Rész

 1  1|            házasságban, föltéve, hogy két igazán szerető szív egyesült
 2  1|      esküvésekből származtak, amelyek két szerelmes szivet kapcsoltak
 3  1| összeolvadnának, hogyne forrongna hát két eleven indivi­duum, mikor
 4  2|         amikor négy hét, hat hét vagy két hónap mulva nászútjukat
 5  3|          hanem rideg penzió, amelyben két közömbös idegen együtt él...~ ~
 6  3|             csupán az a kelléke, hogy két ember nagyon szeresse egymást,
 7  7|             nem, az mellékes, de ez a két utas egy lakatlan szigetre
 8  9|              volt. A sze­relem, amely két ifju idegent egy egész életre
 9 10|            még nem tudják azt, amiről két hónap mulva már sűrű könnyhullajtások
10 11|              ideális házasság, ahol a két fél még a legtitkosabb érzéseit
11 14|   megakadályozták. A szobaleány akkor két lé­pés­nyi távolságban baktatott
12 14|               mindeddig nem igen volt két hétnél tovább egy helyen?
13 16|               romboid-alaku ebédlő, a két méter szélességü hálószoba,
14 16|            spájz­ban, szükség esetén, két felnőtt ember is elférjen.
15 19|              fiatalkori emlékeiből.~ ~Két pikkolós csészéről~ ~A két
16 19|            Két pikkolós csészéről~ ~A két gránátszínü pikkolós csészém
17 19|         kirakatból. Úgy érzem, mintha két régi barátom ment volna
18 19|            érdekelnek annyira, mint a két piciny, pikkolós csésze.
19 19|               engem illetnének meg.~ ~Két kicsiny, gránátszinü pikkolós
20 19|             szőlőlevélalaku tálcával, két apró, aranyos tányérkával.
21 19|          keltett föl a lelkemben ez a két gránátszínü pikkolós-csésze.~ ~
22 19|            decemberi homály­­ban.~ ~A két pikkolós csésze bennem olyan
23 19|              meg végezetül, előttem a két aranyvirágos pikkolós-csésze.~ ~
24 19|         bennünk a képzelődéseket ez a két ó-meisseni remekmű.~ ~Az
25 19|          ebédlő, amelynek asztalára a két csésze feketét felszolgálják.
26 19|             arra a gondolatra, hogy a két pikkolós-csészémet elrabolták.