Rész

 1  2|               fordíthassák.~ ~Kezdjük ott, ahol a regényírók a munkájukat
 2  2|              a regény­íróknak, s csak ott vesszük föl előadásunk fonalát,
 3  2|              ezután mindig, de mindig ott fog borongani a rideg, a
 4  2|             Fáj a szívem, amikor ime, ott kell kezdenem, hogy fehér
 5  3|            egyszer megalakult, örökké ott lebeg a házasság fölött.~ ~
 6  3| bizalmatlanság, a félreértések felhői ott lebegnek a hófehér abrosz
 7  3|          hangulatból, amely mindenütt ott lebeg?... Nem tudom...~ ~
 8  5|            ahol ősérzésekről van szó, ott mindenféle tanács csak üres
 9  5|       legbölcsebb asszony szívében is ott van egy morzsányi ebből
10  5|            mint a német élclapok­ban, ott is csak nagyobbára az illusztráció
11  6|       pironkodó teremtést, s szemében ott ragyog a néma dicsekvés:
12  8|              már a természettől fogva ott gyöke­rezik az emberi szívben.
13 10|              férjnek a szabad óráiban ott a helye a fele­sé­ge oldalán.
14 11|               szívében is föltétlenül ott lobog, de az igazán bölcsek
15 11|            vagy az anyakönyvezetőtől, ott szunnyad az édes, a boldogító
16 12|         állított be s minden vasárnap ott ebé­delt a családi asztaluknál;
17 13|             legbensőbb rugóit is néha ott kell keresni a tepsik, a
18 14|      szanatóriumba...~ ~- Hát Pappék? Ott is csak tíz napig volt...~ ~-
19 15|         asszonyi méltóság voltaképpen ott kez­dődik, mikor a fiatal
20 16|            emberségesek az állapotok; ott mindenki már eleve ismeri
21 17|           hogy a korrekt asszonyok, - ott mulatván, - szabadabban
22 17|              a túlságos bizalmaskodás ott épp oly kevéssé faire dolog,
23 18|            nem merítettem ki. Itt is, ott is fölfedezek egy jelentékeny
24 19|           szalon-asztalán nem heverne ott a díszkötéses Heine, s ha