 4| hordókat, mert mindez egyszerü staffage a husz kanálnyi tea mellé, 7451 4| önkéntelenül is az egyik kanonoki stallumra gondol, amely még mindig 7452 18| vizpartot jelképeznek, s ahol statisztákként jókedvtől sugárzó, drága, 7453 16| nézőtérről még mindig csak a Steiner-gyerekek rakoncátlan lármája hallatszik 7454 16| folytatta szelidebben), menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja 7455 16| mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat és 7456 16| leslyukon, mindegyre csak Steinert, Steinernét, Kupkát, Schafarikékat 7457 18| drága, fiatal lányok és strandruhás, fehércipős gavallérok sürgölődnek 7458 13| ziláltan csillogott ki strucc-tollas utikalapja alól. Pár percig 7459 15| az urához, aki az egyik süldőleánnyal beszélgetett.~ ~Gyurka elégült 7460 19| én szinte éreztem, mint sülök barnára az afrikai hőségben. 7461 5| mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, az illatos 7462 19| hogy szeptemberben négerré sülve jelenjek meg ismét a főváros 7463 18| tudatában, bizvást a parkett alá sülyedhetett volna. De nem tette; nyugodtan 7464 8| akinek hajói a tengerbe sülyedtek. És mindezekkel a tünetekkel 7465 19| kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk 7466 18| strandruhás, fehércipős gavallérok sürgölődnek a nyári délelőtt verőfényében. 7467 21| láttak mást, mint néhány sürgölődő komornyikot, de vasárnap 7468 17| s a két inas oly frissen sürög-forog, mintha nem is most ébredt 7469 20| hamar elnyelte előlük a fák sürüje. A major két-három mindenese 7470 5| ibolyaszinbe olvadt az ég alja s a sürüségben egy-egy koránébredő madár 7471 15| kipirult arccal kerültek elő a sürüségből, az öreg urak is letelepedtek 7472 20| végig megette az édes, omlós süteményt.~ ~Egy reggelen azonban 7473 19| zavartam föl őket nyugalmas sütkérezésükből, mikor odafenn operett-nóták 7474 19| jön.~ ~A nap kegyetlenül sütött, én szinte éreztem, mint 7475 3| hanem kissé ironikusan sütötte le a szemét, Peélynek pedig 7476 4| perc mulva aranyos papi süvegében, harangzugás közt kerülje 7477 4| elhunyt egyháznagy aranyos süvegét, a püspök fényes halotti 7478 21| leejti a kezéből. Aztán sug valamit az udvarhölgyének, 7479 18| lépést csakugyan a jó isten sugallta nekem. Most az a hitem, 7480 15| nyári délután volt, a nap sugarai eltompultak a zöld falombok 7481 15| jó Isten tudja, hogy mit sugdoshattak örökösen?), Gyurka vélem 7482 21| elérzékenyült pillantással sugja neki: Gondoljon rám... Paloznaky 7483 6| sajnáljanak és vigasztaló szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány 7484 16| fekete számai... Maga ur, a sugó, öt perccel félhét előtt 7485 2| növekedtem föl nagyleánnyá, aki a sugót tegezem és akit a bonvivant 7486 15| amit a fiatalember a fülébe sugott. A magányosan haladó pár 7487 21| a fejükön, elragadtatva sugták az udvarlóiknak:~ ~- Milyen 7488 20| akik mellett nyomtalanul suhan el az élet minden piszkossága, 7489 4| csöndje, a lépések nesztelen suhanása s az a rémületes tudat, 7490 19| mint kisérteties árnyak suhannak el a templom elhagyott kövein.~ ~ 7491 9| Sárkány, akire most rettentő sullyal nehezedett a becsületes 7492 8| aki látszat szerint mázsás sulyokkal szórakozik ebéd után, oly 7493 16| bizonyosan csöppen és végre ez a summácska is valami!...~ ~Csapó közömbösen 7494 9| öltönydarabot és a pápaszemén át sunyi pillantásokat vetett az 7495 22| könyves szekrényt pedig most surolja a szobaleány. Szeretném 7496 21| munkás dolgozik, az ablakokat surolják, a déli növényeket művésziesen 7497 1| rézkondérokat vászonzubbonyos kukták surolták fényesre, a majorsági udvarban 7498 15| omladékhoz közel értünk, susogás hangja ütötte meg a fülünket, 7499 15| lármáját a mohos eperfák susogása váltotta föl, egy lombhasadékon 7500 15| el valahol a titokzatosan susogó fák között. Az egyik admirális ( 7501 13| könyezve, mély megindulással susogott, mint valami szerelmes siheder? 7502 18| Bismarck már tiz perc mulva sutbadobta dermesztő jégsarki modorát. 7503 4| még elfojtottabbá válik a suttogás s a folyosókon összebujnak 7504 4| neki. Mindenütt résztvevően suttogják: „Óh, szegény jó Urunk!” 7505 8| mert Gyurka - várj, most suttogóra forditom a beszédet - voltaképp 7506 4| kofasátorok alatt sajnálkozva suttogták a nevezetes hirt: haldoklik 7507 18| miközben hangtalanul ezt suttogtam magamban:~ ~- Türelem, türelem, 7508 20| Annácska?~ ~- Alszik, - mondta suttogva a leány.~ ~A fehér capuchon 7509 5| Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét járja, - 7510 17| a látványért, ha például Svédországban lenne, mindnyájan szivesen 7511 17| borizü hang megszólal: Tot svimt a’! A parton állók magukból 7512 17| Blankenberghába, Ostendébe, Svinemündébe küldje. Jókedvüek és kissé 7513 9| ébren vagyok? - deklamálta szabadon a klasszikusokból. Gyorsan 7514 16| állitólag főhadnagy volt a szabadságháboruban, néha borotválatlanul játszotta 7515 19| leviritott a háromhetes szabadságidő. Az ösvényen, mely a hegy 7516 16| hősszerelmes valami furcsa szabásu szinpadi kabátban jelent 7517 23| nagyhercegnők gyönyörü coiffurejéből szabadultak ki olykor, az Egmont vagy 7518 2| körülcirógatom a szinházi szabóm szamárfejét, én, a papirosvárak 7519 21| tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott föl s alá a szobában, aztán 7520 1| embernek nyitva maradt a szája ijedtében.