IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Egy Éjszaka Péterpusztán Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
9007 18| lurkók eveznek a délelőtti verőfényben Maria-Wörth felé. A terraszon 9008 18| sürgölődnek a nyári délelőtt verőfényében. Vajjon nem széditő gondolat-e, 9009 4| szobrai csillogtak a déli verőfényben, s a várhegy meredek oldalát 9010 9| magukat, - de igéretüket még a vérpadon is megtartják...~ ~- Hát 9011 19| szembesütött vele a nap vérpiros golyója.~ ~- Az apám is, 9012 1| gárdista-kardját és befejezetlen verseit hozta haza s téli hóesések 9013 11| megbarátkoztak... Szedenich szerelmes verseket irt, Ida pedig kijelentette, 9014 8| illeti, bizvást fölvehetné a versenyt azzal a kis eminens diákkal, 9015 8| oly rásztkóros), mint egy vérszegény, német nevelőnő. Nincs 9016 9| mormolta hangosan, - hazug vérszopója, te vagy mindennek az oka! 9017 3| héttel ezelőtt nagy port vert föl a budapesti sajtóban. 9018 8| millió hangya mászkál. Ha vért lát, ájulási rohamok környékezik 9019 6| odalenn haragos hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~ 9020 19| Giovanni azt ajánlotta, vessünk horgonyt a hajóval s menjünk 9021 19| bennünket frányával, amerikai vesszővel, de ettől a bortól már nem 9022 2| Tomnak, hogy feleségül, vesz? Nem tudom. Az bizonyos, 9023 10| Ha szereted, miért nem veszed feleségül?~ ~- Mert kikosarazott, 9024 5| konkurrenciát; s bár az éhenhalás veszedelme még egyelőre nem fenyegette 9025 22| fiatal riportert, akivel a veszedelmesebb pillanatokban konferálni 9026 1| föl.~ ~- Nem, Károly, nem veszek örökre búcsut magától! Egy 9027 14| szükség a védekezésre s a veszélyes pontokat együgyüen védelem 9028 20| Gyurinak teljesen nyoma veszett. Egyedül maradtam, idegen 9029 18| diplomata-arca fokozatosan veszitett merevségéből, szemei bámulva 9030 16| hatnak, a két énekesnőt hiába veszitjük össze, mert a diákoknak 9031 16| Ezért dolgoztam, ezért vesződtem, hogy... Inkább kapáltam 9032 16| Kolozsvár, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Sopron virággal 9033 19| akót mindig kiadott a föld. Veszprémben, Sümegen, Tapolcán annyi 9034 10| mosolyogva Gärtnerius mester.~ ~- Veszszen veled együtt az igazság! - 9035 18| s lopva egy pillantást vetek az uram komolyodó cvikkeres 9036 10| akit Elfrida hercegnő a hir vétele után egy kicsiny levélkével 9037 5| Péter csöppjei győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val; 9038 19| ivadékom sem lakott góréban, a vetés közepén. Mint igaz református 9039 18| melankólikus pillantást vetettél csinos utazóruhámra, mely 9040 10| Elfrida hercegnő szemével vethet magára egy pillantást...~ ~ 9041 18| mint arra, hogy börtönbe vetik, vagy lefokozzák. Félórai 9042 5| rögtön el is szégyelvén magát vétkes önzéseért, kövér ujjait 9043 5| mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett ellene? Borzasztó még elgondolni 9044 17| mondom nektek, urak, hogy vétkezünk, amikor ilyen jól érezzük 9045 8| akit kegyetlenül a máglyára vetnek. Nem tudom, képzelődöm-e, 9046 15| tiz-tizenkét tagból álló karaván vetődött össze: a fürdőbiztos, két-három 9047 12| határozottan rossz néven vették tőlem, hogy az öltöztetést 9048 3| sztenografiára. Tudom, hogy vezekelnem kell a multamért és hátralévő 9049 1| András! A Zsomboryak Árpád vezérrel együtt jöttek az országba 9050 18| végre előkerült a szerelmes vezérigazgató, aki százezer koronás jövedelmét 9051 10| egy-kettő, ne habozz, hanem vezess hozzá!...