Rész

  1  1|                 tudományát gyarapíthatja; az elemiben az írást-olvasást,
  2  1|                gyarapíthatja; az elemiben az írást-olvasást, a felsőbb
  3  1|              költészettant, sőt úgy lehet az egyetemen is az algebrát,
  4  1|                 úgy lehet az egyetemen is az algebrát, a szerves vegytant,
  5  1|              plántálhatják... Sőt nemcsak az elméleti tudományokban jártasak,
  6  1|                   is becsületet szereznek az erejüknek, frisseségüknek
  7  1|           keringőt szenvedélylyel járják, az irodalmat szeretik, s a
  8  1|               tónust, azt a hangot, amely az unalmas szótalanság és a
  9  1|           Kegyetek jelenlétében, csak azt az egyet nem tudják, amiről
 10  1|                  mindeddig nem tanították az iskolában. Sőt az egyetemen
 11  1|              tanították az iskolában. Sőt az egyetemen se tanították.
 12  1|              igazán szerető szív egyesült az anyakönyvvezető szine előtt... »
 13  1|                      gondolja meghatottan az édes mama, - miért ne tanulna
 14  1|                  oly üde, oly kivánatos?« Az édes mama azonban, akit
 15  1|               sírja felé, annak a lénynek az oldalán, akit talán valamikor
 16  1|                   tűzhelyeket, nem hallja az elsiratatlan panaszokat,
 17  1|               frigyek talán éppen azokból az esküvésekből származtak,
 18  1|            szerelem nem ölheti meg bennük az emberi gyöngeségeket, egy
 19  1|          gondolnak, amit elveszítettek, s az együttlét, amelynek a boldogság
 20  1|                   és terhesebbé lesz...~ ~Az öreg professzor, aki Kegyeteket,
 21  1|          filozófus:~ ~- Fiatalok vagytok, az arcotok virul, miért nem
 22  1|                  gondoltok hát arra, hogy az élet mily könyör­telenül
 23  1|                szivetekben, ma még tiétek az élet, jókedv és az egészség,
 24  1|                 tiétek az élet, jókedv és az egészség, de ah, nem tudjátok-e,
 25  1|                   szeretni tudtok, hiszen az árnyékok oly hamar elborítanak
 26  1|         kegyetlenebb, szigorubb potentát: az Élet...~ ~ ~
 27  2|         gyermekkoruk óta megszokták, hogy az iskola csupa évszáza­dos
 28  2|         zongorázáson, a háztartástanon és az egészségi ismén kivül még
 29  2|                 boldog időszaknál, amikor az édesmama végre kimondta
 30  2|                   édesmama végre kimondta az igent, s Kegyetek izgatottan
 31  2|                 kipirulva borul­nak annak az idegen, fiatal úrnak a nyakába.
 32  2|                 leányálmaik édes fészkét, az annyiszor megsejtett bájos
 33  2|             sirásra hajló ajakkal áll meg az ebédlő küszöbén, e percben
 34  2|          kaprisz-vánkosra és sokáig nézik az aranyos mennyezetet, amelyen
 35  2|                 altató árnyékok táncolnak az éjjeli lámpa fényében. Bohó,
 36  2|            szivükben olykor felburjánzott az irigység, a dac, a rosszindulat, -
 37  2|                  pillanatban, érzik, hogy az egész világot a szívükre
 38  2|          hangtalanul, megindulva susogják az éjszaka csöndjében: Jó istenkém,
 39  2|                      Végső szavuk átolvad az álomba, mert a hálószobára
 40  2|             tompítsátok el a neszt, amely az ablak alól, a nagyvilág
 41  2|                szempilláját. Mert reggel, az első hajnali napsugárral,
 42  2|                   leányságának poézise és az álmodó gyermekből földi
 43  2|       kisasszonyok, ne vegyék rossz néven az öreg tanítómestertől, akinek
 44  2|                   tanítómestertől, akinek az a föladat jutott osztályrészéül,
 45  2|              reményeiben csalódni fognak. Az élet nem olyan, amilyennek
 46  2|                később - elkövetkezik majd az az idő is, amikor könnyes
 47  2|             később - elkövetkezik majd az az idő is, amikor könnyes szemünk
 48  2|     dolgozószobájában, a szobaleányt, aki az ablakot törölgeti, brutálisan
 49  2|                  kései tálalás ellen, sőt az is megesik, hogy haragos
 50  2|          szakácsnét, mert a székelygulyás az ő legmagasabb izlésének
 51  2|             fodrászkisasszony közvetetlen az ebéd előtt jön, ha Mari
 52  2|                   ebéd előtt jön, ha Mari az előszoba pad­ló­ját vikszeli,
 53  2|                   hogy haragosan becsapja az ebédlő ajtaját s az ártatlan
 54  2|              becsapja az ebédlő ajtaját s az ártatlan kályhának a „kutyafáját”
 55  2|                 és udvarias gavallér, aki az alkonyat homályában valamikor
 56  2|                hozzá? Aki órákig elsétált az ablakai alatt? A fiatal
 57  2|           körülötte, boldogtalanul gondol az édesmamájára, akinek a vőle­­gény
 58  2|      harmóniájának kellene fölváltania.~ ~Az élet nem tudja megvalósítani
 59  2|                 egyéb hivatása, mint hogy az imádottja előtt térdreboruljon.
 60  2|                házmesterpénzt, s hogy azt az összeget is kicsiszolja
 61  2|                   összeget is kicsiszolja az agy­velejéből, amelybe a
 62  2|                  váltócskáját elhelyezze. Az is lehet, hogy egyéb kellemetlenség
 63  2|                harminc forintot veszített az alsós nevezetü társasjátékban.
 64  2|                   szalad panaszos ajakkal az édes mamához, nem sír, nem
 65  2|                   zsarnoki hajlamu. Erről az egyről legalább tudom, hogy
 66  2|                   munkájában elfáradt. És az isten szolgája holtomig
 67  2|         regényei­ben...~ ~Így gondolkodik az okos asszony, aki a maga
 68  2|           szeretné, no hiszen! Nyalja meg az az úr mind a tíz ujját örömében,
 69  2|                  no hiszen! Nyalja meg az az úr mind a tíz ujját örömében,
 70  3|                  egészen hasonlít azokhoz az álmokhoz, amiket a leányszobák
 71  3|                   leányszobák csönd­jében az édes kis csacsik szőni szoktak.
 72  3|                 ez a tökéletlen világ, ha az élet a naiv álmok, e színes
 73  3|                   szerint abból áll, hogy az ember fölkelés előtt csókolódzik,
 74  3|               hogy mindegyik házaséletnek az idők folyamán bizonyos állandó
 75  3|                 támad, kedves és poétikus az egyiknek, unalmas és közömbös
 76  3|              szövődik össze, s a dologban az a veszedelmes, hogy, ha
 77  3|               szerelem is: vidám házasság az ideges há­zas­ságból sohase
 78  3|           mindörökre vége van, ha egyszer az idegeskedés, a bizalmatlanság,
 79  3|              idegekből álló halandó, mint az első fér­fiu, akit az életben
 80  3|                mint az első fér­fiu, akit az életben megismertek: az
 81  3|                   az életben megismertek: az édesatyjuk. A felsőbb leányiskolában
 82  3|                    egészen más, mint amit az atyjukkal vagy az édesmamával
 83  3|               mint amit az atyjukkal vagy az édesmamával való érintkezésükben
 84  3|                   is. Ez a fontos föladat az asszonyra vár, akinek megvan
 85  3|              legfontosabb kvalifikációja: az, hogy a tanítvány szeretettel
 86  3|                   másik föladat is, hogy: az otthon édes, finom, poétikus,
 87  3|                   legelső tanácsomat; már az egynapos menyecskének is
 88  3|           sugallja. Szerelmében ne legyen az ura rabszolgája, s őrizkedjék
 89  3|                vagy túlsűrűekké legyenek. Az asszony nem mindig kedvese
 90  3|                asszony nem mindig kedvese az urának, hanem a barátnője,
 91  3|         védőangyala, a gondviselése is.~ ~Az otthon hangulata: ez az,
 92  3|                   Az otthon hangulata: ez az, ami a legtöbb házasságból
 93  3|              házasságból hiányzik. Amikor az oltár elől eltávoz­nak,
 94  3|                  enyhe világát ápolni: ez az asszony gyö­nyörü feladata.