~ ~- Mivégből 7521 17| egyik inas cognacot önt a szájába).~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Miért 7522 20| szunnyadt. Kövér kis ujját szájában tartotta, keblecskéje gyöngén 7523 9| Gazember!~ ~Beer utóbb kiköpte szájából a cérnát és melancholikusan 7524 18| rokonok s szegény apa vonagló szájaszéle, melynek emléke most is 7525 1| nekem? - kérdezte vonagló szájjal, mig a kékszemü kis udvarhölgy 7526 1| elintézze. A parasztok ilyenkor szájtátva álltak a sirdombok közt, 7527 10| Felség, - sipitozta a kicsiny szakácsmester, - két nap, két éjjel kéne 7528 1| megholt püspök ur francia szakácsmestere mihozzánk költözködik és 7529 16| dobogva halad fölfelé néhány szakácsné és iparoslegény. A zenekar - 7530 4| szakács, az inasok, a két szakácsnő s az összes konyhai személyzet, 7531 4| kitünő szolgálatnak vége szakad?”~ ~A szentszéki iroda világos 7532 13| félve lapultak meg a mély szakadékban, a ködbe vesző hegyormok 7533 2| rokolyákban, álltak a sötét szakadékok mentén, sötétarcu férfiak 7534 6| volt köztünk, mely akkor se szakadt el, amikor a megalázott, 7535 21| szalónkatonából kuszált szakállas öreg ur lett, aki azonban 7536 19| viselt egy csomó szürkésfehér szakállt. Giovanni kért tőle egy 7537 2| hüvösségében. Az öreg asszonyság szakértő kezekkel sürgölődött körülöttem, 7538 3| százezrei dacára most örökre szakitani készül az uri élettel, a 7539 23| elolvasta a cédulát, mosolyogva szakitott le pár fürtöt a zöldessárga 7540 22| amelyről - különösen orvosi szakkörökben - most igen sokat beszélnek. 7541 1| felnézett megint a hatalmas szál katonára, aki szepegő gyermek 7542 18| burkolt, szende, fiatal leány szalad, aki kezecskéjét dobogó 7543 21| ruhájukban, babys, vörös szalagos kalappal a fejükön, elragadtatva 7544 11| diákok, akik tavaly a szelid Szalay főtisztelendő ur vezetése 7545 2| melyet egy pesti udvari szállitónál vásárolt.~ ~- Tom, - kiáltottam, - 7546 18| és udvari tanácsos házába szállitott tizennyolc évvel ezelőtt. 7547 20| stájer falusi korcsmában szálltunk meg, ablakunk alatt egy 7548 3| himzett gallérkát és drága szalmakalapot viselt, gyémántokkal kirakott 7549 15| kioszk akácfái alatt szivtam szalmaszálon a hideg narancslevet s most 7550 5| az orvos pedig, aki a kis szalonból berohant, kezét a Caudéran 7551 20| percre a fejedelemasszony szalonjában, majd a nővérek kiséretében 7552 21| asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából kuszált szakállas öreg ur 7553 16| fia sokszor négy hétig is szalonnán élt, hogy a szinmüvészet 7554 22| adta ki egyik közelebbi számában:~ ~„Dömjén tanárt, a hires 7555 16| szinpadra a cédulák fekete számai... Maga ur, a sugó, öt perccel 7556 15| fejemben, vajjon Gyurka nagy szamár-e, vagy nagy filozófus? Az 7557 2| körülcirógatom a szinházi szabóm szamárfejét, én, a papirosvárak és festett 7558 22| Dömjén tanár aztán számitani kezdte az eredményeket és 7559 12| sajnos - nem lehetett számitanom.~ ~- Miért?~ ~- Sáfár doktor 7560 10| lett volna különben, aligha számithatott különb férjre egy szegény, 7561 7| érdeklem, mint a mosónéi számlája? - kérdezte gyanusan csillogó 7562 16| ötvenéves jubileumát?~ ~- Számlálta ám a manó, nem én! A jubileum 7563 7| cigány muzsikájába, én is számláltam vacogó fogakkal a perceket, 7564 17| hideg italt, amelyben vörös szamócaszemek uszkálnak. Néhányan a 7565 10| Én tehát készitettem számodra valamit, ami még a bajodon 7566 22| gyöngyöztek. Több mint félóráig számolt, mig végre nehéz sóhajtás 7567 2| Gabriella, a miniszteri számtiszt negyedszülött leánya, aki 7568 20| kérdezte Borbála asszony szánakozva.~ ~A leány leesett a lépcsőfeljárás 7569 7| érzékeinket, de ez a vágyunk szánalmasan meghal az utolsó ölelésben, 7570 4| le érette s a női szivek szánalmát, melegségét puszta kiváncsiság 7571 6| volt s szeméből őszinte szánalom sugárzott felém... Ismer 7572 3| lebegett egy előkelő, fővárosi szanatóriumban. Peély, akihez rejtelmes 7573 10| kérdezte Aloyzia Amália szánakozva.~ ~- Óh, ha csak az volna... 7574 17| sorokon, anélkül, hogy a szánalomnak csak egy nüánszát is éreznék. 7575 18| miközben most már minden direkt szándék nélkül is kipirul, erélyesen 7576 5| következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia kastélyt 7577 14| ha magánál valami rossz szándékot sejtene... Nem csak iskolatársak 7578 21| egy napon arra a lépésre szánta el magát, hogy hires földijét, 7579 1| szegény lovagom, magának szántam az életemből...~ ~A szeme 7580 12| Drágffy-várat, a hozzávaló parkkal, szántóföldekkel, majorságokkal, vadaskerttel 7581 9| életben ötezer hold bánáti szántóföldön uraskodott. A kertáji nábob 7582 14| beszállásolások kalandjait, a téli szánutak ezer vidám epizódját. Már 7583 16| krajcár egy fillérrel sem szaporodik és az ünnepelt, aki időközben 7584 7| a hattyu, aki a tóból a szárazföldre lép.~ ~- Ha jól értettem, - 7585 2| később rájöttem, hogy csak a származás meg a nevelés tette ilyen 7586 20| titokról, nagy veszedelem származik belőle mindnyájunkra...~ ~ 7587 16| vagyonos gentry-családból származott s édesapja határozott óhajtása 7588 21| ebédlőbe vezető üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, de még 7589 13| ideje, nincs bünbánata... Szárnyaim vannak, mesebeli szárnyak, 7590 19| nézegették a yacht hófehér szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, 7591 13| Szárnyaim vannak, mesebeli szárnyak, melyek huss, elröpitenek 7592 21| A komornyik eltünik a szárnyas ajtó mögött.