IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
8007 23| csodagyermekeit. De a szerencse és tagadhatatlanul nagy tehetsége gyorsan fölemelték 8008 15| terrászon. Vagy tiz-tizenkét tagból álló karaván vetődött össze: 8009 10| égő pirosság öntötte el, tagjai remegtek az izgatottságtól 8010 8| ujsággal jött haza, hogy a tagjait alighanem csontszú támadta 8011 2| miniszternek vagy a főrendiház tagjának. Én voltaképp meggyőződéses 8012 15| tudomást a társaság többi tagjáról, egymáshoz huzódva, bizalmas 8013 9| hópelyheket, fehér téli tájakat láthat! A nyár érzékies 8014 14| magyar házaspár vacsorált. Takácsék voltak Alsó-Zsilvölgyéről, 8015 14| született szeretőnek...~ ~Takácsné ajka körül alig észrevehető 8016 12| dunaparti korzón, szüköcskén és takarékosan élt az édesanyjával, de 8017 5| sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktüzhelyek körül... És a megyés püspök, 8018 16| perc alatt pereputtyostul takarodjék, mert különben, becsületemre 8019 7| valamit: ha a föld kerekén talál egy fiatal leányt, aki hizelgőnek 8020 22| Darwin a ködös, bizonytalan találgatás. Tizenöt hosszu éve keresem 8021 4| talán az utód személyét is találgatják s a nyomdász, aki a gyászjelentés 8022 14| az asszonyok kómikusnak találják és kinevetik. A szegény 8023 10| a fia sebére orvosságot találjon. De hiába volt minden töprengése 8024 7| perceket, melyek egy édes találkozótól elválasztottak, s a lázasan 8025 17| életükben - szemtől-szembe találkoztak az igazi, a félelmetes nyomorral. 8026 12| ember, akivel életemben találkoztam; csupa finom, nemes, megvesztegető 8027 14| Nem találja ki?~ ~- Hogyan találnám? A vármegyében nem igen 8028 13| sohasem tudott többé a nyomára találni... Pedig a savanyu öreg 8029 1| familiájában még sohase találódott meggárgyult ember. A bécsi 8030 9| ismerőseimet pedig aligha találom meg tiz perc alatt. Az illető 8031 6| asszonyok, akik a morál talapzatán akartak egy aszfaltbetyár 8032 18| akit az istenek ezzel a talentummal megáldottak, sokkal kevesebb 8033 2| annyira nagyra vagy a rendezői talentumoddal!~ ~Hogyan kezdjem? Már husz 8034 19| bajuszom. A korcsmánkban talján bort mérnek, Arácson, Csopakon, 8035 8| tagjait alighanem csontszú támadta meg, mely hamarosan a sirba 8036 2| lovagterem is, ahol XI. Tamás ősapám hajnalig üritgette 8037 15| csevegve haladtam fölfelé a Tamás-hegy bokrai közt, tele tüdővel 8038 15| huszárhadnagy, a szomszédos tamásfalvi garnizonból...~ ~Együtt 8039 15| délután velünk fogsz jönni a tamáshegyi kirándulásra. A hegy csucsáról 8040 2| igy, mert voltakép csak Tamásnak hivják, mint minden ősapját 8041 2| mellettem a XVII. századbeli Tamások ágyasházában. Oly édesen 8042 6| uram összeszoritott ajakkal támaszkodott a nagy kikötőhid oszlopának...~ ~ 8043 19| bokrok között, kampós botjára támaszkodva. Giovanni figyelmeztetett 8044 9| mondta hátát a kandallónak támasztva, - engem ugyan ki nem csalnak 8045 9| reggeli öltözékében, elégülten támaszkodott az olaszos kandallónak. 8046 16| hangosan foglalnak helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet 8047 20| fejedelemasszony szine elé.~ ~Akkor tán jobban félt, mint most, 8048 2| halkan tipegő szerzetesek tanácsai, az előkelő iskolák, meg 8049 4| szentszéki irodában komoly tanácskozásokat folytatott a szemüveges 8050 7| mint a legöregebb udvari tanácsosok, s aki a légyott előtt és 8051 22| fehérnépnél...~ ~Az anatómia hires tanára utóbb szenvedélyesen udvarolni 8052 22| álmodik! - szólott Dömjén tanárné kissé fázósan.~ ~- Álmodom? 8053 11| bámulva nézett a félelmetes tanárra s kipirulva bólogatott:~ ~- 8054 22| falán. Aztán átsétált a tanársegédek pavillonjába, s hangosan 8055 11| albumkönyvet. Mi történt vele? Tanártársai bizonyára megdöbbentek volna, 8056 22| izgatottan várták hires tanárukat, élénken tünődve afölött, 8057 21| tengeren égő, aranyos szikrák táncolnának... De Paloznaky kihuzza 8058 14| tegyen. A bálokon magával táncolt, a mulatságokon magával 8059 2| gyolcs főkötőjével, furcsa táncmesteres bókkal segitett ki az óriási 8060 3| egymással. Peély inkább a tanitómestert adta, mint a fiatal férfit, 8061 21| nagyherceg őt nevezte ki tanitónak Emma hercegnő mellé. Egyuttal 8062 19| preparandiát elvégezte, mindig itt tanitóskodik a Balaton partján. Olyan 8063 21| garnizonban szolgált, magyar tanitót keres a kis leánya, Emma 8064 23| éveiben mint Rothmann Vilmos tanitotta zenére a budapesti Lipótváros 8065 21| vegyüljön? Mit fog szólni a kis tanitványa, ha meglátja? Néhány percig 8066 7| szerelmes az okos és gyönyörü tanitványába s ezt az impresszióját minden 8067 21| bemutatták Emma hercegnőnek, a tanitványának. Az első találkozás a vörös 8068 21| nyitotta a szemét, mikor bájos tanitványával először találkozott... A 8069 8| megtestesülését, a kórbonctani tankönyvet hasonlithatatlanul magasabbrendü 8070 3| szemben vele az egyetemi tanteremben.~ ~- Szép magától, hogy 8071 14| bolondos hevülésüknek voltak tanui, csak az ábrándos visszaemlékezés 8072 11| dialektus.~ ~- Áki nálám nem tánul - mondta valami megdöbbentő 8073 3| hogy már a német gyorsirás tanulását is megkezdte. A leány szellős 8074 7| De mivel szorgalmas és tanulékony lány vagyok, nincs kizárva, 8075 7| izlésü leányt olyan módon tanulmányozhat, mint rajta kivül senki 8076 6| szélén is az asszonyokat tanulmányozza.~ ~- Az előjelek után itélve, 8077 5| Magyarországba, miután előbb gondosan tanulmányozta az idevaló viszonyokat... 8078 13| virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, ő csöndesen megcsókolta 8079 12| elkisérne Budára, érdekes és tanulságos történettel válaszolnék 8080 18| bölcseség, amit a hat felsőben tanultunk. Sőt a doktori diplománál 8081 9| tiszteletet és kegyeletet tanusit...~ ~- Ember, én adjak Önnek 8082 14| majdnem egyfolytában, a falusi tanyájukon gazdálkodtak. Most, hogy 8083 1| udvarban kötekedő pecérek tanyáztak s az öblös batár bakjáról, 8084 17| viz. Deresedő haja sárosan tapad a homlokára. Igen halavány 8085 7| eltünt a betegszobába vezető tapétaajtón. Pillantása, melylyel még 8086 7| életfunkció, mint az alvás vagy a táplálkozás, melyhez semmi köze a kiváltságos 8087 8| láthatatlan forrásokból táplálkozik: mert Gyurka - várj, most 8088 3| óta viruló leányok vérével táplálkozott. Annyi lelki küzdelem után, 8089 2| fejemben, a keselyorru, taplószivü uzsorás, aki önönmagát tartja 8090 1| mig odakünn nehéz csizmák tapodták a végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~ 8091 4| tekintélyével, aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló 8092 19| föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi pénzt kaptunk érette, 8093 15| egykor a Kinizsi paripája taposta. Mikor az omladékhoz közel 8094 19| két-három héten keresztül taposták a szőlőszemeket. Száz-kétszáz 8095 16| müvész a lelkes közönség tapsaival füszerezheti sótalan kenyerét. 8096 23| arcáról. Mikor a lelkesült tapsok elhangzottak, szó nélkül 8097 18| Andrássy-uton át csengős tarantászok robogtak a kopár liget fái 8098 16| a jubileumát megülte. A tárca, hangulatos bevezetés után, 8099 16| Pataky János a helyi lap tárcájában ismét teljes szövegében 8100 16| fejezte be a veterán szinész tárcáját - nem kis sikerekben és 8101 18| izlésem felől, s a hosszu tárgyalást végre azzal a rezümével 8102 11| halaványan és megilletődve tárgyalták az uj tanár életrajzát. 8103 2| szerpentin-ut aljáig, mely a tarjánkői várba vezet. A hegy lábánál 8104 17| elbocsátottak... Az egyik tárnából kifogyott a szén s az üzem 8105 10| töltötted, hogy egy csomag tarokk-kártyát pingálj... A világi hiuság 8106 19| kivilágitott ablakai, a délutáni tarokkpartiek, a kut körül való egyhangu 8107 14| hadgyakorlatokról beszélt, meg olykor a tarokkpartiekról és az őrnagy tréfáiról. 8108 22| fentartja. Mily perspektivája a társadalmi élet változásainak, rombadőlése 8109 3| tartott tükröt az erkölcstelen társadalom elé s egy keresztes lovag 8110 1| lehajtotta fejecskéjét, mint társai a kertekben és réteken, 8111 15| ott voltunk a kiránduló társaságnál, amely Katát szemtelen éljenzéssel 8112 3| mérföldekre elkerüli a rendes társaságát, s hogy az öreg Jákóy százezrei 8113 16| Pataky Róza asszony, a társulat primadonnája.~ ~Kikeresték 8114 16| délutánonkint a kávéházban. Az egész társulatot a kegyetlen nyomor polipkarjai 8115 2| selyemtapétás öltözőszobát tárt föl előttem, melyben rózsaszin 8116 7| mentegetőző mozdulattal tárta szét a karjait.~ ~- A multamban, 8117 23| nagyhercegi palota disztermében tartanák meg, a fenséges ur és a 8118 21| gyakorló füzetet a szeme elé tartanám?~ ~Az öreg ember sokáig 8119 20| már nem szabad tovább itt tartanunk őt, mert nagy baj származhatnék 8120 10| cifrázgatás nélkül: Mit tartasz a bátorságomról és az energiámról?...~ ~ 8121 4| benyilójában lázas szemlék tartatnak a nagy püspöki gyürük, az 8122 20| nővérekhez:~ ~- A babát nem tarthatjuk itt, mert ebből nagy baj 8123 9| egy negyedóra mulva, nem tarthatom meg a férfias becsületszavamat...~ ~- 8124 20| vele megy, hiszen csak nem tarthatunk csecsemőt a kolostorban...~ ~ 8125 15| pillantásából az látszott, hogy nem tartják filozófusnak.~ ~ ~ ~ 8126 18| arzénikum, amit a fiókomban tartogatok, arra az esetre, ha mindenáron 8127 2| a halálra itélt rabokat tartották.~ ~- És bástya?