~ ~Hoys-Hopp gróf 9052 11| Szalay főtisztelendő ur vezetése mellett járták végig a negyedik 9053 10| ruhában? Még a folyosóra se vezethetlek igy, nemhogy a Felséges 9054 2| méltóságos grófnét el fogom vezetni a lakosztályába, - mondta 9055 21| harisnyás komornyikok szobáiba vezettek, dagadó kebellel igy szólott 9056 23| két szőke nagyhercegnőt vezetve karjain az ebédlőbe.~ ~Összesen 9057 16| hogy a száraz kenyérért is viaskodnom kell. De én mégis boldog 9058 4| egyháznagy, akinek sovány, viaszsárga arcát csak nagy néha látták 9059 9| Sárkány müárusa volt, afféle vicinális Sedlmayer, aki reggel-este 9060 1| öreg ember, aki már a néhai vicispányt is szolgálta, téli estéken 9061 7| a jobb mellékutcákban, s vidáman készülődtek arra az időre, 9062 16| megjegyezte, hogy a Tamásvár és Vidéke szintén boldognak érzi magát, 9063 14| főhadnagy odakerült a mi vidékünkre. Emlékszik még, hogy jóformán 9064 23| kezdett néhány anekdotát a Vieuxtemps életéből, fesztelenül, kedélyesen, 9065 23| eljátszaná...~ ~- Ismerte Vieuxtempsot, mester? - kérdezte Sophie 9066 23| Willy hegedüjében. Akkor Vieuxtempstől játszott valamit és a tizenöt-husz 9067 18| méltósággal cserélte föl vigasztalan csavargó életét...~ ~Igen, 9068 6| előtt, hogy sajnáljanak és vigasztaló szavakat sugjanak a fülembe, 9069 15| intett a mutatóujjával:~ ~- Vigyázz, - susogta, - nehogy hirtelen 9070 16| emberkére.~ ~Grün ur alázatosan vigyorog.~ ~- A holmik miatt... a 9071 2| kelevézekkel forgolódtak a háboruk viharaiban, védtelen kalmárokra leselkedtek 9072 10| oda fog simulni a felséged viharedzett kebelére...~ ~ ~ 9073 18| reményeivel és az ambicióival, viharosan érdeklődött az izlésem felől, 9074 9| cérnával. Utóbb varrni kezdte a vihartépett öltönydarabot és a pápaszemén 9075 15| kedves nejével?~ ~A leányok vihogva lökdösték egymást, Bossányiné 9076 19| forgatnak s a tél fehér világában mint kisérteties árnyak 9077 18| mondhatott a magáénak a világegyetem mérhetetlen kincseiből, 9078 22| elméletét az orvosi lapok világgá bocsátották, az öreg Häutler, 9079 10| tarokk-kártyát pingálj... A világi hiuság nem igen ronthatott 9080 9| Még a mult estén az egész világnak kétségbeejtően fekete szine 9081 19| hegyen már tompult kissé a világosság, a Balaton mosolygó kék 9082 23| mitológiai asszonyai teljes világosságukban ragyogtak a csillár odavetődő 9083 1| ólomsulylyal nehezedett az egész világra. - Itt vagyok, de mindjárt 9084 10| egyszerü földmives lenne, száz világszép hercegnő törné magát egyetlen 9085 21| azt mérte ki ránk, hogy a világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát 9086 9| Mutasson nekem egy Beert a világtörténetben, aki nem tartotta be, amit 9087 3| őket a gonosz és leskelődő világtól...~ ~- Zsuzsa, kis Zsuzsám, 9088 18| egy pompás Munkácsy-utcai villában. A villa egy szerencsés 9089 9| ablakán. A szemközt lévő villák filigrán erkélyei csak alig 9090 10| mintha a haragos Isten villámát kérné le az akaratos fruskára... 9091 22| Dömjén doktor fölült egy villamosra és régi jénai nótákat dudolgatva, 9092 18| körülnézhetek már a pesti villanegyedben, hogy jövendőbeli fészkünket 9093 12| a járásorvossal együtt villásreggeli után kirándult a szomszédos 9094 21| tablettán fölszolgálta a villásreggelit: két szelet rózsaszinü sonkát, 9095 21| annyira megijed, hogy a villát is leejti a kezéből. Aztán 9096 18| véleményen van, legalább a villogó pillantása ezt sejteti velem. 