~ ~Az öreg ember 7593 23| széttárult a szomszédos szárnyasajtó, s a következő pillanatban 7594 4| várva a halált, amelynek szárnycsattogását érezte.~ ~Egy-két kanonok, 7595 11| megdöbbentő hirek keltek szárnyra az uj professzor kegyetlenségéről. 7596 21| ultramarinkék öblöt és a leboritott szárnyu kuttereket...~ ~A félóra 7597 11| a sarokban, egy kopott, szattyánbőrből készült albumkönyv...~ ~ 7598 1| harcos őseié, akiket a király szava fegyverbe szólitott.~ ~- 7599 14| Azt hiszem, csak egyetlen szavába került volna, hogy a zsilvölgyi 7600 6| legméltóbb képviselője, - s szavaimból, ugylátszik, a meggyőződés 7601 10| szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. Mert a szerelmes király, 7602 7| szerelem évszázados frázisait szavalnám. Az előbb már mondtam, hogy 7603 9| Isten őrizze attól, hogy a szaván fogják...~ ~- De ez különben 7604 19| taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig kiadott a föld. 7605 2| kivánság? Tarjánkő a XIV. században épült, az alapfalak még 7606 2| pihegett mellettem a XVII. századbeli Tamások ágyasházában. Oly 7607 3| társaságát, s hogy az öreg Jákóy százezrei dacára most örökre szakitani 7608 17| éjszaka! Nézzétek a Dunát s a százféle lángnüánszot, ami a sötét 7609 10| pápaszemet készitette!... Százszoros halált érdemel az istentelen, 7610 7| parasztleányzó, - ez a gondolat százszorosan fölheviti a véremet, mert 7611 12| ezek a szép kis bestiák a százszorosára is rá ne szolgálnának. Paur 7612 12| hangjegyeket másoltam a Mester számára, akinek szintén meg van 7613 17| nektek urak, hogy Budapestnél szebb város az egész földkerekségén 7614 8| biztosit róla, hogy ez a szédelgő az asszony kedvéért az orvostól 7615 2| levegőjében élek, aki kedves szédelgők, rokonszenves hazugok, léha 7616 8| Mit gondolsz: lehet-e szédelgőnek nevezni azt az alakot, aki 7617 11| Negyvenéves férfiu volt, arca szederjes a mindennapi borotválkozástól, 7618 10| csiszolt, drágamivü pápaszemet szedett elő a selyemmel bélelt skatulyácskából. 7619 9| szinházi páholyban:~ ~- Szedte-vedte piktorja, hadd mondja hát 7620 8| Ezenfelül: a nagy tereken szédül, olykor asztma, olykor heves 7621 8| már a szélesebb utcákon is szédülni kezd, reggelenként mézeskalácscsal 7622 2| középkor mindez? Amig kissé szédülve és dobogó szivvel a lakosztályom 7623 11| az aszkéták keserü vonása szegélyezte. Kopott, zöld reverendát 7624 6| kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos 7625 15| törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; egy hasadékon át látni 7626 13| akiért a környék minden szegénye könyet ejt. A maga korában 7627 17| harapni valót, hogy azoknak a szegényeknek is legyen odahaza... Azután 7628 20| jóakarattal nézett rá a szegényes fakeretből.~ ~- Légy velem, - 7629 9| nehezedett a becsületes szegénység, feldühödve csapott az asztalra.~ ~- 7630 17| milyen boldoggá tettük a szegényt!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Szivettépő 7631 12| szokták.~ ~Lovagiasan melléje szegődöm szép barátnőmnek, végig 7632 21| fölkeresse, s tőle - holmi szegről-végről való atyafiság révén is - 7633 19| templom elhagyott kövein.~ ~Szégyeljem-e, hogy szerelmes és boldogtalan 7634 10| van a szivem, hogy szinte szégyellek az emberek közé menni... 7635 5| törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén magát vétkes önzéseért, 7636 5| Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az ura nem nagyon érdemelte 7637 22| valami idegen, aki előtt szégyenkeznünk kellene...~ ~Dömjén doktor 7638 5| rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve igy szólott magában:~ ~- 7639 22| ebédlő-asztalt hová állitsam. Minden szék az asztal tetején van odabenn, 7640 7| férfi a szivarját szivta, a székében himbálózott, s az ablakon 7641 16| szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. Miska fölgyujtja a 7642 22| Le fogja rakni a székeket az asztal tetejéről és csinál 7643 16| Miskolc, Kecskemét, Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, 7644 4| aranykeresztre, amely a káptalani székkel együtt jár. Kilenc évig 7645 18| zongora mellett álló üres székre. Gondolhatod, hogy intelligens 7646 9| váratlanul elégett az a ruhás szekrény, amelyben az ezresbankóit 7647 9| elégett, mikor a fehérnemüs szekrényem kigyuladt. De aki akarja, 7648 22| tetején van odabenn, a könyves szekrényt pedig most surolja a szobaleány. 7649 11| szomoruan - aki egyetlen hibáért szekundát ir”. És mivel az algebra 7650 1| a falusi nemes a császár székvárosából hazatért, csillogó és titokzatos 7651 1| vadászkocsin hajtatott be a székvárosba, ha a megyegyülésre meghivták.~ ~ 7652 6| pszichológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~- 7653 17| visszarántottak a kárhozat széléről, egy kétségbeesett ember 7654 11| láthatatlan kapocs köti össze széles az országban. Mikor Szedenich 7655 8| óriási gladiator feje már a szélesebb utcákon is szédülni kezd, 7656 4| mellett zokog... S mindig szélesebben, mint a hullámok gyürüje, 7657 3| végiglapozott néhány könyvet, szelesen eljátszott egy kuplét, aztán 7658 16| negyvennyolcas forradalom szelét.” Az ifju szinészt később 7659 9| feleségemtől megfosztott...