~ ~- Az egész 8128 6| szeretetére... Addig is őt tartottam a legjobb embernek; képzelheti, 8129 8| magasabbrendü olvasmánynak tartottuk, mint a bécsi vagy párisi 8130 9| dörmögte:~ ~- Ahelyett, hogy a tartozását kifizette volna, még az 8131 19| Közeledésünket bizonyos tartózkodással fogadta, de később barátságosan 8132 2| meg a nevelés tette ilyen tartózkodóvá és szeliddé, a falusi kastély 8133 6| nevezte... Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok közé, 8134 1| igéretemet! Egy éjszakával tartoztam magának tiz év óta, most 8135 18| pózában is megőriztem leányos tartózkodásomat. Azt hiszem, gyöngén elpirultam, 8136 6| ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? - kérdezte 8137 23| az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása közben...~ ~Sauters 8138 20| suttogta, - ne hagyj el, ne taszits el kegyes mennyei királyné... 8139 13| Tatjána vagyok, a maga kicsiny Tatjánája, akiről Puskin dalolt az 8140 19| vérvörös kopoltyuját izgatottan tátogatta felénk. Később megszomjaztunk 8141 12| barátom, a lord ott maradt a Tauchnitz-könyvekben s eszébe se jutott, hogy 8142 12| luxusvonaton vigye el a skótországi tavak mellé. Sőt a környékbeli 8143 19| fiumei olasz matrózok, kik tavasszal Braziliáig járnak a Lloyd 8144 18| kulisszáit, melyek napfényes kék tavat, kacér nyaralókat, hófehér 8145 23| egyremásra küldte utána a táviratokat, mivel február közepén okvetetlenül 8146 15| szép asszony már illedelmes távolban állt az udvarlójától... 8147 19| felhő sem uszott. Végtelen távolságban láttam valahol egy fehér 8148 10| A király intett, hogy távozhatik, s tekintetével Lázsiás 8149 17| fiakker elrobog. Mindenki távozik, csak az eredeti társaság 8150 17| rögtön kéretem.~ ~Az inasok távoznak, hogy a parancsot teljesitsék. 8151 10| váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- Te 8152 11| negyedik osztályt, fogvacogva távoztak az iskolából. És a többi 8153 6| hogy semmi se állott akkor távolabb tőlem, mint az asszonyos 8154 6| axiomát nem a drámairók találták ki, hanem a rossz asszonyok, 8155 23| Egyszerre csodálatos jó kedve támadt, a bor fejébe szállt, s 8156 8| néha két, de néha három té-vel irja, aszerint, hogy micsoda 8157 13| hajnalig tartó együttlétek, a teaasztal feledhetetlen téte a téte-je, 8158 4| szüksége az életben. E csésze teáért fütik most a konyhák nagy 8159 17| Ha valaki netalán jeges teát akar...~ ~Mindenki élvezettel 8160 8| diplomát, de egy hirtelen tébolyrohamomban feleségül mentem egy nagy 8161 2| nagyleánnyá, aki a sugót tegezem és akit a bonvivant orozva 8162 11| mondjad csak meg (egyszerre tegezni kezdte a gyermeket) nem 8163 4| szükségeseket, mint tegnap, tegnapelőtt s mint nyolc éve már, amióta 8164 1| inzurgenseit megszemléli. Mit tehetek róla, hogy a kocsim eltörött 8165 10| Ezt a koronás, gyönge, tehetetlen gyermeket szeretné Elfrida 8166 3| aztán boldogan és magával tehetetlenül borult önzetlen jóltevője 8167 3| életét az elnyomottaknak és tehetetleneknek szentelte, végképp megfeledkezett 8168 21| Majd megpróbálom, hátha tehetnék valamit kegyedért... A piemonti 8169 23| ragyogtak. És mert minden nagy tehetségben van egy szemernyi a kalandorok 8170 9| kagylóikat az istenadta tehetségek előtt. Sárkány egy darabig 8171 6| országban lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? Arra még gondolni 8172 18| alakomon, a tisztességes teint-emen és az intelligens, ibolyakék 8173 17| mert az anyjának nincs teje... Ma este már szinte zöld 8174 19| kapunk néhány korsó hideg tejet. Giovanni abban reménykedett, 8175 15| meg, hogy susog azzal a tejfelesszáju suhanccal, aki az oldala 8176 10| Szerelmes vagyok, mint egy tejfölösszáju siheder - és meg fogok halni 8177 4| főorvos, a maga affektált tekintélyével, aggodalmasan tapogatja 8178 12| kigyógyitotta - hallatlan tekintélynek örvend a vidéki kurtanemesek 8179 17| mértföldnyire lennének innen. Tekintetét végighordozza az urakon, 8180 10| intett, hogy távozhatik, s tekintetével Lázsiás herceghez fordult, 8181 9| bohémek inkább csodálkozva tekintettek föl rá, semmint komolyan 8182 18| és a rajongás extázisával tekintettem rá, mélyen alul maradok 8183 18| lámpák fényében, a hidegen tekintgető, acélszinü szem pedig világosan 8184 6| korrekt feleség bizonyára nem tekinti elégtételnek, ha az ura 8185 23| frakkjában jeges arroganciával tekintett körül, szeretetreméltó leereszkedéssel 8186 17| kanapé s amig fölhozzák, telefonálok a professzoromért.~ ~ELSŐ 8187 17| térithetjük. Lajos, te pedig telefonálsz Ruzsényi tanár urnak, hogy 8188 6| tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de én hősiesen a nyakába 8189 15| egyik admirális (Csepely telekkönyvvezető) több izben belefujt a havasi 8190 19| az Isten, hogy még ezen a télen is életben hagy. A Somogyiak 8191 17| Néhányan a kártyaasztal mellé telepednek, hogy mámoros jókedvükben 8192 18| hasonlathoz? Nem volna ez méltó Teleszkyhez vagy Popovicshoz is?) Mások 8193 18| gazdátlan kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~A 8194 23| kidobtak...~ ~Fölhajtotta a télikabátja gallérját, visszament a 8195 9| keresztelt. Mikor Paláthyék télire Budapestre jöttek, Sárkány 8196 5| Dominique aggodalmai nem teljesedtek be. Pár pillanat mulva siető 8197 17| távoznak, hogy a parancsot teljesitsék. Az urak az ablakon át nézik, 8198 6| hogy utolsó kivánságát teljesitsem? Az uram, szegény, tanácstalanul 8199 14| Emlékszik arra a csuf télre, mikor minden második éjszakát 8200 14| hanem csak egy-két rövid nap telt volna el a Bodrogi látogatásai 8201 9| és nekiindult a dühöngő télviharnak. És mig az Andrássy-ut felé 8202 8| tovább, hanem egy egészen uj témáját vette elő: egy fiatal boszorkányt 8203 13| HÉT FEHÉR NAP.~ ~A temérdek koszoru közt, amely a köztiszteletben 8204 4| nélkül már a ravatalra, a temetésre gondolnak s összehasonlitásokat, 8205 2| is a tarjánkői kápolnában temetkeznek?~ ~- Hát a sirbolt is ott 8206 9| is hantoltuk a kerepesi temetőben. A másféléves kis árvám 8207 20| célzásokat tettek rám. Hallgató temetők mellett zarándokoltam el, 8208 7| mondanak...~ ~A tanársegéd nagy temperamentummal beszélt, s most kissé kimerülve 8209 1| melyek a dombtetőn álló templomot körülvették, mert ilyen 8210 22| be, Szénás doktor gyors tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike 8211 19| melegségben, a fák között rigók és tengelicek füttyentgettek. Egy pillanatra 8212 15| másfélezer méternyire a tenger szine fölött) s az egyik 8213 18| aranykeretes csiptető, s a tengeralattjáróra emlékeztető lakktopán gőgösen 8214 8| kereskedő, akinek hajói a tengerbe sülyedtek. És mindezekkel 8215 20| Pólában volt négy évig a tengerészeknél. Gyuri hozzámszegődött az 8216 12| örökké a havasokat és a tengereket járta volna.~ ~- És mit 8217 20| álltunk Olaszországig, a tengerig...~ ~Hat hónapig kóboroltunk 8218 15| fölött) s az egyik balatoni tengernagy hangos kürtszóval hivta 8219 21| körül, mely a verandát a tengerparti napsugártól védte, naphosszat 8220 2| bástyák tetején libegtetem meg tengerzöld bársonyuszályomat. Én, Koller 8221 7| áron a feleségemmé kell tennem. Ebben a nagy, lángoló és 8222 6| egy vasárnapi kirándulást tennének. Én talán gyámoltalanabb 8223 10| miközben ráncos homlokát a tenyerével végigsimitotta.~ ~- Azt 8224 22| itélkezésteket vezette? Csupa teória, csupa üres, légbemenő semmiség. 8225 7| hizelgőnek találja magára nézve a teóriáját, akkor rögtön magához megyek 8226 23| fiatalabb hugával, ő óvatosan tépett le egy darabot az aranyszegélyes 8227 22| tempóban lovagoltatta a térdein Erzsike kisasszonyt, Dömjén 8228 21| termekbe, s a tanitó remegő térdekkel nézett utána az összehajló 8229 8| kedvéért az orvostól is térdenállva fog bocsánatot kérni.~ ~ ~ ~ 8230 20| szobákat s a kápolna bársony térdeplőjén is meghajtotta őszbeborult 8231 1| egyszer hetenkint nagykegyesen térdet hajtson. Az udvaros, egy 8232 9| Andrássy-utat és a városligetet térdigérő hó boritja. Még a mult estén 8233 8| tüneteit is. Ezenfelül: a nagy tereken szédül, olykor asztma, olykor 8234 4| barokkcifrázataira, két vagy három teremmel odébb, a könyvtári szoba 8235 14| maguk, - ojjé! Maguk a világ teremtése óta mindig a Fátra főhadnagyok 8236 22| egy feketeszemü, piszeorru teremtésnek: Dömjén Erzsike kisasszonynak, 8237 13| megdöbbenve nézett rá: bájosabb teremtést még csakugyan nem igen látott. 8238 20| látogatás hire. És e tiszta teremtések közt, akik mellett nyomtalanul 8239 2| sokasága sürgölődött a Mária Terézia korabeli fogat körül. Egy 8240 18| készülve rá, hogy Mária Terézia-rendjellel fogják megjutalmazni a bátorságáért, 8241 10| sulyos bonyodalmakkal terhesek, a horizonton nehéz fellegek 8242 7| elvetemültek csábitó asszonyisága térit le bennünket egy-egy pillanatra 8243 15| kacérkodva dültek hátra a földre teritett plaideken, csak Gyurkáné 8244 17| bizonyosan gyorsabban magához térithetjük. Lajos, te pedig telefonálsz 8245 4| szemeit utoljára nyitja föl, a terjedelmes palotában, e megrémült aggódó 8246 6| kényszeritett, hogy pihenőre térjek s aggódva, de gyöngéd mosollyal 8247 16| petróleum különös illata terjeng...~ ~A kulisszák mögött 8248 9| vonul be a kaszinó nagy termébe, ahol fantasztikus jelmezbált 8249 23| mindannyian visszavonultak a termeikbe, de Adél nagyhercegnő előbb 8250 21| léptekkel visszavonult a belső termekbe, s a tanitó remegő térdekkel 8251 2| Századból valók?