9097 23| ifju éveiben mint Rothmann Vilmos tanitotta zenére a budapesti 9098 19| Felső-Eőrs, Lovas, parányi vincellérházaikkal, földbe ásott pincéikkel, 9099 19| biztatott, hogy fenn, valamelyik vincellérházban okvetetlenül kapunk néhány 9100 2| elvisz? Drága Tom, el fog vinni magával a tarjánkői várba? - 9101 2| minél előbb magával kell vinnie a tarjánkői várba! Sehol 9102 4| mindig betöltetlenül áll, a viola kanonoki övre s a nagy fénylő 9103 4| sikerült névaláirás disziti a violába játszó kartonpapirt. S mialatt 9104 1| kancelláriában s a postamester néha violapecsétes levelet adott át a hórihorgas 9105 1| és egy törékeny kis kék virág szeliden lehajtotta fejecskéjét, 9106 23| urat látott közeledni a virágágyak közül, aki egy kissé hadarva 9107 7| szerelem kerti vagy mezei virágai az életünkbe fonódjanak. 9108 4| kiváncsiság pótolja. Csak alant, a virágcserepes ablakok mögött, a hátsó 9109 16| Veszprém, Szombathely, Sopron virággal és ajándékkal halmozta el, 9110 13| akadt a városka egyetlen virágkereskedésében, kérdezősködésére azt a 9111 22| értéke, mint a Tompa Mihály Virágregéinek, azt tudós és laikus egyaránt 9112 13| könyvesbolt ablakában... És mig a virágkereskedésben összevihogtak a tanulólányok, 9113 22| az ugynevezett tudományos virágregét, mert hogy a glabella-elméletnek 9114 9| jó uram, s még eddig nem virradt rám olyan forduló, amikor 9115 1| hogy ura néha hajnalig virraszt a kancelláriában s a postamester 9116 14| kártyaveszteségtől és a virrasztástól... Unott, kedvetlen és brutális 9117 18| gyermekágyacskája fölött virrasztott, s némán összeszoritott 9118 2| nagyszakállas, medvekoponyáju vének virrasztottak a visszatért unoka tiszteletére. 9119 9| csakugyan nem kellett volna nagy virtus, de Sárkány még tréfából 9120 3| szerint huszonöt év óta viruló leányok vérével táplálkozott. 9121 2| nevet is, amit a szinpadon viselek, a harmadik emeleti folyosó 9122 11| megjelent, csakugyan ugy viselkedett, ahogy a fáma beszélte. 9123 12| rövidlátó, bájos leány fogja viselni a Foreigner-ladyk családi 9124 7| melylyel a női szépség iránt viseltetünk, épp oly alsórendü életfunkció, 9125 21| vele, hogy ilyen különösen viselkedett?... A fiatalember égő arccal 9126 15| előresietett a hadnagygyal. Még vissza-visszanézett egypárszor (szerelmesen, 9127 17| BANKIGAZGATÓ: Egy embert visszaadtunk az életnek.~ ~AZ UDVARI 9128 14| a fiatalságunkat megint visszaálmodtuk egy órára, sokat adnék érte, 9129 11| veszprémi kanonok, gyorsan visszacsavarta a fejét. A fiu megmaradt 9130 5| és egy gyönge sóhajtással visszadőlt párnáira. Egy pillanatig 9131 14| tanui, csak az ábrándos visszaemlékezés mosolyát csalták ajkukra 9132 16| szövegében kiadta a borongós visszaemlékezést, melyet három év óta mindig 9133 20| vérvörös lámpa. A leány visszafojtotta könnyeit és odafenn rátette 9134 6| melyeket eddig oly hősiesen visszafojtottam...~ ~Meddig sirhattam, nem 9135 15| az első kétértelmü szóra visszafordul... Álmodozó kis bolond, 9136 19| szárnyait. Négy óra felé visszafordultunk, mert valahogy kedvem kerekedett, 9137 15| aggódni, ha elvinnének is, visszahoznak...~ ~Molnár gyöngéden megsimogatta 9138 2| zarándokolt parancsolóm visszajövetelét hirdeti... És ekkor kissé 9139 20| magához tér kissé és akkor visszaküldjük az édesatyjához.