~ ~- Szélhámos - szólott Sárkány megvetéssel -, 7660 2| tette ilyen tartózkodóvá és szeliddé, a falusi kastély levegője, 7661 16| Egyébiránt (folytatta szelidebben), menj el Steinerhez, a 7662 14| szép férfi, de a jóság, a szelidség, a szeméből kisugárzó gyöngéd 7663 13| szemébe, egy fehérhaju, szelidtekintetü matróna képe ezzel a fölirással: † 7664 14| elmaradt tőlünk s mivel a rossz szellem magából is kiköltözött, 7665 1| vége a farsangnak: holnap szélnek fogja bocsátani ezt az egész 7666 13| mig odakünn itéletnapi szélvihar dühöngött, a jól elzárt 7667 19| tájékán, a Balaton felől szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- 7668 20| tova, az erdőn át. Néha szembetalálkoztam egy-egy vad külsejű suhanccal, 7669 22| a leszármazás külömbsége szembetünő legyen, a kegyed idegen 7670 22| kezét dörzsölve, - hogy a szeme-szája is eláll bele. De most már 7671 20| szivekbe, mint a te szerető szemed!~ ~Csöndesség volt, csak 7672 18| utazóruhámra, mely a te szemedben a legnagyobb földi boldogságot 7673 9| nyugvóhelye...~ ~Beer ur szeméhez emelte a zsebkendőjét és 7674 4| hanem a fantáziájuk s lelki szemeik előtt már látják a püspökkert 7675 2| csudálkozva tekintett a szemeim közé.~ ~- Meggondolta, Ellen ( 7676 5| homlokáról; a beteg megtört szemeivel reája nézett... És az Isten 7677 4| halkabbá váló verését, amig a személye körüli, bajusztalan huszár - 7678 10| szemével nézhetnél királyi személyedre... Az igazi ok örökké rejtve 7679 8| hangulatban van.~ ~Az uramat, ha személyesen nem is, de jól ismered; 7680 23| után valami fejedelmi személyiségnek bemutatták, Sauters, aki 7681 2| tizenkettőkor ebédelnek) egy száz személyre rendelt lovagteremben, ahol 7682 13| között elmondta, hogy a személyvonat megakadt a tamáshalmi őrháznál 7683 4| szakácsnő s az összes konyhai személyzet, a seprőbajuszu parádéskocsisok 7684 18| az intelligens, ibolyakék szememen kivül, melynek egy hizelgő 7685 12| A környékbeli lordok szemenszedett tökfilkók!~ ~- Higyje meg, 7686 21| konokul, szünet nélkül a szemébe mosolygott... Meerhäns grófnő, 7687 4| helyet foglal valami kiválóbb személyiség s keztyüs kézzel beirja 7688 18| beszéd alatt elfogott; a szemhéjaim leragadtak az álmosságtól, 7689 4| allegorikus istenszem, a szeminárium táján egy világos női napernyő 7690 4| és az előszobákban...~ ~A szemináriumi igazgató, aki neves egyházi 7691 1| körülvették, mert ilyen szemkápráztató ragyogásról mindaddig csak 7692 9| be a műterem ablakán. A szemközt lévő villák filigrán erkélyei 7693 4| szoba kis benyilójában lázas szemlék tartatnak a nagy püspöki 7694 12| belemerülve az ujdonságok szemléletébe, egy bájos, fiatal, rövidlátó 7695 13| egy darabig, közömbösen szemlélve az irodalmi ujdonságokat, 7696 18| legfölöslegesebb teremtés. Oly szemmellátható volt ez a gondolat, hogy 7697 20| A püspök összeráncolta szemöldökeit, de e pillanatban egy napsugár 7698 5| pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsimultak 7699 9| könnyet morzsolt szét a szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta 7700 6| esküdtem, hogy csak lélektani szempontok birtak az indiszkrét kérdésre, 7701 23| Sauters dühösen morgott.~ ~- Szemtelenség éjnek idején fölverni az 7702 6| itélve, valami hallatlan szemtelenséget fog kérdezni tőlem...~ ~- 7703 18| legény, aki csodálkozva és szemtelenül mosolyogni kezd.~ ~Öt perccel 7704 17| ujságban olvasnak róla, a szemük unottan siklik át a banális 7705 17| egyik tárnából kifogyott a szén s az üzem háromnegyed részét 7706 22| fiatal asszony durcásan.~ ~- Szénást, az asszisztensemet... Itt 7707 19| maguk a halak is békésen szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, 7708 20| békén szunnyadt a leány a szendergő gyermek oldalán. És Borbála 7709 22| elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai közül s derült, 7710 15| nem reagált a hivásra. Szeniczeyné, az egyik fiatal mama, gunyosan 7711 13| sohase gondolt még arra, hogy szenny is van a világon? A vén 7712 3| haszontalan asszonyoknak szenteli az életét, Peély keserü 7713 3| elnyomottaknak és tehetetleneknek szentelte, végképp megfeledkezett 7714 3| hátralévő életemet arra fogom szentelni, hogy a nagy bünömet jóvátegyem. 7715 2| várva a trombitaszót, mely szentföldre zarándokolt parancsolóm 7716 2| aki sohase tért vissza a szentföldről a háromnapos feleségéhez. 7717 4| szemüveges püspöki titkárral. A Szentháromság-téren néhány kiváncsi ember bámulta 7718 20| szét a jutalmul szolgáló szentképecskéknek. Néha az előadó kisasszony 7719 9| fekete szine volt, - most a szentpétervári Wolskinprospekt farsangias 7720 5| szegény gazdám a halotti szentségek fölvétele nélkül hunyja 7721 14| főhadnagyra?~ ~- Aki később Szenttamássy bárónőt feleségül vette? 7722 8| gyógyithatatlan zónában szenved. De mivel érzem, hogy beteg 7723 7| hogy a szerelem lázát és szenvedélyeit egy magunkhoz méltó lénynyel 7724 2| várba? - kiáltottam föl szenvedélyesen.~ ~Megszoritotta a kezemet, 7725 9| pénze? - kérdezte lágyan, szenvedően.~ ~- Nekem? - orditotta 7726 3| minden kisértés ellen, a szenvedők és üldözöttek jó csillagaként 7727 20| Elmondjam-e asszonyom, mit szenvedtem e borzadalmas uton? Sokszor 7728 21| keresett, karácsony felé nagy szenzáció támadt: a vendégek egy reggel 7729 1| hatalmas szál katonára, aki szepegő gyermek módjára állt mellette 7730 22| Innen vonult be később szepegve az ebédlőbe, ahol Dömjénné 7731 10| udvari konyhák ura, lépett szepegve a trón elé.