~ ~- Igen, a termeket száz évvel ezelőtt az eredeti 8252 14| hogy magam is elpusztulok a természettel együtt, mely még utoljára 8253 8| például a történelemből vagy a természettudományokból, mintha a XVI. század közepén 8254 7| a tüzes szem, a karcsu termet ideig-óráig lángra lobbantja 8255 7| lámpa fényében, gyönyörü termete megfeszült, s izmos kezével 8256 12| arcában és fiatalosan karcsu termetében gyönyörködöm.~ ~Manci leteszi 8257 2| orrom nagyon is tömpe, a termetem, ha arányos is, cseppet 8258 12| vonásain.~ ~- Most át fogok térni arra a napra, amikor rövidesen 8259 19| sétáljak az eszplanádon, s néha ternót vagy quaternót nyerjek az 8260 18| verőfényben Maria-Wörth felé. A terraszon szalmakalapos, fiatal asszonyok 8261 15| egész társaságot a kávéházi terrászon. Vagy tiz-tizenkét tagból 8262 18| vizcsobogás hallatszik a terraszra s a zafiros vizben feltünnek 8263 18| Képzelj egy reggeliző terrászt a wörthi tó partján, kilátással 8264 23| csettintett a nyelvével:~ ~- Terringettét, - mondta magában, - micsoda 8265 20| feküdtem két napig. Magamhoz tértem, tovább siettem, a messze 8266 8| néha éjfélkor, ha ilyenkor térünk haza, egyszerre minden betegségéből 8267 21| a gondviselésnek miféle tervei vannak velünk? Ha a sors 8268 18| életrajzát, a családi viszonyát, terveit a közeli és távoli jövőről, 8269 9| Sárkány egy darabig regényes terveken törte a fejét, de végül 8270 3| megvalósitotta azt a régi tervét, hogy dahabijén fog végigutazni 8271 6| vett, jóval hamarabb, mint terveztük, mert a szive azt mondta 8272 21| Paloznaky Mihály délelőtt a térzenénél hallotta az ujságot, mely 8273 21| hercegnő a verandán ült, a térzenét nem hallgatta más, mint 8274 11| gyermek szavára. És egész testében remegve, hörgő hangon kiáltotta:~ ~- 8275 22| hosszu éve keresem az emberi testen azt a pontot, amelyen a 8276 1| sohase ment el többé, bár testi alakja már másnap hajnalban 8277 1| volna. Kétesztendős, ragyogó testőr-élet után, melyet a bécsi császári 8278 1| gavallérok bókjai és a testőrkapitány intim estéi a kismartoni 8279 1| péterpusztai határból. A cifra testőrruha a padlásra került és Zsombory 8280 1| mindig igy hivták a deresedő testőrt - félrehuzta a hófehér moll-függönyt. 8281 5| feloldozhatja...~ ~Bonifácius testvér résztvevően bólogatott.~ ~- 8282 13| teaasztal feledhetetlen téte a téte-je, a pironkodó vallomás, 8283 13| teaasztal feledhetetlen téte a téte-je, a pironkodó vallomás, hogy 8284 22| rakni a székeket az asztal tetejéről és csinál majd annyi helyet, 8285 23| akarták adni a Wagner nagy tetralogiáját. Sauters az Arany Griff-ben 8286 18| elkábitani az udvarlóimat, nem tetszelgek az ugynevezett bájos mosolykirálynő 8287 3| magányos, puritánságában tetszelgő milliomos-ujságiró, akit 8288 18| nekik, hanem azt, akinek ők tetszenek. Most nincs rá időm, hogy 8289 14| egy kissé ne akart volna tetszeni nekem. Volt valami oka arra, 8290 10| életet meghosszabbitja és tetszése szerint aranyat és gyémántot 8291 17| mosolyogva megszólal): Boldoggá tették: az igaz. Egy családot megmentettek 8292 22| hogy a tudomány férfia is tévedett...~ ~ ~ 8293 18| zsurfecsegés után amugy is abban a tévhitben élt, hogy minden fiatal 8294 10| évet töltött el könyvei és thékái között.~ ~- Tudós férfiu, - 8295 10| kezét.~ ~- Ha Felséged a Themistokles korában élt volna, - szólott 8296 2| jezsuiták konviktusában, a Theréziánumban s a klubja karosszékében, 8297 18| egyéniség egy fiatal lány, mint ti, akik oly fensőséggel lenéztek 8298 16| borotválatlanul játszotta el a Tiborcot és a párisi rongyszedőt... 8299 11| az algebrából. „Vérengző tigris - mondta szomoruan - aki 8300 19| szenderegtek. Néha átmentünk Tihanyba, a kápolna gyönyörü ablakából 8301 1| moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez kapott: az ablak 8302 9| Hát kifizeti?~ ~- Tiltakozom még az ellen is, hogy ilyen 8303 5| keresztelte s bár a barátok tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság 8304 2| fabábuszerü mozdulatokkal tipegnek végig a szinpadon, a sziklák, 8305 2| istenfélő édesanya, a halkan tipegő szerzetesek tanácsai, az 8306 21| Maga sem tudta egészen tisztán. Csak annyit tudott, hogy 8307 12| hogy az ura az én ártatlan tisztaságomat kedvesnek találja? Nem tudom. 8308 5| ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktüzhelyek körül... 8309 2| emberi jogokat, épp ugy tisztelem, akár a francia forradalom 8310 6| mig a másodikhoz csupán tisztelet és barátság füz. Az első 8311 16| asztalára.~ ~- Mi lesz a tiszteletajándékkal, - kérdezte busan a vén 8312 21| jövendőbeli magyar tanitó tiszteletdiját. A kastély balszárnyában 8313 2| virrasztottak a visszatért unoka tiszteletére. Az udvaron megcsördült 8314 9| meghalt, jó lélek iránt is tiszteletet és kegyeletet tanusit...~ ~- 8315 19| kaptunk érette, amennyiből tisztességgel kiteleltünk. Egy-két esztendővel 8316 13| Jobbágy Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek a felesége. Aranyszivü 8317 22| itt még mindig a reggeli tisztogatás járja! Pedig jó lesz végezni 8318 22| dörmögte:~ ~- Nincs rosszabb a tisztogató fehérnépnél...~ ~Az anatómia 8319 9| Alma Tadémát a hajlékomban tisztelhetem... Hé, ahányan vagytok, 8320 2| hitelbe kapott jelmezért Titánia módjára körülcirógatom a 8321 15| feleségének egy fiatal uriemberrel titkai vannak.~ ~- Igaz is, - mondta 8322 11| nebulót vezetett be az algebra titkaiba, egyszerre köddé és párává 8323 4| szomoruan rázza a fejét. S a kis titkár, az egyházmegye legcsinosabb 8324 2| nunciusok haladnak föl a titkáraikkal, s odakünn a nagy boulevard 8325 4| alatt be szokott látogatni a titkárjával.~ ~Évenkint jóformán alig 8326 16| félre Csapót, a szinházi titkárt.~ ~- Hallja az ur, - mondta 8327 12| felépit magának. Leleplezzem a titkokat, melyeknek a véletlen nyomára 8328 15| szemmel hallgatta a sok titkot, amit a fiatalember a fülébe 8329 20| értesül valahogy erről a titokról, nagy veszedelem származik 8330 12| százszor különösebbek és titokzatosabbak, mint ahogy maguk a novelláikban 8331 10| I.~ ~XIX. Tivadarral, a hatalmas schwarzwaldi 8332 15| kávéházi terrászon. Vagy tiz-tizenkét tagból álló karaván vetődött 8333 23| Összesen nyolcan vagy tizen voltak az ebéden és Sauters 8334 18| affektáló legény, aki bennem, a tizenhárompróbás csirkefogóban, a naiv és 8335 14| megszerettem valakit. Csak tizenhatéves lánykoromban volt bennem 8336 16| vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu szintársulat egy jószivü 8337 2| komédiás a szinészetre, akinek tizenhatéves koromig soha se volt egy 8338 2| gála-ebédet (nálunk otthon pont tizenkettőkor ebédelnek) egy száz személyre 8339 23| Vieuxtempstől játszott valamit és a tizenöt-husz főből álló hallgatóság bizonyára 8340 21| találkozott... A hercegnő édes, tizenötesztendős baba volt, aki csillogó 8341 4| csipkés ingeit, a káptalan tizenkét kanonokát, a szőrköteles 8342 12| hallotta. A házasság körülbelül tizesztendős - s a grófnő ma a harmincötödik 8343 3| óra csilingelő álomhangon tizet ütött. Zsuzsa ekkor ijedten 8344 22| emberi csontváz különös toalettben fogadta. Egy kőkorszakbeli 8345 16| varrókisasszony, - aki a direktorné toalettjeit igazitja - Schafarik ur 8346 7| magát, mint a hattyu, aki a tóból a szárazföldre lép.~ ~- 8347 15| egyet-mást az életéből, többek közt azt is, hogy öt évvel 8348 16| reményében... Később még többen is megjelentek a homályos 8349 23| darab tisztességes filet-t többre becsülnék e percben, mint 8350 4| Évenkint jóformán alig volt itt többször, mint a két főünnepen s 8351 21| senki sem hinné el, hogy többszörösen nagymama...~ ~Álmodozó bakfislányok 8352 8| amugy külsőre, szép és tökéletes férfi, aki minden asszonynak 8353 8| mint a makk, a szervei tökéletesek és hibátlanok, étvágya kitünő, 8354 14| én szememben maga volt a tökéletesség. Nem volt szép férfi, de 8355 12| környékbeli lordok szemenszedett tökfilkók!~ ~- Higyje meg, nem bántott 8356 20| hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját. Gyertyát gyujtott 8357 1| lény előtt, aki az öreg tölgyfaszék fölött lebegett, egyszer 8358 1| ezen az istentelen pusztán tölteni az éjszakát, mert ugyan 8359 23| melyekbe a lakáj sürüen töltögette a Medocot, később négy, 8360 12| fantasztikus, régi lovagvárban töltötte az idejét azóta, hogy a 8361 10| háromnegyed részét azzal töltötted, hogy egy csomag tarokk-kártyát 8362 6| tul, ahol a hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán magam 8363 17| cigaretták beláthatatlan tömege sorakozik egymás mellé): 8364 20| akasztottak és rengeteg tömegét osztották szét a jutalmul 8365 4| TÖMJÉNFÜST.~ ~Verőfényes délben, a 8366 4| mi sem hallatszik föl a tömjénfüstös levegőn keresztül, amely 8367 2| külső moraj a földalatti tömlöcből hatol föl hozzám s hogy 8368 2| vagyok, az orrom nagyon is tömpe, a termetem, ha arányos 8369 21| Az öreg ember sokáig töpreng, habozik, amig végre elszánja 8370 10| találjon. De hiába volt minden töprengése és bubánata, hiába a könyörgés, 8371 7| komoly emberek becsületes töprengésével nézett maga elé.~ ~- Ha 8372 17| ÖNGYILKOS (fuldokló zokogásban tör ki): Oh istenem, istenem...~ ~ 8373 8| percre a receptkönyvemet, s töredelmesen megirom neked azt a levelet, 8374 1| szót, hogy: „akarom” és egy törékeny kis kék virág szeliden lehajtotta 8375 9| Beerek meghalnak, sőt kerékbe töretik magukat, - de igéretüket 8376 1| ő tudta, hogy egy drága, törékeny alak mindhalálig itt fog 8377 4| alkaiosi gyászzengzeten töri a fejét, amelylyel a szomoru 8378 2| harcba vonuljon, hogy öklével törje szét az ellenségei koponyáját, 8379 10| száz világszép hercegnő törné magát egyetlen csókjáért...