Rész

 1  1|  anyakönyvvezető szine előtt... »Én is beletanultam a feleség
 2  1|        Isten ne adja látnom) nem én fogom megbuktatni, hanem
 3  5|     közömbös vér­alkatuvá, ha az én, professzori fejtegetésemet
 4  5|       vagyunk férj és feleség... Én ezentúl a kastély bal­szárnyában
 5  6|          hogy udvaroljanak neki. Én azonban, a tapasztalatokban
 6  6|        mi is a célja annak, hogy én egy idegen, piszeorru hölgygyel
 7  6|     közünk egymáshoz? Miért ülök én itt átellenben egy pon­gyo­laruhás
 8  6|       hogyan is történt az, hogy én örökre búcsút vettem a megszokott
 9  6|         hírét se hallottam, hogy én az ebédjéről gondoskodjam,
10  6|      feleségül, pedig, pedig: az én látszó­lagos lovagom csak
11  6|          sem jelenti azt, mintha én Kegyeteket a kacérságra
12  6|         tudom legjobban, - végre én is csak voltam valaha fiatal! -
13  7|         kalandokba bocsátkozzék: én, az öreg és tapasztalt professzor,
14  7|     Bocsánat, kedves Nagysád, de én férj vagyok és a feleségemnek
15  7|      talán sohase látom többé az én távollevő cicámat, igaz,
16  7|     összetör az ember... S mivel én hűséges, szótartó és korrekt
17  7|   állandóan a t. férjüket, akkor én is azt mondom, ideje lesz,
18  8|        kisebbíteni, s hogy éppen én vagyok az, aki bizonyos
19  9| mindnyájan hálásak lehetünk; még én, az öreg, megrokkant professzor
20  9|       Ennek a paragrafusaira nem én tanítom meg Kegyeteket;
21 10|       feküdjetek le szépen, mert én még elmegyek a kávéházba.~ ~
22 11|          többé kedve ahhoz, hogy én velem kikezdjen... Ha sohase
23 11|           Milyen jó itthon, ahol én vagyok a világ legelső férfia!
24 12|    Mutasd meg nekem az uradat és én megmondom, hogy ki vagy.~ ~ ~ ~
25 17|          forróságnak. Másodszor: én a házassági szerződésben
26 18|        legyen...~ ~E pillanatban én is úgy vagyok, mint az ambiciózus
27 18|          meg nekem a férjedet és én megmondom, hogy ki vagy!
28 18|         házasélet harmóniájában. Én magam, alapos megfontolás
29 19|         napvilágot.~ ~Az erősebb én, aki az ilyen pillanatokban
30 19|        fenséges nyári reggelt, - én boldogan szívtam magamba
31 19|         impresszióját éreztem az én együgyü, platonikus vágyakodásomban.~ ~
32 19|          Albert Delpit voltak az én kedves olvasmányaim, hanem
33 19|      aranyos, vibráló melege. Az én szememben egy csodálatos
34 19|     banális lapjaidnak, hanem az én nyughatatlan fantáziámnak
35 19|       Jeruzsálem völgyében, akár én a Duna partján néha, a kivilágí­tott
36 19|     nélkül járják az élet utait. Én például föltétlenül irigylem
37 19|          vállalnám el cserébe az én finom és túlérzékeny idegeimért.~ ~