~ ~- Kis Schoennichen, 7732 15| gyönyörködtek a kilátás szépségeiben. Negyedóra, vagy talán félóra 7733 10| véleményed királyi urad férfias szépségéről?...~ ~Hoys-Hopp gróf alázatosan 7734 10| hazahozta az ő szerető és szépséges feleségét. És amig ők, rózsaillatos 7735 17| de finomakat fogok aludni szeptemberben!~ ~A Duna felől a nyitott 7736 18| tizennyolc évvel ezelőtt. Szerda volt, mikor a Munkácsy-utcai 7737 7| annak, amit a sarlatánok szerelemnek mondanak...~ ~A tanársegéd 7738 3| egyszerre érett, öntudatos, szerelemre szomjazó, ellenállhatatlan 7739 2| XIV. századbeli őseiben?~ ~Szerelemtől szikrázó, hisztérikus pillantással 7740 7| természettudományos alapon álló férfi szerelme, ami sokkal komplikáltabb 7741 1| ébren van-e még a kékszemü szerelmem? - gondolta tünődve, mig 7742 20| szeme elé.~ ~- De az Isten szerelmére, mit gondol? Éjnek éjszakáján, 7743 10| ivott és mikor a regényben a szerelmesek megkapták egymást, kétségbeesve 7744 18| hogy beszámithatatlan szerelmessel van dolgod; hogyne gondolt 7745 23| hogy a hercegnők is csak szerelmesen hajolnak meg az igazi férfiak 7746 22| amikor Szénás doktor már szerényen kanalazta az ebédlőben a 7747 18| külső előnyeimmel, de annyit szerénytelenség nélkül megállapithatok, 7748 11| irigységgel fogták körül a szerencsés Kolnayt, mig Szedenich főtisztelendő 7749 3| kora reggel zavarják, de a szerep, amelyet az életben magára 7750 7| a szürke fiatalságomban szerepe van; hiszen még csak erő, 7751 23| nagyhercegnő udvarmesternője szerepelt sok év óta a sondersbergi 7752 12| nemes kisasszonyt.~ ~- Oh, a szerepem távolról se volt ilyen regényes: 7753 12| vállalkoztam az irógépes kisleány szerepére. A klasszika-filológiából 7754 18| legfőbb és a legfontosabb szerepet?~ ~Emlékszel még arra az 7755 10| fejét.~ ~- Nos tehát? Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- 7756 19| lesz többé részem asszonyi szeretetben, s hogy ő előtte, aki most 7757 6| sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is őt tartottam 7758 6| könnyeimet felcsókolta, aki szeretetet mutatott irántam azokban 7759 19| Ez Kis ur, az arácsi Szeretetház segédtanitója, aki mindenféle 7760 23| arroganciával tekintett körül, szeretetreméltó leereszkedéssel nyujtotta 7761 10| Mondjad meg igaz lelkedre: szerethetnek-e engem magamért az asszonyi 7762 8| biztositlak róla, hogy jobban szeretlek, mint az egész orvosi egyetemet.~ ~ 7763 2| férfiismerősöm közül, aki nem akart a szeretőjévé tenni. A jó isten bocsássa 7764 14| ilyen férfi nem született szeretőnek...~ ~Takácsné ajka körül 7765 7| félig-meddig beszámithatatlan szeretővé lesz az ölelésemre, aki 7766 6| messzeségben mindazoktól, akik szerettek és dédelgettek, egyszerre 7767 6| kért, hogy mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott (egy lyoni 7768 18| ugynevezett bájos mosolykirálynő szerepében, de van egy pillantásom, 7769 9| családja szinte beteges szeretettel ragaszkodott a Királyválasztás 7770 16| közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag alatt megjegyezte, 7771 16| Hinni akarjuk, - irta a szerkesztőség - hogy a szinház zsufolásig 7772 2| kisértek el bennünket a szerpentin-ut aljáig, mely a tarjánkői 7773 6| némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, mint két bizalmas jóbarát, 7774 21| fiatalemberre... Paloznaky szertartásosan meghajolt, aztán dobogó 7775 15| kürtszóval hivta össze a szertecsatangoló kirándulókat.~ ~A leányok 7776 18| jelentette. Akkor, ott a szerteszét heverő ruhák, nászajándékok 7777 8| egészséges, mint a makk, a szervei tökéletesek és hibátlanok, 7778 3| oly szüksége van az emberi szervezetnek, akár az ételre vagy az 7779 17| természet talán nem is kivánja a szervezettől, hogy juliusban pihenjen...~ ~ 7780 15| lett a vármegyénél.~ ~- Szervusz! - mondta olyan hangon, 7781 22| eláll bele. De most már szervusztok, gyerekek...~ ~Dömjén doktor 7782 22| hogy a méréssel fájdalmat szerzek neki!~ ~A szép asszony durcásan 7783 2| édesanya, a halkan tipegő szerzetesek tanácsai, az előkelő iskolák, 7784 19| simulékony habok. Irigyeltem a szerzeteseket, akik ötszázéves breviáriumokat 7785 23| cimü vig opera dilettáns szerzője), aki a lépcsőházban kedveskedve 7786 2| komornyikok seregét s oly szertartásosan lépkedett a parfaitból készült 7787 10| az efajta siheder leányok szeszélye nem több a levegőben uszó 7788 14| tette, ő a leggonoszabb szeszélyeimért is hálás és ragaszkodó volt... 7789 3| hogy kissé megleckéztesse szeszélyes barátnőjét, de most ijedten 7790 17| csak véletlenül, csak uri szeszélyükből tettek jót. Mint mi orvosok 7791 18| Az értem égő sziv gazdája szeszfőzdékről, fináncokról és pénzügyi 7792 18| mint a multkor, mikor a szeszfőzőkről és a fináncokról beszélt!~ ~- 7793 20| lábujjhegyen járt, mert egyszerre szétfutott az éjjeli látogatás hire. 7794 9| dühösen verte lábával a félig szétrongyolódott perzsa szőnyeget.~ ~- Hitvány 7795 10| orvosdoktort...