~ ~ 8380 16| jubileumát? Azt hiszi, hogy törődnek ezek a maga szinészkedésével?~ ~- 8381 16| Ebugattát, hogy az ördögbe ne törődnének... Minden igaz magyar ember 8382 20| szegény mama volt otthon. Ki törődött volna itt velem? Magam kóboroltam 8383 12| környékbeli lordok se igen törődtek velem, mert ezek az opportunisták, 8384 12| része, semhogy magammal törődtem volna. Csakugyan féltékeny 8385 10| a kristály ezer darabra törött szét) és rekedten, magánkivül 8386 7| betegszobákba kandikáló törpe akácokat, a leány egy orvosi 8387 15| diadalmas csatáira. A romokat törpefenyők és mogyoróbokrok szegélyezték; 8388 9| darabig regényes terveken törte a fejét, de végül dühösen 8389 5| Ur szegény szolgái ellen törtél...~ ~De rögtön el is szégyelvén 8390 14| de még hevesebb zokogásba törtem ki. Ő ijedten elhallgatott, 8391 2| megjelentek képzeletemben a történelem hires Bardóczy grófjai, 8392 8| annyit se tud például a történelemből vagy a természettudományokból, 8393 18| Lipót-köruton - mint egy történelmi regényben irni szokták, - 8394 14| aranyos álom; más emberek története, mert mi nem azok vagyunk 8395 13| Puskin dalolt az Anyegin történetében... Én a maga emlékében mindörökre 8396 6| mulattassam pikáns és izgató történetekkel... Maga most nem pszichológus, 8397 12| Budára, érdekes és tanulságos történettel válaszolnék a kérdésére. 8398 6| nyakába borultam:~ ~- Mi történhetik velem? A gazdag, amerikai 8399 15| kicsiny száját.~ ~- Vajjon nem történt-e valami baj a kedves nejével?~ ~ 8400 10| valaha az ég és a föld között történtek...~ ~XIX. Tivadar boszusan 8401 15| arcába (nagy egek, mi fog itt történni a következő pillanatban!), 8402 19| pincéiben. Kissé bágyadtan törtettünk előre a mogyoróbokrok közt. 8403 22| eddig, mi volt az a pontos törvény, amely itélkezésteket vezette? 8404 21| hercegnő, amig a rendhagyó igék törvényeit magyarázta neki, konokul, 8405 22| az átöröklés csalhatatlan törvényét, amelyhez képest a Darwin 8406 13| kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával s mivel 8407 10| Gärtnerius mester fejetlen törzse lassan porladt az utszéli 8408 10| fejét elválasztottátok a törzsétől...~ ~- Az igazságot ölöd 8409 10| aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan fölnyitotta 8410 3| után, mely jóformán egy uj toilette megrendeléséhez se elegendő, 8411 6| magamra vettem egyik csinosabb toilettemet s szótalanul feltámolyogtam 8412 21| rózsaszinü sonkát, egy lágy tojást és egy pohárka aranyként 8413 21| fürdőközönség kiváncsi rajokban tolongott az Izabella-nyaraló rács-keritése 8414 2| cigarettásdobozt szolgálatkészen elibém tolta. (Ő nem dohányzik.)~ ~- 8415 9| jóval éjfél után vált el tőlük a hoteljuk kapujában. Közte 8416 14| persze egészen elmaradt tőlünk s mivel a rossz szellem 8417 20| asszony ijedten állt meg a kis tolvajlámpa világosságában. A kendő 8418 6| iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll boszut, hogy lop 8419 19| quaternót nyerjek az estéli tombolák alkalmával. Bántottak a 8420 23| koncertjein minden fővárosban tomboltak, és a vérvörös plakátok, 8421 3| négykor egyedül megy haza a Tompa-utcába, mert az öreg angol hölgy 8422 3| farkasétvágygyal rontottak be a Tompa-utcai lakásba. Peély rájött, hogy 8423 19| érdekelné. A hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton 8424 19| egyet a spinacker-en, a main top sail-en, s kis cutterunk 8425 18| vig lármával készülődik a tópartra, ahol a hófehérbe öltözött 8426 2| falutól lovas bandéristák toporzékoltak paripáikkal az erdőszélén 8427 10| kibocsátották, akaratosan toppantott egyet a selyemcipellőjével 8428 9| szempilláján és ez a köny a torkába fojtotta Sárkánynak azt 8429 1| ellapuló, alacsony udvarház tornácán hegyesbajuszu, zsinóros 8430 21| pillantással szaladt föl óra után a tornyába... Jó kétóra hosszat száguldott 8431 9| részében, a kertáji kastély tornyában lakott, hercegi fogatokon 8432 5| barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából néha borus pillantásokat 8433 12| Lipót János főherceget a torokgyulladásából kigyógyitotta - hallatlan 8434 6| sétáltunk, melyet kétfelől toronymagas fenyvesek szegélyeztek, 8435 21| előadásban... És otthon, a toronyszoba csöndjében, titokzatos, 8436 23| olykor, az Egmont vagy a Torquato Tasso előadása közben...~ ~ 8437 17| egy borizü hang megszólal: Tot svimt a’! A parton állók 8438 11| kissé megérzett kiejtésén a tótos felföldi dialektus.~ ~- 8439 20| korcsmából éjnek idején kellett tovamenekülnöm, mert a mulató legények 8440 17| apróbetüs napi hir hasonló tragédiája hidegen hagyja önöket, ez 8441 8| libát és a csirkét fel tudom tranchirozni, de az egyéniségem feltranchirozásához 8442 5| idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók bugása, melyek éjjel-nappal 8443 3| és én még mindig magával trécselek! Illőnek találja, hogy ebben 8444 9| nagy virtus, de Sárkány még tréfából sem gondolt soha ilyen bolondságra. 8445 14| Keressen ki más valakit a tréfáihoz, - én az ilyesmire már öreg 8446 14| tarokkpartiekról és az őrnagy tréfáiról. Másfél év alatt egyszer 8447 14| tréfának a kérdésemet - aki tréfál, az nem sir, mint én, - 8448 14| benne, hogy Simi nem vette tréfának a kérdésemet - aki tréfál, 8449 14| hogy velem most gyerekes tréfát üz, - de biztositom, hogy 8450 18| abszolute nincs meg a szivem trézorjaiban. (Mit szólsz ehhez a hasonlathoz? 8451 1| alkonyat van és a tiroli trombitások komor gyászmelódiákat fujnak 8452 2| valamikor, mint most, várva a trombitaszót, mely szentföldre zarándokolt 8453 13| ormán pedig büszke fenségben trónolt a kivilágitott püspöki palota. 8454 10| helyet foglalt az aranyos trónszéken - egymásután megjelentek 8455 10| egyszerüen közelébb lépett a trónszékhez, miközben ráncos homlokát 8456 10| láthatatlan erő leemeli az aranyos trónszékről s odahelyezi a hajlongó 8457 10| egymásután bevonultak a trónterembe; Hoys-Hopp gróf, Lázsiás 8458 10| XIX. Tivadar bevonult a tróntermébe, behivatta Hoys-Hopp grófot, 8459 10| léptekkel váltotta föl a trónus előtt a távozó főlovászmestert.~ ~- 8460 8| falusi kastély királynői trónusára ülhess; én, a komoly és 8461 10| egy pillantást vetett a trónusra, s ime: saját magát látta 8462 10| kivül a király.~ ~Leugrott a trónusról, selyemcipellőjével összetaposta 8463 22| mikor azt sem tudom, hogy a trumeaut és az ebédlő-asztalt hová 8464 8| nem konstatált volna; néha tuberkulózisa, néha szivbaja, néha leukémiája, 8465 6| Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok közé, sokkal több esze volt, 8466 21| mindig csillogó szemmel tudakozódott a jászmihályi ujságok után...~ ~ 8467 18| szerény irója, kicsisége tudatában, bizvást a parkett alá sülyedhetett 8468 19| magányosság és jelentéktelenség tudatát keltik életre bennem s néha 8469 7| tudom átalakitani, aki egy tudatlan bakfis boldog naivitásával 8470 7| szavakkal is megmagyarázható tudatom.~ ~A leány nagy kiváncsisággal 8471 10| szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes Franciscus 8472 21| irta remegő kézzel, - mit tudhatjuk mi, gyarló emberek, hogy 8473 8| a neuraszténiáról aligha tudhatott többet, mint a helyesirásról 8474 17| mindig itt vagyunk, nem tudjuk méltányolni... Ezért a látványért, 8475 13| uriasszony is van, aki nem tudna meglenni a dohányfüstös 8476 10| aki azt állitja, hogy be tudná gyógyitani a szived sebét...~ ~- 8477 9| szólott hozzám:~ ~- Beer, tudna-e nekem szerezni tiz perc 8478 10| sarokba állitott:~ ~- Ha tudnád, felséges anyám, hogy mennyire 8479 21| magában:~ ~- Istenem, ha ezek tudnák, hogy mi történt köztünk 8480 6| Édes apám sikkasztása akkor tudódott ki, amikor menyasszony voltam 8481 22| Dömjén tanár jókedvüen. - A tudományban nincsenek mesék, barátom, 8482 8| hogy függetlenül, csupán a tudománynak élve, fogjuk eltölteni azt 8483 19| megtanultak minden tengeri tudományt, kivétel nélkül ismertek, 8484 10| az ország bölcseihez és tudósaihoz intézett, XIX. Tivadar talán 8485 21| többiről majd élőszóval tudósitja...~ ~Az az ötlet, hogy a 8486 22| barátom, mert az igazi tudósnak csak egy komoly jeligéje 8487 22| aligha hisszük. Hiszen a nagy tudósoknak ősidők óta van arra joguk, 8488 10| állok én a művészettel és a tudományokkal?~ ~Joannes rhetor jó darabig 8489 11| kegyetlenségéről. Honnan tudták a Szedenich tanár ur viselt 8490 22| konstatálni lehessen. Mit tudtatok eddig, mi volt az a pontos 8491 16| bevezetés után, mindeneknek tudtára adta, hogy Sz. Pataky János 8492 9| igyekezett, hogy egy vékony tü fokába cérnát füzzön. A 8493 2| fantáziája sincs, mint egy mezei tücsöknek. Most eszembe jutottak a 8494 15| Tamás-hegy bokrai közt, tele tüdővel sziva magamba a pompás levegőt, 8495 12| hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör lapjáról s most képzelje 8496 18| akárhányszor megállapitottam már a tükörből, hogy ebben a pillantásban 8497 1| leányhang a schönbrunni palota tükörfolyosóján, mig a tiroli zenészek vig 8498 1| gyertyalángos báltermek tükörpadlójáról, melyet a császárné lengő 8499 4| látták az ekvipázs fényes tükörüvege mögött, jóformán ismeretlen 8500 18| reszketnek, - de egy pillantás a tükörbe meggyőz, hogy ez a Niobe-póz 8501 1| gárdista, a császári palota tükörfolyosóján, mégis ugy érezte, hogy 8502 12| pillantást vet a pénztár tükrébe, aztán mosolyogva ezt mondja:~ ~- 8503 21| mezejére fog lépni... A zseb tükréből gondosan megigazitja a bajuszát, 8504 19| maradt a lócán, a tó csöndes tükrét bámulva. A lenyugvó nap 8505 8| néha a tükrömbe is és a tükröm biztosit róla, hogy ez a 8506 8| Doktor létemre nézek néha a tükrömbe is és a tükröm biztosit 8507 3| keserü ajkránditással tartott tükröt az erkölcstelen társadalom 8508 13| szemében bámulat és zavar tükröződött, szőke haja kissé ziláltan 8509 13| de a tamáshalmi kastély tündérének sohasem tudott többé a nyomára 8510 1| éjszakát, melyet végzetem a tündérmesékből ellop a számomra!