~ ~A nővérek 9140 12| tanár bácsinál. Amig oda- és visszamegyünk, elmeséli nekem a furcsa 9141 23| a télikabátja gallérját, visszament a vendéglőbe s egy félóra 9142 20| szeretettel.~ ~Még egyszer visszanézett a babára, mely nagyszerü 9143 17| életnek, három kicsike lelket visszarántottak a kárhozat széléről, egy 9144 23| nyujtotta volna, szó nélkül visszasietett a palotába. Sauters ijedten 9145 20| Oh, asszonyom, hányszor visszasirtam ide. Egyszer hazajött Gyuri, 9146 5| aggodalmasan figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem hallja-e még, 9147 17| lángnüánszot, ami a sötét vizben visszatükröződik. Azt mondom nektek urak, 9148 16| Előadás után én fogom visszavinni az ékszereket a Steiner 9149 23| fejüket. Később mindannyian visszavonultak a termeikbe, de Adél nagyhercegnő 9150 20| életemben, mert tudom, hogy nem viszem már soká.~ ~- És mit óhajt?~ ~- 9151 8| mely hamarosan a sirba viszi. Ebéd után azzal a kijelentéssel 9152 10| Azonnal a vérpadra viszitek a nyomorultat, aki a királylyal 9153 6| urát jó egészségben fogja viszontlátni néhány hét mulva s a szegény 9154 9| Paláthyné közt tréfás szerelmi viszony állott fenn és Paláthy néha 9155 15| doktorral a Dunántul klimatikus viszonyairól.~ ~Másfélórai gyaloglás 9156 18| az életrajzát, a családi viszonyát, terveit a közeli és távoli 9157 10| barátjával, hogy a politikai viszonyok sulyos bonyodalmakkal 9158 5| tanulmányozta az idevaló viszonyokat... Rövid látogatást tett 9159 2| ahol fejetlen keresztes vitézek leselkednek rám éjszakánként 9160 18| veszedelem; de bátran és vitézül kiálltam ezt a megpróbáltatást 9161 2| képek, fegyverek és páncélos vitézek a sötét zugokban ezer gyertyafényben 9162 19| hőségben. Hanyatt feküdtem a vitorla mellé, s az eget bámultam, 9163 19| hasitotta hófehér, kifeszitett vitorláival.~ ~Egy délután - Balaton-Füreden 9164 19| nap égetett bennünket, a vitorlák nem tartottak árnyékot, 9165 19| még egy darabig, hogy a vitorlákkal csináljon valamit, de később 9166 19| mentén siklottunk tova a vitorlással. A nap égetett bennünket, 9167 4| a másik elhunyt püspököt vitték le a székesegyház sirboltjába. 9168 17| méltóságtok előtt ugrott a vizbe. De ha az öngyilkossági 9169 12| minden hétköznapiság, mint a vizcsepp a tükör lapjáról s most 9170 18| Az uszodából sikoltás és vizcsobogás hallatszik a terraszra s 9171 6| ujra ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom talán még jobban 9172 9| most ugy hazudott, mint a vizfolyás. Ha ebből a históriából 9173 14| felnyitottam, amig Márjayéknál vizitelt. Nem találtam semmi pozitiv 9174 18| kacér nyaralókat, hófehér vizpartot jelképeznek, s ahol statisztákként 9175 18| kilátással a csodás kék vizre, mely oly közeli rokonságban 9176 16| a diákokat az érettségi vizsga láza és a vakáció örömei 9177 22| glabelláit is bevonom a vizsgálat keretébe...~ ~Dömjén doktorné, 9178 8| professzort s a fizikális vizsgálati módszereket, hogy egy falusi 9179 8| rezignáltan igy szólott:~ ~- Jó, vizsgálj meg, ha kedved van hozzá!~ ~ 9180 12| örömében, mikor irodalmi vizsgálódásai közt megzavarom.~ ~- Maga 9181 10| anyakirálynő hosszabb ideig vizsgálta az eget, melyen már halavány 9182 2| csatlós merithette meg a vödröt, - de nekem ugy tetszett, 9183 13| bástyáról lenézett a havas völgybe: a kis folyó körül gubbaszkodó 9184 19| az őszön e földi siralom völgyéből.