~ ~Az udvarmester széttárta a szárnyasajtókat és a következő 7796 23| csodálkozásra, mert pár perc mulva széttárult a szomszédos szárnyasajtó, 7797 10| összetaposta a pápaszem széttört darabjait, aztán haragtól 7798 6| éreztem iránta! Mikor később szegény apám a börtönből kiszabadult, 7799 10| merész fickót, aki fejedelmi személyét kisebbitette. Végre tehát 7800 23| nagy tehetségben van egy szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre 7801 18| időre, mikor Budapest utcáin szibériai hósivatag fehérlett, a fiatal 7802 12| müvészfeje, hire a Csöndes óceán szigeteire is eljutott, lelkéről ugy 7803 3| mint valaha, harmadik jogi szigorlatán, mikor szigoru és márványarcu 7804 2| Kápolna is van?~ ~- Még pedig sziklába épitve, ugyanabban az állapotban, 7805 4| kiemelkedett a vár romantikus sziklái fölött, de a kegyelmes ur, 7806 2| lepték el a homályba vesző sziklákat, melyeken valaha a vasbaöltözött 7807 18| isten iránt, aki nemcsak a sziklákból, hanem a lányszemekből is 7808 21| a tengeren égő, aranyos szikrák táncolnának... De Paloznaky 7809 19| nyugalmas kolostorba, melynek sziklás partját szünetlenül mossák 7810 6| beszélt, a hangja meleg és szimpátikus volt s szeméből őszinte 7811 8| valóságos gyüjteménye azoknak a szimptomáknak, melyek az ideges embert 7812 18| mamák viharos érdeklődést szimuláltak a szinház, az irodalom és 7813 18| nyugodtságot és előkelőséget szimulálva igy szól:~ ~- Itthon van 7814 14| barna fürtjei azóta ezüstös szinbe csavarodtak s a régi fogadók, 7815 4| lakosság előtt szinte misztikus szinben tünt föl a püspök, aki mint 7816 23| valaha királyokkal fogok szincerizálni. De most itt vagyok és az 7817 2| hangtalanul dirigálta a családi szinekbe öltözött komornyikok seregét 7818 22| bonyodalmas furfangjának és szineskedésének. A megcsalt férjeket csak 7819 16| láttam - fejezte be a veterán szinész tárcáját - nem kis sikerekben 7820 16| szomoru előadást. A szegény szinészek négy hét óta becsületszóra 7821 2| tanitott ki egy vén komédiás a szinészetre, akinek tizenhatéves koromig 7822 16| hogy törődnek ezek a maga szinészkedésével?~ ~- Ebugattát, hogy az 7823 16| Negyvennégyben együtt szinészkedett Petőfi Sándorral, sőt három 7824 3| egy nap fejébe vette, hogy szinésznővé lesz, s a fiatalság meggondolatlan 7825 16| forradalom szelét.” Az ifju szinészt később lelkesen ünnepelték, 7826 16| kérdezte busan a vén szinésztől, - a melltüt és az ezüst 7827 2| meg a hajam az, melynek szinét eddig minden férfi érdekesnek 7828 2| bonvivant orozva megcsókol a szinfalak között, aki egy jó kritikáért 7829 16| szinpadra léptem...~ ~- A szinháza épp oly üres marad, mint 7830 16| GRÜNT KIDOBJÁK A SZINHÁZBÓL.~ ~A szintársulatnak rosszul 7831 2| Pándy, a Mathuzsálem-koru szinházdirektor járt a fejemben, a keselyorru, 7832 3| pellengérre állitotta a hitvány szinházigazgatót, de természetesen óvakodott 7833 2| Mikor Tomnak (akit csak a szinháznál neveztünk el igy, mert voltakép 7834 16| kisvárosban... Még a nagy szinlapok árát se veszi be, - és a 7835 16| magát, amiért a veterán szinmüvész gyönyörü cikkét ő hozhatja 7836 16| is szalonnán élt, hogy a szinmüvészet géniuszát szolgálhassa. 7837 23| estéről-estére figyelmesen hajolt a szinpad felé egy barna körszakáll 7838 2| hallottam a Pándy mester szinpadán. A vad Bardóczyak ükunokája 7839 16| izgatták. A tizenhattagu szintársulat egy jószivü vendéglős kegyelméből 7840 16| KIDOBJÁK A SZINHÁZBÓL.~ ~A szintársulatnak rosszul ment a dolga, a 7841 16| borultak a szerencsétlen szintársulatra, már-már ugy volt, hogy 7842 1| egymagában élt apái kuriáján s a szintelen, ellapuló, alacsony udvarház 7843 18| kulisszatologatók, akik földi létünk szintereit berendezik, varázslatos 7844 7| hamarosan följutok a maga szinvonalára...~ ~A férfi kissé ostobán, 7845 8| művész, a fantáziája és a szinérzéke csodálni való s ami a szorgalmát 7846 16| ballag ki az öltözőből a szinpadra... A vad ember dühösen néz 7847 17| házmester, aki kaput nyit, szinte babonás tisztelettel köszönti 7848 2| boulevard villamos guirlandjai sziporkáznak az őszi este hüvösségében. 7849 1| fejedelemasszony hosszukás ujjain sziporkáztak, az udvarhölgyek kacagása 7850 17| beszélt!~ ~A TANÁR (néhányat szippant a szivarjából, csöndesen 7851 9| erkélyei csak alig látszottak a szitáló hó fátyolán át és Sárkány, 7852 20| hogy este sürü hófellegek szitáltak a sötét levegőben; sietős, 7853 15| bokrai közt, tele tüdővel sziva magamba a pompás levegőt, 7854 17| TANÁR (néhányat szippant a szivarjából, csöndesen bólogat, aztán 7855 22| ő közmondásos szénfekete szivarjai közül s derült, szinte ravasz 7856 3| asztalra, s mire Peély a szivarjáig eljutott, az oszlopos nürnbergi 7857 18| fölszedték a szőnyegeket, nagy szivarok füstje szállt a pompás ebédlő 7858 17| BANKIGAZGATÓ (fölnyitja a szivaros asztalt, melynek rekeszeiben 7859 18| vele egy bársonykabátos, szivarozó férfi oly tágra nyitja föl 7860 15| doktor és a fürdőbiztos szivarszó mellett gyönyörködtek a 7861 2| káprázatos fénnyel tündököltek a szivárványos prizmák tüzében.~ ~- Oh, 7862 7| kis ideig mosolyogva nézte szivarozó vőlegényét, majd kiváncsian 7863 8| olykor asztma, olykor heves szivdobogás kinozza, s jól felépitett 7864 18| s végre - miközben nagy szivdobogással várakoztam a fináléra, - 7865 10| hogy be tudná gyógyitani a szived sebét...~ ~- Az én sebemet 7866 20| is, ki láthatna jobban a szivekbe, mint a te szerető szemed!