~ ~ ~ ~ 8511 1| kastély kényelme vár! A tündérmesék ragyogása fogja bevilágitani 8512 8| hallgatok. Nem, jámbor pusztai tündérem, nekem nincs lelkiismeretem, 8513 8| a skorbut legjellegzőbb tüneteit is. Ezenfelül: a nagy tereken 8514 8| sülyedtek. És mindezekkel a tünetekkel szemben: voltaképp oly egészséges, 8515 13| a képet, majd hosszasabb tünődés után a boltba is bement.~ ~- 8516 11| sublád előtt. Egy percig tünődött, mintha álmot látna, aztán 8517 10| gyöngének, ilyen nyám-nyámnak tünteti föl...~ ~A poroszlók most 8518 10| hibáztatsz a pápaszemért? Nem én tüntettelek föl ilyennek, hanem csakugyan 8519 14| igazi férfiideál... Szelid, türelmes, hüséges, - még a nagy foga, 8520 9| mégegyszer, egy negyedórai türelmetlen töprengés után.~ ~Aggódva 8521 14| szóljak, de attól kezdve lázas türelmetlenséggel kémlelődtem naphosszat a 8522 23| nagyhercegnők, a hugaim, szintén türelmetlenül várják a hirneves művész 8523 10| remegtek az izgatottságtól és a türelmetlenség emésztő lázával kiáltotta 8524 15| észrevegye? Ha szereti, hogy türheti el, hogy egy idegen férfi 8525 17| AZ ÖNGYILKOS (szó nélkül türi, ahogy az egyik inas cognacot 8526 21| megbotránkozva.~ ~- Bocsánat, én Türk, bécsi detektiv vagyok...~ ~- 8527 15| Érted most már, hogy miért türöm, ha udvarolnak neki? De 8528 16| lelkéből az ideált, nyugodtan türte, hogy előkelő családja 8529 18| s mig arisztokratikusan tüskés betüit szorgalmasan egymás 8530 9| nyugodtan tovább bajlódott a tüvel és a cérnával. Utóbb varrni 8531 2| tündököltek a szivárványos prizmák tüzében.~ ~- Oh, méltóságos grófné, 8532 7| Kétségtelen, hogy a szép arc, a tüzes szem, a karcsu termet ideig-óráig 8533 12| hegedüsök királyának neveznek a Tüzföldtől az Északi-sarkig. Paur körülbelül 8534 4| fütik most a konyhák nagy tüzhelyeit, tizenkét szolgálattevő 8535 2| a szurokfáklyák, s tarka tüzkigyókként lepték el a homályba vesző 8536 22| bizonyitok - és ezzel büszkén tüzöm ki a glabella-elméletre 8537 16| sokszor csak a hat önkéntes tüzoltó nézte végig a szomoru előadást. 8538 16| Félhét. Az önkéntes tüzoltók erős léptekkel robognak 8539 17| felé, ahol azok a vöröses tüzpontok látszanak!~ ~ELSŐ SZALMAÖZVEGY ( 8540 23| Henrik pedig sajátkezüleg tüzte mellére a sondersbergi házirend 8541 1| közül jöttek, zöld galyakat tüztek a stájer lovak füle mellé. 8542 7| jegyben jártak, már ki is tüzték az esküvő napját, ráérő 8543 15| Álmodozó kis bolond, aki tulajdonképen minden rosszaságtól irtózik. 8544 12| napon észrevettem, - de tulajdonképpen még azt se mondtam el magának, 8545 9| Lodovico, a föntebbi görbe kard tulajdonosa, a mindennapi életben ötezer 8546 10| mint a többi, mert van egy tulajdonsága, ami egy egész kincsesháznál 8547 10| hercegnő, ahelyett, hogy tuláradó szivvel borult volna a hatalmas 8548 5| bugott s ez a zaj erősen tulharsogta a hajnal ébredő hangjait... 8549 18| az ellenség gyöngéit. A tulzott elragadtatást, a cukordinnye-befőtthöz 8550 11| mende-monda nem bizonyult tulzottnak, mert Szedenich tanár ur, 8551 6| Emma hercegnő, miután a turistaház mellett, egy hársfából összetákolt 8552 6| szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz értünk volna, egyszerre 8553 18| vizet, s néha szórakozottan turkált abban az irástengerben, 8554 21| nyakkendőjében pedig egy gyémántos tűvel, melyben a piemonti ház 8555 1| öregasszony főzte meg a vasárnapi tyuklevesét.~ ~Huszonnégy órával később 8556 10| itélet hire a skót király udvarába is elhatolt. És mivel a 8557 5| s kivülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott a gépek 8558 9| a Mátyás király olaszos udvarát akarták feltámasztani a 8559 1| nyáreleji napon bevonult ősei udvarházába. A császárvárosból csupán 8560 1| szájjal, mig a kékszemü kis udvarhölgy kezecskéjét megragadta.~ ~ 8561 1| ujjain sziporkáztak, az udvarhölgyek kacagása a schönbrunni park 8562 21| kezéből. Aztán sug valamit az udvarhölgyének, aki viszont a szoborként 8563 17| jövedelemmel biró bankigazgató, egy udvari-tanácsos-képviselő, aki a bankban igazgatósági 8564 23| köteles adóként fogadta az udvarias bókokat. Hazamenet pedig, 8565 10| emberekkel nem igen szokott udvariaskodni.~ ~A jött-ment vendég nem 8566 14| most is szép. De mivel az udvariatlan anyakönyv azt állitja, hogy 8567 21| cigányokkal mulató és asszonyoknak udvarló huszárt... a szalónkatonából 8568 21| elragadtatva sugták az udvarlóiknak:~ ~- Milyen bájos még, pedig 8569 18| se akarom elkábitani az udvarlóimat, nem tetszelgek az ugynevezett 8570 15| illedelmes távolban állt az udvarlójától... Gál közömbös arccal beszélt 8571 10| elbocsátotta az alázatos udvarlókat, szemét könyek boritották 8572 21| Severin bárónál, a nagyherceg udvarmesterénél, aki a többiről majd élőszóval 8573 10| behivatta Hoys-Hopp grófot, az udvarmesterét és harsányan igy szólott 8574 10| harsányan igy szólott az udvarmesterhez:~ ~- Tudd meg, hogy Joannes 8575 10| jelentkezik Hoys-Hopp grófnál, az udvarmesternél.~ ~- Mit kiván ön, öreg 8576 23| mint a két nagyhercegnő udvarmesternője szerepelt sok év óta a sondersbergi 8577 21| Meerhäns grófnő, a kis princesz udvarmesternőjének jelenlétében. A magyar fiu, 8578 10| magához Hoys-Hopp grófot, az udvarmestert.~ ~- Hiv szolgám, - szólott 8579 10| udvarmester, Lázsiás herceg, az udvarnagy, báró Gránát, az udvari 8580 10| fordult, a selyembe öltözött udvarnagyhoz:~ ~- Mondjad meg igaz lelkedre: 8581 23| sok év óta a sondersbergi udvarnál. A vörös, aranydiszitésü 8582 12| barangolhattam a parkban, a majorsági udvarokon vagy akár a közel fekvő 8583 15| már, hogy miért türöm, ha udvarolnak neki? De most jó lesz sietni, 8584 2| visszatért unoka tiszteletére. Az udvaron megcsördült a kut lánca, - 8585 10| s odahelyezi a hajlongó udvaroncok közé, akik mindnyájan hódolattal 8586 1| nagykegyesen térdet hajtson. Az udvaros, egy öreg ember, aki már 8587 5| egy pillantást vetett az udvarra, melynek mélyén, a vérvörös 8588 21| itt a gyerekeivel és az udvartartásával. Paloznaky Mihály délelőtt 8589 10| csőditsd ide haladék nélkül az udvartartást... Hátha akad köztük egy 8590 4| teljesen elboritotta az üde májusi zöld. Ebben a csöndes, 8591 6| a lengyel köszvényesek üdülnek. Jó ideig némán haladtunk 8592 23| közül, aki egy kissé hadarva üdvözölte a fenséges ur palotájának 8593 5| kocsiülésen s mig a lovak vigan ügettek vele lefelé a hegyi uton, 8594 3| csónakjába. A fiatal leány ügye pár héttel ezelőtt nagy 8595 9| most itt lennél a kezem ügyében, minden irgalom nélkül megfojtanálak!~ ~ 8596 6| leány koromban még komoly ügyeiben is tőlem kért tanácsot s 8597 4| aki e percben is gondosan ügyel, hogy fölvett diplomata 8598 22| kiszaladt, a professzor pedig ügyesen kimérte a három különböző 8599 13| Miklósnak, a megyei tiszti ügyésznek a felesége. Aranyszivü öreg 8600 12| mondtam, nem igen vetett ügyet rám, de a müvész áldott 8601 2| nem szeretné maga, ha az ükapáihoz hasonlitana? Sohase érzett 8602 2| szinpadán. A vad Bardóczyak ükunokája operettmelódiát játszott 8603 12| férfinemet megdöbbentő dekadencia üldözi. Jól öltözködő, előkelő 8604 3| kisértés ellen, a szenvedők és üldözöttek jó csillagaként ragyogott 8605 8| kastély királynői trónusára ülhess; én, a komoly és érett nő, 8606 6| engedelmet kért, hogy mellém ülhessen, szerényen bemutatkozott ( 8607 16| este... Különben hányadszor üli meg az ötvenéves jubileumát?~ ~- 8608 5| dölyfösségében hitte... Üljön le testvérem itt a portában, 8609 7| mintha a tanári katedrámon ülnék. Még igy is attól tartok, 8610 18| volt. És most, ahogy itt ülök a wörthi tó partján, s lopva 8611 6| amikor éjjel ismét együtt ültünk a fedélzeten... Utóbb 8612 1| búbos cserépkályhája mellett ülve, néha elgondolkodva tette 8613 1| látták ott máskor, mint az ünnepek délelőttjén. Zsombory Sándor 8614 16| város lelkes falai közt ünnepelhetem.”~ ~A szerkesztő csillag 8615 16| szinészt később lelkesen ünnepelték, Arad, Miskolc, Kecskemét, 8616 16| huszonháromszor nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru 8617 12| vadászatokat rendez s fantasztikus ünnepélyekkel ejti ámulatba a környékbeli 8618 21| leckeórára s mosolygás nélkül, ünnepi csendben hallgatta azokat 8619 19| átvillámlott lelkemen a jövő egész üressége; éreztem, hogy e csalódás 8620 17| TANÁCSOS (a tanár vállára üt): Öregem, maga javithatatlan!~ ~ 8621 9| arra gondolt, hogy arcul üti - önkéntelenül is a belső 8622 18| házukba fogadnak.~ ~A döntő ütközetre március kilencedikén került 8623 18| szavak őszi zápor módjára ütődtek rózsás fülecskéimhez, s 8624 15| napernyőjével álmodozva ütögetett egy kénsárga farkasvirágot. 