Rész

 1  1|              ah, nem tudjátok-e, hogy mi lesz holnap? Mire a nap
 2  4|      szigorúság vagy az ellenőrzés. A mi társadal­munkban nem is
 3  4|             másik formájáról, amely a mi társadalmunkban szintén
 4  5|              Emil úr kezébe kerüljön. Mi természetesebb annál, hogy
 5  6|           magában:~ ~- Tulajdonképpen mi is a célja annak, hogy én
 6  6|          amikor álmomból fölébredtem? Mi jogon meri kivánni ez az
 7  7|            beszéd, vagy nincs s akkor mi szükség arra, hogy egymás
 8  7|       szubjektiv érzéseinek kizárólag mi vagyunk a tárgyai, ha láttunkra
 9  9|         perszónákat, akiknek kedveért mi a csunya flirt szót egyszerü,
10  9|                snájdig teremtés, de a mi társaságunkba, akik igazán
11  9|             Az a szocietás, amelylyel mi összekapcsoltuk magunkat,
12 11|    megdöbbe­­­néssel nézzenek föl rá. Mi baj származott abból, hogy
13 11|              s így nem tudhatja ki és mi lesz az a férfiu, aki bájos
14 12|           megmutatom a világnak, hogy mi az igazi elegáncia! Óh,
15 12|            pironkodó gyermek lelkében mi forrong! Mit tudja ő, hogy
16 14|         előadásom címét meghallották. Mi érdekeset lehet mondani
17 14|         gazdasszonyi kiválóságait; de mi magunk közt megvallhatjuk,
18 15|        zsebkendőjével... Tudják, hogy mi jutott eszébe e pillanat­ban?...
19 17|              fog sétálni a kaszinóba, mi pedig, hatszemközt maradván,
20 18|               sem mondtam azt, hogy a mi szokásos zsúrjainkkal is
21 19|              kép kóvályog a fejemben. Mi mindent gondolok, nem mondhatom
22 19|        lakásokat. És csodálatos, hogy mi, nőtelen emberek, akik harminc
23 19|              édes láncolatát, amely a mi szivünkben e kis cédulák
24 19|    költözködés rideg prózáját látják, mi egy új, otthonos fészek
25 19|             kellemetlen szagát érzik, mi a rózsák és gyöngyvirágok
26 19|            leányos bájjal merült el a mi szomjuhozó pillantásunkba.
27 19|              éjszakán át. Hogyan, hát mi volnánk a rideg, cinikus,
28 19|         minden elfogadható ok nélkül? Mi jártunk a kulisszák mögé,
29 19|             jártunk a kulisszák mögé, mi ásítottunk a zsúrokon, mi
30 19|             mi ásítottunk a zsúrokon, mi találtuk unalmasnak a színházat,
31 19|             észszerü kifogás. De amíg mi látszólag az épített tűzhely
32 19|          sárga rézajtaját nyitogatja, mi ábrándozva nézünk az ablak
33 19|          korából...~ ~Ilyesmit látunk mi, amíg az előszobát, a mosókonyhát
34 19|               is, bár öntudatlanul, a mi jövendő boldogságunkat közvetíti.~ ~
35 19| bekövetkezendő változását kiérezze.~ ~Mi, akik ilyen megvékonyúlt
36 19|       érvényre emeli. A lélek ugyanis mi volna más, mint az idegek
37 19| szentimentálisság nem idegen tőle. És mi volna más a gyöngyvirág