 95  3|               asszony gyö­nyörü feladata. Az asszony szívéből, okosságától,
 96  3|                 és vonzó tanyájává lesz-e az egészséges jókedvnek és
 97  3|                  ha a kellemetlenkedés és az idegesség le­vegőjét is
 98  3|                   a férj udvariasságából, az asszony mosolyából, - hiszen
 99  3|                  a nyugalom, a boldogság, az együttérzés csak külső látszat
100  3|               nincs meg a maga hangulata, az asszony elégedetlen, a cselédek
101  3|                  csak ebédelni jár haza s az alkonyi órák nem kínálnak
102  3|             szeretet törvényei szerint... Az együttlét órái kénytelen
103  3|                  szomoruságban mulnak el, az esthangulat nem lopja a
104  3|          esthangulat nem lopja a szívekbe az egymáshoz való simulás vágyát,
105  3|             szorítja meg a másikat... Nem az édes, a derült, a mindenért
106  3|       szerencsétlenek nem hozták magukkal az oltár mellől az otthon szeretetének
107  3|                  magukkal az oltár mellől az otthon szeretetének tiszta
108  3|            szeretetének tiszta poézisét s az érzéki föllob­banást összetévesztik
109  3|              amikor kicsiny gazdaságukban az ural­kodást megkezdik, hanem
110  3|              ural­kodást megkezdik, hanem az is, hogy családi életük
111  3|                  családi életük hangulata az unalomba, a kedvet­len­ségbe,
112  3|             unalomba, a kedvet­len­ségbe, az idegesség posványaiba el
113  3|           keressék azt a fluidumot, amely az otthon levegőjét frisseséggel,
114  3|                    nehogy a kelletlenség, az unalom bacillusai családi
115  3|             megteremjenek. A türelmetlen, az álmos, a szürke hangulatban
116  3|           szerelem lángjai is kialusznak. Az otthon oltárán ne csak az
117  3|                 Az otthon oltárán ne csak az érzéki vágyak tüzei égjenek,
118  3|           bol­­dog házasságnak nem csupán az a kelléke, hogy két ember
119  3|                   szeresse egymást, hanem az is, hogy mindig jókedvünek,
120  4|                  szükséges dekorációk, de az élet a boldogságnak ezt
121  4|                   élet a boldogságnak ezt az alakját többé nem fogadja
122  4|               csak egymásra lenne utalva. Az ember társaslény, még a
123  4|                 még a szerelmes ember is; az idegen arcok látása új bájt
124  4|                  beszélni, vagyis azokról az alkalmakról, mikor a fiatal
125  4|                 csinos szobaleány állítja az asztalra az aranyvörös italt,
126  4|            szobaleány állítja az asztalra az aranyvörös italt, s a házi
127  4|                  fészek szőnyegei között. Az asszony bája, finom­sága,
128  4|         szeretetreméltóságát látja. Mikor az utolsó vendég is eltávozott,
129  4|           lámpafényben csillogó abroszról az ezüstnemüt lerakják, a fehérbóbítás
130  4|                 ajtaján át már idelátszik az ampolna misztikus rózsaszíne:
131  4|              mulatságból is megárt a sok. Az a házaspár, aki folyton
132  4|                   vendégekkel népesíti be az asztalát, nem sokkal különb,
133  4|                   nem sokkal különb, mint az, amelyik rendszeresen kávéházba
134  4|        milliomossal lép majd annak idején az oltár elé. De a házból,
135  4|             nyugalom, amely a belépőt már az előszoba küszöbén fogadja.
136  4|                  érzését.~ ~Kikből álljon az a kis kör, akik előtt a
137  4|                   családja tagjává avatja az idegen urat vagy az idegen
138  4|                avatja az idegen urat vagy az idegen asszonyt. Pedig ez
139  4|                  Akit arra méltatok, hogy az asztalomhoz ültessem, kicsiny
140  4|         vonzalmamat és megbecsülésemet is az idegen iránt.~ ~Nem fölösleges
141  4|             véletlenül jut a vendégeihez, az ismerősei és az ismerőseinek
142  4|              vendégeihez, az ismerősei és az ismerőseinek az ujabb ismerősei
143  4|              ismerősei és az ismerőseinek az ujabb ismerősei segítségével.
144  4|                 feleségéhez:~ ~- Ugyan ki az az úr, akivel az imént a
145  4|              feleségéhez:~ ~- Ugyan ki az az úr, akivel az imént a dohányzó
146  4|                 Ugyan ki az az úr, akivel az imént a dohányzó küszöbén
147  4|                  magát a művészetbe, hogy az ismeretlenekkel csevegni,
148  4|                   zsúrra kap meghívást, s az úgynevezett zsúrelőjegyzési
149  4|             komoly vendéglátásnak - pedig az, - az ebédek és vacsorák
150  4|              vendéglátásnak - pedig az, - az ebédek és vacsorák meg­hívottaival
151  4|                 nagyobb a szigorúság vagy az ellenőrzés. A mi társadal­munkban
152  4|                   asszony összetalálkozik az utcán a barátnőjével, akinek
153  4|                  megkérdi, hogyan tetszik az új darab? A fogadóban egyszer
154  4|                 szerint neveltek föl, aki az abrosz egy mákszemnyi foltocskája
155  4|                   halálra szégyenli magát az idegen előtt, aki büszke­ségét
156  4|               erényeivel elkábítsa, este, az utolsó pillanatban, három
157  4|              otthon nem hangos jókedvvel, az öröm mámorával fogadják.~ ~
158  4|                 már a legelső kisérletnél az ellen, hogy úri házukat,
159  4|                   színvonalra sülyeszsze. Az efféle kedélyesség csak
160  4|               vagy a sörcsarnokba való; s az ilyen férj nemcsak meghivása
161  4|                  a férjük lel­kébe is azt az érzést, hogy akit az asztalukhoz
162  4|                  azt az érzést, hogy akit az asztalukhoz meghívnak, azt
163  5|                 féltékenység bacillusait, az ugyancsak nem lesz közömbös
164  5|                 közömbös vér­alkatuvá, ha az én, professzori fejtegetésemet
165  5|                akad mégis köztük egy, aki az élet valamely súlyos pillanatában
166  5|                      Azt tanácsolni, hogy az okos feleség végképp letegyen
167  5|                   van egy morzsányi ebből az érzésből, s nem kell éppen,
168  5|                 úgy megnöve­ked­jék, mint az Ararát hegye. Elvégre is,
169  5|               valamint a temperamentumot, az önérzetet, a jogos felhábo­rodást
170  5|                 se fújja el a női szívből az a körülmény, hogy valaki
171  5|                 esetleg sikerrel tette le az érettségi vizsgát a zöldfa-utcai
172  5|           Stefánia-útra, épp úgy elveszti az önuralmát, mint a mosónéja,
173  5|                   ballettáncosnőnél tölti az estéit, hidegvérrel becsöngeti
174  5|                        Jerôme, hozzon föl az utcáról egy udvarlót!~ ~
175  5|                  egy udvarlót!~ ~Valamint az se tartozik éppen a mindennapi
176  5|                 tárca-regényíróknak: azok az urak elfelejtik, hogy az
177  5|                  az urak elfelejtik, hogy az asszony akkor is csak húsból
178  5|             szerelmes-e, avagy érzéstelen az ura iránt? Amelyik érzéstelen,
179  5|            méltóságos úr szemét, akárcsak az igás kocsisné az igás kocsisét.~ ~
180  5|                 akárcsak az igás kocsisné az igás kocsisét.~ ~A kérdés
181  5|       származástól eltekintve, ez: melyik az a stádium, amelyikben az
182  5|                  az a stádium, amelyikben az asszonynak már joga van
183  5|                  szerint fogja berendezni az életét. A férj, a házasság
184  5|                  fát tegyen a tűzre; csak az örök férfi nyilatkozik meg
185  5|                  szinte öntudatlan vágya, az ártatlan hiuság, hogy kedvesnek
186  5|          többnyire nem a hites ura, hanem az idegen világ kedveért csináltatja
187  5|             szemléletében? A feleség, aki az ilyesmiért hangos megjegyzéseket
188  5|           megjegyzéseket tesz, - vagy azt az édes titkot súgja az ura
189  5|                  azt az édes titkot súgja az ura fülébe, hogy címeres
190  5|                természetesebb annál, hogy az ilyen férjből lesz a leggaládabb
191  5|                 bizton­ságban érzi magát. Az asszony, akinek az az ambiciója,
192  5|                 magát. Az asszony, akinek az az ambiciója, hogy az urából
193  5|              magát. Az asszony, akinek az az ambiciója, hogy az urából
194  5|              akinek az az ambiciója, hogy az urából úgynevezett alattomos
195  5|                   szeme, hogy a feleségét az egész világ szemeláttára
196  5|                 szobalányával kacérkodik. Az a férj, aki ilyen közönséges
197  5|                    ott is csak nagyobbára az illusztráció kedvéért. Óh,
198  5|        tör­vénytelen ölelésekről álmodik, az bizonyára nem szorul arra,
199  5|           fizetett cselédjével kikezdjen. Az ilyesmi több a jellemtelenségnél;
200  5|                 csak egyetlen szó van rá, az is a baka­termino­logiában:
201  5|            harmoniáját zavarta már meg ez az oktalan gyanakodás.~ ~Kedves
202  5|                olyankor szegi meg, amikor az asszony valahol a fenyvesek
203  5|              fenyvesek alatt hüsöl, s őt, az elhagyott szalma­özvegyet,
204  5|                  hogy megkezdődjék, akkor az asszony már ne töltse az
205  5|                  az asszony már ne töltse az idejét eféle haszontalanságokkal,
206  5|                   hanem hagyja a faképnél az urát. Mikor igazán van ok
207  6|                   Ötödik óra.~ Udvarlók~ ~Az erkölcsös olvasmányok, amelyekkel
208  6|                   olvasmányok, amelyekkel az édes mama egy-egy ünnepiesebb
209  6|              belül: a feleség, ha egyszer az oltár elől eltávo­zott,
210  6|             professzor, azt állítom, hogy az olvasókönyvek szerzői holdbéli
211  6|                akik ugyancsak nem ismerik az életet; s hogy az az asszony,
212  6|                 ismerik az életet; s hogy az az asszony, aki a jó Isten
213  6|              ismerik az életet; s hogy az az asszony, aki a jó Isten
214  6|            egyúttal arról is lemond, hogy az ura a legénykori, szenvedélyes
215  6|               méltányolni a feleségét, ha az látja, hogy az idegen férfiak
216  6|              feleségét, ha az látja, hogy az idegen férfiak is méltányolják.
217  6|                nem a desztillált szerelem az alapja. Eszembe se jut azt
218  6|           fölbuzdulás, a lelki szimpátia, az érzékek akut föllobbanása:
219  6|                   a Heloise-ok, a Romeók, az Abelardok szí­vében égett.