~ ~Nehézkesen fölkelt, lecammogott 9185 1| postillonjai, akik a Schneeberg völgyei közül jöttek, zöld galyakat 9186 17| Promontor felé, ahol azok a vöröses tüzpontok látszanak!~ ~ 9187 3| csillárja alatt, mikor a Zsuzsa vörösesbarna feje egyszerre csak megjelent 9188 6| perccel az után, hogy a vőlegényemmel koccintott. Hat héttel később 9189 2| helyezi...~ ~Ránéztem a vőlegényemre, aki épp oly szelid pillantással 9190 7| kiváncsisággal függesztette vőlegényére nyugodt és acélosan szürke 9191 23| szenzációt keltettek a Volgától a Póig, Sauters csakhamar 9192 20| történik velem. Hiszen rosszabb volnék a vadállatnál, ha ebben 9193 2| szinháznál neveztünk el igy, mert voltakép csak Tamásnak hivják, mint 9194 2| legelső rendezőjének, holott voltaképen annyi fantáziája sincs, 9195 20| királyné... Hiszen anya voltál te is, ki láthatna jobban 9196 3| azonban egyszerre gyanusan vonaglani kezdtek az ajkszélei.~ ~- 9197 17| urakon, majd valami fájdalmas vonaglás vonul végig az arcán).~ ~ 9198 11| ajkát az aszkéták keserü vonása szegélyezte. Kopott, zöld 9199 12| csakhamar ismét kiütközik a vonásain.~ ~- Most át fogok térni 9200 2| arcán, a szelid, kisfius vonásokon, melyek inkább egy szorgalmas 9201 22| megtalálni azt a közös külső vonást, amely az apát és gyermekét 9202 13| inspiciálásával s mivel a vonat csak késő este indult vissza 9203 9| angol mindig a legközelebbi vonattal érkezett meg - hol váratlanul 9204 1| hómezőin éhes farkasok vonitottak az éjszaka sötétségében. 9205 21| nehéz, bolyhos szőnyeggel vonják be. A kérdezősködésre kiderült, 9206 12| lett volna bolondulva. A vonóját és az átszellemült pillantást 9207 2| hogy vitézei élén a harcba vonuljon, hogy öklével törje szét 9208 6| örömet, de azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások 9209 9| különben meg fog haragudni~ ~la vostra ardente~ ~Chiara Paláthy.”~ ~- 9210 18| volna előtte s láva meg vulkán ömlött volna a szőnyeges 9211 23| Henrikhez intézett annak idején Weimarból. Sauters egy pillantást 9212 9| nyujtott át vendégének egy Wekerle-kubát, helyet mutatott neki az 9213 23| kedveskedve karolt Sauters Willybe.~ ~- Adél nagyhercegnő maga 9214 23| nem hivták mindig Sauters Willynek; ifju éveiben mint Rothmann 9215 23| előadása közben...~ ~Sauters Willyt nem hivták mindig Sauters 9216 9| most a szentpétervári Wolskinprospekt farsangias képe fehérlett 9217 2| halkan pihegett mellettem a XVII. századbeli Tamások ágyasházában. 9218 19| a fürdőhely vendégei. A yacht-klub pénztáros kisasszonyát ilyenkor 9219 19| láttam valahol egy fehér yachtot, mely Siófok táján várta 9220 23| rázenditett a Bach csodaszép Zacone-jére, miközben hosszu, gesztenyeszinü 9221 2| a maga fitos orrocskája, zafirkék szeme is oda fog kerülni 9222 18| hallatszik a terraszra s a zafiros vizben feltünnek a legelső 9223 1| nagyasszonyok uralkodtak, zagyvabeszédü, fehérsipkás, francia szakács 9224 5| eszeveszetten bugott s ez a zaj erősen tulharsogta a hajnal 9225 5| pillanat mulva siető léptek zaja hallatszott le az emeletről 9226 4| A palota hideg nyugalmát zajos futkosás, hangos beszéd 9227 5| idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók bugása, 9228 14| Tulajdonképp harminc év óta zaklat ez a kérdés s most, hogy 9229 18| megforduló férfiak, nem zaklatott fölösleges kérdésekkel, 9230 19| kékbe volt öltözve, mint a zalamegyei parasztok általában és csak 9231 16| mert mindkettő öt hét óta zálogban van...