8625 2| fogom leereszkedőleg vállon ütögetni a kisértetet, aki fejét 8626 4| aggodalmasan tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amig 8627 23| sondersbergi katonák, a boltozat üvegajtaja mögül négy vagy öt lakáj 8628 21| kinyiltak az ebédlőbe vezető üvegajtó szárnyai s egy hófehér haju, 8629 23| hogy ajtót nyisson. Az üvegajtón át Sauters egy magas, paradicsomvörös 8630 10| Ez a pápaszem nem olyan üvegből készült, mint a többi, mert 8631 5| kanonokhasu, pirosetikettes üvegek ezrei röpültek szét az élvezetekért 8632 13| kastélyba járt, épp a boros üvegeket bontogatta, mikor Galamb 8633 19| megbuktatta megint a boros üveget. Talán nem maradt neki több 8634 1| őket. Tavasz volt és kék üvegharang borult a bécsi háztetőkre, - 8635 14| velem most gyerekes tréfát üz, - de biztositom, hogy félreismert 8636 17| tárnából kifogyott a szén s az üzem háromnegyed részét beszüntették... 8637 10| átallod, hogy ilyen gyalázatos üzenetet közvetitesz?... Rögtön be 8638 16| zálogházból... a Steiner ur üzletéből... Előadás után én fogom 8639 10| ilyen gyalázatos játékot üzött... És félóra mulva okvetlen 8640 19| urat boldogtalan szerelem üzte a magányba, ahol romantikus 8641 2| Még pedig sziklába épitve, ugyanabban az állapotban, ahogy az 8642 7| doktorkisasszonyt, aki ugyanannyi iskolát járt, mint én, aki 8643 7| iskolát járt, mint én, aki ugyanannyit tud, mint a legöregebb udvari 8644 11| igy szólott magában:~ ~- Ugyanaz az édes arcocska, amilyen 8645 2| a hófehér billentyükön, ugyanazok közt a falak közt, melyek 8646 2| melyeket harminc év óta ugyanazon recipe szerint rendeztek, 8647 21| fogta el: ugy képzelte, hogy ugyanazt a Jensen-etüdöt hallja, 8648 21| hercegnőkkel fogok ülni ugyanegy asztal mellett?~ ~Másnap 8649 18| államférfi valószinüleg ugyanily véleményen van, legalább 8650 5| barátokra, pedig életében ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő 8651 18| Gerbeaudnál s egyszer egy ugynevezett zenés ozsonnán találkoztunk; 8652 22| megfeledkezzenek.”~ ~Az ujdonság nagy szenzációt keltet a 8653 12| előtt, nyakig belemerülve az ujdonságok szemléletébe, egy bájos, 8654 13| közömbösen szemlélve az irodalmi ujdonságokat, amelyek ide, az Isten háta 8655 22| Budapesti Hirmondó következő ujdonságot adta ki egyik közelebbi 8656 1| fejedelemasszony hosszukás ujjain sziporkáztak, az udvarhölgyek 8657 5| vétkes önzéseért, kövér ujjait egymásba fonta s behunyt 8658 2| amit eljegyzésemkor az ujjamra huzott (Krisztina grófné 8659 20| édesen szunnyadt. Kövér kis ujját szájában tartotta, keblecskéje 8660 3| Zsuzsa, aki e pillanatban az ujkori megváltó előszobájában várakozott, 8661 3| mögött.~ ~- Tudja, hogy mi ujság? Mr. Scott Bécsbe utazott 8662 17| nyomorral. Ha véletlenül csak az ujságban olvasnak róla, a szemük 8663 8| a gondolatot? - azzal az ujsággal jött haza, hogy a tagjait 8664 22| mondta neki, kezében az ujságlapot lobogtatva, - a való értékére 8665 12| pompás cikkeket irt az ujságokba, de rendes álláshoz még 8666 21| regényével a kezében nézegette az ultramarinkék öblöt és a leboritott szárnyu 8667 14| fogadójuk felé. A Galeria Umberto előtt, ahol még mindig friss 8668 2| fél, hogy kővé válik ott unalmában!~ ~- Maga mellett, Tom? - 8669 18| jóra fordul! Másfélórai unalom még nagyon méltányos fizetség, 8670 18| magadnak alkotni arról az unalomról, mely a hosszu beszéd alatt 8671 12| öltöztették csukaszürke uniformisba? Tudja, hogy egy örökkévalóság 8672 2| virrasztottak a visszatért unoka tiszteletére. Az udvaron 8673 18| kivül, melynek egy hizelgő unokabátyám szerint valami bársonyos 8674 20| hazajött Gyuri, a plébánosunk unokaöccse, aki Pólában volt négy évig 8675 14| kártyaveszteségtől és a virrasztástól... Unott, kedvetlen és brutális volt 8676 9| érzékies heve többnyire untatta, de vére szinte lázasan 8677 12| mindig bele van bolondulva az urába?~ ~- Őszintén szólva, nem 8678 2| borzongni tőle), de szegény kis uracskám csöndesen megrázta a fejét.~ ~- 8679 2| egyedül maradtam a háromnapos uracskámmal, aki a cigarettásdobozt 8680 22| Ne zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák a kontráikat 8681 12| ejti ámulatba a környékbeli urakat és néha kétnapos utakat 8682 13| nevetve igy szólott az urakhoz:~ ~- Foglaljanak csak helyet, 8683 17| tanárt, aki kezet fog az urakkal, néhány tréfás megjegyzést 8684 1| azóta is megmaradtak olyan uraknak, akár az idegenben csavargó, 8685 21| vesztfáli herceg, a kis uralkodóház elsőszülöttje, egy huszonkétéves 8686 10| amelyet a schwarzwaldi uralkodóhoz intézett. A levélben kétségbeesve 8687 21| És mint a katona, aki uralkodójával szemben áll, mereven kiegyenesiti 8688 23| leereszkedéssel nyujtotta kezét az uralkodóknak és a főhercegeknek s köteles 8689 10| arra, hogy a schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve 8690 10| a hatalmas schwarzwaldi uralkodóval egy napon különös baleset 8691 1| át tisztes nagyasszonyok uralkodtak, zagyvabeszédü, fehérsipkás, 8692 6| vagyok férjnél. Az első uramhoz, aki huszonöt évvel ezelőtt 8693 2| vetettem mozdulatlanul fekvő uramra, aki halkan pihegett mellettem 8694 15| forró pillantással nézett az urára, aztán szófogadóan előresietett 8695 1| gárdista - a péterpusztai uraság - gőgös léptekkel sietett 8696 12| különböztettek meg, hogy én is az uraságok asztalánál kaptam helyet 8697 9| hold bánáti szántóföldön uraskodott. A kertáji nábob és egész 8698 13| délelőtt ott imádkozott az urasszony ravatalánál, értelmetlenül 8699 4| excellenciája csendesen elpihen az Urban, mindez megáll, mozdulatlanná 8700 1| veszi át reggeltől fogva uriasztalom gondját. Belső szolgálatomra 8701 17| előkelő és megállapodott uriemberből áll, éjfélfelé fiakkereken 8702 15| a feleségének egy fiatal uriemberrel titkai vannak.~ ~- Igaz 8703 11| mellé, afféle kényeztetett urigyerek, aki még tizenötéves korában 8704 18| ömlött volna a szőnyeges uriszobába. Az ifju hölgy érzi, hogy 8705 5| keresztény volt, hát az urnőm ideküldött, hogy az atyák 8706 9| végigolvasta.~ ~Chiara Paláthy urnőt ugyanis voltaképp Paláthy 8707 5| pillantást vetett Caudéran urra, aztán csöndesen távozott 8708 17| fejedelmi lakás fényárban uszik s a két inas oly frissen 8709 10| horizonton nehéz fellegek usznak, a kis leánya pedig egy 8710 18| szellős bazárépület körül. Az uszodából sikoltás és vizcsobogás 8711 15| velünk ebédelsz.~ ~Délben az uszodai hideg fürdő után, mikor 8712 19| bántotta a kiaggatott, vérvörös uszóruhákat.~ ~A partok rózsáit öntözte 8713 19| bámultam, melyen egy felhő sem uszott. Végtelen távolságban láttam 8714 19| papirszeletek mozdulatlanul usztak a hajó oldalán. Giovanni 8715 17| amelyben vörös szamócaszemek uszkálnak. Néhányan a kártyaasztal 8716 1| kalapos inas nézte le az ut mellékén ballagó parasztokat.~ ~- 8717 12| urakat és néha kétnapos utakat tesz anélkül, hogy a saját 8718 5| pöfögött ide-oda a hegyi utakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők 8719 3| titokzatos vérkeveredés utáltatta meg vele már kora ifjuságában 8720 9| csoportosulás állta el az utamat: Tárnoky gróf mérgesen hadonázott 8721 6| gyöngéd mosollyal tekintett utánam, mikor egy kézszoritással 8722 19| kisasszonyát ilyenkor ebéd utáni álmából kellett fölvernem, 8723 1| nevét egy-egy messziről jött utas a Rőt Farkas-ban szóbahozta 8724 6| az idegen férfit mégsem utasitottam el egy lenéző pillantással, 8725 13| valahogy az őrházba, de az utasok között egy előkelő uriasszony 8726 8| a Shackleton északsarki utazását olvasta, határozottan megállapitotta 8727 12| a délutáni gyorsvonattal utazhatom s hogy a háromhónapos felmondási 8728 9| óra 40 perckor a Riviérára utazik, ha tehát a pénz nincs a 8729 18| pillantást vetettél csinos utazóruhámra, mely a te szemedben a legnagyobb 8730 23| kis rezidencia előkelőbb utcáit, megnézte a márványos szökőkutakat, 8731 20| Sokszor azt hittem, hogy az utfélen hunyom le mindörökre a szememet 8732 13| csillogott ki strucc-tollas utikalapja alól. Pár percig zavartan 8733 14| összecsomagolta megint az utiládáját és végigjárta mindazokat 8734 7| fajtámnak évezredek óta a rendes utja, s melynek stációin édes 8735 10| a hervadó park magányos utjait járták, gyáván gőgicsélni 8736 20| fiatalembert, aki az erdőnek vette utját, de siető alakját hamar 8737 4| hazafelé tartva, megállottak az utjokban. Lenn a piacon, a kereskedők 8738 17| a véletlen nem hozza az utjukba a jókedvük, a részvétük, 8739 17| el fogod kisérni... és utközben vásárolni fogsz egy vendéglőben 8740 4| püspököt mindenüvé, ahol az utóbbi esztendőkben megfordult.~ ~- 8741 4| megénekli. Itt-ott már talán az utód személyét is találgatják 8742 22| fogja ismerni a szerencsés utókor és az utolsó hütelen asszony 8743 18| megvigasztal. És miközben egy-egy utólagos roham még gyermekesen kitör 8744 15| Mikor az egyik kanyarodónál utolértük Molnár Gyurkánét, kedvtelve 8745 2| kalmárokra leselkedtek az utszélén s bortól piros arccal nézték 8746 1| olyan vitéz, hogy ennek az uttalan utnak vaksötétben nekivágni 8747 6| ismerős az asszonyi lélek utvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan 8748 15| csakugyan nem kapunk az uzsonnából...~ ~Pár perc mulva ott 8749 15| szobaleányok kicsomagolták az uzsonnakosarakat, a leányok az isteni kilátásban 8750 15| figyelmeztettem, hogy lekésünk az uzsonnáról.~ ~Gyurkáné is meglepetve 8751 15| félóra is eltelt, amikor az uzsonnát végre föltálalták a buja 8752 15| szobalányok a rögtönzött uzsonnával foglalatoskodtak, a társaság 8753 2| a keselyorru, taplószivü uzsorás, aki önönmagát tartja a 8754 9| mint talán még soha - az uzsorások pedig kegyetlenül becsukták 8755 1| V.