220  6|              hitükben, hogy amit éreznek, az valóságos szerelem... A
221  6|              estéket, s karonfogva járunk az utcákon, holott voltaképp
222  6|                 van, aki bájos mosolylyal az ajkán hirtelen csak eféle
223  6|               elmélkedésbe kezd, miközben az ura a fehér kezecskéjével
224  6|               Istenkém, hogyan is történt az, hogy én örökre búcsút vettem
225  6|                  Mi jogon meri kivánni ez az ismeretlen uriember, akinek
226  6|               hírét se hallottam, hogy én az ebédjéről gondoskodjam,
227  6|                   ebédjéről gondoskodjam, az íróasztalát rendben tartsam,
228  6|                ölébe kuporodva hallgatnám az édesmama cseléd-odüsszeáit,
229  6|               átölelje?~ ~Manapság, mikor az érdek, az ambició, vagy
230  6|                 Manapság, mikor az érdek, az ambició, vagy mondjuk: a
231  6|                    bizonyára nem ritkaság az efajta, hangtalan monológ,
232  6|               elfogja. Két-három hónappal az esküvő után, mikor az izgalmak
233  6|            hónappal az esküvő után, mikor az izgalmak édes perceit vég­képpen
234  6|                hétköznapok csöndje, mikor az asszony már gyűrött nemez-pongyolában
235  6|       nemez-pongyolában is mer mutatkozni az ura előtt, a férj pedig -
236  6|                  csak úgy ingujjban ül le az asztal mellé, mikor az apró
237  6|                 le az asztal mellé, mikor az apró hibácskák, gyöngeségek,
238  6|                  affektálás zománca alól, az első láz elmultával sok
239  6|                szerepelt a regényükben... Az önszuggerálás s a családi
240  6|                hatalma alul kiszabadulva, az ifju asszony néha lopott
241  6|                  feleségül, pedig, pedig: az én látszó­lagos lovagom
242  6|                  se nem gondol arra, hogy az égről a holdvilágot lehozza
243  6|                meleg trikót kell hordania az inge alatt, mert különben
244  6|                csak megjárja valahogy, de az arca amolyan viaszbábuszerü
245  6|                 feleségébe, föltéve, hogy az asszony csakugyan bájos,
246  6|                    s hogy ez a találkozás az ő férfiui prestige-ének
247  6|               kell hódítania a feleségét. Az a férj, aki abszolute biztos
248  6|                  előadásom kezdetén, hogy az okos asszony még az esküvője
249  6|                  hogy az okos asszony még az esküvője után se mond le
250  6|                 után se mond le végképpen az udvarlóiról? Annál kevésbbé
251  6|             kevésbbé mond le, mert hiszen az udvarlók biztosítják neki
252  6|                 udvarlók biztosítják neki az ura állandó szerelmét, s
253  6|                 inklinált férfiu szivében az érzések hamvadó parazsát
254  6|              Főképp - a saját feleségünk. Az a férj, aki karján a maga
255  6|               el­váltatok tőle; a csókja, az ölelése, az édes odaadása
256  6|               tőle; a csókja, az ölelése, az édes odaadása mégis egészen
257  6|               édes odaadása mégis egészen az enyém...~ ~Persze, kisasszonyok,
258  6|           jogtalan reményeket ébresszenek az udvarlóik szívében... A
259  6|             önmaga előtt is megalázná, ha az udvarlói csak egy pillanatig
260  6|                 még a hódításban is: ime, az okos és becsületes feleség
261  6|               valamennyi férfit, aki csak az utjukba akad. Tudom, hogy
262  7|              féltékenysége térített volna az istenes és jóravaló életre.~ ~
263  7|             istenes és jóravaló életre.~ ~Az ó-egyiptomi bölcsnek sok
264  7|             fejteni Kegyetek előtt azokat az irányelveket, amelyek egy
265  7|             egyszerü ó-német ebédlőkben - az ilyen öreg világ­csavargó
266  7|                   akik visszaköltözködtek az édes mamához, mert a garderobe
267  7|                   Szóval a mód, amelylyel az asszonyok a szomoru esetet
268  7|             módozatokra áttérnék, amelyek az úgynevezett hódításokra
269  7|                   b) olyanok, akiket csak az alkalom tesz gazemberekké;~ ~
270  7|                 megnéznek;~ ~e) akik csak az asszony direkt acquisja
271  7|              kalandokba bocsátkozzék: én, az öreg és tapasztalt professzor,
272  7|               Deákné vásznánál.~ ~Azokhoz az ideálistákhoz, akik az abszolut
273  7|            Azokhoz az ideálistákhoz, akik az abszolut hű férjek létezését
274  7|               intézni:~ ~Tegyük föl, hogy az abszolut hű férjnek véletlenül
275  7|             férjnek véletlenül dolga akad az ausztráliai szigettenger
276  7|                    hogy a léket betömjék, az egész alkotmány, utasostul
277  7|               Csak ketten menekülnek meg: az abszolut hű férj és egy
278  7|                   nő. Hogyan, hogyan nem, az mellékes, de ez a két utas
279  7|             egyszerre csak belecsöppennek az ó-testamentum első fejezetébe,
280  7|              idilljét még nem zavarta meg az emberi önzés és gonoszság.
281  7|            éjsza­kánkint, amikor távolról az oceán hullámai mormolják
282  7|                hullámai mormolják fülükbe az altató dalt, aggódva lesik
283  7|                ahhoz a kérdéshez, amelyet az abszolut férfihűség vitatóihoz
284  7|             intézni akarok. Vajjon akad-e az egész világon egyetlen férj,
285  7|                  talán sohase látom többé az én távollevő cicámat, igaz,
286  7|          úgyszólván ellentállhatatlan, de az oltár előtt tett fogadalom
287  7|                   úgy egyszeribe összetör az ember... S mivel én hűséges,
288  7|                   szívesen csevegek Önnel az Ibsen drámáiban található
289  7|           válaszol? Hacsak egy van, azért az egyetlen pél­dányért szívesen
290  7|                   senkise beszéljen nekem az abszolut férji hűségről,
291  7|             szerint tisztázhatja némiképp az asszonyi féltékenység problémáját...
292  7|                 csinos nő fixirozza őket, az okos feleség kiegyezik a
293  7|                   előtt a családi tűzhely az az oltár, ahova minden nemes
294  7|                előtt a családi tűzhely az az oltár, ahova minden nemes
295  7|             szemben, megtalálna esni vele az a szerencsétlenség, hogy
296  7|                  a szerencsétlenség, hogy az ellentálló ereje elhagyja:
297  7|             mindig nem elég ok arra, hogy az ember a Dunának menjen vagy
298  7|               ember a Dunának menjen vagy az édesmama istenitéletét provokálja...~ ~
299  7|            feleség - föltéve persze, hogy az ura szerelméről és tisztességéről
300  7|                  tüzet, ha:~ ~1. t. férje az utcán nem hunyja be a szemét,
301  7|               találkozik;~ ~2. ha ugyanaz az úr a színházban nem fordítja
302  7|                  szende hölgy alszik, aki az ő nevét viseli.~ ~Ez utóbbi
303  7|                  vezető angya­lokhoz:~ ~- Az a szegény halandó kokett
304  7|      szalmaözvegyekre nézve, mint tudjuk, az erkölcsi törvényekhez külön
305  7|           Barbarossa Frigyes idejében, de az se nősült meg soha és már
306  7|       rosszaságban vannak fokozatok... Ha az, akit a sors rendelni fog,
307  7|       féltékenykedéssel nem érdemes, hogy az életüket keserítsék... Ha
308  7|                      Ha azonban - ne adja az Isten - azt vennék észre
309  7|                  mondom, ideje lesz, hogy az édes mamával ama bizonyos
310  8|                             Hetedik óra.~ Az édesmama jogviszonyai a
311  8|             nélkül kijelentem, hogy:~ ~1. az édesmama - már tudniillik
312  8|                    s hogy éppen én vagyok az, aki bizonyos mámorral így
313  8|                 leányaik háztartásában!~ ~Az érzelmi motivumokkal ekként
314  8|                hiszen ez előadásoknak nem az a céljuk, hogy önöket jó
315  8|                önöket jó leányokká, hanem az, hogy jó feleségekké képezzem
316  8|               nélkül hangot adjak azoknak az életelveknek, amelyek a
317  8|                 rossz házasság gyökerezik az édesmama kedélyvilágában,
318  8|               időre meg van fosztva attól az élvezettől, hogy a szakácsnéval
319  8|                 kulcscsomóját keresse. Ez az idő, amikor az édesmama,
320  8|                keresse. Ez az idő, amikor az édesmama, az etika, a morál
321  8|                  idő, amikor az édesmama, az etika, a morál és a társadalmi
322  8|             nyelvvel ekként válaszol:~ ~- Az öreg nagysága ne gorombáskodjék
323  8|      gorombáskodjék velem, mert engem nem az öreg nagysága fizet. Tessen
324  8|                  magaslatára emelkedhetik az édesmama olyankor is, amidőn
325  8|                   csakugyan szükség lehet az édes­mama pattogó harci
326  8|                   lépései behallatszottak az előszobából. A bölcs anyatermészet,
327  8|                   a tigrisnek a karmaiba, az ele­fánt­nak az ormányába,
328  8|                 karmaiba, az ele­fánt­nak az ormányába, a bivalynak a
329  8|             méhecskének a fulánkjába adta az erőt, amely élete föntartásához
330  8|               rendes kerékvágásba, amikor az édesmama nyelve komolyan
331  8|             akcióba lépett.~ ~Nem jut hát az eszembe ezt követelni, hogy
332  8|                 nem pariroz. Vagy asszony az ember, vagy hitvány gyönge
333  8|                 gyáván a hálószobába, míg az édesmama a konyhában villámokat
334  8|          hajigálódzik.~ ~Ha a házmesterné az udvarról fölkiált a harmadik
335  8|                   harmadik emeletre, hogy az ágynemüszellőztetés édes
336  8|                semmi köze, mert a férj se az állam, se az egyház szine
337  8|               mert a férj se az állam, se az egyház szine előtt nem esküdött
338  8|                találmányok egyike. A mama az esetben nem akkor cselekszik
339  8|                  Julia” címü tragédiából. Az okos feleség az efelé hangulat-vibrálásokat
340  8|              tragédiából. Az okos feleség az efelé hangulat-vibrálásokat
341  8|               kedves mama előtt, mert jaj az olyan házasságnak, amelyikben
342  8|                   és gyöngédségének tüzét az anyósnak kell kipiszkálnia
343  8|                 kipiszkálnia a hamu alól. Az ilyen esetekben annál kevesebb
344  8|               szívvel léptek annak idején az anyakönyvvezető elé. A szerelmes
345  8|                   eseteket is, amelyekben az édesmama föllépése inkább
346  8|              esetekben bűnt követ fel, ha az édesmamát a maga háztartásától
347  8|               előadásomból láthatják, nem az a célom, hogy a mamákat
348  8|                    Ehhez nem is volna meg az erőm, mert hiszen az érzés,
349  8|                  meg az erőm, mert hiszen az érzés, amely összekapcsolja
350  8|        természettől fogva ott gyöke­rezik az emberi szívben. Amit mondani
351  8|                   hogy a szép, a nyugodt, az okos, öreg hölgyhöz hasonlít;
352  8|                   csunyább, mintha a férj az anyósa önmagából kikelt
353  8|                   sok rossz anekdota: még az anyós is bájos lehet, ha
354  9|                   mondta-e ki először azt az axiómát, hogy az ember elsősorban
355  9|              először azt az axiómát, hogy az ember elsősorban társaslény.
