Rész

 1  1|            terhesebbé lesz...~ ~Az öreg professzor, aki Kegyeteket,
 2  2|           ne vegyék rossz néven az öreg tanítómestertől, akinek
 3  4|        ifjuval, aki őt bizalmasan „öreg kutyá”-nak nevezi, s a beszélgetés
 4  7|      ó-német ebédlőkben - az ilyen öreg világ­csavargó hol meg nem
 5  7|    kalandokba bocsátkozzék: én, az öreg és tapasztalt professzor,
 6  8|            ekként válaszol:~ ~- Az öreg nagysága ne gorombáskodjék
 7  8|           velem, mert engem nem az öreg nagysága fizet. Tessen szíves
 8  8|          szép, a nyugodt, az okos, öreg hölgyhöz hasonlít; de nincs
 9  9|       hálásak lehetünk; még én, az öreg, megrokkant professzor is,
10  9|  látogatásokat tenni más fiatal és öreg házasoknál, viszont arra
11  9|     megróni való, mint a másik; és öreg barátjuk talán nem művel
12 10|           és egyenletes voltát. Az öreg tanító, aki e sorokat írja,
13 11|       ahhoz a fejezethez, amelynél öreg tanítómesterük csak bizonyos
14 13|         amíg odakünn és idebenn az öreg Reaumur galádul visszaél
15 15| győzedelmesen konkurrálhatnának az öreg Nagy Kristóffal, balettáncosnő
16 16|        amelyeket az Önök alázatos, öreg szolgája, a házasélet vándortanítója,
17 16|     bizonyára a szomszédok hiánya. Öreg tanítójuk sok helyütt lakott
18 16|        Majd egyszer, ha a jó isten öreg tanítójukat hosszu élettel
19 18|       áramlatai gomolyognak: ettől öreg professzoruk épp úgy irtózik,
20 19|                                 Az öreg professzor fiatalkori emlékeiből.~ ~
21 19|        útikeztyűjét.~ ~Áldott légy öreg Bädecker, aki már most megszerzed
22 19|          regények csendülnek ki az öreg Bädecker száraz és pedáns
23 19|        szentimentálissá kezd lenni öreg napjaira!~ ~Ezt az itéletet