~ ~ 7867 6| magányosságban, utat talált a szivemben felgyülemlett fájdalom: 7868 9| hadd mondja hát el, ami a szivén fekszik... Jól tudom, hogy 7869 13| a krizantemum-koszorut, szivének, fiatalságának, egész életének 7870 23| udvariasan köszönte meg a művész szivességét, Adél és Sophie hercegnők 7871 23| pózában, mely minden asszony szivét feléje forditotta, egyszerre 7872 17| szegényt!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY: Szivettépő volt, amikor az éhező gyermekéről 7873 9| fuldokló zokogásba tört ki. Oly szivettépően zokogott, hogy Sárkány - 7874 19| paraszt áldott, becsületes jó szivével. Mig mi lefelé indultunk 7875 15| tornyát meglátjuk, hanem szivesen elfogadtam a meghivást s 7876 22| fölösleges szóbeszédet; most szivjon el egy jó szivart a tudomány 7877 9| ugy-e, vén kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta, itt lesz a 7878 3| elé s egy keresztes lovag szivósságával küzdött a rég detronizált 7879 15| budapesti kioszk akácfái alatt szivtam szalmaszálon a hideg narancslevet 7880 13| emlék jutott eszébe a kihült szivü öreg embernek? Mit jelentett 7881 14| mosolyát csalták ajkukra és szivükbe. Az öreg Takács álmodozva 7882 17| hagyja önöket, ez az egy a szivükhöz szólt, mert a valóságban 7883 20| keresett menedéket. Nem volt szivünk, hogy elkergessük innen, 7884 5| csöndesen távozott a halottas szobából. A kocsi, mely idáig hozta, 7885 1| jött utas a Rőt Farkas-ban szóbahozta előttük. - Annak, uram, 7886 21| a harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel 7887 3| kiváncsian végigjárta a barátja szobáit, melyeket előbb fényesen 7888 22| távozott az asszisztensek szobájából, de az ajtóban még egyszer 7889 20| végigjárta a folyosókat és szobákat s a kápolna bársony térdeplőjén 7890 22| Pedig jó lesz végezni a szobákkal, mert estére vendéget hivtam.~ ~- 7891 18| érkezett cigarettákat, két szobalány parfait-t és fagylaltot 7892 15| kéklő hegypupot.~ ~Amig a szobalányok a rögtönzött uzsonnával 7893 18| lakásról, fekete lüszterruhás szobalányról, légfütésről, premierjegyekről 7894 22| szekrényt pedig most surolja a szobaleány. Szeretném tudni, hova fogja 7895 15| feljutottunk a hegy ormára; a szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, 7896 12| francia korrespondenciát. A szobaleányoktól mindössze annyiban különböztettek 7897 12| függöny mögött. Mikor később a szobámba mentem, ceruzával irt, rövid 7898 23| óra sem volt még, mikor a szobapincér gyöngéden költögetni kezdte. 7899 22| Egyébként hagyjuk a fölösleges szóbeszédet; most szivjon el egy jó 7900 21| udvarhölgyének, aki viszont a szoborként álló komornyiknak int... 7901 20| térdre estek a Szüzanya szobra előtt:~ ~- Kegyes égi asszony, - 7902 13| piacon. Szent Sebestyén szobránál fölkanyarodott a vár felé, 7903 23| ékszereket, néhány ritka eredeti szobrot, a Goethe tizenhat levelét, 7904 15| Gyere, hajszoljuk föl a szökevényeket... Bizonyosan ott lesznek 7905 20| reggel azt ajánlotta, hogy szökjünk meg. Eleintén mitsem akartam 7906 20| pillanatban egy napsugár szökött be a sekrestye magas ablakán 7907 23| csörgedezett a márványmedencébe a szökőkut vize. A III. Albert Henrik 7908 23| utcáit, megnézte a márványos szökőkutakat, a hires Goethe-emléket 7909 23| alabárdos éjjeli őr a piactéri szökőkutnál énekelni kezdett, nyugodtan 7910 17| most ujra kezdődik... Oh be szörnyen fázom!...~ ~A BANKIGAZGATÓ: 7911 8| hogy kijelentésem valami szörnyüségesen imponált volna neki. Este 7912 16| tárcájában ismét teljes szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, 7913 4| nyomdász, aki a gyászjelentés szövegét várja, kuporodva huzódik 7914 6| titkos és soha ki nem mondott szövetség volt köztünk, mely akkor 7915 15| pillantással nézett az urára, aztán szófogadóan előresietett a hadnagygyal. 7916 3| BARÁTNŐJE.~ ~Peélyhez, aki szokása szerint korán reggel kelt 7917 8| az ajtómon, s tőle szinte szokatlan logikával szólitott föl 7918 10| Kanonenstein lovag, aki a nyers szókimondás hirében állott, dobogó léptekkel 7919 8| hiszen az ujságok hasábokat szoktak irni róla, az arcképei megjelennek 7920 4| Nem a szivük, az érzelmeik szólalnak meg e pillanatban, hanem 7921 9| hogy esetleg igy kell majd szólania a szép asszonyhoz:~ ~- Nem 7922 6| rég tul van már a banális szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz 7923 10| orditotta:~ ~- Nyomorult szolga, hát nem átallod, hogy ilyen 7924 5| el végkép az ő engedelmes szolgáit... A gyárban a Caudéran 7925 5| reája nézett... És az Isten szolgája ekkor hangosan igy szólott:~ ~- 7926 4| már, amióta a kegyelmes ur szolgálatába fogadta. A pincemester ma 7927 22| jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár ur, szolgálatára, - szólott ki egy fiatal 7928 4| lesz holnap, ha e kitünő szolgálatnak vége szakad?”~ ~A szentszéki 7929 16| a szinmüvészet géniuszát szolgálhassa. De a nyomor nem ölte ki 7930 12| a százszorosára is rá ne szolgálnának. Paur a legbájosabb ember, 7931 20| osztották szét a jutalmul szolgáló szentképecskéknek. Néha 7932 21| egy alföldi garnizonban szolgált, magyar tanitót keres a 7933 1| megboldogult Kolowrat herceget szolgálták. És az első tavaszi napon 7934 9| egy Jancsi nevü inassal szolgáltatta ki magát, akit ő, nagyuri 7935 15| barátom arcába, de még mielőtt szólhattam volna, Gyurka a vállamra 7936 14| Szégyeltem volna, hogy magának szóljak, de attól kezdve lázas türelmetlenséggel 7937 19| istentelen bogár, neki esett a szőlő gyökerének és kirágott mindent, 7938 23| vörös héja, aranyosszöld szőlőfürtök bujtak ki a kövér levelek 7939 12| lopáson értek.