356  9|                mindenesetre jó ötlet volt az úristentől, amelyért mindnyájan
357  9|                 hálásak lehetünk; még én, az öreg, megrokkant professzor
358  9|            emlékeimen keresztül látom azt az időt, amelyben szőke vagy
359  9|       gesztenyeszínü ördögökre gondoltam, az alkonyati homálytól a hajnali
360  9|                bizonyos idő múlva, amikor az ember előtt már szinte megszokottá
361  9|                  szinte megszokottá válik az a mennyei gyönyörűség, hogy
362  9|                évtizedeken át mindig csak az egymás társaságában vannak,
363  9|            társaságában vannak, végre ezt az örökös témát is kimerítik.
364  9|                    Egyszer csak, mond­ják az élet nagy ismerői, elérkezik
365  9|              hófehér világosságban ragyog az ebédlő­asztal fölött, -
366  9|                   kedves, de teringettét, az se lenne ám bolondság, ha
367  9|                 egyének iránt is vágyódik az ember, akiket nem imád ilyen
368  9|                 szenvedélyesen...~ ~Ennek az alamuszi férjnek a lelkiállapotát
369  9|             absztrakt módon, így szólanak az írásaikban: a nélkülözés
370  9|          gyengeségünket bizo­nyítja, hogy az eső után jobban örülünk
371  9|              jobban örülünk a napfénynek, az apró pörpatvar után a családi
372  9|                vagy társasági unalom után az otthon meghittségének. Már
373  9|            menniök a téli hidegbe (vagyis az idegen emberek közé), csakhogy
374  9|                földtekén; még a hercegek, az uralkodó fejedelmek, sőt
375  9|                 tartsanak bennünket; mert az önző, a magába zárkó­zott,
376  9|         gyülölettel tekint. Még a gazdag, az erős, a független is rosszul
377  9|                 is rosszul cselekszik, ha az embertársai haragját és
378  9|           fecsegésre volt szükségem annak az egyszerü, illendőségi szabálynak
379  9|                  kérdésben, itt se szabad az udvariasságot a túlzásba
380  9|             ellenszenv környékezi, akképp az unalom és a banalitás szürkesége
381  9|                 igyekezik fölvilágosítani az ő tanulékony növendékeit.~ ~
382  9|             tanulékony növendékeit.~ ~Nem az a szándékom, hogy az illemkodexek
383  9|                  Nem az a szándékom, hogy az illemkodexek paragrafusaival
384  9|                  fiatalabb házaspár teszi az első látogatást az idősebbnél.
385  9|                  teszi az első látogatást az idősebbnél. Azt se, amit
386  9|              szobaleányok is tudnak, hogy az a házaspár, amely a látogatást
387  9|                 nem kompromittálták volna az ő kompilációikban.~ ~Az
388  9|                   az ő kompilációikban.~ ~Az első látogatás tekintetében
389  9|             házaspár nem fukarkodik, mert az első látogatás körül­belül
390  9|                  csak annyit jelent, mint az esküvői meghívó. Ez az időszak
391  9|               mint az esküvői meghívó. Ez az időszak a házasságokban
392  9|              Ekkor már megállapít­hat­juk az igazi programot, vagyis
393  9|                   olyan családokkal, akik az otthonukat megvetve, tö­ké­­letesen
394  9|            nyelvünkbe átplántáltuk. Ettől az utóbbi fajtától a legjobban
395  9|               pályázni.~ ~A jó, a művelt, az egyszerü, a tisztességes
396  9|                  a szorgalmas, a jókedvü, az elmés férjek: ez az a társaság,
397  9|              jókedvü, az elmés férjek: ez az a társaság, amely nekünk
398  9|                 magunk is a jó, a művelt, az egyszerü, a tisztességes
399  9|                  a szorgalmas, a jókedvü, az elmés férjek közé tartozunk.
400  9|              elmés férjek közé tartozunk. Az az asszony, aki a vendéglőben
401  9|                 férjek közé tartozunk. Az az asszony, aki a vendéglőben
402  9|                   o’clock thee alkalmával az udvarlója kezére csap, lehet -
403  9|          görcsösen ragaszkodnunk kelljen. Az a szocietás, amelylyel mi
404  9|          gondoskodik, aki jól tudja, hogy az ő kötelessége a vendégek
405  9|               affektálás nélkül beszél.~ ~Az egyéni indiszpozició a társaság
406  9|           kedvetlen, ideges vagy szomoru, az a hangulatával bizonyára
407  9|                 fejbiccen­tés­sel fogadja az ismerősöket, de nem is köt
408  9|         közömbösség, kedves kisasszonyok, az a vért, amelyről még a legmerészebb
409  9|                este, főképp vacsora után, az ember csak a roko­nainál
410  9|                azoknál, akik direkte erre az időre hívták. Viszont estére,
411  9|               ünnepies alkalmakat kivéve, az ember nem is hív másokat,
412  9|                   akár kártyázással is.~ ~Az ilyen esti összejövetel,
413  9|        látogatások sorozatában. Itt terem az igazi jókedv és az igazi
414  9|                  terem az igazi jókedv és az igazi barát­ság.~ ~Az üdvözlő,
415  9|                  és az igazi barát­ság.~ ~Az üdvözlő, a részvevő, a tisztelgő,
416  9|                   tanítom meg Kegyeteket; az édes­mama vagy a bölcs francia
417 10|                   gondoltak arra, hogy ez az idegen úr, a férjük (istenem,
418 10|           vacsorázó-asztalhoz. Apa, mióta az eszüket tudják, csak két­­szer
419 10|                   mindig boldogan élvezte az ebédlő derüs melegét, világosságát,
420 10|        akárhányszor előbb feküdt le, mint az édesmama, aki ilyenkor a
421 10|            ijedtek volna, ha apa egyszer, az utolsó falatját lenyelvén,
422 10|                azt mondom: ne üljenek föl az apa filiszterségének. Ő
423 10|                békés polgár; vagyis, mint az édesmama jól tudja: ő se
424 10|               Deákné vásznánál. De ezekre az időkre Kegyetek természetesen
425 10|             ciptejózita!~ ~Apa se volt ám az a mintafiliszter, akinek
426 10|              Bercik, akik Kegyeteket majd az oltár elé vezetik. Mert
427 10|                pontynak a fo­lyam vize; s az okos asszony mindössze csak
428 10|                  fékező szerepét játszsza az efféle kisérleteknél.~ ~
429 10|              könyörtelenül el fog érkezni az az idő, amikor a gazember
430 10|           könyörtelenül el fog érkezni az az idő, amikor a gazember lihegve
431 10|                  gazember lihegve ront be az ebédlőbe, s az ártatlan
432 10|            lihegve ront be az ebédlőbe, s az ártatlan lelkek piruló szendeségével
433 10|                  okosabb dolga, mint hogy az embert a puha fészkéből
434 10|                   nem vacsora után tartja az ankétet, s a háziállatok
435 10|             kinyujtózkodjam”. Ma még csak az ankéttal hozakodik elő,
436 10|          hozakodik elő, de holnap, amikor az ankét már a hitelét vesztette,
437 10|                kimenőjét alapí­totta; sőt az úgynevezett öntáviratok (
438 10|    természettudósok, hogy minden állatnak az a szerve fejlődik ki a legjobban,
439 10|                   a korhely férjnek pedig az a tehetsége, hogy ügyesen
440 10|           tudománya mind csak gyerekjáték az övéhez képes.~ ~Mivelhogy
441 10|             Mivelhogy ez előadásoknak nem az a céljuk, hogy az olvasókönyvek
442 10|        előadásoknak nem az a céljuk, hogy az olvasókönyvek elméleteit
443 10|               elméleteit igazolják, hanem az, hogy a fiatal leányokat
444 10|            férjeket szidjam. Magam vagyok az első, aki azt mondom: hogy
445 10|                 áldozat tőle, ha örökösen az asszony mellett ülne. Nem
446 10|                   nyugodtságát. De hiába, az a világ sorja, hogy még
447 10|                   perdrix” szálló igéjét. Az örökös jó megkivántatja
448 10|                   természet törvényén. És az okos asszony nem is hullat
449 10|               könnyet, ha azt látja, hogy az ura a miniszteri ankéttal
450 10|                inkább nyilt homlokkal áll az ura elé és egyszerüen így
451 10|               tartozik.~ ~Ekként szólván, az okos feleség nem töprenkedik
452 10|                fajtájáról mond le, amikor az anyakönyvvezetőt fölkeresi.