~ ~- Veér András, - mondta 8756 17| tudom... Oh istenem, hogy vacog a fogam...~ ~MIND (megindulva 8757 7| muzsikájába, én is számláltam vacogó fogakkal a perceket, melyek 8758 16| korcsmáros is fölmondja a vacsorahitelt, mikor a direktor egy délelőtt 8759 13| januári este volt, Galamb épp vacsorához készült a tamáshalmi kastély 8760 14| egy öreg, magyar házaspár vacsorált. Takácsék voltak Alsó-Zsilvölgyéről, 8761 13| rozsföldek között. A kasznár, aki vacsorára állandóan a kastélyba járt, 8762 21| annyi pénzem, hogy főtt vacsorát egyek, ki hitte volna, hogy 8763 3| hogy magával együtt fogok vacsorázni. Kidob, vagy megkinál egy 8764 13| megengedi, hogy önnel együtt vacsorázzunk; de ha esetleg jobb szereti 8765 12| szántóföldekkel, majorságokkal, vadaskerttel és gazdasági épületekkel 8766 12| vár termeiben. Lovagol, vadászatokat rendez s fantasztikus ünnepélyekkel 8767 1| Sándor kurta zekében, karcsu vadászkocsin hajtatott be a székvárosba, 8768 1| akik a jövőben az angol vadászkutyáimat gondozzák.~ ~A vén embernek 8769 12| két év óta - amikor az itt vadászó Lipót János főherceget a 8770 2| s fantasztikus inasok, vadászok és komornyikok sokasága 8771 14| amig maga a cimboráival vadászott... A jó Isten tudja, hogyan 8772 20| Hiszen rosszabb volnék a vadállatnál, ha ebben a nyomoruságában 8773 8| házasságnak...~ ~Édesem, vágd a fejemhez jogosan, hogy 8774 13| Harminc éven át szomjuhozó vággyal gondolt rá, de a tamáshalmi 8775 6| ilyen siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit beszéljek magának 8776 18| piros bársonyszékről, hiába vágsz olyan tekintélyes arcot, 8777 6| egyszerre leküzdhetetlen vágy fogott el, hogy szivemet 8778 1| drága kis lovagom, boldog vagy-e igazán? Ezt az éjszakát 8779 19| minden szomjusága, minden vágya, érzéseim minden melege 8780 6| megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, melyet az uram iránt éreztem, 8781 12| hogy kompozitori babérokra vágyakozik. Egyébként, őszintén szólva, 8782 7| égőarcu, reszkető, csókra vágyakozó, szerelmi partnerré tudom 8783 2| uram meglepett, s a lelkem vágyakozva, mondhatatlan sóvárgással 8784 10| hogy egy igazi férfi után vágyakozzék, ne az ilyen könyekben uszó 8785 2| kalmárnak épp oly joga van a vagyonához, mint a miniszternek vagy 8786 16| adta, hogy Sz. Pataky János vagyonos gentry-családból származott 8787 9| tisztelhetem... Hé, ahányan vagytok, annyifelé fussatok...~ ~ 8788 7| az érzékeinket, de ez a vágyunk szánalmasan meghal az utolsó 8789 11| malom előtt találkozott a vajaskenyeret majszoló Haller Idával... 8790 16| érettségi vizsga láza és a vakáció örömei izgatták. A tizenhattagu 8791 20| kötelességünkhöz hiven, bevallani vakmerő cselekedetünket...~ ~A püspök 8792 18| a helyzet magaslatára, s vakmerően kijelentette, hogy inkább 8793 18| kissé meghatva is a saját vakmerőségétől, ezt mondja:~ ~- Azért jöttem 8794 3| fiatalság meggondolatlan vakmerőségével kopogtatott be egy pesti 8795 1| hogy ennek az uttalan utnak vaksötétben nekivágni merészkednék?~ ~ 8796 14| szememben különbbé tette, mint valamennyit... Azt hiszem, csak egyetlen 8797 8| szólitott föl arra, hogy válasszam külön egyéniségemben az 8798 17| AZ ÖNGYILKOS (semmit se válaszol, csak gyermekes ijedelemmel 8799 6| uramat?~ ~- Azt.~ ~- Erre nem válaszolhatok egy szóval, mert amint tudja, 8800 7| belém?~ ~- Jóhiszemüen azt válaszolhatom, hogy igen.~ ~A leány tiszta 8801 15| csodálkozva.~ ~Gyurka nem válaszolhatott a kérdésemre, mert az öreg 8802 14| adnék érte, ha őszintén válaszolna rá... Azt hiszem, hogy bátran 8803 23| félhangon sugta:~ ~- Nem fog válaszolni?~ ~A két nagyhercegnő utóbb 8804 10| siránkozó kérőnek nemmel válaszoltam, az erős férfinek ezt kiáltom: 8805 12| ezeréves grófi-családból választott magának feleséget, egy szép, 8806 12| opportunisták, ahányan csak voltak, valamennyien az örökifju háziasszonynak 8807 21| leejti a kezéből. Aztán sug valamit az udvarhölgyének, aki viszont 8808 10| még akkor lassabban járt valamivel, mint manapság, csak kerek 8809 12| és tanulságos történettel válaszolnék a kérdésére. Megtanulná 8810 15| hófehéren csillogott ki gyönyörü válla, mig karcsu dereka lomhán, 8811 18| szobát, a szemem vörös, a vállaim reszketnek, - de egy pillantás 8812 12| diplomám dacára boldogan vállalkoztam az irógépes kisleány szerepére. 8813 18| Ha soká élünk, jótállást vállalok érte, hogy csakugyan boldog 8814 3| amelyet az életben magára vállalt, kényszeritette, hogy minden 8815 12| nem igen tetszett neki, a vállamon áthajolva olvasta végig 8816 15| szólhattam volna, Gyurka a vállamra tette a kezét.~ ~- Nem érted, 8817 14| vegyem. Sőt azt is be kell vallanom, hogy Fátra sohase udvarolt 8818 7| gyengén megérintette a férfi vállát.~ ~- Drágám, - szólott egy 8819 8| nekem esténként szerelmet valljon. Kilenc-tiz óra felé, vagy 8820 13| téte a téte-je, a pironkodó vallomás, hogy a férjét sohase szerette, 8821 18| saját, esküvel megerősitett vallomása szerint, a földkerekség 8822 7| benne, hogy a becsületes vallomásommal sokkal közelebb jutok a 8823 14| régen tartozom magának egy vallomással. Mert a fiatalságomnak 8824 18| csecsebecsék közt egy furcsa vallomást sugtam a füledbe. Ezt sugtam:~ ~- 8825 2| fejemen fogom leereszkedőleg vállon ütögetni a kisértetet, aki 8826 22| Egy XVI. századbeli harcos vállperecéről kék pargetrongyok csüggtek 8827 8| harmadéves medika, egy rövid vállvonogatás után mindörökre cserbenhagytad 8828 20| ékszeremtől meg kellett válni, ami még mamától reám maradt. 8829 8| nekünk már a második héten válnunk kellett volna...~ ~Hogy 8830 4| tapogatja ki az ütőér halkabbá váló verését, amig a személye 8831 20| Egy baba a kolostorban, ez valóban különös dolog volt. A fejedelemasszony 8832 12| boldogságában, mikor ezt a válogatott kollekciót végignézi. A 8833 17| szivükhöz szólt, mert a valóságban látták. A jótékonyságuknak 8834 18| rá, mélyen alul maradok a valóságon; ezt a pillantást talán 8835 21| álomból egyszerre fölébredt a valóságra...~ ~ ~ 8836 17| s valami jó kis harapni valót, hogy azoknak a szegényeknek 8837 9| s csak jóval éjfél után vált el tőlük a hoteljuk kapujában. 8838 4| néhány barátságos szót váltanak: valamennyien megnyugodva 8839 4| futkosás, hangos beszéd váltja föl egy pillanatra... A 8840 22| perspektivája a társadalmi élet változásainak, rombadőlése a csalás, a 8841 4| élet kihal. S ezt a nagy változást csupán két csésze tea fogja 8842 5| ur megtelepedése után is változatlanul igy szólottak:~ ~- Bárcsak 8843 12| családi könyvtárt s néha, változatosság okából, hangjegyeket másoltam 8844 15| hangon, mintha csak az imént váltunk volna el egymástól a rendes 8845 4| levegőjébe, ha a közelben valahol egy gyermek etikett nélkül 8846 1| Tavasz volt és utszéli vándorok fütyörészve baktattak a 8847 5| gvárdiánt, akinek földi vándorlásai közben annyi méltatlan keserüséget 8848 23| Sauters ezt dörmögte a vánkosába:~ ~- Tudja az ördög, ér-e 8849 20| padló kőkockáin, egy puha vánkoson megpillantotta a gyermeket, 8850 4| csendes imát mormolni, a kis vánkost, az elhunyt ragyogó rendjeleivel. 8851 15| lesznek valahol a Kinizsi vára mellett...~ ~A hegyorom 8852 12| fogok toppanni a Drágffyak várába?~ ~Barátnőmet Baróthy Mancinak 8853 12| kilencszáz forintomból telik a várakozásra. De most már isten vele 8854 16| és kaszáltam volna...~ ~A várakozást meghosszabbitják tiz perccel, - 8855 8| már hosszu kétezer nap óta várakozol.~ ~Emlékszel egyetemi korszakunk 8856 18| miközben nagy szivdobogással várakoztam a fináléra, - nagynehezen 8857 15| Pillantásom e percben a Kinizsi várának kapuboltjára esett s majd 8858 23| Menjünk hát kedves Sauters, ne várassuk őket.~ ~Adél és Sophie nagyhercegnők 8859 9| előtt a batárral. Ugy-e nem várat magára? Legyen pontos, mert 8860 18| létünk szintereit berendezik, varázslatos gyorsasággal állitották 8861 5| legalább, aki a portában várakozott, igy képzelte... És aggodalmasan 8862 16| helyet a támlásszékeken, a várható szellemi élvezet jóleső 8863 12| egy rossz cselédet s most várhatom, mig megint egy tisztességes 8864 8| táplálkozik: mert Gyurka - várj, most suttogóra forditom 8865 19| aratni járnak a szomszéd vármegyékbe. Olyan csönd van itt szeptember 8866 15| meghizott és főjegyzővé lett a vármegyénél.~ ~- Szervusz! - mondta 8867 15| kilátás nyilik az egész vármegyére, esetleg még a bakonybéli 8868 19| Mint igaz református ember várom az Urtól, hogy elszólit 8869 15| hegyorom tulsó felén egy fekete váromladék állott; a Mátyás király 8870 1| szolgálatomra négy inas jön Bécs városából és velük érkezik a parádéskocsis 8871 17| be a budai korcsmából a városba. Vagy nyolcan vannak: egy 8872 5| orvos pedig, akit a szomszéd városkából hoztak, orvosságot kevert 8873 9| hogy az Andrássy-utat és a városligetet térdigérő hó boritja. Még 8874 4| rövid perc alatt az egész városon végig jár a szomoru eset 8875 9| amikor odakünn, a művészek városrészében, az első havas háztetőt 8876 4| ismeretlen volt ebben a vidéki városkában, hol utolsó napjait eltöltötte. 