~ ~Sz. Pataky János 9232 16| A holmik miatt... a zálogházból... a Steiner ur üzletéből... 9233 16| menj el Steinerhez, a zálogoshoz, hátha kiadja egy estére 9234 19| és homályosan kékelltek a zamárdi part bokrai. Délfelé még 9235 4| örökös gyászát klasszikus zamatu frázisokban emlegetik a 9236 18| álmosságtól, a szürke szavak őszi zápor módjára ütődtek rózsás fülecskéimhez, 9237 1| de mindjárt elolvadok a záporban, ha a vendégszerető födelet 9238 2| trombitaszót, mely szentföldre zarándokolt parancsolóm visszajövetelét 9239 20| Hallgató temetők mellett zarándokoltam el, egyszer egy jószivü 9240 10| bevonulok az Orsolya-szüzek zárdájába...~ ~Mit lehetett tenni 9241 3| éjszaka sötét kárpitjai zárják el őket a gonosz és leskelődő 9242 21| verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el a közönségtől, de kellemetlen 9243 3| jutott, már gunyos arcokat és zárt ajtókat talált a félsötét 9244 19| ajtaját, de az idén valamennyi zárva marad. A szüretelő puskák 9245 9| gróf komornyikja...~ ~- A zászlós urról beszél? - kérdezte 9246 13| kék szemében bámulat és zavar tükröződött, szőke haja 9247 21| gyönyörködött a tanitója zavarában... Sőt Paloznakynak ugy 9248 4| ebéd rendes menetét nem zavarja meg különösebben az a tudat, 9249 8| csak azt akarom, hogy ne zavarjanak a pihenésemben, mert a betegeimnek 9250 2| egy utolsó, kiváncsi és zavarodott pillantást vetettem mozdulatlanul 9251 7| bevallom, hogy inkább csak zavaros fogalmam van az érzésemről, 9252 13| miközben keztyüjét bájos zavarral lehuzta, nevetve igy szólott 9253 22| moráljáról.~ ~Szénás doktor zavart mosollyal babrált a szőke 9254 5| kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán hangosan 9255 22| mosolyogva intett:~ ~- Ne zavartassák magukat, uraim, hanem folytassák 9256 3| megkezdte. A leány szellős zefir-bluzt, himzett gallérkát és drága 9257 1| és Zsombory Sándor kurta zekében, karcsu vadászkocsin hajtatott 9258 19| előtt, a petrezselyem- és zellerágyak között, itt-ott nagy rózsák 9259 23| Értenek is valamit a zenéhez ezek a cretinek...~ ~Három 9260 12| levelezéseket végezze. A zenemükiadó, aki mint tudja, anyai nagybátyám, 9261 23| is szenvedélyes imádói a zenének. A hangversenyt a nagyhercegi 9262 23| Rothmann Vilmos tanitotta zenére a budapesti Lipótváros csodagyermekeit. 9263 18| egyszer egy ugynevezett zenés ozsonnán találkoztunk; mindannyiszor 9264 1| tükörfolyosóján, mig a tiroli zenészek vig ländlerbe fogtak odalenn 9265 16| nyujtottak föl az ünnepeltnek a zenekarból. A koszoru nem volt már 9266 22| mert a glabella himnuszokat zeng a nyulasszonyok moráljáról.~ ~ 9267 13| tükröződött, szőke haja kissé ziláltan csillogott ki strucc-tollas 9268 13| váratlanul fölujitsa...~ ~Zimankós januári este volt, Galamb 9269 1| réteken, ha a félelmetes nyári zivatar elvonul fölöttük.~ ~ ~ ~ 9270 1| hirtelen kitágult és szinte zölddé lett és mérhetetlen lágyság 9271 19| korty friss vizet a kolostor zölddel befuttatott udvarán. Ez 9272 23| szakitott le pár fürtöt a zöldessárga szőlőből, s maga is ivott 9273 20| öblögette a bokrok friss zöldjét és a kövek alatt álmos katicabogarak 9274 4| püspökség középpontja ez a zöldredőnyös, impozáns palota volt, e 9275 5| árva lelke feloldás nélkül zörgessen a menyország kapuján...~ ~ 9276 17| AZ ÖNGYILKOS (fuldokló zokogásban tör ki): Oh istenem, istenem...~ ~ 9277 18| annyira sajnálom magamat!