453 10|                   kiszélesítését jelenti. Az átmenet tehát a férfira
454 10|                   kell engedni arra, hogy az új élet korlátait megszokja,
455 10|           idegessége ki­szabadul.~ ~Annál az asszonynál, aki a férje
456 10|                   oktalanabb asszony van: az, amelyik vak bizalommal
457 10|                   nemcsak a tolvajt szüli az alkalom, hanem a korhelyt,
458 10|                   a korhelyt, a kártyást, az iszákost, a hűtelent is.
459 10|           nyugalmát és egyenletes voltát. Az öreg tanító, aki e sorokat
460 10|                  és könnyelmü cselekedet. Az okos feleség idáig jutva
461 10|              tiltakozik a kisérletnek még az árnyéka ellen is. Hogy mik
462 10|                   ha nem a szívére, hanem az eszére hallgat.~ ~ ~ ~
463 11|                hiszen - bár jóval túl van az udvarlók becikkelyezett
464 11|               amelyeket a bölcs természet az ő erősebbnek mondott, de
465 11|                   előadásoknak mégis csak az a végső céljuk, hogy Kegyeteket,
466 11|                 Kegyeteket, kisasszonyok, az élet minden fordulatára
467 11|                   a régi szólásmód, amely az asszonyok hiúságáról beszél,
468 11|                 diktandó füzetet, amelybe az igazi aranyigazsá­­gokat
469 11|                 és húzzák kétszer alá ezt az axiómát: az a boldog férfiu,
470 11|               kétszer alá ezt az axiómát: az a boldog férfiu, aki Kegyeteknek
471 11|             Kegyetek szemében föltétlenül az. Vagyis még helyesebben:
472 11|            pillan­tásával kell fölnézniök az ő kopasz vagy dúsfürtü fejére.~ ~
473 11|               egyéb különféle dolog közt, az az egyik legfontosabb és
474 11|                  különféle dolog közt, az az egyik legfontosabb és legszükségesebb
475 11|                 föltétlenül ott lobog, de az igazán bölcsek és az igazán
476 11|                   de az igazán bölcsek és az igazán bátrak se mentesek
477 11|                  bátrak se mentesek tőle. Az a férj, aki nem akar imponálni
478 11|            leánynyal karöltve távozott el az oltártól vagy az anyakönyvezetőtől,
479 11|              távozott el az oltártól vagy az anyakönyvezetőtől, ott szunnyad
480 11|           anyakönyvezetőtől, ott szunnyad az édes, a boldogító álom,
481 11|                  boldogító álom, hogy: ha az élet küzdelmei közül a maga
482 11|                kicsike fészkébe hazatér s az előszoba ajtaját maga mögött
483 11|             szakadjon a rossz kedvének és az idegességének, s az ebédlő
484 11|           kedvének és az idegességének, s az ebédlő lámpája alatt koronázatlan
485 11|                  azért távolról se jutott az eszébe, hogy az aktiv huszárfőhadnagyokat
486 11|                 se jutott az eszébe, hogy az aktiv huszárfőhadnagyokat
487 11|                    hogy kártyaközben vagy az élet egyéb megpróbáltatásai
488 11|                valamelyik ismerősével, ám az affér távolról se volt olyan
489 11|                   fölött, feltüntette. De az előadás heve őt is el­ragad­ta,
490 11|                baj származott abból, hogy az okos mama a hihetetlen odisszeákat
491 11|            bolondság a családi élet, ahol az emberfiának ilyen szeretetben
492 11|                 olyan, aminőnek valamikor az édesatyjukat megismerték,
493 11|                   a különböző férfiakban. Az egyéniség a foglalkozás
494 11|                   szerint is változik, de az okos feleség, akárkit rendelt
495 11|                nem tudhatja ki és mi lesz az a férfiu, aki bájos tanítványait
496 11|           szerencsés kópé se lesz kivétel az általános szabály alól,
497 11|                   ő előtte gyújtották föl az enyhe lángokat a családi
498 11|               abból, ami a mestersé­gének az intimitásai közé tartozik.
499 11|             cikket, még gondosabban, mint az ezüstnemüt vagy a gyémántboutonjukat.
500 11|                  gyémántboutonjukat. Mert az elveszett ezüstnemüt még
501 11|                talán pótolni másikkal, de az elveszett hangulatot - higyjék
502 11|            szuggesztiója alatt állanának. Az ő szivében ez növelni fogja
503 11|                kicsi fészekbe, amelynek ő az abszolut uralkodója.~ ~Lehet,
504 11|              tartja, mert hiszen ugyebár, az volna az ideális házasság,
505 11|                  hiszen ugyebár, az volna az ideális házasság, ahol a
506 11|                   De kedves kisasszonyok, az élet nem alkalmazkodik ám
507 11|                  tulságos diplomatizálás. Az em­berek gyönge, hiu és
508 11|                   gyarló teremtések, akik az abstrakt morál szerint mindig
509 11|           szeretet nélkül való bandukolás az élet utolsó állomása felé.~ ~ ~ ~
510 12|                   gyönyörűségeiről s hogy az új blúz, vagy a fehér báliruha
511 12|                 vagy a fehér báliruha nem az édesmama meg­takarított
512 12|                   régi tapasztalást, hogy az apák gavallériája nem mindig
513 12|             takarékbetétek nagyságától és az értékpapirok sokasá­gától
514 12|            közepette nyújtja át végül azt az össze­get, amely a család
515 12|                  tanácskozásokban, amiket az édesmama elnöklete alatt
516 12|            megmutatom a világnak, hogy mi az igazi elegáncia! Óh, kimondhatatlan
517 12|                nem kell mondanom, hogy ez az idő csakugyan elérkezik.
518 12|                 úr karján, szálljanak föl az elsőosztályu kupéba, amely
519 12|                  vagy Párisba elviszi. Ez az idegen úr nem más, mint
520 12|                   gondolták:~ ~- Tehát ez az az úr, aki a jövőben a kalapjaimat
521 12|                gondolták:~ ~- Tehát ez az az úr, aki a jövőben a kalapjaimat
522 12|                   a számla kíséretében) s az ügy a lovagiasság szabályai
523 12|             órakor érte jön...~ ~- Mennyi az a pénz? kérdezi a boldogtalan
524 12|             Inkább ritkán, de keveset, ez az a jelszó, amely aranybetűkkel
525 12|           teremtések, akik libegve járnak az aszfalton s a kirakatok
526 12|           cselédszerzőt, a mészárost vagy az ügyvédet. Vérlázító igazságtalanság,
527 12|                    vegyék hát a lelkükre, az intő szózatot: lassan, fokozatosan,
528 12|          megszokni sohase lehet.~ ~Melyik az a határ, ameddig a toilett-költség
529 12|                 ameddig a toilett-költség az általános, családi budget
530 12|              vagyok, ha azt állítom, hogy az öltözködés az évi jövedelemnek
531 12|               állítom, hogy az öltözködés az évi jövedelemnek mind­össze
532 12|         százalékát emésztheti föl. Vagyis az a férfi, akinek ötezer forint
533 12|               férfi, akinek ötezer forint az évi jövedelme, tisztességes
534 12|             toilettjére. Aki többet költ, az már nem áll a józan pénzbeosztás
535 12|                  jól ismert habitué lesz. Az olyan asszony, aki nyolcszáz
536 12|               holott mindenki tudja, hogy az urának háromezer forint
537 12|                   urának háromezer forint az évi jövedelme, csakhamar
538 12|                 magam is azt vallom, hogy az asszonynak szinte önmaga
539 12|            kitenni gyermekeit annak, hogy az apjuk a váltókon vegyen
540 12|            remekműveket megalkotják.~ ~Ha az asszony biztosan el akarja
541 12|                  semhogy megengedné, hogy az ura gyűrött kabátban, vagy
542 12|               hangzanék: Mutasd meg nekem az uradat és én megmondom,
543 13|                    de a nagy filozófusok, az igaziak, akik az élet és
544 13|             filozófusok, az igaziak, akik az élet és a halál nagy problémáit
545 13|                foglalkoztak a konyhá­val. Az intézmény, amelyre a halandónak
546 13|                 alárendelt je­len­tőségü. Az igazi bölcsek rég tudják,
547 13|             takaréktűzhely körül, amelyen az erőtadó huslevesek főnek,
548 13|                  kappanok pirulnak. Ám ha az élet minden körülményeiben
549 13|                  elsősorban aligha azokra az ebédekre és vacsorákra gondol,
550 13|                  dunaparti fogadóig, ahol az átutazó fejedelmek költik
551 13|                   valami kedves érzés, ha az ember állandóan a hotelben
552 13|                 nem lehet a kedvünkre, ha az elegáns kartonlapokról kell
553 13|               elegáns kartonlapokról kell az ebédünket minden nap össze­állítanunk.
