IV.

...És egy este - tiz év mult el a bécsi tavasz óta és odakünn ólmos eső hullott a mezőkre - halkan megkopogtatták a péterpusztai udvarház ablakát.

- Alszik? - kérdezte egy édes leányhang, mely Zsombory Sándort rég elmult májusokra emlékeztette.

Az urfi - a kastély körül még mindig igy hivták a deresedő testőrt - félrehuzta a hófehér moll-függönyt. És ekkor a tiktákoló szivéhez kapott: az ablak alatt a bécsi hercegnője állt, bő és elomló selymekbe burkolva és egy ennivaló capuchon alól az erdei ibolyákra emlékeztető szempár mosolygott rá a feketén csillogó őszi esőből.

- Itt vagyok, - csilingelte az álmok hercegnője és Zsombory ekkor ugy érezte, hogy a kék szempár szine egyszerre elárasztja derüjével a szobát, a kertet, a távoli erdő fáit s a láthatatlan eget is, mely az előbb még ólomsulylyal nehezedett az egész világra. - Itt vagyok, de mindjárt elolvadok a záporban, ha a vendégszerető födelet sajnálja tőlem!

A szürke testőr most kiugrott az ablakon s karjára kapva királynőjét, ölbeli gyermekként vitte be a pirosan izzó kályha mellé. És az asszony, selyemtopánkáit a tüz elé tartva, álmodozva szólt, mint a karácsonyi angyal a szent éjszaka hajnalán:

- Itt vagyok, hogy beváltsam az igéretemet! Egy éjszakával tartoztam magának tiz év óta, most eljöttem, hogy az adósságomat kifizessem. Ezt az éjszakát, szegény lovagom, magának szántam az életemből...

A szeme megcsillant, mint amikor a drága igéretet tette, pajkos tüz gyulladt ki benne és az orrocskája remegett a huncutságtól, amikor igy folytatta:

- Az uram a Ferenc császár kiséretében van, aki az ország inzurgenseit megszemléli. Mit tehetek róla, hogy a kocsim eltörött sétakocsizás közben? Most kénytelen vagyok ezen az istentelen pusztán tölteni az éjszakát, mert ugyan ki volna olyan vitéz, hogy ennek az uttalan utnak vaksötétben nekivágni merészkednék?

De a szeme most hirtelen kitágult és szinte zölddé lett és mérhetetlen lágyság gyulladt ki benne, mint a forrásban, ahol egy szerelmes pár nézi magát.

- Drága, - suttogta, - drága kis lovagom, boldog vagy-e igazán? Ezt az éjszakát neked hoztam, mert azt akarom, hogy minden jövendőbeli éjszakád tele legyen ennek az egynek az édessé­gével...