~ ~A zokogásom betölti a szobát, a szemem 9278 9| tört ki. Oly szivettépően zokogott, hogy Sárkány - aki egy 9279 20| Meghalni volna jó, - zokogta, - meghalni, édes Borbála 9280 8| van, hát gyógyithatatlan zónában szenved. De mivel érzem, 9281 18| után letelepedett mellém a zongora mellett álló üres székre. 9282 5| jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre 9283 23| Crailsthal grófot, s az ő ügyes zongorakisérete mellett játszotta el ráadásul 9284 20| csöndes falai között. A zongorásterem, az olvasmányok, a park 9285 19| ahol pestiek laktak, álmos zongoraszó hallatszott ki. A hidon 9286 18| pompás ebédlő levegőjébe s a zongorát néha ropogós cigánymuzsika, 9287 23| hanyagul bólogatott.~ ~- Zongorázik, - mondta jóindulatu mosollyal, - 9288 18| éhező, gazdátlan kutyuskát zord télidőn a házukba fogadnak.~ ~ 9289 4| melegséget hozna a halál zordon levegőjébe, ha a közelben 9290 17| porontyom éhezik... Már zsákot is hordanék, de azt se 9291 1| jobbágy fölött uralkodott, zsarnokilag kimondta a szót, hogy: „ 9292 18| szegény, egész életemen át zsarnokoskodtam rajta!), aki kitagadással 9293 21| mezejére fog lépni... A zseb tükréből gondosan megigazitja 9294 9| önkéntelenül is a belső zsebe felé nyult, ahol a husz 9295 17| bankókat tesz az öngyilkos zsebébe): Addig is, hogy ne legyen 9296 21| közölte vele... És Paloznaky, zsebében meglehetős összeg pénzzel, 9297 10| aranyos tokot vett ki a tógája zsebéből, óvatosan fölnyitotta a 9298 9| Beer ur szeméhez emelte a zsebkendőjét és görcsös, fuldokló zokogásba 9299 9| Zavartan babrált hát a zsebkendőjével és most már halkabban suttogta:~ ~- 9300 3| aggasztóan babrált himzett zsebkendőjével, de végre mégis elszánta 9301 12| És maga szó nélkül zsebrevágta ezt a sértést?~ ~- Kedves 9302 9| annyi, mintha itt volna a zsebünkben. Mindössze egy negyedóráról 9303 18| megnyiltak ékesszólásának zsilipjei. Bizonyos vagyok benne, 9304 14| mulatságokon magával léháskodott, Zsilvölgyére pedig kocsiderékszám hozta 9305 14| szavába került volna, hogy a zsilvölgyi kastélyból megszöktessen...~ ~- 9306 1| tornácán hegyesbajuszu, zsinóros hajduk lustálkodtak. A tiz 9307 4| nagybácsi örökre bucsut mond a zsiros püspöki javadalmaknak.~ ~ 9308 18| foglalt helyet a kényelmetlen zsöllyében, mely alatt a politika arénája 9309 16| szerkesztőség - hogy a szinház zsufolásig megtelend Tamásvár derék 9310 18| esztendő s néhány felületes zsurfecsegés után amugy is abban a tévhitben 9311 3| semmittevéssel és a barátnői zsurjaival.~ ~- Már voltam a Köruton, 9312 22| szomszédos gyermekszobában éppen zsurt tartott a szőkehaju és beszélő 9313 3| Azt mondja, hogy Jákóy Zsuzsának hivják, s hogy a nagyságos 9314 3| odapillantott a csöndesen mosolygó Zsuzsára, aki a gyanutlan gyermek 9315 6| napsugaras reggelen a szivemre zudult, azt hiszem nem lehet fogalma... 9316 9| hidegséggel állt a bibliai zürzavarban.~ ~- Hagyja a szorbetet, 9317 6| mely a hófehér gőzös minden zugát betöltötte? Az első napon 9318 15| bérpalotákban lakni, mikor zugó erdők, kopogó harkályok, 9319 2| páncélos vitézek a sötét zugokban ezer gyertyafényben uszó 9320 4| bejárat valamely elrejtett zugolyában, zokog talán egy érzelmes 9321 4| Ebben a csöndes, elhagyatott zugolyban, a papi házak ódon kőtömegei 9322 20| ablakunk alatt egy hegyi folyó zugott tova a hegyek felé. Mikor 9323 15| távolról idáig hangzott a zuhatag egyhangu, álomba ringató