554 13|        tatár-fajról elnevezett mártással, az összetartozóság érzését
555 13|                 ápoló ramsteack-rostokat, az olvasztott vaj hangulatát
556 13|                  bizonyos idő mulva, mint az egyéniség hijján szűkölködő
557 13|                   szűkölködő főzelékeket, az ismert barna lében fürdő
558 13|                   amíg odakünn és idebenn az öreg Reaumur galádul visszaél
559 13|             örömeiről álmodva keresik föl az állam nemzetiszalagos hivatalnokát.
560 13|              fontosságu - cikkelyeket:~ ~ Az ebéd idejére pontosan tálalni
561 13|          veszélyének inkább kiteszi magát az okos asszony, semmint az
562 13|                  az okos asszony, semmint az éhesen és türelmetlenül
563 13|                   arra kényszerítse, hogy az állatkerti oroszlánt imitálva,
564 13|              idegesen járjon föl- meg alá az ebédlőben. A feleség, aki
565 13|                 ebédlőben. A feleség, aki az ebéd megálla­pított idején
566 13|              frizőrné előadását hallgatja az ismerős családok botrányai
567 13|             biztatásban:~ ~- Olvassa édes az ujságot, mire a végére ér,
568 13|             alkotva, hogy nem szereti, ha az étel lyukat éget a szája
569 13|               férj ugyan szent esküt tett az oltár előtt arra, hogy a
570 13|            nőszemélyek felé nem fordít­ja az ábrázatát, de arra nem tett
571 13|             tésztával rokonszenvezni fog. Az olyan feleség tehát, aki
572 13|                 utolsó porszemnek semmint az ebéden csorba essék.~ ~
573 13|                    aki a férjének, amikor az céklát szeretne a hús mellé,
574 13|                   petroleum-ízt fedez föl az egresmártásban, nyers­nek
575 13|     veszedelmesebb azonban, ha a feleség, az ura kifogásait hallva, epésen
576 13|            egyáltalában nincsenek, s hogy az önöké kétségen kivül még
577 13|         Egyáltalában beigazolt tény, hogy az összehasonlító példák a
578 14|             voltak nevezetesek, hogy néha az édesmamájuk életét elkeserítették,
579 14|                   Mariska nénihez, amikor az édesmamát a háztartás gondjai
580 14|          csinosabb köz­vitéze jött szembe az Andrássy-úton. Minő összefüggés
581 14|                 férj reggel a hivatalába, az üzle­tébe, a dolgai után
582 14|                   után megy, vagy bevonul az irodájába, hogy az ügyeit
583 14|                bevonul az irodájába, hogy az ügyeit végezze, s a fiatal
584 14|              rendes vikszelő táncot lejti az ebédlő parkettjén. Az élet
585 14|               lejti az ebédlő parkettjén. Az élet harcába induló férj
586 14|           vonat­kozó intim részleteket, s az esze inkább a Kisfaludy-Társaság
587 14| Kisfaludy-Társaság ülésén, a déli korzón, az új kala­pon, vagy - mondjuk
588 14|         miniszterelnöki teendőket végezi. Az igazán ambiciózus asszonynak,
589 14|                szeme, miként a jó Istené, az ágy alatti világ rejtelmeibe
590 14|                 akar fordítani arra, hogy az ura a fogadó kosztja után
591 14|                   úgy számon tartja, mint az éléskamra polcain egybegyüjtött
592 14|            leg­tisztább gyerekek legyenek az egész városrészben: az ilyen
593 14|           legyenek az egész városrészben: az ilyen asszony majdnem annyira
594 14|       miniszterelnök ő excellenciája, aki az ország gondjait és ügyeit
595 14|              Bizonyára nem csekélység hát az a kérdés: kik azok a miniszterek,
596 14|                   a konyhában vára­kozik, az ó- és újvilág legügyesebb,
597 14|                 csókolom, hirtelen elvált az urától...~ ~A hathetes menyecske
598 14|    felületességének: szó sincs róla, hogy az okos asszonyt az ilyen baj
599 14|               róla, hogy az okos asszonyt az ilyen baj ki ne hozná a
600 14|          vesze­­del­méről, mit szólna, ha az irodafőnökét sikkasztáson
601 14|               cseléd nyomán, mint például az érzelmi változások kifolyásaképp.
602 14|              munká­jából hazatérő férjet, az ebéd rossz, a lakás rendetlen,
603 14|                családi fészek levegőjében az ideges­ség villamos szikrái
604 14|            villamos szikrái pattognak. Ez az a hangulat, amelyben minden
605 14|                   s amelynek hatása alatt az asszony duzzogva vonul be
606 14|                  a lelkük mélyén:~ ~1. §. Az új toilett nem olyan fontos,
607 14|            toilett nem olyan fontos, mint az új cseléd. Tízszer is gondolják
608 14|                    a kifutónak, mert neki az a mestersége, hogy cselédeket
609 14|                   azt a különbséget, mely az úrnő, a szakácsné és a szobaleány
610 14|                   Ha a cseléddel baj van, az okos asszony azt nem érezteti
611 14|                  asszony azt nem érezteti az urával. Sőt egyenesen eltit­­kolja
612 14|                     8. §. Amelyik asszony az urával akarja elintéztetni
613 14|              harcba a rossz cseléd ellen, az a saját gyöngeségét árulja
614 14|                  viharokba. Végül~ ~9. §. Az asszony ne legyen büszke,
615 15|                   tanári katedrán. Hiszen az ő szive se hült még ki egészen,
616 15|                 még néha pipafüst mellett az otthonos kályhasarokban,
617 15|                tele tüdővel szívja magába az erdők mámorító tavaszi illatát.
618 15|                érzi, hogy mégis csak szép az élet, s hogy a mogorva pesszimisták,
619 15|                   módjára, a könyökükkel: az a nap, a pólyásbaba érkezésének
620 15|         hosszulábu, sárgacsőrü madár, aki az orrán hatalmas ókulárét
621 15|                 visel, óvatosan bekukkant az ajtó hasadékán, s tétovázva
622 15|               kövér babát azért hoztam el az Aranyos-völgy nádasai közül,
623 15|            könyező nénikére, akit ezentúl az anyuskádnak fogsz szólítani...~ ~
624 15|                   elfelejtenek, ami eddig az életüket betöltötte: a lányszobát,
625 15|                 betöltötte: a lányszobát, az édesmama hirtelen kezét,
626 15|                 van a világon, elfelejtik az új tavaszi toalettjüket,
627 15|         Kugler-cukrot; nem gondolnak reá, az álmok hősére se, akivel
628 15|                   álmok hősére se, akivel az oltár elől eltávoztak; mert
629 15|               perszona, aki sírva menekül az utolsó szobába, mikor a
630 15|               csunyául romlik a világ, ha az ilyen penészvirágot is férjhez
631 15|                  mondja, tehát elhihetik: az asszonyi méltóság voltaképpen
632 15|            kez­dődik, mikor a fiatal mama az első kék- vagy rózsaszin
633 15|           győzedelmesen konkurrálhatnának az öreg Nagy Kristóffal, balettáncosnő
634 15|                  mellett, amelyben a baba az angyalok szárnysuhogását
635 15|                pörös aktákat, a pacienst, az épülő vasutat és a gyönyörűségtől
636 15|             gyönyörűségtől remegve gondol az esté­re, amikor őt a pólyásbaba
637 15|                baba a napsugár, a jókedv, az öröm, a boldogság, a megelégedés.
638 15|                   mellett, ahonnét a baba az ő meztelen karocskáit Önök
639 15|                  első gondo­la­tuk mindig az ártatlan kis angyal legyen,
640 15|                  keserüségek prózája. Még az igaztalanság, az ártatlan
641 15|             prózája. Még az igaztalanság, az ártatlan szenvedés tövis­koszoruját
642 15|        ragyogásnál és verőfénynél. Hiszen az élet amúgy se lesz iránta
643 15|                  a gyermek lelkében, hogy az élet sötét prózáját bocsássa
644 15|                sötét prózáját bocsássa be az ő gyönyörü meseországába...~ ~ ~
645 16|                  harmadik hetében, amikor az asztal fölött való titokzatos
646 16|                 titokzatos sutto­gások és az asztal alatt való forró
647 16|                   este, amíg a szobaleány az asztalt leszedi, s apa összeráncolt
648 16|                  a szivaros szekrényében, az édesmama hirtelen így szól
649 16|                   boldogsághoz, fájdalom, az is szükséges, hogy az ember
650 16|           fájdalom, az is szükséges, hogy az ember a házmesterekkel tárgyalásokba
651 16|                   józan és okos mama, aki az ő drága kicsikéjének legködösebb
652 16|         konyhaedényekről, a kárpitos­ról, az üvegkereskedőről, s a célszerü
653 16|                után tehát ő bölcsen áttér az élet köznapi kellékeire
654 16|              megmaradtak iskoláskoruk óta az emlékezetükben, így hát
655 16|                  vidéken még emberségesek az állapotok; ott mindenki
656 16|                 mindenki már eleve ismeri az összes kiadó lakásokat,
657 16|                  halasztást szenved abból az okból, hogy az alkalmas
658 16|              szenved abból az okból, hogy az alkalmas lakás Szent-György
659 16|                  előtt nem kapható meg... Az esküvő napját többnyire
660 16|                 egyetlen egy sincs, amely az álmaik­nak és az igényeiknek
661 16|                    amely az álmaik­nak és az igényeiknek megfelelne...~ ~
662 16|              gyönyörü illuziójukból, hogy az élet csupa illatos poézis...~ ~
663 16|                        Nem, kisasszonyok, az élet nem poézis, legalább
664 16|                 élet nem poézis, legalább az esetben nem, ha a budapesti
665 16|             fürdőszoba, a konyha, melyből az intenziv kelrépa-szag a
666 16|                 emésztő szenvedélyéből... Az úgynevezett középsorsuaknak
667 16|                    mikor a csókok neszére az ablak alatt csattogó fülemile
668 16|                akad csinos lakás, azokban az új házakban, melyek szinte
669 16|               közé. Sőt még álmaink álma, az elzárt, üveges folyosó se,
670 16|           para­di­csomba bevonulhatnak... Az ilyen lakásokat a milliomosok
671 16|                     Bizonyára nehéz tehát az Önök vén tanítómesterének
672 16|                Hiszen ő se okosabb, minit az ujságok nyári vezércikkírói,
673 16|                már el évtizedek óta, hogy az úgynevezett „lakáskérdés”-
674 16|            voltaképpen csak egy volna: ha az állam a maga minden adófizető
675 16|                főbb irányelvek, amelyeket az Önök alázatos, öreg szolgája,
676 16|               magának, körülbelül ezek:~ ~Az a házaspár, aki nem véletlen
677 16|             megszünt a távolság fogalma), az ember egy tiszta mellékutcába
678 16|            állíthatja, hogy a kanyarónál, az influ­­en­zá­nál, a harmadosztályu
679 16|                  aligha lesznek kivételek az általános szabály alól;
680 16|                 tett a végrehajtó, s hogy az úr a hideg leves miatt meg
681 16|           kényelmes és egyszerü beosztás. Az előszoba okvetetlen négyszögletes
682 16|           nélkülözi a csillogó majolikát, az olajfestést semmiképp se
683 16|                bennünket a látogatásával. Az izléstelen tapétá­nál az
684 16|                  Az izléstelen tapétá­nál az egyszerü szobafestés többet
685 16|               bosszusakká tesz bennünket. Az egyszerü angol butor szebb,
686 16|                   angol butor szebb, mint az imitált XV-ik Lajos korabeli.