~ ~- Magát? - szólok elképedve.~ ~- Várjon egy 7940 19| gyönge kukorica terem a szőlőmben.~ ~Csakugyan kukorica hullámzott 7941 19| héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz akót mindig 7942 5| után is változatlanul igy szólottak:~ ~- Bárcsak száz évig élhetnék 7943 18| szivem trézorjaiban. (Mit szólsz ehhez a hasonlathoz? Nem 7944 11| megfakult arcképeket. És mit szóltak volna, ha azt is hallják, 7945 1| uriasztalom gondját. Belső szolgálatomra négy inas jön Bécs városából 7946 16| Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal 7947 13| szállt? Harminc éven át szomjuhozó vággyal gondolt rá, de a 7948 23| hirtelen valami leküzdhetetlen szomjuság kapta meg ez aranyszőke, 7949 19| közönyös az én lelkem minden szomjusága, minden vágya, érzéseim 7950 7| férfi lelkében szunnyadó szomjuságnak. Bennünket, nemesebb emberpéldányokat, 7951 12| finom, nemes, megvesztegető szomoruság. A feje a világ leggyönyörübb 7952 6| át tudja érezni az emberi szomoruságokat, hiszen az a hivatása, hogy 7953 23| fesztelen mosolylyal fordult a szomszédnőjéhez:~ ~- Fenséged csak most 7954 14| Nem csak iskolatársak és szomszédok voltunk, de igazi, önfeláldozó 7955 10| alatt, s az olasz költők szonettjeit és ritornelljeit szavalgatta. 7956 9| műteremben, de a vázlatok, perzsa szőnyegek, csonka szobrok között ugyszólván 7957 18| a szalonban fölszedték a szőnyegeket, nagy szivarok füstje szállt 7958 9| szétrongyolódott perzsa szőnyeget.~ ~- Hitvány Beer, - mormolta 7959 21| márványlépcsőket nehéz, bolyhos szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre 7960 15| hát az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó 7961 8| szerint mázsás sulyokkal szórakozik ebéd után, oly képzelődő ( 7962 18| egy pohár vizet, s néha szórakozottan turkált abban az irástengerben, 7963 5| ájtatosan a jó fráter, amig szőrcsuháját hamarosan magára öltötte.~ ~ 7964 12| meglehetősen hasznát is veszi a szorgalma gyümölcseinek. Négy évvel 7965 8| szinérzéke csodálni való s ami a szorgalmát illeti, bizvást fölvehetné 7966 5| hegyek közt, mig Caudéran ur szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül 7967 19| a hajó oldalán. Giovanni szorgoskodott még egy darabig, hogy a 7968 16| jegyszedői méltóságot tölti be, szorgoskodva föl s alá jár a székek közt. 7969 7| melylyel kedvesünket magunkhoz szoritjuk. A hódolat, melylyel a női 7970 9| és a gróf hálásan kezet szoritott velem. Ön nem igy tett volna 7971 10| Kanonenstein lovag szivére szoritotta a kezét.~ ~- Ha Felséged 7972 2| szenvedélyesen magamhoz szoritottam a szép, szelid, kisfius 7973 4| káptalan tizenkét kanonokát, a szőrköteles barátokat, az angol kisasszonyok 7974 18| még a miniszterelnök kezét szorongatta! Mikor szerény barátnődet 7975 19| megállt, s a yacht mellé szórt papirszeletek mozdulatlanul 7976 23| plafond aranyos diszitései szórtak derüt a termek fényes parkettjére. 7977 5| keze ekkor haragosan ökölbe szorult, mig ajka kegyetlenül ezt 7978 13| ahol csak egy-két öreg, szótalan kanonok sétálgatott a téli 7979 5| szivére tette... Pár percig szótlanul állt az ágy mellett, aztán 7980 6| Erre nem válaszolhatok egy szóval, mert amint tudja, most 7981 3| megtanitanak majd a gépirásra és a sztenografiára. Tudom, hogy vezekelnem 7982 12| mint a dunaparti korzón, szüköcskén és takarékosan élt az édesanyjával, 7983 8| okvetlenül a férj részéről szükséges a magasabbrendü intelligencia, 7984 4| olyan rendesen kiadja a szükségeseket, mint tegnap, tegnapelőtt 7985 8| a betegeimnek holnap is szükségük lesz rám. Egyébként, ha 7986 14| eseményét: az első fiuk születését, a fényes megyei bálokat, 7987 3| önkéntelenül hozzáképzelte mindig a születésnapi francia bábut, akivel szemben 7988 6| ember mindörökre elhagyta szülőföldjét... Higyje meg, most is akárhányszor 7989 21| magyarázta neki, konokul, szünet nélkül a szemébe mosolygott... 7990 19| melynek sziklás partját szünetlenül mossák a langyos, simulékony 7991 21| Gondol-e még rám, mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok? Én rám ismerne-e 7992 17| Mindenki élvezettel szürcsöli a pompás, hideg italt, amelyben 7993 19| valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák megrozsdásodnak a 7994 19| durrogattak a puskákkal, a hegyen szüretelők jártak-keltek, a présházban 7995 19| hordóval. De tavaly mégis szüreteltünk valamicskét. Az idén már 7996 19| nyaka körül viselt egy csomó szürkésfehér szakállt. Giovanni kért 7997 12| Ellenje, - mától fogva ez a szürkeszemü, rövidlátó, bájos leány 7998 20| babára gondolt, aki jóizüen szunnyad a kolostor békés falai között.~ ~ 7999 2| hegy lábánál kigyulladtak a szurokfáklyák, s tarka tüzkigyókként lepték 8000 18| redingot, a nyakkendőbe szurt gyöngyszem, az aranykeretes 8001 22| fölszisszent.~ ~- Csak nem szurtam meg a homlokát, - szólott 8002 10| készitette a „prima matériá”-t, mely az életet meghosszabbitja 8003 21| ezüstveretü asztalt, s egy nagy tablettán fölszolgálta a villásreggelit: 8004 4| katonás irásával legfölül a tábornok jegyzi föl a maga olaszos 8005 21| egy szemüveges, jóképü tábornoknak, akiből most ugyancsak nem 8006 9| ma, mikor a magyar Alma Tadémát a hajlékomban tisztelhetem...