8877 16| agglegény-ügyvédje, két varrókisasszony, - aki a direktorné toalettjeit 8878 21| csupán egy-két kacér kis varróleányt ismert a gyöngébb nem képviselői 8879 2| bástyafalak, egy négyszögletes várudvar kerekes kuttal a közepén ( 8880 15| egy-két perc mulva beléptünk a várudvarra, a szép asszony már illedelmes 8881 2| hogy a hatalmas bajuszu várur, ezer nyomorult élet ura, 8882 2| De nem jött senki, a várurak nehéz kőkoporsókban aludtak 8883 2| körülfogott, eggyé lettem a régi várurakkal, akik alattam koporsóikban 8884 2| GABRIELLA VÁRURNŐVÉ LESZ.~ ~ 8885 20| meghalt, csak a sirbolt vasajtaján át beszélhettem vele. Az 8886 20| erről, de később a sirbolt vasajtajánál esküdött meg, hogy sohasem 8887 21| sürgölődő komornyikot, de vasárnap délelőtt mise után, végre 8888 17| fogod kisérni... és utközben vásárolni fogsz egy vendéglőben néhány 8889 2| pesti udvari szállitónál vásárolt.~ ~- Tom, - kiáltottam, - 8890 12| egy világhirü honfitársunk vásárolta meg négy évvel ezelőtt: 8891 2| sziklákat, melyeken valaha a vasbaöltözött Bardóczyak végigrobogtak. 8892 8| nagy, szőke férfi, ez a vasból alkotott Góliáth már nem 8893 20| verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját. Gyertyát gyujtott és megnézte 8894 8| pompás kis lakásunkban. A vasgyuró hallgat, én pedig némán 8895 8| bocsátottam volna ennek a vasgyuróvá maszkirozott férfi-hisztérikának. 8896 10| pernahajdert a flóriántéri vaskalitkába...~ ~A szegény iródiákot 8897 16| kinyomatta a szinlapokat, melyek vastag betükkel hirdették, hogy 8898 16| hogy Fedák kisasszonyt a vasutról behozhassuk... Mi az ördögöt 8899 21| vesztfáli lobogót, s a csinos vászonernyő körül, mely a verandát a 8900 19| hegy felé kigyózott, egy vászonruhás, körszakállas ember állt 8901 22| előtt magához intette a vászonzubbonyban lézengő Szénás doktort.~ ~- 8902 1| páváskodott, az ősi rézkondérokat vászonzubbonyos kukták surolták fényesre, 8903 9| fogatokon járt különböző vázlatai után és egy Jancsi nevü 8904 9| körül a műteremben, de a vázlatok, perzsa szőnyegek, csonka 8905 18| fészkünket kiszemeljem.~ ~Ne vedd dicsekedésnek, ha rögtön 8906 14| őrt, ahol nincs szükség a védekezésre s a veszélyes pontokat együgyüen 8907 14| veszélyes pontokat együgyüen védelem nélkül hagyja... Még nekem 8908 16| füszerezheti sótalan kenyerét. Vederemo.”~ ~- Hol van a koszoru? - 8909 16| koszorut, mely poros és vedlett volt már a régiségtől s 8910 3| csönd volt, s az ártatlanok védője, aki életét az elnyomottaknak 8911 21| tengerparti napsugártól védte, naphosszat kiváncsi fürdővendégek 8912 2| forgolódtak a háboruk viharaiban, védtelen kalmárokra leselkedtek az 8913 16| rimánkodásra átengedett az előadás végéig, de azzal a világos kikötéssel, 8914 1| nehéz csizmák tapodták a végeláthatatlan hószőnyeget.~ ~Egy nap odahivatta 8915 10| bölcseség azonban fölöttébb véges, óh, barátságos olvasóim; 8916 5| szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta magában 8917 22| tisztogatás járja! Pedig jó lesz végezni a szobákkal, mert estére 8918 12| Manci hallatlan hősiességgel végezte el az egyetemet, tanári 8919 17| másik mesterséges lélegzést végeztet vele. A társaság sápadtan 8920 20| dundi kezecskéjével...~ ~Végezvén mindennapi ájtatosságukat, 8921 12| távollétében a levelezéseket végezze. A zenemükiadó, aki mint 8922 13| felvilágositást, aztán gondolkozva végigbotorkázott a piacon. Szent Sebestyén 8923 17| lennének innen. Tekintetét végighordozza az urakon, majd valami fájdalmas 8924 2| fejével fogom karonfogva végigjárni az életet? Hiszen még csak 8925 7| megillető csodálattal, én is végigjártam az utat, mely fajtámnak 8926 3| pedig ledobta a kalapját, végiglapozott néhány könyvet, szelesen 8927 7| utoljára az elnémult férfit végigmérte, nem az okleveles doktorkisasszonyé 8928 12| a válogatott kollekciót végignézi. A legkülönb köztük még 8929 10| a pápaszemét és gőgösen végignézte a kopott tolakodó öreget.~ ~- 8930 22| üres, légbemenő semmiség. Végigolvashattátok az egész orvosi irodalmat 8931 9| mikor a bolondos levelet végigolvasta.~ ~Chiara Paláthy urnőt 8932 17| összeszedelőzködnek és mennek. A kocsik végigrobognak a derengő utcákon.~ ~ELSŐ 8933 2| vasbaöltözött Bardóczyak végigrobogtak. Asszonyok, tarka rokolyákban, 8934 11| szépen el fogja...~ ~Gyorsan végigsétált a katedra előtt s miközben 8935 9| kujon? Mire ezt a szivolát végigszivta, itt lesz a Tárnoky gróf 8936 19| ablakából egy pillanatra végigtekintettünk a hosszu tó sikján, ittunk 8937 3| tervét, hogy dahabijén fog végigutazni a Nilus folyón.~ ~Mikor 8938 11| selymes haját gyöngéden végigsimitotta.~ ~György most majdnem hangtalanul 8939 5| szerencsére, nem hagyja el végkép az ő engedelmes szolgáit... 8940 12| fölvettem a háromhónapos végkielégitést és a délutáni gyorsvonattal 8941 8| a gazember hirtelen és véglegesen megfeledkezik minden nyavalyájáról, 8942 6| kegyetlenséget, hogy apa végső kivánságát megtagadjam? 8943 19| melyen egy felhő sem uszott. Végtelen távolságban láttam valahol 8944 18| is megrikatna még, ha oly végtelenül boldog nem lennék. Életem 8945 11| csend volt a szobában, de végtére a főtisztelendő megszólalt. 8946 1| magyar pusztán, melynek végtelen hómezőin éhes farkasok 8947 9| terveken törte a fejét, de végül dühösen verte lábával a 8948 14| gyerekes katonát komolyan vegyem. Sőt azt is be kell vallanom, 8949 21| hogy ő is a sokaság közé vegyüljön? Mit fog szólni a kis tanitványa, 8950 5| beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt haldokolva 8951 1| bevilágitani az éjszakát, melyet végzetem a tündérmesékből ellop a 8952 13| elnök, már kora délelőtt végzett a törvényszék inspiciálásával 8953 21| regénye megkapó akkorddal végződött: egy ibolyaillatos tavaszi 8954 18| jövendőbeli államférfit vehet érte!~ ~Bandi később feljött 8955 6| hivatalnoka -, de vajjon lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy 8956 10| schwarzwaldi uralkodót a vejének nevezheti, elszörnyedve 8957 21| ugyanis, a Kölcsey-vers alatt, vékonyka betükkel ez állott: „Gondoljon 8958 10| idegesen tovább küldte a vékonypénzü konyhai diplomatát, s kegyesen 8959 10| nagy szerencsét közölte véle:~ ~- Kell is nekem a koronája 8960 15| sugdoshattak örökösen?), Gyurka vélem koccintgatott a régi jó 8961 23| megszilárdult felőle az a széditő vélemény, hogy ezidőszerint első 8962 17| szegény embert, hogy mi a véleménye rólunk?~ ~A TANÁR: Az a 8963 18| államférfi valószinüleg ugyanily véleményen van, legalább a villogó 8964 7| megváltoztatja rólam a jó véleményét! Mondja kérem, gondolkodott 8965 17| BANKIGAZGATÓ: Oh, te nagyon jó véleménynyel vagy rólam! Biztositlak, 8966 21| közé suhant s néha látni vélte a hófehér sipkát is, mely 8967 3| tudta megakadályozni, hogy vendége a fenyegetését beváltsa.~ ~- 8968 19| mellett ebédeltek a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros 8969 23| hangversenyterem összes vendégeit elbüvölte hegedüjátékával, 8970 9| hercegi gráciával nyujtott át vendégének egy Wekerle-kubát, helyet 8971 22| hova fogja leültetni a vendégét ebben a bibliai kaoszban...~ ~- 8972 23| gallérját, visszament a vendéglőbe s egy félóra mulva elutazott 8973 17| utközben vásárolni fogsz egy vendéglőben néhány üveg finom bort s 8974 16| szintársulat egy jószivü vendéglős kegyelméből élt, a primadonna 8975 17| mindig el van készülve a vendégre...~ ~AZ EGYIK SZALMAÖZVEGY: 8976 16| primadonnáért lelkesedjenek... Vendégszereplésre nem telik, mert annyi pénzünk 8977 1| elolvadok a záporban, ha a vendégszerető födelet sajnálja tőlem!~ ~ 8978 20| capuchonja olykor megjelent a vendégszoba ajtajában:~ ~- Hogy van 8979 20| Vezesse a kisasszonyt a vendégszobába és reggel ne háborgassák, 8980 13| készült a tamáshalmi kastély vendéglőjében. Akkoriban közelebb állt 8981 2| nagyszakállas, medvekoponyáju vének virrasztottak a visszatért 8982 22| körül.~ ~- Ha a tanár ur nem venné arroganciának: azt mondanám, 8983 19| mindent. A kukoricát őrzöm vénségemre, mint egy halinás csősz. 8984 19| volt minden ivadékom, de a venyige mindannyinak becsületes 8985 20| asszony, az én véremből való vér. A halálom lesz, bizonyosan 8986 21| mellett, egészen közel a verandához, oly közel, hogy a többi 8987 19| most egy árnyékos villa verandáján ül rózsaszinü bluzban, egészen 8988 19| ásott pincéikkel, néhol egy verandás, emeletes nyaralóval, ahonnan 8989 21| vászonernyő körül, mely a verandát a tengerparti napsugártól 8990 21| hitte volna, hogy nemsokára vérbeli hercegnőkkel fogok ülni 8991 2| egyetemi hallgató lenne a vérbengázoló Bardóczyak dédunokája? Most 8992 2| bevonulni egy XIV. századbeli vércsefészekbe, s mohos bástyák tetején 8993 15| áron látni akarta a Kinizsi vércsefészkét... Hiába figyelmeztettem, 8994 9| heve többnyire untatta, de vére szinte lázasan keringett, 8995 23| szemernyi a kalandorok véréből, egyszerre ugy tünt föl 8996 22| akadt; mert a homlokán nehéz verejtékcsöppek gyöngyöztek. Több mint félóráig 8997 20| Borbála asszony, az én véremből való vér. A halálom lesz, 8998 7| százszorosan fölheviti a véremet, mert ez a reális szerelem 8999 11| ötödikben az algebrából. „Vérengző tigris - mondta szomoruan - 9000 4| ki az ütőér halkabbá váló verését, amig a személye körüli, 9001 2| mintha növendéklány koromban verést kaptam volna otthon, ha 9002 22| nektek azt a gyermeket, aki a véreteket és az idegrendszereteket 9003 3| huszonöt év óta viruló leányok vérével táplálkozott. Annyi lelki 9004 20| nővérnek, hogy gyereksirás veri föl a kolostor valamelyik 9005 20| mélységes álmából, hogy erősen verik odakünn a tölgyfakapu vasfogóját. 9006 3| tudja, micsoda titokzatos vérkeveredés utáltatta meg vele már kora