687 16|  biz­tos­ságunktól; még leülni sem merünk az ilyen sápkóros környezetben.
688 16|                   legyen, vagy semmilyen. Az íróasztalon ne legyen úgyne­ve­zett
689 16|               divatokat nem ismerjük. Aki az ilyesmit a kárpitosra és
690 17|               második vagy harmadik évben az után, hogy az anyakönyvvezető
691 17|              harmadik évben az után, hogy az anyakönyvvezető színe előtt
692 17|              boldogító igen kimondották - az édes­mama forgószél módjára
693 17|           forgószél módjára fog berontani az ebédlőjükbe, a napernyőjét
694 17|                  hogy a szegény leányomat az utcáról szedtem föl, s hogy
695 17|                szerint halálra gyötörheti az ártatlan feleségét? Mondhatom,
696 17|                  meg fogom védelmezni ezt az együgyü és boldogtalan teremtést...~ ~
697 17|         kikanalazza a csészéből, - hiába, az alpesi vihart is megszokja
698 17|                alpesi vihart is megszokja az ember, ha mindennap része
699 17|                   hogy miért haragszik?~ ~Az édesmama ekkor jeanne d’
700 17|          fölvonásában, ezt feleli:~ ~- Ha az a terve, hogy a feleségét
701 17|           megjósolom, hogy szerető férjük az édesmama e szavai után,
702 17|          hidegvérüen cigarettára gyújt, s az összes vicomteokat megszégyenítő
703 17|             nyaralni küldjem. Harmadszor: az oknyomozó világtörténelem
704 17|               üdült volna. És negyedszer: az édes­mamának ebbe alig van
705 17|              beleszólása, mint abba, hogy az abessziniai négus kinél
706 17|                   fényűzése; persze, csak az a fürdő, ahová az unatkozó
707 17|                    csak az a fürdő, ahová az unatkozó pestiek járnak,
708 17|                járnak, nem pedig a másik, az áldott és csodatevő, ahol
709 17|           boldogságának, már szó sincs; s az édesmama, aki ama nézetének
710 17|                engedi siklani a lába alul az objektiv igazság talaját.
711 17|                  vélem. Sőt ellenkezőleg: az a meggyőződésem, hogy a
712 17|                  déli pályaudvarra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy
713 17|            budapesti aszfaltra.~ ~Nemcsak az egészségük miatt cselekszik
714 17|               vizek partján szívja magába az éltető levegőt s a vidék
715 17|                 azzal, hogy a tanácsaimat az emlékezetükbe vésik, hát
716 17|                  emlékezetükbe vésik, hát az alábbi kis kátét van szerencsém
717 17|         szükségképpen annyit jelent, hogy az ember naponkint ötször öltözködjék,
718 17|       ambicionálja azt a dicsőséget, hogy az egész fürdőhely csak az
719 17|                   az egész fürdőhely csak az ő toilettjeiről beszéljen.
720 17|                  vagy angol kosztüm.~ ~2. Az ember nem azért megy a fürdőbe,
721 17|           ismeretséget idegen urakkal, de az asszonyok közül is csak
722 17|                   nem annyit jelent, hogy az ember reggeltől estig a
723 17|                   a zongora-teremben vagy az eszplanádon kószál. Mindennek
724 17|            hivatalában izzad.~ ~7. Akinek az ura egyáltalában nem mozdulhat
725 17|                mozdulhat ki a fővárosból, az inkább lemond a fürdőzés­ről,
726 17|        fürdőzés­ről, semhogy élete társát az egész nyáron egyedül hagyja.
727 17|                 okvetetlenül muszáj, hogy az ember olyan helyen töltse
728 17|                   olcsóbb áron teszi meg. Az angol vagy a francia úri­család
729 17|                 szalmaözvegyi heteit. Aki az itthon maradt férj számára
730 18|              sóhajtással, leteszi kezéből az ecsetet, hirtelen észreveszi,
731 18|        pillanatban én is úgy vagyok, mint az ambiciózus festő; most,
732 18|              ambiciózus festő; most, hogy az előadásaimra vissza­­­pillantok,
733 18|          szerettem volna... Legyen hát ez az utolsó óra a korrigálás
734 18|                    így is közelebb jutván az ő ideális céljához: hogy
735 18|                egy új axiomát csatolnának az irásaikhoz, amely így hangzanék:
736 18|                  A házasságban nem csupán az asszony toilett-kérdése
737 18|                után, mint a szomjas virág az üdítő, tavaszi eső után.
738 18|                  üdítő, tavaszi eső után. Az asszony az idegesség láthatat­lan
739 18|              tavaszi eső után. Az asszony az idegesség láthatat­lan bacillusait
740 18|           kézelőivel törődjem?... Elvégre az se lesz valami rettenetes
741 18|                 nap nem fogja meghódítani az összes női lényeket, akik
742 18|                 összes női lényeket, akik az útjába kerülnek...~ ~A férj
743 18|               útjába kerülnek...~ ~A férj az ilyen kijelentés után sötét
744 18|                  sötét megvetéssel gondol az ismeretlen férfiura, aki
745 18|               formájára; a jó, a gyöngéd, az okos asszony a végső simítást
746 18|                  simítást önmaga adja meg az ura toilett­jének, a nyakkendőt
747 18|               használjunk - ő végzi rajta az utolsó ecsetvonásokat.~ ~
748 18|              budapesti szokás, hogy immár az asszonyok is rendes törzsvendégeivé
749 18|                  Elvileg kijelentem, hogy az asszonynak a kávéházban
750 18|              egyáltalán soha sincs helye, az az asszony pedig, aki a
751 18|           egyáltalán soha sincs helye, az az asszony pedig, aki a kártyaasztal
752 18|                 gibicel, megérdemli, hogy az ura azonnal beadja ellene
753 18|                   abban a kérdésben, hogy az asszonyok helyesen teszik-e,
754 18|               feleségeknek őrizkedni kell az efajta föltünési vágytól,
755 18|                  irtózik még a nevétől is az úgyne­vezett snájdig asszonynak;
756 18|                  snájdig asszonynak; mert az a meggyőződése, hogy ez
757 18|               férfiasan brutális asszony. Az asszony ne snájdig igye­kezzék
758 18|                   végig a csillogó jégen, az ívlámpák hófehér tündérfényében.
759 18|           asszonyos sport, amit már maguk az asszonyok is belátnak, hiszen
760 18|                  a divatos regényírók: ez az intézmény alapjában véve
761 18|                 diszkrét és előkelő, mint az önöké. Azt se feledjék el,
762 18|                   nagyzoló vendéglátásnak az ilyen alkalommal abszolute
763 19|                                           Az öreg professzor fiatalkori
764 19|                   ment volna el messzire, az oceánon túl.~ ~Hónapok óta,
765 19|                tollas, mosolygó arcképek, az ékszerek, a dísztárgyak
766 19|                  köszöntések, a csevegés, az asszonyos kacagás lármájában,
767 19|           pohárszéket, egy fehér asztalt, az ebédutáni szieszta kedves
768 19|                  szentimentálissá lettem. Az ember, amikor cégtáblák
769 19|          valamelyik szomorúbb estén, akár az öregedő Boccacció, hírtelen
770 19|          környékezik. Üressé­­get érez és az életet meglehetősen ostobának
771 19|                  kikészíteni a papucsokat az éjjeli szekrény belsejéből.
772 19|                 rossz, a cognac kifogyott az üvegből. Egy gallér ki van
773 19|                  ki van rojtosodva kissé. Az utcán kurjongat valami mulató
774 19|                   kuplét énekel. A kuplé, az orfeum, a vendéglő, a hivatal,
775 19|                  a hivatal, a jó barátok, az udvarlások, a főváros, sőt
776 19|                udvarlások, a főváros, sőt az egész naprendszer egyszerre
777 19|          lélegzését, de nagy csönd van és az éjjeli hallgatás szinte
778 19|              éjjeli hallgatás szinte zúg. Az ember lelkén hirtelen átvillámlik
779 19|               lelkén hirtelen átvillámlik az a rettenetes gondolat, hogy
780 19|                    Melankóliával forgatja az albumot, s hosszan elnéz
781 19|         kietlennek, borzalmasnak találjuk az életet, e hideg elhagyatottság
782 19|               elhagyatottság közepette.~ ~Az ágyban olvasni kezdünk,
783 19|           pillantotta meg a napvilágot.~ ~Az erősebb én, aki az ilyen
784 19|          napvilágot.~ ~Az erősebb én, aki az ilyen pillanatokban veszedelmesen
785 19|          fordulunk mindnyájan a fal felé! Az egészséges álom kimondhatatlan
786 19|                 két ó-meisseni remekmű.~ ~Az ebédlő, amelynek asztalára
787 19|          karonfogva leendő össze­búvá­sok az utcák téli homályában. Szakértelmes
788 19|                   s boldog konfe­ren­ciák az új amerikai kályhák célszerü
789 19|                 babonaság él bennem, hogy az egész jövendő ezen a pompás
790 19|               gondolok, nem mondhatom el; az emberben végre is megmarad
791 19|                   lakáskeresés is poézis. Az illuzióknak azt az édes
792 19|                poézis. Az illuzióknak azt az édes láncolatát, amely a
793 19|                   fénynyel kandikálnak be az elzárt zsaluk hasadékán.
794 19|                még édesebb valóság volt-e az elmult napok története,
795 19|                  kell elbocsátanunk többé az élet egész tarta­má­ban.~ ~
796 19|                  arcképe mosolyog felénk, az íróasztalon egy könnyü nipp,
797 19|                 gimna­zista diáké, s hogy az élet szép és a költészet
798 19|                kedvesebbnek tetszik, mert az a kékszemü, csipkeruhás
799 19|                 fájdalmunkban osztozik.~ ~Az élet legelső, legtisztább
800 19|                   mert ők nem olvassák le az arcunkról, amit a szívünk­ben
801 19|             kifogás. De amíg mi látszólag az épített tűzhely apró nyílásait
802 19|          nyitogatja, mi ábrándozva nézünk az ablak fülkéje felé, ahol
803 19|                 áll a fekete zongora, itt az ő ki­­­csiny íróasztala,
804 19|             aranyos gyertyatartókkal. Itt az ebédlőasztal, amott a lámpa
805 19|    könyvesszekrény... És a zongora fölött az ő képe tizennégy éves korából...~ ~
806 19|                  Ilyesmit látunk mi, amíg az előszobát, a mosókonyhát
807 19|                  Ámor veletek szövetkezik az ő áldott, Istentől való
808 19|                aszfaltjáról gyönyörködtem az induló vonatok lármájában
809 19|                  órán át gyönyörködhettem az utazás minden izgalmában
810 19|               teóriában részesévé lehetni az utazó emberek boldog és
811 19|            önmagamat is csalódásba ejteni az édes illuzióval, hogy az
812 19|                  az édes illuzióval, hogy az útiruhás vándorokkal fogok
813 19|             vaggon-restaurantok ablakain, az összefutó sineken, az alacsony
814 19|           ablakain, az összefutó sineken, az alacsony jelzőlámpákon,
815 19|             valóság impresszióját éreztem az én együgyü, platonikus vágyakodásomban.~ ~
816 19|                  a perron széléről néztem az induló vonatokat és a kirakatok
817 19|                 vagy Albert Delpit voltak az én kedves olvasmányaim,
818 19|          havasokból fölbukkanó tűzgömböt. Az utazás ezer hangulata járta
819 19|                  aranyos, vibráló melege. Az én szememben egy csodálatos
820 19|                  kis nyomtató műhelyét, s az angol Murray mintájára maga
821 19|               lámpához, vagy a dilizsánsz az Orient-expressz, ebédlő-
822 19|             növekedő buzgalommal forgatom az apróbetüs Bädeckereket.
823 19|                   sötét haj­fürtje fölött az eskető pap áldását. Édes
824 19|                    aki könnyezve vált meg az ő szorgalmas kis leányától,
825 19|                leányától, de lelkében már az új otthont is látja, amely
826 19|                   fészek ajtaja megnyílna az ő világos ruhája előtt,
827 19|                   s egyszerre csak megáll az égbe nyúló Pilátus tövében,
828 19|         hote-terem fehér asztalán. És míg az udvarias garcon a csillogó
829 19|                 banális lapjaidnak, hanem az én nyughatatlan fantáziámnak
830 19|               édes regények csendülnek ki az öreg Bädecker száraz és
831 19|                lenni öreg napjaira!~ ~Ezt az itéletet az ön szép kis
832 19|               napjaira!~ ~Ezt az itéletet az ön szép kis ajka nem dicséretképpen
833 19|                  szentimentálisság kiment az irodalom divatjából és az
834 19|                 az irodalom divatjából és az élő emberek sem dicsekesznek
835 19|               inkorrektséget jelent, s ha az érzelmes ember nem is szükségképp
836 19|             mindennek dacára sokan járunk az utcákon fütyö­részve, sokan
837 19|                 számát, úgy titkoljuk ezt az önkénytelen hibánkat, akárcsak
838 19|                akárcsak a körözött tolvaj az ő tartózkodási helyét. Álarccal
839 19|                   helyét. Álarccal járunk az utcán, a társaságban, a
840 19|                asz­talunk mellé. De néha, az olyan mámoros percekben,
841 19|                  egy pillanatra le­dobjuk az álarcot, s ilyenkor kárba
842 19|           palástolni igyekeztünk.~ ~De ha az álarc alatt nem is látja
843 19|        kipusz­­tult a világtörténelemből. Az érzések nem olyanok, mint
844 19|                   ragadós betegségek vagy az őskori állatfajok. Az érzések
845 19|                vagy az őskori állatfajok. Az érzések nem múlnak el, nem
846 19|                  vegye készpénznek azokat az itéleteket, melyeket komoly
847 19|               szó­­lunk magunkhoz: Vajjon az enyém lesz-e ő valaha? Egy-egy
848 19|                  Néha magunk előtt látjuk az ebédlő télies vilá­gosságát,
849 19|            természetesen föltétlenül hisz az arcok őszinteségében. Pedig
850 19|                  A zsúron, ahol Kegyednek az egész aranyifjúság udvarol,
851 19|             céloznak finoman, elmésséggel az örök frigy boldog­ságára.
852 19|                tele vannak mámorral, mint az el­porladt Daphnis, ám ők
853 19|                  szentimentálizmust, mint az esedé­kes adósságukat. A
854 19|               voltaképpen nem egyéb, mint az idegek egy gyógyíthatatlan
855 19|               gyógyíthatatlan beteg­sége. Az orvosok előtt régen tudvalevő
856 19|               idegbajos emberek érzik meg az ő aprólékos nuance-aikkal
857 19|                 nuance-aikkal egyetemben. Az egészséges idegzetü ember
858 19|              félangolos rostbeefet eszik. Az idegek beteges elvékonyodása
859 19|               ahhoz, hogy a hangulatokat, az érzések kifejezhetetlen
860 19|              érezhetetlen nyomását s vele az időjárás bekövetkezendő
861 19|         megvékonyúlt idegekkel bolyongunk az utcán és a társaságban,
862 19|                 érzelmesség nélkül járják az élet utait. Én például föltétlenül
863 19|                 nem zavarja érzés, hacsak az nem, hogy fehér mellényét
864 19|                 szemek felől, nem bolyong az utcákon poétikus áramlatokkal
865 19|                mint egy Uchatius-ágyu. Őt az új kélbimbó vagy a szezon
866 19|            kellemes érzések kháoszában. Ő az, aki az Orfeum­­­ban örömkönnyeket
867 19|             érzések kháoszában. Ő az, aki az Orfeum­­­ban örömkönnyeket
868 19|         Orfeum­­­ban örömkönnyeket hullat az izraelita kómikus monológján,
869 19|               számára a maroquin-gyárosok az ő csinos nippjeiket készítik.
870 19|                 ferencrendi barát­nak, ha az imádott leány egy nap mással
871 19|                  éri olyan fájda­lom, ami az eszét megrabolja. Az ő lelke
872 19|                  ami az eszét megrabolja. Az ő lelke épp oly egészséges,
873 19|                ugyanis mi volna más, mint az idegek összesége, az idegeké,
874 19|                 mint az idegek összesége, az idegeké, amelyek benne oly
875 19|                 vannak percek, amelyekben az ő közönyét, jó étvágyát,
876 19|                  nem vállalnám el cserébe az én finom és túlérzékeny
877 19|                   is száguldva szelnék át az országot. Megvolna a tudós
878 19|                Akadémia, a politechnikum, az országház, a börze, s az
879 19|                  az országház, a börze, s az olajpogácsa is épp oly szilárd
880 19|                  hangulat aztán kizárólag az olajpogácsára és a szilvaízre
881 19|                  szilvaízre szorítkoznék. Az önök csinos szalon-asztalán
882 19|                valaki betegen esnék össze az utcán, valószínüleg hidegen
883 19|                  jóbarátságot kitalálták. Az érzelmesség mindaddig nem
884 19|                  mindaddig nem pusztul ki az emberek szívéből, amíg a
885 19|                 gondoskodik a felől, hogy az ebéd rendes órában az asztalon
886 19|                hogy az ebéd rendes órában az asztalon legyen. Kegyed
887 19|              kisasszony, (ne adja Isten), az Ön szép szeme is könyekbe
888 19|                  ballag a kaszinóba, vagy az olajpogácsa után. Reális,